Feliratozva a Teletext 111. oldalán. Magyarországról határon innen és túl. Sok olyan helyszínnel, ami az útikönyvekből sem marad ki, de számos olyan információval, ami lehet, hogy igen. Mesélő városok, mesélő képek - helyenként onnan, ahol csak a madár jár. A sorozat szerkezete, tematikája mint egy modern, informatív útikalauzé. Infografikák közbeiktatásával úgy mutatunk be helyeket, programokat, szabadidős aktivitásokat, hogy mindenki megtalálhassa a neki legmegfelelőbbet. Turisztikai magazin.

- A teljes leirat forrása a teletext.

Ha az 1848-49-es szabadságharc fontos helyszíneinek nyomába eredünk, történelmi túránkat érdemes Budapesten kezdeni. Nem csak március 15-e és a kultikussá vált Nemzeti Múzeum lépcsője miatt, ahol - kizárólag a legenda szerint - Petőfi elszavalta a Nemzeti Dalt. Ahhoz, hogy azt is megértsük, miként befolyásolta a Talpra magyar 1848 tavaszának forradalmi eseményeit, érdemes ellátogatnunk a Petőfi Irodalmi Múzeum kiállítására. Petőfi nem volt politikus alkat, sőt: mindig is igyekezett távol tartani magát az általa lenézett, gyakran kigúnyolt vármegyei, országházi politizálástól. Mégis őt őrzi az emlékezet március 15. hőseként. - Mi az, amit Petőfi hozzátett ehhez a naphoz? Talán az egyénisége, az hogy egy olyan celebe volt ennek az időszaknak, akire odafigyeltek, akinek a szava messzire elhallatszott. Megpróbált a költészetével is úgymond beleállni ebbe a szituációba, hiszen egy olyan lelkesítő verset vártak tőle, amely mindenkit megszólít. - Ekkor már Európa-szerte egymást érték a forradalmak. Petőfi és köre, a márciusi ifjak keresték a lehetőséget, hogyan mozgósíthatnák a magyarokat is a reformok érdekében. Nem akartak ők forradalmat kirobbantani, inkább csak kisebb-nagyobb értelmiségi gerilla-akciókat terveztek, amivel a Habsburg karhatalomnak nem adhatnak okot a vérbe fojtásra. Még szinte meg sem száradt a tinta az előző este írt Nemzeti dal kéziratain, a vers könnyen feltüzelte a már egyébként sem közömbös tömeget. Petőfi szenvedélyes refrénjére szinte muszáj volt egy emberként a szabadságra esküdni: esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk. - Petőfi több ízben elmondja március 15-én a verset, az egyik biztos helyszín az a Pilvaxnak a billiárdasztala, amit ismerünk, ahonnan Petőfi beszélt. A Nemzeti Múzeum lépcsője az ebben a formában nem igaz. Az egyik nagyon érdekes visszaemlékezés a korszaknak a talán legjelesebb színészéé, Egressy Gáboré, aki úgy fogalmaz, hogy: mint az utolsó ítélet angyala, üvöltötte el Nemzeti Dalát. - Végül a bécsi udvar szinte minden követelésnek engedett és megalakulhatott a Habsburg Monarchia keretein belül a független magyar kormány. Mindenki abban reménykedett, hogy a reformkor liberális törekvései, a jobbágyfelszabadítás, a közteherviselés vagy a sajtószabadság békés módon megvalósulhatnak. Ám a hónapok óta a magyar szabadság ellen mozgolódó nemzetiségeket feltüzelő horvát bán, Joszip Jellasics októberben megindult seregeivel a Dunántúl felé. A Budai Várban már 1848 tavaszán is állt a Ferdinánd laktanya, amely ma a Hadtörténeti Múzeumnak ad helyet. Az itt összegyűjtött katonai iratok, fegyverek, ruházatok és egyéb tárgyak átélhetően dokumentálják, hogyan lett a sikeresnek hitt forradalomból honvédő háború, nemzeti identitásunk egyik alapköve, az 1848-49-es szabadságharc. - Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy az ország nem kereste ezt a konfliktust, belekényszerült ebbe a konfliktusba. Az volt a nagy szerencse, hogy egyrészt a Magyarországon állomásozó császári-királyi csapatok közül a magyar legénységűek azok átálltak a magyar kormányzat oldalára, másrészt pedig Batthyány Lajos kormánya már '48 május közepén megkezdte az önálló magyar haderőnek, a honvédségnek a felállítását. - Ez a katonai erő a teljes győzelemre nem volt elég 1848 őszén, de az első támadásokat visszaverte és időt nyert a további hadsereg-szervezéshez. Aztán eljött a tél, az országot kilenc oldalról támadták - legalábbis a kortársak így tartották számon - és úgy tűnt, hogy a tavasszal létrejött önálló Magyarország összeomlik. - A honvédsereget szinte minden hadszíntéren megverték legalább egyszer, de egyszerre soha nem verték meg mindenütt. Tehát mindig volt lehetőség arra, hogy erőket csoportosítsanak át, és mindig volt lehetőség arra, hogy ha valahol győzelmet aratnak, akkor ott mindig legyen valamennyi mozgástér. '49 januárjában magát a fővárost, Budapestet is fel kellett adni, a kormány áttelepült Debrecenbe. azonban az ellenség támadása lényegében kifulladt. - 1849 márciusára már a mi honvédeink kerültek előnybe: Erdély felszabadítása és a délvidék visszafoglalása után megindulhatott a fősereg támadása, a dicsőséges tavaszi hadjárat. De addig még térjünk vissza 1848 őszéhez, hiszen mindehhez először Jellasics ellen kellett kiállni a próbát. A Jellasics elleni harcokban fontos szerephez jutottak a Velencei-tó apró falvai. Jellasicsot korábban felkereste egy magyar tiszti delegáció, és kérték, mutassa meg a császár hivatalos támadási parancsát és ugyan kiderült, hogy ő ezzel nem rendelkezik, mégis nyilvánvalóan élvezte a bécsi udvar támogatását. Ezért nem is maga a harc tűnt a legnehezebbnek, hanem az, hogy a tisztek egyáltalán hajlandóak legyenek Jellasics - illetve a császár és király - katonáira tüzet nyitni. Így a sereg inkább hátrált a Dráva vonalától egészen Sukoróig. De közben az országgyűlés meghozta döntését: itt, Székesfehérvár és Pest előterében muszáj feltartóztatni az ellenséget. A hadvezetés ugyan a támadással nem értett egyet, de tábort vert a falu alatt. A kérdés megvitatására haditanácsot hívtak össze Sukoró templomába. - Valószínűleg a templom épületünk volt alkalmas mind méretben, mind állagában és befogadóképességében arra, hogy a haditanácsot, a tiszti értekezletet befogadja és a Meleg-hegyet leszámítva ez a pont, ahol mi most vagyunk a templomban, ez teszi legjobban beláthatóvá az egész környéket, egészen Székesfehérvárig. A fennmaradt hagyomány szerint legalábbis szükség volt a toronyra, hiszen onnan kémlelték az ellenséges csapatok elhelyezkedését. - Sukoró temploma két évtizeddel korábban villámcsapás következtében részben leégett. Többszöri renoválás után végül pont jókor, 1847-ben nyerte el mai formáját - és tornyát. Ebben a református templomban gyűlt össze félszáz ember: azon az estén rajtuk múlt az ország jövője. - A tiszti értekezleten eljutottak addig a pontig az egymást olykor erős kifejezésekkel illető vitatkozó felek, hogy végül is Móga fővezér nem vállalja az ütközetet másnap. Kardját lecsatolta és az úrasztalára fektette, ezzel adva nyomatékot annak, hogy lemond a fővezérségről és a vele egy véleményen lévő tisztek szintén lecsatolták a kardjukat és ráfektették az úrasztalára. - A jegyzőkönyvek tanúsága szerint jó diplomáciai érzékkel végül Batthyány miniszterelnök fordította meg az elmérgesedő vitát. Kompromisszumot ajánlott Móga altábornagynak, miszerint csak Jellasics támadása esetén bocsátkozzanak harcba - hiszen akkor már a főváros és a kormány biztonsága a tét. A sorsdöntő tiszti értekezlet fontosabb résztvevőinek helyét ma réztáblák jelölik a templom padjain. A pákozdi Katonai Emlékpark a haditanácsnak és a csatának is emléket állít. Az ütközet mérete meg sem közelítette a korábbi korszak napóleoni háborúit, amiket Móga János szintén végigharcolt, a császári hadsereg főhadnagyaként. De mégiscsak komoly seregek, sőt jórészt ugyanazon hadsereg egységei néztek egymással farkasszemet. - A pákozdi csatában mindkét oldalon voltak császári-királyi alakulatok, ugyanakkor tegyük hozzá, hogy nem csak azok voltak. Tehát Jellasicsnak a serege döntően horvát és szlavón határőrökből állt, a magyar oldalon ott voltak a frissen szervezett honvédségnek a seregei illetve a '48 őszén felállított önkéntes mozgó nemzetőrségnek az alakulatai. A tisztikar viszont mindkét oldalon császári-királyi tisztekből állt. - Kossuth Lajos mondta, hogy nagyon különleges helyzet az, amikor a horvát király támad a Magyar Királyságra az osztrák császár engedélyével, miközben a három személy ugyanaz. De ezen már nem lehetett dilemmázni: Jellasics közel kétszeres túlerejével megindította a támadást - ami aztán a magyar ütegek jól pozícionált tüzében felmorzsolódott. Valójában konkrét közelharcra nem is igazán került sor a nagyobb hadtestek között, csak taktikázó csapatmozgásokra és kisebb összecsapásokra. - Példanélküli volt a Habsburg Monarchia történetében az, hogy ugyanannak a hadseregnek az egységei szembe kerüljenek egymással, Talán ezzel is magyarázható, hogy a pákozdi csatában olyan nagyon komoly veszteségek nem voltak, hiszen egy-két héttel vagy hónappal ezelőtt ezek az emberek még ugyanabba a kocsmába, vendéglőbe vagy kaszinóba jártak, látásból ismerték egymást, korábban együtt szolgáltak és azért ezeket a kötelékeket nem olyan könnyű fölbomlasztani. - Móga serege egészen az osztrák határig űzte Jellasicsot, aztán Bécs előterében Windisch-Graetz tábornagy hadtesteivel találta magát szemben és a schwechati csatában vereséget szenvedett. A pákozdi győzelem így is jelentős fegyverténynek számított: a honvédsereg hajlandó volt megütközni királyának csapataival és egy időre megállította az ellenség előrenyomulását. A tavaszi hadjárat nem egyszerűen a szabadságharc, de az egész magyar hadtörténet egyik legdicsőségesebb időszaka. Nem csoda, hogy szinte minden faluban és városban, amit csak érintettek az előrenyomuló honvédsereg sikerei, emlékművekkel és hagyományőrzéssel tisztelegnek a győzelmek előtt. Hatvan városa fontos szerephez jutott a hadjáratban. Ahhoz, hogy Klapka György terve, egy átkaroló hadművelettel kibontakozó komoly offenzíva megindulhasson, el kellett hitetni az osztrák hadvezetéssel, hogy a főerők a Zagyva folyónál csoportosulnak. Egy kémszemlére induló osztrák hadtest erős tüzérségi ellenállásba ütközött, majd ahogy újabb és újabb magyar egységek jelentek meg, az osztrák parancsnok visszavonta csapatait a Zagyván túlra. - Hadijelentéseiről Windisch-Graetz felé nem vereségről számolt be, hanem rendezett visszavonulásról, ami katonai szempontból teljesen helyénvaló. Nyilván a magyaroknak ez győzelmet jelentett. Az első ütközete volt a tavaszi hadjáratnak, megtartottuk a Zagyva vonalát és Hatvan mezővárosát. Innentől kezdve a haditerv működött, és nagy morális plusz adott a hadjárat elején a magyar seregeknek. - Az ütközet inkább stratégiai csapatmozgásokból állt, közvetlen harci összecsapás csak a Zagyva hídjánál bontakozott ki. Két nappal később viszont egy erdőbe rejtőzött osztrák könnyűlovas ezred meglepte a magyar huszárokat, akik csak komoly veszteség árán tudták visszaverni őket. A második hatvani csatában 58 magyar katona esett el, közülük tízet később egy tömegsírban a mai buszállomás környékén találtak meg. Rájuk emlékezhetünk a hatvani temetőben álló emlékhelynél. - Tüzérek ágyúhoz, ágyút tölts! Eközben a fősereg már Tápióbicske irányába nyomult előre, ahol meglepetésükre egy nagyobb osztrák dandár tartózkodott. Véres csata bontakozott ki a tavaszi áradásban megduzzadt Tápió folyó hídjánál, amiben Klapka csapatai kezdtek szétzilálódni. ám szerencsére még időben érkezett Damjanich tábornok dandárja, így a magyarok végül hősiesen megfordították a már vesztesnek hitt csatát. - Tüzeléshez felkészülni, tűz! (ágyúlövés) A tápióbicskeiek máig őrzik a véres ütközet emlékét, minden évben megemlékeznek róla és gyakran tartanak az 1849-es időket felelevenítő hadi játékot. - Mi tüzérek vagyunk, hagyományőrző tüzérek, 48-as ágyúink vannak. Az ütközet napján itt hatalmas sereg gyűlik össze, huszárok, markotányos lányok, természetesen tüzérek is. A lovakon talán még jobban érződik a harci hév, hogy most szabad vágtázni és most megyünk és vágtáznak és prüszkölnek, a huszárok pedig csatároznak, mi aztán közéjük durrantunk néha. - (ágyúlövés) Az újabb vereség után Windisch-Graetz herceg Isaszeg térségében vonta össze csapatainak nagy részét. Úgy ítélte meg, hogy a falu fölötti dombokról tüzérségi tűzzel megállíthatják a Tápióbicske felől érkező magyar csapatokat. - Egy kis parasztfalu volt Isaszeg, nagyjából az összlakosság olyan 1400-1500 fő volt. Hozzá kell tenni, hogy lelkesen álltak a magyar szabadság ügyéért, 1848-ban Kossuth hívó szavára 220 nemzetőrt adott ez a település. - A csata kezdetekor a magyar főparancsnok, Görgey Artúr nem volt jelen, és a különböző csapattestek közötti összhang sem volt tökéletes. Az ütközetben többször változtak az erőviszonyok, Klapka csapatai meg is futottak. Aztán megérkezett a főparancsnok és vele együtt az erősítés is, így a hősies küzdelem végén ismét a magyarok emelhették magasba a győzelmi lobogót. Az isaszegi faluház kiállításán megemlékeznek a csata eseményeiről is. A jókora terepasztalon még össze is csapnak a magyar és az osztrák ólomkatonák. - Ez már azt a pillanatot ábrázolja, amikor Görgey Artúr tábornok Isaszegre érkezett, és onnan lehet ezt tudni, hogy itt az ősi templomunk, a Szent Márton templom mellett láthatunk egy dombocskát és a baloldali fenyő mellett egy lovas katonát, egy tisztet látunk. Tehát a készítő, Homoki Gyula megmintázta Görgey Artúrt, a főparancsnokot is. - Isaszegen határában ma is áll a Mária-vitrines emlékhely és egy hatalmas vadgesztenyefa is, a Baradlay emlékfa, amit még Jókai javaslatára ültettek a patakparton dolgozó molnárlegények. Az író A kőszívű ember fiainak megírásához gyűjtött adatokat és ihletet a környéken - állítólag regényének nagy csatajelenetét az isaszegi eseményekről mintázta. Vác 1848. március 15-én már egészen könnyen megközelíthető város volt, mindössze egy órányi távolságra a fővárostól. Itt épült ki két évvel korábban hazánk első vasútvonala, így a forradalom híre is gyorsan ideért. - Egy fiatalemberről tudunk, egy Ribjánszky József nevű fiatalemberről, aki részese volt az eseményeknek és az esti vonattal érkezet haza a fővárosból Vácra. A főtér sarkán álló Steinhauser kávéházba tért be, amit a népnyelv csak füstösnek hívott. Bement, sokan voltak a kávéházban, felállt egy billiárdasztalra és előadta azt, hogy mit tapasztalt, milyen élményekkel ért haza. - Később a katonai események sem kerülték el Vácot. A tavaszi hadjáratban az osztrák Götz tábornok seregei tartották megszállva és nagy erőkkel védték a megáradt Gombás-patak átkelőhelyét, a barokk kőhidat. Damjanich tábornok 3. hadteste bevette a hidat, ezzel megnyílt az út Buda visszafoglalása felé. - A csatának a kétségkívüli hőse Földvári Károly volt. A csata után több mint 250 golyó ütötte lyukat találtak a köpenyén és a zászlón, amit a kezében tartott, két lovat lőttek ki alóla. Azt lehet mondani, hogy egy rettenthetetlen bátor katona volt. - A néhány hónappal későbbi második váci csata a szabadságharc utolsó nyertes ütközeteként került be a történelemkönyvekbe. Ekkor már a muszkák, az oroszok támadták a várost - hatalmas túlerővel, így Vác elesett. A szabadságharcot követően, az 1860-as évek elején a váciak gyűjtésbe kezdtek, hogy emlékművet állítsanak a csatában elhunyt hősi halottaknak. Az öntöttvas Honvéd-emlékművet végül a kiegyezés után, 1868-ban adták át, az országban elsőként. Vác bevételekor Budát még az osztrákok tartották megszállva: seregeik Bécs felé vonultak vissza, de Budát nem adták fel, ráadásul igen komoly helyőrséget, közel 5.000 császári katonát hagytak Heinrich Hentzi vezérőrnagy parancsnoksága alatt. - Ennek az erődnek a blokadírozásához legalább háromszor ennyi katonaság kell. Ez azt jelentette, hogy egy nagyon erős magyar hadtestet itt kell állomásoztatni, amit elvonnak majd a főhadszíntér műveleteitől. Ezért volt fontos a magyar hadvezetés számára, hogy a Budai-várat magyar kézbe visszavegyék. A dolog azon dőlt el, hogy tudnak-e egy rést lőni a várfalon, ahol a magyar csapatoknak a túlereje tud érvényesülni, vagy nem tudnak rést lőni a várfalon. - Görgey hat ostromlöveget hozatott Komáromból, ezeket a Várral szemben, az akkor még beépítetlen Naphegy tetején állíttatta fel és az ágyúk eldördültek. - Két nap szakadatlan lövés után a Fehérvári-rondella melletti falszakaszon lőttek egy rést. - Az éj leple alatt felsorakoztak a rohamosztagok, és hajnalban nekimentek a Várnak. Közben más csapattestek szinte minden oldalról támadást indítottak, hogy a védők ne sejtsék meg a tervet a réssel. A csel bevált, Hentzi vezérőrnagy főerőivel továbbra is a Duna felőli oldalon védekezett. - Még akkor sem hiszi el, hogy igazából itt a résen fognak betörni a magyarok, amikor már bent vannak a rohamoszlopok és jön az egyik parancsőrtiszt, hogy: baj van tábornok úr, bent vannak a magyarok. - Az nem létezik. Végül is felvezet két szerb-horvát határőr századot, ezeknek az élén próbál itt a Szent-György téren egy ellentámadást megpróbálni. Ez sikertelenül összeomlik és itt kapja a halálos sebet. - A Budai Vár visszafoglalásának inkább csak szimbolikus szerepe lett. Az új osztrák császár, Ferenc József ekkor már segítséget kért az orosz cártól, I. Miklós pedig 200.000 katonát küldött a magyarok leverésére. Görgey 1849. augusztus 13-án tette le a fegyvert Világosnál. Az országra megtorlás és két évtized nehéz idő várt. A szabadságharc elbukott, de a forradalom eredményeit már soha nem lehetett elvenni. Görgey tábornok önkéntes száműzetésbe vonult Visegrádra, ahol leginkább ebben a nagy villában hűsölt és a gesztenyefák árnyékából nézte a Dunán elcsobogó hajókat. A villához felvezető lépcső a tábornok nevét őrzi, és tábla is emlékeztet a szabadságharc fővezéréből lett visegrádi remetére.