Feliratozva a Teletext 111. oldalán. Magyarországról határon innen és túl. Sok olyan helyszínnel, ami az útikönyvekből sem marad ki, de számos olyan információval, ami lehet, hogy igen. Mesélő városok, mesélő képek - helyenként onnan, ahol csak a madár jár. A sorozat szerkezete, tematikája mint egy modern, informatív útikalauzé. Infografikák közbeiktatásával úgy mutatunk be helyeket, programokat, szabadidős aktivitásokat, hogy mindenki megtalálhassa a neki legmegfelelőbbet. Turisztikai magazin.

- A teljes leirat forrása a teletext.

- A Velencei-tó hazánk harmadik legnagyobb természetes tava. Ki gondolná, hogy ebben a zöldesen csillogó, hatalmas víztükörben nem is olyan régóta gyönyörködhetünk. A tó, még az 1966-os évi szabályozások előtti időszakban nagyjából száz évenként kiszáradt. 150 évvel ezelőtt például huszárok gyakorlatoztak a kiszáradt mederben, Agárdról pedig még szekérrel is át lehetett kelni a túlpartra. A tó visszatöltődését követően vízimadarak tömegei leltek otthonra a nehezen megközelíthető mocsárvilágban. A mintegy 300 madárfajnak otthont adó tó varázslatos élővilága már a polihisztor természetkutató, Herman Ottó idejében is híres volt. - A 19. század végétől Hermann Ottó és Chernel István főleg ornitológiai szempontból vették górcső alá a Velencei-tavat. A nagy kócsag, kanalasgém, a szürke gém, a vörös gém, vagy hazánk egyetlen költő lúdfaja a nyári lúd voltak azok a fajok, amelyek megfigyelhetők voltak számukra is. De például a búbos vöcsök, aztán jelenleg a nádi rigó, kékbegy, mind-mind olyan faj, amely a Velencei-tó faunájára jellemző. - A terület 1958-óta fokozottan védett madárrezervátum. A Balatonhoz képest sekélyvizű tó jelentős részét nád borítja, egyedülálló ökológiai rendszert, úszóláp együttest létrehozva. A különleges, heterogén növénytársulások a víz szintjével együtt mozognak. A mindössze 30-40 centiméter vastag, hullámzó lápszigeteken a kutatóknak is csak külön engedéllyel szabad járni. - Ezek nagyon speciális képződmények, a nádrizómák, nádgyökerek felúsznak a vízfelszínre, azok összekapcsolódnak és többszáz év alatt egy ilyen speciális egy tőzeges talajszerű képződményt hoznak létre, és ez azért is érdekes, mert egészen más botanikai értékekkel rendelkezik, mint egy tó medrében rögzült nádas. - Itt többszáz hektáron borzolja a szél a nádast, a villás sást, a tőzegpáfrányt, és a mocsári nőszőfűt. És itt lakik "a Velencei-tó virága" is! Az itteni élővilág különleges, arasznyi növénye a zöldes-sárga virágú hagymaburok orchidea, amelynek legnagyobb hazai állománya épp itt található. A lassan mozgó, szigetszerű láp remek búvóhelyet jelent a halak számára is. A tó valóságos halparadicsom! A horgászok szerint a Velencei-tóban élnek hazánk legszebb pontyai, de a ponty mellett csuka, süllő, keszeg, és lesőharcsa is él, mint hal a - planktonokban gazdag - vízben. - Fogtam olyan gyönyörű szép halat most egy jó hete, egy olyan 3,5 kilósat, hogy ott elkezdtem csodálni, és hát nem sok tartott vissza, hogy visszadobjam, mert annyira szép volt az a hal. - A Velencei-tó valójában tó a tóban. Nyugati, nádasokkal borított oldala kevésbé szikes, mert a Császár-csatorna itt található befolyója tápanyagban gazdag, friss vízzel táplálja, és "kiédesíti" a tó vizét. - A vize amúgy az sokféle. A nyugati oldalra jellemzőek a lápi vizek, a fekete víz úgyis mondjuk. Keletre pedig a szikesebb vizek, ez a világos, szürkés víz a jellemző. A meder talaja is szikes jellegű, így bár mezőgazdasági termesztésre nem túl alkalmas, a tókörnyéki gazdákat és a korabeli arisztokráciát csaknem 150 éven át foglalkoztatta, hogyan lehetne termőterületté alakítani a sekély tavat. - 1792-94 környékéről 6 plánumot, tervet készítettek - amely a székesfehérvári, püspöki levéltárban azóta is megtekinthető - hogy hogyan is kellene délnyugati irányban a Velencei-tavat lecsapolni. De még 100 évvel később 1888-ban is hoztak létre tólecsapoló társulatot, amely azt lett volna hivatott szolgálni, hogy eltávolítsák a tó medréből a vizet és mezőgazdaságra -alkalmassá tegyék. - A Velencei-tó segítségére Prohászka Ottokár, Székesfehérvár püspöke sietett: közbenjárásának köszönhetően, füstbe mentek a lecsapolási törekvések. Hiába érveltek azzal a gazdák, hogy a lápos, mocsaras területek egészségtelenek az emberre, a tó megmaradt, sőt: a '30-as években népszerű üdülőhellyé alakult. Bár a 20. század első felében még elsősorban az Adriára, a Balatonra és a Dunakanyarba mentek a fürdőzni vágyók, az úthálózat és a vasút korszerűsítésével egyre többen keresték fel a Velencei-tavat is. Bár a korabeli üdvözlőlapok tanúsága szerint "az utálatos tó" ekkoriban inkább még "csak egy sekély mocsár" volt, az első strandok megjelenésével fokozatosan népszerűvé vált, kiváltképp, mikor híre ment, hogy iszapja remek gyógyír a reumatikus bántalmakra. A tó partján fekvő községek lakossága alkalmazkodott a körülményekhez, és tavasztól őszig egy-két szobát az itt nyaralók rendelkezésére bocsátott, ám az üdülőközönség egyre inkább saját nyaralóra vágyott. Felismerték ezt a velencei birtokosok is. Tóparti szántóikat és legelőiket, parcellázási irodákon keresztül, nemsokára már a fővárosban árulták. Ekkoriban mindenki tudta, hogy "a gárda telket venni megy Agárdra." - Rendkívül ötletesek voltak, autóbusz-kirándulásokat szerveztek, ingyenes autóbusz-kirándulásokat, azután különvonatokat indítottak azok számára, akik érdeklődtek. Reggel jött a vonat, megmutatták a telkeket, utána volt egy strand lehetőség, és este vitték haza őket. Részletre adták a telkeket. Különböző méretekben: 50-től 200 négyszögölig lehetett vásárolni. A harmincas években már 1500 kiparcellázott nyaralótelket értékesítettek, így jött létre a Nádasdy-féle Fürdő és Üdülőtelep. Az, hogy ki és milyen nyaralót épített a nem túl kedvesen "proletár Balatonnak" is becézett tónál, leginkább a tulajdonosok ízlésén múlt. - A Nádasdyak megpróbálták befolyásolni azért a település képét, és építettek mintanyaralókat. Ezek többsége romantikus küllemű épület volt, mivel azonban a telkek nagy részét viszonylag kispénzű emberek vásárolták meg, akiknek nem volt pénze nagy villa építésére, ezért inkább szobakonyhás, verandás, kis nyaralók terjedtek el. - Voltak, akik népies, nádtetős stílusban próbáltak építeni, mások tornyos, manzárd tetős, romantikus jellegű kis nyaralókat álmodtak a tópartra, amelyekre az agárdi és gárdonyi utcákon sétálva ma is rácsodálkozhatunk. A kor sztárzeneszerzője, számos sláger szülőatyja, Eisemann Mihály is a tónál, Gárdonyban épített nyaralót, pezsgő társasági életet varázsolva a csendes kisvárosba. A ma pénzintézetként működő, egykori-Karsai cukrászda falai is sokat hallhattak, hiszen Eisemann rendszeresen fellépett itt. - Ha megnézzük, akkor van egy félköríves toldalék ezen az épületen. Állítólag direkt azért építette a tulajdonos, hogy Eisemann zongorája ott elhelyezhető legyen, és maga az épület is ezáltal egy kicsit zongoraformát nyert el. A II. világháborút a Velencei-tó vidéke is megsínylette. Az utak, házak, üdülők óriási károkat szenvedtek, s ha ez még nem lett volna elég, később megpróbálták rizstermesztő területté alakítani a területet. - 1952-re a Velencei-tó partjának minden lehetséges zugát rizzsel vetették be. Szerencsére nem ez lett a vége a Velencei tónak, az '50-es évekre rájöttek, hogy többre érdemes ez a terület. - A hatvanas-hetvenes években aztán a rizstermesztés helyett a turizmus kapott újabb lendületet. A látványos partrendezés, a hangulatos strandok, a "lidó", a hotelek, a családi kempingek, a pénztárcabarát boltok és barátságos kisvendéglők újra vonzóvá tették Velencét. A Fejér megyei Vendéglátóipari Vállalat még egy gyufacímke-sorozatot is megjelentetett róla. Sőt, Tabányi Mihály twistjével üzenve az otthoniaknak, még "hangos" üdvözlőlapot is küldhettek haza a nyaralók. Míg a század első felében egyetlen nyáron húszezer vendég jelentette a tóparti "rekord forgalmat", mostanában egy-egy kánikulai hétvégén ez a szám a kétszázezret is meghaladja. A strandok szolgáltatásai az elmúlt években jelentősen bővültek. Van közöttük ingyenesen látogatható, termálfürdős, na és olyan is, ahol akár kedvenc négylábúinkkal is együtt fürödhetünk. A Velencei-tó fő vonzerejét nemcsak a turizmus és a fürdőzés jelenti: a tó halaival évszázadok óta táplálja az embert. Ám míg ma leginkább nyugalmas sportnak és kikapcsolódásnak számít a horgászat, addig régen a megélhetést jelentette az itt élő embereknek, a halászoknak. - Gyakorlatilag egy életformáról beszélünk, nem is szakmáról. Ugye ez egy életen át, igazából nemzedékről nemzedékre, tehát dinasztikusan öröklődött. Teljes embert kívánt, télen, nyáron kint voltak ezek az emberek a területen, náluk jobban senki nem ismerte a természeti környezetet, főleg a vízi élővilágot. - A tó természetes halállománya gazdagabb, mint a Balatoné, így rövid időn belül jó horgászvízzé vált. A halászatot 1974-ben megszüntették, az egykori halászok által hátrahagyott keskeny csapásokon ma horgászok közlekednek. Csónakkal könnyen elérhetőek a különböző tisztások, eldugott nádöblök, nyílt vizű területek, amelyeknek jó ismerője Czinege Lajos, aki már több mint 50 éve horgászik a tavon. - Pontyhorgász vagyok végülis, nyilván, hogy bejön a keszeg meg a kárász, de ugye szoktam mondani, hogy a keszeget megfogom, meg a kárász az alaplébe ez nagyon jó. Hagymát azt megtermelem, úgy hogy már csak ponty kell. Kis kefírt teszek a kemény kukoricára rá vizet, egy hét múlva tejsavas kukoricám van, arra legalább úgy jönnek, most mondjuk száraz kukoricával fogom, meg egy nagyon kicsi mézes pufival, van, mikor két hétig ez megy. Ha van a horgásznál 3-4 csali, akkor tud miből válogatni, véli a horgász. Aztán már csak "ki kell ücsörögni" a halat. - Meg szoktam azé' nézni, hogy milyen az a hal: nem e sérült-e, meg a formája, tehát mindennel úgy el lehet azért, úgymond itt lenni a csónakban, nem csak úgy hogy fogtam, visszateszem, aztán gyerünk bele a szákba. Nyilván, hogy amikor hazaviszem, akkor a macskán kívül azé' jön az asszony is, hogy Mit fogtál papa? Mer' a macska az tuti, hogy ott van. Hát, amikor megmutatom, te jó Isten, hát ilyen szép hal! Ahogy nincsen horgász hal nélkül, úgy tó sincs hajós nélkül. Ha szeretnénk jobban megismerni a nádasok rejtekein megbúvó vízivilágot, akkor erre a legmegfelelőbb a sétahajókázás. Az agárdi hajóállomásról induló sétajárattal a védett lápi úszószigetek közé is eljuthatunk. A hajó már csaknem 50 éve szállítja az utasokat a tavon. - Eredendően ez egy szárnyashajó volt. 1967-ben épült, és hát első magyar szárnyashajóként próbaüzemmódban sokat közlekedett a Dunán Baja és Vác között, de aztán bejöttek az orosz fejlesztésű szárnyashajók, és ezt a hajót gyorsan nyugdíjazták. A hajó egyből ide került a Velencei tóra és azóta töretlenül, több generációt áthordott itt már Velencei tó déli partján az északira vagy elvitte a nádasok közé hajózni a gyerekcsoportokat. A hajóútvonalak sajátos nevű tisztásokat, nádasokat érintenek. Agárdról induló járat esetén például a Vaskapu, a Lángi, a Vendel vagy a Rigya-tisztás nevű szakaszokon hajózhatunk, átérve a pákozdi Szúnyog-szigetre, amely nemcsak halászcsárdájáról, hanem arról is nevezetes, hogy valaha itt állt a Velencei-tó egyetlen szélmalma. Igaz csak néhány hétig, és akkor is csak egy olasz-NSZK filmforgatás kedvéért... Ha már jól kibámészkodtuk magunkat a halászok északi birodalmában, irány a déli part, és az agárdi halsütöde. Sebestyén Sándor vendéglője fogalom a Velencei-tónál, itt még azok is beállnak a sorba egy jó halászlére, sült keszegre, akik csak átutazóban vannak. - A régi hagyományos velencei receptúra szerint sütjük a halat. Só, liszt, rétesliszt összetétel és semmi más titok nincsen, ebben, emögött a jó minőségű, jól megsült hal mögött. Nagyon jó kovászos uborkával, káposztával töltött paprikával, imádják a vendégek hál Istennek, és szeretnek bennünket. - Nem véletlen, sokan keresik az egyszerű, régi, finom ízeket. Az agárdiak pedig nemcsak a maguk jó érzéseire, de a vendégekére is vigyáznak. A Velencei-tavon igazi sportos életérzés vitorlázni. Itt a vitorlázás nem a méretekről, inkább az ügyességről szól. A nagy tőkesúlyos hajók el se férnek a sekély tavon, ezért itt a sportcélú hajózás honosodott meg. A vitorlás élet a Velencei-tavi Vitorlás Szövetség 1961-es megalakulásával indult el, tíz évvel később pedig a kajak-kenu és az evezés is otthonra lelt a tavon. A Velencei-tavi Vízi Sportiskolában, Agárdon és Sukorón Európában egyedülálló módon három vizes olimpiai sportágban zajlik az utánpótlás-képzés: vitorlázásban, kajak-kenuban és evezésben. - Természeti szempontból minden körülmény tökéletes. A Velencei-tónak az északi oldala a hegyektől védett, tehát ott jellemzően a kajak-kenu sportolók és az evezősök minden körülmények között ki tudnak menni a vízre, és edzeni tudnak. A tónak a déli oldala sokkal inkább a vitorlásoknak kedvez, illetve itt a tavon tapasztalható folyamatosan változó, forgó szélirány olyan típusú alapokat tanít a gyerekeknek, amiket egész életükön át tudnak használni. - Nagyon sokan éppen azért jönnek ide edzeni, hogy a szélsőséges szélviszonyokat kiismerhessék, megtanulhassák. A hullámzás mértéke közel sem akkora, mint a Balatonnál, ezért a szélfordulós taktikákat jól el lehet itt sajátítani. Már az egészen fiatalok is bámulatos ügyességgel fogják vitorláikba a tó erős szeleit, és óriási tempóval robognak a vízen Agárd felé. - Mindig híres volt a Velencei tó, hogy nagyon nagy számú gyerek jár ide. Tényleg az állam pénzt, időt, energiát nem sajnálva tartotta életben ezt a sportéletet itt. S emiatt alakult ki az, hogy minden edzésen rengeteg gyerek versenyzett, és ez volt az a motiváló ill. hajtóerő, ami tényleg a maximumot követelte meg a versenyzőktől. - Talán kevesen tudják, de a Velencei-tóról indult hódító útjára és kerülte meg első magyarként a Földet 1985 és 1987 között Fa Nándor és Gál József. Szent Jupát nevű hajójukat a vitorlás iskola fő agárdi bázisán, a tónál építették. Nemcsak a vitorlázás, az evezés is komoly erőnlétet és figyelmet igényel. Nem elég, hogy nehéz a hajó, még háttal is ülnek benne! A Velencei-tónál ennek a gyönyörű sportnak is komoly hagyománya van, ahogyan a kajak-kenunak is. - A '70-es években indult el mind a három vizes olimpiai sportág a tavon és a '80-as években ért el odáig a vízisport iskola, hogy már tényleg nemzetközi felnőtt mezőnyben is jegyzett eredményeink lettek. És így lett a tónak az első világbajnoka Kovács Zoltán, de hát aztán Fidel László is világbajnok lett szintén a tóról. Az evezősöknél is számos nemzetközi szinten is nagy sikert elért versenyzőnk van. Mindenképpen említést kell tennünk Ódor Lajosról ill. Kapucs Anikóról, akik olimpikonként öregbítették a Velencei-tó hírnevét, és nagy büszkeséggel tölt el minket, hogy ők a mai napig lejárnak ide, ők a masters versenyzőink, a gyerekek példaképei. - Sukorón a versenyzők tavaly óta, egy teljesen felújított evezőspályán készülnek a versenyekre. A tó környéki településeken élő gyerekek közül sokan itt sajátítják el a kajak-kenuzás vagy épp a sárkányhajózás alapjait. - A szörf az egyik legélvezhetőbb sportág a Velencei-tavon. Itt bárki természetközelben teheti próbára ügyességét és kitartását. Miközben körülvesz bennünket a víz, a napsütés, vitorlánkkal befogjuk a szelet, és deszkánkkal már siklunk is a sekély vízen. Ha elég bátrak vagyunk, szélszörffel akár még a nádasok fölé is emelkedhetünk. - A legtöbben Pestről érkeznek és Fehérvárról értelemszerűen és hát elég sok a turista is. Akik a környéken megszállnak a hotelekben azok mind le szoktak jönni. A legnagyobb előnye a Velencei-tónak az a Pesthez való közelség, ami azt jelenti, hogy délután 5 óra, fél 6-6 óra, 30 perc alatt itt vannak, berohannak a vízbe, szörföznek 2 órát vagy suppolnak 2 órát, mindegyik annyi örömet okoz az embereknek, hogy másnap sokkal boldogabban tudnak dolgozni. De talán még azok is nyugalmat, békét és hosszúra nyúlt, boldogság-ízű perceket találnak itt, akik nem merészkednek a vízre, és csak a partról figyelik a lemenő nap fényében az élettel teli, csupaszín, vitorlás Velencét.