Magyarországról határon innen és túl. Sok olyan helyszínnel, ami az útikönyvekből sem marad ki, de számos olyan információval, ami lehet, hogy igen. Mesélő városok, mesélő képek, helyenként onnan, ahol csak a madár jár. A sorozat szerkezete, tematikája mint egy modern, informatív útikalauzé. Infógrafikák közbeiktatásával úgy mutatunk be helyeket, programokat, szabadidős aktivitásokat, hogy mindenki megtalálhassa a neki legmegfelelőbbet.

- A teljes leirat forrása a teletext.

"Nem tudom, illik-e, az idegenforgalmi illemkódex értelmében megmutatni valamit, ami nincs. Valamikor itt házak álltak. Uram de milyen házak! És a házak közt utcák kanyarogtak, de milyen utcák!"- írta Szerb Antal, amikor a régi Tabánt kutatva andalgott Budán. Merthogy az a Tabán, amit még mindig élénken őriz a visszavágyó emlékezet, nincs már. De hiába bontották le lassan 90 éve, ma is él. Melegvízű forrásai, a hegyek és a Duna ölelése, és az, hogy közvetlenül a Várhegy szoknyáján fekszik, egyszerre volt előny és hátrány: pusztította tűz és víz, tatár és török, lakói elmenekültek, házai elpusztultak. Előbb zsoldosokat telepítettek a török idők után elnéptelenedett vidékre, majd a törökök elől a Dunán felfelé menekülő rácok telepedtek itt le. Rácvárosnak is nevezték, hiszen volt idő, amikor leginkább szerbek lakták. - Az ostrom után Pest és Buda lakossága, mondjuk negyvenezer lélek, abból ezer marad élve itt. A nulláról kell újrakezdeni. Így alakul ki az, hogy a Tabán lakossága az 1700-as években mondjuk 96%-ban szerb. A szőlőből marha jól él Buda. Ugye a rácok meghozták magukkal az ő legfontosabb szőlőjüket, a kadarkát és a budai bort, a budai vöröset a tokajival azonos áron és reputációval tudták forgalmazni. Buda ebből marha jól él egészen 1884-ig, amíg a filoxéra meg nem jön és lenullázza az egész európai borászatot, Budát is beleértve. - A budai szüret hivatalos ünnep volt, folyt a must, szüreti vigasságtól volt hangos a Tabán. 1810. szeptember 5-én is erre készültek, amikor egy Gierl nevű pintérlegény hordókat égetett egy kádármester udvarában. A szüreti előkészületből hatalmas tűz lett, 400 ház leégett. - A tavalyi alkohollal átitatott szárazhordók, az összes kerítés és melléképület fából, a födémek fából, a házak zsindellyel fedve, az egész úgy ég, mint a zsír. Úgyhogy 2-3 óra múlva, a vízivárosi Kapucinus templomig lángban állt az egész, égett a hajóhíd, úgyhogy a pestiek nem tudtak átjönni a túloldalról, hogy segítsenek, olyan tűz volt, hogy a Szent Katalin templom tornyából leolvadt a harang. - A Tabán egykori templomaiból már csak az Alexandriai Szent Katalin plébánia maradt: ő a nagy túlélő. Helyén a középkorban is templom állhatott, a tatárok és a törökök is felgyújtották, épült rá mecset, majd 1728 és '39 között elkészült a mai templom, amit többször renováltak. - Jobb oldalon a bejárat utáni első oltárkép az egy Szent Flórián oltár, ami magát a tűzvészt ábrázolja és a festője egy Schöfft József nevű pesti festőművész volt, aki szemtanúja volt a tűznek a túlpartról. Ott lehet látni a régi dunaparti házsort az égő házakkal, kivitte a szél a zsarátnokot a vízre is, és a gabonaszállító hajók fáklyaként égtek a vízen. Meg égett a hajóhíd. Meg minden égett na. Ezt lehet látni egy szemtanú szemével a Schöfft József Szent Flórián oltárán. - Mintha csak a nagy tüzek emlékét akarta volna elmosni, úgy zúdult az eső a Tabánra 1875 nyarán és sodort magával az Ördög-árok vize mindent, amit csak ereje engedett. A patakot megregulázták, beboltozták - most már a föld alatt kullog, egyenesen a Dunába. A Tabán minden kis girbe-gurba utcája külön világ volt egykoron. Kanyargó lépcsősorok hamisítatlan romantikája, apró, szinte egymáshoz tapadt, földbe süllyesztett házak, muskátlis ablakok, vendéglők, sramlizene, na és a szőlő lakta hegyoldal mind-mind olyan miliőt varázsoltak ide, amit szívesen örökítettek meg írók, festők, fényképészek. Az 1884-es filoxéra után elszegényedett Tabán napjai meg voltak számlálva. - Véget vet a filoxéra a budai borászatnak és itt állnak a semmiben, mintha egy szőnyeget húztak volna ki a lábuk alól, mert nulla megélhetés, semmi. Seperc alatt a pesti telek spekulánsok fölvásárolják bagóért ezeket a lepusztult szőlőket. - A Tabánt végül a szegénység pusztította el. A szép kis polgárváros 1930-ra szomorú, földszintes kapásházakkal és patkányokkal teli, romos nyomornegyed lett, amit végül 1936-ra le is bontottak A filoxéra után a szegény Tabán még szegényebb lett, a folyóhoz közeli gazdag Tabánban viszont elindult a telekvásárlási láz: Így szorult ide, két ház szoros ölelésébe Buda legkeskenyebb bérháza, amit 1898-ban egy kereskedő testvérpár, Mandl Ármin és Manó építtetett. - A 19. század második felében a Duna partnak ez a szakasza nagyon felértékelődött. Úgyhogy befektetők elkezdték felvásárolni ezeket a kis házakat és kettő-három ház helyére szépen elfért egy nagyon impozáns bérház, amik nagyon jómódú lakókra vártak. Mandl Ármin és Manó is ebbe az üzletbe akart beszállni, dehát mire ez sikerült nekik, addigra egyetlen egy darab ilyen kis egy emeletes ház maradt, valószínűleg ők érzékelték ezt a problémát, hogy a kis ház helyére egy hagyományos értelemben vett bérház nem fog elférni, viszont ez annyira jó üzlet volt, nem akartak kimaradni a buliból, úgyhogy ezt a kis házat beszorították a többi közé. - Nem sok olyan ház van ma a Tabánban, ami hasonlít egykori önmagára. A Czakó utcában egy régi vincellérház még talán tudna mesélni a múltról, de a lenti szakaszon is állnak még büszke házak, amelyek szeretik, ha faggatják őket. - Amíg nincsenek állandó hidak a Dunán, hanem csak a hajóhíd van, addig ez a pont, a Döbrentei utca északi vége, a világ közepe. Ugyanis itt állt a hajóhíd. A mai Várkert Kioszk és a Vigadó között ment át a hajóhíd, és ez volt az átkelési lehetőség. Úgyhogy akinek itt volt bármilyen boltja vagy vendéglátóhelye, az az Isten lábát szorongatta két kézzel, ugye Semmelweis apuka is az itteni fűszerboltos jövedelméből tudja kiválóan taníttatni meg házasítani a gyerekét. - Semmelweis József kölnit, dohányt, festéket, fűszert árult, és ide született fia, Ignác is. A szülőház 1964-től orvostörténeti múzeum és a Semmelweis kultusz fontos zarándokhelye: egy emlékszobában régi tárgyak, bútorok őrzik az anyák megmentőjének emlékét. A gyógyítás múltjával és tárgyaival is megismerkedhetünk itt. Némelyik ma már kínzóeszköznek tűnik, pedig a maga idejében hasznos és sokszor életmentő volt, akár csak ez a szülészeti fogó, amit az 1600-as években az angol Chamberlain család talált fel. - Mindenki tudta, hogy a Chamberlainek meg tudják menteni az anyákat és ők tápot is adtak a legendának, mert amikor arról volt szó, hogy végszükségben már őket hívták, jó sok pénzt is kértek ezért, akkor megfelelő külsőségek között érkeztek meg. Fekete lepelbe burkolózott kalapos magas férfi volt az illető, három segédje vitte utána egy ládában ezt az egyébiránt ekkora fogót, amikor megérkeztek a szülő nőhöz, paravánt vontak mögé, nem engedtek be senkit. Pár száz évvel később, amikor a Chamberlainek családi házát vagy rezidenciáját lebontották, akkor a padlóba elrejtve találták meg ezeket az eszközöket. - Pár méterre a múzeumtól, a csinos Virág Benedek Ház hívogat, amely a pálos rendi szerzetesről, a Horatius teljes életművét lefordító "szent öreg"-ről, Virág Benedekről kapta a nevét. Ha az udvarra lépünk, csodát látunk: egy gyönyörű kétemeletes házikót, ami ferences rendháznak épült valamikor. Varázslatos udvara, árnyat adó diófája és az emelet festett belső szobái, csillárai időutazásra csábítanak. A Virág Benedek Ház lenti, archaikus tere kiállítótér. Most egy időszakos kiállításon kilépnek a könyvekből és életre kelnek Réber László rajzai, Örkény, Vonnegut és Janikovszky könyveihez készített illusztrációi. De nem is kell őket életre kelteni: elevenek és frissek ma is. Réber örök. - Azért, mert olyan témákat hordoznak, amik a háborút megélt nemzedék számára is elementáris volt, de számunkra is abszolút friss olvasattal bír. Gondoljunk bele, hogy az Örkény egypercesek első kiadása 1968-as. És mégis olyan tartalmakat tud megjeleníteni, ami ma is lebilincseli a fiatal, tizenéves olvasókat is. Ez pedig az élet abszurditása. Amit mindannyian újra és újra megélünk, és ezt a megélt abszurdot tudják jól kifejezni ezek a képek a maguk hihetetlenül minimalista, lényeglátó, aszketikus karakterével ugyanúgy, ahogy Örkény egypercesei is a minimumra koncentrálnak, így Réber is. - Míg lent kiállításokat rendeznek, a fenti mesebeli térben koncerteket tartanak. Ahol most az Erzsébet-hídi felüljáró szalad a Gellérthegy mellett, ott volt egykor Poldi bácsi legendás kocsmája, a Mélypince. Ide járt hangulatért Bródy Sándor, Krúdy Gyula -na meg Rezeda Kázmér-, és Márai Sándor is. Külön szobát tartottak fenn arra az esetre, ha a kedves vendég túlzásba vinné a hangulatvadászatot és túl meredeknek találná hazafelé a Tabán lejtőit. A Tabánt mindig is szerették a művészek, "a Budapesti Montmartre"-ként is emlegették. Egy időben egymást érték itt a vendéglők. Volt idő, amikor a Virág Benedek Házat például összenyitották a Budai Hétválasztó Fogadóval. - A Budai Hétválasztó Fejedelem Fogadó leginkább arról nevezetes, hogy amikor Beethoven Lajos zeneköltő, ahogy a korabeli sajtó őt aposztrofálja, Beethoven Lajos 1807-ben másodszor Budára jön, mert akkor már beteg a füle, és a bécsi orvosai azzal bíztatják, hogy majd a budai fürdők fogják az ő fülét rendbehozni, azt is följegyzik, hogy ment hallgatni a Rác-templomba a szerbek énekét. Az is itt volt 3 perc sétára, a Szent Demeter székesegyház, ami Közép-Európa legszebb barokk ortodox temploma volt és ami túlélte az ostromot és akkor 1949-ben a kommunista városvezetés bontatta le. Sztálin születésnapi ajándékaként. - Szerb emlékekből mára nem sok maradt itt, de a Váralja utca sarkán még áll egy vakítóan fehér, patinás, copf stílusú épület, a nagy tűzvész utáni évben épült Szarvas-ház, amely egykor a szerb kultúra fellegvára volt: itt nyomtatták könyveiket, lapjaikat, és a szerb nyelvújítási mozgalom vezéralakja, Vuk Karadzsics is többször vendégeskedett itt szerb barátainál. A pár házra innen lakó Virág Benedek atyával is összejártak, általa ismerkedtek a kor magyar és német íróival, nyelvújítóival. Az egykori Szarvas kávéházban pezsgett az élet, ahogy a fürdőkben is. A Rudas már Zsigmond idején fürdő volt, amit aztán a törökök alakítottak át "zöldoszlopossá", ahogy a Rácnak is, a mai napig megvan a nyolcszögletű kupolacsarnoka. - A fürdőmestereknek illetve a fürdőkultúrának volt szerepe a szüretben is, merthogy fennmaradt történetek szerint, amikor a szüret zajlott és a lányok nekiálltak volna taposni a szőlőt, fölhívták a fürdőmestereket, hogy megmossák a lábukat, hogy mégse ezzel az egész nap, munkában használt kissé koszos lábbal álljanak ennek neki. És akkor kissé ilyen rituálisan megmosták a lábukat, levágták a körmüket, fehér harisnyát adtak rájuk. Tehát hogy itt a fürdők az nem csak a város vagy az ország más részeiből vonzott ide embereket, hanem a tabániak életével is összefonódott. - Virág Benedek atya nem csak Beethovennel futhatott össze a tabáni utcákon, de egy itteni fogadóssal, Ybl Józseffel is, akit unokaöccse, az akkor egyetemista Ybl Miklós talán többször is látogatott. Az építész akkor még nem sejtette, hogy nem is olyan sokára lesz itt egy tér, ami az ő nevét viseli majd, na meg szinte mindent ő fog itt építeni, bővíteni a környéken, és még szobrot is kap az impozáns épületek előtt. A Rácz Fürdőt az 1870-es években csinosította, majd a Várkert rakpart impozáns épületével is őt bízták meg. - Gyakorlatilag Ybl volt mindennek az építésze akkor Budapesten, a Habsburgok is nagyon kedvelték. A Várkert Bazár előtti szakaszon egykor halászvárosi házak álltak, a régi düledező házsorok helyén épült fel a bazár és a kioszk. - A Vár már rég elvesztette a funkcióját, tehát azok az épületek, amik lementek a Dunáig, azok akkor már megszűntek. És ez a várszoknya itt maradt kiaknázatlanul. Akkor még nem volt Erzsébet-híd, tehát tulajdonképpen itt egy zárvány volt. A kioszkokban kioszkokat gondoltak el, de azok soha nem lettek, és akkor így került bele néhány év tétovázás után pl. rajzszakkör, Nemzeti Arcképcsarnok is volt itt, és ebből, hogy jobb híján műtermeknek meg hasonlóknak használták, jött az, hogy később szobrászok költöztek be ezekbe az alsóbb részekbe, és ez a '80-as évekig így volt. - Az itteni "művésztelepen" alkotott Stróbl Alajos is, de irodalmi kör is működött itt Móricz Zsigmond részvételével, majd Kodály, Pilinszky, Tersánszky Józsi Jenő is gyakran megfordult itt. Az 1960-as évektől pedig itt mulatott az Ifipark is, egészen 1984-ig. Ybl halála után, 1891-től Hauszmann Alajos vette át a Várkert átépítési feladatait. És ha már így alakult, épített magának is egy-egy bérházat a Döbrentei utcában. A háromemeletes bérház építése során együtt dolgozott azokkal a nagyszerű mesterekkel, akik közül többen a királyi palota átépítésében is részt vettek. A Tabán alatt általában a Gellérthegy, a Naphegy és a Várhegy alkotta lankás vidéket értjük. Egyik oldalról a Víziváros és a Várhegy, a másikról a folyó határolja. Itt a legkeskenyebb a Duna, ezért is épült épp ide átkelő akkor, amikor még az Erzsébet-hídnak és a Lánchídnak nyoma sem volt. Később, az Erzsébet-híd építésekor a tér szintjét két méterrel lesüllyesztették, és mivel a boltíves pincék statikailag egyre veszélyesebbnek bizonyultak, a pincéket általában betemették. Kabon József 1880-ban vásárolta meg a mai Attila út 21. alatt álló telket és bérházat építtetett a régi helyére. A pincét betömette, ennek köszönhetjük, hogy megmenekült, és az 1960-as években feltárásra került a Mayerffy-féle márványhordó. - Mayerffy Károly szőlősgazda volt, aki bortermeléssel is foglalkozott. Ő egy lelkes feltaláló volt, aki folyamatosan kísérletezett, volt puskaporhoz kapcsolódó találmánya, próbált vízen járó gépet felfedezni. És a borral kapcsolatos találmánya ez a 300 akós márványhordó, ami itt a pincében rejtőzik. Egy óriási nagy, a köznyelvben márvány, de geológiai fogalmak szerint ez süttői mészkő. Azt mondja, hogy ezek a tölgyfahordók nagyon hamar kigyulladnak, ami nagyon veszélyes. És ugye 1826-ban készül el az ő márványhordója, a nagy tabáni tűzvész pedig 1810-ben volt, tehát ő tényleg látta a saját otthonát porig égni. - Van a Tabánban egy eperfa, ami mindent látott, mindent hallott: itt volt már a nagy tabáni tűzvész és az áradások idején is, és a Tabán lebontását is végigélte. Szemérmesen hallgat mindenről, pedig tudna mit mesélni: korát 200-250 évre becsülik. - Ez a lenyűgöző ebben a fában, hogy itt minden megváltozott, tehát itt egy városrész volt, sok ezren éltek, kis utcák voltak, kis kocsmák, udvarok. Egy valami van, ami változatlan, ez az eperfa. Régi képeken látszik, amikor még megvolt a ház, aminek az udvarán látszik, hogy ez egy zárt, kőfallal körülvett udvarban állt. Ez fekete eperfa, ez ma már nagyon nagy ritkaság. Dél-Kelet Ázsiából a mai Törökország területéről származó fa és lehet, hogy a török időkben kezdték el ezt ültetni. Lehet, hogy nem pont ezt a fát, hanem az anyukáját mondjuk, hogy abból a magból sarjadt ki. - Viczián Zsófia próbálja szóra bírni az idős fákat, könyvet is írt a nagy öregek történetéről. A tabáni túlélők közé tartozik az Erzsébet-híd lábánál lakó platán is. A fényképeknek hála egész élete nyomon követhető. - Körülbelül a századfordulón ültethették azt a platánt, amikor rendezték ott a teret. Ugye régen az Erzsébet-híd egy nagyon kedvelt fénykép téma volt, gyakorlatilag annak a fának az évtizedeit végigkövethetjük a kezdetektől. Nagyon érdekes, hogyan változott meg a Döbrentei tér körülötte. Hogyan volt a Tabánnak egy forgalmas piactere, ott volt az ortodox templom mellett, ott voltak a heti vásárok, jöttek a Duna felől a vásározók, az egy nagyon forgalmas tér volt. Később a két világháború közt egy gyönyörű park volt, és fantasztikus fotók vannak róla, hogy elegáns hölgyek, urak sétálnak a tövében. - Amikor a holdvilágos Tabán eltűnt, maradt helyette egy szép park. Ahol most fák, bokrok, parkok laknak, ott egykor házak álltak. A régi tabáni temető romjai között fociztak és a tabáni domboldalon szánkóztak az egykori gyerekek. - Ezeken az utcákon, itt a környéken járhatott-kelhetett az én dédnagymamám is, itt nőtt fel ugyanis a Tabánban a Gellérthegy szélén, közel a Czakó-kerthez. Övék volt a rét és a dimbes-dombos utcák. Télen ott szánkóztak és szabadon éltek nagyon. Saját emlékeim közül én leginkább a tabáni blues fesztivált tudom felidézni, itt hallgattam a Sonja és a Sápadtarcúakat és Deák-Bill Gyulát. És itt volt a Besh'odrom indulása is a Ráckertben. - "Jó emberek között folyt volna éltem, tán itt, ahol most élek észrevétlen, köröttem - essős vízfestmény - Tabán, nyugodt lennék, vagy boldog is talán" - írta Kosztolányi Dezső Ének Virág Benedekről című versében. A Tabán ma egy letűnt városrészre épült külön kis bolygó. Aki ide születik, vagy valamilyen módon köze lesz hozzá, sosem fog tudni szabadulni tőle. Igaz, nem is nagyon akar.