A Vass-gyűjtemény A gyűjtőszellem úgy szabadul ki egyes emberekből, mint a szellem a palackból. Ez az a szenvedély, amely csodálatos értékeket teremt. A gyűjtők személyisége rendkívül érdekes, a tárgyak megszerzésének, vadászatának története kész regény, és akkor még nem is beszéltünk maguknak a tárgyaknak a történetéről, és arról a kultúráról, amit megtestesítenek. A gyűjtők gyűjteményeikkel különböző fázisokban vannak: van aki még gyűjt, van aki felhalmozta a tárgyakat és van aki már múzeumba rendezte azokat. Egy közös van bennük: valamennyien értéket mentenek és mindegyikük a közjót akarja szolgálni. A gyűjtők személyisége rendkívül érdekes, a tárgyak megszerzésének, vadászatának története kész regény, és akkor még nem is beszéltünk maguknak a tárgyaknak a történetéről.

Az embernek úgy telik egy napja, hogy elhagyja az otthonát, kimegy a városba, utazik, emberekkel találkozik, hogy állandó kavargásba van. Na most azok a mûtárgyak, amik a konstruktivizmus szellemében jöttek létre, szerintem nyugalmat sugároznak, rend van körülöttük kiszámítottság, következetesség, na most én azért vettem ilyen mûtárgyakkal magam körül, hogy ha ebbõl a nagy kavarodásból hazakerülök végre és otthon leülök, akkor ez a nyugalom legyen körülöttem. Ugyanakkor egy festménynek a szépsége függ attól, hogy milyen színeket használt a mûvész, milyen formavilága van. Számos okból meg lehet a mûvészetben a szépséget találni. (zene) Hatvanas évek elején a cipõ ipari technikum felé irányítottak a szüleim. Amirõl én akkor azt sem tudtam, hogy egy ilyen iskola létezik. Ez egy középiskolának számított, de minden héten volt mûhely gyakorlat. A mûhelyben már elsõ perben jól éreztem magam. És minden cipõvel kapcsolatos dolgot nagyon nagy szeretettel és élvezettel csináltam. Az ember elkezdett munkálkodni egy cipõ körül és akkor egy-két nap után egy kész terméket tudott az asztalra tenni. Tehát egy olyan tárgyat, amit lehetett használni, tehát egy használati tárgyat, ugyanakkor ezernyi szépség van egy cipõn. Amit, hogy ha az ember ért hozzá akkor azokat az apró dolgokat észre veszi, hogy egyik cipõ szép, a másik cipõ nem szép. Akkor még jön jön egy csomó minden szempont. Tartósság a kényelem, tehát nagyon sok függ a munkától a jó anyagoktól, bõröktõl. Úgy hogy szép tervektõl, cipõtervektõl. Az iskolában ezekkel a dolgokkal már a kezdet kezdetén megismerkedtünk. (zene) Elsõ húsz évben divatos nõi cipõket készítettem, a munkatársaimmal azzal foglalkoztunk. És a második húsz év jelentette ezt az úgynevezett férfi cipõ ismertséget, amit elértünk a férfi cipõ készítéssel. Tehát ebbe 20 év munkálkodása van. (zene) Nincsen a bõr még megkezdve. Tehát elõször is bejelölöm azokat a hibákat, amiket látok, amiket ki kell kerülni a bõrbõl. Itt van egy egész nagy rész, ami hibás. Itt is van egy rész, úgy hogy ide semmiképpen se szabad a mintát rátenni. Mindig a nyúlás irányra kell figyelni a szabás közben. És hogy párosan legyen a jobb lábas meg a bal lábas cipõnek az alkatrészek kiszabva. A cipõnek a nyelv részét vágom ki. Miután ezek a kiszabott alkatrészek a felsõrész készítõ mûhelybe kerülnek, ahol a további mûveletek során elkészül a cipõnek a felsõ része. A cipõnek az élettartama, nagyrészt függ a bõrnek a minõségétõl. A legjobb minõségû francia borjú bõrökbõl dolgozunk. Ezeknek a tartóssága több évre szól. Sokszor elõfordul már, hogy egy cipõnek a talpa régen kilyukadt, de még a felsõ bõrnek semmi baja nem volt. (zene) Lehet azt mondani, hogy a cipõkészítésben egy öreges gondolkodással munkálkodom. Ugyanakkor a gyûjtésbe pedig, mindig a legmodernebb mûtárgyak érdekelnek. És ha egy mûtárgy modern, vagy kortárs, mai, azt hogy mitõl lesz egy mai kortárs mûtárgy maradandó. Milyen értéket hordoz, mert azért nem mindegyik lesz klasszikus festmény vagy klasszikus szobor. Nagyon nehéz kiválasztani egy olyan mûtárgyat, amibõl idõvel klasszikus válik. (zene) Az ember meglepõdött azon az elején, hogy egy cipész mester, aki ugyan a szakmájában, lehet azt mondani, hogy európai rangot szerzett, tehát nagyon ismertek és jó minõségûek a munkái, de hogy a képzõmûvészet iránt is érdeklõdik, és ráadásul a, talán kicsit nehezebben emészthetõ, elvont absztrakt mûvészet iránt, hát ez meglepõ volt. De az érdeklõdése nagyon intenzív és eleven volt. És ezt az ember mindig nagy örömmel tapasztalja. Sajátos látásmódja van. És sajátos karaktere gyûjteményének. Nem minden gyûjtõ így gyûjt. Vannak, akik nagyon sokféle stílusú, elképzelésû munkát vásárolnak. Vas László elkötelezte magát az elvont konstruktív, geometrikus konkrét mûvészet iránt, és ebben azért nagyon határozottan különbözik más gyûjtõktõl és miután az utóbbi években a gyûjteményét nemzetközi irányba is kiterjesztette, ami nekünk néhányunknak, akik a szakmában ezt nagyon fontosnak tartjuk nagy örömünkre szolgál, hogy nemzetközi összefüggésekben lehet a gyûjteményében a magyar mûvészetet szemlélni. Nagyon is fontosnak tartom, hogy a gyûjtõk és mûvészek között kialakuljon valamilyen közvetlenebb emberi kapcsolat, amely mentén nagyobb a lehetõsége annak, hogy a mûvésztõl megvásárolt képek, s a gyûjtõk között is kialakuljon egy párbeszéd. Az emberi kapcsolatok segíteni tudják aztán a mûvek és gyûjtõk közötti kapcsolatot és párbeszédet. Nagyon sok mindenrõl el lehet beszélgetni ilyen módon. A világról is meg a mûvészetrõl is. És ez fontos ahhoz, hogy a mûveknek ne csak, formálisan szerepeljenek egy gyûjteményben vagy befektetésként kezelje a gyûjtõ, hanem azok tényleg mûködjenek, mármint a mûvek, és megszólaljanak a gyûjtõ számára. (zene) Lakás díszítés szempontjából vásároltan a feleségemmel együtt az elsõ egy-két festményt. Ugyanakkor az ember ebbõl szeretett volna tovább lépni. És az üzletemhez közel van a Csók galéria, nagyon sok kiállítást nyílt itt. Kezdtem oda átjárni, megnéztem a kiállított képeket, szobrokat. És akkor így mondhatom azt hogy bõvítettem az ismereteimet. Megismerkedtem a Csók galéria vezetõnõjével. Vígh Károlynéval õ ellátott ismeretekkel. És talán azt mondhatom, hogy így indult, hogy kezdtek szaporodni nálam a lakásban a festmények. A legelején nagyon sok olyan mûtárgy került hozzám, amitõl késõbb megváltam. Mert úgy éreztem, hogy nem illik a gyûjteménybe. És akkor nagyon jó fogódzkodók jöttek amibe kapaszkodni tudtam. Többek között az, hogy múzeumokat látogattam. Megnéztem, hogy milyen mûtárgyak vannak kitéve múzeumokba. És hát a festõ barátoktól nagyon sokat tanultam. A legnagyobb tanító mesterem Barcsay Jenõ volt. Akihez viszonylag elég fiatalon felkerültem. és az õ vele beszélgetések során jöttem rá, ennek az egész gyûjtésnek a komolyságára és a jelentõségére. Bekerül ni a Vass-gyûjteménybe egyfajta szakmai presztízst, szakmai elismerést is jelent. De hát honnan szerezte meg ezt a presztízst, mert ez itt a lényeg. Mert akár milyen gyûjteménybe az ember most vagy bekerül vagy nem kerül be. Õ nagyon szereti és szeret mûterembe járni. És szeret megismerkedni a mûvészekkel. És kézrõl kézre adták õt. Úgy hogy amikor Sík Csaba, aki az egyik ilyen tanácsadója volt, õ volt az aki megismertette pl. Konok Tamással. Komok Tamáson keresztül megismerkedett más mûvészekkel. És ez így ment kézrõl kézre adták. És õ pedig nagyon nyitott volt és nagyon érdeklõdõ, tulajdonképpen ami nagyon fontos egy gyûjtõnél, nagyon kíváncsi is volt arra, hogy az a mûvész mit csinál. És mivel hogy nagyon jó szeme van, és hibátlan ízlése nagyon pontosan nagyon jó szemmel választotta ki mindig, a mûveket. Közeli, baráti kapcsolatban vagyok vele. Nagyon sok mindenben kéri a véleményemet. Bizonyos mértékben mondhatnám azt hogy kívülrõl tanácsadója vagyok. Õ dönt mindenben, de azért mindig megkérdezi azt hogy mit szólsz hozzá, vagy felhív, vagy együtt megyünk el megnézni egy kiállítást vagy megkérdezi, hogy ismerem-e azt a mûvészt, esetleg tudnák-e esetleg egy mûterem látogatást elõkészíteni neki. Tehát ez a szakmai baráti kapcsolatunk mai napi is megvan. Gyûjtök fiataloktól is és gyûjtök sztároktól is. Mondjuk, hogy miért gyûjt ez ember sztár mûvészt és mit tud megszerezni vagy megvásárolni egy sztár mûvésztõl ez nem egy könnyû helyzet. Igazából egy komolyabb mûvet egy fõmûvet, vagy egy olajfestményt nem lehet megfizetni Magyarországon. Ugyanakkor egy egy papírra festett képet vagy egy akvarellt vagy egy sokszorosított munkához nagyon könnyen hozzá lehet jutni. Fiatal korban viszont ugye az ember megelõlegezi annak a mûvésznek hogy karriert fog befutni, úgy gondolja, ott még lehet olajfestményt is venni, akár fõ mûvet is, csak ki kell várni annak az idejét, hogy abból tényleg híres festõ legyen. (zene) Rendszeresen jár nyugatra, könyveket vásárol, felépített egy olyan múzeumot, ami azt hiszem Közép-Európában egyedül álló nem csak építészetileg szervezte meg szenzációsan Turányival a az épületnek a rekonstrukcióját és megépítését, hanem szinte azt lehet mondani, hogy az utolsó szegig ebben az épületben minden a helyén és a rendben áll. A kép anyag, amit pedig ugye hát a birtokában van, a változatos kiállítások lévén hát azt lehet mondani, egy nagyon széles betekintést ad a közönségnek a kortárs geometrikus mûvészetrõl. Minden mûvész, azt lehet mondani egy kicsit legalább is én jómagam úgy vagyok, hogy magamnak festek a magam boldogságára. Azok a percek, amikor a festék mellett ülök, ezek a boldogság pillanatai, de a probléma az, hogy míg képzõmûvészek tárgyakat hozunk létre, célja a dolognak, hogy minél több emberhez elkerüljön. Mondjuk ez a mûvészettörténeti szempontja is a gyûjtõknek, vagy a gyûjteményeknek. Ezeknek a bemutatása. Én azt hiszem ezzel, hogy Vass László létre hozta ezt a egyedülálló múzeumot, egyre több és nagyobb közönséget talán szerettet meg azzal, amit úgy gondolom hogy Flober a nagy francia író, mikor megkérdezték, hogy mi a mûvészet, õ azt válaszolta "a boldogság pillanata", ennek a lehetõsége. Tulajdonképpen ettõl szép, hogy ez nem egy kötelezettség, hanem ez egy lehetõség arra, hogy néhány percig boldogok legyünk. Amikor a képek vagy mûtárgyak elõtt állunk. Lenyûgözõ számomra, hogy mindig figyelt arra, amennyire én ezt meg tudom ítélni, hogy a képzõmûvész barátaival sokat beszélgethessen, mindig megtalálta rá az idõt, hogy órákat esetleg napokat ezekkel a nagyszerû emberekkel együtt tölthessen. Utazgat velük kiállítás megnyitók után órákra egy pohár bor mellé oda telepednek. Minden lehetõséget megragad arra Vass László, hogy mint a szivacs felszívja azoknak az embereknek a tudását, akiknek a karizmatikus személyisége hitelessé számára, a mûvészi tehetségüket. Galériától feltétlenül veszek, mert vannak mûvészek, akik megközelíthetetlen, és azt mondják, hogy menjél el, azért vannak a galériák, hogy ott vásároljanak az érdeklõdõk, vagy a gyûjtõk. Aukcióra nem járok, ott egy harc megy most ahhoz, hogy én egy mûtárgyhoz hozzá jussak én nem akarok harcolni, megtalálom a más módját, ahhoz hogy megszerezzem az a képet, vagy inkább lemondok olyanról, amiért más harcol. Tehát pontosan elõbbre gondolkodom, hogy lehet olyat választani, aminek lehet hogy nincs itt az ideje, de majd eljön az ideje. Ott meg már aukciókon kész tényekkel találkozik az ember. Nagy befutott sztárokkal, úgy hogy én ezt az utat elkerülöm. Úgy érzem becsületesnek, hogy azt a sok összegyûjtött mûtárgyat az ember ne csak egymaga birtokolja. Ugye megismertük azt az állapotot, hogy otthon voltak a festmények, jöttek a barátok, néztük õket, valahogy kevés volt. És akkor az ember figyelte más a gyûjteményeknek a sorsát, hogy ha nem helyezte el, vagy nem talált neki olyan helyet, akkor idõvel szétszóródtak. Na most én úgy érzem, hogy idõben léptem meg ezt a lépést. Veszprém város segítségével ezt a kis épületegyüttest helyrehoztuk és egy ilyen kiállító hellyé tettük. Úgy érzem, hogy így egybe marad az anyag. És lehet folytatni a gyûjtést is és sok ember számára örömet okozok ezzel. És nem elhanyagolható szempont a múzeum pedagógia. Tehát a környezetünkbe, Veszprémbe vagy a környéken nagyon sok iskola van, ugye itt állandó múzeum pedagógiai oktatás folyik, ide hozzák a diákokat. Sõt már óvodás kortól. Ugyan akkor jönnek baráti körök, nyugdíjas csoportok is, tárlatvezetéseket csinálunk. Egy nagyon szép tevékenység ez a kultúra terjesztése, vagy kultúra támogatása. - 1999-ben a Mûvészetek Házához tartozó Csikász galériában, rendeztünk egy kiállítást a Vass gyûjteménybõl, ami egy válogatás volt. Akkor ismerkedtünk meg Vass László mûgyûjtõvel és akkor kezdõdött egy közös gondolkodás. Mi tudtuk a '96-os budapesti kiállítás óta, hogy õ szeretné a gyûjteményét valahol elhelyezni Magyarországon és közszemlére tenni folyamatosan. És itt volt a Mûvészetek Háza kezelésében három nem túl jó állapotban lévõ épület, azt megmutattuk Vass László úrnak, neki megtetszett az ötlet, és az épület is és innen indult tulajdonképpen a Vass gyûjtemény veszprémi története. A korábbi idõszakban sok olyan gyûjtõ volt, ki féltette a gyûjteményét nem nagyon szerette közszemlére tenni. Ennek sokféle oka van, ma már egyre inkább szeretnék a gyûjtõk megmutatni azt az eredményt hogy õk hol tartanak, mit gyûjtenek. Mi ebben azt hiszem, hogy eléggé úttörõ módon elsõk voltunk, ebben az összefogásban. Hiszen speciális a konstrukció is, a város a Mûvészetek Háza mûködteti a gyûjteményt, de a gyûjtemény darabjait továbbra is Vass László úr tulajdonában vannak, sõt folyamatosan épül ez a gyûjtemény. Bemutatom Elen Charton mûvét. Õ egy olyan a minimalizmusnak egy olyan jelentõs alakja, aki a legegyszerûbb eszközökkel világhírû mûvészetet hozott létre. Fõiskolás korában azt mondta a tanárainak, hogy csak egész élete vagy a festõi pályafutása során csak a szürke színt fogja használni csak azzal fog dolgozni. Ez egy szabály lesz a mûvészetében és a másik szabály hogy minden egység, amit létre hoz, mert ennek számtalan variációja létezik, négy és fél centiméter lesz, két egysége között a távolság. Tehát a szürke színt és ezt a szabályt betartotta, és akkor fiatalon el lehet képzelni, hogy a tanárok, hogy csodálkoztak rajta, és ezt betartva mégis világhírû lett. Minden európai, amerikai múzeumban megtalálható a munkája. Talán a szívem szerint a legkedvesebb mû, amit itt látható, Jozef Albertsnek egy mûve. Ott tartom a nagyjelentõségûnek, hogy Magyarországon ez a kép látható, hogy ezen a képen kívül még egy található Magyarországon, csak a Szépmûvészeti Múzeumban, ami a Vasarely Victornak volt az ajándéka. Azt hogy ez Veszprémbe került nagyon nagy jelentõségû. Õ a bauhause-nak volt a tanára. És 1933-ig ott tanított, majd utána a politikai helyzet miatt, elhagyta Németországot és Amerikába telepedett le. Na most onnantól egy világhírû pályát futott be. S tulajdonképpen ez a négyzet a négyzetben variáció kb. ezer képet készített ahol mind más színekkel állította össze ezeket a formákat, és különbözõ méretekben. Na hát mondanom se kell, hogy minden jelentõs múzeumban a világon található munka, tehát nagyon nagy dolog, hogy ez Veszprémbe is elkerült, és meg tudtunk szerezni egy ilyen alkotást. Alatta Pán Mártának egy gyönyörû minimalista szobra látható, tulajdonképpen õ Párizsban élt, és alkotott. Csak egy érdekes ismertetõt teszek a munkásságához hozzá. Japánban 25 nagy méretû szobra található, amik között 40 méter nagyságúak is vannak. Egy másik kedvenc, amirõl szívesen beszélek, Jesus Raffael Szotónak dél-amerikai mûvésznek a munkája. Hihetetlen jelentõséggel bír a világban. Õ Párizsban alkotott mindig és számtalan középületnek felhõkarcolónak az auláját díszítik ezek a motívumok. A szemet csalja a motívum, tehát ahogy elmozdulok aszerint mást látok a képen. Ebbõl megint csak mondhatom, hogy Magyarországon két darab van, egyik itt látható, a másik a pécsi múzeumban. Nagyon nagy jelentõségû mûvész. Én úgy érzem olyan gyûjtõ vagyok, hogy aki ezt nem vitte túlzásba. Nem ment a rovására annak, hogy normális életet éljünk és nem vertük adósságokba magunkat, ahhoz hogy még egy mûtárgyat megszerezzünk még egy mûtárgyat. Kivártuk mindennek az idejét, hát most már meg a feleségemmel gyerekeimmel, unokáimmal nagy örömünk van az egészben. Mindenki szakértõ lett a családban. A feleségem is szakértõ lett a lányaim is nagyon sokat segítenek az utazásaim során. Velem jönnek, úgy hogy meg tudom osztani a gondolatimat velük. Az unokáim azok meg szenzációsak. Pl. megtanítottam nekik annak a nyolc-tíz monokrom festõnek a nevét és úgy el tudják mondani, hogy ránéznek egy képre, hogy azt ki festette, hogy mondtam is nekik, hogy ezt rajtatok kívül kevesen tudják Magyarországon. Tehát jó ilyen életet élni.