- Szivárványos fény, harsogó zene, a manézs felett aranypor kavarog. Tüzes karikákon repülnek keresztül a száguldó lovak. A porondon mázsás golyókkal labdázik az eromuvész. Fenn a ponyvakúp magasában pedig trapézról trapézra lendül, siklik, szinte úszik a légtornász. Álomjáték, mesehangulat. Jó estét kívánok, Cserhalmi György vagyok. A Múlt-kor történelmi magazint látják. A Fővárosi Nagycirkusz elődje 1889-ben nyílt meg a Városligetben. Az azt követő évtizedekben mindenféle néven futó fővárosi cirkusz 1944-ig üzemelt. Akkor viszont a sorozatos bombázások veszélye miatt már nem kapott működési engedélyt. Államosították 1945-től, és bevezették a rendszeres előadásokat. Az éves látogatószám 1981-ben 1,2 millió fő volt. - A négy-ötszáz magyar artista által megtermelt valutabevétel pedig százezer dollárokban volt mérhető. - Maga ne buzogányokkal zsonglőorözzön, Zsilák elvtárs, maga zsonglőrözzön három sarlóval, a felesége zsonglőrözzön három kalapáccsal, a végén tegye a sarlót ide, a felesége a bal kezével a kalapácsát. - Még a rómaiak mondották, hogy kenyeret és cirkuszt a népnek. Én azt gondolom, hogy cirkusz volt, van és lesz. Mindig valamilyen formában. - A Magyarországon turnézó cirkuszok már egészen korán észrevették, hogy itt bizony van nézőközönség. Ezért is épülhetett fel Budapesten egy nagy kőszínház jellegű állandó cirkusz, amely 1889 nyarán nyitotta meg kapuit. Ugyan a háború jelentősen megviselte a cirkusz eszköz- és személyi állományát, népszerűsége mégis töretlen maradt. A II. világháborút követő idoszakban a politika függvényében gyökeresen megváltoztak a hazai cirkuszmuvészet szervezeti és intézményi keretei is. Az államosítások idején az állam a szakszervezetekre bízta a szórakoztató vállalatok gondozását, aminek legfőbb célja az volt, hogy a cirkuszművészet is egységes, állami, kultúrpolitikai irányítás alapján fejlődjék tovább. A cirkuszokat 1949-ben és '50-ben államosították. - Az államosítás bizottságának tagjai leutaztak mondjuk vidékre, ott megkeresték az éppen ott állomásozó cirkuszt, és közölték, hogy be kell szolgáltatniuk cirkuszkocsikat, rekvizitet, sátrat, állatokat, mindent. - Nekünk volt akkor 4 lovunk, 2 lakókocsink, még straktor stb. nem volt. És azt is államosították. Ezzel bezárult a szezon. Fel kellett jönni Budapestre. Beálltunk ide, akkor az egy telep volt, ahol most a cirkusz vállalatnak a telepe van. Ott éheztük végig a telet. Ami állat megmaradt, azokat államosították, pláne egy elefántot. Az Antalekéknak volt az Aida elefántjuk, aki aztán a '70-es évek közepén halt meg. Ő volt az igazi elefánt, az állami cirkusz elefántja. Ő borotvált, és egyébként a második számban erőmuvész volt. A kultúrpolitika tulajdonképpen az ideológia megtestesítoje volt úgymond. Kifejezetten szovjet mintára alkották meg. Ami a legfontosabb volt a kultúrpolitikában mindig megjelentek az ideológia különböző hullámai illetve mozzanatai, amelyek közül a legfontosabbak a Szovjetunió dicsőítése volt. Ezt mindenképp ki kell emelni. Ezen kívül fontos volt a baráti országok politikájának a propagálása, illetve az együttműködés hangsúlyozása. - Az '50-es évek tulajdonképpen az államosítás negatív oldalával együtt is pozitív változásokat hoztak a magyar cirkuszművészet számára. Ezt úgy szokták mondani, hogy komédiásokból akkor váltak valóban artisaművésszé. - A Magyar Artistaegyesület, amelynek 1947-ben még 3000 tagja volt, megszűnt, illetve csökkentett taglétszámmal a magyar hivatásos artisták szabad szakszervezeteként működött tovább. - Régen a szakszervezet elődje úgynevezett dísztagságokat adott ki több tagdíj bevétel miatt. Ezért nagyon sok olyan artista volt, aki igazából valamilyen bóvli tevékenységet folytatott ezen cím alatt. Ezért az elso fontos dolog volt az államosítás, a szakszervezet létrehozásával, hogy kiszűrjék ezeket az embereket. - Rengeteg olyan táncos, táncosnő volt. Egy lokálban zene volt, de voltak közöttük nagyon fejlett pl. Mondén-táncosok, szép nő, szép kosztüm, de abból rengeteg volt, tudja! Pontosan ezért le akartuk szűkíteni. Tehát ez egy szűrővizsga volt. A kategorizálások nagyon rémes dolgok voltak, itt volt olyan bűvész, aki a világot bejárta, és elfelejtette elovarázsolni a dolgot, amit előotte eltett. Ezzel jött a porondra. Nagyon-nagyon félt mindenki. A szakszervezet fő célja volt, hogy az artistákat vegyék állami státuszba, és hozzanak létre egy központi irányítás alatt álló állami vállalatot. A szakszervezetek vezetői kilincselni kezdtek, és elnyerték Révai József népművelési miniszter támogatását, így 1954. január 8-án létrejött az Országos Cirkuszvállalat 320 állami státuszba vett artistával. Révai mindig mindenbe beleszólt. Mindig hozott egy határozatot, egy intézkedést, és azt mindig végre kellett hajtani. Nem volt semmiféle engedmény kilátásba helyezve sem a művészeteknek, sem a kultúra más ágazatának, sem a kultúra csatornáinak sem. - A szovjeteknél a nagy októberi forradalom után Luna Csarszkij, ha jól ejtem a nevét, ő volt aki kifejtette eloször ennek a kulturális, politikai nézeteit. A cirkusz az, ami a szocialista embernek megfelelő muvészeti ág lehet. - Elég soktól elvették azt a muködési engedélyt, ami volt nekik. Különböző fakkok voltak, abban az időben, hogy késdobáló. Késdobáló nem lehetett, mert eleve cowboy ruhában jött be, az egy kicsit nyugati stílusú valami volt. Steptáncos nem lehetett, elvették a működési engedélyét, mert amerikai zsáner, revüfilmekre emlékeztet. - Amikor '52-ben szerződtetik az artistákat a Fovárosi Nagycirkuszhoz, akkor nem engedték meg, hogy az addigi kosztümjeiket vagy nagyon szép, díszes, sokat megmutató kosztümjeiket használják. Azt mondták, munkás divat van, tessék overállt fölvenni, a lányok is nadrágban lépjenek fel, ingben, nyakkendőben. - Édesapám frakkban dolgozott, édesanyámmal. Azt mondták Zsilák elvtárs, ne haragudjon, de frakkban nem lehet fellépni. Le kellett venni a frakkot, ez a bizonyos kék uniformizált ing, és maga ne buzogányokkal zsonglőrködjön Zsilák elvtárs, maga zsonglőrözzön 3 sarlóval, a felesége zsonglőrözzön 3 kalapáccsal. A végén tegye a sarlót ide, a felesége a bal kezével a kalapácsát. - Mindent Magyarországon úgy akartak kiépíteni, hogy minden megfeleljen a Szovjetuniónak. Ha kérte a szovjet elvtárs, ha nem, akkor is így csinálták. - Megnéztek egy szovjet cirkuszfilmet, és itt azt látták, hoppá, ott frakkban van a konferanszié, gyönyörű, kiállított kosztümökben lépnek fel az artisták. Tehát mégsem volt teljesen igaz az, hogy meg kell szabadulni teljesen a polgári dekadencia maradványaitól. A szervezeti keretek átalakulásán túl jelentős változás volt a hazai cirkuszi életben a képzés módosítása. Az állami artistaképző iskola 1950 decemberében alakult, az elso évfolyam 1951. januárjában indult. Mindössze 15 növendékkel. Az állami artistaképző iskola azért működhetett, mert a Szovjetunióban létezett állami artistaképző. Az ő mintájukra lett itt is. Baross Imre, akinek nagyon hálásak vagyunk, ő alapította az artistaképzőt, akkor még Akadémia volt a neve. Az akkori kultúra, mely a szovjet-magyar barátság jelképeként nagyon támogatta az akkori kormány a cirkuszművészetet. - Nem volt más témánk, mint a cirkusz és az, hogy próbáljunk, hogy egy újabb trükköt, egy újabb produkciót létre tudjunk hozni, hogy életben tudjunk maradni, hogy tudjunk utazni, hogy keresettek legyünk. Ez hatalmas energiával és sok lemondással járt. - Jaj, van másik! - A vasfüggönynek a láncait az artisták feszegették leginkább már az '50-es évektől kezdve. Azzal, hogy még a kemény időszakban is nyugatra utazhattak. - Külföldre lehetett menni, utazni, könnyedén. Világot látni, amikor mások nehezen jutottak ki. Ez volt az egyik fő varázsa, ami ma már nincs meg. - A jó artisták nagyobb választási lehetőséggel rendelkeztek, tehát volt, hogy eldönthették, ide vagy amoda akartak utazni. - A külföldi kapcsolatok ebben az időszakban nem csupán fellépési lehetőséget jelentettek. 1955. március 10-én Bulgária, Lengyelország, Magyarország, Románia és az NDK részvételével Varsóban cirkuszművészeti konferenciát szerveztek. Szintén ugyanebben az évben, május 23-án csehszlovák vendégmuvészekkel folytatott tapasztalatcserére került sor Budapesten. Jól lehet, ezek a tanácskozások nem nélkülöztek politikai áthallásokat sem, mindenképpen szélesebb látókört, és újabb ismereteket biztosítottak a magyar cirkuszművészek számára. - Különböz társulatok különböző helyekre utaztak el. Akkor ez még úgy is működött, hogy volt szocialista reláció, kapitalista reláció. A szocialista relációban volt ilyen, hogy felhívtuk a lengyel elvtársakat, hogy küldünk egy társulatot Lengyelországba. Ők felhívták a magyar elvtársakat, hogy küldenek egy társulatot ide. Ez volt egy kultúrcsere. - Mindig volt munkánk, mindig tudtunk dolgozni. Vagy nyugaton, vagy keleten. Még abban az idoben volt a KGST országok közötti együttműködés, úgynevezett műsorcsere. Komplett magyar műsor ment külföldre. - Legelőször a Szovjetunióba mentünk, 9 hónapra. Ez egy kicsit nehéz volt és hosszú, mert olyan fiatalok voltunk. Hirtelen elkerülni a szülői házból. Elég nehéz körülmények voltak akkoriban arrafelé. Ezt valahogy túléltük, és utána folyamatosan dolgoztunk, mindig. Már a Szovjetunióba mentünk ki '73-ban. Itt tudtuk lemérni azt, hogy mennyire jobb volt az élet Magyarországon, mert nekünk már szabadabb volt az előadásmódszerünk. A fegyelmezettség nem volt úgymond keretek közé bezárva. Azzal, hogy hosszú hajunk volt, és ezt az Oleg Popov, a híres bohóc elintézte, a Kremlbol a Brezsnyev elvtárstól hozott egy papírt. Akkor tilos volt a Szovjetunióban, senkinek nem lehetett hosszú haja. Az egy kapitalista valamire hasonló dolog volt. - A cirkuszművésznek a munkája, a produkciója majdnem mindig életmű. Tehát ha valaki légtornász, az elég sokáig marad légtornász. Ha valaki zsonglőr, sokáig marad zsonglőr. Ha valaki bohóc, akkor azt a bohócatot csinálja, bár annak kicsit bővebb a repertoárja. De önmaga ugyanaz. Ez azt jelenti alapjában véve, ha ön egyszer eljön a cirkuszba, és egyszer látott fellépni, akkor ha még egyszer eljön a cirkuszba, és még egyszer lát fellépni, akkor azt mondja, én ezt már láttam. Harmadszor már abszolúte nem vagyok érdekes. Ezért van az, hogy a cirkuszos artisták utaznak, cserélődnek. - A produkciók mind a szakmai teljesítményt, mind pedig a kiállítás gazdagságát, profizmusát tekintve nagy fejlődést mutattak. A vezető artisták a világ legnagyobb cirkuszainak porondjain mutatkozhattak be. A magyar artisták egyébként nagyon keresettek voltak, különösen azért, mert a szocialista táboron belül egyedül nálunk nem vezették be a biztosítókötél kötelező használatát. Valamint azért is, mert valamivel olcsóbbak voltak az azonos színvonalat képviselő nyugati kollégáknál. - Minden áldott turné elott, amikor összejött a társulat, és eligazítás volt, akkor mint a gyerekeknek: Hazánkat képviseljük, és így kell viselkednünk, ennyi. Ezt mindenki szó nélkül betartotta, nem kellett volna külön mondani. - Akkoriban már állandó státuszba vettek fel artistákat. Ezért megkapták az éves fizetésüket, ugyanakkor ha ok kiutaztak valahova, és ott kaptak fizetést, akkor annak igen nagy részét haza kellett küldeniük. - A negatív része itt akkor jelentkezett, amikor nyugati relációba ment ki egy artista. Ha akartam, ha nem, láttam a fizetésem, hogy mennyivel jobb, teszem fel a németországi. Németországban dolgoztam hat éven keresztül a Rhone cirkusz, Európa egyik legnagyobb cirkuszánál. Ott láttam 6 éven keresztül, az a cirkusz mit fizetett ki gázsiba értem, és én abból megkaptam a napidíjat. Ami fennmaradt összeg, azt gázsimaradványként hazautalandó a magyar cirkusz és varieté részére. - Nekem volt szerződésem mondjuk Ausztráliába, 1977-ben. Akkor kaptam 1850 dollárt hetente, a feleségemmel ketten voltunk. Ebből mi megtarthattunk 450-et. A többit haza kellett küldeni. - A magyar cirkuszvállalat 3-4 nyugati viszonylatban is ütoképes műsort tudott kiállítani. 2-3 nagy cirkuszra való felszereléssel rendelkezett, és nem kis bevételre tett szert a vállalaton kívüli magyar artisták impresszálási díjából is. Az állami dotációt teljes mértékben kompenzálta a 4-500 magyar artista által megtermelt valutabevétel, amely 100 ezres nagyságrendű dollárban volt mérhető. - Itthon megkaptuk a forintfizetésünket. Ezzel a forintfizetéssel nem nagyon törődtünk igazság szerint, elég alacsonyak voltak. De minden esetben, mikor kikerült egy magyar artista mondjuk a Ringling cirkuszhoz, és ott eltöltött 3 évet, a 3 év után hazajött, akkor tudott venni magának egy lakást. Ha ott koplalt egy kicsit és paradicsomlevesen élt, akkor esetleg még egy kocsit is tudott hozni. Ami ugye itthon abban az idoben, egy amerikai autó szuper volt. - A cirkusz úgy utazott Amerikába, hogy saját 2 vonatszerelvénye volt. Ezekbe a vonatszerelvényekbe volt az artistáknak a hálókocsiai. A műszaké is, mindenkinek a hálókocsija. A szerelvény vége volt az elefántoké, mert ott volt 20 elefánt. A lovak száma 36 és 50 között mozgott. Tulajdonképpen saját vonatszerelvénnyel mentünk. Minden városba beállt és parádészerűen vonultunk be. - Európa egyetlen idomított vízilova. Idomította és elővezeti: az Eötövös család. - Elmentünk Amerikába, négy évig voltunk ott. Amikor hazajöttünk, akkor kaptunk egy átnevelést, hogy kiheverjük Amerikát. Egy vidéki turnén verekedtük keresztül magunkat. - A minisztérium egyre bőkezűbbé vált. Miután a '68-as gazdasági mechanizmus hatására javult Magyarország gazdasági helyzete. Illetve a bőkezűséghez azért szükség volt Aczél György támogatására is. - A cirkusznak nagyobb presztízse volt, és így támogatást is nagyobbat kapott. Tehát amikor a cirkuszépület lebontásáról és egy új cirkuszépület felépítésérol vagy az artistaképző épület felépítéséről volt szó, akkor nagy támogatást kaptak. - A kultúrpápát meghívtuk az intézetbe, adtunk egy rövid műsort. Annyira elbűvöltük őt, teljesen oda volt. Akkor előjöttünk a nagy mondanivalóval: ilyen körülmények közt már erre képesek voltunk, mi lenne, ha Egy tollvonással elintézte, hogy egy 3 emeletes épületet teljesen korszerűen berendezve, ezt prezentálta. (zene) 3 bús bohóc a Nagycirkusz helyén üldögélve tűnődik a múltról. Egy gondolat fut át mindhármuk fején, csak a kínos kérdés felvetődik újból: Miért volt olyan sürgős a régi cirkusz lebontása? Ha az új építése ma sincs még úton? Tudom, tudom. A régi cirkuszépület bontását 1966-ban kezdték meg. Így az ország egyetlen kő cirkuszépülete néhány nap leforgása alatt eltűnt a Városligetből. Az újbóli megnyitásra 1971. január 14-én került sor. Este fél 8-kor ünnepi díszelőadás keretében nyitotta meg kapuit az új Fővárosi Nagycirkusz. Aczélnál megjelenik ez a 3 T. Vannak tűrt, vannak tiltott és vannak támogatott dolgok. A 3 T-be belefoglaltatott az is, hogy engedni kell mégis a kultúrának, hogy egy kicsit szabadabb irányokba mozogjon. Míg az '50-es években egyáltalán nem volt megengedett. - Az én tanárom az első fellépő kosztümünket Aczél Györggyel egy focimeccs keretében beszélték meg. Kék-piros volt a kosztümünk, mert mindkettő Vasas drukker volt. Én nagyon fel voltam háborodva, mert én Fradi drukker voltam. - A külkapcsolatok felélénkülése mellett természetesen nem elhanyagolható a hazai közönség cirkuszigénye sem. A cirkuszlátogatók száma 1962-ben 1,6 1968-ban 1,3 és 1977-ben 1,7 millió fő volt. A '60-as, '70-es évek virágkora a magyar cirkusznak. Ekkoriban 3-4 nagy utazó cirkusz működött az országban. - Az elején ámultak-bámultak. Nem volt sok szórakozási lehetőség. De már a '60-as évek közepe fele már elegáns volt. Egy nagyobb sátorcirkusszal utazni nem azt mondom, hogy kitüntetés volt, de jó érzés volt. A vidéki városokból az emberek szépen felöltözve jöttek, megbecsülték az artistákat. - Nem mindenkinek volt televíziója. A televízióban nem mindig volt adás. - Természetes volt az, hogy a gyereket cirkuszba vitték, vagy különösen vidéken, ahol még egy színházba se jutottak el soha. Megérkezett a cirkusz, akkor hurrá. Akkor tényleg nagy élmény volt a gyerekeknek. - A sátorcirkusz megérkezett - teljesen mindegy - Kecskemétre, vagy éppen Keszthelyre, akkor a gyerekek ott voltak a cirkusztéren. Jöttek, mert segítettek, hordták a széket, azért, mert utána kaptak egy pecsétet a kezükre, és az első előadásra ingyen bejöhettek. - A legjobb színészeknek, énekeseknek járó kitüntetésben is részesültek. Jászai Mari-díjas, érdemes művészek is születtek úgymond, továbbá Hortobágyi Károlyról is díjat nevezetek el. Ezzel is kitüntették a cirkuszművészet legjobbjait. - A kitüntetésem és az Érdemes Művész díjat Kádár János adta át a Parlamentben. Gratulált, és azt mondta, köszönjük neked fiam, csak így tovább.