Csokoládémúzeum. Farkas Elemér szenvedélye a csokoládé - gyűjteménye a csokoládé történetét mutatja be, kezdve a kakaóbabfajtákkal, a kezdeti gyártási technikákkal, eszközökkel, csomagolási különlegességekkel. De a műsorból képet kaphatunk a csokoládéfogyasztás kultúrájának változásáról is.

A csokoládénak fantasztikus története van: Mexikóból, Közép-Amerikából, Dél-Amerikából és Brazíliából került Európába a kakaó. Nagyon nemes termék volt. Száz szem kakaóbabért lehetet egy rabszolgát vásárolni, és tíz szemért egy nőt is egy éjszakára. Dél-Amerikában, Közép-Amerikában és Mexikóban a csokoládé istenségét, Moctezumát szeretném megmutatni önöknek. A csokoládé egész Moctezuma koráig visszavezethető. Az istenek eledele volt, szívesen fogyasztották, mert energiát ad, nagyon nagy tápértéke van. Először is a termést hadd mutassam meg önöknek! Ez egy Ghánából származó igazi kakaóbab. Maga a termés a fáknak a törzsén terem kb. ekkorára. Különböző fajták vannak. Ugyanúgy, mint Magyarországon az alma, itt kakaóban is többféle és többfajta termés van. Évente kétszer szüretelik, folytonosan érik a gyümölcs. Ami nagyon lényeges, hogy legalább 80 százalék páratartalom és legalább 25 fok meleg szüksége ahhoz, hogy a kakaó termése meg tudjon érni és teremni. Amikor a különböző érettségi fokon zöld, sárga, egészen piros vagy barna színűvé érik a kakaóbab termése, akkor nagy machetékkel mennek a kakaóbab-szüretelők és levágják a fa törzséről, majd még ott az ültetvényen a machetével fölcsapják, és kinyitják a fajtától függően 20-30 szem kakaóbabot tartalmazó termést. Először csokoládéivó szalonok alakultak Londonban, Velencében, Rómában, Párizsban. Nagyon drága élvezeti cikk volt a folyékony csokoládé két-háromszáz évvel ezelőtt. Ezek egy európai csokoládégyárról készült képek, melyek az 1800-as évek kakaófeldolgozását mutatják. Itt a cukor- és az alapanyagraktárt látjuk: jutazsákokban és hordókban érkezik be a termés az üzembe, majd különböző őrlőkön megőrölték a cukrot és a kakaóbabot is. Ahhoz, hogy szilárd csokoládét lehessen készíteni, a kakaóbabot meg kell pörkölni. A pörkölés után kisajtolják belőle a kakaóvajat. Visszamarad a kakaópogácsa, s majd a kakaópogácsából készül a kakaó. A kakaóvaj, cukor és egyéb ízesítők hozzáadásával készül majd el később a szilárd csokoládé. Spanyolországban nagyon divatos volt a cukrozott mandula. Majd Plessis-Praslin herceg szakácsa és a cukrásza készítette el az első regensburgi fejedelmi ülésre az első csokoládéval bevont mandulát, melyet a herceg nevéről pralinénak neveztek el. A bonbon németül cukorkát jelent, nálunk pedig töltött csokoládékülönlegességet. Ugyanezt Franciaországban pralinénak hívják. Az 1860-as évektől már kezdtek csokoládégyárak létesülni, de igazából tökélyre a Gerbeaud, a Szent István csokoládégyár és a Stühmerék fejlesztették ki. Nagyon sok csokoládégyár volt, divatos üzletággá alakult ki a századfordulón. Az én gyűjteményem a századfordulón már nem létező csokoládégyáraknak a csomagolásaiból, dobozaiból és az értékesítéssel kapcsolatos darabjaiból: csészékből, berendezésekből, bútorokból áll. A gyűjteményem egyik leg- értékesebb és legkedvesebb darabja ez a Jordan & Timaeus nevű kakaódoboz. Ezt a csomagolást a csokoládé- üzletekben értékesítésre használták, ebben szállították a kakaó- és csokoládégyárakból az üzletekbe a kimérős kakaót, és precíziós mérlegen kimérték a fogyasztóknak: 10-20 dekát, ki menyit kért. Szeretném bemutatni ezt a nagyon szép ónémet berendezést, eszközökkel. Ez egy sziráki delikátesz csokoládéüzletnek volt a berendezése. Különösen gyönyörű ez a koloniál stílusú mérleg. A csokoládét először, milyen érdekes, patikában értékesítették, és gyógyszerként, roborálószerként árusították. Ez a mérleg mind a mai napig működik, pedig megvan vagy 120 éves. Tizenhat évvel ezelőtt kezdtem el gyűjteni: egy macskanyelves dobozt vásároltam Szentendrén egy antikvitásban, és tulajdonképpen ettől kaptam kedvet a gyűjtésre. Utána kezdve elkezdtem csereberélni, vásárolni, más gyűjtőkkel felvenni a kapcsolatot. Utána megismertek a törzsvevőink, a barátok, ismerősök, antikváriumosok, és gyűlt, gyűlt a gyűjtemény. Ez a macskanyelves dobozok közül az egyik első darab. Mivel Magyarországon találták fel a macskanyelvet, Magyarországon készítették az első macskanyelves csomagolásokat. Ez a Szent István csokoládégyárban készült. Igazából úgy ráismertem erre a kis tarka csíkos macskára: gyerekkoromban a nagymamának is ilyen volt! Az udvaron kergettük a kismacskát, ezért hát egy ilyen személyes kötődésem is volt. Kezdetben nem is gondoltam, hogy én majd csokoládésdoboz-gyűjtő leszek, de végül is ez az, ami megihletett, s ebből lett ez a gyönyörű csokoládétörténeti gyűjteményem. Ebben a vitrinben porcelánozott csokoládéfigurákat tetszenek látni, kézzel vannak megfestve. Ennek a Jancsi és Juliskás figurának van egy nagyon különleges története. Jancsi megvásárolta ezt a házaspárt, mielőtt behívták katonának, és a második világháború idején bevonult. Vége lett a háborúnak, de sajnos Jancsi nem jött haza. Juliska őrizgette a Jancsi-figurát, közben eltelt egy év, két év, három év, öt év, és közben a faluban mindenki férjhez ment, csak Juliska nem. Mit ad isten, beleszerettek Laci bácsival egymásba, és Laci bácsi elvette feleségül Juliskát. De öt év után a faluba hazajött Jancsi, és őrizgette a Juliska-figurát. Hát nem lehetett mit tenni, Laci bácsié volt Juliska, ezért Jancsi öreglegény maradt. Mikor Laci bácsi megtudta, hogy a múzeum megnyílik, így szólt: No, anyjuk , most már nyolcvan- évesek vagyunk, már unokázunk, nem őrizgetjük tovább a figurát, beadjuk a múzeumba! Ezt meghallotta Jancsi bácsi, aki a Juliska-figurát őrizgette, és ő is elhozta nekünk a múzeumba. De természetesen tisztes távolságra vannak, mert ők nem házasok. A múltkor volt itt egy nyugdíjascsoport, s egyszer csak egy nénike elkezdett visongatni: Á, ezt a figurát a Manci festette, azt a Juci, amazt meg a Kató! Hát nem tudtuk, hogy mi a sztori. Végül kiderült, itt a fényképen tetszenek látni, hogy ez a kedves hölgy a csokoládégyárban dolgozott, és ő festegette annak idején ezeket a Jancsi és Juliskákat meg ezeket a kutyafigurákat. Olyan kedves volt, hogy elhozott egy fényképet nekünk, amely a gyárban örökítette meg őt húszéves korában, ahogy festegeti ezt a Jancsi és Juliskát. Így lett kerek a Jancsi és Juliska története. A forró csokoládénak az elkészítési módjában fontosak az alapanyagok, és hogy nem szabad 80 foknál melegebbre hevíteni, mert a hő hatására cukor karamellizálódni kezd. A csokoládét porítjuk, majd hideg tejjel összekeverjük, és egy ilyen szép régi csokoládékészítő kannába öntjük, ezzel a fakanállal habosra keverjük, végül egy szép porcelán csészében szervírozzuk. Spanyolországban kétfülű csészéből isszák a forró csokoládét. Fedéllel lefedik. Mivel nagyon szeretik a spanyolok a forró csokoládét, teljes áhítattal itták, és hogy biztosan ki ne ejtsék a kezükből, szorították a csészét. A fedőt levették, és itták belőle a finom, krémes forró csokoládét. Az én gyűjteményem főleg az 1900-as évek márkái csomagolásának a történetét foglalja össze, természetesen vele együtt mást is. Úgy gondoltam, hogy ezeket meg kell őrizni az utókor számára. Nagyon sok szív, lélek és szeretet van a csomagolások tervezésében, a finomságában, a dizájnjában. Tehát a külső a múlt században is és manapság is mindenképp utalt a tartalom finomságára, talán a modern csomagolás, a minimalista stílus kivétel ez alól. De hát ez a modern világ. Hozzáteszem, hogy a gyerekek ezeket a nagyon szép míves, színes dobozokat nézegetik a legnagyobb szeretettel. Mutatok önöknek egy nagyon különleges magyar grafikusművésznek, Lukács Katónak a gyönyörű csokoládésdobozaiból néhányat. Ő a 20-as években született, és az 50-es, 60-as években volt a pályája csúcsán. Egy híres zeneszerzőről elnevezett salzburgi csokoládégyárnak is tervezett. Milyen érdekes, hogy az akkori kor trendi dobozát megcsinálták. Megmutatta, hogyan lehet a népművészetet és az ősi magyar hagyományokat ötvözni egy csokoládésdobozban úgy, hogy ne legyen nagyon csicsamatyó. Ennek a doboznak a különlegessége, hogy többemeletes, és gumival ki lehet nyitni, és még ilyen rejtekdoboz-része is van. Énnekem különösen ez a doboz kedves. Ez a Szent István csokoládégyár terméke. Az összes magyar népi hagyomány rajta van: a kalocsai, a matyó, a hortobágyi, valójában a magyar történelem jellegzetes motívumai, és mégis a kor trendi csomagolása volt. Ez egy 1920-as években készült amerikai bonbonosdoboz. Amerikában egy ócskavásáron vettem, mert annyira csúnya, hogy nekem így szép, és Európában ilyen jellegű, ennyire csicsás dobozok nem voltak. Papír-, fém- és fadobozok is vannak. A fa és a fém azért jobban fönnmarad. Sok szép díszdobozt a hölgyek csecsebecse- és ékszertartónak vagy egyéb kis háztartási dolgok tartására használták, ha utána el is felejtették, s évekig benne maradt a fiókban, évekig ott volt, de nem lett semmi baja. Ez szerintem csak egy nagyon kis szériában készülhetett, nagyon szép selyem belseje van. Amit sikerült kinyomoznom erről a dobozról, hogy amikor megvásárolta a kedves férj vagy szerető, vagy barát az operajegyet a kedves partnerének, és el szerettek volna menni az operába, akkor egy kis parfümöt, két csokoládét tett bele, és pecsétviasszal lepecsételve adta át a jegyet. Ilyen előkelő módon hívta meg a kedves hölgyet egy operalátogatásra. Az 1800-as években, amikor elkezdték készíteni a szilárd csokoládét, először tábla formájában készítették. Ez egy régi öntőforma, ilyenben készítették a táblás csokoládét. A legősibb formája a csokoládénak a kerek csokoládé. Egy Gombóc Artúr is azzal kezdődik: "Kerek csokoládé...!" "A kerek csokoládét, a szögletes csokoládét, a hosszú csokoládét, a rövid csokoládét, a gömbölyű csokoládét, a lapos csokoládét a tömör csokoládét, a lyukas csokoládét, a csomagolt csokoládét, a meztelen csokoládét, az egész csokoládét, a megkezdett csokoládét, az édes csokoládét, a keserű csokoládét, a csöves csokoládét, a mogyorós csokoládét, a tejcsokoládét, a likőrös csokoládét, a tavalyi csokoládét, az idei csokoládét, és minden olyan csokoládét, amit csak készítenek a világon!" Ez a különleges forma igen vastag, több centiméter átmérőjű. Ezt lehűtötték, majd a folyékony csokoládét ide belecsurgatták, mozgatták, míg el nem készült a korpusza, a pralinénak a burokja, majd ezen a kis lyukon feltöltötték finom tejszín- és mogyorókrémmel, a megrendelésnek megfelelően, majd bedugaszolták, és készen is lett a finom, golyó alakú csokoládépraliné. 1880-ban nyílt meg egy budapesti csokoládégyár, és az akkori marketingeseknek is kellet gondolkodniuk - mert akkor még csak nyomtatott sajtó volt, és szórólap -, hogyan is hívják be az üzletekbe a kedves fogyasztókat. Akkor úgy gondolták, hogy csinálnak egy buksza alakú csokoládét, ilyen szép kis csatos buksza alakú csokoládét. Kiöntötték csokoládéból, és meg- kínálták vele a kedves arra járókat. Sajnos a második világháborúban az oroszoknak és a németeknek egy népes fogyasztói körük volt, ezért csináltak töltény alakú csokoládét is. A gyűjteményem egyik nagyon kedves darabja ez a gyönyörű huszárruhába öltözött fiatalember, aki egy Florentina-ruhás hölgynek kínálja a csokoládét. Itt tetszenek látni: Cortezék behozták a kakaót Európába, egy fantasztikus hajókikötő, gyönyörű vitorlások és egy kakaóőrlő a tengerparton. Itt pedig a hajókikötő mellett egy gyönyörű gyarmatárudoboz-raktárt tetszenek látni, ahol kakaós-, teás-, kávés és még magyarpaprikás- dobozok is helyet kaptak. Száz évvel ezelőtt a magyarok eladtak paprikát Dél-Amerikában, Brazíliában, és árucserében pl. kakaót hoztak be. Ennek a csereberének az eredménye, hogy egy prágai gyűjtőtől ez a gyönyörű Orion kakaósdoboz is helyet kapott a gyűjteményben, és a mindenki által ismert cicás szerencsi kakaó doboza. Ezek a csomagolások az 1900-1910-es évekből valók. A híres magyar Stühmer család fejlesztette ki a porcelánbevonatú csokoládéfigurákat. Az elkészült csokoládéfigurákat bevonták ezüst sztaniolpapírral, majd egy viaszos-parafinos porcelán alapú réteg került rá, végül megfestették. Ezek a húsvéti nyuszik, ezek pedig különféle Mikulás-formák, sőt még hóember is volt belőle. A századfordulón divatos volt a kakaós csomagoláshoz különféle ismeretterjesztő anyagokat nyomtatni: az állatvilágról, a fűszerekről, a növényekről, a virágokról, a népviseletről, különféle nemzetiségi szokásokról, attól függően, hogy melyik országban hozták forgalomba a terméket. S egy nagyon különleges kiadványban a párizsi világkiállításra a pavilonokat jelentették meg. Gyerekkoromban én a Korfu- szeletet szerettem a legjobban, én a 60-as években gyerekeskedtem. Egy gyerekízlésnek akkor az felelt meg a legjobban, így hát előfordult, hogy anyukámtól vagy a nagymamámtól még el is csentünk 10-20 fillért. Egy húszba került akkor. - Ennyit tegyünk rá? - Én többet. - Én azt gondolom, hogy a gyűjtő soha nem áll le, mert mindig lehet valami újat találni. A legnagyobb probléma az, hogy már kinőjük ezt a helyiséget. Van egy álmom, hogy országspeci- fikussá fogom tenni a gyűjteményt: Párizs, London, Róma, Moszkva, Budapest - és ennek a tematikának megfelelően majd megújulunk a közeljövőben.

A csokoládénak fantasztikus története van: Mexikóból, Közép-Amerikából, Dél-Amerikából és Brazíliából került Európába a kakaó. Nagyon nemes termék volt. Száz szem kakaóbabért lehetet egy rabszolgát vásárolni, és tíz szemért egy nőt is egy éjszakára. Dél-Amerikában, Közép-Amerikában és Mexikóban a csokoládé istenségét, Moctezumát szeretném megmutatni önöknek. A csokoládé egész Moctezuma koráig visszavezethető. Az istenek eledele volt, szívesen fogyasztották, mert energiát ad, nagyon nagy tápértéke van.