Feliratozva a Teletext 111. oldalán. Magyarországról határon innen és túl. Sok olyan helyszínnel, ami az útikönyvekből sem marad ki, de számos olyan információval, ami lehet, hogy igen. Mesélő városok, mesélő képek - helyenként onnan, ahol csak a madár jár. A sorozat szerkezete, tematikája mint egy modern, informatív útikalauzé. Infografikák közbeiktatásával úgy mutatunk be helyeket, programokat, szabadidős aktivitásokat, hogy mindenki megtalálhassa a neki legmegfelelőbbet. Turisztikai magazin.

- A teljes leirat forrása a teletext. A műsorszolgáltatói információk forrása a teletext.

- Ott ahol a Tisza összetalálkozik a Marossal, az Alföld legnagyobb városa, Szeged öleli a folyót. Bár a város a Tiszának köszönheti a létét és képtelenek is lennének egymástól elszakadni, együttélésük mégis sokszor viharos volt: gyakran pusztítottak itt árvizek, a legnagyobb épp 142 éve öntötte el Szegedet. A kedélyek aztán csillapodtak, összeszokott és egymáshoz öregedett város és folyó. A szabályos körutak és sugárutak az újjáépítők városteremtő erejét hirdetik. Az utcák elrendezésének köszönhetően itt minden gyalog- és könnyűszerrel is elérhető, ám nem mindig volt ez így. Szeged lakói a XV. században még csónakkal közlekedtek az egyes városrészek között, a település ugyanis a Tisza árterületének különálló szigetein jött létre. - Alapvetően nem is egy szigetről beszélhetünk, hanem több kisebbről. Három ezek közül, ami a legnagyobb kiterjedésű volt, és ezek lettek a későbbi Felsőváros, az Alsóváros illetve a Belváros. Azonban nem úgy kell elképzelni a város létrejöttét, hogy ezt itt feltöltötték, hanem csak a későbbiek folyamán alakult át egy várossá Szeged, amikor ezek a csöpörkék és vízjárások természetes úton és mesterségesen, évszázadok alatt feltöltődtek. - Szeged városmagja a sáncokkal megerősített ősi Palánkban, a mai belváros területén született. A Tisza partján ma már csak apró részletét láthatjuk annak a hajdani várnak, amely több évszázadon keresztül féltőn óvta Szeged lakosságát. Egyetlen megmaradt tornya az egykori vár méretéről is árulkodik. - Alapvetően a vár az biztosan a belváros területén, ezen a területen ahol most is állunk, jöhetett létre. Az Erdélyből érkező só szétosztásának a felügyeletére jött létre. Amikor a török nyomás egyre nagyobb a déli határokon már a XV-XVI. század környékén, akkor gyakorlatilag egy gyülekező hellyé válik, a különböző nemzetiségű katonák itt gyülekeznek, és itt indulnak a törökellenes hadjáratokra. A krónikák szerint Hunyadi János és Mátyás király is gyakran megfordult a várfalak között. Ám a török kiűzése után kétfejű sas került a bástyatoronyra, és a vár lassanként elvesztette hadi jelentőségét. A XIX. század közepén már csak a várbörtön lakóiról, főleg a "zsiványok fejedelméről", Rózsa Sándorról volt híres. A szegedi várban működő egykori börtönéletről meglepő tárgyak mesélnek. - Ezek közül az egyik legérdekesebb szerintem a rabkártyák. Aminek ilyen hangzatos a neve, de ilyen végtelen egyszerű dolog. Régi újságlapokra a saját vérükkel festették fel a kártyapaklinak a mintáit és ezzel játszottak, ezzel ütötték el az időt a rabság alatt. Míg a vár lassú hanyatlásnak, a körülötte lévő ős Palánk rohamos növekedésnek indult: német iparosok, görög boltosok emlékét őrzik a régi városmag épületei. - A régi Palánknak a főutcája a mai Oskola utca volt, és hát amikor megindult a török után a fejlődés, akkor itt építkeztek a legtehetősebbek. A legtehetősebbek ekkor már inkább kereskedők voltak és komoly iparosok, ékszerészek, nagyon sok ékszerész volt, akik szép házakat építettek. Érdekességük a házaknak, hogy ezeknek tulajdonképpen az Oskola felé nincs kapujuk, legfeljebb kis bejáratuk, mert ott voltak az üzletek, a kirakatok, műhelyek. Tehát az ilyen "látványpékség" volt, hogy úgy mondjam, és a házakba hátulról volt a bejárat, a mögötte lévő Bába utcáról. Tehát spóroltak a kapukkal. - Nem úgy a tehetős kereskedők, akik az 1870-es években egymást túllicitálva építették hivalkodó házaikat, létrehozva Szeged egyik legismertebb eklektikus épületegyüttesét. A víz előtti bérházak közül a Kis Dávid-palota az egyik legkedvesebb. - Az építtető Kis Dávid kereskedő volt, így került Szegedre kereskedőként, és hatalmas vagyont szerzett és abszolút befektetésnek szánta a házát. Ez a hatalmas kétemeletes palota 18 hónap alatt, tehát másfél év alatt épült fel. '71-ben kapták meg az építési engedélyt és '72 őszén már 30 üzlet működött lent az alsó részen. Érdekesség, hogy ő maga soha nem lakott itt. - A leghíresebb erkéllyel a szembeszomszéd Kárász-ház dicsekedhet: 1849-ben ugyanis Kossuth Lajos itt mondta el utolsó nyilvános beszédét. Az akkor összegyűlt hatvanezres tömeg nem sejtette, hogy pár évtized múlva a Palánknak mindössze néhány épülete éli túl a nagy árvizet. A szegedi nagy árvíz pusztítását követően a gyors és látványos első újjáépítési hullám 1884-ig befejeződött. A megerősödő polgárság az árvíz utáni újjáépítésnél kimaradt foghíjtelkeken hatalmas bérpaloták építésébe kezdett, így született a Kárász utca és a Dugonics tér sarkán álló, Magyar Ede tervezte Unger-Mayer palota is, jellegzetes tornyos sziluettjével. - Itt aztán a szimbólumok kavalkádjával találkozunk. A saroktornyon kívül, ahol táncoló lányok, úgyis mondhatjuk, hogy ólomlányok fogják körbe és lejtik a táncukat. Emellett hagymakupola, csillagvizsgáló, kis bőgős hajóorr, tehát nagyon sok olyan díszítőelem van, amit csak távolról tudunk szemlélni. Ez is azt biztosította, hogy aki érkezik a városba, annak vonzza a tekintetét. - A maga idejében az Unger-Mayer palota volt Szeged második legmagasabb épülete. Lakóit központi porta fogadta, de lift és modern szemétledobó is működött a Párizs hangulatát idéző házban. Az 1920-as években a földszinten főtt a fekete a híres Corso kávéházban - Juhász Gyula, József Attila és a kor újságíróinak kedvelt törzshelyén. - Ezek a bérpaloták kifejezetten kiadásra szánt épületek voltak. Az alsó szinteken mindig üzlethelyiségek voltak, valamilyen vendéglő, üzlet, műhely. Emellett a fölső szinteken pedig különböző nagyságú, de azért nagy szobaszámmal rendelkező, általában reprezentatív lakások. Ez 4-6 szobát is jelentett, megjelennek a fürdőszobák, amik fajansszal vannak már burkolva. - Ekkor épült meg a Református palota és a tehetős polgárság részére az Új-Wagner palota U-alakú épülettömbje is. Na és Szeged talán legszebb ékköve: a Reök palota, amely európai viszonylatban is a szecesszió egyik legszebb képviselője. - Magyar Ede, Reök Iván vízmérnök számára, családi palotának tervezte a Reök palotát, ez a szegedi szecessziós épületek közül elég ritka, hogy nem bérpalota, hanem családi palota, és ráadásul ennyire reprezentatív. A fehér falakból szinte kiragyognak ezek a kék virágok, a liliomok, a sáslevelek szinte ringatóznak. - Ha már elteltünk a sok hullámzó szépséggel, érdemes a palota földszintjén lakó Reök cukrászdába is betérni. Itt nem csak a díjnyertes tervező által megálmodott belső enteriőr harmonizál a szecesszióval, Ráday Edináék minden egyes macaronja egy "petit Paris". - Minekünk akkor van legnagyobb örömünk, amikor kint ülünk, vagy bent valahol, az emberek nem tudják, hogy mi vagyunk a tulajdonos, és a vendég megfog és beleharap egy macaronba. Ez a cukrászda az érzelmeknek a cukrászdája, az emberek, amikor megeszik ezt a sütit, akkor valahol, amikor szomorúak, akkor vidámak lesznek, és ezt mi látjuk, és ez a mi örömünk. - A Dóm tér, amely nyaranta a Szegedi Szabadtéri Játékok otthona, archaikus hangulatú árkádsoraival a velencei Szent Márk teret idézi, sokan úgy mesélik, itt egykor apácák korzóztak. Ma már csak a XI. századi Dömötör-torony őrzi a középkor emlékét, ő Szeged legidősebb ma is álló építménye, egykor a Dóm helyén álló templom része volt. A többi itteni kő, üveg és vas Rerrich Béla páratlan forma- és stílusérzékét, illetve a szegedi art decót hirdeti. Az art deco stílusában épült a város legrégebbi filmszínháza, a patinás Belvárosi Mozi is, ami 100. születésnapjára teljesen megújult. Sok film és sok év pergett itt le, mindenki őriz egy kedves emléket róla. - Nagyon sok élmény ért bennünket, de a legjobban talán annak tudok örülni, amikor például egy pár éve volt itt egy idős hölgy és bejött és elmesélte, hogy az ő nagyapja a mozinak a zenekarában játszott és megköszönte, hogy ilyen szép és jó mozit tartunk fönn. - A város Oscar-díjas szülöttéről elnevezett Zsigmond Vilmos terem nemcsak filmek, színházi előadások, koncertek és közönségtalálkozók helyszíne. A látogatók előtt megnyitott új terekben mozitörténeti és filmtechnikai kiállítás is helyet kapott. És néhány éve már saját filmfesztivál is dukál a filmszínháznak! Minden város szíve, központi tere a piac. Nincs ez másként Szegeden sem. Színes kavalkádjával, sajátos hangulatával a Mars téri vásárcsarnok sokak kedvence, ahogyan Vukoszávlyev Gyurica is, aki már 30 éve süti a lángost a városban. A családi vállalkozásban fiával együtt több, mint húsz féle lángost készítenek. A helyiek körében a legnépszerűbb a sajtos-tejfölös és a sonkával-sajttal töltött, de nem vetik meg a velőst, a pirított csibemájast és a párolt káposztás lángost sem. - A titok a kézi dagasztás, ami nagyon fontos, megfelelő mennyiséggel nem túldagasztani, nem sokat, fontos a tésztának a kelesztése, érlelésének az időtartama és kizárólag a megfelelő hőfokon sütni nagyon fontos és tiszta olajba, nem fáradt olajba, és természetesen jól lecsurgatni. Csak frissen sütve ajánlom, így a legjobb. - Az árusok számára hajnali négykor nyílnak meg a kapuk, ekkortól lehet bejutni a 2011-ben elkészült impozáns Nagycsarnokba, a két kisebb - Anna és Irén nevet viselő - keresztcsarnokba és az asztalos szabad területre. Színek, illatok, zöldség- és gyümölcshalmok, tulipánok, rózsák és újkrumpli. Ez a Mars téri piac, és mennyi-mennyi minden még...! A nem csupán udvarias, hanem mindenkivel kedves Borbola Jánosné 1992 óta, csaknem 30 esztendeje kínálja itt házi készítésű tejtermékeit. - Akkor először még egy tehenünk volt és azért vettük, mert egészségesnek találtuk a házi tejtermékek fogyasztását, de már utóbb lett három tehén, akkor már nem győztük elfogyasztani, és elkezdtem jönni a piacra. Nagyon szeretem az embereket, mivel egyébként is bolti eladó a szakmám, szeretek tényleg sokat beszélgetni a vásárlókkal. Vannak vásárlóink, akik még Pestről is jönnek, és visznek, mondjuk sajtokat, túrót, a szomszéd környező községekből is. - Az 1800-as évek első felében még a Széchenyi téren, a mai városháza előtt osztozkodott a legtöbb piaci árus, de idővel szinte minden forgalmasabb téren kínálták portékáikat a szegedi belvárosban. - A heti piacok szerdán és szombaton zajlottak, ekkor jártak inkább az asszonyok piacra és hát a vasárnapok is ott voltak, akkor pedig inkább a férfiemberek jártak piacozni. Sokkal több volt a piac annál mintsem a kereskedés, az adok-veszek helyszíne, hanem benne volt egy társadalmi, érintkezési kapcsolati szerep is, amikor híreket cseréltek, tudtak beszélni egymással néhány szót, és emellett még a szórakozásnak is egyfajta helyszínévé vált. - Szeged egyik leghíresebb piaca a mai Roosevelt téren, a Közművelődési Palota előtt működött. Ide a Maroson át hajóval hozták az árut. A Belvárosi hídfő környékét szekerek és sátrak népesítették be, a másnapi heti piacra készülők esténként gyertyafény mellett virrasztottak. - Szeged városnak többfajta szabályrendelete is volt, mindig szabályozták ezeket a piaci formákat egészségügyi szabályok is. Például a kóstolásra nyújtott falatot vagy ételt már nem lehet visszatenni az árusított portékába, vagy éppen le kell takarni, hogy védjék azokat az élelmiszereket, amiket árusítanak. Vagy éppen az is benne volt az egyik paragrafusban, hogy a vevőre kiabálni nem szabad és trágár szavakkal sem szabad illetni. A piacok meghatározó szerepet játszottak nemcsak a város fejlődésében, de arcvonásainak alakításában is. Szeged múlt századbéli, rohamos fejlődése vállalkozó szellemű lakóinak és az idevalósi piacosoknak, kereskedőknek is köszönhető. - Hiszen a piacokon nemcsak kiskereskedők árultak, hanem mivel a szegedieknek a Délvidéken is érdekeltségeik voltak, a Bánátban nagy búzakereskedők voltak, azoknak itt megépültek a házaik. Híres vásárainak köszönhetően nemcsak a város szépült, de a szegedi paprika, a szappan, a tarhonya, vagy épp a papucs is jó hírét vitte Szegednek szerte a nagyvilágban. Bár most piac működik körülötte, a Szent István téri víztorony létét nem a kereskedésnek, hanem a város növekvő vízigényének köszönheti. A szegediek által csak Öreg Hölgynek becézett ipari műemlék egyszerű, ötletes fölépítésével, puritán dísztelenségével a mérnöki lelemény mintaképe. - Már volt ivóvíz, tehát voltak kutak, de az emeletes házak ahogy épültek a XIX. század végén, XX. század elején, a vízellátást kellett biztosítani az emeleteken is, na most ehhez víztorony kellett. 1902-ben kiírtak egy pályázatot víztorony tervezésre, több minden pályamű is beérkezett, de egyik sem volt igazán eredeti, ilyen lábakon álló nagy tartályok voltak. És akkor jelentkezett Zielinski Szilárd ezzel a tervvel. - A torony mindössze másfél év alatt épült fel. Az akkor még ismeretlen vasbeton technológia iránt annyira bizalmatlanok voltak a környék lakói, hogy a feltöltésekor teljesen kiürítették a teret. Csak az építőmérnök, a vasbetonépítés úttörőjeként is ismert Zielinski Szilárd mert építménye alá állni, és lám az idő őt igazolta. Az Öreg Hölgy immáron 117 éves, köszöni, jól van, annak ellenére, hogy átadása óta még egyszer sem pihent. Pezseg benne az élet, ami talán annak is köszönhető, hogy belseje szódamúzeumot rejt. Az itt látható 160 palack mindegyike Bánffy István szódásmester gyűjtése. - A családunk 1907 óta foglalkozik szikvízgyártással, és már gyerekkoromban is sok időt töltöttem a nagymamám mellett, aki végezte ezt a tevékenységet. A századforduló, '800-as évek végén már nagyon sok szikvízgyártó volt, és óriási volt a verseny. Már maguk a szikvízkészítők gyártottak üdítőt úgynevezett golyós üvegbe. - Nem csak a szegediek, de a pesti Pál utcai fiúk is kedvelték ezeket az üvegeket, az értékes golyó megszerzéséhez ugyanis elég volt a palackot összetörni. A szódafogyasztás aranykorában bizony sokszor kélt lába az üvegeknek, olyannyira, hogy külön felirat is hirdette, hogy "Budapest területén kívül ezen üveg lopottnak tekintetik." A szegedi szódások is törték a fejüket, hogyan lehetne minél gazdaságosabban űzni az ipart. - Rájöttek arra, hogy nem érdemes mindenkinek saját magának szódaüzemet létrehozni, és részvénytársaságot alapítottak. Beszerzési áron, előállítási áron kapták a vendéglők a szikvizet és év végén pedig osztalékot fizettek a részvényük arányában. - Bár a míves üveggyártás korának a szocializmus térhódításával leáldozott, a szódát a mai napig sokan szeretik, a szegediek jó része azonban az Anna-vízre esküszik, amelyről úgy tartják, jótékonyan hat a mozgásunkra is. Ahogy az új, nemrégiben átadott szegedi Tiszavirág uszoda is! A több mint 13 ezer négyzetméteres szabadidő- és sportközpontban zajlik a sportélet. - Nagyon sok sportág telepedett már itt meg. Kezdeném a vízilabdával: férfi, női, felnőtt és utánpótlás, az úszók, a búvárúszók, a triatlonosok, akik mindennapi rendszerességgel itt edzenek most már. Illetve rendszeresen járnak ide a kajakosok, az evezős sportág képviselői és ők általában hétvégén jönnek és olyankor 100-150 gyerek úszik egyszerre. Az elegáns, letisztult karakterű uszodaépület igazi XXI. századi térélményt nyújt. Az épület homlokzatát tömör és üvegezett felületek geometrikus váltakozásával alakították ki, így a fény átjárja, valósággal beragyogja a teret. - Háromezer négyzetméter üvegfelület van beépítve, tehát egy nagyon szellős, könnyed látványú uszodáról beszélünk. A medencetestek, az olimpiai úszómedencénk az 40 cm vízzáró vasbeton szerkezetből épült. Az egész uszodába 12 ezer köbméter beton került beépítésre. - A Tiszavirág a legek uszodája: saját fúrt kút biztosítja vízellátását, ferde falú folyókák és speciális álmennyezet szűri ki a zajt. Sőt, itt még az öltöző is mesél. Ahogy az egész város. Ha félretesszük kicsit a turistalátványosságokat részletező útikönyveket, és az igazi Szeged arcát szeretnénk meglátni és megszeretni, elég csak nyitott szemmel csavarogni a városban. Az épületek magukért mesélnek.

- Ott ahol a Tisza összetalálkozik a Marossal, az Alföld legnagyobb városa, Szeged öleli a folyót. Bár a város a Tiszának köszönheti a létét és képtelenek is lennének egymástól elszakadni, együttélésük mégis sokszor viharos volt: gyakran pusztítottak itt árvizek, a legnagyobb épp 142 éve öntötte el Szegedet. A kedélyek aztán csillapodtak, összeszokott és egymáshoz öregedett város és folyó. A szabályos körutak és sugárutak az újjáépítők városteremtő erejét hirdetik. Az utcák elrendezésének köszönhetően itt minden gyalog- és könnyűszerrel is elérhető, ám nem mindig volt ez így. Szeged lakói a XV. században még csónakkal közlekedtek az egyes városrészek között, a település ugyanis a Tisza árterületének különálló szigetein jött létre.