Feliratozva a Teletext 111. oldalán. Magyarországról határon innen és túl. Sok olyan helyszínnel, ami az útikönyvekből sem marad ki, de számos olyan információval, ami lehet, hogy igen. Mesélő városok, mesélő képek - helyenként onnan, ahol csak a madár jár. A sorozat szerkezete, tematikája mint egy modern, informatív útikalauzé. Infografikák közbeiktatásával úgy mutatunk be helyeket, programokat, szabadidős aktivitásokat, hogy mindenki megtalálhassa a neki legmegfelelőbbet. Turisztikai magazin.

- A teljes leirat forrása a teletext.

- Budapest alatt, egyes becslések szerint több, mint 100 kilométer hosszú barlang- és pincerendszer húzódik. A Föld erői évmilliókig formálták az üregeket, és amit a természet elkezdett, azt az ember lelkesen folytatta: főleg akkor, amikor arra is rájöttek, hogy a legnemesebb italok is éppen itt, néhány méterrel a föld alatt, a hűvös félhomályban érzik magukat a legjobban. Akárcsak a pezsgő. - A pezsgőérlelésnél is fontos, hogy állandó hőmérséklet legyen, jó legyen a páratartalom. Azért, hogy az élesztőknek, amik a széndioxidot fogják termelni, ezek egy egységes hőmérsékleten tudjanak működni. Itt ebben a pincerészletben 14 fok körüli hőmérséklet van. Olyan nagyságrendileg 8 ezer négyzetméter, ami itt található, és olyan cirka 1,5 millió palack helyezkedik el állandóan. - A nemespenésszel bevont falak már több, mint 130 éve vigyázzák a sötétfalú palackokat. Törley József ugyanis 1890-ben vette birtokba a területet, és itt kezdte kamatoztatni Franciaországból hozott tudását. Gyöngyöző nedűje rövid időn belül a felső tízezer kedvenc itala lett. - A palackok a palackozás után egyből ide kerülnek, hiszen itt fognak majd kierjedni a pezsgők első stádiumban, majd később érlelődni. A méthode tradicionelle, a tradicionális eljárás, mely tulajdonképpen megegyezik a Champagne-ban használatos eljárással, ennek a pezsgői nagyságrendileg 2-3 évig érlelődnek itt a pincékben. - A Törley gyár, az indulását követő egy évtizeden belül már az Osztrák-Magyar Monarchia legnagyobb gyárává nőtt, és a császári udvar hivatalos beszállítója lett. Az italt maga a császár is előszeretettel kortyolgatta, sőt Ferenc József, elismerése jeléül Törleyt nemesi címmel ajándékozta meg. Törley József utód nélkül hunyt el, nevét azonban megőrizte a történelem, no meg a pezsgőgyár udvarán lévő múzeum. A jó pezsgőhöz persze kiváló alapanyag is kell. A pezsgőhöz szükséges szőlő, illetve bor a kezdetektől fogva a Budafoktól fél órányira fekvő Etyekről érkezik. - Etyeken nagyon régóta foglalkoznak szőlővel. Valójában nem is tudjuk, hogy mikor kezdődhetett az egész szőlőművelés. A Vértesből állandóan áramló friss levegő picit hűti a borvidéket. Ezért etyek az átlagos hőmérséklettől mindig egy-két fokkal alatta van. Ez is segít abban, hogy illatos, friss, jó savszerkezetű borok készülhessenek. Etyeknek vannak római gyökerei, tehát itt egy római út veztett keresztül a falun és valószínűleg már ők is de ezt csak mi gondojuk. Az viszont tény, hogy itt már a 19. század közepén itt szőlőkultúra volt. Etyek sváb település és a svábok hozták magukkal a szőlőművelést, és kialakult Etyeken a pincefalu rendszer. - Az öreghegyi kúriában továbbra is a boré a főszerep. A főborász arra próbál rájönni, a télen-nyáron 14 fokos pincékben, melyik fából készült hordó adja ki leginkább az etyeki borvidék jellegzetességeit. Vajon a franciák tölgyből és akácból készült, mogyoróvesszővel erősített hordója lesz a nyerő? Vagy a mecseki erdők tölgye, amiben ázva édesebb lesz a bor? De lehet, hogy az ötféle pörköléssel megbolondított dongák a legideálisabbak? Noha az eljárás hagyományos, a régi, nemespenésszel bevont pince már a múlté, helyette üvegplafonnal büszkélkedő, modern üzemet találunk - és nem csak a föld alatt. - Az épület tervezésénél nagyon fontos szempont volt, hogy a környező présházak közül ne lógjon ki, ne egy monumentális borászatot építsünk, hanem valami olyat, ami illeszkedik a környezetbe és illeszkedik az etyeki miliőbe. Van egy olyan mottónk, hogy a jelen a múltra épül, és ezt próbáltuk ötvözni az épület építése során is. Meghagytuk a régi pinceelemeket, pincefalakat, és eköré, emellé épült fel egy új komplexum, hat évvel ezelőtt készült el. - Az etyeki borvidék karakterét a talaj és a Vértes hegység lankáiról érkező hűvös levegő adja. A Mária Terézia idején betelepített svábok jó munkát végeztek: az idő bebizonyította, hogy a bor készítése errefelé nem csupán múló szenvedély. A dinamikusan fejlődő főváros kialakulásához elengedhetetlen volt, hogy a Duna két partját állandó kőhíddal kössék össze. A híd tervezői nem csak Pestet és Budát, hanem a várhegy mögött elterülő budai régiót is össze akarták kapcsolni. Így született meg, még jóval Pest-Buda egyesítése előtt a 350 méter hosszú Budai Váralagút. "A budai várhegy keresztülfuratik, éppen a Lánchíddal szemközt, ezentúl a Krisztina városba egyenes úton fogunk juthatni" írta az építéstől lelkes Jókai Mór 1847-ben. - 1857-ben nyitották meg a budai váralagutat. A munkálatok úgy '53 körül elkezdődtek, egy mészkőhegységről beszélünk, robbantással - rengeteg dinamit kellett hozzá - fúrták át a hegyet két oldalról, a Krisztina felől és a Clark Ádám tér felől indultak, és középen találkozott a két csapat. - A tervek szerint az alagút nem csak egy összekötő folyosó lett volna: két oldalára elegáns üzletsorokat és díszes kapukat terveztek, de sajnos az üzletekre szánt pénzt felemésztette az építkezés. Megépült viszont néhány olyan helyiség, melyet a napig használnak, például a hídmester szolgálati lakása az alagút Clark Ádám tér felőli végén. - Itt nőttem fel az alagútban, ugyanis édesapám dolgozott a Lánchídon. 40 évig volt a Lánchídnak a hídmestere, itt laktunk a szemközti oldalon az alagútban, a 2. emeleti lakásban, az volt a hídmesteri szolgálati lakás. - A hídmester minden reggel végig sétál a hídon, ellenőrzi, hogy minden, például a Duna is a megszokott mederben folyik-e, napközben pedig 150 éves, alagútban épült irodájából tartja szemmel a hidat. Egy heggyel és két híddal odébb a Gellért-hegyben a Szabadság-hídnál is elrobbantottak jó néhány rúd dinamitot, mire a kívánt eredmény létrejött. Az itt tátongó barlang megkönnyítette a munkások dolgát, annyival is beljebb voltak. Itt nem alagút készült, hanem különleges atmoszférájú sziklatemplom. A középkor a nagy rendalapítások kora, ekkor jött létre az egyetlen magyar gyökerű rend, a pálosoké, a templomot az ő gondjaikra bízta a gondviselés 1934-ben. De még 20 év sem adatott nekik, mert 1950-ben a diktatúra bezárta a templomot, a szerzeteseket elhurcolták, börtönbe vetették vagy kivégezték, sőt még a templom bejáratát is befalazták. A pálosok csak majd ötven évvel később, 1989-ben térhettek vissza. Kis templomuk igazi turisztikai csemege: a barlang mélyén Zsolnay-oltár, télen-nyáron kellemes 21 fok, a templom előtti térről pedig csodálatos panoráma várja a betérőt. Hogy egy jó pincét mi mindenre lehet használni, arra a Pesten, a Ráday utca és Török Pál utca sarkán álló épület pincéje a legjobb példa: itt működik a Pinceszínház. - Nincsen társulatunk, ami jó is meg rossz is. Ugyanakkor van egy olyan előnye az ilyenfajta működésnek, hogy itt olyan színészeket láthat a néző egy színpadon, akiket sehol máshol nem láthat együtt. - Korábban fogadó, majd mulató állt itt. A háború alatt óvóhely lett, egy-egy támadás során akár 200 ember is várta itt a bombázások végét. Aztán volt itt nyugdíjas klub és művelődési ház, majd bábszínház. Végül elnyerte mai formáját és funkcióját: a sokat látott falak között megszületett a Pinceszínház. - 52 éve működik itt színház, ez egy lakóépület volt, aminek a pincéjét színházcsináló emberek meglátták, meglátták benne a lehetőséget. Ez egy 100 fős nézőterű, klasszikus kukucska színház. Egy viszonylag keskeny, de mély színpadunk van. Nagyon erősen meghatározza ez a tér a lehetőségeinket. Jó az, hogy ad egy fojtott, feszült intimitást mindennek, amit itt csinálunk, ez nem túlságosan nagy tér. - A Pinceszínház nem csak elhelyezkedésével lóg ki a többi kőszínház közül, hanem repertoárjával is. A pincében a szatíráé a főszerep. És az sem titkolt célkitűzés, hogy előbb-utóbb a Pinceszínház a kortárs magyar drámák egyik fontos játszóhelye legyen. A természet vájta barlangokat már az őskori ember is birtokba vette, szállásra és oltalomra lelt bennük az időjárás viszontagságai elől. A legösszetettebb funkciót a budai vár alatt nyújtózkodó barlangok, a Várhegy oldalában nyíló Sziklakórház és Atombunker üregei kapták. - A sziklakórház beleépült egy természetes barlangrendszerbe, ami több kilométer hosszú, ill. pincerendszer is van idelent. Ennek a funkciója korábban tárolásra szolgált, akár már a török időkben visszamenőleg, vagy volt például börtön funkciója is egy-egy szakasznak. Illetve voltak és vannak futárfolyosók, amiken keresztül tudták az információt továbbítani. Ez egy biztonsági megoldás volt, ugye a háború előrehaladtával, illetve, hogy itt a várban sok kormányzati intézmény volt, hogy ellátásban tudják részesíteni a sérülteket, és hogy a föld alatt minél biztonságosabban tudják gyógyítani a beérkezőket. - Az 1930-as években a háború előszelét érezve megerősítették a föld alatti helyiségeket, majd a II. világháború kitörése után a létesítmény kórházzá alakult. A bombabiztos falak garantálták, hogy a sebesültek kezelése zavartalanul folyjon: generátorok gondoskodtak az áramról és légcserélők a friss oxigénről. A kórházat eredetileg 60 férőhelyesre tervezték, de a történelem legsötétebb óráiban, 1944-ben akár 6-700 beteg is összezsúfolódott itt. - 1958-62 között bővítették a gépházát a sziklakórháznak, illetve kibővítették az azt követő termeket, és olyan szellőztető, illetve központi rendszerekkel látták el, ami atombunkerré minősítette az intézményt, ugye a hidegháború kellős közepéről beszélünk, és emiatt egészen 2002-ig volt titkos a létesítmény. - Hogy milyen felfoghatatlan pusztítást képes végezni már egyetlen atombomba, arról a kórház-bunker egyik helyisége mesél. A két japán városra, Hirosimára és Nagaszakira dobott atombombák szinte a földdel tették egyenlővé a településeket. A helyszínről származó eredeti tárgyak pontos és részletgazdag másolatát szemlélve elképzelhetjük, hogy a robbanás milyen hőhatással járt: az üvegek elolvadtak, a tárgyak pillanatok alatt elszenesedtek. A II. világháború bombázások során Budapest pincéi, barlangjai is óvóhellyé alakultak. Ahol nem álltak rendelkezésre föld alatti létesítmények, ott fel kellett építeni az óvóhelyeket: így keletkeztek a Csepel Művek, eredeti nevén a Weiss Manfréd Acél- és Fémművek bunkerei is. - A szövetséges légitámadások egyik legfontosabb célpontja a Weiss Manfréd Acél- és Fémművei Rt. '44 április 3-val kezdődtek meg Magyarország ellen a szövetséges légitámadások. És ezeknek a legfontosabb célja az volt, hogy a magyar repülőgépgyártást minél gyorsabban szétzúzzák, ami azt jelenti, hogy a Weiss Manfréd gyárat mindenképpen támadniuk kellett. - Itt készültek ugyanis a német gépekhez a repülőmotorok. Az eget a gyárban állandóan őrszemek figyelték, és amikor megszólaltak a jellegzetes szirénák, a dolgozóknak öt percük volt, hogy elérjék a biztonságos épületek egyikét. Az óriási kiterjedésű gyárban 156 óvóhely épült. Somogyi Levente tematikus túrákat is vezet a Csepel Művek területén, és ideje nagy részét annak szenteli, hogy megóvja a bunkert és berendezési tárgyait. - Ami fizikai felszerelés volt bent az óvóhelyeken, az tőzegklozettek, gyakorlatilag pottyantós vécék, miután az ember elvégezte a dolgát, egy kis tőzeget kell odalapátolnia, ami a szagmentesítést és a fertőtlenítést némileg elősegíti. Voltak bent műszaki mentéshez szerszámok, tűzoltáshoz homok, híradástechnika. De egyébként csak padok, minden mennyiségben. Az elmúlt években egy jó 20-25 személyt sikerült találnom, akik itt a Weiss Manfréd gyárban élték át a '44-es légitámadásokat - Megszámlálhatatlan mennyiségű bomba hullott a gyárra, a bunkernek köszönhetően sok száz üzemi dolgozó menekült meg. Az épületet 500 kilós bombákra tervezték, a robbanás erejét a másfél méteres ablak nélküli betonfalak fékezték. A haditechnika fejlődésével egy idő után még ez is kevésnek bizonyult, ezért a födémet még további két és fél méter vastag betonnal erősítették meg. Az épületeket a rendszerváltás után eladták, de a rideg betonkockák 2013-ig aktív védelmi funkcióval bírtak. Szerencsére újabb bevetésükre nem került sor. Budapest a barlangok fővárosa. Nincs még egy olyan főváros a világon, Nincs még egy olyan főváros a világon, ahol a lakóházak alatt ennyi barlangjárat húzódna meg. Az eddig feltárt üregek hossza eléri az 55 kilométert, de egyes kutatók biztosak benne, hogy még egyszer ennyi lappang a föld gyomrában. Egykor források alakították ki végtelen lassúsággal és türelemmel a kacskaringós, sötét járatokat. A geológusok azt mondják, hogy egész fiatalok, alig egymillió évesek. A legszebbeket, például a Pálvölgyi barlangot mégis csak alig száz éve ismerjük. - Ez Magyarország leghosszabb barlangrendszere, jelenleg már körülbelül 32 kilométernyi járatot ismerünk, és Budapesten az első nagy barlang volt, amit megismertek. 1904-ben tárták fel kőbányászás során. Igaz, hogy akkor még csak egy egy kilométernyi járatrendszer vált ismertté. Az 1980-ban beinduló feltárások során egyre több és egyre nagyobb járatokat találtak, és a közelben lévő, és eredetileg független barlanggal is megtalálták az összeköttetéseket, így alakult ki ez a nagy rendszer. A Pálvölgyi barlang az első barlangunk, amelyet turistáknak is bemutattak. Már 1927-ben villanyvilágítással látták el. - A vendégek mindössze 500 métert látogathatnak a hosszú barlangrendszerből, de az élményért még ezen a rövid szakaszon is meg kell küzdeni: létrák és lépcsők sora vezet el minket a látnivalókhoz, a csillogó kalcitkristályokhoz, és a legnépszerűbb cseppkövekhez. 40 millió évvel ezelőtt tenger hullámzott itt, a benne élő lények formáját őrzik a pálvölgyi ősmaradványok. A háború alatt ezt a barlangot is óvóhelynek használták, mára azonban ő szorul a mi védelmünkre, hiszen különleges természeti értékei egyedülállóvá teszik a Pálvölgyi barlangot. Budapest másik fokozottan védett barlangjára, a Szemlőhegyi-barlangra is véletlenül bukkantak rá: kőbányászás közben szűk járatot találtak, mely végül elvezetett a barlang termeihez. - Nagyon-nagyon gazdag borsókő-lerakódások vannak benne, ezek a borsókövek nagyon jellemzőek a budai barlangokra. Keletkezésük a barlangot egykor kitöltő és folyamatosan csökkenő szintű karsztvízhez, langyos melegvízhez köthető. Fürtszerűen rakódnak ilyen borsószem nagyságú pontcentrikus, gömbszerű képződmények egymásra, ezen kívül láthatunk benne úgynevezett barlangi tutajokat, kalcitlemezkéket, amik a víz tetején váltak ki, amikor a barlangban kezdett folyamatosan lejjebb és lejjebb csökkeni a víz szintje. - A barlangrendszer több, mint két kilométer hosszú. Egy kényelmes séta keretében 250 méteren gyönyörködhetünk a különös természeti képződményekben. Leizzadni biztos nem fogunk, hiszen a barlang télén-nyáron 12 fokos. A barlangok a nyugalom és a béke szigetei. De nem csak a lélekre hatnak üdítően. A barlangi levegő pormentes, a relatív páratartalom pedig szinte száz százalék, vagyis gyógyítóan hat a különböző légúti megbetegedésekre, például az asztmára, hörghurutra. A Pálvölgyi barlang levegője olyan kristálytiszta, amilyennel csak magashegyeken találkozni. Különös, hogy itt a zsúfolt nagyváros közepén, épp a föld alatt szívhatunk olyan levegőt, mint a svájci szanatóriumokban. A Budapest alatt található barlangrendszer egyes részeit az emberi kéz annyira átalakította, hogy ma már lehetetlen megmondani, hogy is nézett ki korábban. Különösen igaz ez az egykor még teljesen másképp festő Tabánra, ahol az egyik átlagos budai bérház udvaráról különleges pincerendszer nyílik. A pince korábban a kísérletező kedvű szőlősgazda, Mayerffy Károly tulajdona volt, aki a borkészítést is meg kívánta reformálni. - Azt tapasztalja borászként, hogy a tölgyfa hordónak nagyon sok kára van, és hátránya van. Ezek a tölgyfahordók szétpattanak, megromlik bennük a bor, és hogy olyan 8-10 évnél többet nem bírnak, és ami a másik fontos dolog, hogy gyúlékonyak, és valahogy ezt a problémát kellene megoldani. Kellene egy olyan hordó, amiben nem jut be a levegő, ami nem fog szétpattanni, örökké eláll, és ami nem fog kigyulladni. - Így született ez az óriási, 15 ezer literes márványhordó. Úgy tűnik, hogy a márványhordós borkészítés zsákutcának bizonyult, de abban igaza volt Mayerffynek, hogy a márvány jóval tovább bírja a tölgynél.