Feliratozva a Teletext 111. oldalán. Magyarországról határon innen és túl. Sok olyan helyszínnel, ami az útikönyvekből sem marad ki, de számos olyan információval, ami lehet, hogy igen. Mesélő városok, mesélő képek - helyenként onnan, ahol csak a madár jár. A sorozat szerkezete, tematikája mint egy modern, informatív útikalauzé. Infografikák közbeiktatásával úgy mutatunk be helyeket, programokat, szabadidős aktivitásokat, hogy mindenki megtalálhassa a neki legmegfelelőbbet. Turisztikai magazin.

- A teljes leirat forrása a teletext.

Automata beszédfelismerés Ha jó operaelőadást akarok hallgatni, Eszterházára megyek. - mondta anno Mária Terézia, a bécsi előkelőségek pedig le is utánozták az uralkodót és aki tehette Fertőd-Eszterházára járt, ha zenei élményre vágyott. Mindaz, amit ma klasszikus stílusnak hívunk, az itt, az impozáns fertődi tündérkastélyban született, az Esterházy Fényes Miklós szolgálatában álló zeneszerző-karnagy Joseph Haydn kezei alatt. - Nagyon komplex dolog volt ez az Esterházy tündérpalota. Volt egy csodálatos operaháza, ami háromszor is leégett, de felépítették. Ott nem csak operát játszottak, hanem szimfonikus zenét is. A szimfóniákhoz kellett az a nagyobb tér. És volt egy marionett színház, ahol báboperákat adtak elő, egyébként prózai darabokat is játszottak, Goethét, Schillert... És természetesen a kastély elegáns termeiben azokat az intim zenélési alkalmakat is megteremtették, pl. a vonósnégyest. Ugye négy vonós hangszert, pláne abban az időben, amikor bélhúrokon játszottak, vagyis sokkal kevésbé volt erős a hangja a hangszernek az nagyon kevesekhez szóló intim zenélés volt. Eszterháza pazar színháza a barokk marionett operaszínjátszás egyedülálló emléke, amit még 1773-ban nyitott meg Esterházy Miklós herceg, egy nagyszabású háromnapos ünnepség keretében. - Érdekes, hogy a hangszeres zene az nem volt annyira dekoratív, mint az opera, a társadalom krémje inkább operákat hallgatott, és a koncerttermek viszonylag későn alakultak ki. Az igazi hangversenytermek már 19. századi tünemények, amikor már azzal foglalkoztak, milyen az akusztika, amikor már több százan, vagy ezren, több ezren is befértek. A 19. századi Magyarországon még alig akadt kifejezetten a szórakoztatás céljára felhúzott épület. A mai Vigadó helyén korábban Pest akkor egyetlen koncertterme, a Redoute állt, de azt az épületet a szabadságharc alatt lerombolták. Az új Vigadó a fényűzés, a bálok, na és a komolyzenei koncertek központja lett - Liszt is sokszor fellépett itt. Na és a pesti Vigadó termében született meg az egyesített Budapest, 1873-ban ugyanis itt került sor a város vezetőinek első közgyűlésére. 1873-ban, Budapest születésénél sok minden megváltozott. Az 1867-es kiegyezést követően, Magyarország és a főváros is gyors fejlődésnek indult, a boldog békeidők nem csak átmeneti nyugalmat, de csodaszép új épületeket is hoztak az országnak. 1884-ben megnyílt az impozáns Operaház! - A polgárság az arisztokráciát utánozta. Kezdetben az operákat is palotákban játszották, majd építettek operaházakat, amik pontosan ugyanúgy néztek ki, mint a paloták. A budapesti Operaház, az is egy ilyen palota. Amikor ezek épültek, a régi hangversenytermek, akkor még nagyon nagy súlyt helyeztek az egyéniségre. Hogy egy városnak olyan hangversenyterme legyen, ami egyszeri és megismételhetetlen. Akkor pontosan az volt az érdekes, hogy megmutassák a Zeneakadémián vagy egy Ybl-féle Operaházon, hogy ez az ország, ennek a művészei mire képesek. A magas kultúra és az opera viszont nem mindenkinek volt ínyére és pénztárcájára való, ezért 1911-ben, Erkel Hunyadi Lászlójával megnyitott a Népopera, a mai Erkel Színház elődje. Olcsóbb jegyekkel és népszerűbb darabokkal. - Amit ma itt látunk tulajdonképpen nyomokban sem emlékeztet az 1911-es épületre. Itt ez most Bernáth büfének keresztelt nagy büfé abszolút nem állt. Tehát itt ez nem is volt a színház része, nem is volt büféje a háznak. Nincsen olyan év a Színház immáron 107 éves történetében, amikor valamit ne csináltak volna rajta. Az épület folyamatosan alakult, volt itt varieté, művelődési ház, nyugati filmeket vetítő mozi, míg végül 1951-ben az épület a korábbi konkurencia, az Operaház felügyelete alá került. Most pedig, amíg az Opera felújításai tartanak, az Erkel az Opera elsőszámú játszóhelye. A Zeneakadémia mindössze két évvel fiatalabb Budapestnél. No nem az épület, hanem maga az oktatás. Merthogy Pesten már 1840-től létezett középfokú zenei oktatás, de a polgárosodással a felsőfokúra is egyre nagyobb igény támadt. Több helyen, több épület is otthont adott a zene tudományának, míg végül mostani helyén, Korb Flóris és Giergl Kálmán tervei alapján 1907-ben felépült a hazai zenei élet máig egyik legfontosabb központja. Az intézmény először a Duna parton, egy Hal téri lakásban lakott, aztán az 1870-es években az Andrássy, akkor még Sugár úti épületbe költözött. Alapító elnöke Liszt Ferenc volt, igazgatója Erkel Ferenc. A Király utcai épületet, a mai nagy Zeneakadémiát Liszt már nem láthatta, hiszen 1907-ben készült el - akkor, amikor Liszt már nem élt. - 32 évvel az alapítás után, Mihalovics Ödön, egyik nagy elődünk, aki nagyon hosszú ideig volt vezetője az akadémiának, elhatározhatta néhány befolyásos barátjával együtt, hogy ezt az épületet megépíti. Tehát ez az épület Lisztből és az oktatásból nőtt ki. Sőt ez a csodálatos nagyterme, ami a világ egyik legjobb akusztikájú terme, ez is elsősorban a növendékeknek, a hallgatók zenekarának épült. A kisterem pedig az opera tanszaknak volt a játszóhelye. Liszt 1871-től egyre többet időzött Pesten, és ő volt az, aki rendkívüli fontosságúnak tartotta, hogy Pesten mielőbb létrejöjjön a nemzeti zenede, amelynek ügyét jótékonysági koncertekkel is támogatta. 1881-ben szolgálati lakást kapott a mai Andrássy úton, az akadémia régi épületében. Az egykori lakás ma már múzeum. - Ebben az épületben 1881-től 1886-ig, haláláig élt, amikor Budapesten tartózkodott. Élete utolsó szakaszában három város között osztotta meg életét: Weimar, Róma és Budapest között. Általában a téli hónapokat Húsvétig töltötte itt nálunk. A pávakék szalonban fogadta vendégeit és tartotta a mesterkurzusokat. Az itteni, eredeti bútorok mindegyikét Liszt egyik hölgy tisztelője hímezte ki, ügyelve arra, hogy azok harmonizáljanak a fal színével. Ismert kortársának, a századforduló nagynevű szobrászának, Stróbl Alajosnak is ebben az épületben volt a műhelye, Liszt gyakran ült modellt neki: a Zeneakadémia főhomlokzatát díszítő bronzszobrot is ő mintázta. A 2600 négyzetméteres szecessziós palota igazi összművészeti remekmű: a kor legjobb iparosai, statikusai, képző és iparművészei dolgoztak rajta. A padló- és a falburkolati munkákat a Zsolnay-cég végezte, az épület üvegablakait Róth Miksa, a szecesszió nagymestere készítette. A nagyteremben Apollón szentélyébe, egy igazi allegorikus világba lépünk. A falakon őt szimbolizálják a hattyúk és a mennyezetet díszítő babérlevelek is. A híresen jó akusztikához pedig többek között az olajozott akácparketta alatti gumiágyazat is hozzájárul. - Az első emeleti középerkély illetve annak is az első két-három sora az olyan hangzó élményt ad, mert az ember tényleg úgy érzi, mintha egy harangban ülne. De a zeneakadémia mindenünnen jól szól, a földszintről is. Ezt a Kocsis Zoltán mondta annak idején, hogy a Zeneakadémia tulajdonképpen egy kamaraterem. A nagyterem is inkább kamaraterem ettől az intim zenélési közegtől, meg attól, hogy egyetlen hegedű is úgy tud szólni, hogy az valami fantasztikus. Ha kiáll egy hegedűs nyolcszoros pianissimóval, a leghalkabb hangon, azt csodálatosan lehet hallani. A nem régiben felújított Zeneakadémia renoválásánál olyan finomságokra is gondoltak, mint az idők során megnövekedett átlagmagasság. Az eleink méreteire tervezett széksorok ugyanis mára szűkössé váltak, így a Nagyterem üléseinek elrendezése a felújítás után szellősebb lett. Az épületnek története, varázsa, kultúrája van. A legenda szerint, aki megsimogatja az előtérben található kék, eozin mázzal díszített gömböket, az hazavihet magával egy kicsit a zene szelleméből. A koncerttermek kialakításáról szóló elképzelés első írásos emléke 1676-ból származik és kifejti, hogy az ideális az lenne, ha a hallgatóság a zenekar körül, elzárt galériákban ülne, ahová a zene mindössze ujjnyi vastagságú csövön keresztül jutna csak be- így biztosítva a muzsikusok zavartalan játékát. Szerencsénkre ez a koncepció elég sokat módosult az évszázadok folyamán. Amikor a 19. századi zenei szentélyek felépültek, igazi fényűző paloták születtek, rengeteg díszítéssel, pompával. Ma már leginkább építészetileg letisztultabb, többfunkciós koncertpaloták épülnek: a pécsi Kodály Központ például nem csak a Pannon Filharmonikusok otthona, de itt lakik a Pécsi Kulturális Központ is, konferenciateremmel, balett- és próbatermekkel, na és persze egy lenyűgöző koncertteremmel. Maxim Vengerov hegedűművész építészeti Stradivari-nak aposztrofálta az épületet, amelynek több, mint 11 ezer négyzetméterén a Zeneakadémia kb. ötször elférne. Na és persze itt van a budapesti Müpa izgalmas épülete, amely lenyűgöző, hatalmas, tágas, világos tereivel szinte hirdeti, hogy nem csak az esti programok miatt érdemes idejönni, hanem nappal is. Bármikor! A Müpában egy tér több funkciót is ellát. Az épületben található Magyarország egyetlen, kifejezetten kortárs gyűjtemények bemutatására tervezett múzeuma, a Ludwig, amely érvényes koncertjeggyel ingyen látogatható. Műfaji sokszínűségünknek köszönhetően itt az a szerencsés helyzet is adódhat, hogy eljön az egész család és a család különböző tagjai a saját érdeklődési körük szerint néznek meg kiállítást, koncertet vagy színházi előadást és akkor akár a szünetben mondjuk találkoznak, tehát egy valódi kulturális agóra alakul ki. Ezért is lényeges, hogy ilyen fantasztikus közösségi terei vannak ennek a háznak. Ugye ezek a hidegebb téli hónapok meg még jobban összehozzák az embereket. Minden évben egy jégpályát és egy sátrat felépítünk, hogy minél közelebb hozzuk hozzánk a családokat, a fiatalokat. Különös, mert a Millenniumi Központban az épület a város egyik legzajosabb telkét lakja, hiszen itt fut a csepeli hév is, és a villamosok sem éppen aludni járnak ide. Mégis itt található a világ egyik legjobb akusztikájú hangversenyterme, ahol Zoboki Gábor építésznek és Russel Johnson akusztikusnak sikerült megteremtenie a tökéletes csend harmóniáját. - Az első öt év semmi másról nem szólt, minthogy ezt a hatalmas hangszert elkezdtük hangolni. A hangversenyeknél épült alapanyagoknál meghatározó, hogy nem kővel, nem üveggel operálunk, és nem mindegy, hogy a faburkolaton és a gipszburkolaton milyen festék van. Ha ezeket lefújnánk festékkel, a porózus felületeket eltüntetve, ugyanez a fa felületek lakkozásra is vonatkozik, eltüntetnénk, az komoly változást hozna a jelenlegi akusztikai képletben. A falakon 5-7 tonnás akusztikai panelek segítenek abban, hogy páratlan legyen az élmény: a színpad feletti 48 tonnás, mozgatható hangvető ernyő nem csak a világításban és a hangosításban játszik szerepet, de szárnyai le és felengedésével intimebb tereket is létre tud hozni. Az egész termet hangolták, és ennek a hosszan tartó, öt éves munkának az eredménye, hogy bárhol is üljünk, ugyanolyan tisztán hallunk mindent. - Ezt a termet több műfajra tudjuk átalakítani. Az orgonahangversenyektől a Mahler Ezrek szimfóniájáig, ahol 3 kórus, 8 hárfa, 140 hangszer ül a pódiumon 8 szólistával, ott is tökéletesen meg tud szólalni. A sokféle hangzás sokféle műfajt is megenged. A Müpa rengeteg izgalmas programnak ad otthont. Egymást érik a fesztiválok, jól megfér itt a swing, a jazz, a régi zene, a nyári Wagner napokra szinte azonnal elfogynak a jegyek, csak úgy, mint a február elején hagyományosan megrendezett Müpa-maratonokra. - Amikor Bach 333 éves volt, akkor 24 óra alatt a teljes orgona életművét eljátszottuk. Akkor jó néhányan itt is aludtak bent a nemzeti hangversenyteremben. Szeretjük ezeket a rendhagyó megközelítéseket is, mert ezekre elsősorban a fiatalok fogékonyak. A Müpa az elmúlt 15 évben az egyik legismertebb magyar márka lett - a Forbes listáján előkelő helyen, hetedikként került a legmenőbb márkák közé. Üde színfolt a budapesti koncerthelyszínek palettáján a kilencedik kerületben lakó Budapest Music Center, alias BMC, amely ráadásul nem csak azzal büszkélkedhet, hogy egy 120 éves, felújított klasszicista házban él, nagyon is szép életet, de azzal is, hogy életének eddig eltelt 23 éve alatt nem sokat betegeskedett, sőt: folyton csak nőtt, egyre nagyobbra. És ma neki van Magyarország második legnagyobb és legjelentősebb zenei könyvtára ahol gyakran tartanak mesterkurzusokat és koncerteket is. - A könyvtárnak van még egy érdekessége, mindig is ingyenes volt. A kölcsönzés is és az itt elhangzó koncertek belépőjegye is ingyenes. És a könyvtár borzasztó rugalmas volt, mert ha éjjel kért tőlem valaki egy kottát, mert este a koncert előtt otthon hagyta a kottáját, és akkor én borzasztó büszke is vagyok, hogy ezt csak leemelem. A komoly internetes adatbázis mellett a könyvtárban több mint 100 ezer kotta, CD, könyv és hanglemez található. És jelenünk egyik legnagyobb zeneszerzőjével, Kurtág Györggyel is mindenhol összefuthatunk - itt őrzik a Scala-beli bemutatójának tavalyi plakátját is. Kurtág Györgynek nem csak a szellemisége, de ő maga is itt lakik a BMC épületében, pár emelettel a koncertterem felett. És szintén az épületben kapott helyet a másik nagy, Eötvös Péter alapítványa is. Gőz László 1996-ban álmodta meg a BMC-t, 1998-tól meg már külön lemezkiadójuk is van. Na meg hangulatos, neves jazz klubjuk és egy 350 fős koncertterem, aminek a kialakításához a gangokat lebontották, a bérház körfolyosós belső udvarát pedig letakarták. Az akusztikára nem lehet panasz. - Nagyon kevés olyan zenei kamaraterem épült, amit kifejezetten ennek építettek. És mi egyértelműen megfogalmaztuk, hogy létrehozunk egy igazi kamaratermet, ahol 16-20 fős zenekar szól olyan eszményien, ahogy azt annak idején elképzelték. Nagy szimfonikus zenekarhoz mi már kicsik vagyunk - nem csak területileg, hanem hangzásban is. Azt is tudni kell, hogy a 20. -21. századi zenében jóval több a kamarazene, mint a szimfonikus nagyzenekari zene. A BMC-től nem messze, az Erzsébet-híd és a Belvárosi plébániatemplom közvetlen szomszédságában, a Piarista Rend épületében lakik egy varázslatos kis kávéház, ahol napközben ebédelhetünk és dolgozhatunk is, de a reggelt is elindíthatjuk egy jó feketével. Este pedig még programok közül is válogathatunk. - A kávéház az nagyjából a teljes terület negyede. Összesen közel 500 négyzetméter a Három holló, ebből 100 négyzetmétert tesz ki a kávéház, van még egy kis kamaratermünk, ami 40 fő befogadására képes és egy nagytermünk, ahol akár 140-en is szórakozhatnak. Az Ady 140. szülinapján nyitott kávéházban mindennek története van: a lámpák és az asztalok a hely Andrássy úti elődjéből, az Eckermann kávéházból költöztek ide, a bútorok nagy része régi kávéházakból érkezett. Folyóiratok, kortárs opera, jazz, irodalom, színház, komolyzene - ez mind szerepel a repertoáron. És egy nagy adag zenetörténet. - Ez egy olyan közeg, amiről nem jut eszébe az embernek az, hogy komolyzene. Ezért jó. Ez egy felszabadító helyszín. Ahol lehet olyan témákról beszélni a komolyzenén belül, amiről nem biztos, hogy máshol az ember beszélne. Bősze Ádámnak már volt itt egy előadássorozata Morendo címmel, amiben nagy zeneszerzők halálos betegségeiről mesélt rengeteg kultúrtörténeti és történelmi kitekintéssel. Mostani, Novotny Annával közös estjeiken az operák világába repítenek. Szó esik angyalokról, démonokról, kasztráltakról... Ide még azok a fiatalok is eljönnek, akik elsőre talán megijednek a klasszikus zenét körüllengő sztereotípiáktól. - Nagyon sok nem zenésznek vagy olyan fiatalnak, aki nem zenész családból jön, egyfajta félelem van benne, mert azt gondolja, hogy ő nem elég művelt hozzá. Ha olyan helyre viszik a komolyzenét, ahova ezek a fiatalok járnak, akkor sokkal nagyobb eséllyel kapják fel a fejüket és kezdik el megismerni és lehet, hogy aztán elmennek egy nagy koncerttermi koncertre is. Mert mára közhely ugyan, de a zene tényleg mindenkié. Segít érezni, lazulni, gyógyulni, élni és túlélni. Kortól, nemtől és társadalmi osztálytól függetlenül.