Feliratozva a Teletext 111. oldalán. Magyarországról határon innen és túl. Sok olyan helyszínnel, ami az útikönyvekből sem marad ki, de számos olyan információval, ami lehet, hogy igen. Mesélő városok, mesélő képek - helyenként onnan, ahol csak a madár jár. A sorozat szerkezete, tematikája mint egy modern, informatív útikalauzé. Infografikák közbeiktatásával úgy mutatunk be helyeket, programokat, szabadidős aktivitásokat, hogy mindenki megtalálhassa a neki legmegfelelőbbet. Turisztikai magazin.

- A teljes leirat forrása a teletext.

Automata beszédfelismerés - A két "nagy öreg", a több, mint ezeréves város, Kalocsa és a még ennél is jóval éltesebb nagyvíz, a Duna macska-egér harcának a szabályozás, a gátak közé szorítás vetett véget. A folyó beletörődött és tüske nélkül szaladt délre, Kalocsa pedig megkönnyebbedett és jókedvében olyan területekre is bejelentkezett, ahol 100 évekkel ezelőtt a rendszeres elöntések miatt tartós épületekre még gondolni sem mert. A Vajas vizének viszont esze ágában sincs ellenkezni a nagytestvérrel: ő olyan szelíden adja oda magát a bal parton, hogy a Duna jobb oldala észre sem veszi, hogy egy "Vajasnyival" nagyobb lett a vízhozam. - Kalocsa környékét évente négy alkalommal borította el az árvíz és csak a legmagasabb kiemelkedésekre, ma úgy mondjuk, hogy göröndökre települtek rá a települések és a valamikori szállások is. - Ilyen hosszú kiemelkedés volt a székesegyháztól egészen a buszpályaudvarig tartó Szent István király út és annak környezete. - Úgy szoktam fogalmazni, hogy Kalocsának 3 főutcája van, a feudális főutca az a Szent István utca, ami itt a gimnázium és a múzeum között halad, a kapitalista főutcának szoktam említeni a szentháromság tértől a vasútállomás felé induló utat ott a 19. század végén épülnek föl a nagy polgári házak és intézmények, és van a szocialista főutca, ami ezt a kettőt összeköti egy nagy ívben ez a Széchenyi út az 51-esnek a nyomvonala a szocializmusnak a jellegzetes lakótelepéivel. - A Kalocsa-Kecskeméti főegyházmegye barokk széktemploma, a Nagyboldogasszony- főszékesegyház tornyai messziről jelzik, hogy ez a hely bizony érsekség: ráadásul ezer éves! A templom most még inkább elcsendesedett, együtt hallgat az Érseki Palotával: hiszi és tudja, hogy a zord idők is beleunnak egyszer, és a Szentháromság tér hamarosan újra élettel telhet meg. A kunsági puszta és a kalocsai Sárköz határán, Bakodpusztán az érsekség 300 éves lovardája kicsit most a béke szigete is: még ma is a lovak birodalma. - Bakodpuszta már az 1300-as években is megjelent a feljegyzésekben, a nevét pedig az akkori tulajdonosáról kapta a bakóról, hiszen a bakó az hóhért jelentett és a királynak elvégzett szolgálataiért kapta ezt a területet. A török korban elnéptelenedett itt ez a térség és az 1700-as években, amikor újra benépesítették, akkor a kalocsai érsekséghez került ez a terület és a kalocsai érseki uradalom részét képezte. - A bemutatókon a lovas és a ló úgy érti egymást, mintha eggyé váltak volna. A ménes pásztora kezében a karikás csattog-pattog, a lófektetés, lóültetés és kendőlopás, no meg a puszta 10-es begyakorolt sorrendben követik egymást. A 200 hektáros legelőn a ménessel szürkemarhagulya és rackanyáj osztozik. A bárányok nem hallgatnak, hanem világgá bégetik, hogy bármi is történik épp a világban, a tavasz nem köt alkut: hamarosan friss zöldbe öltözteti a mezőt. - 10 évesen már tsz-ben voltam nyári szünetben fogattal. Itt nincs szombat, vasárnap, Karácsony, Húsvét a jószágot el kell látni. Jártatni kell a lovat, ugye a jószág, ha szabadon van, iszik, eszik megtalálja a száraz helyet, de ha az ember megfogja és beköti az istállóba, onnantól ő felel a takarmányozásért, a mozgatásáért. A lónak a megkötés az egy büntetés, az a szabadban kinn, ezért is mondják, hogy a lovat a lábáról fejik. - A birkát pedig a hátáról. Vagyis a lónak a lába, a juhnak pedig a gyapja jelenti a hasznot. Bakodpusztán az unalom bizonyára éhen halna, ezért inkább messziről el is kerüli. Itt a munka szó szerint napkeltével kezdődik és nyugtával végződik. - Etetünk, ápolunk, szerszámolunk, befogunk, jártatunk, elmegyünk kocsikázni, csikókat tanítunk, csikós hátasokat, fogatban csikókat tanítunk. - A puszta színháza jóval több mint játék, a csikósok az ősi mesterség előtt is tisztelegnek. Melyik az a kisváros, amely két hungarikumot is adott az országnak? Hát persze hogy Kalocsa! A híres-neves fűszerpaprika-őrlemény mellett itt van mindjárt a kalocsai népművészet, merthogy az írás, a hímzés és a pingálás is a nemzeti értékpiramis tetejére került. A "kalocsai" megnevezés azonban kicsit csalóka, ugyanis a város hajdani szállásain élők is kalocsainak vallják magukat. Ott van például a Székesegyháztól alig 10 km-re található Homokmégy település, amely a XIX. század végén ugyan önálló község lett, de gyökerei a mai napig a városig érnek. Az 1878-ban felszentelt homokmégyi katolikus templom, a kalocsai szállásbeleiknek épült és ezen a sík vidéken valóban vonzza a szemet. A Kék Nefelejcs Népdalkör sem véletlenül énekel róla. - Én itt születtem, itt nőttem föl, én nagyon szeretek itt lakni, barátságosak az emberek. A népművészet meg a nótakincs az itt nagyon gazdag Homokmégyen. - Gazdag, de cseppet sem fukar, szívesen megmutatja értékeit az érdeklődőknek. - Romsicsné Szarka Vera éppen tojást fest. Mint ahogy a viseletben, itt is van korai kalocsai, cifra, no meg szomorú. No de van-e két egyforma festett tojás? - Szokták keresni, de nem találnak. Én minden tojásra másmilyen virágot festek, úgyhogy nekem mind a kedvencem, mert azt élvezem, hogy ne legyen egyforma. És rárakok minden színt, hogy minél piccesebb, szebb legyen a tojás. Kalocsán és a volt szállásterületeken a minták azonban nem csak a húsvéti tojásra, hanem a falra is felkerülnek. Kezdetben csak egy aránylag keskeny sávot pingáltak, koszorú-szerűn, majd úgy belejöttek, hogy az is megesett, hogy egy egész szobát telibe feldíszítettek! Ahogy a kalocsai hímzés a huszadik század első felében divatba jött, úgy lett egyre népszerűbb a pingálás is. - Abban az időben, amikor nekem is ez az előtér készült, mi összeálltunk, akkor még voltunk hatan itt a faluban, akik tudtuk csinálni. Nem pénzért csináltuk, hanem segítettünk egymásnak. Itt ha valakinek nincs adottsága, nehéz megtanulni, meg mi megmondjuk, hogy na ezt tanulta, látszik a vonalvezetésről, az indáról, hogy nem beleszületett, hanem tanulta. - Kalocsán még a vasútállomást is felvirágoztatták! A személyforgalom már 13 éve, hogy megszűnt, de a váróteremmel szívesen büszkélkednek. - Azt a Margit, meg a Giza néni, egy anya-lánya csinálta, azok szakmáriak voltak. És minden falunak más a pingálása. Ugyanazok a virágok, de mégis meglátjuk, hogy ez szakmári pingálás, ez drákszéli pingálás, ez kalocsai pingálás. - Az egyéniség, az egyediség a hímzésben is felfedezhető, a viselet is sok mindent elárul a viselőjéről, csak érteni kell az üzenetek nyelvén. - A Beátán van a cifra kalocsai ruha, tetőtől-talpig ő egy menyecske, nem lány, mert annak masni van a fején. Őneki gyöngyös fityula van a fején, ő már egy férjhez ment fiatal asszony. Van mit a tejbe aprítani, mert azért a szegényebbeknek inkább csak maszatos fityulájuk volt, a gazdagabbaknak volt a gyöngyös fityulájuk, meg sok sor gyöngye van, meg telepamukos kötője van. - Zsuzsanna egy korai kalocsai viseletet öltött magára, itt a cifraságnak még nyoma sincs, az egyszerűség és a kevés színhasználat dominál. - Kevesebb a cikornya, meg azt jelenti, hogy 1920-30 között színesedett ki ennyire, mint ahogy van. Minket úgy hívnak, hogy a sárközi poták, és ez a potáknak a viselete inkább, ez azt jelenti, hogy a Kalocsa környéke. - Homokmégy a kalocsai népművészet legfontosabb alakító központja. Ebben a községben híres hímző- és pingálóasszonyok születtek, úgy is tartják, hogy napjainkban is itt él a legtöbb "népi specialista". - Az élelmet és biztonságot jelentő mocsaras dunai ártér, a közlekedést biztosító folyó, a hatalmas állatállománynak legelőt nyújtó kiterjedt pusztaság, no meg az érsekség minden időben megélhetéssel kecsegtette a Duna-Tisza köze legrégibb városának lakóit. - A város polgárosodását isten igazából 1894-95-től kell, hogy számítsuk, amikor eldönti a kormányzat, hogy törvényszéket épít Kalocsán. Akkor jelentek meg az első nagypolgári épületek. Tehát ma, amit börtönnek ismerünk, akkor ez a törvényszék, akkor azonnal felépül a mellette lévő sarokra egy-egy bankszékház. - A Viski Károly Múzeum épülete is éppen a XIX. századnak ebben az időszakában épült, belvárosi elemi iskolaként. A múzeum 1970-ben vette birtokba, majd gyorsan be is lakta. Ide került a történeti és a néprajzi gyűjtemény, valamint az egykori kalocsai jezsuita főgimnázium szertárának értékes és világszerte ritkaságnak számító ásványtára is. A kiállítási mód a Magyar Nemzeti Múzeum régen megsemmisült első ásványtani tárlatát idézi. - Ez az ásványtár a XIX. század második felében és a XX. század elején áll össze, ami azt jelenti, hogy a történeti Magyarország területén lévő összes bányának, összes kőfejtőnek az anyaga itt van. Az összes magyar ásvány itt van, magyar nevet kapott ásvány itt van ebben a gyűjteményben. - A múzeum utcájának végében, közvetlenül a buszpályaudvar szomszédságában a "Chronos 8" elnevezésű kibernetikus alkotás él és mozog együtt a várossal. Az alkotó Nicolas Schöffer 1980-ban döntött úgy, hogy szülővárosának olyan fénytornyot épít, amely a környezetének zajait érzékelve együtt ébred és alszik Kalocsával. - Különböző városokban felállított fénytornyokat, mint pl. itt Kalocsán is Chronos 8-at, ezekbe különböző fotocellák, illetve mikrofonok vannak beépítve, amely a környezetnek az ingereit a környezetnek a hatását, azokat érzékelik, és ezeket egy sajátos program szerint ezeket feldolgozza. És ezek alapján ad választ a külvilág ingereire. - A művész szülőháza helyén ma a róla elnevezett és az ő munkáiból berendezett kiállítás található. Nicolas Schöffer kinetikus és kibernetikus alkotásaival jócskán megelőzte a korát. Úgy tartotta, hogy "régi művészettel nem lehet új társadalmat csinálni". A dinamikus mozgás, az átalakulás, és a reagálás a környezeti változásokra Schöffer művészetének alappillérei. - Ugye az eddigi statikus szobrok helyett ő dinamikus, tehát kinetikus szobrokat alkotott. Az ő alkotó anyagai, ellentétben a hagyományos szobrászat anyagaival, ő elfolyó anyagokkal dolgozik, a térrel az idővel és a fénnyel. Tehát ez a három fő alkotóelme az ő művészetének. - Kalocsa fazekasmestere, a karcagi származású Kovács László viszont nagyon is kézzelfogható anyaggal, az agyaggal dolgozik. A fazekas alkotóház az a hely, ahol, a víz, a sár, a levegő és a tűz kerámiateremtő közeget alkot. - Tehát egy fazekasmester nem biztos, hogy attól fazekasmester, hogy állandóan, mindig magas művészi igénnyel, magas értékű dolgot hoz létre. Én készítek csirkeitatót, virágtartót, alátétet, a halászleveses tányéron át egészen a bonyolult díszkerámiákig. Én azt mondom, hogy éltetni kell ezt a szakmát minden korban, mert egyébként annyira megváltozik és elmegy egymás mellett a közízlés és a hagyományos technológia, hogy egy idő után a kutya se vásárolja ezeket az edényeket, hogyha nem tartunk együtt a korral. - A fazekasmester szerint a megváltozott konyhakultúra is azt követeli meg a mesterektől, hogy például mosogatógépben tisztítható és mikrózható termékeket is előállítsanak. - Ezzel fejlődni kell, nem érünk vele semmit, hogyha továbbra is múzeumi tárgyakat másolunk, mert akkor ez a mesterség nemhogy él, hanem visszafejlődik és egyszerűen eltűnik. - Merthogy a hagyományápoláshoz az is szorosan hozzátartozik, hogy a jelenben életszerűen működik a kézműves műhely. - Hej, ha az inkák láthatnák, hogy mivé szelídült vad paprikájuk! Machu Picchu elöljárója, a nap fia bizonyára Kalocsát választaná legkedvesebb testvérvárosának. Az indiánok fűszernövénye Bács - Kiskun megye Duna melletti településén új otthonra lelt, kellett ehhez a török közvetítés, no meg a helyiek nyitottsága, amely szakértelemmel egyesülve Hungarikummá nemesedett. - Magyarország a paprikatermelés északi határán van, tehát tőlünk északabbra már nem érik be a paprika, vagy nem minden paprika érik be. - Aki viszont azt hiszi, hogy Mátyás király tunkolhatott kenyérdumót pörköltszaftba, vagy Árpád vezér meghinthette zsíros kenyerét egy késhegynyi őrleménnyel, na az bizony téved. - Amikor borshiány volt, akkor bors pótlónak használták a paprikát legelőször. Otthon felfűzték, nappal szedték, este felfűzték a paprikát, felakasztották, a természetes levegő kiszárította és utána megőrölték. A kereskedők felvásárolták és őrölték, így került exportra. - Vörös, mint a paprika. Tartják a mérges emberről. Ez a hasonlat azonban erősen sántít, a paprika ugyanis nem vörös, hanem piros! A kapszantin és a kapszorubint adja a színt, a kapszaicintartalom pedig a csípősséget. Érdekes, hogy amíg a nemesítők nem édesítettek a fűszernövényen, addig az a Duna vizével megküzdve veszítette el erejét. - Úgy tették édessé, hogy a felhasított paprikát rákötötték a hajók, uszályok oldalára, amelyek álltak és a víz kimosta az erejét, megszárították és vízimalmokon megőrölték. Igazából, akkor kapott szárnyakat, amikor 1928-ban sikerül a csípősségmentes édes paprikát nemesíteni, azután látható a fellendülése a paprikafogyasztásnak egész Európában. - A gazdák azt mondják, hogy az, hogy a paprika sokat kint alszik a szüretig, bizony komoly kockázat: a hidegre ugyanis érzékeny a növény, könnyen meghűlhet ődrágasága. Egyébként érdekes szokás, hogy még a kalácsba vagy ahogy errefelé mondják, a kácsiba is belekerül cukros töltelékként. - Kácsinak hívták régen, mert ami kelt tészta, az mind kácsi. Ezt mindenki termelte a paprikát, és mindenkinél ott volt háznál. Azért csináltak kalácsot vagy kelt tésztát, mert az laktató, hátha volt 4-5 gyerek, nem annyi gyerek volt, mint most. Három generáció, ha egy háznál lakott, ott a nagymama volt a valaki, aki sütött meg főzött. - Vig Sándorné azt meséli, hogy a paprikás kácsi Kalocsának és szállásainak, így Homokmégynek is jellegzetes étele. A puha tészta, a paprika és a cukor násza az ízek orgiája! Ez a paprikás cukros massza nem csak színre, de ízre is piros! - Leves után másodiknak bármikor sütnek kalácsot. Biztos, hogy van benne egy paprikás, mert én imádom, meg a legidősebb unokám szereti a paprikás kalácsot, meg a lányom. - Kalocsa a régvolt idők íze mellett egy jellegzetes "partos házat" is átmentett a jelenkorba. A Duna vize hívatlan, de gyakori vendég volt errefelé, a vályog mégis szivacsmód szívta magába. Az ár és a sárfal közvetlen találkozását úgy akadályozták meg, hogy az épületet egy dombocskára, vagyis inkább partocskára építették. - Több mint 220-230 éves épületről beszélünk. A házra, hogyha ránézünk, kívülről egyből tudhatjuk azt is, hogy maga a tulajdonos, milyen felekezethez tartozott. Mivel érseki városban vagyunk, egyértelmű, hogy katolikus családról volt szó, hiszen a kéményen is megfigyelhetjük a keresztnek a jelenlétét. -A tájház pingált fallal, autentikus berendezéssel, bútorokkal, eszközökkel és a kalocsai népművészetet bemutató kiállítással hirdeti, hogy milyen volt az élet a kalocsai Sárközben nagy, vagy éppen dédszüleink idejében. Automata beszédfelismerés - A két "nagy öreg", a több, mint ezeréves város, Kalocsa és a még ennél is jóval éltesebb nagyvíz, a Duna macska-egér harcának a szabályozás, a gátak közé szorítás vetett véget. A folyó beletörődött és tüske nélkül szaladt délre, Kalocsa pedig megkönnyebbedett és jókedvében olyan területekre is bejelentkezett, ahol 100 évekkel ezelőtt a rendszeres elöntések miatt tartós épületekre még gondolni sem mert. A Vajas vizének viszont esze ágában sincs ellenkezni a nagytestvérrel: ő olyan szelíden adja oda magát a bal parton, hogy a Duna jobb oldala észre sem veszi, hogy egy "Vajasnyival" nagyobb lett a vízhozam. - Kalocsa környékét évente négy alkalommal borította el az árvíz és csak a legmagasabb kiemelkedésekre, ma úgy mondjuk, hogy göröndökre települtek rá a települések és a valamikori szállások is. - Ilyen hosszú kiemelkedés volt a székesegyháztól egészen a buszpályaudvarig tartó Szent István király út és annak környezete. - Úgy szoktam fogalmazni, hogy Kalocsának 3 főutcája van, a feudális főutca az a Szent István utca, ami itt a gimnázium és a múzeum között halad, a kapitalista főutcának szoktam említeni a szentháromság tértől a vasútállomás felé induló utat ott a 19. század végén épülnek föl a nagy polgári házak és intézmények, és van a szocialista főutca, ami ezt a kettőt összeköti egy nagy ívben ez a Széchenyi út az 51-esnek a nyomvonala a szocializmusnak a jellegzetes lakótelepéivel. - A Kalocsa-Kecskeméti főegyházmegye barokk széktemploma, a Nagyboldogasszony- főszékesegyház tornyai messziről jelzik, hogy ez a hely bizony érsekség: ráadásul ezer éves! A templom most még inkább elcsendesedett, együtt hallgat az Érseki Palotával: hiszi és tudja, hogy a zord idők is beleunnak egyszer, és a Szentháromság tér hamarosan újra élettel telhet meg. A kunsági puszta és a kalocsai Sárköz határán, Bakodpusztán az érsekség 300 éves lovardája kicsit most a béke szigete is: még ma is a lovak birodalma. - Bakodpuszta már az 1300-as években is megjelent a feljegyzésekben, a nevét pedig az akkori tulajdonosáról kapta a bakóról, hiszen a bakó az hóhért jelentett és a királynak elvégzett szolgálataiért kapta ezt a területet. A török korban elnéptelenedett itt ez a térség és az 1700-as években, amikor újra benépesítették, akkor a kalocsai érsekséghez került ez a terület és a kalocsai érseki uradalom részét képezte. - A bemutatókon a lovas és a ló úgy érti egymást, mintha eggyé váltak volna. A ménes pásztora kezében a karikás csattog-pattog, a lófektetés, lóültetés és kendőlopás, no meg a puszta 10-es begyakorolt sorrendben követik egymást. A 200 hektáros legelőn a ménessel szürkemarhagulya és rackanyáj osztozik. A bárányok nem hallgatnak, hanem világgá bégetik, hogy bármi is történik épp a világban, a tavasz nem köt alkut: hamarosan friss zöldbe öltözteti a mezőt. - 10 évesen már tsz-ben voltam nyári szünetben fogattal. Itt nincs szombat, vasárnap, Karácsony, Húsvét a jószágot el kell látni. Jártatni kell a lovat, ugye a jószág, ha szabadon van, iszik, eszik megtalálja a száraz helyet, de ha az ember megfogja és beköti az istállóba, onnantól ő felel a takarmányozásért, a mozgatásáért. A lónak a megkötés az egy büntetés, az a szabadban kinn, ezért is mondják, hogy a lovat a lábáról fejik. - A birkát pedig a hátáról. Vagyis a lónak a lába, a juhnak pedig a gyapja jelenti a hasznot. Bakodpusztán az unalom bizonyára éhen halna, ezért inkább messziről el is kerüli. Itt a munka szó szerint napkeltével kezdődik és nyugtával végződik. - Etetünk, ápolunk, szerszámolunk, befogunk, jártatunk, elmegyünk kocsikázni, csikókat tanítunk, csikós hátasokat, fogatban csikókat tanítunk. - A puszta színháza jóval több mint játék, a csikósok az ősi mesterség előtt is tisztelegnek. Melyik az a kisváros, amely két hungarikumot is adott az országnak? Hát persze hogy Kalocsa! A híres-neves fűszerpaprika-őrlemény mellett itt van mindjárt a kalocsai népművészet, merthogy az írás, a hímzés és a pingálás is a nemzeti értékpiramis tetejére került. A "kalocsai" megnevezés azonban kicsit csalóka, ugyanis a város hajdani szállásain élők is kalocsainak vallják magukat. Ott van például a Székesegyháztól alig 10 km-re található Homokmégy település, amely a XIX. század végén ugyan önálló község lett, de gyökerei a mai napig a városig érnek. Az 1878-ban felszentelt homokmégyi katolikus templom, a kalocsai szállásbeleiknek épült és ezen a sík vidéken valóban vonzza a szemet. A Kék Nefelejcs Népdalkör sem véletlenül énekel róla. - Én itt születtem, itt nőttem föl, én nagyon szeretek itt lakni, barátságosak az emberek. A népművészet meg a nótakincs az itt nagyon gazdag Homokmégyen. - Gazdag, de cseppet sem fukar, szívesen megmutatja értékeit az érdeklődőknek. - Romsicsné Szarka Vera éppen tojást fest. Mint ahogy a viseletben, itt is van korai kalocsai, cifra, no meg szomorú. No de van-e két egyforma festett tojás? - Szokták keresni, de nem találnak. Én minden tojásra másmilyen virágot festek, úgyhogy nekem mind a kedvencem, mert azt élvezem, hogy ne legyen egyforma. És rárakok minden színt, hogy minél piccesebb, szebb legyen a tojás. Kalocsán és a volt szállásterületeken a minták azonban nem csak a húsvéti tojásra, hanem a falra is felkerülnek. Kezdetben csak egy aránylag keskeny sávot pingáltak, koszorú-szerűn, majd úgy belejöttek, hogy az is megesett, hogy egy egész szobát telibe feldíszítettek! Ahogy a kalocsai hímzés a huszadik század első felében divatba jött, úgy lett egyre népszerűbb a pingálás is. - Abban az időben, amikor nekem is ez az előtér készült, mi összeálltunk, akkor még voltunk hatan itt a faluban, akik tudtuk csinálni. Nem pénzért csináltuk, hanem segítettünk egymásnak. Itt ha valakinek nincs adottsága, nehéz megtanulni, meg mi megmondjuk, hogy na ezt tanulta, látszik a vonalvezetésről, az indáról, hogy nem beleszületett, hanem tanulta. - Kalocsán még a vasútállomást is felvirágoztatták! A személyforgalom már 13 éve, hogy megszűnt, de a váróteremmel szívesen büszkélkednek. - Azt a Margit, meg a Giza néni, egy anya-lánya csinálta, azok szakmáriak voltak. És minden falunak más a pingálása. Ugyanazok a virágok, de mégis meglátjuk, hogy ez szakmári pingálás, ez drákszéli pingálás, ez kalocsai pingálás. - Az egyéniség, az egyediség a hímzésben is felfedezhető, a viselet is sok mindent elárul a viselőjéről, csak érteni kell az üzenetek nyelvén. - A Beátán van a cifra kalocsai ruha, tetőtől-talpig ő egy menyecske, nem lány, mert annak masni van a fején. Őneki gyöngyös fityula van a fején, ő már egy férjhez ment fiatal asszony. Van mit a tejbe aprítani, mert azért a szegényebbeknek inkább csak maszatos fityulájuk volt, a gazdagabbaknak volt a gyöngyös fityulájuk, meg sok sor gyöngye van, meg telepamukos kötője van. - Zsuzsanna egy korai kalocsai viseletet öltött magára, itt a cifraságnak még nyoma sincs, az egyszerűség és a kevés színhasználat dominál. - Kevesebb a cikornya, meg azt jelenti, hogy 1920-30 között színesedett ki ennyire, mint ahogy van. Minket úgy hívnak, hogy a sárközi poták, és ez a potáknak a viselete inkább, ez azt jelenti, hogy a Kalocsa környéke. - Homokmégy a kalocsai népművészet legfontosabb alakító központja. Ebben a községben híres hímző- és pingálóasszonyok születtek, úgy is tartják, hogy napjainkban is itt él a legtöbb "népi specialista". - Az élelmet és biztonságot jelentő mocsaras dunai ártér, a közlekedést biztosító folyó, a hatalmas állatállománynak legelőt nyújtó kiterjedt pusztaság, no meg az érsekség minden időben megélhetéssel kecsegtette a Duna-Tisza köze legrégibb városának lakóit. - A város polgárosodását isten igazából 1894-95-től kell, hogy számítsuk, amikor eldönti a kormányzat, hogy törvényszéket épít Kalocsán. Akkor jelentek meg az első nagypolgári épületek. Tehát ma, amit börtönnek ismerünk, akkor ez a törvényszék, akkor azonnal felépül a mellette lévő sarokra egy-egy bankszékház. - A Viski Károly Múzeum épülete is éppen a XIX. századnak ebben az időszakában épült, belvárosi elemi iskolaként. A múzeum 1970-ben vette birtokba, majd gyorsan be is lakta. Ide került a történeti és a néprajzi gyűjtemény, valamint az egykori kalocsai jezsuita főgimnázium szertárának értékes és világszerte ritkaságnak számító ásványtára is. A kiállítási mód a Magyar Nemzeti Múzeum régen megsemmisült első ásványtani tárlatát idézi. - Ez az ásványtár a XIX. század második felében és a XX. század elején áll össze, ami azt jelenti, hogy a történeti Magyarország területén lévő összes bányának, összes kőfejtőnek az anyaga itt van. Az összes magyar ásvány itt van, magyar nevet kapott ásvány itt van ebben a gyűjteményben. - A múzeum utcájának végében, közvetlenül a buszpályaudvar szomszédságában a "Chronos 8" elnevezésű kibernetikus alkotás él és mozog együtt a várossal. Az alkotó Nicolas Schöffer 1980-ban döntött úgy, hogy szülővárosának olyan fénytornyot épít, amely a környezetének zajait érzékelve együtt ébred és alszik Kalocsával. - Különböző városokban felállított fénytornyokat, mint pl. itt Kalocsán is Chronos 8-at, ezekbe különböző fotocellák, illetve mikrofonok vannak beépítve, amely a környezetnek az ingereit a környezetnek a hatását, azokat érzékelik, és ezeket egy sajátos program szerint ezeket feldolgozza. És ezek alapján ad választ a külvilág ingereire. - A művész szülőháza helyén ma a róla elnevezett és az ő munkáiból berendezett kiállítás található. Nicolas Schöffer kinetikus és kibernetikus alkotásaival jócskán megelőzte a korát. Úgy tartotta, hogy "régi művészettel nem lehet új társadalmat csinálni". A dinamikus mozgás, az átalakulás, és a reagálás a környezeti változásokra Schöffer művészetének alappillérei. - Ugye az eddigi statikus szobrok helyett ő dinamikus, tehát kinetikus szobrokat alkotott. Az ő alkotó anyagai, ellentétben a hagyományos szobrászat anyagaival, ő elfolyó anyagokkal dolgozik, a térrel az idővel és a fénnyel. Tehát ez a három fő alkotóelme az ő művészetének. - Kalocsa fazekasmestere, a karcagi származású Kovács László viszont nagyon is kézzelfogható anyaggal, az agyaggal dolgozik. A fazekas alkotóház az a hely, ahol, a víz, a sár, a levegő és a tűz kerámiateremtő közeget alkot. - Tehát egy fazekasmester nem biztos, hogy attól fazekasmester, hogy állandóan, mindig magas művészi igénnyel, magas értékű dolgot hoz létre. Én készítek csirkeitatót, virágtartót, alátétet, a halászleveses tányéron át egészen a bonyolult díszkerámiákig. Én azt mondom, hogy éltetni kell ezt a szakmát minden korban, mert egyébként annyira megváltozik és elmegy egymás mellett a közízlés és a hagyományos technológia, hogy egy idő után a kutya se vásárolja ezeket az edényeket, hogyha nem tartunk együtt a korral. - A fazekasmester szerint a megváltozott konyhakultúra is azt követeli meg a mesterektől, hogy például mosogatógépben tisztítható és mikrózható termékeket is előállítsanak. - Ezzel fejlődni kell, nem érünk vele semmit, hogyha továbbra is múzeumi tárgyakat másolunk, mert akkor ez a mesterség nemhogy él, hanem visszafejlődik és egyszerűen eltűnik. - Merthogy a hagyományápoláshoz az is szorosan hozzátartozik, hogy a jelenben életszerűen működik a kézműves műhely. - Hej, ha az inkák láthatnák, hogy mivé szelídült vad paprikájuk! Machu Picchu elöljárója, a nap fia bizonyára Kalocsát választaná legkedvesebb testvérvárosának. Az indiánok fűszernövénye Bács - Kiskun megye Duna melletti településén új otthonra lelt, kellett ehhez a török közvetítés, no meg a helyiek nyitottsága, amely szakértelemmel egyesülve Hungarikummá nemesedett. - Magyarország a paprikatermelés északi határán van, tehát tőlünk északabbra már nem érik be a paprika, vagy nem minden paprika érik be. - Aki viszont azt hiszi, hogy Mátyás király tunkolhatott kenyérdumót pörköltszaftba, vagy Árpád vezér meghinthette zsíros kenyerét egy késhegynyi őrleménnyel, na az bizony téved. - Amikor borshiány volt, akkor bors pótlónak használták a paprikát legelőször. Otthon felfűzték, nappal szedték, este felfűzték a paprikát, felakasztották, a természetes levegő kiszárította és utána megőrölték. A kereskedők felvásárolták és őrölték, így került exportra. - Vörös, mint a paprika. Tartják a mérges emberről. Ez a hasonlat azonban erősen sántít, a paprika ugyanis nem vörös, hanem piros! A kapszantin és a kapszorubint adja a színt, a kapszaicintartalom pedig a csípősséget. Érdekes, hogy amíg a nemesítők nem édesítettek a fűszernövényen, addig az a Duna vizével megküzdve veszítette el erejét. - Úgy tették édessé, hogy a felhasított paprikát rákötötték a hajók, uszályok oldalára, amelyek álltak és a víz kimosta az erejét, megszárították és vízimalmokon megőrölték. Igazából, akkor kapott szárnyakat, amikor 1928-ban sikerül a csípősségmentes édes paprikát nemesíteni, azután látható a fellendülése a paprikafogyasztásnak egész Európában. - A gazdák azt mondják, hogy az, hogy a paprika sokat kint alszik a szüretig, bizony komoly kockázat: a hidegre ugyanis érzékeny a növény, könnyen meghűlhet ődrágasága. Egyébként érdekes szokás, hogy még a kalácsba vagy ahogy errefelé mondják, a kácsiba is belekerül cukros töltelékként. - Kácsinak hívták régen, mert ami kelt tészta, az mind kácsi. Ezt mindenki termelte a paprikát, és mindenkinél ott volt háznál. Azért csináltak kalácsot vagy kelt tésztát, mert az laktató, hátha volt 4-5 gyerek, nem annyi gyerek volt, mint most. Három generáció, ha egy háznál lakott, ott a nagymama volt a valaki, aki sütött meg főzött. - Vig Sándorné azt meséli, hogy a paprikás kácsi Kalocsának és szállásainak, így Homokmégynek is jellegzetes étele. A puha tészta, a paprika és a cukor násza az ízek orgiája! Ez a paprikás cukros massza nem csak színre, de ízre is piros! - Leves után másodiknak bármikor sütnek kalácsot. Biztos, hogy van benne egy paprikás, mert én imádom, meg a legidősebb unokám szereti a paprikás kalácsot, meg a lányom. - Kalocsa a régvolt idők íze mellett egy jellegzetes "partos házat" is átmentett a jelenkorba. A Duna vize hívatlan, de gyakori vendég volt errefelé, a vályog mégis szivacsmód szívta magába. Az ár és a sárfal közvetlen találkozását úgy akadályozták meg, hogy az épületet egy dombocskára, vagyis inkább partocskára építették. - Több mint 220-230 éves épületről beszélünk. A házra, hogyha ránézünk, kívülről egyből tudhatjuk azt is, hogy maga a tulajdonos, milyen felekezethez tartozott. Mivel érseki városban vagyunk, egyértelmű, hogy katolikus családról volt szó, hiszen a kéményen is megfigyelhetjük a keresztnek a jelenlétét. -A tájház pingált fallal, autentikus berendezéssel, bútorokkal, eszközökkel és a kalocsai népművészetet bemutató kiállítással hirdeti, hogy milyen volt az élet a kalocsai Sárközben nagy, vagy éppen dédszüleink idejében.