Magyar ismeretterjesztő műsor. Feliratozva a Teletext 111. oldalán. A gyűjtőszellem úgy szabadul ki egyes emberekből, mint a szellem a palackból. Ez az a szenvedély, amely csodálatos értékeket teremt. A gyűjtők személyisége rendkívül érdekes, a tárgyak megszerzésének, vadászatának története kész regény, és akkor még nem is beszéltünk maguknak a tárgyaknak a történetéről, és arról a kultúráról, amit megtestesítenek. A gyűjtők gyűjteményeikkel különböző fázisokban vannak: van aki még gyűjt, van aki felhalmozta a tárgyakat és van aki már múzeumba rendezte azokat. Egy közös van bennük: valamennyien értéket mentenek és mindegyikük a közjót akarja szolgálni.

Napkeltétől, napnyugtáig.. Ha valaki mint Pócsi Béla, Tapolcán madárgyűjtő, madártenyésztő, ennyi a munkaideje. Mert a madár éhes, szomjas, fészket akar rakni, unatkozik vagy kíváncsi, egészséges vagy épp beteg, egyedül van vagy párban, vagy több tucatnyian, de mindösszesen vagy 120-an. Fajta gyűjtő, fajta kiismerő egy egész életen át. Megállás nélkül, minden nap... hajnalhasadástól, napestig. A lágyevő madaraimnak, ami 120 db-ot takar körülbelül, azoknak készítjük el a lágyeleségét. Az egésznek az a lényege, hogy ez zöldségekből, gyümölcsökből fog összetevődni. Ezek a madarak a lágyevők, azok nem eszik meg a szilárd, kemény takarmányt, tehát búzát, kukoricát, napraforgót. Hanem csak gyümölcsöket és zöldségeket illetve rovarokat. Olyan táplálékot készítsünk el aminek a bel tartalmi értéke nagyon magas. Vagyis tartalmazza azokat a létfontosságú eledeleket, ami az élethez feltétlen szükséges. Vannak az alaptápanyagok, a fehérjék, zsírok, szénhidrátok. És a védő tápanyagok, a vitaminok, ásványi sók, és a nyomelemek. - 15 kg kell most összeállítanunk, ennek van egy alapja, egy olyan alap takarmány, aminek a vas tartalma, nagyon alacsony és a réz tartalma nagyon magas. Mert a lágyevő madarakat a magas vastartalmú eledellel, el fogjuk pusztítani. Tehát hiába szeretik a madarak a szőlőt, de nem adhatunk belőle sokat mert akkor azzal meg fogjuk tudni betegíteni. Na most úgy fogom összeállítani ezt az egész komplex széles spektrumú eleséget, hogy minden megtalálható benne. Az első megvan akkor a... nagyon magas tartalmú réz. Van benne nagyon kevés saláta, most belekaparjuk a szétia csontot, ami tulajdonképpen ez valamikor úszott a tengerben. Még szeretnénk dúsítani, főtt tojással. Ezt most azért teszem mert mindenféle képben, a madarak most abban az időszakban vannak, amikor termelnek a nemi hormonok. Ezt úgy lehet tulajdonképpen ezt a természet szabályozza, olyan formában, hogy ahogy a napsütéses órák száma nő a madarak úgy indulnak be. Ahogy ősszel csökken a napsütéses órák száma, úgy indul meg a vedlés. Három nagyon fontos esszenciális aminosavat szeretnék, mindenféleképpen, hogy megtalálható legyen ebben az eledelben. A rizsin a cisztin és a metionil. A madaraknál különösen fontos, főleg a tollképzésben, de mindenféleképpen az ivadék gondozásban, család alapításban, nagyon fontos és, hogyha ez hiányzik a szervezetből, mindenféleképpen hiánybetegségek fognak kialakulni. Én azt mondom, hogy a díszmadár tartás és tenyésztés, az mindenféleképpen, a gyerekkorban bele kell, hogy plántálódjon. A természetnek a szeretete, az állatoknak a szeretete, ez mindféleképpen örökölni kell. Tehát az én meggyőződésem, hogy ez genetika. Soha nem felejtem el, hogy édesapámtól, hogy a szüleimtől kaptam egy olyan házi galambot, egy king galambot, ami annak idején, 1 kg nagyságú volt, Csokoládé színű volt. Elvittem egy kiállításra. Anyu, három napig nem tudott hazahozni. Tehát este jött oda, hogy " Fiam, gyere már haza Bélus..." Mert semmi, csak vigyáztam a madarakat. A következő lépés az alma, aminek egy részét már, elkészítettem. Most lereszeljük, sokszor el szoktam reszelni a kezemet de azt már igazából megszoktam. Összeszelem a körtét, nagyon picikére, nagyon apróra, mert ezek egy kicsit úgy érzem, hogy kemények. Hogyha a madár, a csőrébe veszi, és hogyha valami levet enged, akkor ő megeszi. De hogyha úgy érzi, hogy kemény, akkor igazából kiköpi. Az almának a levének egy részét, az úgynevezett, Esett nyelvi papagájokhoz fogjuk elkészíteni. Beletesszük most az összevagdalt, szőlőt. A tubákoknak a tollazatában van olyan színanyag, ami az egész madárvilágban nincs. Ez pedig a Tura szín és a Turakor verdin. Az egyik a piros színért felelős, a másik pedig a zöldért felelős. Azért rakom most bele a répát, hogy a madaraknál ezt a karodint, ezt a színt valamilyen formában pótolni tudjam. És ezt most nagyon gyorsan lereszelem. Tehát úgy látom, hogy most már azért alakul ez a tízen valahány kiló.. A következő variáció.. - Alakul, jó.. - Teszünk, azt mondja most egy kis hogyhívjákot.. Mindig a madaraknak az eszével kell gondolkodnom, ami nem jelenti azt, hogy tyúkeszű vagyok. De ha tükörbe nézek, azt látom, egyre jobban hasonlítok a madaraimhoz. Úgy kihegyesedett az orrom, mint a rigó csőre. Nagyon sok madár volt a kezemben, gyermek koromban. De az tény, hogy mikor megszülettem, ilyen kicsi voltam, még ruhám sem volt. És édesanyám mondta, hogy hamarabb ki tudtam mondani azt a szót, hogy madár, mint azt, hogy apu. És, nagyon sok élményem van, ami a gyerekkoromhoz fűződik. Falunak a végén volt egy nagyon szép legelő és augusztusban amikor a gólya szülők tanítják a gólya fiókákat, hogy elvigyék őket az Afrikai útra... figyeltem a gólyákat. Érdekes az iskolában is gólyalábnak csúfoltak a gyerekek. És a legelőn, ahogyan ott hasaltam minden mélyedést kihasználva, bogáncs, szamárkóró, aztán csipke bokor stb, stb.. Szép lassan kúszok a madarakhoz és kinéztem azt a fiókát, amelyiknek a legfeketébb a csőre. Mert akkor az a legfiatalabb, és akkor gondoltam, hogy amíg az nem annyira éber, talán meg tudom fogni. A fiókákat láttam, hogy egy csoportot alkotnak, próbálták a sáskákat ugye összefogni. Csúsztam, csúsztam és mikor úgy éreztem, hogy na, indulnom kell, fölpattantam és kord gatyában futás, mezítláb elkaptam a kis madarat. Megfogtam a hasát és magam fordítottam. Néztem azt a csodálatos barna, érdeklődő szemeit. Azt én már akkor is tudtam, hogy nem a gólya hozza a gyereket, de azt viszont nem tudtam, hogy a gólya amikor egy táplálék állatot el akar kapni, hogy az első célzott ütés a szemre megy. A gólyának megindult a csőre, abban a pillanatban a szememhez csapódott a gólyának a csőre. Természetes, hogy vérzett, könnyezett... a madarat egyből elengedtem. Estére haza mertem már menni.. Apunak nem mertem megmondani, mert biztos, hogy megvert volna, anyu meg biztos, hogy segített volna. Anyutól örököltem a növényeknek a szeretetét, aputól meg az állatok szeretetét. Ahogy ez a gólya megcsípett, ez a seb... vagy anyajel? Nem is tudom.. Amíg élek, ez mindig itt lesz... A Turákó az olyan... örökösen mozog. Tehát egy annyira dekoratív annyira csodálatos madár, hogy nem úgy mint a papagájok, hogy csak üldögélnek, hanem mozog, mutatja magát, három, négyet futkos. Utána csipked magának egy falat kaját. Ezeknek a madaraknak, hogyha mondjuk nagyon sok mennyiségű banánt adnánk, a kálium tartalma magas. Az meg megint igazából nem jó. Ha viszont most beletenném a narancsot meg szőlőt, akkor madarakat rövid idő alatt elpusztítanánk. A Lóri félék, tehát az Ecetnyelvű papagájoknak készítem el az eledelét. Az első, hogy egy nagyon kicsiny, egy nagyon pici kristálycukrot teszek bele, az íz fokozás kedvéért. Ezeket az adalék anyagokat amiket beleöntöttem, szépen össze fogjuk keverni, össze fogjuk dolgozni. Egyneműsítjük, ehhez még mindenféleképpen fogunk még beletenni, mézet. Felöntjük azzal az alma lével, amelyet a Turákoknak lereszeltünk almát. Ez annyira finom, hogy... ezt mindenkinek! Nagyon finom, nagyon finom! Az élet úgy hozta, hogy elkerültem Miskolc Szirmáról, és dolgoztam egy bizonyos ideig a Veszprémi Állatkertben. Kasza Laci bácsi igazgató, én úgy gondolom, hogy ő engem nagyon szeretett. És amikor olyan éhes voltam, hogy az a kis fizetésem, az az 1650 forint, mert az állatoknak vettem ennivalót, nem magamnak... És amikor vittem nekik az ennivalót, nem volt ennivalóm már... Kínomban, sajnos most be kell, hogy valljam. Irénke néni amikor a majmoknak, a csimpánzoknak elkészítette a vörös boros teát, vagy a sima teát, hát az úgy néha néha ugye én meghúztam. A bölények elől meg megettem a száraz kenyeret. Még nem a Gazdasági Udvarban laktam, hanem Balatonfüredről jártam be. És ugye én mindig futottam a munka kezdésre, és hogy a buszt is elérjem. Egyik alkalommal Laci bácsi megáll a kapunál, és akkor amikor futok már a Gazdasági Udvarba, ugye ott öltöztem át... Kijön.. " Úr isten, ezek a bölények ezek olyan éhesek.." " Ezek a Gímszarvasok is olyan éhesek.." Arra volt Laci bácsi kíváncsi, hogy mi a fontos? Hogy elérjem a buszt vagy pedig az, hogy az állat? És akkor mondtam, hogy " Te Laci bácsi, én adtam nekik, én megraktam igazából szénával.." " - Te Béla, de olyan éhesek..." Fogtam, visszamentem, fogtam a villát és akkor úgy, bejáró ruhában megraktam nekik megint a széna rácsot. Tudtam úgyis elkéstem, mert elment a busz.. De Laci bácsi, ott volt. És láttam, hogy a fenyő fák közül, úgy figyel engemet... És amikor volt a következő ilyen gyűlés a melósoknak, és akkor ott mindjárt kihozta, "- Na látjátok, na ez az. " " Első az állat, második az állat, harmadik az állat..." - Szia Dóri... gyere! Hát okoska, gyere, na gyere ki szépen.. Gyere ide, rálép a kezemre... Okos.. szervusz! Hát szia... Gyere már a kezemre... Kezemre gyere.. a kezemre.. Szépen a kezemre.. Így szépen, lép rá. Menj föl, úgy ni.. na szia. Most hoztam be egy gyönyörű szép Diriszton Turákót. Erről a madárról azt kell tudni, hogy ezeket a szín anyagokat, amiket itt lehet látni, ezeket a csoda dolgokat, az egész madár világban egyedül álló. Ezek a színek, nem szín tartóak... Ez annyit jelent, hogy ha én ezt vízbe bele fogom tenni akkor egy bizonyos idő után, ez a szín a vízben ki fog oldódni, és a tollnak a színezete, egy piszkos fehér színt fog ölteni. Hogyha ez a madár nem fürdik, akkor már megtapasztaltam azt, hogy rossz a kedve. Tehát nem jó a közérzete. Ugyanaz mint, hogy ahogy mi emberek nem fürödni, neki is mindenféleképpen fürödnie kell, még akkor is ha nagyon hűvös az idő. Ezek az úgynevezett Hegyi Lórik. Ezek Ausztráliában élnek és mindegyik fajuk az Ecet nyelvű papagájok közé tartoznak. Aminek az a lényege, hogy ha kinyújtaná a kismadár a nyelvét, olyan ecsetszerű képződmény van, amikor talál egy virágot, belenyújtja a nyelvét a kehelybe, akkor szétnyílik, és ráragad a virágpor. Ezzel ki tudja szívni a mézet... Nagyon nehéz megismerni a fiút és a lányt. Én azt szeretem, az az igazi, amikor mondjuk összerakok minimum 4 madarat. És a 4 madár közül válassza ki azt, amelyiket szereti. És amelyiket kiválassza, hogy őt szereti, ugyanúgy mint az embernél. Olyan párkapcsolat alakul ki, hogy ivadékot tudnak fölnevelni, fiókákat. A madár állományom az nagyon széles spektrumú. És hogyha mondjuk képletesen van egy létra, és mondjuk azon van 10 fok, és elkezd a gyerek, szépen mész fölfele. És ha mondjuk elérted a szakmának a legmagasabb csúcsát, hogy mondjuk három szoros világbajnok vagyok és ezt nagyon szerényen mondom, még mindig csak a 8. fokon állok. A 10-re soha nem fogok tudni feljutni, azért mert ahhoz egy emberöltő kevés. Amikor már Magyarországon, most hogy már minden elérhető, érmét, mester tenyésztőt, országos bajnok meg nem is tudom micsoda, elértem, akkor a bíráló bizottság azt mondta, hogy " - Béla meg kellene próbálni, el kellene menned világbajnokságra. " Hát itt jön egy olyan momentum az életemben, hát nem is tudom.. ami igazából, hát olyan meghatározó. Minden dolognak annyi értelme van ebben az életben, ami boldogságot, örömöt tud az embereknek okozni. Ez lehet díszmadár tenyésztés, ez lehet bélyeggyűjtés, de akár lehet a kiskertben a növényeknek az ápolása. És amikor Belgiumban világbajnok lettem, és akkor, szólítanak fel kell menni a pódiumra. Megállsz... És hozzák a magyar zászlót.. Megfogom a zászlót és éreztem, hogy ennek a zászlónak valahogy... hát ezt nem sokat vették elő.. Ennek olyan.. érdekes, kicsit dohos szaga van. És utána megszólal a himnusz... Na akkor ott eltört a mécses. Elkezdtem sírni... de úgy gondoltam, hogy ilyenkor sírni szabad. Mert ennyi évnek a küszködése ki kell, hogy jöjjön. (Ki is jött...) Aztán jött a következő dolog, Olaszország, Vicenza. És ott is felálltam a dobogóra, hozzák a magyar zászlót, és szól a magyar himnusz. Jött ki könnyem, de már nem annyi... És amikor vége volt ennek az egész fotózás, ceremónia mindennek... gratulációk, minden... Bemegyek Olaszországba, leülök a szobámba, és akkor kezdtem el gondolkodni, " Te Béla.. mi az értelme ennek a díszmadár tenyésztésnek? " Nem az érmek, nem az oklevelek, nem a világbajnokság az értelme, ennek a díszmadár tenyésztésnek és tartásnak, hanem az az értelme, hogy amíg a madaraim között vagyok és látom azt a sok sok érdeklődő tekintetet a gyerekeknek az arcán, hogy addig szívünk lelkünk töltődjön föl, szeretettel boldogsággal. Tulajdonképpen miért nyerek én, 2 arany érmet, 2 ezüst és 1 bronzérmet minden világbajnokságon? Azért mert én nem csak egyéniben indulok el a Turákókkal, hanem kollekcióban is. A kollekció az mindig azt jelenti, hogy 4 azonos fajú és azonos évjáratú madarat kell vinnem. Gyere... gyere repüljél ki! Szépen repülj ki.. Na, repüljél.. tessék, repülj ki. Úgy..! Ki a főnök? Az az...! Kihoztam 2 db. Vörös bóbitás tojást. Meg lehet nézni, hogy ezekhez a 42 centis kis madárkákhoz, hogy milyen nagyot tojik. Szóval nem is annyira hegyes mint általában egy tyúktojás, hanem szinte olyan mint egy ping-pong labda. De ennyi gyakorlat után ha én erre a 2 tojásra ránézek, ez kb. olyan... 16 napos tojás lehet. És már látom, hogy mind a kettőben életképes embrió van benne. Ezek a kis madarak, egy olyan 22-23 nap múlva fognak kikelni. A Kamerunban élő, Vannermartulákót, az ott élő törzsek szinte már nemzeti ünnepüknek tekintik. Ha megnézzük a Turákó bőbitáját, akkor megláthatjuk hogy a férfiak sokszor így vágják a sérójukat. Viszont ha megnézzük a Turákóknak az arcfestését, a néger hölgyek így festik ki magukat. És itt a kameruni esőerdőben élő Turákónak, már balsa fából, kifaragják már a.. fejtípusát. Azt húzzák a fejükre, és az asszonyok zöldbe és pirosba öltöznek. - Fejezd be... Olyan alapvető magokat szeretnék elmondani, amit feltétlen szükséges. És ehhez idő kell, hogy én ezeket a magokat ki tudjam csíráztatni. Tehát amit itt látunk, ez csíráztatott borsó. Ennek a bel tartalmi értéke, nagyon jó, nagyon magas. A búzában gyakorlatilag minden benne van. Minden olyan, esszenciális aminosav, minden amihez az életben szükség van. - Csönd legyen! Nem vagyok már fiatal, de lehet, hogy ennek köszönhetem, hogy még ilyen a vitalitásom. Hogy az az igazság, hogy ezt én marék számra eszem. És jó... Ebből a Vörös bóbitás Turákó állományból, ami itt a tenyészetemben látható, Európában, meggyőződésem szerint sem állatkertben, parkokban egy kézben ennyi darab madár, nincs. Én amikor 4. osztályos voltam, akkor ott Miskolc Szírmáról elmentünk egy állatkertbe, és egy nagyon kedves tanító néni, aki egy olyan állatkertbe vitt el minket ahol csupa rács, csupa beton volt minden. És valahogy engem már gyerekkoromban megérintett, hogy ez valahogy nem jó. És a tanító néni valahogy, ahogy magyarázott nekünk, bement a védő korláton belül, holott ő tudhatta, hogy nem szabad. És amikor bement, akkor abból a betontömbből abból a rácsból, egy ilyen barlangból, kijött egy Mandril. Hím.. és peckesen járt és a tanító néni magyarázott, " - Gyerekek, így meg úgy.." Igen ám, csak egyet nem tudott a tanító néni.. Átlépte azt a bizonyos láthatatlan territóriumot. És, amikor a nőstény kijött utána a barlangjából, és akkor ott volt a helye, a territóriuma és ott volt a párja, na akkor elszabadult a pokol! Kinyúlt a rácson, elkapta a tanító néninek a retiküljét. Repült a szemüveg, tanító néni sikított, és az az érdekes, hogy ugye a majom az nem úgy dob mint az ember, hogy így.. Hanem a majom az alulról felfele.. Mindjárt meg is kapta a szeretet csomagot a tanító néni. Mi rágtuk a szánkat, hogy nehogy nevessünk.. És a következő osztályfőnöki órán, a tanító néni mégis előhozta ezt a témát. " - Gyerekek, mondjátok el, hogy..." Fölálltam.. " - Tanító néni.. Nekem ez akkor is, akármilyen volt, nekem akkor is tetszett mert állatokat láttam, de nekem egy valami nem tetszett. Az a sok, sok beton.. az a sok, sok rács.. Hogyha én megnövök, szeretnék egy olyan, környezet barát növényekkel dúsított, hatalmas rönkéket, ahol a madarak az állatok szabadon érezhetik magukat. " Ezt mondtam el gyerekkoromban. 4. osztályos voltam. Ez az én birodalmam. Én úgy gondolom, hogy az életünknek az az értelme, ha maradandót tudunk az életünkben alkotni. És én úgy gondolom, hogy ha egy olyan immerziós röptét tudnék itt alkotni, amiben ezeket a madarakat be tudnám mutatni. Hogy ezek szabadon röpülhetnének akár egy 30 méteres távba, hogy ott érvényesülne az a gyönyörű szárnyuk, az a lángvörös kézevezőjük... Szerintem szavakba, mondatokban nem lehet igazából leírni.