Feliratozva a Teletext 111. oldalán. Magyarországról határon innen és túl. Sok olyan helyszínnel, ami az útikönyvekből sem marad ki, de számos olyan információval, ami lehet, hogy igen. Mesélő városok, mesélő képek - helyenként onnan, ahol csak a madár jár. A sorozat szerkezete, tematikája mint egy modern, informatív útikalauzé. Infografikák közbeiktatásával úgy mutatunk be helyeket, programokat, szabadidős aktivitásokat, hogy mindenki megtalálhassa a neki legmegfelelőbbet. Turisztikai magazin.

A műsorszolgáltatói információk és a teljes leirat forrása a teletext.

A A Börzsönyi. Börzsöny és a A Börzsönyi. Börzsöny és a Mátra - A Börzsöny és a Mátra között a Cserhát barátságos lankái A Börzsönyi. Börzsöny és a Mátra között a A Börzsönyi. Börzsöny és a Mátra között a Cserhát A Börzsönyi. Börzsöny és a Mátra között a Cserhát barátságos Lan. A Börzsönyi. Börzsöny és a Mátra között a Cserhát barátságos lankái a A Börzsönyi. Börzsöny és a Mátra között a Cserhát barátságos lankái olyan olyan nyugalmat és jámborságot sugároznak, A Börzsönyi. Börzsöny és a Mátra között a Cserhát barátságos lankái olyan nyugalmat és jó. hogy a kéznek errefelé eszébe sincs ökölbe szorulnia. Pártoskodásnak és széthúzásnak itt helye nincs, a békesség tenyere bárkinek megnyugvást nyújt, ha szelídségre vágyik. A "kézkilátónak" elnevezett remekmű Felsőtold és Hollókő között inkább ad, mint sem kér. Mit is kívánhatna az ide tévedőtől, amikor mindene megvan: a levegő friss, a panoráma káprázatos, kilátástalanságnak nyoma sincs. A fából készült nyitott tenyér, önzetlenül bárkit hordoz egy kicsit. - Ez isten tenyere a kéz, egy kilátó, ami egyben egy szobor is. Egy pihenőhely, a Kék túrát követőknek egy gondolkodási pont. Teljes mértékben fából készült, elhalt fából, tehát emiatt nem kellett egyetlen egészséges fát sem kivágni, ez fontos. - A "kéz" alatt húzódó Farkaskútvölgyet a kilátó építtetői álmodták meg. Ezeken a dombokon még a fű is mosolyogva nő és egy cseppet sem bánja, hogy nincs ideje meghízni, mert jön a patás és leharapja. A gondolkodó trónus sem unatkozik, valaki mindig felbukkan és a tenyérbe mászik. - Leülnek és gyerekek rohangálnak rajta és fotózkodnak és gyönyörű, ahogy megy le a nap, akkor az ujjak között látni. Nagyon szeretik az emberek és rácsodálkoznak, mert hát ilyen máshol nincs. Megpihenni, lefeküdni, inni egy kulacs vizet, szóval nem egy tipikus kilátó. - És Hollókő sem tipikus falu, hiszen van vasmadara, vára, fazsindelyes temploma, és egy Ófaluja, ami még az UNESCO világörökségi listáján is szerepel. És persze itt is kanyarognak tanösvények, az egyik a "váralja" nevet viseli. Valaha itt még egy fürdő is működött, de ezt már csak régi képek és emlékek tanúsítják. - Itt Hollókőn is próbálkoztak, hiszen Észak-Magyarországon vagyunk, a bányászat beindításával. Így fúrásokat végeztek, ám itt nem kőszenet találtak, hanem vizet. És egy forrás indult meg, aminek azt mondják, hogy állítólag kezdetben 4 méteres magasságban lövelt ki a vize, és hogy hasznosítsák ezt a forrást, egy medencét építettek, tehát volt a hollókőieknek strandja az 1960-as '70-es években. A régi Hollókő település, Váralja néven valahol itt a fák között nyújtózhatott egészen addig, amíg a török ide nem csapott és el nem pusztított minden otthont. A régi templom helyét az erdőben kereszt jelzi. Egy másik tanösvény nem a vár, hanem a kertek alatt kígyózik. Hogy a láb száraz maradjon, a Hollókő-patak völgyében 700 méteren keresztül pallón visz az út. - Nagyon érdekes a Kertek alja tanösvény története, hiszen régen ezen a területen, tehát a Petőfi út alján voltak a régi mosótavak, és hetente egyszer mindig a szombati napon idejártak az asszonyok kimosni a ruhákat. - A területen három tóban mosták tisztára a szennyest és még azt is szabályozták, hogy ki melyiket használhatja. Ezekben a tavakban ázott a kender is, amelynek további feldolgozását a tanösvénytől alig 100 m-re található Guzsalyas házban mutatják be. - A guzsalyas mint szó, azt jelenti, hogy ezen fonták a kenderből megtermelt fonalat. A kenderfeldolgozás, az egy nagyon fontos dolog volt itt Hollókőn, mert abból készítették a népviseletet, először megfonták a fonalat, majd pedig megszőtték és a vászonból készült minden népviseleti darab. - És nem csak a népviseleti, hanem a hétköznapi is. No de egy kis időre térjünk csak vissza a kertek aljára, hiszen amíg az asszonyok a ruhát tisztázzák, addig a férfiak a kertek alatt a fagymentes, gyümölcsmegtartó májusért imádkoznak. A kertek alatt ugyanis a körte, az alma és a szilva is megterem. - Néha azt hiszi az ember, hogy ezek már nem indulnak meg újra, így tavasszal, de aztán mégis és nagyon csodálatos ízű és egyébként nagyon stabil és ellenálló fajtájú körték vannak, de persze magtalálható a birsalma is, az alma és a szilva, ezen a palócföldi részen ezek voltak a fő gyümölcsök. A domboldalon a szőlő is munkát és örömöt adott egészen addig, amíg egy aprócska bogár hadat nem üzent a világ fürtőseinek. A szőlőgyökértetűnek addig nem volt nyugodalma, a míg nem szőlőtlenítette a hollókői lejtőket. Ófalu nem enged a hatvanhétből. Persze az eredeti mondás '48-ról szól, no de mit tegyen Hollókő, ha pontosan 67 db védett házikója van. A zsáktelepülés, amelyből az út nem vezet tova, csak vissza, vendégszerető és nyitott. Báját nem rejti, de nem is hivalkodik vele. A kíváncsi szemeknek azonban örömmel és büszkén megmutatja. A még 400 lelket sem számláló világörökségi falucska úgy befészkelte magát a Cserhát kebelébe, a vár lábához, hogy onnan nincs az az erő és akarat, amely kimozdítja. Így gondolják ezt azok is, akik ide születtek. Vagy éppen ide költöztek. - Itt élek Hollókőben már születésem óta, 18 éves vagyok és nagyon fontos számomra és a családom számára, hogy őrizzük a hagyományokat. Hollókő számára meg az a fontos, hogy sokan érezzenek így az itt élők közül, hiszen a tradíció az, amely életben tartja a varázst. Hollókő az a hely, ahol a múlt soha nem megy ki a divatból. - Édesanyám is édesapám is, tehát mindkét szülőm és nekik igazából az összes felmenőjük hollókői és erre én nagyon büszke vagyok. Ugye itt alsó tagozat van, de felső tagozatba legtöbben csak a szomszédos kisvárosba megyünk, aztán gimnáziumban én pl. Egerben tanulok, de nagyon-nagyon fontos számomra, hogy minden hétvégén hazajöjjek, mert nem bírnám ki, mert nagyon szeretünk itt is élni. - Hollókőinek lenni, ha nem is jutalom, de kiváltság. A falu a lakosaival minden egyes nap érezteti: ennél jobb helyen nem is lehetnél. Így az elvágyódás érzése errefelé nem ismert, a honvágy viszont annál inkább. - Egyáltalán nem unják a hollókőiek a sok vendéget, mert a palóc ember egyébként is nagyon vendégszerető és szívesen szóba állnak a hollókőiek, hogyha találkoznak vendéggel. Van amikor ők szólítják, meg hogy honnan jött, tetszik-e a falunk és nagyon szeretjük azt hallani, hogy megfeleltünk az igényeknek. - Az ófalu és a vár, amely most éppen malterpakolásos-kőpótlásos plasztikai műtéten esik át, úgy vonzza a turistát, mint mágnes a vasmacskát, aztán néha az is megesik, hogy a vasmacska beleszeret a mágnesbe és végleg rögzíti a hajót. Vannak a tősgyökeresek és vannak a gyüttmentek. Vagy inkább gyüttmaradtak. Régi László családjával a fazekas udvart és az oskolamester házát üzemelteti. - Amikor idejöttem, az szerelem lett első látásra, és egyszerűen ez a varázs, ami itt található, annyira megfogott, hogy elhatároztam, hogy én itt szeretnék letelepedni és itt szeretném az életemet folytatni. Az én nagyapám az fazekas volt, amikor idejöttem ebbe a faluba, azonnal tudtam, hogy nekem a fazekassággal kapcsolatban kell valamit megmutatnom. És hogyha jönnek hozzánk csoportok, gyerekek, felnőttek, érdeklődők akkor azokat szívesen leültetem a korong mellé, megmutatom az alapfogásokat. Hollókőn az élet egyáltalán nem megépített skanzeni és nem is poros múzeumi. Egyfajta időutazásnak is lehet tekinteni, mindenféle megjátszás és arcoskodás nélkül. A természetesség itt belülről fakad, a különleges porták, önmagukban kevésnek bizonyulnának, nagyon kell mögéjük az ember. - Hollókő az élő falu azt gondolom, hogy egy nagyon szép, nagyon látványos, nagyon élhető település, igazából közel van Budapesthez is. Míg egy nagyon jó minőségű vidéki életet nyugalomban lehet itt élni Hollókőn, úgy, hogy a turizmus azért munkát is tud adni. - És olyan ebédet tud letenni az asztalra, mint a jellegzetes palóc étel, a hagymás ganca. Az alapok öregnagyanyánk-korabeliek. Az újhullámos kacsamell, a spenótmártás, a vajon lepirított túró és a bébispenót már csak a körítés. - Ugye ez egy helyi étel a ganca, ezt itt egy önálló ételként fogyasztották régen, mert ugye nagyon olcsó volt, gazdaságos, tulajdonképpen burgonya és liszt. A burgonyát megfőzzük, amikor elkészült áttörjük, liszttel összekavarjuk és utána pedig forró zsiradékba beleszaggatjuk, belegaluskázzuk. Én úgy gondolom, hogy a régi jól bevált recepteket egy nagyon picit csak felfrissítve, de szerintem, ezt tovább kell vinnünk, mert ez a hagyományunk, ezt ápolnunk kell. A ganca, amilyen gyorsan elkészül, legalább olyan megterhelő és laktató is. Nagyon! Ekkora testtel, ennyi ideig egyensúlyozni egy kiugró sziklaszakadék szélén, nem kis teljesítmény. 700 év ide vagy oda, sehol egy kis megingás, lábremegés vagy tériszony, a hollókői vár kötelességtudatból jelesre vizsgázott. Az öregtorony alsó szintje még valódi tatárt is láthatott, de erről nem beszél, meg Csák Mátéról sem és a törökről meg a labancról sem, tudniillik várurasága duzzog. Bántja az alaptalan pletyka, amely elterjedt róla: "Méghogy holmi tollas jószágok képesek lennének ezeket a sokat megélt falakat megbontani!". - A monda szerint Kacsics András feleséget akart szerezni magának és ki is nézte a szomszéd földbirtokos feleségét, erőszakkal elhozta, és hogy ne tudjon visszamenni, ezért kőből köré épített egy falat. De az asszony nem hagyta magát: a boszorkány dajkája ördögfiókák segítségével, akik holló képében jelentek meg, a követ, amit nappal felépítettek, azt éjszaka elhordták. - A település névadó várának nincs egy olyan perce, hogy ne szegeződne rá kíváncsi tekintet, de az Ófalu házai, épületei ugyanezt élik meg. Ott van például a templom, amelynek még a fatornya is vigyázzba vágja magát, ha kamerát érez a fazsindelyén. 1909-ben leégett és 1910-be az egész falut, no meg a templomot is felépítették, ilyen stílusban, mint volt. Nálunk vallásos emberek vannak, akik még eladták a földet, hogy be tudjanak tenni pénzt a többséghez, hogy minél hamarabb felépítsék a templomot, hogy ne kelljen más faluba menni. Nem volt meg a templom, addig más faluba mentek, Nagylócra. Ezt az időszakot a nagyidősek gyakran emlegették, mint ahogy a tűzvészt is, amely a nagy háború előtt öt évvel alaposan átszabta a település fizimiskáját. A zsúptető könnyen gyulladt, a szabad kéményből kipattanó szikra eleinte csak incselkedett, aztán eldurvult a játék. A tűz után jött az újjászületés, a postára viszont 1951-ig várni kellett. Errefelé elfoglalt madár a holló. - Ide faluzó posta járt, vagyis csak egy postás, aki a szomszéd nagyobb településről áthordta a küldeményeket. Egy-egy utca végén belefújt a sípba, kikézbesítette a küldeményeket és ugyanott lehetett feladni a küldeményeket, nála. Én '74-ben kerültem ide a hollókői postára, mint rendszeres helyettes, és akkor még a holló, ami van most ott lent ahol bejövünk a faluba. Ott adták át a postásnak a zsákot és oda kellett levinni délután. Esőbe, hóban, fagyban, minden nap. A munka akkor sem lett kevesebb, amikor bevezették a postára a telefont. A postás szinte családtagnak számított. - Amikor telefonálni szerettek volna, akkor csak megmondták a számot, kifizették a három percet és elmondták, hogy mit szeretnének közölni, és hogy azt mondjam én el, merthogy ők nem szólnak bele ebbe a készülékbe. A múzeumban a Palócföld postáját mutatják be a postakocsitól a postamestereken át, egészen a táviratig. Stop. Néhány épülettel arrébb viszont az iskola, vagy ahogy itt mondják, a régi oskola kapott helyet. - Az oskolamesterek az intézményesült oktatás előtt tanították a jobbágy gyermekeket, 1600-as évekről van szó, onnan datálódik. Az okosabbak, ügyesebbek, akár még papok is lehettek, mert ugye vallási alapon szerveződött ez a történet. Ez egy családi ház volt valamikor, az eredeti iskola a templom mellett található. Amikor jönnek a látogatók, nagyon örülnek ennek a dolognak, az idősebbek azért, mert visszaemlékeznek arra, hogy valamikor ők is palatáblán írtak, a fiatalabbak meg azért, mert soha nem találkoztak ilyennel és csodálkoznak ezeken a tárgyakon. Az épületben található faragások Kelemen Ferenc helyi naiv művész hagyatékához tartoznak. A fafaragó ezen a telken élt, alkotott, és talán csak azért nem kapta meg nagy szívfájdalmára a népművészet mestere elismerést, mert nem a hagyomány hű másolójaként alkotott, hanem inkább saját kútfőből, érzéseire hagyatkozva alakította remekműveit. A Nógrád megyei község, Hollókő szereti, ha élő faluként emlegetik. Már csak azért is, mert ebben az "élő" szóban az őszintesége, a valódisága, a máz-nélkülisége kap hangsúlyt. Nem a múltat akarja meglovagolni és nem pózolni vágyik, hanem egyszerűen csak szeretné folytatni azokat a nagyszülői hagyományokat, amelyek mindig is értéket jelentettek az itt élő palócok számára. Húsvétkor, vagy éppen pünkösdkor nem csak az idősebbek öltenek magukra viseletet, hanem a fiatalok is. Nekik ez a természetes, így és ebben nőttek fel. A hollókőiek azzal is tisztában vannak, hogy mekkora áldozattal járt a ruhaköltemények elkészítése, hogy mennyi munka van például abban az ünnepi öltözékben, amelyet a lány a szentlélek kiáradásának ünnepén visel a templomban. A guzsalyasban a kiállítás pontosan azt kívánja megmutatni, miként lesz a kenderből jóval több, mint ruha. - Helyben összegyűjtött népviseleteket lehet látni, itt a palóc vidéken öt településnek szinte azonos a ruhája, de mégis azt mutatjuk be, hogy Hollókőn belül is milyen színesen öltözködtek az asszonyok, és mindenki törekedett arra, hogy valamilyen motívummal ő legyen a legkülönlegesebb. A viselet mindent elárul a gazdájáról, korát, családi állapotát, anyagi helyzetét. Szabó Endre a viselet jó ismerője, az ő birodalma az ófalu egyik autentikus épületének pincéjében található. 200 porcelánbaba talpig palóc viseletben. - Működött itt Szécsényben a palóc háziiparnak egy babakészítő részlege. Ők ezzel foglalkoztak és ismerték a környék viseletét. Tehát ezeket a babákat is ők öltöztették ott be. - Ezek a babák a hét minden napján az ünnepi viseletet mutatják, ám a hús vér asszonyok, lányok az ünneplőbe csak bizonyos alkalmakkor bújtak bele. - Pünkösdkor még nálunk most is jönnek a templomba, a közép vagy fiatalabb korosztály is ebben az öltözékben vannak és hát mindenkinek van hozzátartozója, édesanyja vagy szomszédja, aki beöltözteti őket. - A babamúzeum nem csak bemutatja a viseletet, hanem át is menti azokat. Többször előfordult már, hogy a kivetkezés során a faluból teljesen eltűnt a viselet. Egyedül a baba őrizte meg, hogy miként öltözködtek a régiek. - Tőlünk veszik el a mintát, lefényképezik, mert nem tudják másképpen visszavezetni, hogy milyen volt a viseletük. - Hollókőn azonban az ófalu lakóházai is átmentődtek a XXI. századra. Itt az élet sokáig a falun belül zajlott. Az 1950-es évekig a hollókőiek szinte csak akkor hagyták el a határt, ha vásárba mentek vagy búcsúba, Szentkútra. A tájház is sok mindent megmutat a divatba jött múltból. - Ezt az épületet úgy rendeztük be, ahogy eredetileg voltak ezek az épületek, minden bent régi és autentikus és eredeti, és ezzel meg tudjuk mutatni a látogatóknak, hogy hogy nézett ki régen egy épület. - Ófalu portáin a ház körüli állattartás is jellemző volt. Libák szép számban éltek itt, a tehetősebbeknek tehene, kecskéje vagy báránya is volt. A haszonállat mára eltűnt itt, de maradtak a társállatok: a kutya és a macska. Na és van egy sajtkészítő manufaktúra is, ahol oltanak, alvasztanak, formáznak, préselnek, füstölnek, érlelnek. - Jöttek a barátok, kóstolgatták, elvitték. Odaadták barát a barátnak, meg a rokonságba is és utána jöttek vissza, szóltak telefonon, hogy akkor kéne a barátomnak még egy 25-30 deka, még egy guriga sajt és elkezdtünk vele úgymond termelés-szerűen foglalkozni. - Ha egy sajt elkészül, az nem jelenti azt, hogy fogyasztásra is kész. Akkor jön még a java: az érlelés, a dédelgetés, babusgatás. - Sózni kell, tisztogatni kell, mosni kell a sajtot, minél tovább megy ez az érlelési idő, annál kevesebbszer kell tisztogatni, meg hogy kialakuljon a saját védőrétege a sajtnak, amit kéregnek hívunk. És nem engedi be a sajt belsejébe a különféle baktériumokat meg szennyeződéseket. - Legyen félkemény, lágy, füstölt, büdös vagy erősen fűszerezett, a kézműves termék meghálálja a foglalkozást és a törődést. Ahogy Hollókő is hálás, ha látogatják, értékelik és akár többször is visszatérnek hozzá.

A Börzsöny és a Mátra között a Cserhát barátságos lankái olyan nyugalmat és jó, hogy a kéznek errefelé eszébe sincs ökölbe szorulnia. Pártoskodásnak és széthúzásnak itt helye nincs, a békesség tenyere bárkinek megnyugvást nyújt, ha szelídségre vágyik. A "kézkilátónak" elnevezett remekmű Felsőtold és Hollókő között inkább ad, mint sem kér. Mit is kívánhatna az ide tévedőtől, amikor mindene megvan: a levegő friss, a panoráma káprázatos, kilátástalanságnak nyoma sincs.