Feliratozva a Teletext 111. oldalán. Magyarországról határon innen és túl. Sok olyan helyszínnel, ami az útikönyvekből sem marad ki, de számos olyan információval, ami lehet, hogy igen. Mesélő városok, mesélő képek - helyenként onnan, ahol csak a madár jár. A sorozat szerkezete, tematikája mint egy modern, informatív útikalauzé. Infografikák közbeiktatásával úgy mutatunk be helyeket, programokat, szabadidős aktivitásokat, hogy mindenki megtalálhassa a neki legmegfelelőbbet. Turisztikai magazin.

- A műsorszolgáltatói információk és a teljes leirat forrása a teletext.

Tíz országon hömpölyög keresztül a Duna, vízgyűjtő területe és nagyobb mellékfolyói pedig még további hét országot érintenek. Nem csoda, hogy a kontinens egyik legjelentősebb hajózási útvonalát is a hátán hordja, az évezredek alatt számtalan féle-fajta hajótípus ringatózott már a vizén. Ha a nagy vízen Budapesttől dél felé indulunk, rögtön le is térhetünk a fősodorból a zegzugos, szigetekkel tarkított Ráckevei-Duna-ágba. - Minden szigetnek nem véletlen az elnevezése, valamilyen jellemző ragadt rá, ezek ragadványnevek. A Senki-szigete olyan pici, hogy soha nem volt senkinek érdeke beköltözni rá, hiszen nem lehetett megélni rajta. Ami itt most előttünk bukkan fel, a Kerekzátony-sziget, ez pedig a város felől egy olyan kerek, zátonyszerű képet mutat, ami a folyami szigetekre nem jellemző, hiszen ezek általában keskeny csúcsban végződő szigetek. - A Somlyó-szigeten még állandó lakosok is élnek, sőt, mezőgazdasági tevékenység is folyik. Ide hídon juthatunk be, ahogy a Balabán-szigetre is, a többit viszont csak csónakkal közelíthetjük meg, és főleg nyaralóépületeket találunk rajtuk. A romantikus szigeteket keskeny mellékágak, lagúnák veszik körül, ezek és sok-sok hasonló ág hálózták be egykoron a Duna szinte teljes alsó folyásának partjait. - A Dunának ez a szakasza ez már nagyon lapos területeken folyt végig, valamikor a Duna szabályozása előtt itt sok-sok ágra oszlott szét. Rengeteg olyan mellékág van, többek között a Somlyó-szigetet leválasztó mellékág is egy ilyen, ami egyszerűen ott egy kicsit laposabb volt a terület, akkor elfolyt arra a víz amikor áradás volt, az ott kimosott magának valami kis medret. És akkor minden egyes áradáskor így szépen mélyebbre és mélyebbre mosta ezeket a mellékágakat. - A folyamszabályozások után jelentek meg a gőzhajók is a Dunán, minden bizonnyal a ma már múzeumhajóként üzemelő Lajta monitor is megfordult itt. A monitorok, ezek a gyorsjárású hadihajók a XIX. század második felétől álltak hadba az Osztrák-Magyar Monarchia flottájában. - Az, hogy milyen technikai paramétereknek kellett a korszakban megfelelni, az nagyjából annyit jelentett, hogy páncélozott legyen a hajótest, tehát már ne fából készüljön, gőzgép meghajtású legyen hajócsavarokkal, azaz vitorlázat nélküli, valamint hogy forgatható lövegtoronnyal rendelkezzen. - A monitor szó figyelőt jelent, az első ilyen típust az Amerikai Egyesült Államok hadserege fejlesztette ki, ez volt az USS Monitor, amiről aztán később az új hajóosztály a nevét kapta. - A Lajta bőven kivette a részét az I. világháborús eseményekből, ugye itt a szerb fronton, később a románok ellen is a Duna alsóbb szakaszain. Alapvetően a part menti ütegekkel vívott tűzharcot, tehát megpróbálta ezek kiiktatni, mind Szabács ostrománál, mind Belgrád ostrománál is jelentős szerepet vállalt a hajó a többiekkel együtt. Többször végeztek ilyen folyami áttöréseket, ami azt jelentette, hogy veszélyeztetett partszakaszokra úsztak be, amit az ellenség felügyelt, és ott próbáltak meg rajtaütésekkel eredményt elérni, majd pedig visszavonultak a megfelelő gázlók mögé. - Az I. világháború kirobbanását követően a Lajta elsődleges feladata a Duna alsó szakasza és a Száva ellenőrzése volt. A legénység 40 matrózból és 3 tisztből állt, ezt a létszámot háború idején 57-re emelték. Amíg egy részük szolgált, a többiek a legénységi szálláson pihentek a hajó orrában. Az első világháborút követően a hajót lefokozták. 1928-tól fegyverzetétől megfosztva, kavicskotró elevátorként dolgozott tovább. - A hajó megtalálása és azonosítása részint annak volt köszönhető, hogy volt egy-két olyan szakember, illetve hobbiból a haditengerészettel foglalkozó egyén, akik a hajó jellegzetes formája, illetve az övpáncél alapján be tudták azonosítani, illetve távolról látták, hogy ez a hajótest ez gyanús. És utána tudták bevizsgálni. Alapvetően például lent a hajótestben több acélgerendán még az eredeti Butterley-Derbyshire beütő is megtalálható, ami alapján sikerült azonosítani, hogy ez abban az angol gyárban készült elem, amit ide szállítottak Magyarországra az összeszereléshez. - A múzeumhajó kora tavasztól késő őszig a Parlament mellett horgonyoz. De időnként országjáró körútra indul, hogy más Duna-parti városok kikötőiben is megmutassa magát és dicső múltját. Hajót építeni és fenntartani költséges dolog, a vízen pedig jóval egyszerűbb szerkezetekkel is fenn lehet maradni. Az egy darab evezővel hajtott, könnyű testű kenu manapság a folyami turisták talán legkedveltebb járműve. A Ráckevei-Duna szigetvilágában is érdemes kenuval barangolni, egészen eldugott helyekre is bejuthatunk vele. A keskeny Balabán lagúnában például más hajóval, de már egy kis motoros csónakkal is könnyedén elakadnánk. Arról nem is beszélve, hogy békés csöndben evezve az élővilághoz is sokkal közelebb kerülhetünk. - Rengeteg az élővilág és a növényvilág, amit be lehet mutatni: mocsári teknőstől kezdve a bakcsó, tőkés réce, a búbos vöcsök, hattyú, bütykös hattyú, növényvilágban pedig a sárga nőszirom, békalencse és a sulyom is, ami a védett növények között van. - Mindig is éltek a Duna mentén mocsári teknősök, de mivel egykor a kis páncélosoknak komoly gasztronómiai értéke volt, idővel szinte teljesen elfogytak. Aztán, miután védetté nyilvánították őket, újra megsokasodtak, főleg a csendesebb, háborítatlan vizeken, így a Ráckeve környéki szigetvilágban is. - A melegre kimásznak és a déli oldalt szoktak lenni, ezért jobb a délelőtti órákban jönni ide és akkor rengeteg teknőst, az a rengeteg egy ilyen bedőlt fán is 10-12 teknőst látunk. - Nem is olyan messze innen, a Csepel-sziget közepén nem éppen könnyű kirándulásokhoz készítenek hajókat. A szigethalmi Emese Parkban inkább a történelmi hitelesség a fő szempont: múzeumpedagógiai és ismeretterjesztő munka zajlik itt, elsősorban a X-XI. század felelevenítésével. Múzeumok, levéltárak, régészeti gyűjtemények forrásanyagai, kutatók adatai, tanulmányai alapján dolgozik itt együtt muzeológus, kézműves, népzenei oktató, és pedagógusok lelkes csapata. - Ez a csoport hozta létre mindazt, amit itt most látunk. Egy kis várispánságot, egy földvárat rönkerődítményként a hozzá tartózó kis faluval, a vályogházakkal, a jurtákkal, a műhelyekkel. És hát mindazzal, ami ezt a kis életteret, kora-középkori lakókörnyezetet megtölti: az összes tárgyat, a ruhákat, az összes kellékét ennek az időszaknak. - Ennek a korszaknak sok vízi járművét megépítették, rekonstruálták már itt. Szinte egy kis vízi közlekedési múzeumot hoztak létre, ahol elsősorban a Kárpát-medencei anyagra alapoznak, de kitekintenek a keleti sztyeppék és az északi népek irányába is: építettek már római kori hajót, reneszánsz dereglyét, de a X-XI. század szláv típusú hajóit, és északi vikinghajókat is. - Rettentő bátran és szörnyen nagyképűen nekiálltunk, hogy mi akkor most hajót fogunk építeni, mert jurtát már csináltunk, szekeret már építettünk, akkor miért ne építenénk hajót. Olyan 4-5 évünk ment arra rá, hogy az első hajónkat, a Vörös Kutya nevezetű viking hajót megépítsük. Aztán annak a hajóépítésnek a tapasztalatai alapján a többi már értelemszerűen sokkal könnyebben ment. Nem csak egy kiállítási tárgyat készítünk, hanem a gyakorlatban használjuk: ezek a hajók, például az is, amelyiken most ülünk, akár a Kis-Dunán, akár a nagy Dunán már több utat megtettek. - A hajóépítés komoly szakma, igazi mestert már a Duna mentén is alig találni. A bajai Mihályfi János kis műhelyében ma is csak kézzel, és a legjobb minőségű fából dolgozik. A merevítőket, a bordázatot, a fartőkét és orrtőkét mind-mind nemes fenyőből, tölgyből vagy mahagóniból szabja le, ragasztja és ácsolja. Figyelnie is kell a minőségi kivitelezésre, mert a bajai csónakok nem játékszerek, szinte mindennapos használatban vannak. - Amikor a Duna vízállása megfelelő és kint vannak a zátonyok, a mai napig is ugye még egy kedvelt időtöltés az, hogy kimegy a család és a zátonyon felverik a sátrat, ott főznek, ott vannak kint egész hétvégén. Hát ugye ehhez csónak kell. A horgászoknak pedig a Dunán tulajdonképpen alapkövetelmény az, hogy csónakjuk legyen. - Amikor a vízállás alacsony, a nagy folyó megmutatja finom homokból összehordott zátonyait. A Duna alsó szakaszán, Baja környékén is minden nyáron felbukkannak a víz alól ezek a jókora homokpadok, zátonyok. Szép időben csónakkal, kenuval indulnak neki a város lakói, hogy spontán strandokká alakítsák ezeket a kényelmes természeti képződményeket. A Duna széles vize nem csak fontos közlekedési útvonal, de jól védhető határ is volt. A Római Birodalom idején a folyó nyugati oldalán Pannónia provincia, míg keleti oldalán különböző barbár törzsek szállásterületei néztek egymással farkasszemet. Közöttük nem csak a víz húzódott természetes védővonalként: a jobb part magaslatain római őrtornyok, erődítmények álltak. Ez volt a limes. A dunaszekcsői Várhegy tetejére épített limes erődnek, Lugionak pedig kiemelten fontos szerepe volt: az itteni révátkelőn keresztül érkezett a só Erdélyből Pannóniába. Szemközt a késő-római korban még egy ellenerődöt is építettek, és őrjáratot biztosítottak az Erdély felé menő kereskedelmi útvonal védelmére. Az erőd alapjai ma is látszanak Dunafalva partján, Lugio emlékeit viszont már csak a föld mélyén találhatjuk meg. 2000 évvel ezelőtt a folyó sem így nézett ki. Dunaszekcső felé csak egy kisebb mellékág kanyarodott, a Duna fősodra innen sok kilométerrel távolabb, a baracskai ágban folyt. - Ahogy az 1800-as évek elején szabályozták a folyót, úgy a baracskai ágba nem jutott már víz, és a teljes vízhozama ide került a dunaszekcsői oldalra. Ezáltal alakult ki ez a furcsa geológiai helyzet, hogy a talajvíz mozgása megváltozott és ez okozza gyakorlatilag ezt a suvadásos löszfalmozgást, aminek szemtanúi lehetünk sajnos mostanság. - A Várhegy oldalának löszfalán az első komolyabb mozgások ötven évvel a folyószabályozások után kezdődtek. És a löszfal ma is folyamatosan süllyed. Ennek hatására pedig nagyobb darabok omlanak ki belőle innen-onnan. A faluban élő amatőr régészeknek így még ásniuk sem nagyon kell, minden omlással egy újabb és újabb kultúrréteg leletei kerülnek elő. A Várhegyet ugyanis már a kora bronzkor óta folyamatosan lakták. - Mindig arra vágytunk, hogy ebből egy régészeti parkot alakítsunk ki, de közbeszólt a természet, így maradt csak a rácsodálkozás. Főleg amikor kicsi az aljnövényzet vagy frissebb kiomlások vannak, akkor ott a kultúrrétegből előkerülő régészeti leleteket szedjük össze és adjuk oda a pécsi múzeumnak. Rengeteg pénzt, különböző cserépdarabokat, egész edényeket találtunk mindenféle kortól. - Hasonló löszfal tetején épült a középkorban az első dunaföldvári földvár is. Korabeli források szerint II. Lajos királyunk nevéhez fűződik a vár alapítása, de itt akad azért némi ellentmondás a történetben. A régészeti feltárások 1530 és 1540 közé teszik az első építési munkálatokat, míg Lajos király már a mohácsi csatában elesett. Ami biztos, hogy az Alföldről a Dunántúl felé tartó kereskedelmet a várból tudták ellenőrizni. - Révátkelő működött itt és a XVI. században a marhakereskedelem, illetve az átkelőhely egyik helyszíne volt Földvár. Illetve ennek köszönhetően alakult ki az az országos vásár, ami mind a mai napig megtalálható itt Dunaföldváron. Napjainkban minden hónap harmadik vasárnapján országos vásárt tartanak itt a település határában, de már 1558-ból van leírásunk arra vonatkozóan, hogy a pécsi kereskedők itt megálltak és árut cseréltek. - A reneszánsz épületnek nem volt komoly harcászati jelentősége. Udvarát a középkorban az öregtorony körül sűrűn beépítették, több kiszolgáló létesítmény is állt a mai étterem és ispánház környékén. Sőt, a török időkben még egy dzsámit is felhúztak ide. - A török idején megerősítették, tehát akkor volt mondhatom talán, hogy a legnagyobb harcászati jelentősége, de aztán még a Rákóczi szabadságharc során kapott szerepet, hiszen fontos volt a kurucoknak, hogy elfoglalják ezt az erősséget. Többszöri próbálkozás után Vak Bottyán János vezette ezt az ostromot és néhány óra alatt bevette a várat. De amikor a kurucok elhagyták Dunaföldvárt, ki kellet üríteniük ezt a területet. - A kuruc idők után a vár elvesztette hadászati értékét, épületei pusztulásnak indultak. Aztán 1858-ban egy nagy tűzvészben az egész belváros leégett, a torony tetőszerkezetét is felfalták a lángok. A dunaföldváriak így azóta is csonka toronynak hívják. A jó öreg Duna vize nem csak utat és határt adott a partján élőknek, de táplálta is őket. Nem csoda, hogy errefelé jóval magasabb az éves halfogyasztás átlaga, mint az ország más részein, itt a hal nem ízlés, hanem megélhetés kérdése volt. A régi időkben Pakson is sokan éltek halászatból, és amikor már túl nagy mennyiségű halat fogtak, létrehoztak egy olyan helyet, ahol elkészítve is értékesíteni tudták a zsákmányt. Ebből lett aztán a később országos hírűvé vált Paksi Halászcsárda. - Jómagam is heti szinten halat fogyasztok, meg a környezetem, ismerőseim is, család, egyértelműen. Az elkészítési mód főként a halászlé, a pontyhalászlé, ami egy nagyon sikeres, felkapott és fogyasztott étel. Ezen felül a pörköltek, a pontypörkölt, harcsapörkölt, és természetesen a rántott süllő, süllő Orly-mód, rántott harcsa, sült halak. - Régen a halász beült a ladikjába, kidobta a hálóját, amit megfogott, azt megpucolta, a Dunából merített hozzá vizet a bográcsába. Egy kis hagyma és pirospaprika mindig akadt a tarisznyájában, ezekkel alig több mint fél óra alatt kész is volt az étel. Mára ez már kicsit megváltozott, mivel a hal fejét-farkát nehezen lehet értékesíteni, ezért azt inkább az alaplében szétpasszírozzák, ezzel sűrítve a halászlét. A passzírozás nélküli főzési technikát, és ezzel sokak szerint a legjobb halászlé ízét már csak Baja környékén őrzik. - Nem főzünk alaplevet, mindent egyszerre odateszünk, friss halból készítjük, nagyon jó minőségű fűszerpaprikával, nagyon jó minőségű hagymával és az arányokat nagyon jól összeállítjuk, és hogyha ez sikerült, akkor jó halászlét készíthetünk. Ehhez viszont nagyon jó tüzet kell, hogy rakjunk, mert az legalább olyan fontos eleme, mint a jó hal. - A bajai halászléhez bizony jó tésztát, gyufatésztát gyúrnak az asszonyok. Ráadásul a jó időzítés is fontos! Mert Baján a hosszú kapcsolat titka, hogy míg a férfi megfőzi a halat odakint a tűzön, addig az asszony bent a konyhában kifőzi a tésztát. - Finomlisztből készül, egy kis só és tíz dekánként egy teljes tojás. Úgy néz ki, mint egy gyufaszál, pont olyan vastag, mint amilyen széles, természetesen nagyon jó kés kell hozzá. - Jó liszt nélkül pedig jó tészta sincs. A bajai legenda szerint maga a tésztás halászlé hagyománya is a régi hajómalmokhoz kötődik, amelyek a XIX. században százával dolgoztak a Dunán. A molnárok teljes ellátást biztosítottak a legényeiknek, a könnyedén kifogható halhoz pedig lisztjük is volt elég, így feldúsították azt tésztával. Ma már csak a Ráckeve mellett horgonyzó malomban őrölnek búzát, itt is csupán bemutató jelleggel. De száz évvel ezelőtt nagyon hasonlóan nézett ki az összes hajómalom. - Van a támaszkodóhajó, a völgyhajó, azon támaszkodik a vízkerék, és van a házhajó, amiben van az őrlőberendezés meg a különböző tisztítók, és maga a hajtómű is ebben foglal helyet. És a kettő között van a vízkerék, amit itt most látunk, ami a folyónak az egyenes vonalú mozgását átalakítja egy körmozgássá. - Az első hajómalmok kővel őröltek, aztán ahogy a Ganz-gyár egyre több hengerszéket gyártott és így azok egyre olcsóbbak lettek, már a hajómalmok gazdái is megengedhették maguknak, hogy modern őrlőműveket tegyenek a kövek helyére. Ezek már finomabb rendszerű szitákkal és nagyobb teljesítménnyel működtek. Egy-egy malomnak általában több gazdája volt, és ugyanazoknak a gazdáknak más malmokban is volt érdekeltsége. Így, ha az egyik netán elsüllyedt vagy komolyabban megsérült, ami nem volt ritkaság, akkor a többi malomban tovább tudtak őrölni. - Volt olyan hajómalom, ahol 12 óránként váltották egymást, de tudok olyan hajómalomról is, azt úgy hívták nálunk, hogy hetes hajómalom, tehát az egyik gazda egy hétig a családjával volt és őrölt, a következő héten jött a másik gazda, és az őrölt a családjával. - A hajómalmok fénykorában minden család a saját gabonáját termelte meg, azt hozta be megőröltetni és azt is kapta vissza. Ez a szokás Ráckevén tovább működik: azok a családok, akik ma is termelnek saját részre búzát, idehozhatják, és akár kis tételben is megőröltethetik.

Tíz országon hömpölyög keresztül a Duna, vízgyűjtő területe és nagyobb mellékfolyói pedig még további hét országot érintenek. Nem csoda, hogy a kontinens egyik legjelentősebb hajózási útvonalát is a hátán hordja, az évezredek alatt számtalan féle-fajta hajótípus ringatózott már a vizén. Ha a nagy vízen Budapesttől dél felé indulunk, rögtön le is térhetünk a fősodorból a zegzugos, szigetekkel tarkított Ráckevei-Duna-ágba.