Keserű Sándor volt vagyonőr, járt rabbi képzőbe, dolgozott Texasban építkezéseken, miközben egyetemi tanulmányokat is folytatott. Később egy műanyagipari cég ágazatvezetője lett, de még ekkor is gyakran statisztált filmekben különleges járműveivel. Sándor számára a gyűjtés nemcsak egy szenvedély, hanem maga az élet.

A teljes leirat forrása a teletext.

- Tárgyaknak, az autóknak lelke van és valamilyen szinten, hogy tényleg - Tárgyaknak, az autóknak lelke van és valamilyen szinten, hogy tényleg - Tárgyaknak, az autóknak lelke van és valamilyen szinten, hogy tényleg - Tárgyaknak, az autóknak lelke van és valamilyen szinten, hogy tényleg - Tárgyaknak, az autóknak lelke van és valamilyen szinten, hogy tényleg a foglalkozást meghálálja, és az a furcsa, hogy talán van benne valami, de ez már lehet, hogy belemagyarázás, hogy miután elkezdi érezni a gondoskodást, még egy kicsit makrancoskodik, de aztán beadja a derekát és tényleg jól szolgálja az embert. A gyűjtők körében periódusok vannak. Nekem a periódusom, az az 1930-as évek vége és 1945 után. Azért is, mert ezeket a járműveket még használni lehet, amint a példa is mutatja, hogy a háború előtti járművek nagyon bonyolult kezelésűek. És nekem az a fontos, hogy ne legyen annyira topra restaurálva. Használati tárgy legyen, hogy mozogjon, hogy éljen. Keserű Sándor 37 éves járműgyűjtő. 30 autója közül ez az egyik kedvenc, az 1939-es Packard luxusautó. Fénykorában állami vezetőket szállíthatott a barna bőrüléses csodajárgány, de Sándor ezt is csak kekszdoboznak becézi. - Sokszor csak kekszdobozoknak hívom a járgányaimat, mert elég sokszor lerobbanok. Hiába újítja fel az ember töviről-hegyire, mindig van egy olyan ismeretlen tényező, ami pont akkor romlik el, amikor a legfontosabb lenne. De hát ez a gyönyöre valamilyen szinten. Nem csak azt élvezi az ember, amikor meg tudja mutatni a világnak, hanem azt is élvezi, amikor vontatják haza vagy éppen haza kell tolni. - Tatra, Csajka és a parancsnoki páncélos békésen pihennek ezen a váci telepen, de minden járműnek saját története van. Az érdeklődők be-betérnek, hogy megcsodálják és megtapintsák a 20. század furcsa relikviáit. - Nagyon sok gyerkőcnek kevéssé izgalmas a történelem, viszont a tárgyakon keresztül, és nincs az a fiú gyerek,aki ne szeretné az autókat kicsi korában, fel tudjuk kelteni az érdeklődésüket. Keserű Sándor most épp egy interaktív történelemórán az 1956-os szabadságharc járműveit mutatja be a váci Cházár András Többcélú Közoktatási Intézet hallássérült diákjainak. - Az az autó egy GAZ 69-es. Látjátok, orosz rendszáma is van. Ezt a parancsnokoknak a kiszolgáló személyzete használta. Magyarországon olyan nagy mennyiségű technikai járművet vetett be a szovjet szuperhatalom. Legendák szerint Budapesttől Szegedig álltak a páncélosok, akkor, amikor a magyar forradalmárok nem tudtak mással harcolni, csak Molotov-koktélokkal és a saját, szerény fegyverzettel. - A diákok az október 23-i iskolai ünnepség után jöttek ki a váci járműtelepre. A gépek itt másképp mesélnek '56-ról. Kézzelfoghatóvá válik a történelem. A fiatalok felmászhatnak a kétéltű harci járművekre, kipróbálhatják a II. világháborús oldalkocsis motort, megtapasztalhatják, milyen lehetett 60 évvel ezelőtt elbűvölni a lányokat egy Cabrio Csajkával. Mikessy György igazgató fontosnak tartja az ilyen szemléltetést, mert ez segíti a közelmúlt megértését. - A korábbi években is voltak történelmi órák erről a korszakról élmények nélkül. Tudáson keresztül nem igen tudjuk megfogni őket, ezért örülünk ennek a civil kezdeményezésnek, hogy maguk is örüljenek, élvezzék, tapasztalhassanak. Hazavihetik az élményt és a tudást. Biztos vagyok benne, hogy 10 év múlva ha megkérdezem tőlük, hogy emlékeznek-e erre az órára, emlékezni fognak. A diákok még mennek egy kört a forradalmi expresszen az interaktív történelemóra végén. A felkelők ilyen Studebaker teherautón közlekedtek '56-ban a budapesti utcai harcok alatt, és ugyanígy lengett a zászló az októberi napsütésben. Keserű Sándor egy New York-i egyetemen történelemtudományból szerzett doktori fokozatot. Jelenleg egy műanyagipari cég vezetője és műkedvelő filmproducer. Otthoni dolgozószobája azonban inkább egy múzeumi raktárra emlékeztet. A falnak támasztott davajgitárok, vagyis dobtáras géppisztolyok, filmes kellékek. Hamarosan azt is megmutatjuk, miben szerepelnek majd, de előbb Sándor, az első veterán járművéről mesél. - Mitovszky fotós mester úrnak volt egy Tatra 57-e, amit egy ávós őrnagy kapott meg és később eladta neki, de ezt úgy kell gondolni, hogy 1960-ban. És 1960-tól a 80-as évek végéig használta. Amikor érezte, hogy nem tudja ezt fenntartani, nem is igazából a pénzügyi rész volt fontos, mert ez nem annyira értékes jármű, találkozott a két életpálya, pont az Ecserin és azt mondta, hogy úgy látja, hogy átadja nekem. Az 1939-es Tatra 57 B népautónak készült, bár az 50-es években csak a kivételezettek juthattak hozzá. Ezt a példányt valószínűleg begyűjtő autóként használták akkoriban. Akiért egy ilyen eljött, sok jóra nem számíthatott. Sándor a kocsival együtt megörökölte a filmes kapcsolatokat is. A Tátrával közösen statisztált a Sorstalanság-ban. - A Sorstalanság forgatásának a villamosos jelenetében a rendező úr a deres tetőt meglátta a Tátrán és előrevette a járművek közül és be lett állítva háttérképként, mivel deres volt a teteje a járműnek. Ezzel is van egy üzenete, egy mély üzenete, hogy ilyen hajnalban fáznak az emberek és akkor deportálják őket. A deportálások korai időszakában még a sorokból ki tudnak szaladni az emberek. Int egy rendőr a Köves Gyurkának, hogy menj te is, és ő nem megy. Na most ennek a háttérképe az én Tátrám. Keserű Sándor a tárgyak szeretetét az édesapjától örökölte, aki népművészeti tárgyakat, bélyegeket és régi kitüntetéseket gyűjtött. A családi legendárium szerint a papa egy alkalommal átkutatott egy egész patakot Horthy István kitüntetéseiért. - A Horthy-éra kitüntetéseit 1946 után életveszélyes volt bárkinél is megtartani, hiszen az utalhatott arra, hogy az az ember esetleg az előző rendszerhez tartozott. Ezeket eldobálták, nagy részét és fülébe jutott, a Horthy szakácsnője elvitte magával és ezek között volt a kitüntetés-sor, amit Nagymaroson egy patakba bedobott és édesapám végigjárta ezt a patakot és meg is találta egy részét. Ugye, amennyire a víz sodrása elvihette, még jó pár évvel utána is. - Sándor édesapja néhány éve meghalt, de még mindig a garázsban áll a régi Fiatja, bár egy kicsit átalakítva. - Minden életpályában van egy első autó és egy utolsó. Neki ez volt az utolsó. Sokszor megkért, hogy reparáljam már meg az alját, meg a fékrendszert. Sajnos ez már akkor készült el, amikor már ő nem tudta használni. És minden egyes járműnek van valamilyen ideológiája. Van aki becézgeti, nevet ad. Én meg úgy gondoltam, hogy egy emlék autót csinálok a saját emlékeknek. Édesapám nagyon szeretett strandra járni és akkor átalakítottam ilyen strand autónak. Ezért lett a fonott ülés és a vidámabb szín. Sándor egyik legértékesebb járműve ez a muzeális oldalkocsis motor. A II. világháborúban felderítőnek használták. Szeged környékén egy repesz találatot kapott és évekig az erdő szélén rozsdásodott. - Ez háborús gyártmány, amit 41-ben használt a német hadsereg a Wehrmacht állományában. Egy páncél felderítéses járgány. Az az érdekessége, hogy az alvázból egy tenyérnyi darabot kitépett egy repesz. 10 évig szedték össze az alkatrészeket. Valamelyik diffibe még egy golyó is belerepült, ugye hát ezt a háborúban használták. Előreküldték a páncélos alakulatok felderítésében. Óriási érték volt egy páncélos elvesztése, de kiküldték a motorost, azok ott maradtak, tudták, hogy ott az ellenség. Azért érdekes, mert a későbbiekben leselejtezték őket, mert leért a kipufogó, nem volt jó terep tulajdonsága és ezután következett az R 12-es és az R 75-ös, ami a világ első olajfékével működő motorkerékpárja volt. A háborús járművek néha megrázó történeteket hívnak elő a kor szemtanúiból. - Van egy nagyon idős szabómester, aki az egyik járművem láttán, elmesélte a berlini ostroma történetét, ahogy saját maga látta. Szabóként, a magyar hadseregben dezertált és később, a lehető legnagyobb katlanba keveredett és elmesélte a front élményeket, hogyan látta a német katonákat meghalni, és valami csoda folytán ő megúszta a szovjet hadifogságot is, mert nem előre indultak el, hanem hátra, ott pedig már az amerikai zóna volt. Másnak talán értéktelen kacatok és roncsok, de a gyűjtők érzelmi alapon választanak és ragaszkodnak a tárgyaikhoz. És ki más lehetne egy járműgyűjtő legjobb barátja, mint az, aki rendszámokat gyűjt. Kenyeres Tamás a rendszámgyűjtés Guiness rekordere. Több, mint 10 ezer rendszám boldog tulajdonosa. - Egy gyűjtőt, véleményem szerint, csak egy másik gyűjtő érthet meg, hiszen lehet, hogy teljesen különböző dolgokban vagy különböző dolgokra van szakosodva egy gyűjtő, hiszen mindenkinek van egy bizonyos terület, amin igazából otthon érzi magát. A Sándornál a rendszámtáblák inkább egy mellékvágány, tehát őneki az autókhoz tartoznak, mert nagyon szereti őket, de azért a gyűjteménye nagy részét már nekem adta. Föláll az embernek a szőr karján egy pillanat alatt, hogyha olyan különlegességet lát, ami mondjuk az ő gyűjteményében nincs meg. Nem meglepő ez a dolog, de jártunk már Belgiumban is közösen börzén, meg az Egyesült Államokban, tehát az ember nyilván úgy szervezi a nyaralásait, satöbbit, a család úgy van irányítva, hogy ezek a dolgok, ezek közbe vannak iktatva. Ez éppen egy hete került a birtokunkba. Ez egy régi kerékpár rendszám, 1936-ból. Sándor barátommal közösen voltunk Mannheimben, Európa legnagyobb veterán jármű vásárán és ott vásároltuk. Lengyelországból került tulajdonképpen hozzánk. Rajta van a városnak a neve, ahol használták és ez a 78-as számú kerékpár volt 1936-ban. Gyakorlatilag az osztrák-magyar monarchiától kezdve, egészen a háború utáni időkig is még használtak kerékpár rendszámot és külön, kerékpárhoz tartozó forgalmi engedély is volt és vezetői engedély. Magyarország egyébként nagyon fejlett az ilyen rendszámtáblák terén, hiszen gyakorlatilag a világ 4. országa volt, aki rendszámtáblát bevezetett. A körzesített szisztéma, azt például Magyarország alkalmazta, pontosabban az osztrák-magyar monarchia alkalmazta a világon elsőként. - Sándor, akkor felfúrnánk ezt a rendszámtáblát? - Rendben, rendben. - Ami legfontosabb, azt idetartom. - Precíz legyen! - Így van. - Kinyomok egy kövéret. (Fúrni kezd.) - Lesz még egy. - Elég vékony lemezből volt ez. Nagyon könnyen átfúrta. Vagy jó a fúrógéped? - Mindkettő. Különösen mindkettő. A filmeken nem mindig figyelnek arra, hogy a régi autókon a rendszám is stimmeljen, de gyűjtőink ügyelnek a részletekre. Ez a B 7-es rendszám az '50-es években állami vezető kocsiját díszítette. - Ezt a B 7-et több ember is használhatta akár. Akár Rákosi Mátyás. - Akár Rákosi is? Akár Nagy Imre. - Vagy akár Nagy Imre is igen, hiszen ugye ő is miniszteri státuszban volt abban az időben. 1945 és 48 között beszélünk erről a témáról. Megteszed, hogy ezt a csavart meg az alátétet rárakod? Köszönöm. - Elkezdték begyűjteni a régi rendszer autóit és kapták ezt a rendszámot. - Ez így van. - Ezerkilencszáz... mennyi is? Negyven... - 45, 48 elméletileg. E között használhatták és ugye tudod, hogy akkor érdekességképpen még a roncs járművekre is szereltek rendszámtáblát, hiszen így tudták beazonosítani, hogy hány darab jármű maradt meg a háború után. Nem tudtad? - Nem. Hát az biztos, hogy nagy érték volt minden. - Még a roncs is érték volt, persze. - Meg a gépjármű, hiszen akár a hadi termelésben hajtották. Szerintem nagyszerű lesz. - Nagyon szép lesz. Első találkozásuk alkalmával Sándor egy II. világháborús rendszámot ajándékozott Tamásnak, amit gyűjtőútján egy kültéri mellékhelységben talált. Így kezdődött barátságuk. - Milyen érdekes, hogy például a repülőket, és miután lezuhantak, a brit repülőkről is mindent szétszedtek a falu lakosai. - És hazavitték. - És beépítették... - Igen, igen. Csirkeólba meg egyebek. - Így van és úgy járt ez a rendszám is, hogy megtalálhatták valahol a frontvonalon és hazavitték, hogy ne fújjon be a vécén a szél. - Hogy ne essen be az eső. - Vagy ne essen be az eső és kiszögellték. Hát akkoriban még nyersanyag és alumínium hiány volt. - De gondolj bele, hogy utána a háború után, a begyűjtés során nem szedték le. Tehát ez egy nagy különlegesség volt, hiszen ugye akkor összeszedtek mindenféle fémet, alumíniumot, minden háztartásból. - Ez nagyon érdekes. Azért tűntek el akár ezek a rendszámok is. - Így van, így van. - És ezért nagyon nagy dolog, hogy... - És a másik dolog ugye, hogy a háborúban az összes járművet, sőt a háború után ugye az állami igazgatás az összes személy-járművet és teherautót begyűjtötte saját számára és csak a motorkerékpárok maradtak meg magánkézben. Ezért van most sok veterán motor Magyarországon és nagyon kevés veterán autó. - Tatra 57-es a szürkével. Szegedre lementünk lábon, úgy, hogy nem volt rajta generátor és két ilyen nagy akkumulátort tettünk be, és tudod, mondta a másik srác is, hogy mi van, elektromos autóval mentünk le. Csak addig volt szikra meg azt te vezetted, a páncélost. Hogy is volt? - Székesfehérvár mellett volt hadijáték. A két gyűjtő ezen a II. világháborús hadijátékon vett részt a parancsnoki páncélossal. Önjáró tarackok és tankok harcolnak a Tata melletti tisztáson. Sándor parancsnoki páncélosa kissé lemaradt a csatában. A háttérben szerelni kellett. - Azt ne felejtsd el, hogy 1930-ban is az volt a visszaemlékezés, hogy megbízhatatlan autóval, mert előretolták a felderítők, és ha nem jött vissza, akkor tudták, hogy ott az ellenség. Szóval, aki ezt megkapta, az reszkethetett az életéért hogy egyáltalán... - Gyakorlatilag faváza van ennek az autónak és vékony páncéllemez borítja - Meg fapáncél. - Meg fa. Igen. - Oroszos páncélautó. A hagyományőrzők újra játsszák a régmúlt nagy csatáit az élő hadtörténelem rendezvényeken. Olykor, 1848-as lovas huszárok vívnak egymással. Máskor, 1945-ös páncélos lövegek néznek egymással farkasszemet. A Hadtörténeti Múzeum munkatársai segítik a civil hagyományőrzőket. A történészek számára is fontos, gépmentő munkát végeznek a megszállott gyűjtők. - Míg a múzeum létszám, tehát a múzeum intézményében dolgozik mondjuk 100 vagy 120 vagy akár 150 szakember, akinek mindenkinek megvan a saját szakterülete, de olyan szintig nem tudunk lemenni, hogy egy adott járművel, akár hónapokat, éveket foglalkozzunk. Míg egy gyűjtő számára, az, hogy egy járművet újraépítsen, megjelenítsen, restauráljon, ez neki a hobbija. Tehát erre áldozza a szabadidejét. Lehet, hogyha az 5 éven keresztül tart, hogy beszerezzen minden kis alkatrészt, akkor ő azt meg fogja tenni. Ez a kemény tetejű ZIM 12-es legutóbb utcai harcok háttere volt a Colorado Kids című filmben, de Sándor most saját filmjéhez készíti fel az autót. - Ennek őzbarnának kéne lenni, nem ilyen slusszos feketének. Ezért megtisztítom az elektródának a két részét és akkor jobb szikrát fog adni ideig-óráig. A motor nincs beállítva jól. - Remélem, hogy működni fog holnap. Kész. Az Államvédelmi Hatóság rémtetteiről szóló dokumentum-játékfilmet forgatják a váci fegyháznál. - Most kezdődött el végre az ÁVH filmnek a tulajdonképpen ez a 8-as jelenete. Ebből is látszik, hogy nem a munkák végefelé tartunk és a 8-as jelenet, az Haumann Petra, Kós Béláné ávós karakterének, ahogy megjelenik. - Kós Béláné. - Államvédelmi Osztály. Dr. Keserű Sándor most nem csak statiszta, hanem a film producere, de az öltözetekért és a korhű autókért is ő felel. Oszter Sándor alakítja Farkas Mihályt, az egykori honvédelmi minisztert, akit fiával, Farkas Vladimirral együtt, 1956. október 13-án letartóztattak és a váci fegyházba zártak. - Ha valamit elhallgatunk, ez olyan, mintha, a saját utódainknak letagadnánk azt, amit talán az ősei, igen, az ősei átéltek, és itt kétoldalú a dolog. Egy, hogy többet ne történjen meg, és igenis nézzenek szembe azok a sorssal, akik ezt megtették. Haumann Petra még a forgatás előtti percekben is kap instrukciókat a producertől. - Azt hiszem, hogy nyílt parancsot akkor most nem játszik, hanem a nyílt paranccsal lépsz be a kettes belépéskor. - Jó. - Akkor már nyílt parancsod van az ügyekhez. - Jó. - Most még egyelőre beazonosítunk, hogy Kós Béláné, Államvédelmi Osztály és beengednek. Dr. Keserű Sándor szerint a történeti hűség a legfontosabb szempont ennél a produkciónál. A felkészülésnél több 100 oldal történelmi dokumentumot adott át a színésznőnek. - Nagyon sok ilyen forrásanyag jutott hozzám. Őszintén szólva, az egészet át se tudtam még olvasni, olyan sok, de adott esetben, hogyha ilyesmire van szükségem, akkor vagy ott van az írott anyagom, vagy bármikor meg tudom tőle kérdezni, hogy itt most ez mihez kapcsolódik, mi az aktuális helyzet, mik a körülmények, milyen kontextusban, egyáltalán miről szól az egész. A fárasztó forgatási nap után Sándor a restaurátor műhelyben regenerálódik. Egy Warszawa henger csere az, ami igazán kikapcsolja. - Ez egy annyira ősmotor, oldalt szelepelt és hiába, hogy működik, előbb-utóbb a sok év állástól a hengerfej pakolás egyszerűen elfárad. A hengerfej pakolás ezeknél a régi vackoknál legalább egy 8-10 év után átég. És miután elkezdjük ezt használni, akkor lerobbanunk vele. A járműgyűjtemény jelentős része kilóra vett vas, amit aztán aprólékos munkával restaurálnak. De ahogy Sándor mondja, a veterán jármű vérrel locsol és könnyen lángra lobban. E T 134-es tank felújítása majdnem az életébe került. - Megpróbáltuk kinyitni az egyik tanknak a hátsó, úgymond géptetejét, de az olyan géptető, hogy szerintünk az csak magában 7 tonna volt. Szerkesztettem hozzá egy ilyen emelő szerkezetet és nem sikerült túl jól, mert valami elmozdult a damil rendszer mellé és megütötte a fejemet. Ugye a tanknak is van gépteteje, csak nagyon bepáncélozzák, azért, hogy ne lehessen belőni vagy akár bedobni bármit is, de amikor a Molotovot rádobják, akkor befolyik a benzin, ugyanúgy kigyullad. A műhelyben kissé romos állapotban a legújabb Csajka, méghozzá cabrio változatban. A Csajka alapterülete 11 négyzetméter. A tágas gyomrában kényelmesen elterpeszkedhettek az egykori prominensek. A magas tető alatt tányérsapkájukat sem kellett levenni. Sándornak ez lesz a 9. Csajkája - Leges legkalandosabb, amiért nagyon nagyon sokáig jártam a tulaj nyakára és mindig azt mondta, hogy már csinálom. Hát ez volt, az ő elmondása szerint már 20 éve csinálja, de meg se mozdult az autó. Hát ugye lerakták a kocsit, elé raktak egy 7 köbméter követ, utána még egy pár köbméter fát, utána bele is nőtt egy fa. És a vége az lett, hogy amire ki tudtuk cimmelni az egészet, az sokkal több időbe volt, míg elszállítottuk. Családi tradíció, hogy édesapám is Csajkát használt, meg családi legenda, hogy '75-ben azzal hozott haza a váci kórházból és akkor belefért a babakocsi egyben, szóval nem kellett összecsukni és akkor így azt mondtam, hogy visszaszerzem fater Csajkáját, meg aztán még összegyűjtöttem egy párat és így a legnagyobb csípésem a Csajka. Az tart egy 10 éve és még mindig szeretnék restaurálni. Még egyet, kettőt. Keserű Sándor szerint a járművek, ha megállnak, meghalnak. Ő pedig nem egy mozdulatlan géptemetőt akart létrehozni. A filmekben, az interaktív történelmórán ezek a járművek olyanok, mint fénykorukban. A lustán guruló autócsodák a letűnt korok hangtalan mesélői.