Feliratozva a Teletext 111. oldalán. Magyarországról határon innen és túl. Sok olyan helyszínnel, ami az útikönyvekből sem marad ki, de számos olyan információval, ami lehet, hogy igen. Mesélő városok, mesélő képek - helyenként onnan, ahol csak a madár jár. A sorozat szerkezete, tematikája mint egy modern, informatív útikalauzé. Infografikák közbeiktatásával úgy mutatunk be helyeket, programokat, szabadidős aktivitásokat, hogy mindenki megtalálhassa a neki legmegfelelőbbet. Turisztikai magazin.

- A teljes leirat forrása a teletext.

Automata beszédfelismerés - Még hogy óriások nincsenek! Hát akkor ez a három év híján 200 esztendős kocsányos micsoda? Habár az ízületeket húzza a csúz, a végtagokat meg az állandó magastartástól a zsibbadás környékezi, a törzsdöntés - hál' istennek - elmaradt. A Debreceni Nagyerdő nevét a tölgy-matuzsálemeiről kapta. Ezek a fák valóban nagyok! - A mai napig ez határozza meg a Nagyerdő megjelenítését, hogy itt évszázados tölgyek vannak. Ezek a tölgy állományok már a szabadságharc idején léteztek. Beszív, kettő, három és benntart négy, öt, hat. Debrecen tüdeje, az ország első természetvédelmi területe alig várja, hogy ismét munkába álljon, elég volt a pihenésből, a károgó hidegségből. A pőrére vetkezett fák, napsugár pattintotta rügyről álmodnak és kikelet úrfi csókjáról, amely évről évre zöldet lehel ágra, gallyra, vesszőre egyaránt. - Nagyon kevés városnak van ekkora erdőterülete, mint Debrecennek, sokan nem is képzelik, hogy Debrecen határát hogyha körbejárnánk, az erdősültsége Sopron városával vetekszik. Szinte erdőfürdőzni lehet benne, és úgy gondolom, hogy az erdész elődeinknek ez nagy dicsősége. - A jelen erdészeinek hatalmas kihívás, hogy az elmúlt évtizedekben a talajból a nedvesség mélyebb régiókba költözött, a tölgyek hiába nyújtózkodnak gyökereikkel, nem érik el a vizet. A gyaloglók viszont, még nem szomjasak. Rövid bemelegítést követően az Egészségvédő Kör Nordic Walking klub tagjai kezükbe veszik a botot, nyakukba az erdőt. Az egészség nem tréfa, de tenni érte jókedvűen is lehet! - El szoktunk járni egy héten egyszer gyaloglásra, egy héten egyszer tartunk jóga órát, tai-chit, csi-kungot. Segítünk abban, hogy megőrizzük az egészségünket. Ez egy csodálatos lehetőség nekünk debrecenieknek, hogy itt van a Nagyerdő. Jólesik, felfrissülünk, közösségünk klubszerű formában működik, tehát átjárható, aki jár jógára az jár gyalogolni, egymást hívjuk, lelkesítjük és jövünk. - Közben a varjak is megérkeznek a nagyerdei éjszakázó helyükre. Gyülekezőfájukat megtévesztésül hangos károgással üdvözlik, hogy ha majd beáll a sötétség, hangtalanul átsuhanhassanak titkos szállásukra. A Debreceni Egyetem még az évszázados tölgyeseknél is idősebb. Címerében 1538 szerepel, a parlament viszont 1912-ben alapította meg az akkor még Debreceni Magyar Királyi Tudományegyetemet, amelynek központi épületet 1932-ben avatták fel. - Azzal, hogy a református kollégium oktatása teológiai karként bekerült a debreceni magyar királyi tudományegyetem képzésébe, tulajdonképpen jogelőd intézmény és így a Debreceni Egyetem ma az országban legrégebben ugyanabban a városban folyamatosan működő hazai felsőoktatási intézménye. - Ez a magyarázata annak is, hogy az ősi szimbólum, a gerundium amelyet a református kollégium tűzoltó diákjai használtak tűz esetén, kerítések, zsindelytetők elbontásakor, a Debreceni Egyetemnek is jelképe lett. Az egyetem kívül grandiózus, belül lenyűgöző: mintha az iskolák bazilikájában járnánk. A belső díszudvar akkora, hogy egy 10 emeletes panel is elférne benne, ha akarna. A híres debreceni diákok neveit az udvar panteonja örökítette meg. - Ahol egyébként két kazetta üres, pontosan azért, hogy minden diák, aki itt veszi át a jól megérdemelt diplomáját, hogy úgy érezhesse, hogy egyszer majd az ő neve kerülhet oda. A díszterem, vagy más néven aula rekonstruált üvegablakainak az eredetije a II. világháborúban megsemmisült egy közelben felrobbant bomba miatt. - Középen egy hatalmas üvegmozaikon a református kollégium látható felette a Debrecen felirattal, díszes szalaggal körülölelve azok a tudományterületek, amelyek az induló karokat jelképezik, és olyan városok nevei, ahova vándorútjai, peregrináció során, a kollégium diákjai ma úgy mondanánk, hogy Erasmussal elkerültek. - Az első tanévben mindössze három kar indult 300 hallgatóval. 100 év elteltével a jelenlegi 14 karon mintegy harmincezer egyetemista tanul, közülük hatezer külföldi diák a világ száz különböző országból érkezik. Városháza, Tisza palota, Nagytemplom, Aranybika, Sesztina, Kisdebrecen vendéglő, Csonkatemplom. Csak néhány jellegzetes épület a maradandóság városának Piac utcájáról, amely nevét, naná, hogy a cívisek régi piacáról kapta. Haj, az a fránya mobil, milyen bájos épületek mellett rohanunk el: rájuk sem nézünk, pedig nem árt néha bólintani, vagy halkan odaköszönni ezeknek a gyönyörűségeknek. Jól esik nekik, ha észrevesszük őket. Jó napot torony úr! Hogy szolgál az egészség Csonkáné asszonyság? Persze ezeket nem kell kimondani, elég csak magunkban elmotyogni, a viszontköszönés nem várat sokáig magára. Debrecen szülötte, Szabó Magda író is gyakran ellátogatott három kedvenc épületéhez. - Az egyik a városháza volt ugye az édesapjának a munkahelye az Ókútból érdemes a megfelelő részeket elolvasni, ahol a báránnyal, mint szimbólummal szembesült először gyermekként és csodálkozott, hogy ez a bárány miért nem legelészik, mint a jóravaló bárányok többsége. A másik helyszín a Nagytemplom: Szabó Magda szülei itt házasodtak össze, itt keresztelték. És a harmadik fontos helyszín, amit emleget az a kollégium épülete. Amíg édesanyja hangosan köszönt a nagytemplomnak, amikor elhaladt előtte: "kezitcsókolom nagytemplom!", addig az édesapja a kollégium máló falait simogatta. A Dóczy Gimnázium udvarán, az emlékházban egy olyan virtuális belvárosi sétán vehetünk részt, ahol a Kossuth-díjas írónő emlékezete kíséri végig a látogatót. De mit jelentett az írónő számára Debrecen? - A legtöbb regénye azt mutatja, hogy elsősorban menedéket, tehát az otthon az mindig menedék, igyekeztünk ezt a hangulatot mind a virtuális útvonalon, mind pedig az enteriőrökben bemutatni, illetve ezt a hangulatot egy kicsit közelebb hozni a látogatókhoz. - Debrecenben a Piac utcára akkor is érdemes lett volna ellátogatni, amikor még valóban a piacon volt a hangsúly. Itt minden épületnek története van: a már említett városházán pl. 1849-ben Kossuth Lajos is megszállt. - Szemben vele található a Szilágyi Andaházi lakóház, ahol Kossuth Lajos 1849. január 10-én elmondta Debrecen városához intézett beszédét, nagyon érdekes, hogy erkélyről beszélünk, ez az erkély ma már nem látható. Fontos megemlíteni a Sesztina-házat. Egy olyan kereskedő család volt a Sesztina család Debrecen életében, amely távolsági vaskereskedéssel foglalkozott, 1819-től működtek ők a Piac utcán és gyakorlatilag 1945-ig, tehát majdhogynem az államosításig vitték ezt a vaskereskedést. - A vaskereskedés oldalában egy másik fém, az arany is megjelent, igaz a bika jelzőjeként. Az Aranybika Szálló helyén a 17. században a Bika család háza és portája nyújtózott. Ezt a telket vásárolta meg a város, hogy fogadót építhessen rajta. Szinte hihetetlen, de 1882-ben az Országház építőjének, Steindl Imrének a tervei alapján is felhúztak itt egy szállodát, s miután kicsinek bizonyult, bő harminc évvel később már el is tüntették. - 1913-ban megépül az új Bikaszálló, Hajós Alfréd tervei alapján, amit most láthatunk a Bika szállón hihetetlen eklektikus formavilágban, azokat meg olasz kőfaragómestereknek köszönhetjük. - A belvárosban a Piac utcától egy kőhajításnyira, a történeti városközpont közelében egy másik épületen is könnyen megakad a szem: a pásti utcai ortodox zsinagóga egy csoda. - A Pásti utcai zsinagóga, ha lehet ezzel a modern szóval élni, egy picit "multifunkcionális" zsinagóga lett, ez egy nagyon fontos dolog, hiszen a múltban elég zárt közösségek voltak a zsidó egyházak közösségei. Az utóbbi pár évben mondhatom azt, a debreceni közélet egyik helyszíne e zsinagóga, sőt ma már turisztikai szempontból is a zsinagógánk nyitott, nagyon sok látogatónk jön, és bemutatjuk a zsinagógát, a zsidó vallást és a megmutatjuk a debreceni zsidóságot. - A holokauszt előtt Debrecenben a zsinagógák ünnepeken és szombatonként zsúfolásig teltek. Manapság ez már nincs így, de a kisebb létszám ellenére mind a mai napig egy működő, vallását gyakorló, az ősök előtt tisztelgő közösségről beszélhetünk, kóser konyhával, rituális fürdővel és mindennapos imalehetőséggel. Amit a jóisten egyik kezével elvesz, egy másikkal visszaadja azt, Amit a jóisten egyik kezével elvesz, egy másikkal visszaadja azt, legalábbis igyekszik kárpótolni a veszteségekért. 100 évvel ezelőtt alighogy kivonultak a román csapatok Debrecenből, a trianoni békekötéssel, a határvonalak átrajzolásával, Debrecen különleges helyzetbe került. A délvidéki Bács városában született, de Baján gyerekeskedő, később Bécsben élő selyemgyáros úgy döntött, hogy felbecsülhetetlen értékű gyűjteményét Debrecenre hagyja. Annak ellenére, hogy az ég adta világon semmi kapcsolata nem volt a cívis várossal. Ő volt Déri Frigyes, az ország egyik legnagyobb mecénása. - Amikor 1919-ben Bajának akart ajándékozni egy festményt, azzal szembesült, hogy nincs hol bemutatni, mert nincs múzeum és ekkor határozta el, hogy egy magyarországi városnak ajándékozza azt a gyűjteményét, amit 1912-től kezdve gyűjtött. Viszont Trianon alapvetően írta át a magyar kulturális városszerkezetet és Baja elveszítette azt a korábbi oktatási, megyei jelentőségét, amit betöltött, Debrecent viszont szerették volna megerősíteni és így az akkori kulturális miniszterrel közösen döntöttek Debrecen mellett. Már csak egy múzeum hiányzott, ahol a Déri anyagot el tudják helyezni. A választás a református kollégium füvészkertjére esett. A fákat, a növényeket új helyre költöztették, a Pap tavát feltöltötték, a kultúrpalotát felépítették. Történt mindez hét év alatt. Az 1930-as nyitást Déri Frigyes már nem érte meg. - Amikor Déri Frigyes jelképesen átadja az ajándékát, akkor itt a városban a fejedelmi ajándékról beszéltek. Tehát mutatja, hogy tisztában voltak vele, milyen jelentős gyűjteményről van szó. Ugye Déri kijavította, hogy ez nem fejedelmi gyűjtemény, mert akkor ez egy zárt gyűjtemény lenne, nagyon kevesen juthatnának hozzá, ez egy igazi népnevelés számára szolgáló gyűjteményi alap. - A gyűjteményi alapban olyan alkotások is szerepeltek, mint az Ecce homo, Munkácsy Mihály világhírű trilógiájának utolsó darabja: ez a kép is Déri Frigyes hagyatéka. Debrecenben már több mint egy évszázaddal ezelőtt elhatározták, hogy megvásárolják a Krisztus Pilátus előtt és a Golgota című festményt, hogy egy külön kápolnában lehessen bemutatni a három alkotást. - Sajnos az első világháború miatt nem valósulhatott meg, így ha egy kápolnában nem is, de a Múzsák Templomában elhelyezésre került ez a három mű. A trilógiát először éppen 25 évvel ezelőtt mutatták be így együtt - hát persze, hogy itt a Déri Múzeumban. Az utolsó láncszem a Krisztus Pilátus előtt volt. - Mint gyakornok éppen itt töltöttem a gyakorlati időmet és akkor Sz. Kürti Katalin mellett segédkezhettem a bemutató megszervezésében óriási élmény volt egy kezdő művészettörténésznek elsők között látni ezt a három alkotást így együtt, ugyanis ezeket a műveket, mivel magántulajdonban volt, nem nagyon látták még a szakemberek sem. - A viszonylag kis térben, a három óriás ölelésébe szinte belevész az ember. A nagyon emberi Krisztus, a részletesen kidolgozott alakok, a monumentális méretek és a gigászi művészi munka nem marad hatás nélkül. - Itt említhetném Hevesi Lajosnak azt a kritikai mondatát, és elismerését a festő iránt, hogy Munkácsy a modern vallásos festészet nehéz feladatát úgy oldotta meg, hogy a realista festői eszközökkel tudott mégis áhítatot teremteni. - A Déri, mint a képek végleges otthona, jó gazdaként időszaki kiállításokkal is kedveskedik a látogatóknak. Az egyik legújabb tárlat azzal foglalkozik, hogy miként öltöztek a debreceni hölgyek, mi volt a módi 1860 és 1940 között. A múzeumi raktár kimeríthetetlen kincsestár, a "Polgári sikk" című kiállítás minden egyes darabja a múzeum saját tulajdona. - Amikor leválogattuk a kolleganőkkel az anyagot, nem teljesen laikusként ugye, de voltak olyan fehérneműk, hogy tulajdonképpen nem tudtuk, hogy lehet összekapcsolni, hogy hogy lehet használni, olyan érdekes, hogy ez a fűző vagy a harisnyakötő része. Meglepetés volt minden előkerült műtárgy, így könnyű volt ilyen szempontból egy látványos tárlatot összehozni. Debrecenben Pest, Bécs és Párizs diktálta a divatot. A korabeli divatlapok és a varrógép megjelenésével azonban már nem kellett más városokba utazni azért, hogy a Piac utcán is a legújabb divat szerint lehessen korzózni. Nagy tévedés azt hinni, hogy Ady Endre a maradandóság jelzővel a maradiság bélyegét sütötte a cívisek városára. Kérem szépen, a maradandóság erény, a múlt értékeihez való ragaszkodás inkább érdem, mintsem bűn. Debrecent, mint megannyi nagyvárost szintén nem kerülte el a lakásgondokat megoldó lakótelep-építési hullám. A nagyra nőtt panelházak árnyékában mégis maradt valami a múlt század eleji maradandóságból. Ott van például a Holló László Emlékház, az egykori Hrabéczy-villa, amely nem csak az emlékeiből él, hiszen a szomszédos gimnázium művészeti óráinak egy részét is itt tartják. - Tulajdonképpen ez a művész birodalmának egy szeglete itt a Tócóskert közepén, mi pedig itt lakunk a közelben és úgy gondoltuk, hogy művészeti órákat is becsempészünk ide, mint az élet egyik elemét. A betonrengeteg villája otthont és munkahelyet is jelentett a Kiskunfélegyházán született Holló László festőművésznek, aki egy festő barátjának, Hrabéczy Ernőnek a családjába benősülve örökölte meg a birtokot és lett debreceni lakos. - A kezdeti képek, portrék és a különböző tájábrázolások még viszonylag vidámak és ezeket az impresszionista képeket tükrözik, később pedig ilyen szimbolista világ lett az övé, a mitológia tárgyú képekkel és a bibliai témájú képekkel. A '30-as években pedig ez az expresszív erőteljes és komor hangvétel, az ember érdekelte a tájban is az ember az alföldi táj és ezzel elárultam mindent. - A nagy magányos alföldi festőművészek közé sorolt Holló László után a váltás éles, mondhatni mézédes. Radics László és fia, Zoltán a debreceni mézeskalácsosság utolsó fecskéi közé tartozik, pedig a régi időkben annyian voltak a városban, hogy céhbe is tömörültek. - Minőséget kellett produkálni, eldöntötték a céhen belül a céh vezetők, hogy igen akkor őtet bevesszük, vagy nem vesszük be. Az üzemben sok esetben még most is a hajdúböszörményi mézeskalácsos mesternek, Pázmándi Lászlónak és feleségének az ütőfáit használják, akik szintén örökségként kapták a ma már muzeális darabokat. - Még apósomtól örököltem a mesterségen kívül ezt a mondását is, hogy milliomos sosem lesz a mézeskalácsos, de ha becsülettel normálisan dolgozik, egy családot el lehet szépen tartani. - A nagy klasszikusok a szív, a huszár, a pólyás baba, a kakas, a kard, a ló, mind-mind elmaradhatatlan vásár- és búcsúfiák. Ráadásul ezek a pirosra festett ajándéktárgyak nem csak dekoratívak, de ehetőek is. A tükörrel azért óvatosan! - Azért az ember úgy belefárad, de mindig kapunk egy-egy újabb lendületet, löketet, mikor elmegyünk egy rendezvényre, egy vásárra, és akkor látom, hogy a gyerek jóízűen megeszi, meg azt mondja anyuka, hogy "jaj de jó, hogy megtaláltam magukat, mert a gyerekem a múltkor lázas beteg volt és nem evett mást csak az önök mézeskalácsát". - A gyerekkor azonban nem csak a mézeskalácsról szól, hanem a vasútmodellekről is. A mozdony füstje a debreceni Hajdú Expressz Vasútmodellező és Vasútbarát Egyesületnél is sok mindenkit megcsapott. A modellezés több mint hobbi: ez kérem, majdnem szerelem! Leginkább a kiállítások nyújtanak lehetőséget arra, hogy a modellező végre kijátszhassa magát, elővegye a féltve őrzött mozdonyait. - Futnak egy-két kört, csere van, mindenki behozza a régen vagy újonnan beszerzett modelljeit. Én azt gondolom, hogy mégiscsak az az igazi, amikor megmozdul a pályán, az állomásra befut, hegyen-völgyön-alagúton, hidakon keresztül. Akkor válik élővé a modell. Mindenki készít egy - egy modult, kettőt hármat bármit és akkor végül összeállítjuk egy kiállításon, akkor lesz igazából teljes a kép, és akkor tudunk igazából játszani, akkor tudunk egy valósághoz közeli forgalmi szituációt imitálni. A terepasztalt moduljaiban, részleteiben kell elkészíteni: lehet füvesíteni, pályát karbantartani, épületeket felhúzni. A modellező az a fajta ember, aki mindig vágyakozik valamilyen új mozdonyra, új elemre. - Azok a cégek, akik ezeket a modelleket gyártják, illetve követik a trendeket, azok minden évben rukkolnak elő olyan dolgokkal, amikre azt mondjuk, hogy hú erre nem vágytam, de most hogy láttam, lehet! - A vágy legnagyobb ellenfele a vékony pénztárca. A modellezők szerint azonban egyáltalán nem baj, ha egy-egy darabért meg kell küzdeni, áldozatot kell hozni.