Feliratozva a Teletext 111. oldalán. Magyarországról határon innen és túl. Sok olyan helyszínnel, ami az útikönyvekből sem marad ki, de számos olyan információval, ami lehet, hogy igen. Mesélő városok, mesélő képek - helyenként onnan, ahol csak a madár jár. A sorozat szerkezete, tematikája mint egy modern, informatív útikalauzé. Infografikák közbeiktatásával úgy mutatunk be helyeket, programokat, szabadidős aktivitásokat, hogy mindenki megtalálhassa a neki legmegfelelőbbet. Turisztikai magazin.

- A teljes leirat és a műsorszolgáltatói leírás forrása a teletext.

- Ködfoszlányok keretezik a naplementét, és teszik varázslatossá az őrségi telet. Dombok és halmok vidéke ez, ahol hajdan az őrizők élték őrségi mindennapjaikat, s óvták a honfoglalást követő időszakban, majd az Árpád-korban is a vidéket. A mai Vas megye délnyugati szeglete, Magyarország legnyugatibb régiója, földrajzi nevét is izgalmas történelmi múltjának köszönheti. - Az Őrség őrizői elsősorban a folyóvölgyek mentén telepedtek meg, és itt a Szala menti őrökről beszélhetünk, hiszen a Szala folyása az végigköveti az őrségi falvaknak a vonulatát, illetve hát a falvak települtek ide a folyóvölgy különböző szereire, hiszen ezek a kis dombhátak jó lehetőséget adtak a megtelepülésre, ahol irtás területeket hoztak létre és megszervezték a határ őrizetét. - Se szeri se száma az Őrségben a szereknek. Papszer, Templomszer, Alsó- és Felsőszer, de még Pityerszer is van itt! A szeresség az őrizők épitkezési szokásaira utaló kifejezés, ugyanis ahogy az ide érkezők fokozatosan alakították ki otthonaikat, egyre csak szaporodtak a porták, végül a lakóegységeket elnevezték szereknek. Szalafőn ma a Pityerszeri Műemlékegyüttes árulkodik leginkább arról, milyen lehetett régen az élet errefelé, mifélék voltak az ősrégi őrségi lakóházak. Egyetlen kivétellel mindegyik épület az eredeti helyén áll. - Pityerszer egy ilyen örök rejtély, azért nagy valószínűséggel el tudták dönteni, hogy mi lehet a névadója, valószínűleg egy madárról kapta a nevét Pityerszer, ami Szalafőhöz tartozik hozzá, Szalafő egyik utcácskája. Az is igaz, hogy a pacsirtának a népies neve, hogy pityer. Máshol Pacsirta utca lett volna belőle, de itt Pityerszer lett. - Az őrségi ember abból építkezett, amije volt. Ezért aztán a házak alapjai tölgyfából, gerendái erdei fenyőkből készültek, a boronafalakat pedig szalmás, trágyás agyaggal tapasztották be. - Sokan amikor megérkeznek ide, szokták mondani, hogy milyen szép vályogházak nádtetővel ezek, de ugye egyik sem igaz. Faház van agyagos tapasztással és a tető sem nádból van, hanem rozsszalmából van, és ugye a szalmatetőt hivják zsúptetőnek. És egyébként még az a jellemző, hogy diszités nem nagyon van. A későbbiek folyamán, amikor pedig téglaházakat is építettek akkor ugye jellemzőek a kis boltíves tornácok , ami a ház alapterületével egy vonalban van azt lopott tornácnak szokták nevezni, mert a ház területéből lopja el a tornác részt, és még jellemzőek, manapság is több ilyen házban laknak: a kódisállásos házak. - A kódisállásos házak szintén téglából épült, kis tornácos házak voltak. Magát a tornácot hívták kódisállásnak: a kódis a vándor koldus volt, aki a ház küszöbét nem léphette át, de megállhatott a tornácnál, vagyis a kódisállásnál. A Pityerszeri Műemlékegyüttestől alig pár száz méterre már nem az épületek ejtik ámulatba az erre járót, hanem európai bölények és eurázsiai vadlovak, az őrségi legelők "karbantartói". Innen, azaz Szalafő határától az Őrség fővárosának is tekinthető Őriszentpéter mindössze tíz percre van, és bővelkedik helytörténeti emlékekben. Az 1924-ben született Szikszay Edit nem csak éldegélt az Őrségben, de valódi otthonra is lelt itt. - Református tanítóként került ide Őriszentpéterre, aztán sajnos 25 éves korában 25 évre elítélték kémkedésért, mint a Szovjetunió elleni kémet, így a Gulágra került. Hazatérte után 1961-től először iskolai gyűjteményt, majd falugyűjteményt hozott létre. - A több nyelven beszélő Szikszay Edit 1955-ben térhetett haza Őriszentpéterre, ahol hatalmas szeretettel gyűjtötte össze a népi kultúra megmaradt tárgyait, az őrségi emberek hétköznapi eszközeit: gazdag gyűjteménye a róla elnevezett őriszentpéteri Művelődési Házban található. A tárlat az Őrség történelméről, szokásairól és hagyományairól mesél, bemutatva azt is, milyen eszközök tették könnyebbé a helyiek hétköznapjait: akad itt foklatartó, amely a világításban volt segítségére az őrségi embereknek, de korabeli fonott gabonatartó, azaz kópic is. Zsúpfedeles ház párkányon pihenő muskátlival, a múlt hagyatéka. Az őrségi fazekasság szíve mindig is Magyarszombatfa volt. A falu legrégebb óta álló, legidősebb épülete éppen idén ünnepelte 228. születésnapját: 1974 óta ráadásul múzeum, és büszkén mesél a vidék legendásan híres fazekas múltjáról. Építtetője, Cseke János maga is fazekasmester volt. Leszármazottai pedig egészen 1961-ig lakták a házat. Hajdan itt, a Velemér völgyi településeken éltek az őrségi fazekasok. A többi között Gödörházán, ami már jó ideje Magyarszombatfához tartozik, de a közeli Szentgyörgyvölgyön is több fazekas dinasztia alkotott. - 1366-ban született egy oklevél, ami tanúskodik arról, hogy itt Magyarszombatfán fazekasok dolgoznak, élnek, úgyhogy ez az első dátumunk, amit bizonyítani is tudunk, de lévén ez az oklevél nem arról szól, hogy egy hete kezdték nem tudjuk pontosan, hogy hány évtizeddel azelőtt megkezdhette már a munkáját az első fazekasunk. - Az őrségi fazekasság észak-olasz eredetű. A déli muraközi nyitottság révén a vándorló fazekasok hozták el erre a természeti értékekben igen gazdag vidékre a mesterséget, amelyet aztán az itt élők honosítottak meg, formáltak a maguk ízlése szerint. - Azt ne felejtsük el, hogy ez egy székely eredetű népcsoportok, akik le vannak telepítve. Furfangos, találékony, okos emberek voltak mindig is és rájöttek, hogy itt rengeteg az agyag a földben, ami oda nem kell mert ebben vetni úgy sem lehet, és ezt a földből ki is vették és ebből valami értéket hoztak létre, ez volt a cserépedény amit viszont egy idő után saját használatra túl soknak találtak, ezért elkezdtek cserekereskedelemmel foglalkozni és kiegészítették a saját szegényes életvitelüket ezzel az edénykereskedelemmel. - Az őrségi fazekasság nem hivalkodó, még csak nem is színpompás, mégis messze földön híres egyedi mintáiról, praktikusságáról. Jellemzően a barna és a zöld dominál az edényeken: például az abroncsos fazekakon is, amelyek arról ismertek, hogy az agyagbordák párhuzamosan futnak rajtuk. A lábas pedig azért lábas, mert bizony biztos lábakon állott egykoron. Amíg el nem terjedtek a tűzhelyek, a parázsba szúrták őket, így készülhettek bennük az ínycsiklandó őrségi falatok. Finom a tarkedli is, amely ezúttal Albert Attila edényében gőzölög. Édesapja, sőt még a nagyapja is élt-halt ezért a hivatásért, de hogy miért épp a fazekasság mellett tette le a voksát, már maga sem tudja pontosan. - Ez a szakma rabul ejt valamikor olyan alattomos módon, és onnan nem engedi el az embert, de hogy konkrétan a szakmával mikor kezdtem el foglalkozni, azt tudom: 1995-ben. Azóta nem telik el olyan nap, hogy ne akarnék járni a műhelyembe. Tehát vannak olyan munkafázisok, amikor nem alkotással, korongozással telnek hanem akár kemence rakással, égetéssel, mázazással vagy értékesitéssel ami ugye egy fontos velejárója ennek a szakmának és a legszebb része talán, amikor visszajön a vásárlói visszacsatolás, Debrecen, Rozsa u. 4. Miskolc, Arany J. u. 2 Pécs, Jokai ut 4. Kaposvar, Csokonai u. 8. Szeged, Tisza L. krt. 28-30. Szolnok, Kossuth L ut. 18. Szombathely, Kiraly u 8/a Zalaegerszeg, Tüttösy u. 6/a 2/2 hogy ez tetszik, ez szép. "Hétszáz éves már a mese, ami az itt élők jó hírét viszi messze. Itt élek én is, írom tovább a mesét, mert apámtól megkaptam a "tollat és az esélyt" - Attila három évvel ezelőtt mesét is írt az őrségi fazekasság múltjáról és családja fazekas kötődéséről. Ő is használt még boglyakemencét, ahogy felmenői. A magyarszombatfai Fazekasházban még találunk is egyet, amely elődeinek pontos mása. - Egy paraméterében tér el a régi ilyen kemencéktől, hogy kicsi. Amit használtak az ennél lényegesen nagyobb volt. 4-500 edény fért el egy égetés alkalmával a belsejében. Ez a régi idők technikája, de nem a túlságosan régi időké, a ma itt élő és dolgozó fazekas mestereink mindegyike dolgozott még úgymond üzemszerűen ilyen kemencében. - Az Őrségben a XIX-XX. században sem áldozott le a fazekasság csillaga: igaz, ma már jobbára csak itt, Magyarszombatfán alkotnak a mesterek. Az Őrség, mintha folyton folyvást barangolni hívna. Dombjai, sűrű erdői és mezői nem csak a turistát, de a vadászokat is vonzzák. Gömbös Mátyást az Őrségben szinte mindenki ismeri. Vadász dinasztiában nőtt fel, szülei és a nagyszülei is gyakran ragadtak puskát, sőt már fia is szívesen les nagy vadakra. Gyűjteménye olyan impozáns, hogy idén nyáron Magyarszombatfáról Őriszentpéterre került, és közkinccsé lett. Szeretné mindenkivel megértetni, miről is szól valójában a vadászat szenvedélye. A vadászati törvény előírja, hogy aki puskát ragad, gondoskodnia kell az egészséges, arányos vadállomány gondozásáról és fennmaradásáról. - Enélkül egyszerűen nem működik, a vadásznak jut az a feladata, hogy próbálja elviselhető szintre csökkenteni a számukat. El lehet képzelni, hogy vannak emberek, akik abból akarnak élni, hogy beveti a földjét gabonafélével, kukoricával aztán egy szép napon kimegy megnézni és látja, hogy felét már megették a szarvasok vagy a vaddisznók. És van egy másik nagyon fontos része ennek a dolognak. Vannak ezeknek a szép vadaknak egy nagy bűne, hogy a jó és a rossz tulajdonságok is genetikailag öröklődők, tehát ha van egy hibás agancsú szarvasbika, annak az utódja ugyanilyen lesz. Tehát a vadászok selejteznek. Nagyon könnyű ebbe beleszeretni, maga tehát az egésznek a hangulata tehát az erdő. Hajnalban éled az erdő, a madarak kezdenek csicseregni, tehát ennek egy olyan hangulata van, amit nem tudok semmihez hasonlítani. Ha valaminek egyszer rákapunk az ízére, azt később nehezen engedjük. Zaicz Krisztina és férje 31 évvel ezelőtt szeretett bele az Őrségbe: akkor jártak itt először, és maradtak is. Könnyen lehet, ha akkor nem találkoznak, Krisztinából orvos lesz Budapesten, így viszont "gyüttment" helyett, ahogy fogalmaz "gyüttmaradt" gazdaasszony lett, no meg hat gyerek büszke édesanyja. - Néztünk a Zemplénben, Balatonfelvidéken eladó házakat, és az Őrség volt az, ami megérintette a szívünket, és ebbe a házba beleszerettünk. - Kezdetben csak maguknak tartottak kecskét, tyúkot, hogy legyen a családnak teje, tojása, aztán egyre többször fordult elő, hogy az erre járó turisták meghallották a mekegést, és megkérdezték akad-e egy kis sajt. Krisztina ennek hatására belevágott a sajtkészítésbe. Amikor megtetszett a házuk is, rákérdeztek, szálláshely van-e. Hát, idővel lett az is! Ma már száz szarvasmarha mellett, kecskét, juhot, disznót baromfit és libát is tartanak. És hogy fokozzuk az idillt, innen-onnan rendszerint előbújik egy macska vagy eltotyog néhány kacsa. - A család az egy nagyon erős dolog, mert nincsen ellenérdek, közös szekeret tolunk. Alapvetően ketten csináljuk a férjemmel, illetve a gyerekek besegítenek, most már leginkább a három kicsi, mert a nagyok már kirepültek, aztán majd meglátjuk hátha lát valamelyik benne fantáziát, hogy átvegye és ő vigye tovább. Akkor szívesen átadjuk majd és akkor lehet más elképzelés szerint folytatni vagy tovább vinni. - Krisztina egyik nagylánya, Boglárka ugyan jelenleg Szombathelyen él, szíve csücske ma is az Őrség és itteni gyertyafaragó műhelye. Különleges technikával készülnek alkotásai, amihez elengedhetetlen a gyertya és a helyiség megfelelő hőmérséklete is, ugyanis a gyertya hamar hűlni, dermedni kezd, így a faragónak általában 10-20 perce van arra, hogy késével kifaragja a gyertya végleges formáját. Mivel a karácsony elképzelhetetlen hangulatosan pislákoló fények nélkül, ilyenkor a színek, a minták és a feliratok is az advent, az ünnepvárás jegyében készülnek. - Olyan is van, hogy a polcon gyülekeznek a gyertyák és egy mondjuk hetek vagy hónapok óta ott álló gyertyát megvásárolnak és le kell vennem a polcról. Akkor el szoktam egyébként tőlük búcsúzni, mert már úgy megszerettem, hogy ott van a sarokban. Akkor megnézem mindegyik oldalát és mondom neki, hogy akkor most téged kiválasztottak, jó utat és akkor feladom. - Boglárka legtöbbször innen, a mesebeli Ferencz portáról küldi a megrendelt őrségi gyertyákat az új tulajdonosaikhoz. Így a gyertyák egész biztos, hogy egy kis Őrség-hangulatot is varázsolnak majd magukkal "örökbefogadóik" otthonaiba. Udvara alatt csörgedezik a Szala folyó, amely éppen innen, Szalafőről ered. Kertjének, portájának dombtetején pedig hat éve működik falusi vendégasztal, kizárólag hagyományos őrségi ízekkel. Horváthné Tamaskó Ildikónál hajdinás gombócot kap a töltött káposzta, a rétest almával, fahéjjal és szegfűszeggel tölti, a perec pedig hőkkön sül, mint mindig. Mintha az ünnepi receptek is inkább lennének "őrségiesek", mint pusztán karácsonyiak. - A hőkkön sült perecnek a jelentését nem sokan tudják, és a vendégek is szinte nap napról megkérdezik, hogy mi is az a hőkkön. Hát egy kicsi tájszólással mondjuk azt, hogy a hő kövén sült, tehát a meleg kemence hő kövén sült, és így hőkkön sült perecnek nevezzük. - Nem csak a perec, vagy a dödölle, az őrségi rétes is legendásan finom ám! A titkát ősi családi receptkönyvek őrzik. Azokat forgatva, no meg édesanyját és nagyanyját csodálva tanulta meg Ildikó is, hogy akkor igazán jó ez az édesség, ha nem száraz, hanem gazdagon tejfölös a tésztája. Karácsonykor is szívesen készítik az Őrségben, igaz a szokásos tökös-mákos helyett inkább almás-diós kerül az asztalra, náluk például bejgli is csak mutatóban akad az ünnepek alatt. - Szinte előttem van a nagymamám, ahogy a kis konyhájában készíti az ételeket. Van aki úgy éli meg, hogy nehéz teherként, de engem kikapcsol. Tehát, hogy a hét napján főzni kell, az sem zavar igazából, mert szeretem csinálni és ez egy olyan szabadságérzetet ad. Nem tudom, valaki teljesen másban éli ezt ki, hobbiként és én is ezt hobbiként fogom fel és akkor ezt úgy élem meg, hogy egy szabadság és szeretem. Ennyi nekem a főzés. - Egy 1930-as gasztronómiai monográfia szerint az Őrségben soha nem készítettek sajtot. Ma már azonban a kecskesajtokról sokaknak Buzás A. Sándor, az őrségi Ínyesmester jut eszébe. A környék legkiválóbbjaiba, de a budapesti Michelin-csillagos éttermekbe, sőt még a New York Kávéházba is szállít belőlük! - Én nagyon jól emlékszem gyerekkoromban amikor a mama kiment pénteken a piacra azt mondta, hogy hozok tejhasznot. A tejhaszon volt túró, a tejföl, a tej. Tehát ezt lehetett a piacon kapni, sajt nem volt. Ha netalántán csinált valaki gomolyát, akkor megyeszerte híre ment, hogy volt a szombathelyi piacon sajt, mert én szombathelyi vagyok, volt gomolya. - Sándor 2003 óta Magyarszombatfán él, azóta itt készülnek páratlan sajtjai, és itt tenyészti búr kecskéit is. Nyolcvan múlt már jócskán, mégis ereje teljében van, tele tervekkel. Francia gasztronómiai utazásainak történetét napestig lehetne hallgatni, miközben mesterien díszített és csodafinom sajttáljai csakúgy észrevétlenül elfogynak... - Az egyik farmernak tolmácson keresztül mondtam, hogy ezt a rohadt jó camembert, hogy csináljátok? Azt mondja: szereted a whiskyt? Mondtam: szeretem. Leültünk hármasba a tolmáccsal, megittunk fél liter whiskyt, de hogy hogy készítik a camembert, arról egy szó nem volt. - Hiába őrizték gondosan a franciák a recepteket, a legtöbbet tőlük tanulta Sándor. A folyamatokba ugyanis egytől-egyig belelátott. - Most lehet, hogy egy kicsit nagyképűnek tűnik, de én azért születtem, hogy elkezdjek kecskesajtot csinálni. Szeretek dolgozni. Mondhatnám azt, hogy így nyolcvanon túl vagyok, most már munkamániás vagyok, de imádom, hogy csinálhatom. Sőt, azt imádom nagyon, amikor jönnek a vendégek, megkóstolják és azt mondják, hogy "ne haragudjon, nagyon finom". - Az Őrség mind a tizennyolc "szere" bővelkedik gasztronómiai különlegességekben, varázslatos miliője, ember léptékű környezete miatt pedig szinte természetes, hogy az egyik legkedveltebb turisztikai célpont. Tagolt domborzata, az ős-Rába meder kúpjai örök, soha nem feledhető élménnyel gazdagítják azokat, akik valaha is jártak a vidéken és fogékonyak arra, hogy megérezzék és megőrizzék egy táj lelkét.

- Ködfoszlányok keretezik a naplementét, és teszik varázslatossá az őrségi telet. Dombok és halmok vidéke ez, ahol hajdan az őrizők élték őrségi mindennapjaikat, s óvták a honfoglalást követő időszakban, majd az Árpád-korban is a vidéket. A mai Vas megye délnyugati szeglete, Magyarország legnyugatibb régiója, földrajzi nevét is izgalmas történelmi múltjának köszönheti. - Az őrségi fazekasság szíve mindig is Magyarszombatfa volt. A falu legrégebb óta álló, legidősebb épülete éppen idén ünnepelte 228. születésnapját: 1974 óta ráadásul múzeum, és büszkén mesél a vidék legendásan híres fazekas múltjáról.