Itthon vagy!

(korhatár nélkül)
Gyártási év: 2020 Adásnap: 2020. július 24.
Időpont: 10:32:54 | Időtartam: 00:21:50 | Csatorna: | ID: 3672836
Beszélt nyelv: magyar
NAVA műfaj: ismeretterjesztő / oktató műsor
Főcím: Itthon vagy!
Műsorújság szerinti cím: Itthon vagy!
Műsorújság adatai:
Feliratozva a Teletext 111. oldalán. Magyarországról határon innen és túl. Sok olyan helyszínnel, ami az útikönyvekből sem marad ki, de számos olyan információval, ami lehet, hogy igen. Mesélő városok, mesélő képek - helyenként onnan, ahol csak a madár jár. A sorozat szerkezete, tematikája mint egy modern, informatív útikalauzé. Infografikák közbeiktatásával úgy mutatunk be helyeket, programokat, szabadidős aktivitásokat, hogy mindenki megtalálhassa a neki legmegfelelőbbet. Turisztikai magazin.
Technikai leírás:
- A teljes leirat forrása a teletext.
Teljes leirat:
- Az Ős Duna ma már biztosan nem ismerne rá az őrjegi vidékre, tétován topogna a medrében, hogy akkor most merre is tekeregjen, kanyarogjon. Utoljára százezer évvel ezelőtt, még csikókorában járt itt, a Turjánvidék déli részén, s bár nagy hódítás volt, amikor tengervízzé változtatta a tájat, a szárazulatok okosan, ráérősen visszahízelegték magukat a területre. Később az élő Dunának másfelé akadt dolga, az összefüggő vízfelület egyre zsugorodott, az elhalt növényzet több méter vastag tőzeggé alakult, majd várt, hogy az ember rátaláljon, és végre a felszínre hozza. A Vörös mocsár, az őrjegi lápvonulatnak a legmélyebben fekvő része, jelenlegi fizimiskáját a tőzegbányászatnak köszönheti, ugyanis az egykori bányagödrökben megvetette lábát az élet: és nem is akárhogy! - A Vörös mocsár vízkészletét a talajvízből, a csapadékvízből és a hátságról leszivárgó vizek adják és így szerencsés a helyzet, hiszen a vízszint az többnyire állandó. Az ötvenes évektől kezdve elkezdődött a gépesített bányászat és a mintegy 1000 hektáros természetvédelmi területnek a túlnyomó része, ilyen arculatú. Itt alattunk egy igen vastag tőzegréteg található nem ritkán 7-8 méteres tőzegvagyon is van. - A Vörös mocsár ősisége megkérdőjelezhetetlen. És habár itt a láp az egyeduralkodó, a talaj mégsem ingoványos. Ezt a jó öreg Őrjeg is tudja. Olyan kincseket szórt szét ezen a vidéken, mint például az óriás mocsári zsurló, vagy éppen a vakvarjú. - Rendkívül fajgazdag, tehát mind növényekben, mind állatokban. A megmaradt láprétek azok kifejezetten orchideás láprétek, ugyanakkor az állatok közül ki kell emelni a madarakat tehát ez a buja növényzet rendkívül jó fészkelő helyet, táplálkozó helyet nyújt mind a gémfélék, mind pedig az énekesmadár fajok számára. A vizekben itt még megtalálható még mindig azok az ősi őshonos lápi halfajok, mint pl. a lápi póc, vagy a réti csík, ami ugye a legtöbb természetes vizünkben vagy kipusztultak, vagy pedig nagyon ritkák. - Az őrjegi láprét értékes és egyedülálló, itt nem lehet csak úgy bármiféle fűkaszával duhajkodni, itt a földnek lelke van, amely csak akkor nyugodt, hogyha legelő állatot érez a hátán. Hajós határában a bivalybika, Péter és kedves tehenei igen jól érzik magukat. A társaság remek, az idő szépen múlik, legelnivalóból is akad bőven: a rét igazi terülj, terülj asztalkám. - Ahhoz hogy ezek ne cserjésedjenek be, ne nádasodjanak el teljesen, ezért legeltetésre van szükség, és a legjobb állatfaj ide a bivaly. - A több tucatnyi tehénre egyetlen bika jut. Péter, vagy ahogy a háremen belül hívják, Petya nem unatkozik: az összes borjúnak ő az apja. - Kizárhatjuk, hogy más lenne, hiszen itt a környéken nem nagyon van bivalytartás, ez tulajdonképpen a Nemzeti Park igazgatóságnak a feladata, hogy fajtamegőrzéssel foglalkozzon. Az hogy régen volt itt ezen a környéken, az nem kérdés, hiszen néhány területnév is őrzi a nevét, van pl. ilyen, területrész, hogy bivalyos, ezek még az egykori bivalytartásra utalnak. Egyébként, ha emberhez szoktatják és esetleg még fejéssel is foglakoznak, akkor egy nagyon kezes jószágot kapunk. - Kárpiné Matos Mária begyakorolt mozdulatokkal alkot. A fazékban a tej már alig várja, hogy sajttá lényegüljön, és megszabaduljon a felesleges savótól. A jó sajt legfontosabb alkotórésze nem más, mint a jóféle alapanyag: a tej. Egy kiló sajt előállításához Böske 7 liter tejére van szükség. - Jó minőségű tej kell, legalább olyan 4,5-4,7-es zsírszázalékú, tehát a magyar tarka tehénnek van ilyen, nem sok tejet adnak, viszont jó a minősége, és ebből lehet sajtot készíteni. Itt reggel korán kezdődik a nap és este későn végződik. A férjem mezőgazdasággal foglalkozik, ő állítja elő a fűszénát, hereszénát. Sok munkával jár, de megdicsérik és azért az jó érzés. - A sajtműhelynek egy 110 éves felújított lakóépület ad otthont, egyik ékessége éppen most készül. Szombathi Ferencné Erzsébetnek nem remeg meg a keze pingálás közben, a motívumok úgy kanyarognak, mintha maguktól tudnák, hogy mi a dolguk. A valamikori tisztaszobában pedig Farkasné Rideg Teréz, ha épp nem tojást karcol, akkor üveget gravíroz. A minta mindenféle előrajzolást mellőzve kerül a borosüvegre. Teréz -szó szerint- tűpontos. Bács Kiskun megye legrégebbi kastélya még ma is jót derül azon, ha egy-egy idősebb hajósi le "máriateréziázza". A szóbeszéd szerint az építtető Gróf Patachich Gábor kalocsai érsek úgy értesült, hogy az uralkodó ellátogat majd az egyházmegyébe, márpedig akkor méltó szállást kell őfelségének biztosítani. Az igazság azonban az, hogy semmiféle bizonyíték nincs arra, hogy a rezidencia valóban emiatt, és a királynőnek készült volna. A barokk pompában díszelgő épület mindenesetre annyira fitt, hogy 200 évet simán letagadhatna a korából. Persze nem is olyan régen, éppen 10 évvel ezelőtt történt egy "csöppnyi" ráncfelvarrás. Falkutatás, külső és belső helyreállítás, tetőcsere, homlokzati felújítás, franciakert építés. A barokk kastély tetőtől talpig megújult és ismét ifjúkori fényében tündököl. - Legreprezentatívabb mindenképpen a dísztermünk, amiben kastélyunk 4 legértékesebb műtárgya helyezkedik el, ez a 4 egész alakos festmény, amely Mária Teréziát, a férjét, illetve Mária Terézia szüleit ábrázolják. 1746-ban készült egy leltár a kastélyban és abban már szerepelt ez a 4 festmény, azóta őrizzük őket Hajóson. - A festmények az épület államosítása után, mintegy 60 évig a plébánia padlásán vészelték át azt az időt, amely árthatott volna nekik. A díszterem ugyanis 1950 után tornaterem lett. Ám a kastély már a nagy háború előtti, boldog békeidőkben is nosztalgiával gondolt arra az éves szinten 25-30 érseki, főúri vadászatra, amelynek központja volt. - Hajnald Lajos érsek Kalocsán alapított árvaháza került ide 1907-ben, aztán 1951-ben államosították a kastélyunkat, akkor párhuzamosan egy iskolát is elhelyeztek benne és aztán 1998-ig állami nevelő otthonként működött. - A kastély kapuin egy-egy latin szentencia olvasható. Az egykori bejáraton "Az utódok használják hálás szívvel", a kijárati kapun pedig "Az irigyek törekedjenek nagyobbra!" felirat ad bölcs tanácsot a látogatóknak. Hajós sváb gyökerű kisváros, nagy és különleges kastéllyal, egy olyan épülettel, amely csakúgy, mint a barokk templom, összeköti az itt élőket és a nemzedékeket. A Szent Imre templom fő ékessége az az Ulmból, az őshazából származó gótikus Szűz Mária kegyszobor, amely az utolsó telepesekkel érkezett az új hazába és otthonba, Hajósra. - III. Károly betelepítés politikájának köszönhetően Csáki érsek Németországból Ulmból hozott hű katolikus földműveseket Hajós területére, hogy újjáépítsék a települést. 1726-ban Anna Maria Hall asszony magával hozta az ottani templomból az általuk tisztelt Szűz Mária szobrot, ennek építettek egy akkor még egy egyhajós templomot és a főoltárán helyezték el, 1728-ban már állt a templom. - A sváb betelepültek egy nehezen művelhető, mocsaras, lápos, erdős területre érkeztek az 1700-as években. Itt a túlélés nem volt könnyű feladat, de kitartó munkával sikerült. A szőlődugvány, amit magukkal hoztak, néhány év alatt termőre fordult. - Magukkal hozták a szőlőművelés tudományát, illetve hoztak egy-két fajtát is. Csáki érsek '28-ban egy szerződést kötött velük, hogy 4 év adómentességet kapnak, viszont kötelezte őket a szőlő telepítésre és a borkészítésre. 4 év múlva pedig a szőlőből dézsmát a borból pedig tizedet fizettek. - A hajósi pincefalu Bács-Kiskun megye legkisebb városától, Hajóstól mintegy 3 kilométerre található. Ez egy külön kis világ, több mint 1200 présházzal és 24 kanyargó utcácskával. - Nem nagy területekről van szó, ez a rengeteg pince is, ami itt található kis területekre épült fel, egy családnak inkább csak 200 ölnyi területe volt, ami a saját bormennyiségre volt elég. Ezért nem is alakultak ki közepes borászatok az utóbbi 50, 70 évben. Hajóshoz azért 650 hektárnyi terület tartozik, amúgy a hajós bajai borvidék ilyen 2000 hektárral rendelkezik tehát az egyharmada úgymond a mienk. - A présházak úgy sorakoznak itt, mintha parancsba kapták volna, hogy vágják magukat vigyázzba a bort szerető turista előtt. Régen ezek az épületek nádtetővel és deszka oromzattal készültek. A pince nem csak a bornak, hanem az almának és a burgonyának is átmeneti otthont jelentett. A vörös mocsár szomszédságában, ott, ahol a fecskék a templomtoronnyal feleselnek és a kilátó szinte észrevétlenül bújik meg a központban, na, ott van Császártöltés. A Bács Kiskun megyei község olyan tudásnak van birtokában, amit csak kevés település mondhat el magáról. Napra pontosan ismeri, hogy mikor alakult meg, és azzal is tisztában van, hiszen névsora van róla, hogy kik voltak az első telepesei az őrjegi pusztaságnak. A sváb családok 1743 októberének első felében érkeztek meg Császártöltésre. S mivel nem szerencsét próbálni akartak az új hazában, hanem élni, gyereket nevelni, gazdaságot vinni, gyorsan hozzáláttak a családi fészek építéséhez. A Képes Házban, a tájházzal szemben a falu történetét, hagyományait és népviseletét ismerhetjük meg. A fotókról azok az ősök néznek vissza, akik büszkék voltak származásukra és arra, hogy ezen a mocsaras területen is tudtak értéket teremteni. - Volt egy fiatalasszony aki bejött és itt az első teremben, ahol a falu régi képei láthatók kérdezte, hogy ez hol készült biztos, hogy nem császártöltésen és mondtuk, hogy de igen az 1900-as évek elején a Bajai utcáról. - A nosztalgiának közösségteremtő ereje van. A közös múlt, mint láthatatlan kötelék, észrevétlenül kapcsolja össze a szomszédokat, az utcabelieket, az egy faluban, az őrjegi településeken élőket. - Kicsit ezzel visszaadtuk azt a régi büszkeségünket is, hogy igen nekünk ilyen is volt, ilyen szép ruhában jártunk, ilyen hagyományaink voltak és ezeket tartsuk meg most is valamilyen szinten. Magyarok vagyunk sváb lélekkel, sváb szívvel - ez a kettő nagyon szépen összekapcsolódik. Őrizzük a sváb múltunkat és ezzel tisztelgünk az elődeink emléke előtt. - A sváb sarok településeinek, Hajósnak, Nemesnádudvarnak, Császártöltésnek és Érsekhalmának a múltja, történelme nagyon hasonló egymáshoz. A török kiűzése után elnéptelenedett helységeket az érsek német katolikus telepesekkel töltötte fel. A hazát váltók éltek a lehetőséggel, és szorgalmas munkával házat, templomot, sőt emeletes polgári lakást is építettek az egykor mocsaras, vizenyős területen. A sváb tájházat Hajóson egy módosabb család lakta, ez az épület méretéből is látszik. - Bár ezt ne úgy képzeljük el, hogy luxusban éltek, hiszen 4-5 generáció is lakott ebben a házban is. Hajós lakosságának a nagyon nagy százaléka még mindig svábnak vallja magát, nagyszülők a mai napig svábul beszélnek egymás közt is illetve a gyerekekkel, de a gyerekek ugye az iskolában már a német nyelvet tanulják, tehát a sváb nyelv kezd kicsit kihalni. - Érsekhalma, mint ahogy a neve is mutatja, szintén érseki uradalom volt. A múltból az itt élőkön kívül csak egy-két régi épületet sikerült átmenteni. - Gyakorlatilag az intézőház kivételével ez az egyetlen épület, amely megmaradt a régmúltból. Most a falu tájháza, felújítottuk, ez egy a múlt század első felében épült cselédlakás volt, gyűjteményt is úgy hoztuk össze, hogy az itt élő utódok adták össze a tájházban ma látható eszközöket és tárgyakat. - Érsekhalma az Őrjeg szélén találta meg a helyét, a falu egy biztonságosan lakható magaslatra épült, nem is olyan rég, még ha rendesen kinyújtotta a lábait, a nyugati oldalon már az ingoványban tudott tapicskolni. A láp az Őrjegben mindig nagy úr volt. Mint egy szivacs, magába gyűjtötte a vizet, és amikor már túlságosan telítődött, visszaadta a mezőnek, a szántónak, és még az erdőségnek is. A Kőris láperdő gyönyörű és titokzatos hely. - Ami mögöttem látható az egy természetes módon kialakult erdő de mégis az emberi hatásnak köszönhető, mert valamikor egy olyan 150 évvel ezelőtt itt egy olyan mocsaras terület volt, amit kaszálóként szerettek volna hasznosítani, fölparcellázták, árkokat ástak bele az árokból a földet az árkok közé kipakolták, megemelték a térszintet és azon próbáltak gyepgazdálkodást folytatni. Miután ezzel a gazdálkodással felhagytak, a terület magára maradt. A természet átvette az irányítást és úgy döntött, hogy alkot egy Köris-láp ligeterdőt, kihagyva belőle az embert. Láperdőből nincs sok az országban. - Mindenképpen ritkaság, hiszen a keményfás ligeterdők már jórészt eltűntek, mind átalakításra kerültek, sokszor a honos fafajoknak a háttérbeszorításával, és ezek a természetesen kialakult kemény fás ligeterdők már csak maradványokban találhatók, főleg olyan helyeken, amik mélyfekvésű területek révén nehezen voltak megművelhetők. - A kőris, a mocsaras területek fája, és bizony rajong a vízért: az Őrjeg nem is fukarkodik vele. A Kalocsai Sárköz keleti részén, közel az Őrjeg mocsárvilágához, A Kalocsai Sárköz keleti részén, közel az Őrjeg mocsárvilágához, Homokmégy község temploma addig-addig próbálta kipukkasztani a felhőt, amíg a tornya épp csak egy egérfülnyit, de mégiscsak láthatóan, meg nem ferdült. Gondolkodtak is a mesteremberek, hogy akkor mitévők legyenek, a keresztet is ferdítsék utána, vagy inkább hagyják, hogy legalább az legyen függőleges. Az utóbbi mellett döntöttek. Homokmégy temploma olyan magasztosan kecses, mintha díszítettségében túl akarná ragyogni a szomszéd település templomait. Bár nem valószínű, hogy hiúsági kérdés áll a sok cikornya meg kacskaringó, no meg aranyszín mögött. - Amikor a kalocsaiak elkezdenek kiköltözni, a 18-19. század fordulóján a szállásaikra csak nyárra költöznek ki, a mezőgazdasági munkák idejére, télen mindig bent vannak a városban tehát természetesen, a vallásosságukat azt a templomnak a plébániatemplomában élik meg, ami Kalocsán a főszékesegyházat jelenti, tehát nincsen temploma a szállásuknak. - 1878-ra Haynald érsek mégis építtetett egy templomot, nem is kicsit, hiszen több szállásterületnek, 5000 embernek lett temploma a homokmégyi. Hogy mi járhatott a régiek fejében, lelkében, amikor a nagyfokú díszítettség mellett döntöttek, nem tudni, talán a kalocsai pingáló hagyomány inspirálta a templomfestőket a minél több díszre. Amíg a templom teljes belső falazatára minta került, addig Homokmégy egyik legöregebb épületének tisztaszobájában csak egy 20 cm-es koszorút pingáltak a falra. A szállás valaha a kék házak hazája volt, minden épület hasonló adottságokkal, színekkel rendelkezett, mint ez a tájház. - A háznak a kinézte az 19. századnak a második fele 60-as 70-es éveket mutatja, a berendezését pedig 1860-ra állítottam vissza. Minden tárgy mind a családomé. Tehát ilyen pici gyerekkorom óta összegyűjtöttem az öregapáktól a tárgyakat. Ha a szépöreganyám fölkélne, aki az 1860-as években ment férjhez, akkor le tudná élni az életét, mert minden tárgy itt van, ami 1860 ban szükséges volt az akkori élethez. - Az akkori élethez hozzátartoztak az út menti keresztek is. Amikor a kalocsaiak a 18-19. század fordulóján kiköltöznek a szállásokra, megszentelték az új helyeiket. A tizenhárom legnagyobb szálláson tizennégy keresztet állítottak fel - ezek közül a homokmégyi faragvány az országban is egyedülálló. - Az egyetlen olyan faragásos emléke a kalocsaiaknak, ami külterületen volt és megmaradt. A legkülönlegesebb a szemben lévő felületen a két világfa hiszen a felső világfa az a magyar népmesék égig érő fája tehát pogány hitvilágot tükröz, alatta pedig ott van egy keresztény szimbolika. Mária méhéből születik meg az élet. Azt gondolom, hogy nagyon különleges, nem lehet a pogány és a keresztény hitvilágot ilyen módon egymás mellett látni. - A kereszttől alig másfél kilométerre a középkori Sármégy falu elpusztult templomának körvonala látszik. A szakemberek ma már tudják, hogy az épület jóval nagyobb lehetett, a templom alapjai jócskán belógnak a repceföldbe. Sármégyet egy 1548-as török adóösszeírásban még megemlítik, az írás arról is beszámol, hogy a településnek akkor még temploma és plébánosa is volt: aztán valami történt. - Maga a templom eltűnt, tehát úgy tessék érteni, hogy még az öregapák beszéltek arról, hogy innen hordtunk téglát ól építéshez ehhez - ahhoz alapokba. Alapnak az alapjait találtuk mondom így meg. Tehát a visszadöngölt földet tudtuk megfogni, abból tudtuk rekókonstruálni, hogy így nézhetett ki. - Sármégy a törököt túlélte, az oszmánok kiverésébe viszont belepusztult, elnéptelenedett és nem települt újjá. A templomhely a Magyar Zarándokút alternatív útvonalai közé is bekerült. Az Őrjeg másik végében, Érsekhalma mellett is érdekes látnivalót kínál egy valamikori földvár, amit már a bronzkori eleink is használtak. Oldalában fecskék ütöttek tanyát. - A földvár közvetlen környezetében több olyan településmaradványt is megtaláltunk, ami egyértelműen arra utal, hogy a földvár környékén laktak az emberek és a földvárat inkább csak akkor használták, amikor védeni kellett magukat. - Érdekes belegondolni, hogy időszámításunk előtt 1500-ban, tehát több mint 3500 évvel ezelőtt itt az ember már harcolt, támadott és védett, élt és halt. Akkor még a földvár mögötti területen hatalmas mocsárvilág nyújtózott, a Duna évente minimum kétszer kiöntött és olyan élővilágot teremtett, amely ma már csak az Őrjeg legmélyebb pontjain tapasztalható.