Feliratozva a Teletext 111. oldalán. Magyarországról határon innen és túl. Sok olyan helyszínnel, ami az útikönyvekből sem marad ki, de számos olyan információval, ami lehet, hogy igen. Mesélő városok, mesélő képek - helyenként onnan, ahol csak a madár jár. A sorozat szerkezete, tematikája mint egy modern, informatív útikalauzé. Infografikák közbeiktatásával úgy mutatunk be helyeket, programokat, szabadidős aktivitásokat, hogy mindenki megtalálhassa a neki legmegfelelőbbet. Turisztikai magazin.

- A teljes leirat forrása a teletext.

- Ajjaj, csak meg ne hallja, hogy kistájként emlegetik, amikor ez a hely a világ "majdnem közepe", mert úgy megsértődik, hogy még a Napnak sem engedi meg, hogy sugaraival végigsimítsa a gyűrött határt. Ez a semmilyen időjárás tehet mindenről, szegény Rétköz már havat akart, hát nem megint esőt kapott? Fehér vidékre vágyott, aztán nesze neked, csak a sár meg a locspocs. A Tisza felső szakaszának szabolcsi mélyártere képtelen a mocsaras múlttól szabadulni, az ég addig itatja a földet, amíg az kapatosan el nem terül, és téli álomba szuszogja magát. A Szőke, mint öreg barát, óvatosan folyik el mellette. A szabályozás előtti időben itt tengervíz volt, a 19. század embere azonban a kanyarulatokat átvágta, gátat emelt a Rétség és a folyó közé. - De ez nem oldotta meg igazán azt a problémát, amivel a rétköz küzdött az állandó vizesedést, az ingoványosságot, ezért több, úgynevezett levezetőcsatorna épült, amely összegyűjti a nyírvizeket, a nyíri platóról lefolyó vizeket vezeti el, nem engedi befolyni, és ekkor száradt ki a terület, növekszik meg a népességszám. - A víz kevesebb lett, a lakóépületek száma azonban megnőtt. A belvízmentesítés sok falut csalt le a magaslatokról. Tiszabercelről a szájhagyomány úgy tartja, hogy mint Róma, 7 dombra épült. A nyugat-rétközi település érdekessége, hogy határa nem ér véget a Tisza vonalánál: a szántók és legelők átnyúlnak a túlpartra, jókorát harapva a Bodrogközből. A gazda, ha művelni akarja a földjét, át kell keljen a folyón. Híd nincs, van viszont komp és nem is akármilyen! - Volt egy olyan stratégia, hogy háború esetén a T74-es harckocsi, amelyikek 40 tonna volt a súlya, azokat a Tiszán valahol át kellesz vinni és Tiszabercelt jelölték ki ennek és ezért kapott a Tiszaberceli szövetkezet egy nagy teherbírású 40 tonnás kompot. - Régen a gazdák a tavaszi kihajtáskor és az őszi behajtáskor a komp segítségével szállították át az állatokat egyik partról a másikra. - Még most is meg van határozva, hogy hány lábas jószágot lehet szállítani, igaz már ez évtizedek óta nincs így, de a régi hagyományoknak megfelelően viteldíjban benne van a lábas jószág szállítása. - Ha a Tiszán nagy a víz, akkor a földekről összegyűjtöttet már nem képes befogadni, ugyanis a belvízcsatorna vízszintje alacsonyabban van, mint amibe bele kellene, hogy folyjon. Az átemelést szivattyúkkal oldották meg. Tiszabercel régi szivattyútelepe 1896-ban kezdte meg a működését, a haladás, a technika vasba öntött hírnökei végül 1971-ben mentek nyugdíjba. - Egy 12 órás műszakba 70-80-100 mázsa első osztályú bécsi feketekőszén kellett az üzemhez. Illetve az indításhoz kellett még 50-60 mázsa kemény fa, amivel a kéményt fel tudták fűteni. - A megye legrégebbi gőzüzemű szivattyútelepén megállt az idő: a vezető főgépész irodájában a gépüzemnaplókból még azt is kikereshetjük, hogy ki, mikor és mennyi időt töltött munkával. A telep egykoron láncdohányos kéménye már közel 50 éve nem eregeti a füstöt. - Ennek a telepnek köszönhető, hogy a Rétközben a mezőgazdaság fel tudott lendülni, művelhetőek lettek a területek. - Érdekes, hogy az ingovány nem csak lehúz és marasztal, hanem küld és támogat is, ha tehetséget érez a hátán. A Tiszától alig kőhajításnyira, egy domb tetejére épült az a kúriaépület, amelyet Bessenyei György mondhatott szülőházának. - Ükapja Bessenyei Boldizsár építtette még az 1630-as évek közepén. De amikor bővült a család, bővült a ház is. 1912-ben, amikor az egyház átvette a fenntartását, iskolaként is használta, szolgálati lakásként is működött, könyvtár is volt ebben az épületben. - Az épület ma emlékszobaként és házasságkötő teremként működik. A Mária Terézia testőrségében szolgált író, filozófus a felvilágosodás hírnöke és dalnoka, ha az otthonára gondolt, ez az épület jutott eszébe. Miután I. László ismét leckét adott kardforgatásból az országba betörő besenyőknek, a győztes csata után lova hátáról szétnézett és hálából templomot alapított itt. Várda több mint 934 év elteltével is emelt fővel emlékszik a Szent Királyra, s hogy tiszteletét kimutassa, a főutcáját is róla nevezte el. A mai sétáló utca polgárias arculatát és korzózós hangulatát a boldog békeidőkben szerezte. - Elősegítette ezt az is, hogy majd 1872-től megnyílik a vasút és akkor hát nem feltétlenül az utazás, hanem a kereskedelem miatt volt fontos az áruforgalom, gyarapodott Kisvárda lakossága, és kialakul az a városmag, amire épülve most is működik a város. A régi képeslapokon jól látható, hogy ugyanazok az épületek állnak. - Ott van mindjárt a fiatalos alakját 100 évesen is őrző régi postaépület, vagy éppen a vele farkasszemet néző gazdasági és kereskedelmi hitelintézet. A város egyik legszebb építménye a Várday István Városi Könyvtárnak ad otthont a sétálóutca végén, a másik legszebbtől alig 100 méterre. A Kisvárdai Zsinagóga nagysága is azt mutatja, hogy a zsidóság fontos szerepet töltött be a nagyközség, a későbbi város életében. A polgárosodásban, a 20. század eleji fellendülésben erősen benne van a kezük, a tehetségük, na és a pénztárcájuk. - 1890-ben a legmagasabb az arányuk, majdnem 33 százalék. Kisvárda a polgárosodását nagy részben a zsidóknak köszönheti, ők lesznek aztán az értelmiségnek a vezető rétegei, fogorvos, mérnök, orvos, gyógyszerész, szinte 90 százalékban közülük kerülnek ki. - Népszámlálási adatok alapján a zsidóság száma a Nagy Háború előtt meghaladta a 2600-at a városban, a zsinagóga méreteit is ezzel a számmal lehet magyarázni. Még egy fél évszázad sem telt el, 1946-ban a borzalmak után 800-an ha visszatértek. - Új rabbit is választottak Rosenbau Tibort, újraindult a hédernek nevezett zsidó elemi iskola és '75-ben úgy megfogyatkozik a zsidó közösség, hogy a zsinagógát eladják a korabeli tanácsnak. A zsinagóga megújult állapotban, éppen a funkcióját keresi. Kisvárda, habár sokáig a Rétség fővárosának nevezték, soha nem vágyott erre a címre, már csak azért sem, mert két tájegység, a Nyírség és a Rétköz határán fekszik. - Kisvárda egy olyan sajátos helyzetben van, hogy ha 20 km-re megyünk nyugatra, keletre, északra a Tiszába botlunk, így szoktam mondani. Gyakorlatilag leterül a Tisza, lelassul a folyása és szétterül, és a Rétköz az gyakorlatilag a Tiszának a bal parti része, míg a jobb pedig a bodrogközi részt jelenti. Tuzsérnél kezdődik ez a szétágazás és le egészen Szabolcsig. - Mielőtt Szabolcsba utaznánk, látogassuk meg Kisvárda egyik legnagyobb attrakcióját, a várat. A Nyírségben és a Rétközben a követ, mint építőanyagot szinte lehetetlen volt beszerezni, így nem maradt más megoldás: az agyagos földből téglát égettek. Ezen a helyen már a honfoglalás előtt is földvár állt, a kővár építéséhez a terület tulajdonosa Várday István kalocsai érsek idejében láttak hozzá. A vár utolsó, harmadik szintjét csak a 16. század végén, a 17. század elején húzták fel. - A várnak a históriájához hozzátartozik, hogy a Rákóczi korszakban Szabolcs vármegyének székhelye, ekkor van az úgynevezett Krucsay legenda, amikor is Krucsay János felesége Tolvaj Borbála hűtlenség miatt többször is vád alá kerül, de Krucsay János rendes ember volt, megbocsátott mindig. Igaz, hogy a harmadik perben a testvére, Márton, Szabolcs vármegye alispánja kivégeztette Tolvaj Borbálát. - 1703-ban II. Rákóczi Ferenc itt tartotta az első, majd 1710-ben az utolsó hadi seregszemléjét, körülbelül 15 ezer katona társaságában. A vár hanyatlása a 18. században kezdődött. - A környék gyakorlatilag kőbányaként használja. 1827-ig ez a fennálló, mögöttem levő rész bontása marad meg, amikor is Szabolcs vármegye közössége, mint a múlt becses emlékét megőrzendőnek nyilvánítja, úgyhogy a mögöttem levő fal az ország első műemléke. - A vár a nemzeti várprogram keretében teljesen megújul, nem csak a széthordott bástyákat építik fel ismét, hanem egy modern virtuális látogatóközpontot is kialakítanak majd. Szabolcsnak, a kicsi rétközi falunak akkora a múltja, hogy csordultig van vele. Ma mindössze néhány százan lakják, az Árpád-korban viszont megyeszékhely lehetett, hatalmas földvárral. Azóta összetöpörödött a nagy öreg, de az emlékeket, a legendákat megőrizte és most tovább is adja a falu. - A földvár Közép-Európa legépebben megmaradt földvára, úgyhogy igazi látványosság: Szabolcs vezér építtette, honfoglalás kori maga a település is és a földvár is. - Szabolcs vezér vára ahhoz képest, hogy több mint 1000 esztendős, jól tartja magát. A 6-11 méteresre kopott falakat palánkkal és bástyákkal is megerősítették. A sáncok közé csak akkor menekültek a városban élők, ha ellenség híre érkezett. - Ezt a várat a Tisza körbefolyta és a település adottságai ahhoz jók voltak, hogy itt állattenyésztéssel, földműveléssel lehessen foglalkozni ha letelepednek. Szabolcs abban az időben az ország legnagyobb városa volt, tehát városi rangnak örvendett, ahhoz képest mármost nagyon megcsappantunk. Nagyon kis település lett, a lakóinak a száma pillanatnyilag 355. - A faluvá lett város nem csak várral, de kúriával is büszkélkedhet. A késő barokk épületben Móricz Zsigmond is vendégeskedett, az itt szerzett élmények hatására írta meg Ebéd című novelláját. - 1895-ben halt meg az utolsó Mudrányi lakója az épületnek. Ő végrendelkezett, merthogy nem volt gyermeke. Ezt az épületet és a szabolcsi birtokait a szabolcsi református egyházra hagyta. Aki Sárospatakon szeretett volna tanulni, de a családnak nem volt rá lehetősége, hogy taníttassa a gyermekét, akkor az egyháznak ez kötelessége volt, hogy minden évben egy diákot útnak indítson a sárospataki református gimnáziumba. - A kúria utolsó lakójáról, Mudrány Andrásról a szabolcsi Árpád-kori templomban is megemlékeznek. A fehérre meszelt, román stílusú, fazsindelyes épület mellett Szent László mellszobra látható. Hogy miért éppen a lovagkirálynak állítanak emléket, annak is megvan az oka. - 1092-ben itt tartotta Szent László az első zsinatot, itt alkotta az első törvénykönyvet, 1 méter szélességű falak vesznek körül most bennünket, és ezek az eredeti falak. Amikor ide belép az ember, akkor a szívére ráül a csend és úgy érzi, hogy a jóisten is itt van velünk ilyenkor. - A monostort Szűz Mária tiszteletére építették, de szegény Szabolcson a tatárok úgy átgázoltak, hogy a településre kitették a zárva táblát. Csak évszázadokkal később érkeztek és telepedtek le itt a református középbirtokosok. - 1900-ban építettek a nyugati oldalra egy tornyot, de 1944-ben a visszavonuló német csapatok lebombázták, viszont kaptuk ezt a haranglábat, ami szerintem stílusban jobban is illik a templomhoz. - Közben alig 15 km-re Szabolcstól, Paszabon a szintén rétközi községben úgy dolgozik a szövőszék, mintha csak az élete múlna rajta. Ha azt hisszük, hogy a szövés könnyű fizikai munka, akkor még nem láttunk szövőnőt munka közben: itt aztán megdolgoznak a végtagok. - A múlt század '30-as éveitől kezdve itt a református leányegylet készítette a szép szőtteseket. '52-től, amikor megalakult a háziipari szövetkezet, akkor a szövetkezetben már többféle technikát megtanultak, tehát megtanulták a függöny szövését, megtanulták az igényesebb szőttesek készítését. Megélhetés volt a lányoknak, asszonyoknak a szövőházban dolgozni. - Szedett minta, csipke szőttes, elszórt virág és sima vászon. A paszabi szőttesben Szabolcs megye népművészeti hagyományait dolgozzák fel. Itt a környék összes mintakincsére úgy tekintenek, mint saját gyermekre. - Szerintem az országban nem sok helyen tudnak csipkét szőni, az egy nagyon igényes munka. De nagyon szép, hát itt van például az asztalon is. Hogy lesz-e folytatása? Kell, hogy legyen. Nem szabad, hogy elfelejtsék. - A százéves fa szövőszék csattogva, nyikorogva engedelmeskedik a parancsnak, a vetélő jön-megy, a település nevét viselő szőttes lassan hízik, fonalról fonalra. "Csak nyugi, semmi pánik, nem lesz gond!" - a keskeny nyomközű olyan mélyen alussza Csipkerózsika álmát, hogy nem csak a vágányok, de a sínek között is biztonságos a járás. Dombrád, a végállomás nem törődik a károgókkal, a szolgálatban eltöltött közel 105 év annyi örömet okozott számára, hogy még most is van miből táplálkoznia. Az Mk48-ast azonban magára haragította a varjú: "Csak kerülne alám egy kis sín, befognám a csőrét az arcátlannak!" az évek óta tehetetlen ácsorgás, a munkanélküliség megkeseredetté tette a mozdonyt. Pedig minden milyen szépen indult, akárcsak a mesében. - Dombrád esetében különösen meghatározó volt, mivel kisvasúton keresztül lehetett eljutni eleinte még csak Nyíregyházára. Kisvasúton érkezett a rengeteg tüzépi szén és a térségben rengeteg cukorrépát termesztettek, tehát több 10 ezer vagon cukorrépát hordtak el innen Nyíregyházára, átrakón keresztül pedig Szerencsre. A kisvasúti hálózat egy másik szárnya a Balsai-hídon keresztül a bodrogközi kisvasúthoz is kapcsolódott, több tucat rétközi települést és tanyát kötött össze egymással és Nyíregyházával. Igen ám, de a fénykorban 60 km/órával közlekedő motorvonatokat a jóval lassabb dízelszerelvényekre cserélték le. Az utazóközönség ideje lecsökkent, a menetidő megnőtt. - Nem azért, mert a mozdony volt lassú, vagy a kocsi, hanem olyan rengeteg pályahiba volt benne. Ezért is kellett bezárni 2008-ban. - Dombrádon a helytörténeti gyűjtemény éppen a kisvasút állomása mellett kapott helyet: bőven van mit megmutatni, hiszen a rétközi kisváros területe már 6 ezer évvel ezelőtt is lakott volt. - Egy 1925-ben létesült polgári iskolában vagyunk, 2010-ben alakították át helytörténeti kiállítássá. 4 terem van, az első terem az a történelmi szoba, az a 6000 éves Dombrád történelmét mutatja be, van 2 néprajzi kiállításunk, az egyik az az életképek terme, ahol most vagyunk jelenleg, illetve van egy mesterségek terme, az pedig három mesterséget mutat be. - Dombrádon a házasságkötő teremben 100 évvel ezelőtt készült fényképekből nyílt kiállítás. Furcsa, hogy a legkisebb, karon ülő dombrádi sincs már az élők között, csak a pillanat maradt örök - a jelen összeér a múlttal. A Tiszántúl egyik legnagyobb református temploma még ismerte őket, mindegyikről tudott ezt-azt, de nem beszél. - 1708-ban volt egy hatalmas pestisjárvány és az a pestisjárvány ezt a szabolcsi-szatmári részt valósággal ekerülte. Mint valamikor az öldöklő angyal a zsidók házait Egyiptomban. Az emberek életben maradtak valami csoda folytán. Ennek is köszönhető, hogy ez a vidék megmaradt református vidéknek. - A rétközi mocsárvilág megtanította küzdeni az itt élőket az életben maradásért. A hidegháborús időkben egy szupertitkos atombunkert is építettek Nyíregyházától mintegy 20 km-re egy állami gazdaság területére. A védett vezetési pont, rengeteg korabeli felszereléssel ma már múzeumként mutatja be, hogy szerencsére mire nem használták ezt a létesítményt. - Háború esetén a megyei vezetők innen irányították volna a megyét. Abban az időben ugye az atomháborúra készültek és ez atombiztos bunkernak épült a szerkezetéből is adódóan. Saját magának tudja biztosítani a levegőt, a vizet és az áramellátást. Itt a teljes betelepülés 60 fő lett volna. - Sugárkapu a bejáratnál, rejtjelező terem, rádió szoba, zuhanyzó, konyha, szellőztető gépház, pihenő - gyakorlatok idején mindent úgy használtak, mintha valóban vészhelyzet lenne. - Jelen pillanatban itt a kiértékelőben vagyunk, Itt 30 főnek van a munkahelye és itt értékelték a külső adatokat, amit mérőműszerekkel mértek, esetleg sugárellenőrök kimentek védőruhába és lemérték, és akkor hozták meg az intézkedéseket. 2000-ig itt még őrség volt, és akkortól kezdve a titkosítás is megszűnt. Egy emlékhelyet csináltunk, hogy a mai fiatalságnak, meg azoknak akik nem is tudtak erről, legalább legyen egy képük, hogy mi történt itt. - A földalatti bázis kiépítése hatalmas összegeket emésztett fel, körülbelül 39 millió Ft-ba került azokban az időkben, amikor egy átlagfizetés 1000 Ft körül lehetett.