Feliratozva a Teletext 111. oldalán. Magyarországról határon innen és túl. Sok olyan helyszínnel, ami az útikönyvekből sem marad ki, de számos olyan információval, ami lehet, hogy igen. Mesélő városok, mesélő képek - helyenként onnan, ahol csak a madár jár. A sorozat szerkezete, tematikája mint egy modern, informatív útikalauzé. Infografikák közbeiktatásával úgy mutatunk be helyeket, programokat, szabadidős aktivitásokat, hogy mindenki megtalálhassa a neki legmegfelelőbbet. Turisztikai magazin.

- A teljes leirat forrása a teletext.

- Évmilliók hozománya. Palócország északi részén, Nógrádszakál határában, ott ahol az Ipoly 1920 óta országhatár, egy "hol van, hol nincs"-patak addig-addig fészkelődött, izgett-mozgott medrében, amíg méretes szurdokot nem vájt a kőkemény sziklák birodalmában. A Páris-patak, ez a türelmes nagy mágus száraz időszakban csak cseppekben jelzi létét. Viszont ha olvad a hó, vagy ömlik az eső, a csordogálás zuhataggá alakul. A kőmállasztás és a kavicsgörgetés megunhatatlan móka, és ez így megy több százezer éve, majdnem mióta világ a világ. - Ez egy 1976 óta védetté nyilvánított terület, 30 hektáron fekszik az erdővel együtt. Ezekben a falakban, mivel vulkánikus eredetű, ott volt a fák törzseinek a lenyomata, de még a páfrányoknak a lenyomatai is. - A néhol csak pár ölnyi széles, de 15-20 méter mély Palóc Grand Canyon jó néhány óriás fát is bűvkörébe kerített. Szegények addig bámulták a varázslatos nyílt sebet, míg meg nem csúsztak és menthetetlenül bele nem vesztek a szépségbe. - Kedvelt turistahely, az ország minden részéről jönnek, hétvégeken főképpen, sok autó megáll itten és akkor végigmennek megnézik. - Az innen alig 13 km-re található Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Területet "ősvilági Pompeii"-nek is hívják, ugyanis 17 millió évvel ezelőtt egy vulkánkitörés több tíz méternyi portufával fedte be a tájat és konzerválta még a lábnyomokat is. - Szépen lassan süllyedni kezdett ez a dél-szlovák, észak-magyarországi rész, több kilométer mélyre lesüllyedtek azok a leletek, amely később a Kárpátok kiemelkedésével szép lassan kezdtek a felszínre jutni, és az 1700-as évek derekára egy 17 millió éves "Csipkerózsika-álma" után újra meglátták a napvilágot az egykor trópusi esőerdő dús napfényében fürdő lábnyomok. Egykoron egyenlítő környéki trópusi esőerdő uralta ezt a tájat, amely úgy eltűnt, mintha soha nem is lett volna, ám az idő vasfoga, az erózió jól és pontosan dolgozott: felszínre hozta mindazt, amit rejtve őrzött a föld. Eddig 40 különböző állat nyomaira bukkantak a kutatók, a miocén erdő egyik csúcsragadozója a medvekutya lehetett. - Én vagyok a csúcsragadozó, de tőlem függetlenül bemutatnám a medvekutyát, nem akármilyen veszélyes ragadozó volt, még az ős-orrszarvúféléket is vadászhatta. - A hiperradagadozók közül az ál-kardfogú sem ismert könyörületet: jaj volt annak, aki a szemébe nézett. A geológiai tanösvény egyik állomásán megtekinthetjük azt a kővé változott fát is, amelyet a híres természettudós, Kubinyi Ferenc fedezett fel. - Magának a területnek a hírnevét eleve ennek a nagy megkövesedett fának a felszínre jutása, és megismerése terjesztette el az egész világban. Egy akkora famatuzsálem, amelyet a világ legnagyobb fenyőféléjének határoztak meg a külföldi tudósok. - A Bükkábrányból idekerült mocsárciprusok a fogadóépület előtt állnak strázsát. Ezek a matuzsálemek jóval fiatalabbak, mindössze 7 millió évesek... Az ipolytarnóci bemutatóhelyen az idő főszerepet kapott. Nem véletlenül helyeztek el a kiállítótérben egy hatalmas időspirált. A távlatok szédítik és ámulatba is ejtik a látogatót. - Ez az időspirál ennek a geoparknak a történéseit foglalja össze, amely lényegében a Kárpát-medence születését öleli fel, az utolsó 30 millió évet. És a Bükki Nemzeti Parki Igazgatóság, amely kezelője a területnek, egyik küldetése, hogy a régmúlton keresztül a jelenben jobban megtaláljuk a dolgainkat és a jövő generációiak miként adjuk át. Nem véletlen, hogy 1944 óta védett a terület. - És az sem véletlen, hogy a terület 1995-ben Európa-diplomát kapott. Az elismerés a földtani múlt értekeinek színvonalas bemutatásáért és megőrzéséért jár. Ha precedenst keresünk arra, milyen is az, ha valami szeszélyes, akkor az Ipoly folyócskánál jobb példát biztosan nem találunk. Van, hogy csak csordogál, néhány nap múlva pedig szinte hajózhatóvá növi ki magát. Kis-Tiszát játszik, és ha az egész világnak nem is mer nekimenni, Nógrád megyének azért hadat üzen. Ő Ipolysága már csak ilyen, de nem tehet róla, hiszen alaposan rángatja a természet: hol megnyitja a csapot, hol elzárja. A folyó ősidők óta értékes hordalékot terített szét a vidéken. A lelassult, meggyengült víz eddig hozta a terhét, a kavicsbánya tavak is ennek köszönhetik létüket. A sódert kitermelték, helyére víz került, a partjára meg horgász. Igaz, ebben a hideg és ködös időben senki sem áztatja a damilt. - Szoros összefüggés van az Ipoly és az ártér kavicságya között, nyilvánvalóan ez egy hordalékos kavics, ami helyenként komoly vastagságokat ért el, ami a tónak a túloldalán van, az árterület és időről-időre tengerré változik, amikor érkezik a hegyekből a nagy csapadék. Nem elfogultságként mondom, de varázslatos maga a természetes Ipoly-part, tehát egy igazi élő folyó természetes ártéri erdőkkel és élővilággal. - A víz nagy, a benne lévő halak követik a méretet. Itt bizony kapaszkodni kell a botba, ha Harcsa Harold, vagy Potyka Patrik rámozdul a csalira. - Gyakorlatilag 30 kilósnál nagyobb ponty nincsen, meg 70 kilósnál nagyobb harcsa, tehát ilyen törpe halak vannak benne. - Közép-Európa leghosszabb falujának, a Ráday kastélyos Ludányhalászinak a határában a víz majdnem, hogy tengernyi. A település, ha nagyot nyújtózna, még lábat is tudna áztatni az Öreg-tóban, az egykori Ipoly-ágban. A karácsonyi hal már a fagyasztóban, a holtágban úszkálóknak most nem kell a horogtól tartani. Az Öreg-tavat, ha áradás van, még meg-meglátogatja az élővíz, hoz egy kis halat, meg életet a régi medrébe. - A '70-es években akkor volt egy nagyon nagy szabályozás az Ipolyon, aminek a nyomait bizony nagyon sok területen lehet látni. Az igazi ős-Ipoly Nógrádszakálig található meg, Ludányhalászi fölött már elkezdték szabályozni az Ipolyt. - És ha már Nógrádszakál szóba került, akkor ott a helyünk, ahol a település felett a Szent Kereszt Felmagasztalása templom úgy vigyáz a falujára, mint egy óriásra nőtt fiútestvér a kishúgra. - Minden alkalommal megcsodálom, hogy az őseink, hogy tudtak ilyen szép templomot építeni, meg milyen ízlésük volt, hogy megtalálják azt a megfelelő helyet is, ahová építsék, tehát a környezetet is. És valóban olyan, mintha őrködne a falu felett ez a templom. - A határközelség szemmel látható, Rárósmúlyad és Bussa községeket, bár 1920-ban magyar többség lakta, végül -családokat is szétszakítva Csehszlovákiához csatolták. Egy másik magaslaton a Kálvária kúszik fel a gerincen. A kápolnának, és az időjárás viszontagságai elől a templomba menekített keresztút faragványainak érdekes története van. - 1905-ben egy Tóth Antal nevezetű parasztember a falunak a másik oldalán az erdő alatt szántott. Kiszántott egy fazék aranyat, vagy köcsög aranyat és abban volt fülbevalótól kezdve gyűrűig, láncig, meg még rengeteg gomb, és mivel ez a parasztember hívő lélek volt, elment Jeruzsálembe. Megnézte Jézusnak a golgotáját, a keresztutat és akkor olasz faragókkal kifaragtatta ezeket a stációkat. - A tornyot jelenleg a galambok vették birtokba, de az 1523-ban öntött, 450 kg-os harangja még mindig imára hívja a nógrádszakáli híveket. - Szakaliak vagyunk mi, szakaliak. Írni úgy kell, hogy Nógrádszakál, de mi palócok csak Szakálnak mondjuk. Hová mégy? Szakálba... - Előfordult, hogy a Nógrádszakáli templomban nem hogy ülő, de még állóhely sem volt az ünnepi misén, csordultig telt a templom. Az adventi készülődés során a hétköznapi életünk részévé vált távolságtartás mellett mostanában különös érzés ezekre az időkre gondolni... Szécsényt, ezt a közel 5700 lelket számláló Nógrád megyei várost, II. Rákóczi Ferenc végérvényesen beíratta a történelemkönyvekbe azzal, hogy országgyűlést tartott a közeli borjúpáston. Ha az ország életére ekkora hatással volt az esemény, akkor mit mondjon egy 1705-re sok mindent megélt kistelepülés?! A fejedelemválasztás hatalmas dolog! 315 év és tucatnyi generációváltás telt el az országgyűlés óta, de a fejedelem iránti tisztelet a mai napig megmaradt, még akkor is, ha a legendával ellentétben Rákóczi vélhetőleg nem szállt meg a ferences kolostor emeleti szobájában. - Ez egy két hónapig tartó tanácskozás, több mint 2000 ember vesz rajta részt, tehát hogy egy kis várost hoznak gyakorlatilag létre, nagy a sürgés-forgás, több ezer embernek az élelmezéséről kell gondoskodni. Fontos helyszín Szécsény a Rákóczi szabadságharc történetébe, ezt az emléket azért itt a helyiek ápolják is, nem hiába van több köztéri szobor, ugye tudjuk azt, hogy a fejedelem a szécsényi kolostorba illetve a ferences templomba járt imádkozni, Rákóczi imahelye, a gótikus stílusjegyeket hordozó műemléktemplom a XIV. századból származik - az Árpád-kori plébániatemplom helyére, a város legmagasabban fekvő részére építették. - A ferencesek idetelepítését végeredményben Szécsény Tamás kezdeményezte, mely a város alapítójaként is szerepel. Gótikus templom, a törökök alapjába véve a szentélyt Dzsáminak használták, arra utalnak a nyomok, hogy a dzsáminak a helye, hogy volt kialakítva, a hajót pedig istállónak. - Majd a török idő, ha nehezen is, de elmúlt, mint ahogy II. József rendeket tiltó rendelete is a homályba veszett, és a XX. század kommunista ámokfutása is véget ért. A szerzetesek 40 év szünet után 1989-ben térhettek vissza régi épületükbe, amelyben sokáig mezőgazdasági technikum és kollégium működött. A templom és a kolostorépület éppen ráncfelvarráson esik át. A régi várfalnál, városfalnál ez már meg is történt. Szécsényi Tamás vajda a XIV. században kapott engedélyt arra, hogy bástyákkal megerősített fallal védhesse és vehesse körbe a várost. Az erődítményként is szolgált egykori udvarház a mai Forgách kastély helyén állhatott. - Amit ma látunk, az egy barokk kastély, de az épületen belül a mai falakon belül, a középkor óta egy kis főúri rezidencia állt. Mindig hozzáépítenek, a középkorban már egy kelet-nyugati irányú palotaépületről tudunk, amelyet várfalakkal, illetve tornyokkal vesznek körbe, a várfalakon kívül van egy vizesárok is. - A török, majd a császári sereg többször is próbára tette, hogy a városfal valóban védelmet nyújt-e. Volt amikor a védők, de olyan is előfordult, hogy az ostromlók győztek. - És aztán a török foglalás idején ebből a várból nem sok minden marad, és aztán a 18. századtól kezdik meg azokat a hatalmas építkezéseket, aminek az eredményeit a mai nap is látjuk. - A Forgách kastéllyal egy időben az épület mögött egy hatalmas, akkor műbarlangos, fácánkertes, aranyhalas, tavacskás angolkertet is kialakítottak. A parkot ma várkertnek hívják a szécsényiek. A kastély utolsó tulajdonosa báró Lipthay Béla muzeológus, ősbotanikus és felesége, Odescalchi Eugénie Ágnes Mária főhercegnő volt. Elmondások szerint mintegy egymillió aranypengőt fizettek a kastélyért és a parkért. - Majd a magyar állam egy forintért vásárolja meg Lipthay Bélától már az államosítás időszakában az épületet. És Béla bácsinak külön kérése volt, hogy csak közgyűjteményi, tehát múzeumi célokra fordítsák az épületet. - Ez így is történt, 1973-ban az épület már mint múzeum nyitotta meg kapuit a látogatók előtt. Az intézmény 1979-ben vette fel Kubinyi Ferenc nevét, ezzel is tisztelegve a nógrádi származású természettudós emléke előtt. Nem határvárosnak épült, a XX. század tette azzá az Ipoly-völgyi Szécsényt, Nógrád megye északi részén. A középkori fundamentumból sarjadó települést többször megcibálta a történelem. A ferences templom és kolostor, a sarokbástya és a várat bekebelező Forgách kastély az eltelt több száz esztendő alatt sok mindent láthattak. Néha túl sokat is, mégis szeretik és féltik ezt a vidéket, a nyugalmat árasztó palóc tájat, az otthont. A legnagyobb féltő, az aggódó tűztorony a város közepén áll, s bár már rég nincs szolgálatban, mégis állandóan figyel, lesi a környéket, egyetlen pillanatra sem tud kikapcsolni. - Az egykori kettes út itt ment, itt látszik, hogy nagy ívet ír le, tehát megkerüli az úgynevezett régi belső várost és a tűztoronynak a szerepe régen, mint a nevéből is adódik, tűzfigyelő hely volt. - Hogy a felelősséget bírta nehezen a válla, vagy az évek száma alatt rogyott meg az alap, azt bizony a Szécsényiek sem tudják, mindenesetre a tűztorony enyhén ferdén tör az ég felé. A Haynald kapu sejtette, hogy baj lesz: a Szécsényben árvaházat, iskolát és kórházat alapító, Haynald Lajos érsek emlékét hirdető kertkapun át rikkantott is az út túloldalán álló városházának, hogy figyelje a nagyöreget, nehogy összeomlás legyen a vége. - A most látott torony 1905 után készült, addig egy kisebb torony volt, hisz a városháza, amely itt van szintén mellettünk, 1905-ben épült fel és emeletes és hát a tornyot úgy kellett építeni, hogy átlássanak a városháza fölött. - Vagyis a régi tűzfigyelő torony -ezt a szégyent!-, alacsonynak bizonyult! Pipiskedni nem tudott, sámlira nem állhatott, ráhúztak hát még egy szintet a ferdülés is ekkor kezdődött. - Ráépítettek egy idézőjelben gyengébb alapozásra és így billent el a torony, de hál' Istennek úgy néz ki, hogy megakadt, már a dőlésben. - Pintér Sándor, ügyvéd 1867-ben telepedett le Szécsényben, végrendeletében a történelmi belsővárosi lakóházát és telkét, gimnázium létesítése céljából, Szécsényre hagyományozta. Az épületben polgári iskola, majd óvoda is működött, jelenleg a régi, úgy is mondhatnánk, "a lélekben nosztalgiát ébresztő tárgyak lakása". Jászberényi Pál mindennapjaiba lassan, de biztosan kúsztak be a régiségek. Minden úgy kezdődött, hogy a híradástechnikai hálózatszerelő nagy sajnálatot érzett a régi, leselejtezett telefonkészülékek iránt, hogy akkor ezek a kiszolgált darabok mennek a zúzdába, így nem engedte, hanem inkább hazavitte őket. - Elvittem egyet, elvittem kettőt, egyszer csak annyi sok lett, hogy már odahaza a folyosón nem fér. Elmentünk telefont bekapcsolni, internetet bekapcsolni és megláttam a padláson, ahogy húztuk a vezetékeket, hogy itt is régi dolog, ott is régi dolog, ott is régi dolog, megsajnáltam és megkérdeztem az előfizetőket, hogy nem-e adnák-e nekem. Azt mondja, "fiatalember vigye el nyugodtan, úgyis csak a szemétbe menne". A feleségem persze, "minek ez a sok..." - nem akarom csúnyán mondani, csak szemét, én meg, "figyeld meg anyukám, hogy nem lesz ez szemét, majd egyszer lesz ebből még valami". Jászberényi Pálnak igaza lett, olyan nosztalgia múzeum kerekedett a gyűjteményből, hogy még az ecseri bolhapiac is belesápad az irigységbe. - Nem is egy múzeum, hanem egy öreg padlások kincsei, mer ugye a padlásokról jött le ez a dolog. A padlásról olyan különleges tárgy is lejött, mint például ez az ökörszarv-formáló szerkezet, vagy a régi nádtetős házaknál használt nádazó eszköz. - Úgy belegondolok ezekbe a régi dolgokba, régi eszközökbe, hogyha ezek tudnának beszélni, tudnának mondani valamit, hogy én min mentem keresztül, háború idő alatt ezek a táskagramofonok például, nagyon szeretem őket. Nagy öröm számomra, hogy ezekkel tudok foglalkozni. Jaj annak, akit a régi tárgyak iránti vonzalom, és a gyűjtőszenvedély egyszerre kerít hatalmába. Az az ember más dimenzióba kerül, mint ahogy az is, aki meglátja a letűnt kort, az embert egy darab fémben, vagy éppen fában.