Feliratozva a Teletext 111. oldalán. Magyarországról határon innen és túl. Sok olyan helyszínnel, ami az útikönyvekből sem marad ki, de számos olyan információval, ami lehet, hogy igen. Mesélő városok, mesélő képek - helyenként onnan, ahol csak a madár jár. A sorozat szerkezete, tematikája mint egy modern, informatív útikalauzé. Infografikák közbeiktatásával úgy mutatunk be helyeket, programokat, szabadidős aktivitásokat, hogy mindenki megtalálhassa a neki legmegfelelőbbet. Turisztikai magazin.

- A teljes leirat forrása a teletext.

Tutajos, Bütyök, az öreg Matula... Kinek ne a "nagy" kis-balatoni kaland jutna eszébe róluk? Fekete István története, a Tüskevár különleges képekkel vésődik be a gyermeki fantáziavilágba, és felnőttkorra sem kopik ki onnan. Nem tudni, hogy a szerző valóban itt, a Kis-Balatonon írta-e a regényt, vagy csak inspirációért, jegyzetelni járt ide, de az biztos, hogy ma a Diás-szigeten áll a Fekete István Emlékház, mellette Matula bácsi elképzelt kunyhójával. Csak előre bejelentkezve, a Balaton-Felvidéki Nemzeti Park szakembereinek vezetésével sétálhatunk be ide egy-egy csoporttal, hiszen szinte a teljes Kis-Balaton fokozottan védett területnek számít. Ez mindig is a víz birodalma volt. - Valaha úgy lehetett elképzelni, mint a Zala folyónak egy hatalmas delta torkolata, ami egy nagy mocsárvilágon keresztül, számtalan ágra szakadva érte el a Balatont. Ugye ez az, amit leszárítottak, és amikor szóba került a rekonstrukciója, elsősorban a Balaton vízminőségének a védelme miatt, akkor ugye az 1-es tárolót hozták létre először. Az úgynevezett 1-es tározó egy viszonylag nagy mesterséges vízfelület, amiben különböző terelő töltésekkel és egyéb műtárgyakkal irányítani tudják a vizet. Fontos műszaki építmény is egyben, de a laikusok számára inkább egy nagyobbacska tó. A 2-es tározó kialakítása már teljesen más koncepció mentén zajlott: több eltérő jellegű víztestet építettek itt ki, különböző méretben és mélységben. Ezek között tudják a vizet ide-oda ereszteni, éppen az adott viszonyoknak megfelelően, részben a vízügyi és vízminőségi, részben a természetvédelmi igényeket is kiszolgálva. - Ha egy légifotón megnézzük, akkor nagyjából úgy néz ki, mintha egy tüdőt látnánk egy felvételen, tehát két ilyen tüdőszerű lebenyt mutat a két víztest. És ezzel a rendszerrel úgy tűnik tulajdonképpen, hogy egész sikeresen lehet szabályozni a Balatonba jutó víz minőségét és mennyiségét. - Bármilyen meglepő, itt a víz birodalmában, nem csak a szárazföldi, de a vízi utak is igencsak korlátozottak. Az egyik nyilvános és népszerű vízitúra útvonal a Fenékpusztai Látogatóközponttól indul és a Diás-szigetre vezet. A Hévízi-csatorna Kis-Balatonba belevesző vége a fokozottan védett területen kanyarog keresztül, a Nemzeti Park engedélyével és vezetőivel azonban kenuval bejárható. A keskeny hajókkal könnyen belemerülhetünk a vízi-világ rejtelmeibe: vízcseppek csillognak a növények erezetén, halrajok rebbennek szét, madarak iszkolnak a nádasban, mi meg csak csendben, finoman siklunk tovább a víz felületén. Aki nem kenun közelít, hanem gépen száll fölébe, annak inkább térkép e táj. Persze annak sem utolsó! A közeli Hévíz-Cserszegtomaji Sportrepülőtéren egy érdekes szerkezettel, a girokopterrel ismerkedhetünk, ami igencsak hasonlatos egy helikopterhez, de valahogy mégsem az. Jóval kisebb és nyitott, ezért "cabrio helikopter"-ként is szokták emlegetni a repülés szerelmesei. - Nekem a felszálláshoz egy bizonyos úthosszra van szükség, ahhoz hogy megjöjjön a rotorfordulatom és akkor szép lassan elemelkedik a gép. Míg ugye egy helikopter, mint tudjuk, helyből képes rotor segítségével a levegőbe emelkedni. Ha nincs olyan jelentős szél, akkor bizony ez az úthossz meg is tud hosszabbodni, akár 300 méter hosszú is lehet. Tehát mindig szembeszélbe szállunk fel és szembeszélbe is szállunk le, ez egy örök törvény. A nekifutáshoz elég a sportrepülőtér gondozott gyepe, nincs szükség komoly kiszolgáló létesítményekre. Persze felszállás előtt a pilóta azért egyeztet a közeli sármelléki nemzetközi repülőtér irányítótornyával, és amint megkapja az engedélyt, már fel is pörögnek a rotorok. - Felszállás után szinte azonnal megpillantjuk a Kis-Balatont, meg természetesen a nagyot is. A Kis-Balatonról azt érdemes tudni, hogy nagyon színes élővilággal rendelkezik, csodálatos. A levegőből az a helyzet, hogy ennyire részletesen nem látjuk, hanem inkább egészében látjuk a természetnek a szépségét, mondhatnám a csodáját. Egy-egy felröppenő madár, az ami úgy szembetűnő, vagy akár a vadászmadarak itt repülnek mellettünk a gép mellett, ez mindenképpen egy csodálatos élményt jelent. Törékeny kinézete ellenére a girokopter szinte az egyik legstabilabb repülő szerkezet, egészen zsigeri élmény nyitott fedélzetén ülve suhanni a táj fölött. És elég gyors is: egy fél vagy egész órás út alatt akár az egész Kis-Balatont megkerülhetjük. Gyönyörű, fából épült híd vezet a szabadon látogatható Kányavári-szigetre, ami már a nevét is egy madárról kapta. Nem csoda, hiszen a teljes Kis-Balaton területe nemzetközi szinten is elismert és számon tartott, fontos madárélőhely. Kimagasló gazdagságban élnek itt a fajok, jelentős részük itt is fészkel. De nem csak az állandó lakosoknak fontos, pihenő, táplálkozó vagy éppen vedlőhelye: a vonuló madarak is sűrűn látogatják. A Kányavári-sziget hídjáról mindkét irányba pompás kilátás nyílik. A gazdag madárvilág számos tagja kifürkészhető innen: gyakran láthatunk itt üstökösgémet, fattyúszerkőt, búbos vöcsököt, nagy kócsagot, kis kócsagot no meg egyéb vízi madarakat is. Gyakran előfordul erre vízityúk, szárcsa, fokozottan védett cigányréce, barátréce, és üstökösrécével is találkozhatunk itt. A terület madárcsalogató-titka abban rejlik, hogy rendkívül összetett vízi környezet, többféle élőhely alkotja. - Európa hatodik legnagyobb összefüggő nádasa található itt. Vannak itt nyílt vízfelületek. A vizeink sekélyek, tehát a táplálék viszonylag könnyen hozzáférhető, például a gázlómadarak számára. Aztán vannak iszapfelületeink, és az iszapfelületeken az úgynevezett parti madarak kifejezetten az iszapból szerzik be a gerinctelenekből álló táplálékukat - A szakemberek még hosszasan sorolnák a nádi énekesmadarakat, a vegyes gémtelepeket, a szürkegémet, vörösgémet, bakcsót. Hazánk legnagyobb méretű ragadozó madara, a hallal táplálkozó réti sas számára is kiváló vadászterület, több helyen is fészkel itt. Mint ahogy hazánk egyetlen fészkelő lúdfaja, a nyári lúd is szereti a környéket: télen hozzá érkeznek vendégeskedni az egyéb vándorló lúdfajok. - A legjobb módja a madármegfigyelésnek a távolságtartás, mert a madár fél az embertől. És olyankor lehet igazán jól megfigyelni őket, ha mi nem jelentünk a számukra veszélyforrást. Olyankor a természetes viselkedésüket, a fészekrakást, a fiókák gondozását, egy-egy násztáncot akár, tehát kifejezetten intim pillanatokat is megfigyelhet az érdeklődő, hogyha megtiszteli a madarakat azzal, hogy az ő személyes zónájukba nem lép be. - A fenékpusztai megállón a vonat már egy ideje csak átrobog, így az állomás épületét és környékét madarászok és kutatók vehették birtokba: madármentő állomás működik itt. A mai modern technikák mellett gyakran érik kisebb-nagyobb sérülések tollas barátainkat: főleg áramvezetékek, autók, nagy üvegfelületek vagy mérgezések okozzák a bajt, de sok fészekből kiesett fióka is ide kerül, majd gondos táplálás után vissza a természetbe. - Itt Fenékpusztán szerencsére a környék, a természeti adottság nagyon jó, mivel itt a felépült madarak a természeti környezetükben kint vannak gyakorlatilag, nem kell külön elvinni őket kiengedni elvadítani, itt minden lehetőség megvan arra, hogy utána szabadon távozhassanak. Más a helyzet, ha ez egy városközelben van vagy állatkerti jellegű helyen van, ott ennél sokkal bonyolultabb és általában el kell oda vinni őket. - Időnként rögtön látszik, hogy a madárból már nem lesz önálló életre képes egyed, mert például olyan mértékben csonkolódott a lába vagy a szárnya. De ők is kapnak egy esélyt: őket is felnevelik és a környező röpdékben helyezik el, ahol táplálják is őket, így megélhetik azt a kort, amit kiszabott rájuk a természet. Az állomás legfőbb célja mégiscsak a kutatás. - A parti nádszegély egy 140 méteres hálósorral fogjuk át és a nádban közlekedő madarakat fogjuk meg. Ezek kis énekesmadarak elsősorban, és itt gyűrűzzük meg őket. A gyűrűzés során kapnak egy egyedi azonosítószámú alumínium gyűrűt, felírjuk az adataikat egy füzetbe, amelyek év végén bekerülnek a központi számítógépbe. Ha ez a madár bármikor a világon előkerül, akkor a gyűrű alapján azonosítható az útvonala nagyjából, a repülési távolság, esetleg a sebessége és sok más egyéb adat. - A kutatók itt, pár száz méterre a Zala-toroktól, a Kis-Balaton közvetlen szomszédságában dúskálnak a munkában, hiszen ez Magyarország vizes élőhelyeinek egyik csúcsa. Nem ritka, hogy évente több mint húszezer madarat gyűrűznek, nagy fajtagazdagságban: nem csak kis énekesmadarak, de vízimadarak, sőt időnként még erdőlakók is betévednek a puha hálókba. A Kis-Balaton mocsaras, lápos, vizenyős vidékén élő embereknek bizony ügyesen kellett építkezniük ahhoz, hogy ne süllyedjen el és ne is ázzon fel a házuk. Mondhatni talpraesetten. Így jött itt létre egy speciális épülettípus, amit a néprajz talpasháznak hív. Vörs községben még áll egy szép példánya a hagyományos kis-balatoni népi építészetnek. Itt a talpasházaknak vastag gerendákból építettek alapot, vagyis "talpat", amit az erősen ledöngölt földre fektettek. Ez adta a stabilitását és egyben a szigetelését is a házaknak, amiket csakis helyben fellelhető anyagokból húztak fel. Az emberek saját maguk építették házaikat, általában egymásnak besegítve, kalákában. - Tölgyfa gerenda az alapja, a házfal az sárból és úgy döngölték, csináltak egy keretet, a keretbe beletették a sarat, az ablak ajtó és a sarokrészre fűzfavesszőt tettek, azzal erősítették meg és akkor abban a keretben volt addig a fal, amíg megszáradt, amikor megszáradt, akkor levették a keretet és folyatták tovább a fal építését. A tető pedig nádból készült. Itt volt a Kis-Balaton, télen azzal foglalatosodtak az emberek, hogy nádaratás volt. mert fontos volt, mert minden háznak a teteje nád volt és azt időközönként fel kellett újítani. - Egyetlen ilyen talpasház maradt fenn a környéken, a kutatók szerint egy körülbelül 280-300 éves épület, ami ma Vörs község tájháza. Berendezését a faluban gyűjtötték és úgy állították össze, hogy hűen tükrözze, hogyan éltek itt régen az emberek. Általában két generáció zsúfolódott be egy-egy ilyen házba, nem ritkán családonként 6-8 gyerekkel. - A tisztaszobát nem használták, csak ha vendég jött, baba született, vagy nagyobb ünnepkor. Középen volt a konyha, a füstös konyha, a füstöskonyhában élték az életüket az emberek, azért is a füstöskonyha elég nagy, mert ott történt az étkezés a beszélgetés, a munka. Akkor volt a kamra, amit megtermeltek élelmiszert azt oda tárolták, és akkor volt a hátsó szoba, ahol aludtak az emberek. Hagyományosan mezőgazdaságból és állattartásból éltek, egyik legfontosabb megélhetési forrásuk azonban a halászat volt. Ami nem csoda, ha belegondolunk, hogy például a tájház kertjének végében nem is olyan régen még a víztükör csillogott. Élelmiszereiket főleg agyagból készült edényekben, tálakban tárolták. Tipikus kis-balatoni kerámia nem alakult ki, leginkább az Őrségből vagy Sümegről szállították ide az edényeket szekéren. Mondhatni, még csak most kezd kialakulni itt egy sajátos helyi keramikus stílus, például ebben az alsópáhoki műhelyben. Pedig tulajdonosának élete könnyedén kanyarodhatott volna más irányba. - Először én egyetemre, vagy főiskolára szerettem volna járni, mert az unokabátyám láttam, hogy mit művel az egyetemen. Német szakot választottam, de nem tudtam németül, így logikus volt, hogy nem vesznek fel. És lekerültem Keszthelyre, van egy kerámia szakkör és oda jártak az egyetemista csajok és ott majdnem ugyanaz a feeling fogadott, mint amit láttam, hogy az unokabátyám végigvitt az agrár egyetemen. - A szakkörből aztán jött az első állandó fazekas munkahely, egy nagyobb hévízi műhelyben, majd a szakma pontos kitanulása, végül ez a saját műhely. Imre a népművészetből indult, és ma is szívesen merít onnan, kedvencei a hucul és az erdélyi szász kerámiák. De nem ragaszkodik kifejezetten egy stílushoz vagy mintakincshez. A műhelyben dolgozó díszítő lányok hozhatják a saját stílusukat, és gyakran az ő motívumaikhoz igyekeznek megkeresni a legjobban találó edényformát, máztípust vagy éppen színt. - Karcoljuk a mintákat, mert ahhoz egy jó kézügyesség kell, a lányok ezt tök jól megoldják. Ha Mikiegeret akarnak rajzolni, akkor azt azért nem engedem. És ami karcolt minták a régi népművészetben, a huculoknál, Mezőcsát, Tiszafüred, ott karcoltak mintákat, ezeket azért próbáljuk becsempészni. - És mindig jönnek újabb és újabb kihívások is. Most épp azon kísérleteznek, hogyan lesz teljesen más színű és minőségű ugyanaz a zománc egy gázkemence reduktív égésterében, mint az elektromos kemencékben. Érdekes, kreatív játékok ezek: ami itt zöld, ugyanaz ott akár piros is lehet. Zalaváron a környék vízi világát, történetét és kulturális kapcsolódásait leginkább a Kis-Balaton házban érthetjük meg, ahol átfogó kiállítás mutatja be a Kis-Balatont, mint természetvédelmi értéket, vízminőség-védelmi létesítményt és történelmi emlékhelyet. Leginkább pedig azt, hogy az ember és a víz hogyan tud közel kerülni egymáshoz, hogyan tudják megérinteni egymást. A Kis-Balaton természetesen alakult ki. Nagy nyílt vízfelület terpeszkedett itt még a középkorban is, ami valahol a mai Zala torkolat környékén közvetlen összeköttetésben állt a nagy Balatonnal. - Ez egy mocsaras, lápos terület volt évszázadokon át, amit a Zala vízfolyásnak az érkező vize szépen lassan feltöltött. Illetve voltak hasznosítási igények is a területen élők részéről, ezért voltak lecsapolások, lecsapolt területek. De be kellett látni azt, hogy ez a terület a vízé, és ezért jött létre ez a létesítmény, a Kis-Balaton vízvédelmi rendszer, hogy a víz tudja használni ezt a területet. - Ezzel gyakorlatilag sikerült visszaállítani a régi, több száz évvel ezelőtti állapotot. Az erre kiránduló persze a környék műszaki jellegéből szinte semmit nem érez, hiszen azzal együtt létrejött egy vonzó, gyönyörű természeti érték is, egy olyan vizes élőhely, ami kiváló aktív kikapcsolódásra, pihenésre, elvonulásra is. És mindeközben folyamatosan szolgálja a Balaton vízminőségének védelmét. - A természet a természetes anyagokat nagyon jól meg tudja kötni. Ahogy beérkezik a területre a Zala, szétterül. Körülbelül a teljes rendszerben olyan 90 napot tartózkodik a Zala vize, ami befolyik és ezalatt a hordalékát lerakja, foszfor, nitrogénformákat lerakja. Az itt élő élőlények, gyakorlatilag a mikrobiológiai szinttől egészen a növényekig, feldolgozzák. - A Vár-sziget, ahol a Kis-Balaton Ház áll, 2000 éve a terület közigazgatási és lelki központja volt. Várszerű létesítmény, majd bencés monostor állt itt, később pedig a Szent-Adorján bazilika. Ezek romjai és az itteni ásatások, kutatások eredményei megtekinthetők a kiállításon. Itt, a Kis- Balaton ház mellett épült fel Makovecz Imre tervei alapján az a milleniumi emlékmű melynek életfája 258 levelével Zala megye 258 települését jelképezi. Alapvetően nem vízi állat, mégis vízibivalynak nevezik ezeket a jókora, sötét szőrű jószágokat. A bivalyt gyakran keverik össze különböző szarvasmarhákkal, pedig ez egy különálló faj, amely egyes kutatók szerint még a honfoglaló magyarokkal együtt érkezett a Kárpát-medencébe, megint mások szerint már korábban is itt volt. Akár így, akár úgy, őshonosnak mondható állatunk ő, és hagyományosan mindig is ridegtartásban élt. - Mondhatni ez is ridegtartás, mivel hogy folyamatosan kint vannak a legelőkön, az istállóba csak estére hajtjuk be őket, mivel hogyha éjszaka a villanypásztor elszakad a vadjárás miatt, akkor ugyebár ők nem lennének meg reggelre, mert ha észrevennék a villanypásztor szakadását, akkor elmennének innen. De amúgy télen sem kapnak szénán kívül mást, úgyhogy mondhatni, hogy ridegtartásban vannak, csak akkor mennek be végülis, amikor annyira hideg van, hogy behúzódnak egymás mellé az istállóba fedett helyre. - A bivalyt a szarvasmarhától nem csak jóval hosszabb vemhességi ciklusa, de dagonyázó hajlama és a pigmentációja is megkülönbözteti. Bőrüknek magas a melanin tartalma, ettől ilyen sötét a színük. Ráadásul jóval ritkásabb a szőrük a szarvasmarhákénál, így a szőrzettel szorosan összefüggő izzadtságmirigyekből is kevesebb jutott nekik. Ezért próbálják a párologtatást a dagonyázással kiváltani, valamint az élősködöktől is így védekeznek. A rájuk ragadt és megszáradt sarat időnként egy-egy fa törzsén ledörzsölik, és ilyenkor a sárral együtt az élősködők is lehullanak a bőrükről. - Körülbelül olyan 200-as létszám van a szaporulattal együtt átlagosan, kb olyan 70%-a ellik le a teheneknek egy évben. Két csordánk van, két bikával. A két csordát külön tartjuk a két bika miatt, a bikák nagyon nehezen jönnek ki egymással, állandóan harcok lennének, hogy ki az erősebb, ki a dominánsabb bika. - A bivaly egykor főleg igavonó ereje miatt volt kedvelt haszonállat. Még az ipari fejlődés kezdetén is fontos feladat jutott neki: bivalyok vontatták a nehéz cséplőgépeket is, míg végül a mezőgazdaság tömeges gépesítésekor kiszorította őket a konkurencia, a traktor.

Tutajos, Bütyök, az öreg Matula... Kinek ne a "nagy" kis-balatoni kaland jutna eszébe róluk? Fekete István története, a Tüskevár különleges képekkel vésődik be a gyermeki fantáziavilágba, és felnőttkorra sem kopik ki onnan. Nem tudni, hogy a szerző valóban itt, a Kis-Balatonon írta-e a regényt, vagy csak inspirációért, jegyzetelni járt ide, de az biztos, hogy ma a Diás-szigeten áll a Fekete István Emlékház, mellette Matula bácsi elképzelt kunyhójával. Csak előre bejelentkezve, a Balaton-Felvidéki Nemzeti Park szakembereinek vezetésével sétálhatunk be ide egy-egy csoporttal, hiszen szinte a teljes Kis-Balaton fokozottan védett területnek számít. Ez mindig is a víz birodalma volt.