Feliratozva a Teletext 111. oldalán. Magyarországról határon innen és túl. Sok olyan helyszínnel, ami az útikönyvekből sem marad ki, de számos olyan információval, ami lehet, hogy igen. Mesélő városok, mesélő képek - helyenként onnan, ahol csak a madár jár. A sorozat szerkezete, tematikája mint egy modern, informatív útikalauzé. Infografikák közbeiktatásával úgy mutatunk be helyeket, programokat, szabadidős aktivitásokat, hogy mindenki megtalálhassa a neki legmegfelelőbbet. Turisztikai magazin.

- A teljes leirat forrása a teletext.

Ott, ahol a vén Duna délen kilép az országból, éppen csak a határ túloldalán, Szerbia északnyugati szegletében, még ma is sok magyar él. A hajdanán, a szabályozások előtti időkben még évente kétszer is szabadon kiáradó Duna ártere, napjainkban is zegzugos vízi világ. Bezdánt szinte nem is lehet egyszerűen szárazföldön megközelíteni: akárhonnan érkezzünk, utunk csak hidakon keresztül vezethet a városkába. - Bezdánt méltán nevezik a Vajdaság Velencéjének is, mivel több tíz tó, holtágak, fokok temérdek számra megtalálhatók itt a környéken, például itt folyt annak idején, még a magyar honfoglalás idején a Vajas folyó is. Még a Vajas medrei is megtalálhatók némely helyeken. - Valaha itt volt az ős-Duna főmedre. A helyiek szerint a város neve, a feneketlen mélységet, örvényt jelentő "bezdán" épp a Duna egy régi, itteni nagy kanyarulatára utal, ahol mindig örvény kavargott lefelé, a 25 méteres mélységbe. Az 1870-es évekbeli folyamszabályozások után a főmeder átkerült a mohácsi Duna-ágba, helyén pedig jelenleg a néhány kiegyenesítéssel megregulázott Bajai-csatorna folyik. Úgy mondják, hogy a Dunán épp itt található kis területen a legtöbb mellékág, sziget, fok. Ezek a vizek valaha összefüggő, átjárható rendszert alkottak, aztán zsilipekkel, gátakkal, töltésekkel vagdosták keresztül-kasul őket. így ma már csónakkal nem is tudnánk végigevezni rajtuk. Vizektől közrezárva nyújtózkodik itt egy nagyon érdekes, máig rendezetlen státuszú terület, a Senki szigetének is nevezett Kengyija szigete, amelynek déli csücskén főleg gabonát termesztenek. - A szerb-horvát háború folyamán ez a rész kataszterileg Horvátországban maradt, így az itt lévő víkendházak, szántóföldek, földek mind Horvátországban vannak bejegyezve. Viszont a Dunát tették meg hivatalos határnak, így ez a terület "de facto" Szerbia fennhatósága és itt a lakosság 100%-ban magyar. - A Bezdán környéki ember mindig is együtt élt a vízzel, szedte annak javait: még Mária Teréziától kaptak szabad víz- és erdőhasználati jogokat. Szinte mindenki kijárt halászni, vadászni, gyűjtögetni, egészen az 1900-as évek derekáig. Mégis, vérbeli vízparti ember már errefelé is kevés maradt. Paksi Kovács István, modern Matula bácsiként él kunyhójában télen-nyáron - számára ez nem nélkülözés, hanem szenvedély. Már a nagy-, sőt dédapja is halászatból élt, nem csoda, hogy István a hálókötés mesterségét tanulta ki. - Nagyon erős kéz kell! Leszorítani a csomót, tartani, húzni és minden egyes csomónak ennek kell így hallatszani, hogy rászaladjon, rászakítani a csomót. A kockákat úgy szabályozzuk, hogy van egy forma léc, az megfelelő hosszúságú és szélességű. Szélessége adja meg a kockákat, lehet kisebb, nagyobb, amilyen kell, hogy legyen. - István varsát köt, ebből az ősidők óta használt halász szerszámból rendelnek tőle a legtöbbet. István úgy él vadregényes környezetében, mint 200 évvel ezelőtt a halászok: szinte együtt lélegzik a természettel. - Mindig éreztem késztetést, egész életemben, hogy víz mellett legyek. Sokat sátoroztam is, meg hajnalban kimentem pecázni, szerintem ezt ki kell próbálni. Én itt jól felkelek, teszem a dolgomat, ha van rendelésem, akkor megkötöm, kicsit sütögetek valamit, kicsit pálinkázok és így elvagyok. - Régóta fotózik is. Ma már ő is digitális fényképezővel dolgozik, ezért a Matula-kunyhóban számítógép is van. Szinte minden nap készít pár képet, hiszen itt nehéz lenne lemaradni a legszebb napfelkeltékről és naplementékről, a fények mindig változó játékáról, a befagyott tavon csillogó zúzmaráról, a macskák a vízi világ egyéb élőlényeivel való ismerkedéséről, vagy a kislánya boldog lubickolásáról a csatorna vizében. A képeket elnézve jó kis nyaralásnak tűnik, pedig sokan egy hónapot sem tudnának itt végigcsinálni. Bácsmonostor csak pár percnyi autóútra található Bezdántól. Itt készíti a helyi vizekre szabott csónakjait Dura Rang. Két évtizede az apjától vette át a tudományt és az ipart, majd elhagyva autólakatos szakmáját, ma már kizárólag ezzel foglalkozik. Főleg a környék állóvizeire gyártja csónakjait, amik gyengébbek a Dunán használatos társaiknál. Amikor egyre több lett a megrendelés, modern szerszámokat is gyártott és vásárolt magának. így amíg apja egy hét alatt állított össze egy csónakot, ma már 3-4 nap alatt végez vele. - Elkészítem a csónak szabását, kiszabom a padlózatot, olyanra amilyennek elképzelem, vagy attól függően, hogy a megrendelő mit rendelt meg. Elkészítem a padlózatot, a padlózattól függően elkészítem a bordákat és a homlokokat, tehát az elejét és végét, a rönköket, ahogy mi mondjuk. Kötelezően szögekkel végezzük a csónak összerakást, tehát a bordákat odaütjük a padlózathoz, utána az oldalakat, utána jön a hajlítás. - Az sem mindegy persze a forma és a méretek meghatározásakor, hogy a megrendelő csak pihenésképpen szeretne evezgetni, vagy hobbipecázásra, esetleg komolyabb sporthorgászatra használná a ladikját. A jó csónak könnyen megy a vízen, stabil, nincs nagy hintázása. Olyan, hogy a hal szinte magától akar odamenni és egy jó csónakra vigyázni is illik. - A csónak élettartama a tulajdonostól függ. Habár én is elvégzem a védelmet, az első három évben így is kötelezően ápolni kell a deszkákat. és nem szabad megengedni, hogy a csónak a telet a vízben várja meg, így hogy üres, tehát nincs benne víz, mert a jég összeroppantja. - Tavasszal, amikor elolvadt a jég, egyszerűen kimerik a vizet a csónakból, és indulhat újra a horgász szezon. Szintén tavasszal van a legtöbb munka a termőföldek vízmentesítésével is. Igaz, róluk nem lehet csak úgy lemerni a kiáradt folyókat. Ilyenkor nagy teljesítményű szivattyúkat használnak. - A szivattyú szolgálata az a lecsapolásra alapszik, ugye innen fölül 5000 hektárról körülbelül szívja a vizet, emeli túl a Ferenc-csatornába, vagyis a mostani Bácskai-csatornába. A nagy vizek tavasszal amikor ugye vannak, akkor megy ez a lecsapolás. Ő egy egyfokozatú centrifugális pumpa, amely 1902-ben lett beépítve. - Lassan 120 éve zakatol a masszív szerkezet. Eredetileg szénnel fűtött gőzkazán szolgáltatta hozzá az energiát, aztán 1938-ban villamosították, ma is az a motor hajtja. Az elmúlt 50 évben mindössze egyszer kellett szétszedni a pumpát, amikor véletlenül beszippantott egy téglát. De a szerkezetben ez sem tett kárt, miután eltávolították és összerakták, ugyanolyan szépen forogva tette tovább a dolgát. Jó munkát végeztek Budapesten a Schlick-féle Vasöntöde és Gépgyárban, innen szállították le a sokat látott gépet hajón Bezdánba, ahol a beépítése sem volt egyszerű. - Talán egyik jellegzetessége is általában ezeknek a szivattyúknak, hogy őket előbb megcsinálták az alapot, beépítették, és akkor építették a falakat és a tetőzetet. Ez látszik is ugye, hogy egy nagyobb rész és ezeken az üvegeken, vagy hát ablakokon nem lehetne éppenséggel kivinni. Nagyon hálás kis gép, volt olyan, hogy 5-6 hónapot is, de valóban megállás nélkül üzemelt. - Amikor a szivattyú szolgál, általában óránként egy centi apadás érhető el a folyók és a csapadék által elárasztott földeken. Ha a Bezdán szélén álló gépház melletti úton tovább haladunk, egyenesen a Duna felé, hamarosan belefutunk a környék egyik legjobb csárdájába. Specialitásuk a bezdáni halászlé, amit a híres bajaihoz nagyon hasonlóan főznek a környékbeliek. - A főzést a hagymával, hallal, vízzel indítjuk, majd a forrás kezdete előtt paprikát és sót teszünk bele. 25 percet kell forrjon, tehát a ponty előkészítésével, tisztításával együtt körülbelül 35 perc alatt készülünk el. A ponty mellé teszünk bele harcsát, törpeharcsát, csukát is. Házi tésztát gyúrunk hozzá, amit a paprikás mellé tálalunk. - A kész halászlé pont abban a bográcsban kerül a vendégek elé az asztalra, amiben főzték, nem merik át szép tálba, hanem mindenki egyből a saját tányérjába szedi a külön kifőzött tésztát, a levet és tetejére a halat. Bezdán és környékének természeti értékei szinte teljes egészében a Felső-Dunamellék Természetvédelmi Rezervátum fennhatósága alatt állnak. Hisz nem csak vizek, fák is vannak itt bőven. A monostori rétet övező erdős területet Karapancsának hívják. A természetvédelmi területen az összes földrajzi elnevezés a helyi, alapvetően sokác és magyar lakosságra vezethető vissza. Kivétel ez alól éppen Karapancsa. A legenda szerint ez a név a mohácsi csata után alakult ki, amikor a törökök kezdték huzamosabb időre megvetni itt a lábukat és nyilván komoly szándékkal sanyargatták az itt élőket. - A legenda szerint a helyi lakosok, akik sokkal kevesebben voltak, mint a törökök, nem tudtak másképpen harcolni. Ezért eszükbe jutott, hogy álarcot vegyenek fel és különböző boszorkánynak öltözzenek, így ráijesztve a törökre, mivel ezek az erdők félelmetesnek, sötétnek és átjárhatatlannak tűntek. így a törökök ezeket az erdőket elnevezték Karapancsának, ami igazából szó szerint azt jelenti, hogy: "fekete kéz". Az irodalomban pedig: "fekete boszorkányként" említik. - A rezervátum új Öko Központja gyorsan az erdőt, mezőt, vizet járó turisták bázisává vált. Közvetlen szomszédságában folyik a Bajai-csatorna, és egy tanösvény is vezet körbe a ritka, mozaikosan felépülő növénytársulások között. Erdei, réti és mocsári élőhelyek váltogatják itt egymást, és amikor végigsétálunk közöttük, vagy a kilátópontokról tekintünk át rajtuk, könnyebben megértjük egymáshoz való viszonyukat és talán azt is, miért kaptak szigorú védettséget: Európában ez az egyik utolsó, nagy kiterjedésű ártéri terület. - Habár látjuk nyomait az emberi tevékenységnek, büszkék vagyunk arra, hogy a természetvédelmi terület számos része érintetlenül, magára hagyva, vadon állapotban maradt. - A mesés nevű Kozara erdőnek is majd' negyede védett ártéri területen fekszik, sok-sok fokozottan védett növénnyel. Még ritka, itt élő orchidea fajokra is bukkanhatunk - akár teljes virágpompájukban. Az erdő sűrűjét időnként egy-egy szikes rét szakítja meg, amin persze szívesen legelésznek nagyvadak. - Szarvas, vaddisznó és őzek élnek itt, illetve az apróvadakból megtalálhatóak a fácánok, nyulak, vadlibák és vadkacsák. Határterületen gazdálkodunk, a szomszédos, magyar vadászterületet is Karapancsának hívják. A vad pedig nem ismeri az adminisztratív államhatárokat, ezért átmegy Vajdaságból Magyarországra, illetve Magyarországból a Vajdaságba. A szarvasnak kedvez a vízközelség, a nagy mennyiségű víz nemhogy zavarná őket, hanem jót tesz nekik. - A terület állatvilága számára különösen fontos a természetfilm-hangulatú Szemenjacsa mocsár. Néhány évvel ezelőtt a lápot szinte teljesen benőtték a fűzfák, és miután ezektől megtisztították, a víztükör ismét megnyílt: a mocsaras növényzet és a mocsárvidéki madarak is visszatértek, még a környező erdőkből is rengeteg állat jár ide, hogy táplálékot és vizet találjon. Ráadásul ezek a lápos-mocsaras ökológiai rendszerek az esővizek első természetes szűrői is, fontosak az ökoszisztéma számára. A rezervátum területén áll a batinai csata emlékműve, amit még a '60-as években emeltek. Illetve az egyik emlékműve, ahogy a helyiek mondják, a "csúnya" - a túlsó, horvát parton magasodik jóval impozánsabb párja. Az 1944 novemberében visszavonuló német és magyar erők és a szovjet hadsereg között itt zajló ütközetet a második világháború legértelmetlenebb csatájaként is szokták emlegetni. - Ennek a Duna szakasznak illetve az átkelőnek katonai szempontból nem volt jelentősége. A német illetve a magyar fasiszta erők kiválóan ráláttak a baranyai dombvidékről a bácskai síkságra, így már akár 20 kilométerről is kiszúrhatták a közeledő szovjet erőket. A szovjetek nyerték meg a csatát a létszámfölényük miatt, viszont az átkelés egy hónapig tartott a Dunán és többször is kudarcot vallott. - A szovjetek pontonhidat próbáltak építeni, de ezt a légi és tüzérségi támadások miatt minden reggel szét kellett bontani és sötétedés után újra összerakni. így csak éjjel és a ködös novemberi hajnalokon tudtak az egyes csapatrészek átkelni a nagy folyón. Az értelmetlen csatában 5 ezren vesztették életüket, köztük nagyon sok civil. A bezdáni születésű Ferenc, 41 éve dolgozik szövőszékeken. Kezdőként 3 hónapig csak törölközőkön gyakorolhatott, amikor ez már jól ment neki, akkor engedték a drága damaszt közelébe. Szakmája nem ritka a bácskai kisvárosban, ahol már az 1700-as években is dolgoztak takácsok, ám akkor még lenfonalból készítették kelméiket. Ma a bezdáni Európa utolsó hagyományos damasztszövő műhelye, ahol ma is tökéletesen működő, 200 éves gépeken készülnek a kiváló minőségű anyagok. - Hát itten minden az emberen múlik, a technika, itt nem úgy, mint a mechanikán. Itten muszáj minőséget is csinálni, mintára is nagyon köll vigyázni, hogy ne legyen hiba benne, meg hát egy centibe be kell tenni a 28 szálat, hogy ne legyen ritka, és akkor a minőség is megvan, meg hosszú ideig is eltart. - A fellendülést egy Felvidékről, Késmárkról ideköltöző takácsmester, Schmidt János hozta, aki öt emberrel induló vállalkozása számára Csehországból vásárolta meg a legújabb technológiát. Még a 19. század elején fejlesztette ki Joseph Marie Jacquard, francia mérnök ezeket a lyukkártyás rendszerű szövőszékeket, amelyek segítségével kézi erővel lehet a korábbinál sokkal gyorsabban igen bonyolult, aprólékos díszítésű szöveteket gyártani. A damaszt anyagok még a keresztes háborúk idején kerültek be Damaszkuszból Európába, és épp erről a kifinomult mintázatról kapták a nevüket. Ezekből a muzeális korú és értékű gépekből a francia feltaláló városában, Lyonban is csupán egy található a helyi textilmúzeumban. - Ezek a székek mind privát kézben voltak, és akkor hát több mint valószínű, hogy összebeszéltek ezek a mesterek és az összes széküket behozták ebbe a vállalatba. Na nem mindenki, mert a Katos és a Tallósi azok kívül maradtak, azok külön dolgoztak. De volt 22 szék, amit behoztak ide. - Ezek a lyukkártyák akár a mai memóriakártyák őseinek is tekinthetők, hiszen rajtuk tárolták az előre megtervezett mintákat, amiket így bármikor újra és újra reprodukálni lehet a szöveten. A műhely fénykorában a Bácskában elképzelhetetlen volt olyan esküvő, ahol ne lett volna a kelengyében legalább egy bezdáni abrosz vagy ágynemű huzat. Bezdánból hazafelé, a magyar határ felé tartva utunk Kolut falun vezet keresztül. Itt kezdett el hobbiból papagájokkal és más egzotikus madarakkal foglalkozni Milan Mirity - vagy ahogy mindenki ismeri egész Szerbiában: Miki. A hobbiból szenvedély lett, a gyűjtemény gyorsan gyarapodott, míg végül Miki megnyitotta magánállatkertjét. A kisebb-nagyobb tavakkal, vízfolyásokkal szabdalt területen sok vízi madár él: hattyúk, récék, ludak, kanalasgémek. Sőt, még egy harminc példányból álló rózsaszín flamingó csapat is tanyázik itt, akik sikeresen szaporodnak minden évben. - Arról, hogy egy madár hogy érzi magát itt az állatkertben, nagyon sokat beszél a reproduktív aktivitása, és itt nagyon sok madár szaporodik is éves szinten, szezonális szinten. Miki alapelve az, hogy olyan közeget akart kialakítani, hogy az állatok érezzék jól magukat elsősorban, az ember itt csak látogató jelleggel van jelen. - Külön érdekes, hogy sok melegebb égövi, trópusi madár is lakik itt. ők egyrészt padlófűtéses telelőkben vészelik át a zord évszakokat, de sokan közülük, például a nagy papagájok meglepő módon jól bírják a hideget, szinte egész télen kint vannak. Hosszú útjaik során gyakran a vándormadarak is megpihennek az állatkert tavain, ahol táplálékhoz is jutnak, megerősödnek és pár nap után folytatják a repülést. Ebben az állatkertben az sem ritka, ha sétánk során kíváncsian lépked utánunk egy jókora, színpompás madár. - Nagyon sok madárfaj biológiája elég összetett, nem tudnak úgy szaporodni, hogy a szülőik nevelik fel őket. Ekkor lép közbe az ember: a tulajdonos és az itt dolgozó csapat és ezek a madarak kézzel lettek felnevelve, őket hívjuk imprint madaraknak, akik úgymond elveszítik a félelmet az ember iránt, az ember saját fajtársuknak tekintik és innen adódik ez, hogy békésen sétálnak itt velünk. - Ez a kígyászkeselyű Mikit szinte a párjának tekinti, nem is nagyon szeret eltávolodni tőle, úgy követi mindenhova, mint egy kiskutya. Miki pedig nem csak az állatokkal ilyen nyitott, minden látogatónak szívesen mesél kis barátairól.