Magyarországról határon innen és túl. Sok olyan helyszínnel, ami az útikönyvekből sem marad ki, de számos olyan információval, ami lehet, hogy igen. Mesélő városok, mesélő képek, helyenként onnan, ahol csak a madár jár. A sorozat szerkezete, tematikája mint egy modern, informatív útikalauzé. Infógrafikák közbeiktatásával úgy mutatunk be helyeket, programokat, szabadidős aktivitásokat, hogy mindenki megtalálhassa a neki legmegfelelőbbet.

Nem csak sziklagyepek, zegzugos völgyek, szurdokok és sűrű erdők teszik izgalmassá a Budai Tájvédelmi Körzet területét, de mesés kis falvak is. A környék egyik gyöngyszeme, Budajenő már a Zsámbéki medence felé kacsintgat. Ritkaság, hogy egy ilyen kis település négy országosan védett műemlékkel is büszkélkedhet. Fehér falaival a falu fölé magasodó Öregtemplom, a németek betelepítése után épült Szent Péter és Pál templom, s a Skót Bencés Rendház mellett egy műemlék magtár is lakik a Fő utca végén. A magtár hátsó vége jó száz éve leomlott, köveit szét is hordták a környékbeliek. A klasszikusan jó adottságú maradék épületet aztán tovább ette a 20. század. - A rendszerváltozás előtt ez az épület egy porfestő üzem volt, különböző, hát esztétikailag kifogásolható toldalékokkal látták el. Ezeket a rendszerváltozás után elbontották és az épületet legalább annyira felújították, hogy a további állagromlás elkerülhető legyen. - Végül 2015-ben Budajenő belefoghatott a magtár felújításába. Az első emeleten zarándok és ifjúsági szállást rendeztek be, ami a falu mellett vezető Mária zarándokúton közlekedőknek nyújthat pihenést. A boltíveivel nem is magtárra, sokkal inkább lovagteremre vagy templombelsőre emlékeztető épület földszintjén a falu közösségi terét alakították ki. - Ez a boltíves, kőoszlopos földszinti elrendezés egyedülálló Magyarországon, a magtárak általában fafödémmel épülnek. Zsámbékon működött egy kőbánya és elég nagy kultúrája volt itt a környéken a kőfaragásnak. Ez látszik egyébként a parasztházak kőoszlopos tornácain. Tehát ez úgymond egy helyi jellegzetesség. - A helyiek sok faragott követ építettek be a falu pincesorába is. Budajenő sváb lakossága nem csak a földek dús gabonaterméséből élt, de a szőlőültetvények levéből is. Ma ugyan úgy tűnik, mintha a pincesor lenne a falu főutcája, pedig ez csupán a tényleges főutca portáinak hátsó udvara és az itt épített pincék megközelítésre szolgáló út volt. - A főutcában a módosabb gazdák éltek szélesebb portákkal, hosszabb portákkal, és még itt is megvolt a gazdák között egy hierarchia, hogy kinek mennyi földje volt, mennyi szőlővel rendelkezett és mivel ezeket a szőlőket napszámosok művelték meg, így is mérték, hogy hány napszámmal lehet megművelni ezt a szőlőt. - A budajenői parasztság életében a bor meghatározó szerephez jutott, a pincesor mára a falu egyik fő látványossága lett. A pincék egy része ma is a régi falusi családok tulajdonában van, akik közül néhányan ugyanúgy foglalkoznak borkészítéssel, ahogy azt őseik tették. - Amíg vannak az új világ gondolatai, új technológiák, esetleg új eszközöket alkalmaznak, van aki a Magyarországon leterjedt "AS" technológiával dolgozik, az "Ahogy Sikerül" technológiával és hát valóban be kell látni, hogy a bor egy élő anyag. Néha azt csinál, amit akar, kell fogni a kezét, gondoskodni kell róla, sokat kell közösen kóstolni, és akkor kialakul. - Sok pincét ma már inkább csak a barátok megvendégelésére használnak, de olyat is találni, amiben építésziroda működik. A pincesor végén pedig nemcsak jót ihatunk, de ehetünk is egy jót. Akár abban a 109 éve épült házban, ami szinte születésétől fogva vendéglőként üzemelt. - 1946-ban kitelepítették a svábokat és helyette erdélyi székelyeket telepítettek be. Ezáltal őrizzük a sváb és az erdélyi hagyományokat is, megpróbálunk erdélyi ételeket is csinálni meg sváb ételeket is. A húsleves svábgombóccal az húsleves alapzöldségekkel, és sült májgombóccal készül, az erdélyi húsgombócleves az meg tejfölös, citromos, fokhagymás, kapros és húsgombóccal készül. - Budajenőn nem csak az ételekben ápolják a sváb és a székely hagyományokat. A kitelepített svábok minden évben visszautaznak pár napra szülőfalujukba a szüreti napokra, ahol együtt ünnepelnek a házaikba betelepített gyergyói székelyekkel. Budajenőtől mindössze néhány völgynyire, Nagykovácsi első házai előtt egy kápolna fogadja a faluba érkezőt. A kis kápolna falain Vladár Csaba festőművész öt táblából álló képsorozatban örökítette meg névadója, Szent Sebestyén, azaz Sebastianus életét. A magas rangú római katonatiszt a kereszténység kezdetén tiltott misszionárius tevékenységet folytatott katonái körében és ugyan halálra ítélték, de csodával határos módon túlélte lenyilazását, és rendületlenül tovább térített. Aztán másodszor is hóhérkézre került, és ekkor már nem menekülhetett. - Ez a kápolna a Teleki-,, később Tisza-kastélyhoz tartozó épület volt, az egyház levette róla az áldását, illetve a felügyeletét, mert megszentségtelenítették többször is a Kádár-korszakban ezt az épületet. Ennek ellenére Gábor atya, a jelenlegi plébánosunk, használja ezt a teret, miséket tart benne havonta egyszer. - A kis kápolnára, miután az egyház levette róla a felügyeletét, rossz idők jártak: az ablakait kiverték, az lakta, aki éppen arra tévedt, még tábortüzet is raktak benne. 1990-ben aztán polgári kezdeményezés alakult a megmentésre. Az összefogásban mindenki hozott vagy csinált valamit, amihez értett, így a kis kápolna elkerülte az enyészetet. Nagykovácsi felett, a Zsíros-hegyen hasonló civil összefogással mentették meg a környékbeli bányászatnak emléket állító vasszerkezeteket a teljes elrozsdásodástól. - Ezek a vas tartóelemek azt a csillesort segítették, amelyik a homokot szállította föl Pilisszentivánról ide Nagykovácsiba. Egyébként nem itt volt a csillesornak a végállomása, hanem még ment tovább egészen az Ördögárok forrásvidéke felé körülbelül. - S noha közel 50 éve befejezték a környéken a barnakőszén kitermelését, a bányász múlt elevenen él az őslakosokban. Nagykovácsi zsákfalu: ide csak megérkezni lehet, tovább menni esetleg gyalogszerrel, de azt is csak az erdőn át. Pilisszentiván, ahol a bányaüzem központja volt, légvonalban alig két-három kilométer, autóval mégis közel fél óra az út odáig. - Élnek még azok a bányászok, akik itt ezeken az erdei utakon jártak át Pilisszentivánra. Reggel 6-ra át kellett érjenek, Ez azt jelentette, hogy fel kellett jöjjenek ide a Zsíros-hegyre, innen aztán átvágtak az erdei úton és 6 órakor már leereszkedtek a bánya mélyébe. Fél 5-ös kelés tartozott ehhez hozzá, sokszor vaksötétben tapogattak át. - Ha épp nem vaksötétben tapogatóztak a bányászok, és volt energiájuk és kedvük munkába jövet-menet a természetre is vetni néhány pillantást, bőven találhattak maguknak látnivalót a Pilisszentiván felé lejtő hegyoldalban. - Ha tavasszal, májusban járunk erre, ilyen kis mikro csodák vesznek minket körül, méltón lehet mondani, hogy a dolomitgyepek, amik itt vannak ilyen kis menedékhelyek, számos fokozottan védett fajjal, úgyhogy egy ilyen kis botanikus kert ez az egész. - Itt vezet a Jági tanösvény, amelynek neve valójában egy kedves helyi kifejezésből ered. Fölötte van ugyanis a Vadász-rét, a vadász pedig németül Jager, helyi sváb dialektusban jagr. Ebből lett magyarrá a "jági". Az ösvény mentén is bányásztak egykoron, igaz nem szenet, hanem hárshegyi mészkövet! - A mögöttünk lévő formáció az a Hárshegyi homokkő, ami itt a Budai-hegységben több helyen is található. Ezeket az elemeket régen bányászták, például malomkőnek, vagy hogyha az ember így autóval meg a környéken, akkor az összes kerítésnek ez az alapzata, ez az anyaga, illetve házaknál is feltűnik. Az a legenda járja, hogy amikor Szent Iván éjjelén táncolnak a szentjánosbogarak, akkor ennél a bányánál összegyűlnek az erdei boszorkányok és tündérek és összefőznek mindenféle gyógyfüvet és ezzel gyógyítják az erdei állatokat. - Pilisszentivánnak a legendán túl is van egy igazán egyedi mutatványa. A hegygerincen, valahol az egykori bányászok gyalogos útvonala környékén található a Szénás-hegycsoport, amely kiemelt jelentőségű, Európa Diplomás terület. Az egész világon csak itt él a falu címerében is szereplő növény, a pilisi len. A Budai hegység viszonylag kis kiterjedésű hegység. Két legmagasabb pontja a Nagy-Kopasz és a Nagy-Szénás majdnem egyforma magas. Hegycsúcsnak egyikük sem igazán mondható, sokkal inkább ellaposodott dombtetőnek. Nagyjából 40 évvel ezelőtt számolták fel a Nagy-Kopasz tetején a Budapest légterét védő katonai bázisok egyikét és míg az erdő nem foglalta itt vissza magának, ami az övé, a pereméről messzire lehetett látni. Ma egy Csergezán Pál festőművészről elnevezett, dagadó vitorlát stilizáló, modern kilátó könnyíti meg a távolba tekintést. A kilátó több turistaösvényen megközelíthető, ezek az ösvények egyébként is sűrűn szövik át a Budai-hegység és a tájvédelmi körzet területét. A könnyű városi-parkerdei túráktól kezdve akár a több tíz kilométeres teljesítménytúráig jelölhetünk ki magunknak útvonalakat errefelé. Sőt, még ma is nyitnak időnként egy-egy új ösvényt a turista egyesületek. - A jó turistaösvénynek az a lényege, hogy a természet érdekességeit mutassa be, és valami szép látványban részesüljön a túrázó. Ennek megfelelően mindig valami érdekességet keresünk, és ahhoz tervezzük meg az útvonalat, majd engedélyeztetjük és utána elkészítjük. A fát meg kell tisztítani, majd egy jelzésalapot kell rá festeni, majd utána magát a jelzést. - Gyönyörű, vadregényes ösvény vezet keresztül a Remeteszőlős és Pesthidegkút között kanyargó Remete szurdokon is. Meredek oldalak vesznek itt körül egy viszonylag keskeny völgytalpat. A felszínre évmilliókon át hulló csapadék mélyítette folyamatosan a törésvonalak mentén a saját útvonalát - így keletkezett ez a szurdok is. - Jellegzetessége ennek a területnek a karsztjelenségeknek a megfigyelése, a felszínieknek meg a felszín alattiaknak is. Több mint 15 barlang található a szurdoknak egy meglehetősen kis területén. Nem komoly és hosszú barlangokra kell gondolni, ez a kialakulásuknak a jellegzetessége, hanem kisebb kiterjedésűek és ezek a barlangok már a kőkorszaktól komoly jelentőséggel bírtak az emberi kultúra szempontjából is. - A szurdok nevének története egészen jól dokumentált. Az 1700-as évek végén, amikor II. József császár, a kalapos király betiltotta a pálos rendet, egy szerzetesük költözött a legnagyobb barlangba. A környékbeliek hordták neki az ételt és róla nevezték el a barlangot Remete barlangnak, a szurdokot pedig Remete szurdoknak. De a Budai Tájvédelmi Körzet területén sok másik barlang is található, több mint 150. Ezekből körülbelül 100 Budapesten belül, a Rózsadomb alatt hallgat! és ugyan különböző módon, de mindegyikük az egykor Magyarország területén hullámzó trópusi tenger üledékeiből kiemelkedő kőzetekben képződött. - Ez egy tömör kőzet volt. A tenger eltűnt, itt maradt egy hatalmas egybefüggő mészkőtömb, ami a földmozgások miatt megrepedezett, hasadékok keletkeztek. Ezek a hasadékok csupán 5-10 centi szélesek voltak, ember számára nem járhatóak. Viszont ezeken tudott feljönni itt a budai részen a forró-meleg, szénsavas termálvíz, és ez az, ami kialakította a járatokat, a járatrendszereket kioldotta. Ezekben tudunk napjainkban közlekedni. - A barlangok közül mindössze három látogatható. A Szemlő-hegyi minimális szintemelkedéssel, akár babakocsival vagy kerekesszékkel is végigjárható. A 31 km-es Pál-völgyi-barlangban, ami egyébként az ország leghosszabbja - már lépcsőket és egyéb szintkülönbségeket is le kell küzdenünk, míg a barlang Mátyás hegyi oldalán a kalandturizmusba kóstolhatunk bele. - Bárkinek nagyon szívesen megmutatnánk bármelyik barlangot, csak azt sajnos látni kell, hogy amikor kiépítünk egy barlangot, az pusztul. Nem csak a kiépítéssel, hanem a hatalmas forgalommal is. Lehet menni a többi barlangba is, csak megfelelő képesítéssel, tehát tanfolyamot kell hozzá végezni, vizsgákat kell tenni. Picit ugyanolyan, mint az autóvezetés: hogyha az ember autót akar vezetni, akkor el tud menni gokartozni, nem kell hozzá semmi, vagy tud jogosítványt csinálni és akkor vezethet autót. - A kutatók egyre valószínűbbnek tartják, hogy ezek a barlangok egy összefüggő rendszert alkotnak, de egyelőre nincs meg az összeköttetésük. Akár még 50-100 év kutatómunkát is igénybe vehet, amíg ezek a járatok ténylegesen összeérhetnek úgy, hogy emberek is járhassanak bennük. Ha már elmerültünk a barlangok geológiai látványosságaiban, érdemes egy kicsit magasabb szintre lépnünk a hegységlélektanban. A Budai-hegység egy fiatal röghegység, ami nem jellemző Európában, hiszen az öreg kontinens röghegységei inkább óidei kőzetekből, akár milliárd évekkel ezelőtt alakultak ki. A Budai hegység építő kőzete azonban nagyrészt ugyanaz, mint az Alpok üledékes részének és mivel a Kárpát-medence alatt nem ütköztek a kőzetlemezek, a gyűrő erők is jóval kisebbek voltak, így a hegyek vetődéssel emelkedtek ki az őstengerek egykori medréből. - Különböző korok tengereinek az üledékei halmozódtak egymásra és emelkedtek hegyekké. Megfigyelhető egy dolomitos sáv, aztán a Dachstein mészkő, ezek nagyjából 200 millió évvel ezelőtti tengeri üledékek. De megfigyelhető itt 40 millió éves mészkő, márgák, amik 20-30 millió év közöttiek, a Hárshegyi homokkő rétegek, és ezek időnként lépcsőket alkotnak a hegységben, és ezért más-más élővilág található ezeken. - A hegység északi részét inkább a dolomit alkotja, a Meszes-tetőn jól meg is figyelhető a tipikus aprózódás. A dolomitot viszonylag gyorsan bontják a természet erői, folyamatosan esik szét kisebb-nagyobb tömbökre, amik aztán tovább morzsolódnak egészen a murvás állapotig. A folyamatból pedig az éles gerincek két oldalán törmeléklejtő alakul ki. Ezeket a növényzet nehezen tudja benőni. A Budai-hegység flórája első ránézésre nem sokban különbözik a Kárpát-medencében megszokott középhegységi növényvilágtól. Tölgyes-bükkös erdőket láthatunk, a dolomitkibúvások növényvilága is az alföldi löszpuszták, homokdombok növényvilágához hasonló. Mégis sok "maradványfaj" él itt, a pilisi len mellett is: például a magyar gurgolya és a budai nyúlfarkfű. - A dolomitgerincekről még lefutnak ilyen kis mellékgerincek is, így aztán gyakorlatilag a világ minden égtájának irányában alakulnak ki ilyen kis parányi mikro klimatikus zugok. Ezekben lapulnak meg ezek a maradvány fajok. De amíg várakoznak, addig csak eltelnek évezredek, év tízezredek, és önálló fajokká, bennszülött fajokká válnak. - A Sas-hegyet már a középkortól az ősi budai borvidék szőlőültetvényei vették körül, így ökológiai folyosói nagyon régen megszakadtak a Budai-hegység többi erdejével. Ha nyugat felől közelítünk Budapesthez, a házak sűrűjéből kimagasló, már messziről jól látható meredély csak egy kopár sziklacsúcsnak tűnik. Pedig nagyon sok növényfaj él itt. Nem csak ettől különleges ez a természetvédelmi terület, de attól is, hogy egy kétmilliós fővárosnak a szívében, szinte a közepéből magasodik fel szigetszerűen. Tömbje ugyan parányinak mondható, mégis elfér rajta három jellegzetes csúcs is. - Ezt a három fő csúcsot ha összekötjük, akkor szinte teljesen kelet-nyugati irányt kapunk. Ezért van egy nagyon forró déli oldala és egy jóval hűvösebb északi oldala. Míg a dél oldalon végig menve mediterrán fajokkal, tőlünk jóval délebbre élő fajokkal, meleg kori maradványfajokkal találkozunk, addig néhány métert menve a keleti oldalon áttérve az északi oldalra szinte magashegységi flórajárás kerül a szemünk elé. - Az itt nagyobb tömegben előforduló budai nyúlfarkfű például a hidegebb északi hegyoldalban élő ritkaság, ami más körülmények között nem bírná ki a meleg itthoni klímát. Itt alkalmazkodott, sőt önálló fajjá is alakult. A látogatóközpont túravezetői a hegyoldalak közötti szélsőséges különbséget hőmérsékleti adatokkal is érzékeltetik. - Ki szoktunk rakni hőmérőket, hogy a látogató is leolvashassa, hogy itt a déli oldalon milyen jó meleg van, olvassa le, északi oldalra szintén. Eddig mindig volt nagyon markáns különbség. A legmarkánsabb különbség az 52-29 fok volt, pedig mind a kettő hőmérő a napon volt. - Mivel mára a város szorosan körbeölelte a hegyet, a panoráma miatt is érdemes ide felsétálni. Lenyűgöző élmény, ahogy alattunk a szürkébe forduló Budapesten egyszer csak felragyog a sok millió apró fényfolt. De ez már egy másik történet...