Egy sikeres életpálya titkait és a XIX. század legnagyobb magyar festőjének alkotásait ismerhetik meg egy kiállítás előkészületeibe is bepillantva. Munkácsy Mihály a magyar festészet kivételes tehetségEgy sikeres életpálya titkait és a XIX. század legnagyobb magyar festőjének alkotásait ismerhetik meg egy kiállítás előkészületeibe is bepillantva. Munkácsy Mihály a magyar festészet kivételes tehetségű és különleges sorsú egyénisége volt. Az egykori európai és amerikai műgyűjtők körében rendkívül népszerű szalonképeinek jó része már Párizsban elkelt a festőállványról, így ezek nem szerepeltek magyarországi kiállításokon. A filmben olyan festmények is láthatóak, amelyeket soha vagy évtizedek óta nem látott a nagyközönség. A dokumentumfilm a mester más művészeti ágakkal való kapcsolatára is kitér.ű és különleges sorsú egyénisége volt. Az egykori európai és amerikai műgyűjtők körében rendkívül népszerű szalonképeinek jó része már Párizsban elkelt a festőállványról, így ezek nem szerepeltek magyarországi kiállításokon. A filmben olyan festmények is láthatóak, amelyeket soha vagy évtizedek óta nem látott a nagyközönség. A dokumentumfilm a mester más művészeti ágakkal való kapcsolatára is kitér.

A teljes leirat forrása a teletext.

Munkácsy a nagyvilágban A Magyar Nemzeti Galéria kiállítása a nagyvilágban szétszóródott Munkácsy képekből ad válogatást. Filmünkben bepillantást nyerhetnek a kiállítás előkészületeibe, és a magyar képzőművészet legismertebb alkotójának művészetébe. Munkácsy már életében sikeres és ünnepelt festő volt. Akinek műveiért Európa és Amerika műgyűjtői versengtek. Ennek következtében alkotásainak jelentős része külföldre került. New Yorkból, Párizsból, Moszkvából, Hamburgból, Bukarestből, valamint számos amerikai magángyűjtőtől érkeztek képek a kiállításra. A legtöbb kép az amerikai magángyűjtőtől Pákh Imrétől érkezett. - Van itt egy Munkácsy portré, amelyet nemrég vettem, és én is itt tekinthetem meg először. Úgy lettem Munkácsy-gyűjtő, hogy rám maradt, örököltem egy Munkácsy rajzot, és így kezdődött. Mivel Munkácsy is Munkácson született meg én is, hát ez a kötődés. "A New Yorkban élő magyar üzletember tulajdonában ma már több, mint harminc Munkácsy kép van. Ebből huszonnégyet be is mutat a Nemzeti Galériában." - Talán a képeknek, az én képeimnek a fele, azokhoz tartozik, gondolom, amelyeket még Sedelmeyer idején kivittek Amerikába, és ott adták el, szóval a magyar közönség, ha láthatta is, akkor csak talán fényképen. Fekete-fehérben, esetleg. "Az egykori amerikai gyűjtők körében rendkívül népszerű szalonképek jó része már Párizsban elkelt a festőállványról. Így ezek nem szerepeltek magyarországi kiállításokon. A tárlat olyan festményeket is bemutat, amelyeket soha, vagy évtizedek óta nem látott a nagyközönség. Ez a festmény csaknem száz év elteltével került vissza Magyarországra." - Ezeket a képeket így együtt, még soha senki nem látta, mi se, a szakma se, azért mert ezeknek a jelentős része szinte azonnal kikerült Amerikába, még műteremből. Az úgynevezett szalonképek és a tájképeknek az a gazdagsága, ami itt jelen van, ez az igazi újdonság. "A tárlaton száztizenöt Munkácsy festmény, és a művész huszonkilenc grafikája szerepel. A műalkotások folyamatosan érkeztek a márciusban nyíló kiállításra. A képek beérkezése után a kölcsönző fél szakemberei, és a galéria restaurátorai megvizsgálták a műalkotást. A festmények egy kísérő dokumentummal érkeztek, amely szinte olyan, mint egy útlevél. Ebben leírják, milyen állapotban volt a kép az induláskor, és a szakemberek megállapítják, történt-e változás a műalkotáson a szállítás alatt." - Ebben szerepelnek régebbi javítások, sérülések. Útközben eltemetett lepergések, a kisebb gondok, amit mi rögzítettünk. Ez azért fontos, mert sokszor utazás közben, és esetleg nem kívánt klíma körülmények között, mechanikai sérülések, egyszerűen csak meghullámosodás miatt, jó, ha ezt rögzíteni tudtuk. - Az úgynevezett állapot jegyzőkönyvből kiderül, hogy történt-e változás a képen a szállítás alatt. Azaz a kép kiállítható állapotban van-e? Az esetleges hibákat a restaurátorok kijavítják. De van, hogy már a kép megérkezése előtt tudják, hogy a képet restaurálni kell. Így történt ez a Honfoglalás című kép színvázlatával is, amely a szegedi Móra Ferenc Múzeumból érkezett a kiállításra. "A Magyar Nemzeti Galériába kerülve a restaurátorok felmérték a kép állapotát, milyen javítások történtek a festményen, és milyen szennyeződések vannak rajta. Ez a munka, mivel a szakemberek egyszerre több képen is dolgoznak, körülbelül egy hónapig tart. A több hetes munkálatok eredményeképpen, a kép tisztításán vannak túl a restaurátorok." - Új húzószélt vasaltunk rá, majd újból feszítettük, ezután következett a tisztítás, ahol megnéztük, hogy milyen javítások, régebbi javítások voltak a képen. Mi az, ami egyszerűen csak a megöregedett lakkfelület eltávolítása volt, ezután következett a felületfolyamatossági hiányok pótlása, magyarán a kittelés, tehát amikor kisebb hiányok, nagyobb hiányok vannak és ezt pótoltuk kitteléssel, majd aláfestettük, lelakkoztuk a képet. "Így indult el a kép megfiatalítása. Most pedig a részletek javítása zajlik. Munkácsy a kép elkészítéséhez maga is tanulmányokat készített, sok modellt kiválasztott, akiket lefényképezett. Az alakok megformálására nagy hangsúlyt fektetett. Művészettörténészek szerint a képen Jókai Mór is szerepel, akinek a Mester a honfoglalás ábrázolásához is kikérte a véleményét. Ez a kép, a Parlamentben kifüggesztett eredeti műalkotás színvázlata. Munkácsyt a magyar kormány kérte fel, hogy fesse meg a honfoglalás szimbolikus jelenetét, az épülő Országház számára. A történelmi képhez gyüjtőutat szervezett. 1891-ben Észak - és Dél Magyarországon, Erdélyben fotóztatott típusokat. 1892-ben festette a feles változatot. A restaurátorok elmondása szerint a kép jó állapotban érkezett a kiállításra. Csak apróbb karcolásokat lehetett rajta látni. A festményt olajfestékkel, úgynevezett beilleszkedéses retusálással javították. A szakembereknek munkáik során el kell dönteni, hogy mi az, ami beletartozik a kép kompozíciójába, s mi az, ami később került fel a vászonra, tehát el kell tüntetni. A restaurálás során olyan információk is láthatóvá válnak, ami a Mester tervezéséről, változtatásairól árulkodik." - A festmény vázlat-jellegére utal, hogy nem csak a portrék vázlatos jellegűek, hanem az ilyen megoldások is, mint például ebben az esetben a sátor helyzete, amely jól látszik, a passzoditás nyomát követve, hogy eredetileg egy nagyobb sátort tervezett ide festeni, aztán a későbbiekben alakított ekkorát, valószínűleg a kompozíció megfelelőségének jobban megfeleljen. "Így a részletek, illetve a hozzájuk készült tanulmányok láttán nem meglepő, ha munkásságából a vázlatok és a részlettanulmányok különösen nagy vonzerővel emelkednek ki. Munkácsy mindenben ügyelt a részletekre. Képeihez a keretet is leggyakrabban maga választotta, határozta meg a keret formáját, típusát." - Ebben a korban, a XIX. század közepétől, már azért használnak, ez például a gipsz, illetve, ami jóval nehezebb, ugye, mint a fa, tehát ebben az esetben pont az ellenkező tért érnek el, mint ebben az esetben, ahol papír, tehát egy öntött papírból van megformázva ez a mintázat, ezt hordták fel, ezt építették rá, az egyébként fából készült, normális faipari szerkezetű, és csapolású hordozó keretre. Ezt éppúgy alapozni lehetett, aranyozni, festeni, mint a normál fa kereteket. "A festmény mérete miatt a kiállításra külön érkezett a kép és a keret. Ezek a restaurálás után összeállítva kiállíthatóvá váltak. Az előkészületek utolsó lépése, a terem rendezése, amikor is a képek a helyükre kerülnek. Ám a rendezés során minden apró részletre, még a terem színére is figyelni kell." - Igyekeztünk egy szalon enteriőrt létrehozni, azért, mert Munkácsy végül is az élete java részét, ha úgy vesszük, hetvennégytől - hetvenöttől, élete végéig tulajdonképpen ebben nagypolgári miliőben élte le. A Krisztus képekhez gondoltunk egy kék színt, azért mert sok képen szerepel a kék, ez fontos a rendezésnél, hogy meg kell nézni a képeket, hogy milyen. Lehet a párja ennek a sarokteremnek a másik oldalon egy sötétzöld szín, amelyen a szalonképek egy része, és a portrék jelennek meg, és a többi pedig ez a pompei vörösnek szánt, de végül is egy mély vörös színű szín, ami jól illik a XIX. századi képekhez általában, Munkácsyhoz is jól illik, és én úgy gondolom, hogy ezzel sikerül, - remélem, hogy sikerül - visszaadni a közönségnek azt a miliőt és légkört, ahol Munkácsy élt és dolgozott. - A kiállítás rendezése is művészet. A rendezők színekkel, formákkal, anyagokkal, a művekben kifejezett gondolatokkal dolgoznak. Munkácsy kiállítását időrendi sorrendben tárja a látogatók elé. A Mester korát, a szalonok világát idézik a színek, a terem bejáratai. A nézők így részesévé válhatnak e hangulatnak. - Megpróbáltunk egy kronológiai sorrendet felállítani, ezért indítunk ugye az egész korai képekkel, és innentől fogva végig, ameddig lehetett a kronológiát követni, követtük. De egy idő után ez egy kicsit megborult, mert a nyolcvanas évek, tehát hetvenkilenc és nyolcvanöt között négy teremre való anyag jött össze, ezért átléptünk a tematikus rendezési elvhez, tehát például a negyedik teremben csak tájképek vannak, az ötödikbe csak szalonképek, a hatodikba pedig a Krisztus-trilógia redukciói, illetve az ahhoz készült vázlatok. - Most induljunk el, nézzük meg a kiállítást, ismerjük meg Munkácsy alkotásait, pályájának főbb állomásait. "Munkácsy Mihály 1844. február 20-án született Munkácson, Lieb Leó Mihály és Reök Cecília gyermekeként. Fiatalon elveszíti szüleit, így Békéscsabára kerül nagybátyjához. Asztalos inasnak tanul, majd a segédi bizonyítvány megszerzése után Aradra megy." - Tulajdonképpen a nagy fordulat az hatvanegyben állt be, amikor is megbetegedett és Gyulán... visszatért Gyulára, akkor már a nagybácsi ott volt, és ott ismerkedett meg egy Fischer nevű helybéli rajztanár közvetítésével, azzal az akadémiai végzettségű Szamossy Elekkel, aki nem csak megtaníttatta vele a mesterség alapjait, hanem egy kicsit pótolta hiányos műveltségét. A pálya is tulajdonképpen ekkor indul, hatvanegy és hatvanhárom között. Ő mellette jár különböző helyeken, főúri kastélyokban, mert a vándorfestőknél ez szokás volt, hogy másoltak, restauráltak. "Pályakezdő éveiben a népi életkép műfaját próbálta kitágítani, átformálni úgy, hogy lehetőséget adjon tehetsége teljes kibontakoztatására. Munkácsy korai, népi életképei azt mutatják, hogy a művész igyekezett elsajátítani a kortárs magyar életképfestők, például Lotz Károly, Than Mór vagy Jankó János stílusát. Jellemzőek az élénk tiszta színek, az egyszerű, többnyire a kép közepére szervezett kompozíció, a derű. A formák kerekdedek, gyakoriak az íves alakban rendezett nagy drapériák. A festő minden téren kerüli az összetettséget, bonyolultságot, mindazt, ami ambivalens érzéseket kelthetne a nézőben." - Még ugyancsak ebben az évben keletkezik a Búsuló betyár, ami azért nagyon fontos, mert ebből alakul majd később ki a Siralomház, a Siralomház betyárfigurája, amely már más értelmezésekben... itt még egy klasszicizáló romantika stílusában készült népi életkép a Búsuló betyár, ami aztán később majd megváltozik más formában is. "Munkácsy a történelmi jelenetek rangjára emeli a magyar népi alakok küzdelmét. Az életkép megújítására a tájkép műfaja is lehetőséget kínál. Munkácsy ezzel kísérletezik Vihar a pusztán című festményén, amelyen a felhős égbolt legalább akkora szerepet kap mint a figurák. A Dűlő szénásszekér című festményen is kisebbek az alakok, mint a korai életképeken, amelyeken egyértelműen az emberek voltak a leghangsúlyosabbak." - A Siralomházzal Munkácsy egy olyan képet festett amellyel fölrázta a párizsi közönséget, mert a nép életképnek a... a nép egyszerű fiainak az ilyetén való drámai hangvételű ábrázolása nem volt szokásos. Düsseldorfi pszichologizáló iskola következtében, az érzelmeket, mindazt a feszültséget, ami egy halálraítélt ember esetében megjelenik, a szereplőkön meséli el, tehát a különféle reakciókon, hogy ki hogyan reagálja le azt, hogy itt most ez az ember meg fog halni. "Ezzel megnyílt a nagyvilág Munkácsy előtt. 1867-ben a Párizsi Világkiállításon találkozott először Courbet, Manet és általában a hatvanas évek realista és naturalista festőinek képeivel. Hatásuk a Zálogház és a Falu hőse, valamint a Műteremben című kép komponálásánál is érzékelhető." - A hátterét Munkácsy pazarul berendezett csodálatos műterme szolgáltatta. A Műteremben című kép, ahol a feleségével jelenik meg, éppen képet fest, ugye a festőállványon van egy kép, az állvány mögött ott van egy kislány, aki visszatérő alak a Munkácsy képeken, a Két család a konyhában című képen is ott van a kislány, a Siralomházon is ott van a kislány, és van egy külön kis kép is, a Kis bámészkodó, ami egy kicsit... talán egy kicsit allegorikus alak is ő, egy picit utalhat a múltra, mert ugye a népi életképeken tűnik föl ez a kislányalak, itt utalás lehet a múltra is. "Munkácsy számára világhírnevet hozó realista népi életképek megalkotásánál jutott el ahhoz a festőtechnikai megoldáshoz, amely az idő múlásával egyre több problémát okoz, és több esetben a mű teljes megsemmisülésével fenyeget." - Használatos volt egy vegyes összetételű alapozóanyag, amely egy sötét massza volt, amelyet a lealapozott világos alapozásra, kép alapozására, hiszen alapozva lehetett már a műkereskedőknél kapni ezeket a képeket, vásznakat, lealapozva egy viaszos alappal. Rátették ezt a bizonyos sötét, vegyes összetételű alapozóanyagot, amely nagyon jó volt arra, hogy a fehér, a világos színeket amikor rátették erre a sötétre, azok vakítottak szinte. "A festőtechnika sajátosságainak megismerése anyagvizsgálatok elvégzését, és a művész által alkalmazott anyagok meghatározását igényelte." - Nem csak bitumen, nem csak aszfalt, mert ugye átment ez, hogy aszfaltra festett meg bitumenre festett, szó nincs róla, az is van benne, de propolisz is van benne, meg sok minden más anyag is van benne, nem tudjuk, hogy melyik a felelős azért, hogy sötétedik és csúszik. Tovább kell majd még ezeket a vizsgálatokat folytatni, erre megvannak a terveink az elkövetkezendőkben. "A nagy realista életképekkel párhuzamosan Munkácsy számos tájképet is festett, különösen 1873-74 körül, amikor Paál László bíztatására, maga is kiköltözött néhány hétre a Barbizoni festőkolóniára. Ekkoriban jelentek meg festészetében a plein air hatások is." - Munkácsy hetvennégyben megfestett Poros úttal, tulajdonképpen ezt az utat járja, egy kicsit szabadabban kezeli mind a témát, mind pedig a festészeti eljárásokat mint a korábbi képein, ahogy áthalad a szekér, ugye, és felveri a port, azt az élményt, azt az impressziót próbálja visszaadni a képen, ahogy átsüt a fény rajta. Ő ezt kétszer is megfestette, a Poros út első változata előtt állunk itt most, és még körülbelül egy olyan, legalább is feltételezések szerint, tíz év múlva megismételte a képet még egyszer. "Sokoldalú érdeklődésének bizonyítéka, hogy vonzódott Rembrandt festészetéhez. Az ő alkotásai ihlették az Éjjeli csavargók megfestésének gondolatát. Ugyanehhez az élménykörhöz kapcsolódnak Munkácsy hetvenes évekbeli arcképei vagy polgári életképei. Munkácsy Mihály életében az 1878-86 közötti időszak hozta a legnagyobb sikereket. A sikerszéria első állomása a Milton volt. A képpel Munkácsy elnyerte a Párizsi Világkiállítás egyik aranyérmét, és a művet Sedelmeyer jóvoltából, meghozva alkotója számára a hírnevet, Európa számos városában bemutatták." - Munkácsy életében az első, és igazából meghatározó műkereskedő nem Sedelmeyer volt, hanem Goupil, Adolf Goupil, aki a XIX. század közepén az egyik legnagyobb metszet kiadót működtette Franciaországban. Ezért ő elsősorban olyan képekre vadászott - hogy úgy mondjam, - amelyekből sikeres metszetet lehetett utólag készíttetni. "Munkácsy életében nagy szerepet kapott a műkereskedelemmel való kapcsolata, különösen Sedelmeyerrel." - Ő nagyon jó hatással volt Munkácsyra, mert arra bíztatta, hogy a képei felületét minél változatosabbra, minél izgalmasabbra fesse meg. Ez nagyon jól látszik a Munkácsy tájképein vagy a szalon zsánereken. Amikor elhagyja ezt a sötét hátteret és egy világosabb háttér elé helyezve alakokat fest, például egy szalonképben, akkor sokkal bonyolultabb festői problémákat kell megoldania. Tehát sokkal több féle színt használ, nagyon érdekes árnyalatokat használ, sokkal nehezebb egy egységes árnyalatban összefogni azt a képet, mint volt a korábbi eljárás esetén. "Munkácsy életvitelében lényeges változást hozott a Cécile Papier-vel kötött házassága. Egyszerre gazdag ember lett. Feleségével fényűző, műtermes lakást béreltek. Az elegáns lakáshoz új életstílus is társult, így a minden napi kemény munka mellett a siker tartósságának zálogaként, fogadásokkal, bálokkal, nyilvános szereplésekkel tarkított élénk társadalmi életet éltek. A változás művészetében is tükröződött. Az életművön belül egy új műfaj, a szalonkép jelent meg. A Baba látogatói és a Zeneszoba című művei megragadó kompozíciójukkal és pazar színvilágukkal a legreprezentatívabb szalonképek közé tartoznak." - Ha megnézzük a szalonképeket, akkor azt láthatjuk, hogy van egy eléggé ismétlődő elrendezése ezeknek a képeknek, az egyikben a kompozíció úgy áll fel, hogy a kép két szélén van egy-egy csoportozat, és a közepe nagyjából üres. Egy picit ilyennek mondható a Csokorrendezés is, mert hiszen a csokrot rendező anya, a kép bal oldalán van, a gyerekek a kép jobb oldalán, de itt erősen kitölti a teret ez a rendkívül színes, és változatos virágcsokor, amelyet rendez az anya. És van egy másik típusa a képeknek, ahol a csoportozat középen keletkezik, tehát ott vannak a szereplők, - hogy úgy mondjam, - egy kicsit ilyen a Reggeli a nyaralóban. "Munkácsy egész életművére és minden alkotói periódusára jellemző a műfaji változatosság. Munkácsy festői tudását, felkészültségét, tájképei mutatják be a legérzékletesebben." - Az expresszivitás irányába jutott el, tehát kevésbé leíróak a késői tájképek, inkább olyanok, mint belső lelki tájak. Sokkal jobban kifejezik a festő attitűdjét, a világgal szembeni érzéseit. "Külön csoportot képeznek a kiállításon a nagy sikert jelentett monumentális vallási kompozíciók. A Krisztus-trilógia Debrecenben marad, de láthatóak az úgynevezett redukciók, a Mester által készített másolatok. A Krisztus Pilátus előtt, és a Golgota feles méretű változatai, illetve számos, korábban ki nem állított előkép és vázlat. A festő műkereskedője Sedelmeyer javasolta, hogy válasszon egy jelenetet a Szenvedés történetből. Munkácsy előbb elvetette a gondolatot, mert úgy vélte, hogy e témában nem lehet újat mondani a XIX. század végén. Majd 1881 májusában kiállította életműve egyik legigényesebb kompozícióját, a Krisztus Pilátus előtt című monumentális vásznat. Krisztus-trilógiája két festménye már akkor amerikai tulajdonba került. A harmadik mű, az Ecce Homo, a Mester utolsó alkotása, hosszas vándorút után Debrecenbe került." - Míg az első festményen egy ritmikus hullámzás, egy ilyen kígyóvonalszerűen viszi végig a legfontosabb alakokat, és a fehérekkel fejezi ki a drámaiságot, a Golgotánál, a második festménynél egy diagonális szerkezetbe fűzi föl az egész jelenetet, és rendhagyó módon a kereszt nem a középpontban van, hanem a festménynek a jobb oldalán, és ebből diagonálisan, átlósan fűzi föl a hatalmas tömegjelenetet. Munkácsyt ugyan a főalak és környezete izgatta, a megfeszített Krisztus, de legalább úgy izgatta az eltávozó embereknek a lelkiállapota, vitája. És a festménynek a másik sarkában, Krisztusnak az alteregóját, a feltámadt Krisztust jeleníti meg a lovas figurával. Mintegy ezzel utal a három, csak Nagypénteki témájú képen belül, a feltámadásra és az eszme győzelmére. Az Ecce Homo már nagyon fáradt alkotása, élete utolsó műve, nagy betegen festette meg, és tulajdonképpen nagyon illik rá az, amit egyik fiatal látogatója, egy tizenhét éves fiatalember írt, Dublinban a Királyi Akadémián, őt véletlenül James Joyce-nak hívták. James Joyce a műben rejlő drámaiságot, a minden alakban megjelenő drámaiságot fejezte ki. Mindhárom művön a főalakban Munkácsy belső önarcképére kell ismernünk. Az első festményen magabiztos ez a Krisztus, és magabiztos az a Munkácsy, aki festette. A második festményen már szenvedő magát jeleníti meg, hiszen tudjuk, hogy nyolcvannégy körül már komolyodtak a betegségének a jelei, és az Ecce Homón igazi, lélektani dráma során önmaga, szenvedő önmaga jelenik meg, aki szinte már el is veszítette a kapcsolatot a valóságával, és az égre tekint és nem törődik a környezetével. "Munkácsy a képek elkészítéséhez tanulmányokat készített, az alakok megformálására nagy hangsúlyt fektetett. Munkásságából a vázlatok és a részlettanulmányok különösen nagy vonzerővel emelkednek ki. Sedelmeyer biztatására, 1886 őszén Munkácsy áthajózott Amerikába. Műkereskedője azzal kecsegtette, hogy odaát kiváló megrendelésekre számíthat. Ám az út üzleti szempontból nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Bécsben felajánlották, hogy ő készítse el a Kunsthistorisches Museum lépcsőházi mennyezetének dekorációját. Munkácsy némi gondolkodás után elvállalta a megtisztelő, ám de szokatlan feladatot. Élete utolsó másfél évtizedének tragikus kettőssége, a ragyogó közéleti szereplése és a belső magány, sajátos feszültséggel telítette kései alkotásait. - A kiállítás egy új képet szeretne festeni Munkácsyról. A szegény asztalos inasból nemzeti hőssé váló Munkácsy mellett a Párizsban élő nagyvilági művészt is bemutatja. Munkácsy párizsi házában sok nevezetes látogató fordult meg, köztük írók és zeneszerzők is. - Amennyire nőtt a népszerűsége itthon, Magyarországon, olyannyira ez duzzasztotta a párizsi népszerűségét is. Olyannyira, hogy 1880-as évek végére a párizsi szalonjába is, az összes, akkori komoly, nagynevű francia művész, íróember megfordult. - Az 1880-as években roppant sok irodalmi műalkotás születik vele kapcsolatban, Liszt több alkalommal is vendége volt. Amikor utolsó Nyugat-Európai turnéjára indult, 1886 márciusában Párizsba érkezve, Munkácsy egy nagy estélyt szervezett a tiszteletére, amelyen többek között a híres francia zeneszerző, Saint-Saens, Liszt barátja is fellépett, és az estély meghívójára Munkácsy egy új Liszt-portrét rajzolt. - A XIX. századi magyar festészet egészének megértéséhez szüksége van arra, hogy a század második felében tevékenykedő Munkácsy, aki nemzetközi hírnevet is elért, művészetével hozzájárult ahhoz, hogy értsük ezt a kort, hozzájárult ahhoz, hogy a hagyományok tovább öröklődjenek, és hozzájárult ahhoz, - főleg a festésmód mikéntjét tekintve, - hogy az újító szándékú művészek az ő művészetéből kiindulva, tovább vigyék a magyar festészetet. "Munkácsy az európai népek művészetében a magyar művészetet is sajátos arculatúvá, és ugyanakkor egyetemes jelentőségű tette. Munkássága a XIX. században a Legnagyobb magyar festő megtisztelő címét hozta meg számára. Munkácsy minderről így vall egyik levelében:" "Természetesen azt nem is sejtettem, hogy mi lesz belőlem, milyen festő leszek. Csak festő akartam lenni, aki dolgozhat. Ez volt egyetlen kívánságom."