Feliratozva a Teletext 111. oldalán. Magyarországról határon innen és túl. Sok olyan helyszínnel, ami az útikönyvekből sem marad ki, de számos olyan információval, ami lehet, hogy igen. Mesélő városok, mesélő képek - helyenként onnan, ahol csak a madár jár. A sorozat szerkezete, tematikája mint egy modern, informatív útikalauzé. Infografikák közbeiktatásával úgy mutatunk be helyeket, programokat, szabadidős aktivitásokat, hogy mindenki megtalálhassa a neki legmegfelelőbbet. Turisztikai magazin.

- A teljes leirat forrása a teletext.

Sűrű erdők, vadvirágos rétek és üde friss legelők borítják a Tolnai-hegyhát völgyekkel, mély vízmosásokkal szabdalt vidékét. A zegzugos tájban apró falvak bújnak meg csendben - nem dicsekednek, pedig tudnának szépeket mesélni! A Tolnai Zöld Út nyolc ilyen falut fűz olyan színes csokorba, amelynek minden szála egy-egy érdekes történelmi, kulturális, néprajzi kaland. Zöld utunk kiindulópontjául érdemes Annafürdőt választani. A környék egykori birtokosa, Apponyi József építtetett itt, az erdő mélyén gőzfürdőt felesége, a reumás betegséggel küzdő Pajcsovics Teréz fájdalmainak enyhítésére. Apponyi József halála után fia, Rudolf örökölte az uradalmat és vele együtt a fürdőt, Rudolf feleségének nagy örömére: ugyanis Benckendorff Anna is szívesen töltötte itt idejét. - Annát nagyon megszerették a helyiek, ugyanis rendszeresen bálokat, vásárokat, majálisokat szervezett itt, és hát ő volt aki, ahogy mi is most itt csináljuk, a gyermekeket, illetve kirándulócsoportokat lehozta ide az erdőbe, és megmutatta nekik az erdő szépségeit és ezért róla nevezték el a fürdőt, Annafürdőnek és a forrást Anna forrásnak. - A fürdő már nem él, de a forrás még ma is csobog a hűs bükkök alatt. Mellette pedig egy 200 éves épületből kialakított kulcsosház, és egy méteres rönkökből ácsolt vendégház is áll. Rajzolni sem lehetne ennél jobb helyszínt egy erdei iskolának, nem csoda, hogy szinte mindig van itt iskolás csoport, akik testközelből láthatják, érezhetik és érinthetik a természetet, miközben az erdei állatokról, növényekről, a talajról, a vízről tanulnak. - Minden programot úgy próbálunk meg érdekessé tenni a gyerekek számára, hogy ne az legyen nekik az első gondolatuk, hogy a mobiltelefont még emellé elővegyék. Illetve hát itt Annafürdőn ezt könnyebb is egy kicsit megcsinálni, hiszen sem térerő sem wifi nincsen, ami a gyerekeknek a figyelmét elvonná, és tényleg azt szoktuk észrevenni, hogy ha egy hetet eltölt itt egy csoport, egy-két nap alatt átállnak erre. - Az erdei iskolához és zöld utas barangolásunkhoz pompás díszletet szolgáltat a parkerdő, a vadaskert, vagy a fák közé emelt lombkorona ösvény, mely a rétisas fészek-kilátóhoz vezet. De Annafürdő völgyének alján még egy varázslatos hangulatú tó partján is megpihenhetünk. Az Apponyiak birtokaikat a szomszédos faluból, Lengyelből igazgatták, ahol később főúri rezidenciát emeltek. Kastélyuk építésze nemcsak téglával és habarccsal, de a kor szellemének megfelelő romantikus szimbolikával is megtöltötte a falakat. - Az évszakokat, illetve a természetet próbálja szimbolizálni, az idő múlását. A négy bejárat szimbolizálta a négy évszakot, ez ahol most állok, ez volt régen a főbejárat, a másik oldalon van három bejárat, így lett a négy. 12 kéménye van a kastélynak, ez a 12 hónapot szimbolizálta, '52 szobája volt a kastélynak, amikor épült, ez az 52 hetet, illetve 365 ablak, ez pedig a 365 napot. - Az Apponyiak generációkon át diplomáciai szolgálatot teljesítettek Európa nagyvárosaiban. A kastély utolsó ura, Apponyi Sándor is Párizsban született, onnan tért haza világlátott emberként a tolnai dombok közé. Otthona körül mesés parkot hozott létre, ahová mammut- és duglászfenyőket, platánokat, vérbükköket ültetett. Közülük sokan még több, mint 150 évesen is a kastélykert díszei. - Egy sajnálatos esemény történt 1905-ben a kastélynak az emeletén, ugyanis pont a grófnak a születésnapján ki akarták olvasztani az elfagyott vízvezetékeket, és egy ottfelejtett parázs lángra gyújtotta a tetőt. Veszélybe került Apponyi Sándornak a nagyon híres könyvgyűjteménye is, úgyhogy a környék jobbágyainak az erőfeszített munkájával sikerült a tüzet megfékezni, de a tetőszerkezet leégett. A könyvtár viszont megmenekült. - Apponyi Sándor félt, hogy egyetlen örököse, kicsapongó unokaöccse elkótyavetyéli a birtokot. Így 1925-ben bekövetkezett halála után végrendelete szerint az államra szállt a családi vagyon nagy része. Bútoraik közül sok darab ma a Nemzeti Múzeumban, a híres Bibliotheca Apponyiana pedig az Országos Széchenyi Könyvtárban található. A kastélyt a háború alatt térképészeti raktárnak, később szovjet hadikórháznak használták, legsötétebb korszakában pedig a környékbeli svábok internáló helye volt. Jelenleg mezőgazdasági szakiskolának ad otthont. A Tolnai Zöldúton sorakozó falvak története hasonló: általában az Árpád-korban alapították őket, majd a török hódoltság alatt teljesen elnéptelenedtek. A 18. század elején kiváltságokkal hoztak ide német bevándorlókat, a kis zsákfalu, Kalaznó sorsa is így alakult. 1722-ben érkeztek ide az első németek, akik kocsmahasználati jogot, robot és tized mentességet, vallásszabadságot kaptak uruktól. Pár évtized alatt felépítették párhuzamos utcáikat a Donát-patak két oldalán, déli irányban a völgyekbe is rövidebb mellékutcák kúsztak fel. - Körbe minden házhoz tartozott egy istálló, amik téglából épültek, tehát jobb minőségű anyagokból, mint a lakóépületek, és a telekrend az tulajdonképpen egy teljesen körülzárt és védett településformát eredményezett, mert a szalagtelkeken az utcára merőlegesen voltak a lakóházak, az utcával párhuzamosan, összeépítve a lakóházzal az istállós pajta, és a szomszédos ház előtt, ismét az utcára merőlegesen egy góré. - Embert próbáló munkával faragtak a dimbes-dombos terepen a löszfalak megbontásával vízszintes területeket, ahol a szorgalmas svábok a 20. század elejére 200 házat is felépítettek Kalaznón. Aztán a gyors fejlődés kissé alábbhagyott, hogy az 1930-as években újabb lendületet vehessen. Ekkorra már az esztergált, faragott fatornácos házak jöttek divatba. Az "amerikás házak". - A férfiak kimentek dolgozni, Kanadába, Amerikába és onnan küldték haza a pénzt és épültek meg azok a házak, amik már ilyen polgárosult épületek három nagy homlokzati ablakkal, magas lábazattal, kontyolt tetővel, nagyon díszes homlokzatokkal. - A homlokzatokon általában keskeny kaput is építettek, ami a gangról az utcára nyílt, de lépcső nélkül. Igen ritkán használták ezeket a kapukat: csak a koporsót adták ki rajtuk, ha valakinek lejárt az ideje. Az amerikás házakat gyakran már nem is lakhatták az építtetők: a háború miatt nem térhettek haza, vagy ha mégis, szinte egyből kitelepítették őket. A svábok üresen maradt házaiba, birtokaikra székelyeket s felvidéki magyarokat telepítettek be. Az apró helytörténeti gyűjteményben tárgyak, fényképek, térképek foglalják össze a három népcsoport hagyatékát és békés együttélésének nyomait. A tsz-ek körzetesítési programja elhalásra ítélte a falut: nem adtak ki több építési engedélyt. A sors fintora, hogy szinte ez mentette meg eredeti szépségében Kalaznót: az országot elözönlő Kádár-kocka házaknak itt nyoma sincs. Hasonlóan hangulatosak Závod egységes, hagyományos házsorai. Utcánként egy-két szép régi épületet szinte minden faluban találunk szerte a Völgységben, de nagyon ritka, hogy összefüggő utcák maradjanak meg hasonló stílusban. Itt már a '80-as évek közepétől tudatos értékvédelem folyik, ez a fachwerk ház is ennek köszönheti megmenekülését. - A fachwerk egy építészeti stílusnak a megnevezése, amelynek lényege az, hogy az épület tartószerkezetét faváz alkotja. Jellemzően keményfából emelték és az egyszerű szerkezetektől a végtelenül bonyolult, díszített szerkezetekig megtalálható szerte Nyugat-Európában. Amelyek első generációs házak, falazatukban és tetőszerkezetükben is fachwerk szerkezettel épültek, aztán később elhagyták a falazatban lévő szerkezetet, csak a tetők épültek fachwerkből, végül azt is elhagyták. - A németek betelepítése utáni első egyházlátogatások jegyzőkönyve úgy fogalmaz: Závodon a házak frank módon épülnek, ami egyértelműsíti, hogy fachwerk házak álltak itt sorban akkoriban. Aztán ezeknek az épületeknek a helyét szép lassan a vert falból, vályogból, téglából felhúzott házak vették át. - Amikor a német telepesek érkeztek, sűrű erdők borították a térséget. Nagyon sok volt köztük a tölgyerdő, ezt automatikusan fel is használták a házak építéséhez. Mária Terézia azonban az erdők és a faanyag fogyása kapcsán egy korlátozó rendeletet hozott: megtiltotta a faanyag használatát és csak a legszükségesebb helyeken engedte. Például tetőszerkezetek, födémek, nyílászárók használatakor. - Ez a gyönyörű fachwerk ház is közel 300 éves, mai története mégis csak 2000-ben kezdődött. A közeli Lengyel település egy lebontásra ítélt öreg házának vakolata alól került elő az ódon szerkezet, amit 15 éven át szétbontva tároltak egy pajtában, majd méltó helyen állították fel, az egykori fachwerk-falu, Závod domboldalában. A völgységi falvak egykor virágzó családi gazdaságainak a svábok kitelepítésével, majd a téeszesítéssel szép lassan leáldozott. Idős tulajdonosaik ma már egyre ritkábban művelik meg kiskertjeiket. Kertai László a nyáját hosszú ideje parlagon heverő földeken legelteti. - A mögöttem dolgozó jó barátaim a rackajuhok és a parlagi kecskék. Összesen a szaporulattal együtt egy 40 jószág az, ami karban tartja nekem itt ezt a legelőt és ennek nincs semmi más oka, mint az, hogy nincs időm kaszálni. - Első jószágát csupán állatszeretetből vette, de aztán gyorsan kiderült, hogy a kecskének teje is van, amivel persze kellene valamit kezdeni. Így vált egyértelművé, és egyre fontosabbá, hogy a család számára elő tudják állítani a szükséges tejtermékeket, sajtot, túrót és persze a juh- és kecsketej is fogyasztható - sőt, nagyon is egészséges! - Megtanultunk sajtot készíteni és kecskét fejni és juhot nyírni is, kecskét körmölni, ha kell leoltani is. Megtanultunk kecskét levágni, felnevelni. Ebben tényleg semmi ördöngösség nincs, ha van a jószágnak a szája alatt fű, akkor ő azt meg fogja hálálni. - Ökogazdálkodásuk a talajtakarásos szalmás kerttel lépett újabb dimenzióba - na, akkor már a falubeliek is azt gondolták, hogy Laciék egy kicsikét megbolondultak. Ők ugyanis nem forgatják a talajt, nem szántanak, ásnak és kapálnak, hanem csak betakarják az állatok trágyájával és növényi hulladékkal. Pusztán ebbe vetik a magot, és a gyomirtás is legfeljebb kézzel történik. Szintén az ökológiai szemlélet jegyében született a Zöldút egyik újabb állomása, a szentkúti ökokunyhó. Ez a házikó még az első világháború előtt épült, sokáig egy erdész család lakta. Az évszázados múltú épület éppúgy a közművektől elszigetelve áll az erdő közepén, mint hajdanán. Mégis szinte minden komfort megvan benne, ami egy 21. századi család életéhez szükséges lehet. - Itt egy nagyon beosztott életmód szerint kell élni. Amikor ugye nagyon nagy mapsütés van, több energiát el tud raktározni ez a ház, mi is több energiával tudunk gazdálkodni. De természetesen oda kell arra figyelnünk, hogy mikor használunk elektromos dolgokat, de ezt nem úgy kell elképzelni, hogy 3 hűtőt és fagyasztókat tudunk vele működtetni, hanem egy mindennapi, szerényebb élethez meg tudjuk teremteni azokat a dolgokat, amire nekünk szükségünk lenne. - A környékbeli erdőket már modern elvek szerint kezelik. Nagyon szabdalt ez a terület, sok völgy és mély vízmosás szeli keresztbe-kasul, ahonnan mindig is nehéz volt kitermelni a fát. Így ma már inkább egyszerűen csak hagyják, hogy kidőljenek, visszaadják őket a természetnek. Ezek az erdőrészek ugyanis védik a talajt, és kiváló élőhelyet biztosítanak növénynek, állatnak egyaránt. - Az elmúlt 15 évben az eddigi gyakorlattól eltérően megpróbálunk minél jobban természetközeli erdőgazdálkodást folytatni. Megpróbáljuk az erdőket természetes módon felújítani, az itt termett magból kikel a csemete és ebből neveljük az új eredőt később. - Elsősorban elegyességre törekednek, rendszeresen ültetnek vadgyümölcsöket, cseresznyét, berkenyét, körtét is. Tarvágáskor is maradhat a meredekebb lejtőkön egy-egy hagyásfa csoport, ami szintén jó élőhely az állatvilágnak. A terület mélyén, a ma Kápolna-völgynek hívott tisztásos területen egy kis kápolna áll. Már a török hódoltság előtt létezett itt egy Alsópapd nevű település, a közelben, alig két kilométerre innen pedig Felsőpapd élte életét. Aztán, ahogy a környéken szinte minden, ezek a falvak is eltűntek az iszlám iga alatt. De Alsópapd templomának romja megmaradt évszázadokkal később is: egy szomszédos faluba, Mucsiba települt németek hozták el számára az új életet. - Kijártak ide rendszeresen imádkozni, majd ennek a helyére - ezt a templomromot elbontották - építettek a 19. század végén egy kápolnát, Papd település emlékére. Búcsújáró helyként is ismert, illetve nagyobb ünnepekkor, pünkösdkor is kijártak a helyiek. - Úgy áll itt a Papdi kápolnácska, távol minden lakott területtől, mint a mesében: magányosan, gyönyörűen. A megható helyszín évente egyszer mégis megtelik élettel, a mucsi zarándokok kigyalogolnak ide, hogy megünnepeljék a kápolna búcsújának napját. Mucsi község ma már csak maroknyi katolikus gyülekezetének nem a kis erdei kápolna az egyetlen kegyhelye. A falu méreteihez képest igen nagy templom áll a domboldalban, hiszen a háború előtt közel 2.500 németajkú magyar élt itt. Mára mindössze 400 lakos maradt. A templomot mégis igen szép állapotban sikerült megőrizniük, aminek ritkaságszámba menő kincse egy vértanú ereklyéje. - Ez egy csontváz, amit viasszal vontak be és emiatt teljesen szoborszerű kinézete van, és beöltöztetve római katonának a díszegyenruhájába, mellette egy kis csészében a szivaccsal felitatott vére van, és tulajdonképpen ez fekszik a főoltár alatt található üvegvitrinben. - Valerius Felicianus római vértanú testét, illetve csontvázát 1825-ben hantolták ki Róma Ciriaca nevű temetőjéből. A környék birtokosát, Apponyi Antalt diplomáciai szolgálata a Vatikánba vitte, ekkor kapta ezt a szokatlan ajándékot az akkori pápától, XII. Leótól. Az adományozás körülményeit, de a néhai Valerius Felicianus kilétét és vértanúságát is homály fedi, kutatók eddig még nem foglalkoztak a titokzatos történettel. Pedig az országban nem sok ilyen ereklyét találunk, mégsem alakult ki különösebb kultusza. A szűkebb környék legnagyobb települése, Hőgyész a Római Birodalom idején az Aquincum és Sophianae között húzódó hadi út mentén feküdt, így a legenda szerint dombjain már akkor is szőlőt termesztettek. Hőgyész nevét a kis fehér prémes állatról, a hermelinről kapta. A középkorban csak hölgymenyétként emlegették, és itt éltek a királyi hölgymenyét-vadászok, a hölgyészek. Ma már hermelin nem él a környéken, szőlőt viszont még mindig termesztenek. A Csicsó-hegyen sok gazda ma sem használ mérgező permetszereket, szintetikus kemikáliákat: úgy védi a szőlőt, ahogy sváb felmenőik is tették egykoron. - Nagyapám kihozta a rézgálicot, betette egy vászonzsákba, belógatta a beton hordóba, és kihozott két lapát meszet, azt egy vödörben feloldotta és szépen beborította és azzal permeteztek és 90 éves koráig egészségben élt és itta a bort. - A Gyuris család a nagyszülők pincéjét újjáépítette és homlokzatát az 1800-as évekből származó öreg présükkel díszítette. Nincsenek itt nehéz borok, fő attrakciójuk a vegyes szőlőből készülő siller vagy ahogy a németek hívták, a fuchsli. Passzol is a környék egyik tipikus ételéhez, az itt magyarosan - vagy talán inkább svábosan - készülő sólethez is. - A bab megtermett a kukoricában, a kukoricából felhizlalták a disznót, disznóvágás volt, csináltak füstölt dolgokat és a sólet egyszerűen elkészíthető étel volt, mert egytálétel volt, azt odatették a kályhára vagy betették a sparheltbe, a kemencébe, és amikor így össze volt állítva és fel volt töltve két centi magasságig vízzel, nem kellett már semmit csinálni. - Dúzs falu határában, egy óriási méretű pincében borászkodik Lehmann György. A jókora pincelyuk több mint 40 méter hosszú és 5 méter belmagasságú falait évszázada vastagon borítja a szivacsos, fekete nemes penész. Ez is hozzáadja a magáét a borok zamatához. - Dúzs községben mindig volt szőlő, nagyon híres rizlingje volt Dúzsnak, már a német telepesek már úgy jöttek, hogy hoztak venyigét otthonról, a Rajna vidékéről, aztán szőlőt ültettek. A szomszéd faluban, Mucsi - az a közvetlen szomszéd falu - ott meg nagyon jó kadarkák voltak és ezeket vitték a Bécs környéki kocsmákba, mint magyar bor. - Úgy tartja a helyi köztudat, hogy a pincét, a présházat és a szomszédos vincellérházat még az 1800-as évek második felében építette egy Madarász nevű közjegyző a dombtetőn. A filoxéra után felértékelődött a homokos talaj, mivel a gyökértetű nem él meg benne. így az állam is támogatta itt akkoriban a szőlőtelepítést, amit a jó kapcsolatokat ápoló közjegyző persze szívesen fel is használt. A nagy borászatot egészen 1946-ig, az államosításig működtették tulajdonosai. Ma Lehmann György birtoka: ő főleg minőségi, kézműves borokat készít itt, Tolna dombjain.