Feliratozva a Teletext 111. oldalán. Magyarországról határon innen és túl. Sok olyan helyszínnel, ami az útikönyvekből sem marad ki, de számos olyan információval, ami lehet, hogy igen. Mesélő városok, mesélő képek - helyenként onnan, ahol csak a madár jár. A sorozat szerkezete, tematikája mint egy modern, informatív útikalauzé. Infografikák közbeiktatásával úgy mutatunk be helyeket, programokat, szabadidős aktivitásokat, hogy mindenki megtalálhassa a neki legmegfelelőbbet. Turisztikai magazin.

- A teljes leirat forrása a teletext.

A csönd észrevétlenül, tiszavirág-szárnyon suhant át a Népkert felett - nem sántikált semmi rosszban, nem akart birokra kelni a zajjal, csak esőben is szerette volna látni kedvenc városát. Magyarkanizsa, a vajdasági település nem tiltakozott. Nem mondta, hogy márpedig ide a csönd be nem teszi a lábát, ugyanis szerette és tisztelte a vendéget. Látod már? - kérdezte a városháza a templomtoronytól. Nem, még nem! - felelte visszafogottan a templom. Szegény annyira remegősre izgulta magát, hogy majdnem megkondította a harangot. Pedig már itt kellene lennie! - jegyezte meg szipogva a szecessziós szappanos ház, nézd meg jobban! Oktondiak! - szólt közbe a Tisza part - hát nem tudjátok, hogy a csöndet hallani kell és nem látni? A belvárosnak még a füle is piros lett a kioktatástól: Hát jó, akkor maradjunk csöndben és füleljünk. Keressük meg azt a csöndet! - A csönd immáron nem vendége, hanem állandó lakosa a bácskai kisvárosnak, Magyarkanizsának. - Azért volt "csönd városa", mert itt tényleg régen egy csöndes, halk, nyugodt, lassú város volt, itt még a 70-es években is korzóztak az emberek, csakúgy mint a monarchiában le-föl a főutcán, meg a parkban, tehát egy olyan élet volt és olyan hangulat volt, amit még a monarchiából is áthozott a kisváros. - A monarchiában született és később dolgozott a magyarkanizsai városháza és a gyógyfürdő épület tervezője, Reiss Zoltán műépítész is. - Itt állunk a város szívében, a valamikori piactéren. Mögöttem a városháza, jobb kezem felől a régi kaszinó és takarékpénztár, a bal kezem felől pedig a Gönfeld-ház. Ezeket a házakat mind Reiss Zoltán tervezte. A Városháza pályázatát országos pályázaton nyerte el, a kiviteléből sajnos a tornyot lehagyták, - muszáj volt egyszerűsíteni - de még így is a város legimpozánsabb épülete. - Míg a főtéren Reiss Zoltán épületei határozzák meg a városképet, addig érdekes módon Magyarkanizsának vannak olyan részei, ahol a helyi felvilágosult, merészebb építészek keze nyoma a mérvadó. - Ennek egyik szép példája az új Cnesa épület a kultúrháznak a főtérre néző épülete. Vagy említhetném a fekete boldoganya szobornak a hátterét nagyszerűen képező, a művelődési ház és könyvtár épületét. - A művelődési házban éppen a táncot ropják. A Sedergők csoportja készül a hétvégi fellépésre. A néptánc a csönd városában felmentést kapott a csendesség alól. - A tánccal az érzelmeinket ki tudjuk fejezni, kiénekli benne az örömét a bánatát. Hogyha valaki megfigyelte a paraszt embert, akkor az tudta, hogy a paraszt ember az a sarkán áll és ő az aki fenntartja a családot és ő az aki tud mindent, mikor kell vetni, mikor kell aratni, mikor kell eladni, mikor kell őrölni és hogyha itt ennek csak a pici részét tudjuk bemutatni, hogy a világnak van egy ilyen formája is, akkor már azt hiszem, hogy sikerült a célunk. - Néhány háztömbnyire a művelődési háztól, Sagmeister Laura festőművész magtárépületből kialakított műtermébe csöppenünk. Az akril képek expresszív munkatempót mutatnak. Ha jön az ihlet, akkor jobb, ha kifesti magából a művész. - Legjobban talán az improvizatív zenéhez hasonlítanám ezt a művészetet. Abba az állapotba kell kerülni, hogy ki tudjunk lépni abból a határból, ami szorít, hogy sikerüljön megvalósítani azt, amit szeretnénk. Én szabadkai vagyok születésileg, és az egész családom és én első pillanattól kezdve beleszerettem Kanizsába. Én így utólag, ha a képeimet nézem, mindenféleképpen látom a motívumokat is, amik Kanizsához kötődnek, akár a színeket, akár az érzéseket, biztos, hogy sokat jelentett. - A tiszai hal lehet az egyik kanizsai motívum, amely újra és újra megjelenik, de hogy a sok sötét szín, mint pl. a fekete használata miért annyira fontos, az sokszor még az alkotó számára is megfejtésre vár. A Vajdaság Hortobágya furcsa helyzeteket él át mostanában. Egyre többen fedezik fel értékeit, és úgy beszélnek róla, mint valami óriási kincsről. Na, most erre mit mondjon? ő mindig is érezte, hogy különlegesnek született, hogy az a nagy semmi a hátán, az ám a valami! Évtizedek óta próbálja felhívni a figyelmet magára, de hát mit tehet egy rónaság? Ha a Tisza azt akarja, hogy beszéljenek egy kicsit róla, akkor árvizet csinál, ha egy hegy fel akar tűnni, akkor erdeibe értékes vadakat nevel, de mit csináljon egy puszta? Neki csak a kiszáradás megy, meg a szikesedés. Jó, van egy két kunhalma, de most azt mutogassa? A nagy Járás szélére kisebb tanyák kuporogtak, Apró István kuvasztenyésztő épülete is itt húzta meg magát. - Elmegyek ki mondjuk egy 500 méterre, akkor azt hiszem, hogy egy másik bolygón vagyok. Gyönyörű a tél, gyönyörű a tavasz, akkor nyáron kiég a fű, akkor már sárga. Azt mondják, hogy a puszta, nincs semmi, itt mindig történik valami. - Rekecki Miklós továbbleste a tudományt, már az édesapja is juhász volt. A Járás számára több mint puszta: terített asztal a birkáinak, egyszerre munkahely és otthon. Márciustól hóhullásig legelteti nyáját. Nem sokat beszél, már a kutyához sem nagyon kell szólnia, mert az a nézéséből és a mozdulatokból is érti már a dörgést. - Nyugodt élet van itten, szabadság, jószág nem olyan sok van, de azért van úgyhogy megvagyunk még, elvagyunk rajta. Minden zöld fel van újulva, most arany az élet. - Itt a határban lelassul az élet, nem sietünk sehová, ráérünk. Talán ezért is "járás" és nem rohanás meg szaladás a neve. A birkát sincs értelme siettetni, hogy gyorsabban legeljen. Itt még mindig a természet a főnök. - A járás az tulajdonképpen azt jelenti, hogy a jószág valamikor, amikor ki lett hajtva Kanizsáról, akkor volt egy bizonyos járás, ahol eljártak. Mindig kevesebb, meg kevesebb a tanya, mert kint a tanyán nem épp olyan kényelmes élni, gyönyörű, szeretem, én mást nem is tudok elképzelni. De el vannak az emberek már egy kicsit puhulva, szeretik a kényelmet, luxust. Bemennek városba, faluba és a tanyát itt hagyják. - Apró István nagy kutyái közül Homokpusztai Haramia Gádzsó két évvel ezelőtt Lipcsében világbajnokságot nyert. A borjúméretű pásztorkutyák lételeme az őrzés. Büszke határozott, bátor és hűséges, ügyel a ház békéjére. Ősi ösztönök munkálkodnak benne. - Nem szobakutya ez, nem a polcra való kutya, ez mindent megcsinál, de szépen kell vele bánni ugye, szereti a nyugodt embereket, mindig egy ember mellett volt pásztorkutya. - Eső után a Járás mint egy óriási kifestőkönyv, kiszínesedik, hogy aztán a nyári nap tűzforró sugaraival szalmasárgává fakítsa a lapokat. A Baráthok kútja az a hely, ahol mint egy kicsiny oázis, megmarad a zöld. A mélyből feltörő víz orvosság a testnek, a Vajdasági fürdő- és közösségépítő kaláka pedig a léleknek. A Baráthok kútja az egyik közeli tanya gazdájáról kapta a nevét, bár a legtöbben csak Csordakútként ismerik. - Mi úgy gondoltuk, hogy akkor itt létre lehetne hozni egy ilyen kis fürdőhelyet vagy inkább pihenőhelyet. Építettünk egy új vályút, hogy legyen az állatok itatására egy vályú, és az emberek viszont ezt a vályút tudják használni vízhordásra, hogy az ne keveredjen össze. - Négy ország több tucatnyi fiatalja dolgozott azon, hogy a percenként 130 liter hűs artézi vizet adó forrást fürdőként lehessen hasznosítani. A fürdőhely kialakítás ebben az évben is folytatódott. - Arról is szól ez a 10 napos összejövetel, meg most ez a folytatás, hogy Magyarország területéről, meg a külföldről érkező önkéntesek megismerjenek bennünket, hogy kik vagyunk mi, hogy miért szeretjük ezt a tájat, mi ennek a tájnak a története. - A járás végtagjait áztató víz feltölti a szervezetet, a puszta dél körül a marhákkal együtt delelni tér, csupán fertályórát szundikál, és álmodik is talán. A föld mélye az egyik legnagyobb patikus. Addig nem engedi el a vizet, amíg tele nem pakolja mindenféle jóval. Felold benne ezt-azt, ilyen ásványt, olyan ásványt és közben kóstolgatja. Még egy kicsit lágyítani kell! Tegyünk hozzá jódot, no meg brómot és egy csipetnyi metakovasavat! Hm, isteni, kész is. Történt mindez százezer évekkel ezelőtt. Boldog békeidőket írtunk. Az állatállomány szépen növekedett, olyannyira, hogy kevés lett az itatóhely, ezért 1908-ban új kutat fúrtak a Kapitányréten, a Járásban. Az ember alig több mint 100 éve kezdett lefurkálni a mélybe, hát nem rátalált a titokzatos gyógyvízre!? A csodakút első jótéteményét egy reumás cigánylány tapasztalhatta meg, a fájós ízületeit ebbe a vízbe áztatva sikerült meggyógyítania. A mesés gyógyulás éppen ezen a helyen történhetett. No, nem ebben a kádban. - Én ezt a vizet szoktam inni és amikor nyáron, mikor meleg van teleeresztem a kádat, fölmelegszik, belefekszek. Selymes a vize, tehát puha a vize neki, úgyhogy pl. mosod a hajadat nem nagyon kell a sampon. - A legelső fürdőhelyet közvetlenül a forrás mellett alakították ki, majd az itt feltörő vizet csöveken keresztül vezették az innen 6 km-re található Népkertbe, a régi fürdő medencéibe. - 1913. augusztus 10-én megnyílt az első csodakút, ártézi fürdő. A délvidéki akkor létező gyógyfürdőknek egyik legszebb és legpatinásabb épülete volt és csak a leggazdagabb egyének tudtak idejönni fürdőzni. Nagyon finoman puhítja lágyítja a kötőszövetet a bőr alatti izmokat, az ízületi tokot és ezért alkalmazzuk a különböző reumatikus betegségek gyógykezelésére. Idegrendszeri központi és perifériás idegrendszeri megbetegedések gyógyításában. - Később arra is rájöttek, hogy nem csak a víznek, hanem a csodakút környékén fellelhető iszapnak is gyógyító ereje van. Magyarkanizsán az egykori fürdőhelyet korszerű, szakosított rehabilitációs gyógyintézetté fejlesztették. Magyarkanizsa nemcsak a föld alatti, de a földfelszíni vizekkel is szoros kapcsolatot ápol és most nem azokról a magyarkanizsai lánglovagokról van szó, akik Torinóban a monarchiát képviselve tűzoltó világkupát nyertek, hanem a Bácskát és Bánátot összekapcsoló folyóról. Dobó Tihamér festőművész, vagy ahogy a kanizsaiak hívják, Cigonya is sokat nézte a vizet, meg is festette jó néhányszor a bánáti kanyar sarkantyúját, a csurgót, a homokszállító fauszályokat, a majomszigetet. - A táj szelleme az egyértelműen átsüt a Dobó Tihamér képeken, mi csak Cigonyának hívjuk a csúfnevén, ez is mutatja, hogy a nagy magyarkanizsai család része ez az árva ember, akit az utca nevelt és az utca fogadott be. A Tisza itt kanyarog. A partja, amiről azt írja a magyarkanizsai költő Koncz István, hogy "a part ellenségem", ez amely egybefogja a folyamot igazából drámai jellegű, ez a Dobó képeken ösztönösen is tetten érhető. A lágy túlpart, a finom költői víz és az egész karcosan odarajzolt part, fák, bokrok ez már egy olyan rétegeződés, amit, hogyha fotókon nézünk, akkor egyértelműen feltűnik. Hogy ezt a kettősséget is milyen pontosan érezte Dobó. - Valószínűleg a festő élete is ebből állt - az álom és a drámai valóság keveredéséből, ahogy Bicskei Zoltán mondja, a tisztaságról való álmodozás és a meggyötört pusztai kórólét kettőssége egyfajta isteni adottságot adott a kezébe: a rajzolás tudományát. - Mindenféle sznobériát és kispolgári álságot kimondottan utált, egy kocsmában élő, erős dörzspapír lelkű figura volt. Jómagam mesteremnek tartom, pont ezért a kíméletlen igazságáért, durvaságáért, nyersességéért, ahogy az igazságot kimondta, megélte, noha kellett neki is 50 év, hogy elpusztítsa önmagát. - 30 év telt el Dobó Tihamér halála óta, éppen annyi idő, amennyi időre szükség volt ahhoz, hogy egy kisvárosi közösség megeméssze és újra felfedezze a Tisza-parti festő művészetét. Ha egy fazekasmester vagy egy keramikus Magyarkanizsára születik, az majdnem olyan, mintha lottó ötöse lenne. Amit szeret, amiért és amiből él, az egyszerre ott terem a lábai előtt - csak le kell hajolnia érte. Aztán, hogy ezt megteszi-e vagy sem, az már más kérdés. Kitaposott ösvény nincsen, de Ózsvár Péter, vagy ahogy a kanizsaiak hívják, Agyag Peti mégis érzi a sorsszerűséget. - Úgy gondolom, hogy szerencsés vagyok, hogy ide születtem, mert egy ekkora kincs van itt alattunk, akármennyire sokszor kietlennek is tűnik a vidékünk. Jól formálható agyag, van egy pár rossz tulajdonsága, de azokat is megtanultam kihasználni. - Amíg a szobrász egy kőtömbben látja meg a figurát, addig a keramikus egy szinte edényformára építi fel az alkotást: itt hozzáad, ott meg elvesz. Persze ha ez annyira egyszerű lenne, mindenki ezt csinálná. - Utána kutattunk a családfánknak és kiderült, hogy mi is Gömörből származunk és az őseink fazekasok voltak, csak 250 évvel ezelőtt. Hogyha megnézzük az ősi kerámiát, amit azok tudtak szerintem a mi tudásunk annak egy része. - Az agyag értő kézben szinte mindenre jó, még dobot is készítenek belőle. Az egyiptomi eredetű tradicionális hangszer neve darbuka. - A nagyság, a balansz, hogy egyensúlya legyen a térden, ezekre mind oda kell figyelni. Nagyon fontos dolog volt, hogy elérjük azt, hogy egy vékony felület képződjön ki - amiatt adódik ez a hang rajta... és a mi hangszereinken ez a hang eléggé átüt. - Sokarcú az anyaföld Magyarkanizsa határában: van ahol szikes és csak legeltetésre jó, máshol az agyagot ontja fáradhatatlanul, Tóthfalu közelében pedig olyan zsíros, hogy szinte kenyérre lehet kenni. A település létrejötte Tóth József néhai földbirtokosnak köszönhető: volt az, aki 1909-ben templomot építtetett a faluban, és 70 családnak házhelyet osztott ki uradalmából. - A '30-as évek kezdetén kezdték így hívni, Tóthfalu: th-val írjuk, mivel az ő vezetékneve is th-val íródott. Kisfia 6 éves korában elhunyt, utód nélkül maradtak és szinte az összes vagyonukat jótékony célra osztották szét végrendeletileg. - 2011 óta fociakadémia működik a településen, amit a magyar labdarúgás egyik kiemelkedő alakjáról, az olasz Interben 182 meccsen 133 gólt lövő Nyers Istvánról neveztek el. Jelenleg 55 focistapalánta nevelkedik Tóthfaluban, még esőben is edzenek, a foci komoly dolog! És persze játék. - Bármilyen nehéz ez a helyzet, itt azért élhető ez a közösség, nem kell azért elmenni vándorbottal a kezünkben, igenis ezek kihívások, de itt maradni, itt érvényesülni azért nagyon fontos. - Erőnlétben, küzdeni tudásban a sport sokat segít, így majd' egy évvel ezelőtt Tóthfaluban úgy gondolták, hogy a küzdősportok felé is nyitnak: a cselgáncs kitűnő választásnak bizonyult. A tatamin kicsik és nagyok, fiúk és lányok hatalmasakat puffannak, esni tudni kell, meg dobni, gáncsolni, meg leszorítani és feszíteni. A cselgáncs minden izmot megmozgat. Magyarkanizsán a valamikori Erzsébet-ligetet a monarchia egyik legszebb parkjának tartották. A Bednárcz Károly főkertész által tervezett és rendben tartott franciapark a társasági élet közkedvelt helyszíne volt, csakúgy mint a vigadó. Hogy milyen bort szolgáltak fel, azt pontosan nem tudni, de nagy valószínűséggel a különleges talajú szerémi borvidék italai sem hiányoztak a repertoárból. - A szőlőink Szerémségben vannak, a pince pedig Magyarkanizsán. Szerémi és kanizsai borászok vagyunk. Nem használunk gyomirtót, nem használunk rovarirtót és igyekszünk még a rezet és a ként is óvatosabban kezelni. Narancs illóolaj, teafaolaj, oregánó - ezek mind működnek a növényvédelemben. A szőlőink kondíciója sokkal jobb, az erőnléti állapota a tőkéknek sokkal jobb ezzel az organikus módszerrel és egyáltalán nincs több problémám a betegségekkel. - A szerémi a középkori Magyar Királyság legjobb bortermő vidékének számított. Nagy Lajos és Zsigmond király asztalára is innen került a nedű, sőt a legenda szerint Mátyás visegrádi palotájának kútjából szintén szerémi bor csordogált!