Tamás Péter malmai. Magyar ismeretterjesztő műsor. A gyűjtőszellem úgy szabadul ki egyes emberekből, mint a szellem a palackból. Ez az a szenvedély, amely csodálatos értékeket teremt. A gyűjtők személyisége rendkívül érdekes, a tárgyak megszerzésének, vadászatának története kész regény, és akkor még nem is beszéltünk maguknak a tárgyaknak a történetéről, és arról a kultúráról, amit megtestesítenek. A gyűjtők gyűjteményeikkel különböző fázisokban vannak: van aki még gyűjt, van aki felhalmozta a tárgyakat és van aki már múzeumba rendezte azokat. Egy közös van bennük: valamennyien értéket mentenek és mindegyikük a közjót akarja szolgálni. A gyűjtők személyisége rendkívül érdekes, a tárgyak megszerzésének, vadászatának története kész regény, és akkor még nem is beszéltünk maguknak a tárgyaknak a történetéről. Tamás Péter faipari technikus és gépészmérnökhöz régóta közel állnak az öreg malmok. Malmokat újít fel és rendez be azokkal a tárgyakkal és alkatrészekkel, melyekre országjárása során időről időre rábukkan. Érdeklődése nem véletlen, nagyszülei vízimalom tulajdonosok voltak. Hosszú távú célja műemlék és malomtúrák szervezése a malomimádók számára.

Mi történetünk főhőse: Tamás Péter. Mi történetünk főhőse: Tamás Péter. A malmok megszállottja. Gyűjteménye rendhagyó, hiszen azok a tárgyak, melyet ő gyűjt igazándiból akkor érdekesek, amikor már működésben vannak. Méghozzá az ország különböző malmaiban. Ellátogattunk Pápa melletti műhelyébe, ahol megjavítja a régi szerkezeteket. Bérben egy vízimalom kerekét szerelik majd meg, 8 tanult szakember segítségével. Naszájon láthatjuk az általa felújított, több mint 100 éves őrlőszerkezeteket, és Röjtökmuzsajon megismerhetjük az öreg malom működését. Végül a Ráckevén működő hajómúzeumban végigkövethetjük a folyamatot: miként is lesz sok- sok munkával búzából liszt. - Ereszd! Ereszd! Gyerünk! - Nyugodtan eresztheted! - Nem kell megijedni. - Ne ringasd! - Ereszd, ereszd! Hagy guruljon! - Jó lesz, nincs ennek baja. - Most előre. Állj! Még mielőtt el nem tapos, mint a kislibákat. - Húzd! Jó! És bekerül lassan Magyarország első malomköves vízimalmának a kereke. - Lassan! Hagy jöjjön. Jó! Félig bent van, gyerekek. - Ez a király Feri bácsi! Nagyon jó! - Hú, az meg máshol is nagy kunszt ám, hogy félig már bent van. - Jöhet! - Finoman! Told meg! Kicsit! Jó! - Itt ülünk most a Tapolca patak forrásánál, mögöttünk a bugyogó, feltörő víz. Ez egy meleg víz forrás. Itt a malmok, illetve a patak az télen- nyáron folyt mellette a malmok meg télen- nyáron üzemeltek. És sose fagyott be. Ez a patak a forrástól kezdve egészen a Marcalba ömléséig 32 malmot üzemeltetett, egymástól a malmok szinte karnyújtásnyira, 50- 100- 150 méterre helyezkedtek el, és mindegyik malom tudvalevőleg nagy teljesítményű volt, mivel nagyon nagy vízhozamot biztosított, ezáltal a malmok sok helyen 2- 3- 5 sőt volt olyan malom, amelyik 10 kerékkel is üzemelt. És a környéken a leghíresebb malmok itt voltak Pápán. Kapcsolatom ezzel annyi, hogy nekünk is nagypapámék vásároltak itt egy vízimalmot és igazából nekem is ez a kötődésem onnét ered a malmokhoz. Már gyermekkoromban, mondhatni azt, hogy érdekelt, a malmok misztikuma teljesen átfogott, megfogott. Van egy bűvökre, elragad a története. ezek a mesék, ezek a mondák, mind olyan dolgok voltak gyerekkoromban, főleg, ha a régi malmok épületébe bementem, a nagy fogaskerekek, alkatrészek között bujkálva, egyszerűen az embert elvarázsolta. És akkor döntöttem el igazából, hogy ez engem érdekel és ehhez valamilyen szinten kapcsolódni fogok. És később volt, hogy egy bácsi ezeket a malmokat a 80- as években felkutatta, és eljött hozzánk is, és akkor igazából nagyon sokat mesélt nekem, mutatott fényképeket és ez által is még közelebb kerültem ezekhez a dolgokhoz, ezekhez a malmokhoz. - Feri bá azt a mérőszalagot egy picit oda tudja adni nekem? - Adom, parancsolj! - Amikor 14- 15 éves fejjel elmentem egy malomba, hogy én ezeken most kutatok meg felmérek, tehát a malom után érdeklődök, egy kicsit pöszén néztek rám, hogy hát te mit keresel itt? de igazából, mikor látták az érdeklődés szikráját a szememben, látták, hogy hozzá tudok szólni, tudom, hogy mi az a gép, akkor már igazából megnyíltak, és akkor már az emberekkel fel tudtam venni azt a fajta kapcsolatot, kommunikációt, ami után már tényleg így befogadtak. Én ugye faipari technikus vagyok. Ugye az az első szakmám. Érdeklődésből kifolyólag gépészmérnök is lettem. Tehát a kettőt itt a malmok területén nagyon jól tudom hasznosítani, mert a malmok géprészéhez,fémrészéhez és farészéhez is egyaránt értek. És ezáltal ugye minden gép, minden egyes részét meg tudom tervezni, és javítani saját magam és kis segítséggel, de azért néha- néha be kell segíteni a munkáimba. Megmutatnám a tároló helységemet, illetve amit műhelynek használok. Jelenleg a gyűjtött anyagok egy részének a tárolása az itt folyik bent. Illetve a nagyobb alkatrészeket nagyobb gépeket, mint például ezek a sziták, és akár hengerszék alkatrészek, hengerek itt bent tárolom. Rögtön ide hátra megyünk, itt egyből egy éppen felújítás alatt áll ez a hasáb szita. Ez egy nagyon régi, nagyon ősi gép, ez a 18. század elején már megjelent és igazából egészen az 50-es évekig ezeket használták, ezek működtek malmainkban. Ha tovább megyünk itt láthatunk egy csigatrilt. Ez például egy nagyon egyszerű gép. Ami igazából semmilyen mechanikai egységet nem tartalmaz, nincsenek benne forgó alkatrészek, ennek a lényege az, hogy kisebb malmokban használták, hogy ide a tetejébe befolyt a búza, beleengedték, beleöntötték a búzát és a gravitáció illetve a csiga mozgás hatására az egyes szemek mikor eltávolodnak egymástól, a szemek közötti port, pelyvát, piszkot a légáram hatására eltávozott a búzaszemek közül, és ennek a hatására a gabona gyakorlatilag valamilyen szintű tisztítottsági fokig eljutott vagy tisztított állapotba eljutott. Természetesen ezután még több fajta tisztítási művelet volt. Itt amit látunk következőként, ez egy felöntő garat. Gyakorlatilag ez egy kismalmi felöntő garat, itt látszik, hogy itt öntötték bele a búzát, ezen a részen most éppen fordítva van, itt tartozik hozzá egy suveb, amivel lehetett szabályozni, azt, hogy a gabona milyen mértékben távozzon el a garatból. Ez a garat gyakorlatilag kapcsolódott itt a másik oldalon található cserges felvonó oldalához, ami gyakorlatilag függőleges anyagmozgatást végzett. Bemutatnék, itt van is valahol nekem serlegem itt meg tudom mutatni, igaz egy régi és kopott darab, de de gyakorlatilag ezzel lehet imitálni azt a fajta mozgást, amit ez a gép létrehozott. Tehát így rátesszük és gyakorlatilag ezekbe a serlegekbe, ezekbe a kanalakba folyt bele maga az őrlemény illetve az elején a búza, és ez emelete fel akár egy szinten belül vagy akár több szinten keresztül is. Az emelésre azért volt szükség mivel a malmokban gravitációs anyagmozgatások történtek, tehát mindent a legmagasabb pontra kellet feljuttatni, hogy az a legalsó pontra eljusson, illetve az alatt lévő technológiai folyamatokon végig menjen, illetve a szitálás, az őrlés művelete véghez legyen víve. Vonatkozási jegy, ugye ez minden malomnál megtalálható volt, a GPS-nek mondhatom, hogy az elődje volt. Ugyanis az Adriai- tenger szinthez mérték, a tengerszint magasságot minden malomnál ez állapította meg, ezzel állították be illetve mérték ki. Ehhez a fix ponthoz,hogy a vízi kerék milyen magasan, milyen mélyen áll, illetve maga az, hogy az épületnek az elhelyezkedése az Adriai-tenger szinthez képest milyen mélyen található. Minden malomnál valamilyen szinten felduzzasztották a vizet, és ha valaki a hatóság által megadott mértéken felül duzzasztotta a vizet, akkor azáltal a hatóság megbüntethette, mivel ő felduzzasztotta a vizet a malomnál, de az alatta lévő malomhoz már nem jutott annyi víz, és nem tudott olyan mennyiségű lisztet, búzát megőrölni, és ezáltal neki vesztesége keletkezett, és emiatt hozták létre egységesen ezt a magassági jelet. Ez egy hagyományos lisztes zsák, a maival ellentétesen ez nem 50 kilós, ezek 80 kilósak voltak ezek a lisztes zsákok. És bizony amikor ez meg volt pakolva, akkor ezt a molnárnak egyedül kellett mozgatnia malomba, fel- le, fel- le. És bizony a molnárok ebből kifolyólag elég izmos emberek voltak, ugye már gyerek koruktól kezdve hozzá kellett szokniuk ezekhez a fizikai követelményekhez. És bizony az izom, az erő meg is látszott rajtuk elég sokszor, a verekedéseknél a molnárlegények mindig erősebbek voltak és ebből kifolyólag nagyon szerették őket a nők, ugye. Annak idején annyira vigyáztak ezekre a dolgokra, nagyon nagy érték és kincs volt, mert nagyon nehéz volt ezeket előállítani. Hogy minden zsákot megfoltoztak, ha kilyukadt. Nem úgy volt, mint a mostani világban, hogy kidobják őket, kidobják ezeket a zsákokat, hanem ha kilyukadt, fogták az asszonyok, hazavitték, és utána este otthon a tűz mellett ezeket megvarrták, megfoltozták. És ezáltal újra használhatóvá váltak ezek a zsákok. Amikor az első gépeket megvásároltam, akkor még otthon volt annyi helyem, hogy azokat el tudtam tárolni. De aztán bizony jött a többi gép, egymás után több, több, több és már annyi gépem összegyűlt, meg annyi eszközöm, használati eszközöm, hogy már a végén egyszerűen nem tudtam otthon tárolni, és akkor volt egy olyan lehetőségem, hogy egy magángyűjtőnek a gyűjteményébe ezeket el tudtam helyezni. És utána megint kiürült a műhely otthon. És utána megint el kezdtem gyűjteni, a gyűjtőszenvedélyemet megint így tovább fokoztam. Megint összegyűjtöttem, most már majdnem másfélszer annyi gépet, alkatrészt, s akkor megint tárolási kapacitási problémáim voltak, és akkor utána sikerült Pápán elhelyeznem az Edvin Malom múzeumban. És utána megint kiürült a műhely és utána megint. Tehát folyamatosan mindig annyi gépem gyűlt össze, hírtelenjében sokszor több malmot is fel tudtam vásárolni, hogy így egyszerűen kihelyeztem a gépeket, és így ezáltal nemcsak saját magam gyönyörködhettem a gépekben, hanem ezáltal mások is megtekinthették az országban több helyen. - Bejövünk ide a Naszályi vízimalom egykori hengerpad részére. Itt van ez a gyönyörű szép száraz kerék, ami még megmaradt az egykori malomszerkezetekből, és itt van ez a két tisztító gép, amit én újítottam fel. ezek is túlélték az utóbbi 50 évet, és gyönyörűen és pompásan és szépen sikerült helyreállítanom, kipótolnom az alkatrészekkel, amik elvesztek belőle és gyakorlatilag a malomnak a fényét és szépségét adják. Itt van mellette, ez egy érdekes gép, ez egy gabonahámozó gép. Különlegessége, egyrészt a nagysága, másodsorban a belsejében műkővel van kiöntve a paláston belül az egész része. A funkciója az volt, hogy a bekerülő búza, amit itt öntöttek be ezen a résen, ez a rotor lapát nekiverte a búzaszemeket és a búzaszemről ezáltal, hogy nekiverődött ennek a betonos résznek, a port, illetve a gabonának a héját leválasztotta és a tiszta búza az itt folyt ki belőle, illetve ami por keletkezett, mert bizony nagyon-nagy por keletkezett, az ezen a részen, sajnos ez a része már nem maradt meg a gépnek, az elszívásra került és egy tartályba gyűjtötték össze. Amit később az állatoknak adtak. - Célom az, hogy minél több malmot felújítsunk Magyarországon Mutassuk meg azt, hogy a Magyarországon, az egykori malmok milyen büszkék voltak. Milyen hatalmas nagy kultúrája volt a malmoknak, hogy micsoda értéket képviseltek, hogy lássák az emberek, hogy itt nagyon komoly gazdasági fejlődés volt a 19-20. század elején. Hogy ezt min- mind be kell mutatni, láttatni kell az emberekkel, tudatosítani, hogy próbálom ösztönözni az embereket, hogy régi eszközüket ne dobják ki. Próbálják megőrizni, próbálják ezáltal is az unokáiknak ezeket a dolgokat illetve tudást eszközöket továbbadni. Hogy ezek ne vesszenek el az évek- évtizedek folyamán. Itt vagyunk Röjtökmuzsaji településen és az egyetlen vízimalmánál. Az úgy nevezett Bausz-féle malomnál. Ez a malom egy régi és elég idős malom, a 17-18. században már írásos feljegyzések voltak a malomról. A malom ugye Széchenyi birtokában volt, majd a legutolsó molnára, Bausz Gyula bácsi ő üzemeltette a malmot egészen az 50-es évekig, az államosításig. A malmot az Ikva patak hajtotta, egykoron a malom víziturbinás volt, majd pedig egy jó bő 8 évvel ezelőtt lett látvány szempontjából építve ez a vízikerék. Ekkor alakult át a belső hajtás rendszere is a malomnak. Időszakosan a látogatók számára megindítják a malmot, ekkor fel is öntenek a garatra, tehát gyakorlatilag a látogatók részt is vehetnek az őrlésben. És egyéb érdekes fogásokban, fővágásban részt is vehetnek. Megérkeztünk a vízimalom úgy nevezett alsó malmába, itt történik a búzának a garatba öntése. Illetve maga az őrlési folyamat itt kezdődik. A zsák búzát itt a garaton öntik fel, innét indul az egész őrlési folyamat. A búza felmegy a padlásra, legtetejére, onnét, ott egy tisztítógépen keresztül, a megtisztított búza ide a két hengerszékre jön őrlésre. Itt a folyamat 3- 4- 5- ször átmegy a gépeken, majd pedig utána egyik felvonóról a másikra megy, majd pedig utána ki a tiszta őrlemény, a következő szinten a zsákpadon végzi. Közben felérünk a malomnak az első emeletére, amit szaknyelven csőpadlásnak hívnak. Itt találhatók a szinteken átívelő csövek, illetve ennél a malomnál itt zsákolták le magát a lisztet. Illetve a félkész őrleményeket. A teli zsákokat, itt látszik ez a rengeteg zsákolási lehetőség itt volt az úgy nevezett zsákcsúszda. Ezt a tolókát elvesszük, és ugye itt gyakorlatilag látszik ez a kis ablakszerűség, megfogták a molnár, illetve az inas, idehozták a teli zsákot, ide beletették és gyakorlatilag ezen a csúszdán lecsúszott a zsák. Itt alatta állt akkor már a szekér, kocsis elkapta a zsákot, és akkor kévébe vagy rendbe rakták a szekéren és akkor már vitték egyből vagy a parasztnak vagy az őrletőnek vagy az uraságnak. Az alsó malomnak az egyik érdekessége, a hajtás rendszere, itt található a hatalmas nagy, 2.6 méter átmérőjű fogaskerék, amely egyszeres áttétellel felgyorsítja a vízikeréknek a forgó mozgását, és egy C hajtásban a hengerpad alatt helyezkedik el az épület teljes hosszában. Innét kapják a felhajtást, minden egyes gép. Alatta található lapos szíj- tárcsáról, majd pedig egy másik szíjtárcsa felfelé viszi a hajtást a padlásra. És ott is ugyan úgy történik, minden gép külön- külön mindegyik gépnek egy lapos szíjjal történik a meghajtása. Itt található a molnárnak a könyvelő irodája. Ez a kis szekrény. Ezeken több könyv, iratok, dokumentumok voltak, ezek közül kettőt megnézünk. Itt van például a beszolgáltatáskor ez a gyönyörű szép,tekintélyes könyv, ezt itt kihajtjuk, ez akkora majdnem, mint egy helyi újság, ide voltak felsorolva az egyes őrletők, hogy mennyi búzát hoztak, illetve abból mennyit őröltek, mennyit szolgáltatnak be az államnak, és gyakorlatilag minden egyes név mellé egy ugyan ilyen rublika van kitöltve. Ami a másik könyv, ez viszont a raktárkönyvről szól, be van könyvelve, hogy mennyi búzát hoztak be, és abból mennyit raktároztak be, mennyit őröltek meg, abból mennyi volt a porszázalék, és abból mennyit kellett a gazdának visszaszolgáltatni. Gyakorlatilag ezek voltak a molnár irodájának a könyvelői részei, ez volt a számítógépe a mai nyelven szólva a molnárnak. Ebbe minden egyes adatot, minden egyes kilogrammot bevezetett, és ezeket mindig a hatóság rendszeresen ellenőrizte. Ez látszik ebből is, hogy minden egyes oldala be volt számozva, és ebből nem lehetett kitépni egy oldalt sem, mert ha a hatóság megnézte és látszott,hogy ki van tépve egy oldal, akkor azért súlyosan megbüntették a molnárt. A többi berendezés után jöjjünk el a malomkövekhez. Hoztam is magammal még egy kicsit ide a nagyok közé. És akkor itt ezeken a malomköveken el is mutatom gyakorlatilag, hogy ezek a malomkövek, illetve az őrlés, hogyan működött. Ugye legelőször, ezek a malomkövek, a korábbiak egy kőből voltak faragva, és akkor ezt a molnár készítette el, ő vágta bele ezeket a rémiseket, és magát a kőalakot is ő tökéletesítette. Az őrlés az úgy történt, hogy a malomban mindig egy pár malomkő volt, volt egy alsó meg egy felső kő. Megkülönböztetés szempontjából úgy lehet megkülönböztetni, hogy az alsón nem volt ez a bevágás, mint ezen, ez viszont egy felső kő volt, a vas ide illeszkedik bele. És akkor ebbe a felébe kapcsolódik bele a meghajtó tengely. A felöntött őrlemény, búza itt jön be a körnek a középpontján, ezen a lyukon, ez azért is van így kiképezve. Itt bejön és a centrifugális erő hatására az őrlemény illetve a búza mindig kijjebb jön, és ahogy ez jön kijjebb úgy ennek az őrlőfelületnek a durvasága és a rémisek hatására a szemeket elvágja , elnyírja és emiatt jön létre a lisztes anyag, illetve az őrlemény. És ahogyan kijutott ide a végére, itt már gyakorlatilag a megőrölt szemeket, az őrleményt kapjuk meg, ami pedig átkerül a malomban a szitára, a szita után pedig ami nem megfelelő anyagminőségű az ismételten visszaöntjük, és az ismételten át van engedve, és ezt a folyamatot többször, 3- 4- 5- ször vagy 6- szor is végig kell játszani, mire megkapjuk azt a fajta lisztet, vagy azt az őrleményt, amit el szeretnénk érni. - Na szóval ezt most meg kell mérni. - Öntsük fel ezt a garatra. - Igen de előbb meg kell mérni. - Megmázsáljuk! - Gyere! - Mérd meg! - Elbírod? Nem annyira úgy látom! - El bizony! De ez még mindig könnyebb, mint a régi zsákok voltak. - Bizony annak idején... - Te vagy hozzá gyönge. - Lehetséges látod, kevés bablevest ettem reggelire. - Öntsük bele szépen a garatba. Fölmegy a másik fölvonón, a port belenyomja a porkamrába. És a fölvonón pedig kijön és a csigába belehozza a búzát. - És akkor meg kell húznia súbert, és most jön a hengerszékbe a búza. - És utána jön tovább, ez a sima hengersor, a sima hengersoron még nincs őrlemény, mert ott meg kell várni míg kijön a derce, és a dercét kell felönteni a sima hengersorra. - Na hogy megy ez neked? - Na ide nézzen! - Azé! És a túlsóba kell önteni. - A liszt az itt jelenik meg. Itt már porol. - Azt a mindenit, nagyon érdekes, nagyon jó! Ez tényleg egy élmény, hogy meg lehet fogni ezeket az őrleményeket. Hogy ezeknek a szerkezeteknek a másai valóban működnek, és valóban ember által fogyasztható terméket lehet belőle előállítani. Fantasztikus, nagyon jó! - Ha 100 évvel ezelőtt születtem volna, akkor egészen biztos, hogy molnár, malom szerelő vagy malom tulajdonos lettem volna. Érzem, hogy valamilyen szinten szervesen kötődtem volna a malmokhoz. Mert ez a vér, úgy érzem, hogy a véremben, a genetikámban van ez a malmok iránti szeretet, vonzalom illetve talán még dédnagyapám malomtulajdonosi, malmok iránti szeretetét örökölhettem és ez biztos, hogy akkor is ugyan így meg lett volna bennem, ha abba a környzetbe születek bele, mint itt ez a Tapolca patak, és ez a vidék. - Ha már így kijöttünk a vízkerékhez, az egyik történet a vízkerékkel kapcsolatban az az, hogy hát volt egy molnár, Ecsődi nevezetű, és hát kicsit többet ittak, kijött a vízjáróra, akkor még nem volt korlát, tehát a biztonságtechnikai dolgokat el kell felejteni abban az időben. - Csak simán ez a lépcső volt. - Csak simán ez az átjáró. Kicsit megszédült a bortól vagy pálinkától, ezt nem lehet tudni, és ugye belepottyant a vízbe, a víz bevitte a vízkerék alá, mit csinált, megkapaszkodott a vízkeréknek a vasait összefogó vasakba, és ott kőrözött, tett egy pár kört, mindig fönt volt, meg a víz alatt volt, mert tudta, hogy ha elengedi, akkor elviszi a víz és akkor és akkor több mint valószínű, hogy a Dunába fullad. És addig kőrözött, míg a szomszéd malomból észre nem vették, lefékezték a malmot és kisegítették a... - Akkor egy kicsit megúsztatta magát. - Én azt hiszem, hogy a második körnél már kijózanodott. Tudhatta, hogy sok volt a pálinka vagy a bor. - Olyan lányt szeretnék találni, akivel úgymond egy malomban őrölhetünk. Tehát akit nem zavar ez a gyűjtőszenvedély, tehát ez a hobbi ami nekem van, mert ez eléggé speciális, mondhatom így. De ha családom lesz, akkor már sokkal inkább úgy érzem, hogy vissza kell magamat fogni, mert rengeteg időt vesz el. Összes szabadidőmet szinte erre fordítom. Illetve ezt addig csináltam addig gondoltam csinálni, míg lesznek olyan malmok, amiket még érdemes lesz itt az országban felújítani. Amivel érdemes lesz még foglalkozni. De szerintem ez nyugdíjas koromig biztosan el fog tartani, ezzel nem lesz gond, hogy hogyan fogom a későbbiekben eltölteni a szabadidőmet.