Feliratozva a Teletext 111. oldalán. Magyarországról határon innen és túl. Sok olyan helyszínnel, ami az útikönyvekből sem marad ki, de számos olyan információval, ami lehet, hogy igen. Mesélő városok, mesélő képek - helyenként onnan, ahol csak a madár jár. A sorozat szerkezete, tematikája mint egy modern, informatív útikalauzé. Infografikák közbeiktatásával úgy mutatunk be helyeket, programokat, szabadidős aktivitásokat, hogy mindenki megtalálhassa a neki legmegfelelőbbet. Turisztikai magazin.

- A teljes leirat forrása a teletext.

Automata beszédfelismerés - Az Alföld északi részén, Heves megye délkeleti szélén, három megye határán nyújtózik hazánk második legnagyobb állóvize, amely egyben hazánk legnagyobb mesterséges tava is: a páratlan és örökszépségű Tisza-tó. A táj története még a hetvenes évek derekán kezdődött, amikor is Kiskörei néven erőmű és duzzasztógát épült a "Szőke" folyón. - Ezek árterek voltak nagyon régen, gyerekkoromban emlékszem még itt játszottam, a hetvenes évek elején, hatvanas évek végén és ezeket az árterületeket töltötték fel vízzel. Abban az időszakban nagyon sok száraz időszak volt és úgy döntöttek, hogy létrehoznak egy tározót és '73-ban készültek el a gát megerősítések, készült el az erőmű, és '73-ban kezdték el feltölteni és ez lett a Tisza kettő víztározó, valaha így ismerte mindenki, valamikor a '90-es években a világörökség részeként Tisza-tó néven élt tovább. - A mesterséges víztározó olyan jó barátságba keveredett a természettel, hogy az évtizedek alatt egy különlegesen fajgazdag élőhellyé vált. Ráadásul az elmúlt 37 évben a Tisza-tó nem csak az élő környezet egyik leglátványosabb természeti kincsévé, hanem az ökoturisták legkedveltebb régiójává is kinőtte magát. Ez hazánkban az egyetlen tó, amelyik folyik, és az egyetlen folyó, amelyik áll. Minden évszakban különleges látnivaló, de télen valóságos csoda! No, de mielőtt vadul belevetnénk magunkat a vadonba, érdemes a környéket és tavat jól ismerő túravezetővel szóba elegyedni. A tó poroszlói oldalán Balázs Sándor vezetésével ismerhetjük meg a tél szépségeit. Sándor, vagy ahogy a helyiek ismerik, Tutajos nagyszülei helyi halászok voltak, így ő már öt éves kora óta rója a fenséges Tisza-tavat. Úgy ismeri, mint a tenyerét. - Többen is vagyunk, akik szerelmesei a Tisza-tónak és ezek az emberek azok, akik kijönnek egy tájra itt látják a szépséget benne, tehát most itt vagyunk, nádas, gyékényes mögöttem és ezek az illatok, amelyeket érzek én úgy érzem, hogy itthon vagyok. Itt érzem jól magam, itt vagyok nyugodt. És ilyenkor télen meg tudjuk mutatni azt a világot, amelyik nem látszik a víz alatt, ilyen a hódvár bejárata, vídravár bejárata, vagy a pézsmapocok vár. Ilyenkor a nádasok gyékényesekben a barkóscinegék fordulnak elő, vagy a széncinege, amit nagyon sokan látunk, vagy az itt maradt ludak, amit megnézünk kint a tisztáson, tocsógokat csinálnak, ezek a vadkacsák, ludak, de magtalálható köztük még szárcsa is ilyenkor télen, szürkegémek. - Télvíz idején, amikor a tavaszi, vagy nyári természeti kavalkád fakulni látszik, a zúzmara, a jég, a fagy, és a csend uralja a mozdulatlan tájat. Ilyentájt madarakkal vagy más izgalmas állatokkal nem annyira valószínű a találkozás, ilyen célból inkább Poroszlót és különleges ökoturisztikai látogatóközpontját érdemes felkeresni, amelynek alagsorában egy hatalmas édesvízi akváriumot találunk. - A Tisza tavi ökocentrum fő látványossága egyben Európa legnagyobb édesvízi akváriumrendszere, ahol egymillió liternyi vízben mutatjuk be Európában és hazánkban honos és egykoron élt halfajokat. A bemutatóban közel ötven halfajt mutatunk be, egy tematika alapján lehet megnézni a víz alatti világot. A kiállítás egy patakparton indul. A patakban élő védett halfajokat lehet megtekinteni, és ahogy sétálunk végig a bemutató mentén, úgy egyre mélyül a víz, míg a végén elérünk a legnagyobb medencéhez, ahol már az óriás tokokat csodálhatjuk meg. - Kétségtelen, hogy az óriás tokok közül a vizák az akvárium legérdekesebb lakói. Ez az édesvízi szelíd monstrum hajdanán a természetes körülmények között akár öt, hat méteres hosszúságúra is megnőtt, súlya pedig az öt-hatszáz kilót is elérhette. Az Ökocentrumban nem csak a víz alatt, hanem a víz felett is akad látnivaló: az áramvonalas testű, meglehetősen fürge vidrát például aligha lehetne ilyen könnyedén szemügyre venni a természetben. Persze a téli túrából sem érdemes kihagyni a Tisza-tó ártereit sem, hiszen azok ilyenkor télidőben, még különlegesebb arcukat mutatják. Egy fagyos, téli túra ideális kiindulópontja lehet a Poroszlóval szemben található tiszafüredi Szabics-kikötő. Egy rövid csónakos átkelés a "szőke folyón", és a természet különleges szépsége tárul elénk: számtalan izgalmas tanösvény mentén fedezhetjük fel a Tisza, a Tisza-tó és azok árterének világát, na meg a tündöklő, fehér zúzmarába öltözött természetet. Kemény telek idején, amikor a víz jól fagy, izgalmas jégtúrák zajlanak itt, de ha erős mínuszokban éppen fukarkodik a télanyó, akkor sincs ok a csüggedésre: látnivaló akad bőven. Egyebek mellett például az is feltárható, hogy hajdanán hogyan élt itt a természettel összhangban az ember. - A mögöttem lévő táj a Tisza-tónak egyik medencéje, konkrétan a Poroszlói-medence, ez az egyik legnagyobb és legmozaikosabb területe a tározórendszernek. Tipikusan nem az a nagy kiterjedésű vízfelület, amire gyakorta gondolnak az emberek. Az ártéri ligeterdőktől kezdve, a nádas, gyékényes, hínártársulásos területeken át a nyílt vizek, ez mind-mind a Tisza-tó szerve része. Télvíz idején a Tisza-tó és környezete igazán különleges arcát mutatja, ennek egyik oka vízügyi, ugyanis a tó medrében található vízszintet ilyenkor alább engedik. Az eltűnő víz nyomán olyan területek is felfedik magukat, amelyek más évszakban a szemnek láthatatlanok. - A kora tavaszi időszakban, illetve a tavasz folyamán egy úgynevezett zöldár levonulhat a Tiszán, ez a csapadékos időjárásnak és a hóolvadásnak köszönhető és az alacsonyabb vízszint lehetővé teszi, hogy kevésbé hízzon meg rajta a jég, valamint sokkal nagyobb kapacitással bír és ezzel tehermentesíti a délebben fekvő területeket. Sokszor kiálló fákat is látunk a mederből ez régi ártéri területének, ártéri erdőknek a maradványai - Sőt, a gondos vízügyi törődésnek és előrelátásnak köszönhetően ilyenkor a Tisza-tó olyan részeit, nádasait, gyékényeseit is bejárhatjuk, amelyek más időben csak csónakkal megközelíthetők. De különleges történet az is, ahogy hajdanán az itt élő emberek termőre fogták az ártér adta javakat, és megtanultak együtt, harmóniában élni a ma már egyre inkább védelemre szoruló természeti értékkel. - Az ártér rendkívül gazdag volt a Tisza szabályozásával ezek az idők elmúltak sajnos, ugyanakkor ezekben az árterekben még fellelhető a régi korok varázsa. Egy igazi vadvízi ország volt az Alföld teljes területén a Tisza mentén. Az emberek elsősorban halászatból éltek, a saját maguk által gyűjtött madártojásokkal kereskedtek, különböző általuk készített termékeket értékesítettek. Régen különféle mesterségek is ezekben az ártéri erdőkben születtek. Ide tartozik a vesszőfonás, a kosárfonás, a teknővájás, ami régi ősi mesterségek és hát manapság sajnos már kihalóban vannak. - Itt található a Tisza-tó gyöngyszemének is nevezett Göbe és lehengerlő világa, amelyben vízen, jégen és szárazföldön is körbejárható egy több állomásos, izgalmas tanösvény. A hajdani mesterségek egyike a ma már-már alig ismert pákászat. A pákászok a mocsarak, árvízjárta területek és nagy kiterjedésű nádasok lakói voltak hajdanán, olvasták a természetet és jól értették a nyelvét. - A pákász egy olyan ember volt, aki megértette a természetet, tudott olvasni a jelekből és ennek minden javát a saját hasznára tudta fordítani. Mindeféle növényeket ismert, az állatfajokat ismerte, ugyanakkor tisztelettel is bánt ezekkel az élőlényekkel. Gyakorta ártéri erdőkben építette fel saját kunyhóját, amelyben családjával élt. Sokszor saját maga készítette eszközeit, varsákat, hálókat illetve a halfogó eszközeit. A csónakot nyárfából, fűzfából vájta ki magának, illetve ezzel teremtette meg napi betevőjét és gyakorta a környező falvakba saját portékát is szállított. A legismertebb, vagy talán az egyik utolsó, sokak által ismert magyar pákász Fekete István Tüskevárának halhatatlan hőse, Matula bácsi. A szakértők úgy tartják, hogy jellemrajza, írt mondatai jól példázzák mindazt a szelíd tudást, amelyet hajdanán e mesterség tudói évszázadokon keresztül őriztek. Tiszafüreden az egyik legnagyobb múlttal bíró mesterség a fazekasság: a hagyomány gyökerei többszáz évre nyúlnak vissza az itt fellelhető jó minőségű agyag miatt, amelyet évszádokkal ezelőtt három helyen lehetett bányászni a településen. Nagyné Török Zsóka már évtizedekkel korábban beleszeretett a mesterségbe, még kiskamaszként látott először a televízióban korongozást és eldöntötte, ez lesz a hivatása. - Az itt élő fazekasnak kötelessége a Tiszafüredi hagyományokat ápolni, őrizni és kicsit újítani a saját magunk ízlése szerint. Tiszafüreden, Mezőcsáton, Mezőkövesden is hasonló jelleggel készültek a fazekas tárgyak. A Mezőcsátiból ered a füredi motívum kincs is, inasok jártak át Mezőcsátra és onnan hozták azt a mázas tudást, amit elterjedt itt is. Vannak főbb színeink ez a csont, a fehér szín, ez az alap volt általában, ezen karcolt díszítmények jelentek meg és írókával egészítették ki, de a kor divatja szerint volt, hogy a vöröses alap volt és akkor csak írókával díszítettek és ez volt a fehér, a sárga a zöld és a fekete. - Nagyné Török Zsóka igyekszik megőrizni a régi tradíciókat, és kreativitással, fantáziával olyan mázasokat hoz létre, amelyek a mai divat és lakáskultúra keretei között is otthon érezhetik magukat. Műhelyébe bárki belepillanthat, sőt ki is próbálhatja a mesterséget. Ahogy a fazekas mondja: ez nem csupán alkotás "türelmet, nyugalmat kényszerít" az alkotó emberre". Kovács Imre mestersége már nem a formálható, finom agyaghoz köthető: ő az erős és szilárd acélon dolgozik. - A vas az, amikor kiöntik bugába, attól kezdve amikor már hozzányúlnak és elkezdjük ötvözni, amit felhasználunk, az acél. Ezt úgy nevezzük. A kovács szakma annak idején nagyon összetett volt, tudniillik egy kovácsmester majd csak még foghúzást nem vállalt, gyakorlatilag egy falunak minden ügyét-baját megoldotta a tűzzel. Ma már kicsit átalakult, mert szakosodott, szét kell most már választani a díszműkovácsolást, a patkolókovácsokat, vagy a hídépítőket satöbbi, satöbbi. Azok is, mindegyik kovács. - Kovács Imre annak idején szerszámkészítőként űzte az ipart, de a rendszerváltás után úgy érezte, szakmájának fénye megkopott, ezt követően fordult a díszműkovácsoláshoz. Járta az országot, megtanulta a fortélyait, és népi iparművész lett. Hagyományokról mesél az Abádszalókon található különleges magángyűjtemény is. A helyiek által csak Róza néniként ismert Steigauf Józsefné, a népviselet szerelmeseként a Kárpát-medencében fellelhető viseleteket kutatja. A nyugalmazott pedagógusnak harminc évvel ezelőtt lett szenvedélye a viselettörténet, elfoglaltságot keresett magának és a helyi gyerekeknek, így úgy döntött, varrni fognak. A precízség és a profizmus azonban nem engedte meg a slendrián munkavégzést: el is mélyült a tudományban és apró, élethű viseleteket készít. - Az öltözettel a társadalmi hovatartozás kifejeződött, ha valakire ránéztek lehetett tudni, hogy kapkodó, valahova menő ruhában van, templomba megy, van-e harag a családban, békesség van, volt már halott a családban, tehát minden kifejez az ég egyadta világon, ami az ember életében megtörténhet. Kezdetben familiárisan szerettem volna viseleteket bemutatni, ez tízet jelentett volna, igen ám, de pünkösd, karácsony, gyász, félgyász kapkodó, valahova menő ruha hát másik tíz, akkor az már száz, de nem mindegy, hogy kiegyezés, századforduló, világválság, szóval nagyon nehéz volt, de akkor hogy legyen? Ezer baba kevés lenne ezért úgy gondoltam, hogy a legeket készítem el, ami máshol nincs, de nagyon tipikus volt. Ma már közel ezer viselet meséli falvak, tájegységek, régiók ruhanyelvét Róza néni kicsiny, de annál tartalmasabb múzeumában. Egy téli túra idején itt nem csak tudást szerezhet a látogató: Róza néni mindent átható kedvessége az ember szívét is felmelegíti. A leghidegebb téli napokon is. A Tisza-tó pompájával télen sem lehet betelni, De hiába a páratlan természeti szépség, amikor a hideg még az öltözék alá is bekúszik. No, ekkor sem kell pánikba esni, csak fel kell keresni a helyi szívmelengetőket. Ezek közül az egyik Tiszaszőlősön található: ott, ahol a környékbéliek főzetik a pálinkáikat. Itt nem csak kóstolni és melegedni, de tanulni is lehet. Például arról, hogy mitől kisüsti a kisüsti? - A kisüstinek az a lényege, hogy ezer liter alatt lévő réztartalmú üst legyen, két fázisban történik vele a lepárlás, tehát elsődlegesnek az alszesz készül el aztán az alszeszt finomítjuk és úgy készül el a pálinka. Markáns karakteres ízvilágot ad a kisüsti. Nagyon finom. Ami előtt itt állunk ez egy aromatornyos berendezés, neki az a nagyon jó dolga, hogy akár kismennyiségű cefrét is képes lefőzni. és 1/1-ben adja a pálinkát. Neki azért másabb az ízvilága, mert sokkal erőteljesebbet aromákat és illatanyagokat képez. Természetesen a fiatalság körében nagyon elterjedt. - Érdekesség, hogy éppen ebben az üzemben készül annak a különleges csokoládénak az egyik tölteléke, a "sulyompárlat", amellyel megízlelhető a Tisza-tó. A sulyom ugyanis a tó egyik védett növényritkasága. Ha nevéről nem is, külsejéről már biztosan sokaknak ismerős a csillagszerű, hegyes, tüskés termés, ami bizony a vízparton a mezítelen láb alá kerülve emlékezetes élményt nyújt. - Mindig ott volt a fejemben, hogy én szeretném elkészíteni egyszer a Tisza-tó csokoládéját, bonbonját, csak azt nem tudtam nagyon sokáig, hogy mi lehet az az összetevő, ami jellemző a Tisza-tóra és valamikor 2014 környékén egy rajztanárnő hívta fel a figyelmemet erre a növényre, amikor megkérdeztem tőle, hogy mi lenne az, ami 10 év múlva is ha meglát, akkor is a Tisza-tó jutna az eszébe és akkor azt mondta, hogy a sulyom. - Szabó István évekig dolgozott azon, hogy tökéletesítse a receptúrát, amellyel ezt a különleges növényt csokoládéval házasítja. Lekvárt, majd dzsemet készített, izgalmas fűszerezési játékba kezdett és a végeredményhez csokoládét adott: így született a "sulyomcsoki". - A sulyomtermés szüretelését követően egy kivonatot készítünk, ez egy szörp egy kivonat, ezt házasítom 70%-os étcsokoládéval és ez a krém kerül bele a bon-bonok töltelékébe és így jön létre maga a bonbon, de hát faluhelyen, ha már egy kis hulladék keletkezik, mi már nem dobjuk ki, azon gondolkodunk, hogy mire lehetne felhasználni és így jött az ötlet, hogy lehet-e ebből pálinkát főzetni, Pálinkának nem nevezhető, mert mert a sulyom nem gyümölcs, így ez sulyompárlatként kerül legyártásra És gyakorlatilag most már harmadik-negyedik éve rendszeresen főzetünk belőle párlatot is. - A hidegtől átfagyott, elgémberedett végtagok legjobb gyógyítója a melengető alföldi termálvíz, amelyben az Abádszalóktól mintegy 35 percre található Berekfürdő jócskán bővelkedik. 1927-ben, Karcag város vezetése bízta meg Dr. Pávai-Vajna Ferencet, korának neves geológusát, hogy keressen csodaforrást. Érdekesség, hogy a mai gyógyfürdő környezete akkor még tanyavilág volt. - A környékbeli gazdák lovasszekérrel, ki mivel tudott jönni jöttek feredőzni. Egy Bándoki nevű úr, akiben már volt egy kis fifika 1930-ban úgy gondolta, hogy ebből üzletet csinálni és csinált egy fakosaras medencét, ami nem volt más mint egy árok, egy gödör, amit padló deszkával befedett és belépődíjat kezdett el szedni. Egy két éven belül olyan tömeg jött a környékről, hogy a város üdülőterületeket osztott és elkezdődött a falunak a kialakítása. Ha kiáztattuk magunkból a túra és az utazás fáradalmait, akkor sem kell sietni, a Tisza-tó téli arcának következő felvonása folytatódhat - na de ez már egy másik történet.