Feliratozva a Teletext 111. oldalán. Magyarországról határon innen és túl. Sok olyan helyszínnel, ami az útikönyvekből sem marad ki, de számos olyan információval, ami lehet, hogy igen. Mesélő városok, mesélő képek - helyenként onnan, ahol csak a madár jár. A sorozat szerkezete, tematikája mint egy modern, informatív útikalauzé. Infografikák közbeiktatásával úgy mutatunk be helyeket, programokat, szabadidős aktivitásokat, hogy mindenki megtalálhassa a neki legmegfelelőbbet. Turisztikai magazin.

- A teljes leirat forrása a teletext.

- Egyértelmű követeléseket megfogalmazó békés tüntetésnek indult, estére azonban népfölkeléssé, forradalommá, majd a szovjet csapatok beavatkozása után szabadságharccá változott. 1956. október 23-a volt az a nap, amikor országszerte már nem csak gondolták, hanem ki is mondták, hogy a kommunista diktatúra nem Magyarország útja, hogy elég volt a terrorból és a megfélemlítésből. És 1956. október 23-a volt a nap, amikor "kilyukadt" a magyar zászló. - A Rákosi-féle címert kivágták, mintegy jelezve azt, hogy ez a társadalom ezt a fajta politikát félreteszi és egy új úton indult el. De ez jellemző a világ bármely országára, ha ilyen komoly változások vannak. De már úgymond a Magyar Népköztársaság új, Kádár-féle címere az '57-es, már nem került bele a zászlóba. - Balogh László idén 25 éves zászlómúzeuma szinte egyedülálló a világon. Itt csak hivatalos nemzeti lobogó kerülhet a kiállítótérbe. - A világ mindig változik, meg a körülöttünk lévő dolgok is, hát a zászlók is meg az országok is, ha csak arra gondolunk, hogy a Szovjetunió felbomlik és már egyből lett 15 zászlómmal több. Nem beszélve Jugoszláviáról. - Nem csak a zászló lehet jelkép, hanem egy épület is. A Terror Háza Múzeum, az Andrássy út 60 az önkény és a megfélemlítés helyszíne volt korszakokon keresztül. - Először politikai rendészeti osztály, aztán a rettegett ÁVÓ, államvédelmi osztály, aztán, a külön minisztérium nagyságára bővített Államvédelmi Hatóság működött ebben az épületben. Péter Gábor ott rendezte be a kommunista terror rendszert, ahol azelőtt működött a nyilasoké, mindez nem volt véletlen. - A Terror Háza Múzeum '56-os terme a forradalom történéseit eleveníti fel, miközben emléket állít a harcokban elesett hősöknek is. - Az '56-os szabadságharcnak nagyon komoly és nagyon folyamatos és nagyon meghatározó előtörténete és eseménye van Magyarországon. Antikommunista ellenállás ugyanúgy egyébként, hisz ne szakítsuk ki a régió történelméből a magyar történelmet, ahogy Közép- és Kelet-Európa szerte mindenhol nagyon határozott, nagyon makacs, nagyon konok és konzekvens antikommunista ellenállás volt, de nem csak '56 előtt pár hónappal, hanem egészen 1945-47-től kezdve, '56-nak persze közvetlen előzményei is vannak, az a világtörténeti esemény, hogy 1955-ben Ausztria semleges ország lesz és onnan elkezdenek kivonulni a szovjet csapatok, hát Magyarország népe is azt gondolja, hogy innen is kivonulás lesz. Ez nem történik meg, és ez fűti azt a kazánt, ami aztán a forradalomhoz közvetlenül hozzájáruló diáktüntetésből kialakul. - A népfelkeléssé, majd szabadságharccá változott tüntetés szűk két hétre csillantotta meg a szabadság reményét, és hitette el az emberekkel, hogy a vágyott célt, sok vér és áldozat árán sikerül elérni. Fegyvert ragadtak, mert rájuk is fegyvert fogtak. - A fegyvereknek a bekerülése a forradalmárokhoz az több forrásból történt, a Magyar Néphadsereg adott át fegyvereket nagyobb mennyiségben, több helyen a nemzetőrséget a magyar haderő szerelte fel. Amikor az első beavatkozás megtörténik szovjet oldalról, akkor szintén azok a fegyverek, amelyek zsákmányként átkerültek a felkelőkhöz, megint csak őket gazdagítják. Illetve a forradalom első napján is már a budapesti fegyvergyárból is nagy mennyiség került a felkelők részére. - A magyar hadiipar, éppen ebben a kezdődő hidegháborús időszakban, fellendülő korszakát élte. A szovjet fegyverszállítmányok mellett fegyverlicencek is érkeztek az országba. - A Lámpagyár Nemzeti Vállalat magyar találékonysággal "lámpuskagyár"-nak is hívják tekintve, hogy a lámpagyár nagyrészt fegyvert gyártott. A Danuvia a másik ilyen jellegzetes fegyvergyár. A Danuvia gyártja a soroztlövő fegyvereket. - A magyar gyárakban töltényben sem volt hiány. 1953-ban, a fegyvergyártás csúcspontján körülbelül 300-400 ezer puska, karabély és 150 ezer PPS géppisztoly volt a fegyverraktárakban, és ezekhez a felkelők is könnyen hozzá tudtak jutni. Bár 64 év elteltével a seb már nem eleven és égő, a heg 2020-ban is arra biztatja az utódokat, hogy gondoljanak azokra, akik 1956-ban nemet mertek mondani a zsarnokságra. Rá sem kell nézni a pesti srácra, meg sem kell érinteni a repesz verte téglafalat, és még csak oda sem kell fordulni a szabadságharcot és a forradalmat éltető, bronz és márványtáblák irányába. Csak egy pillanatot kér a múlt a jelentől, néhány meghitt másodpercet, egy alig észrevehető biccentést azok felé, akik sok mindent tettek és adtak a szabadságért. - Olyan történések voltak, amiket nem lehet elfelejteni. Jöttünk ide megnézni a Corvin közt, beszélni szintén fiatal gyerekekkel és az természetes volt, hogy tőlem három lépésre halottak hevernek, teljesen mindegy, hogy magyar vagy orosz, effektív halottak hevernek, akik semminemű végtisztességet nem kaptak, maximum annyit, hogy rájuk volt locsolva esetleg egy kis mész, de az is lehet, hogy a fölrobbant házaknak a porja szállt rájuk és attól voltak fehérek, volt az egész környéknek egy háborús szaga. - A háború szaga szinte egész Budapestet körbelengte a Magyar Rádió épületétől, a Corvin közön át, egészen a Széna térig. De a Móricz Zsigmond körtéren hosszasan időzött. A mentőpalota alagsorában, a pincekórházban azokat ápolták, akiket a szabadságharcban golyó, vagy éppen repesz mart meg. Merthogy a háborúnak következménye is van, abba bele lehet sérülni, rokkanni és halni. 1956. október 24-én reggel ezen a helyen már sebesülteket láttak el. A pincében egy külön műtőt is kialakítottak, az orvosok, ápolók éjjel-nappal dolgoztak. - Itt többszáz beteget láttak el, gyakorlatilag a forradalomnak ennek a két hetéről beszélünk. Itt ugye folyamatosan szállítják be a sérülteket, nem csak magyar sérülteket, járókelőket, szabadságharcosokat láttak el a mentők, hanem a pártatlan betegellátás jegyében szovjet katonákat is elhelyeztek a kórházban és ápoltak. - A pincekorház a Kresz Géza Mentőmúzeum részeként ma már kiállítóhely, és bemutatja azt a küzdelmet, amelyet az orvosok, mentőápolók folytattak a forradalom napjaiban. - Saját életüket, testi épségüket is kockára téve vállalták a folyamatos kivonulást, de mindazon túl itt a kórházban is voltak feladataik, óriási nagy munka volt. A maga teljességében korabeli fölszereléseket szereztünk, viaszbábukat állítottunk ki. Több idős látogatónk annyira elérzékenyült volt aki nem is tudott végigjönni, mert annyira fölelevenedett a múlt. A fiatalok számára meg ez egyfajta rácsodálkozás, egy fölismerés, hogy ez megtörténhetett itt Budapest szívében. Alig 10 km-re a belvárostól, a 16. kerületben található a kivégzett mártírmedika, Tóth Ilonka szülőháza. A fiatal forradalmár éppen 1956. október 23-án töltötte be a 24. életévét. Részt vett a diáktüntetésen, majd a Péterffy Sándor utcai kórházban a sebesültek ellátásánál segített. A forradalom és szabadságharc leverése után Tóth Ilonát koholt vádak alapján egy koncepciós és kirakatperben gyilkossággal vádoltak meg, 1957. június 27-én pedig kivégezték. Régi otthona ma emlékmúzeum. - Mi az '50-es-60-as évek világát jelentettük itt meg a család hagyatékából. - Az emlékház udvarán a hatalmas betonfalak között tekervényes út vezet az 1956-os oktatóközpont föld alatti részébe, ahol egy korabeli bírósági termet is kialakítottak. - Az 1956-os megtorló perek közül ez volt az egyetlen, amelyik nagy nyilvánosságot kapott, tehát a magyar és a nemzetközi sajtót nemcsak hogy beengedték, hanem föl is kérték, hogy vegyen részt. - A föld alatti múzeumnak szimbolikus jelentése van: a kádári megtorlás az igazságot is a földbe temette. A por, a füst, az izzadság, a vér, a gázolaj és az elesettek sokaságának elegye sokáig érződik, még az eső sem képes elmosni, beissza magát mindenbe. Aztán jött egy másik szag, egy még szorongatóbb, amely felülírt mindent: a kegyetlen megtorlásé. A Kossuth tér még több mint hat évtized elteltével is beleremeg, ha a "véres csütörtök" eszébe jut. Van, ami olyan fájdalmat okoz, hogy még az idő sem képes feledtetni, enyhíteni rajta. Az 1956. október 25-én leadott sortűz is ilyen, annyira borzalmas volt, hogy egyszerűen nem halványul a kép. Hogy nem szakadt össze a világ? Hogy lehetett meghúzni a ravaszt, tudva azt, hogy a fém kegyelem nélkül végérvényesen szakít és roncsol, és végérvényesen kiűzi a lelket a testből!? - Itt a mellettünk lévő épület tetejéről és sok más pontjáról a térnek egy pergőtűz veri itt végig a tüntető tömeget. Nagyon sokan abban reménykedtek, hogy ha földre vetik magukat, vagy ha a zsebkendőjükkel jeleznek, hogy ártatlan, vétlen tüntetőkről beszélünk, majd békén hagyják és miután akik belelőttek ebbe a tömegbe, megint belelőttek és megint, tehát három alkalommal lőtték végig ezt a fegyvertelen tömeget. A magyar társadalmon a II. világháború óta ekkora erőszakot nem követett el még senki. Az, hogy ennyi vétlen ember így veszítse az életét, ezzel senki nem számolt. Mint ahogy azzal sem számolt senki, hogy a forradalom kezdetének napján, október 23-án a Magyar Rádió épületénél az államvédelmisek és a tüntetők között tűzharc bontakozik ki és a Bródy Sándor utca szabályos csatatérré változik. - Az egyetemisták által megfogalmazott követeléseket, a 16 pontot szeretné az egyetemisták egy csoprtja beolvastatni a rádióba. Ezért idejönnek a késő délutáni órákban, a tömeg egyre gyülekezik. A Rádió igazgatója Benke Valéria egy dologban biztos, nem akarja beolvastatni az egyetemisták követeléseit. Az első lövések kb. 8 óra tájékán dördülhettek. Egyértelmű, hogy az épületet védő ÁVH-s alakulatok részéről érkeztek. - A késő esti fegyveres harcok a rádió körül sok halálos áldozatot követeltek, a tüntetők 24-én reggelre elfoglalták a székház épületét, ám a követeléseiket nem tudták beolvasni, ugyanis a Rádió vezetése éjfélkor beszüntette a műsorszórást. - Egy általam ismert szemtanú mesélte, hogy ő gyerekként vett itt részt a tüntetésben és szemtanúja volt annak, ahogy a csatárláncba felfejlődött szuronyos puskával ellátott ÁVH-s alakulatok elől hátrált a tömeg és az egyik tüntető beugrott egy kapualjba, ezáltal az ÁVH-sok mögé került, akik megfordultak, észrevették és fejbe lőtték. A mai napig meghatározó élmény az életében. - Szentiványi György 15 éves volt a szabadságharc idején, sok mindent látott és hallott. Már csak azért is, mert közel lakott az egyik tűzfészekhez, a Corvin közhöz. - Kapott lövést a mozi épülete is, de megközelítőleg sem nézett ki úgy, mint a sarki ház, vagy azzal szemben a Kilián laktanya épülete, amit szó szerint szétlőttek. - A Hild József-tervezte több tízezer négyzetméteres Kilián csakúgy, mint a Corvin köz, a forradalom és szabadságharc egyik jellegzetes helyszíne volt. - A másik, ami nagyon híres volt, az a Tűzoltó utcai csoport volt, ugye itt a Kilián laktanya túloldala, annak volt a parancsnoka Angyal István, akit ki is végeztek. A Práter utcában is volt egy csoport, a Nap utcában is volt egy csoport, tehát ez a rész volt az, ami igyekezett Budapest belvárosát megvédeni a bejövő orosz csapatokkal szemben. Tudniillik, általában az Üllői úton jöttek, mint hosszú egyenes nyílt úton, hogy könnyen védhetőek legyenek. - A széles Üllői úttal szemben a keskeny utcákban a tank kevésbé bizonyult hatásos fegyvernek. A szűk helyen a torony forgása közben a cső ugyanis könnyen beleakadt az épületekbe. A molotov koktél a Corvin közieknek viszont hatásos fegyvere volt. - Amihez tulajdonképpen nem kellett más, mint benzin meg némi nemű gázolaj. Meg egy rongy, amit meg lehetett gyújtani és aztán egy kéz, ami eldobta a palackot. Tehát ezt a környéket így lehetett védeni. Ezeket a molotov koktélos palackokat elsősorban a gyerekek 14, 15, 16 éves fiatalok készítették. - Olyan fiatalok, akikből a szabadságharc akaratlanul is "pesti srácok"-at csinált. Nem csak szobrokkal, táblákkal, az előzményeket és a történéseket hűen bemutató kiállításokkal őrzi Budapest az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékét, hanem az épületeivel is. Ha nyitott szemmel járunk, a Széna téren és a VIII. kerületben könnyen találunk olyan házat, ahol a vakolaton még az eredeti harci sérülés tátong, ahol a lövések nyomai 64 év elteltével is jól látszanak. Ha egy érzéketlennek tartott kőfal így megőrizte a sebet, Nem csak szobrokkal, táblákkal, az előzményeket és a történéseket hűen bemutató kiállításokkal őrzi Budapest az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékét, hanem az épületeivel is. Ha nyitott szemmel járunk, a Széna téren és a VIII. kerületben könnyen találunk olyan házat, ahol a vakolaton még az eredeti harci sérülés tátong, ahol a lövések nyomai 64 év elteltével is jól látszanak. Ha egy érzéketlennek tartott kőfal így megőrizte a sebet, akkor mit mondjunk az érzékeny pszichéről, az emberről? - A Kilián laktanyában ma is lehet látni olyan falszakaszt, ahol a golyónyomok megvannak, ahogy ugye rálőttek, itt a Práter utcában több ház már a II. világháború óta nem lett tatarozva. Megmaradtak ezek a házak örök mementóként. - Egy gombnyomás, és tizedmásodperc alatt rögzül is a kép: fotóvá dermed a nyüzsgő város. Kattogott a fotóapparát akkor is, amikor a világháborús pusztításból újjáéledő Budapesten ismét ropogott a fegyver, falat döntött a tank, íródott a történelem. Varga Csaba fotóművész Képes időutazásában 56 darab '56-os és mai fénykép kapaszkodik össze, csúszik egymásba. - Dacolva a veszéllyel ezek a fotográfusok kint az utcán fényképezték az eseményeket. Ugyanakkor rengeteg utcakép is készült, ezeket a fényképeket miután leválogattam, kijöttem a helyszínre, hogy megkeressem ezeket az épületeket, ezzel kezdődött az egész munka. - Majd azzal folytatódott, hogy Varga Csaba beállt pontosan arra a pontra, ahol az '56-os fényképész is kattintott. - Belegondoltam, hogy én most pontosan azon a helyen állok hajszálpontosan, ahol annak idején ez a fotós állt, szinte éreztem a jelenlétét. Az '56-os eseményekben ezek a fiatalok illetve a forradalmárok, de nem csak ők, hanem azok a fényképészek is, akiknek a munkája nyomán készült az én munkám, ők nem kis kockázatot vállaltak, hiszen ezek a fényképek később a Kádár éra alatt komoly megtorlások alapjait képezték. - A kor fotósai rögzítették azt is, ahogyan a Sztálin szobrot ledöntik, szétverik, feldarabolják, majd fejét egészen a Balaha Lujza térig vonszolják. A hatalmas talapzaton csupán Sztálin tonnányi csizmái maradtak. A szobortorzó, Joszif Visszarionovics Sztálin lábbelije ma már a Memento Park bejáratánál fogadja a látogatókat. - Fűrésszel, baltával és egyéb ács szerszámokkal le lehet dönteni egy szobrot, alapos munka kell hozzá természetesen és kitartó munka, az utolsó fázis az, hogy kötelet a nyakába és onnantól kezdve pedig dönti a tömeg. Az 1948 óta gyűrűződő megfélemlítés, terror már annyira elviselhetetlenné vált, hogy az emberek ki akarták fejezni, hogy nekik ebből elég. - A 8 méteres, 20 tonnás szobrot, a "nagysztálint" kis darabokra aprították, sokan akartak belőle emléket. De nem csak a sztálinista terror jelképe dőlt le az '56-os forradalom és szabadságharcban, hanem a felszabadító szovjet katona emlékműve is. - Illetve a mai Fővám téren a bolgár vezetőnek Georgij Dimitrovnak állt egy viszonylag kicsi, de impozáns mellszobra és ezt a mellszobrot döntötték le, akasztották fel jelképesen egy a téren álló fára és írtak rá különböző rendszerellenes jelmondatokat. - A Memento Parkban nem csak a forradalom által ledöntött szobrokat találhatjuk meg, hanem azokat is, amelyekkel később a Kádár rendszer az '56-os népfölkelést, mint ellenforradalmat akarta megőrizni az emlékezetben. - Ha 1957-58-62- ben vagyunk, akkor a kommunizmus a forradalom és ami történt '56-ban az ellenforradalom, tehát ezeket nevezhetjük gyűjtőszóval mártír emlékműveknek. A legnagyobb és legjelentősebb, A kommunizmus mártírja-emlékmű, ami a Keleti pályaudvar környékén a Thököly útnál állt. És ez egy hatalmas nagy kőfal. - A csalás, a hazugság, a megtorlás, a szovjet megszállás és a kommunista egypártrendszer a kor embereinek talán úgy tűnt, hogy sohasem múlik el, aztán mégis véget ért egyszer. A kőből faragott, bronzból öntött alkotások magukra maradtak. A propaganda szobrok nyilvános sírhelye nem nézte, hogy kik ők és honnan jöttek: kérdés nélkül befogadta őket.

- Egyértelmű követeléseket megfogalmazó békés tüntetésnek indult, estére azonban népfölkeléssé, forradalommá, majd a szovjet csapatok beavatkozása után szabadságharccá változott. 1956. október 23-a volt az a nap, amikor országszerte már nem csak gondolták, hanem ki is mondták, hogy a kommunista diktatúra nem Magyarország útja, hogy elég volt a terrorból és a megfélemlítésből.