Magyarországról határon innen és túl. Sok olyan helyszínnel, ami az útikönyvekből sem marad ki, de számos olyan információval, ami lehet, hogy igen. Mesélő városok, mesélő képek, helyenként onnan, ahol csak a madár jár. A sorozat szerkezete, tematikája mint egy modern, informatív útikalauzé. Infógrafikák közbeiktatásával úgy mutatunk be helyeket, programokat, szabadidős aktivitásokat, hogy mindenki megtalálhassa a neki legmegfelelőbbet.

- A teljes leirat forrása a teletext. A műsorszolgáltatói információk forrása a teletext.

- Homoki sztyepp területek, ártéri erdő, vadregényes táj, kultúrtörténeti emlékek, apró települések ködben is derűs, hangulatos utcái, no meg a páratlan természeti kincsek. A Szentendrei-sziget előnyös földrajzi adottságainak is köszönheti romantikáját és régóta töretlen népszerűségét. Orráról, a kisoroszi szigetcsúcsról a visegrádi fellegvár is jól látható: ködös idő ide vagy oda, Kisoroszi és a vár évszázadok óta szemmel tartják egymást. A szigetet egészen a XIV. század végéig Rosd-szigetnek hívták, egyik népszerű települése, Rosd, mai nevén Kisoroszi után. - Éppen Kisoroszi volt az, amit Rosd községnek neveztek, később lett aztán Oroszi és itt mindenféle tudományos meg áltudományos magyarázatok vannak arra, hogy miért lett Oroszi, de állítólag Kálmán királyunk hozott Ruszkból Oroszország tájékáról embereket, akik aztán állítólag a visegrádi várban is őrszolgálatot láttak el, és akkor így nevezték el később Kisoroszinak. 1382-ben a szigetet birtoklók valamilyen egyezménnyel, azt mondhatnám bundázással átjátszották más fennhatóság alá a sziget területét és Szentendrével együtt történt ez, és innentől kezdve a kettőt úgy tekintették, mintha egy lett volna. Ezért a Szentendrei-sziget maradt rajta, mint név. - A sziget már a római korban is létezett, a Duna ölelése mindig is megvédte a történelmi viharoktól. De a folyó a Szentendrei-sziget kialakulásában is jelentős szerepet játszott. A jégkorszakok közötti vízszint ingadozások következtében hol eltűnt, hol mélyebbre vájta a medrét, mígnem 5-6 ezer évvel ezelőtt elkezdődött a szigetmagok kialakulása. - A szigetmagok kialakulását követően a szél és a víz jelentős mennyiségű homokot, kavicsot, iszapot rakott le a területen és így a szigetmagok köré felgyülemlő hordalék egyszer csak elkezdett összeérni, egyre több és több lett és mintegy 3 ezer évvel ezelőttre tehetjük a sziget kialakulását. - Pontosabban a kialakulás kezdetét. Akkoriban még több kis szigetből, zátonyból álló hálózat állt itt, amelyek aztán szép lassan a természet munkájának köszönhetően eggyé álltak össze: így született meg a mai Szentendrei-sziget. A vidék tájképi jellegzetességét ennek a lassú, de annál erőteljesebb természeti tevékenységnek köszönheti. A leglátványosabb mind közül talán épp a szigetcsúcs, és a hozzá közeli szigetmag maradványok. - Elsősorban ezek a bizonyos szigetmagok, a homokbuckák adják az érdekességét. Négy szigetmagot tudunk megkülönböztetni, az egyik itt Kisoroszi térségében található, ahol most is tartózkodunk, Szigetmonostortól északra és délre található még két nagyobb szigetmag illetve Tahitótfalu térségében. - A feljegyzések szerint már a római korban is zajlott az élet a Szentendrei-sziget környékén, és honfoglaló őseink közül is többen szálltak meg itt. Aki pedig erre járt, belátta, hogy jobb, ha mihamarább barátságot köt a Dunával. Tahitótfalunál a híd óvón fogja kézre a szigetet. A mai híd elődjének építése 1912-ben kezdődött és éppen két héttel az I. világháború kitörése előtt készült el. Mintegy harminc évig szolgálta a környéken élőket, mígnem 1944 decemberében a német katonák felrobbantották. - Akkor jöttek az oroszok, azok '45 januárjában a híd mellett cölöpöket vertek le. És a Duna ahogy kezdett beállni a hídlábak megmaradtak, felfogták a torlódó jeget és akkor az oroszok négy rétegben szalmát, fát, mindent amit lehetett összehordtak és egy olyan hidat csináltak, amin a tankok is átmehettek vesztünkre, mert gyorsította Budapest ostromát és akkor utána elvitte a jeges ár ezt. - A történelem viharai által megcibált hidat összesen ötször kellett újjáépíteni. A mostani híd 2007 óta a település hajdani református lelkészének, egykori köztársasági elnökünknek, Tildy Zoltánnak a nevét viseli. Mivel szárazföldön csak a hídon keresztül lehet megközelíteni, számos helyről indul kompjárat a szigetre. A legrégebbi átkelőhely Horánynál már 1700 éve, a Római Birodalom idején is létezett. A Szentendrei-szigeten "a víz az úr". Legbecsesebb kincse, amelyet féltve őriz a sziget, maga a víz. Évszázadok óta hálás neki Budapest, hiszen a főváros ivóvíz szükségletének mintegy 70%-át adja. Kivételes geológiai jellegzetessége, hogy a kavics rétegeket alul agyag, felül homok zárja, amelynek köszönhetően a sziget kiváló vízszűrő, tisztító feladatot képes ellátni. Wein János a budapesti vízvezeték hálózat tervezője, a Vízművek első igazgatója is felismerte a Duna és környezetének páratlan adottságait, ezért a folyó kavicságyainak felhasználásával meghonosította a természetes parti szűrést. A víz van amikor ad, és van amikor elvesz. A szigetet az árvizek sem kímélték. - Ugye nem voltak védművek még akkor és ez annyiban volt csak jó ezer év alatt, hogy hozták magukkal a hordalékot és a talaj termő volt. Például az egyik legnagyobb amit említeni szoktak, az 1838-as árvíz március 13-án, amikor Pestet is elöntötte és Wesselényi is mentette az ott fuldoklókat. - Hogy a víz néha meglehetősen szeszélyes, azt jól tudja Pásztor Zoltán is, a szigetmonostori rév lelke és motorja. Sokáig ő volt a legfiatalabb magyar hajós parancsnok, aki a nemzetközi vizekről mindig szívesen tér haza, a révátkelőhöz. A Pásztor család harminc éve szolgálja a Szigetmonostor-Szentendre közötti szakaszt. -A családi vállalkozás nem csak névben, hanem minden tekintetben megvalósult. Édesapám az összes unokáját kiképezte matróznak, a fiamat 8 éves korában már kormányállásra állította kis sámliról, hogy kilásson. Nyilván az ő segédletével, de biztonságosan kelt át a kishajó abban az időben is. Számomra ez olyan, mint a tükörkép, mintha tükörbe néznék és akkor így látom magamat, ahogy én is felnőttem. - A Szentendrei-sziget horányi üzemében rengeteg hajó látta meg a vízvilágot, többek között a Keve is, amely Szigetmonostor és Szentendre között szállítja az utasokat több, mint három évtizede. Kevét, a vízcseppet sem kevély hajót ráadásul jó pár éve már, hogy elektromos motor hajtja, így nem pöfékel semmilyen káros-anyagot a Dunába. Az ilyen rév bizony párját ritkítja: ő az első dunai, klímatudatos elektromos átkelőhajó. - A szívem csücske ez a révátkelő. Ezt a révátkelőt nem csak üzemeltetem, hanem vigyázok rá. Én kölcsönbe kaptam az édesapámtól és szeretném úgy üzemeltetni, hogy az úgy nézzen ki, hogy ő mindig büszke legyen arra amit csinálok. A hajózáshoz engem gyerekkorom óta lényegében köt valami, ha nem dízel hajó vagy elektromos kishajó akkor kenu, kajak. Tizenöt éves voltam, amikor segítettem a gödi révnél, édesapám üzemeltette azt az átkelőt is, aztán 18 évesen én onnan jártam iskolába, lényegében hajóvezetőként. és 19 évesen bevonultam a flotillához. - Csörgő István is büszke, igaz ő leginkább sebes és szivárványos pisztrángjaira. Igazi dunai gyerekként, szinte előbb fogott horgászbotot a kezébe, minthogy járni tudott volna. Tahitótfalun nőtt fel, ma is itt hódol szenvedélyének, a haltenyésztésnek. Na és a legyezőhorgászatnak. - Családom elég régóta itt él, már az 1400-as évek vége óta van Csörgő a faluban, úgyhogy elég régmúltra nyúlik vissza a család története. Mivelhogy mi a Szentendrei-szigeten lakunk, a Kis-Dunától kb. 200 méter a szentendrei Duna ág. Ott van a családi házunk. Nagyon pici, 4-5 éves korom óta lejárunk a Dunára horgászni ide a kisdunai ágra, aztán onnan jött ez a szerelem és a húszas éveimben nyergeltem át a legyező horgászatra. - Istvánnak meggyűlt a baja a jász keszegekkel, amiket semmilyen más trükkel nem tudott befogni. Így fordult a legyezőhorgászat felé, ami kifejezetten azokat a halakat veszi célba, amelyek a víz felszínén keresik az eleséget. A halászmester szíve persze már akkoriban is a pisztrángokért dobogott - azokért a halakért, amelyeket 2016 óta saját telephelyén nevel, és amik még hírből sem ismerik az antibiotikumokat. Télen-nyáron ideális körülmények között, stabil hőfokon, kristálytiszta vízben lubickolnak. A sziget talajminősége kiváló, és mivel nyáron a nap is szépen süti, ideális termőtalaja a zöldségeknek, gyümölcsöknek is, így több biogazdaságnak is otthont ad. Sokáig virágzott itt a szőlő-és borkultúra, de ennek végül a filoxéra-járvány véget vetett, amikor elpusztította a szőlő nagy részét. A pusztulás helyén új élet született: felvirágzott az eperkultúra. A tahitótfalusi eper ma már nemzetközi szinten is ismert, csak úgy, ahogy a belőle készült eperbor. De a ködös télben sem marad itt senki színek nélkül: Szigetmonostor a környék kistermelőinek bölcsője. Élő, aktív közösséget alkotva cserélgetik itt portékáikat egymás között a gazdák és a kézművesek. Itt tényleg minden szívvel, lélekkel készül, és hamar gazdára is talál. Van, aki sajtot készít, van, aki mindent, amit csak a levendula enged. Szabóné Lengyel Mónika sok időt töltött gyerekkorában a szomszédos Surányban, és végül zuglói otthonát le is cserélte Szigetmonostorra. - Mindig ide húzott a szívem és ez a kedvenc utcám volt ez a macskaköves utca, és valahogy idehozott a sors. Itt kinéztünk egy telket, elég drága volt de akárhány telket néztünk meg mindig ide húzott vissza szívünk, úgy hogy egy kicsit drágábban, de megvettük ezt a telket és akkor ide építkeztünk. Amikor ideköltöztünk, egy baráti társaság fogadott engem. - Ennek már több, mint tíz éve. Azóta rendszeresen részt vesz a Szigetmonostoron tradicionális Piroslábos Fesztiválon. Szenvedélyesen gyűjti a patinás, zománcos darabokat, közben pedig szab és varr, sőt már szappant is főz. Na meg lekvárokat, szörpöket készít - főként levendulából. - Folyamatosan megyünk növényeket gyűjtögetni, szappant főzünk itt van egy közösség, karácsonykor bejglit sütünk és annyira belejöttem, hogy már piacra viszem a csipkelekváromat, a különböző szörpjeimet. A gyűjtő emberek azok valamilyen más lelkülettel léteznek. Én is így vagyok ezzel, ha meglátok egy zománcos edényt és azonnal azt érzem, hogy jönnie kell velem, haza kell vinnem. Valahogy lelkük van és sokkal jobban szeretek velük dolgozni. Tehát hogy ha mondjuk főzök egy szörpöt, jobb érzés egy zománcos tölcsérrel vagy egy zománcos lábossal dolgozni, mint egy műanyaggal, valahogy azt érzem, hogy ezeknek lelkük van és így megkérdezem tőlük néha, hogy vajon a múltban mi volt velük, kié volt, ki használta, hány évesek lehetnek. - Bogyónak, Németh Tamara első saját tehenének is hatalmas szíve és lelke van a gazdája szerint, és nem akármilyen tejet ad: kiváló sajt lesz belőle! Parenyica, provolone, trappista, de még parmezán sajt is készül Tamaráék öreg házánál, amelyek aztán a környező piacokon találnak rá az igazi ínyencekre. Vagy az ínyencek rájuk. - Én a Bogyóba beleszerettem, tehát valahova mentem és hoztam az ő tejét, és nyalogatta a cipőmet, hozzám bújt, tehát gyakorlatilag ő volt kíváncsi rám. És akkor elkezdtem fűzni a férjemet, hogy mi lenne ha... és akkor sokáig nem volt, aztán egyszer csak azt mondta, hogy na jó. Nekünk eléggé akadályoztatva születtek a gyerekek és akkor elkezdtem egészségesebben élni és akkor jött az, hogy akkor termeljük meg mi magunknak, süssük magunknak a kenyeret, legyen tejünk, és akkor így szépen hirtelen körülvettek így az állatok, hát azon még most meglepődöm, hogy hogy a fenében lett nekem tehenem. Komolyan mondom, tehát soha nem gondoltam volna, hogy ekkora állataim is lesznek. - Állatokkal a Monostori Lovas Farm is büszkélkedhet. Bánó Csilla régóta kötődik a szigethez, és elhivatott gondozója a törődést átlagosnál is jobban igénylő, szeretethiányos négylábúaknak. - Gyermekkoromban nyaralónk volt itt a szigeten, Surányban nem pont Szigetmonostoron mivel hát a terület az itt volt adott, így kerültünk Szigetmonostorra, úgyhogy így adta magát a lehetőség, hogy akkor itt maradjunk és itt építsük meg a lovardánkat. Elég sok olyan állat kerül hozzánk, akik rehabilitációra szorulnak akár testileg akár lelkileg. Itt ez a csacsi is, ő például egy rendőrségi ügy kapcsán került ide. Ők ilyenkor a végleges otthonukat is megtalálják nálunk, tehát gyakorlatilag ők velünk maradnak életük végéig. - Csilla kislánykora óta lovagol, számos versenyt nyert, pár éve pedig versenybírói vizsgát tett. A szigetmonostori farmon a lovaglás szeretetét is át tudja adni: lehet itt lovagolni pónin, futószáron, vagy éppen terepen, de lovastáborokat is tartanak. Közel van a fővároshoz, ugyanakkor szinte csak autóval vagy hajóval, esetleg gyalogosan vagy biciklivel megközelíthető. Elzárt, csendes, békés, és szép. Természetközeli-falusias karaktere izgalmassá és vonzóvá tette a művészek számára. Itt el lehet vonulni, és inspiratív környezetben töltődni, alkotni. Kisoroszit évtizedek óta választják írók, költők, festők és szobrászok nyaraló- vagy éppen telelőhelyül, de akár egy egész életre is. Az egymástól elszakadni képtelen pár, az író Mészöly Miklós és pszichológus felesége, a magyar hospice mozgalom úttörője, Polcz Alaine is Kisorosziban talált otthonra. Rigó utcai nyaralójukban az 1970-es évektől egyre többet időztek. A '80-as években még a cseh író, Hrabal is megfordult náluk, és gyakran látták vendégül művész barátaikat is. "Amolyan peripatetikus keretet ad ez a táj a találkozásainknak, - amelyek egyébként teljesen spontánok, még azt se mondhatnám, hogy rendszeresek, csupán mindig megismétlődnek..." - így mesélt a helyről Mészöly. - Húsz éve lakom itt a szigeten és azt vettem észre, hogy extra sok a lakosság népességéhez viszonyított arányban az elvált, az őrült és a művész. Kisorosziban él és alkot Apáti Balázs grafikus-szobrászművész is, a keleti kultúra, kiváltképp a bonsaiok kiváló ismerője. - Engem a sziget gyerekkorom óta köt és húz vissza mindig, és amikor voltam harminc éves akkor eldönthettem, hogy hol lakjak és akkor jöttek a gyermekek, akkor valahogy azt gondoltam, hogy ez a világ legnagyobb homokozója, úgyhogy egy hét év vakációt itt érdemelnek ők is, és leköltöztem a családdal. Balázs tizenkét éves volt, amikor elkezdett szobrászkodni. Miután elvégezte az általános iskolát, egy kőfaragó-szobrász iskolában tanult tovább. Rájött, hogy a kő túl rideg anyag számára, ezért az agyag lett a hivatása. Vallja, hogy a kerámia átmenetet képez a festészet és szobrászat között, és utóbbitól a bonsaiok világa sem áll távol. - Felmerült az a kérdés, hogy jó-jó, de hogy ha semmi nem számítana, akkor mit csinálnék, ha a pénz nem számítana, ha az idő nem számítana. És akkor azt gondoltam, hogy gyűjtenék be növényeket a hegyről, kis eltörpült bonsaiokat az erdőből és ezekhez megcsinálnám a tálat és ez volna aztán ez az élő művészet. És lett az vagy vált azzá, ami most igy boldoggá tesz, ami örömmel tölt el, ami inspirál. - Az agyag a barátja Sápy Lászlónak is, aki szintén a szobrászat felől érkezett, majd nyitott a kerámiák felé. Főként kályhákat készít tahitótfalui műhelyében, igaz most az a megtiszteltetés érte, hogy a hat évvel ezelőtt leégett, neoreneszánsz Kodály-köröndi bérház kéményeit rekonstruálhatja Budapesten. Épp olyan lesz mind a 120 darab, amilyennek annak idején Zsolnay Vilmos megálmodta. - Édesapám észrevette, hogy szeretek rajzolni, mindig valamit fúrtam-faragtam, bármiből ha mentem az utcán és láttam egy ágat, egy megrepedezett sarat, akkor mindig valami képet láttam benne, és akkor ez odafajult, hogy magam is elkezdtem agyagozni, és ez így vezetett a szobrászat irányába. A szobrászatról László végül azért váltott a lakáskerámiára, mert vágyott arra, hogy ne csak szépet, de praktikusat is alkothasson. A szériagyártás helyett kompozícióban gondolkodik, és mindig az volt a vágya, hogy olyan plasztikákat készítsen, amelyek valóban maradandóak és egyediek. Szíve a kezdetektől fogva a szecesszióért dobog, első kályhája is ebben a stílusban épült, és mind a mai napig otthona ékessége. - A kályha az családtag, egy ház az egy ház. Otthonná akkor válik, amikor a sarokban lobog a tűz és megvan az otthon melege. Azt üli körbe a család, és egy olyan biztonságérzetet ad, hiába élünk a XXI. században szolgáltató független, itt leszakadhat ónos eső által a vezeték, áramszünetet történhet, bármi történhet, a kályha az fűteni fog. - "Szeretem a ködöt, mert túl rajta zsongó jólét, meleg kályha, ölelésre tárt karok és mesék vannak". írta Fekete István, aki az 1950-es évek elején épp a Szentendrei-szigeten lakott, méghozzá Kisorosziban.

- Homoki sztyepp területek, ártéri erdő, vadregényes táj, kultúrtörténeti emlékek, apró települések ködben is derűs, hangulatos utcái, no meg a páratlan természeti kincsek. A Szentendrei-sziget előnyös földrajzi adottságainak is köszönheti romantikáját és régóta töretlen népszerűségét.