Magyarországról határon innen és túl. Sok olyan helyszínnel, ami az útikönyvekből sem marad ki, de számos olyan információval, ami lehet, hogy igen. Mesélő városok, mesélő képek, helyenként onnan, ahol csak a madár jár. A sorozat szerkezete, tematikája mint egy modern, informatív útikalauzé. Infógrafikák közbeiktatásával úgy mutatunk be helyeket, programokat, szabadidős aktivitásokat, hogy mindenki megtalálhassa a neki legmegfelelőbbet.

A műsorszolgáltatói ismertető és a teljes leirat forrása a teletext.

- Nincs különösebb magyarázat rá, miért vágyik az ember a magas hegyekbe, az azonban bizonyos, hogy a hazai természetjárás gyökerei a Kárpátok fenyvesektől vadregényes táján kapaszkodtak meg először. Aztán az első világháború után, legnagyobb hegyeink mindegyike új határainkon kívül rekedt, így a turista mozgalom meghódította az addig csak domboknak tekintett középhegységeinket is. Hazai gyalogtúráink egyik legnépszerűbb célpontja ma már a Bükk, ami az Alföld végeláthatatlan síkjából alacsonyabb dombvidékkel kezd kiemelkedni. A Bükkalja építőanyaga egy vulkáni kőzet, a kiválóan faragható riolittufa. Talán épp ezért véstek a régmúlt emberei szerte a Bükkalján, főleg Szomolya község mellett kisméretű fülkéket a kőzetbe. A sok fülkéről aztán kaptárköveknek nevezték el a sziklákat. - A kaptárkő elnevezés érdekes módon csak Szomolyán volt elterjedt, máshol más nevekkel is illették ezeket a fülkés sziklákat, vagy ha úgy tetszik jeles köveket: nevezték püspöksüvegnek, vagy bálványköveknek, vakablakos köveknek, van ahol ördögtoronynak. Sok helyen ilyen szakrális töltetű elnevezést is kapott ez azért utalhat arra, hogy valamiféle misztikus mondavilág is kötődik hozzá. - Nem valószínű, hogy a kaptárköveket valóban kaptárnak, azaz méhészkedésre használták. A fülkék a szakrális hitvilágot szolgálhatták: talán halotti urnákat vagy áldozati kegytárgyakat tartottak bennük. De okleveles adatok és régészeti leletek híján egyik elmélet sem igazolható - sőt a faragványok kora is nehezen behatárolható. - Azt biztosan tudhatjuk, hogy a török időkben már nem faragták. Maga a keletkezés sem egy rövid ideig tarthatott, tehát valószínűleg több száz éven keresztül a területen élő emberek faraghatták őket. Vannak szemmel láthatóan régebben létrejött faragványok, illetve vannak olyanok is, amik viszonylag ép formában maradtak meg. - Korábban a kaptárkövek megközelítése nem volt gyerekjáték a csúszós, meredek talajon, ezért ma már lépcsőkön, rámpákon vezet itt egy tanösvény. A Bükkaljától a gyönyörű Hór-völgyön indulhatunk a Magas-Bükk felé. A néhol szurdokszerű, mélyen a sziklák közé bevágódott, látványos völgy majd' 25 kilométeren keresztül kanyarog Cserépfalu és Bükkszentkereszt között. Ugyan a középkorban az utakat nem szívesen vezették a völgyek vizenyős, sűrűn benőtt alján, mégis adta itt magát az összeköttetés az Alföld és Diósgyőr királyi vára között. - A Hór-völgy valószínűleg már akkor is egy fő közlekedési útvonal lehetett, és nagyon sokáig használták, sőt még a '60-as években buszjárat is ment itt a Hór-völgyön keresztül. Bár az út minősége akkor sem lehetett valami kifogástalan, hiszen valószínűleg a 20. század elején kövezhették ezt az utat, úgyhogy mára már igen rossz állapotba került ez az út. Annak ellenére, hogy négy számjegyű, mondjuk fő közlekedési útvonal. - A völgy torka fölött megbúvó Suba-lyuk barlangot 1932-ben kezdték feltárni. Az egri lakatossegéd Dancza János barátaival egy hideg februári napon nem a legkifinomultabb régészeti módszerekkel, inkább csákányokkal és lapátokkal állt neki a barlang szájánál felhalmozódott üledék "ásatásának". Sok állati, főleg barlangi medve csontot találtak, mígnem egyszer csak a csákány emberi maradványokat fordított ki a földből. - Azonnal sürgönyöztek Kadics Ottokárnak Budapestre, a Magyar Állami Földtani Intézetbe, viszonylag gyorsan, egy-két napon belül ki is jött, megvizsgálták a leleteket, aztán megállapították, hogy ezek Neander-völgyi ősemberhez tartoznak. Kettő darab Neander-völgyi ember maradványa került elő, egy hároméves gyermeknek a koponyája, koponyatöredékei, illetve néhány csont egy 25-35 éves asszonyból. - Magyarországon itt bukkant elő az első, ezért igen komoly jelentőségű Neander-völgyi lelet. A magyarországi ősemberkutatás atyjának is tartott paleontológus, Kadics Ottokár aztán még fél évig folytatta a barlang részletes feltárását, és ugyan sok pattintott kőeszköz és számtalan állatcsont került elő, újabb emberi leletet nem találtak. Ahogy a mészkő hegységekben általában, úgy a Bükkben is barlangok sokasága alakult ki a földtörténet során. Közülük félszázban találták meg őskori emberek nyomait, és még legalább száz másik olyan barlangot jegyeztek fel a kutatók, amik alkalmasak lehettek hosszabb-rövidebb ideig emberi élettér kialakítására. Az ősember jelenlétéről a Bükkben már a XIX. század végétől tudunk. - Miskolcon, a Bársony János ügyvéd házának az alapozásakor került elő három szakóca. És ugye a munkások, akik kiásták, meg a munkavezető, az ugye az éppen akkor prominens embereknek szánta a három szakócát: kapott egyet a főispán, kapott egyet az alispán meg kapott egyet az országgyűlési képviselő. A magyar régészet szerencséje, hogy ez az országgyűlési képviselő Hermann Ottó volt, és ő rögtön meglátta benne, hogy ez az ősember eszköze. - A Szalajka-völgy tetején, az Istállóskő alatt, Hillebrand Jenő kezdte az első ásatást, akinek egy helyi erdész hívta fel figyelmét az ottani barlangra. Azóta folyamatosan kerülnek elő újabb és újabb leletek, a mai napig bővül a tudásanyag az ősember itteni életével kapcsolatban, hiszen épp csak a minap fejeződött be a legutóbbi ásatás is. Legnagyobb létszámban 35-40 fő is lakhatott egyszerre a barlangban, de valószínűleg ők is csak az őszi-téli időszakban éltek itt. Nyaranta a legelő állatok mozgását követve a Krakkó környéki tágas füves pusztaságokig vándoroltak. Szilvásvárad múzeumában és a múzeum kertjében kialakított Archeoparkban rekonstrukciókon keresztül ismerkedhetünk ősi elődeink vadászeszközeivel, szerszámaival és - a régészet eredményei alapján - feltételezett életmódjával. Több időszakban is megtelepedtek a barlangban. Nagyon érdekes, hogy az egyik típuseszköz, ami itt előkerült, az a hasított alapú csont lándzsahegy, amit csontból csiszoltak és ez Nyugat-Európában, Franciaországban az aurignaci kultúrának a típuslelete vagy típuseszköze tulajdonképpen ez a hasított alapú hegy. Egész kicsik is vannak, amik nyílhegyek lehettek, tehát már a nyíl használatának az első bizonyítékai tulajdonképpen itt kerültek elő. És a nagyobbak pedig a lándzsahegyek. - Ma már az antropológusok többsége egyetért abban, hogy a korábban primitívnek tartott ősember ismeretanyaga egyéni szinten sokkal alaposabb és átfogóbb volt, mint korunk emberéjé. Intelligenciájukat a természet iskolájában tanulták: nem a havi fizetésük múlott az állatokról, növényekről, a környezetről és embertársaikról gyűjtött "szaktudásukon", hanem a mindennapi túlélésük. Az Istállóskői barlang eredetileg forrásbarlang volt, de ahogy a hegység évmilliók alatt megemelkedett és a völgytalp egyre mélyebbre vágódott, a forrás is úgy került egyre mélyebbre: ma már a barlang szájától jó száz méterrel lejjebb csörgedezik a felszínre a bővizű Szalajka patakot tápláló Szalajka forrás, egyenesen a hegy gyomrából. - A medrében folyamatosan lepakolgatva az oldott meszet alakította nem csak csiszoló módon, hanem alapvetően építő módon is a völgyet. Ennek következtében a legmélyebb ponton mintegy 20 méternyi mésztufa van lerakódva a patakmederbe illetve a völgytalpra. Többek között ennek a megnyilvánulása is a Gloriett tisztás alatt lévő fátyol vízesés. - Pár száz méterrel lejjebb, egy mesterséges tó fölött csatlakozik a mederbe a Szikla-forrás, hogy aztán innen természetes és mesterséges zúgókon, hidak alatt kanyarogjon tovább Szilvásvárad felé. A patak élővilága a szokásosnál jóval gyérebb, de a nagyobb mennyiségben tenyésztett sebes pisztráng épp itt érzi jól magát. - A pisztráng alapvetően a viszonylag hűvös és nagyon tiszta vizeket szereti magas oxigéntartalommal. Itt ugye a hegység gyomrából kilépő víz hőmérséklete 8-10 fok között van évközben is. Másrész a zúgó vízesés miatt elég magas az oxigéntartalma a víznek, ez is megfelel neki, illetve nem is nagyon van szennyezve semmivel, tehát csak a természetes módon belekerülő szennyező anyagok, például magával hordott kőzetaprólék jelennek meg a vízben. - A vízeséséről és pisztrángjairól ismert Szilvásvárad nem a szilva gyümölcséről kapta nevét. A XII. században még csak Wárad néven említik, dupla W-vel. A XVI. században kapta a Sylva előtagot, "s"-el és "y"-nal írva, ami így sylvát, azaz erdőt jelent latinul. A természetet járva is sokat tehetünk erdeink, patakjaink, növényeink, állatvilágunk fennmaradásáért. Részben épp a szemléletformálás a célja a Bükki Nemzeti Park által fenntartott Szalajka-háznak, ahol kicsik és nagyok kerülhetnek közelebb játékosan a környező erdők és hegyek világához. De kóstolhatunk a Nemzeti Park területén - és annak ellenőrzésével - készült lekvárokat, szörpöket, sajtokat vagy akár kolbászt is. - Fenntartható turizmus irányába és a fenntartható természetvédelem irányába akkor indulhatunk el, ha az emberek megtanulnak fenntartható módon gondolkodni. Illetve odafigyelnek a környezetükre, vigyáznak a környezetükre, nem szemetelnek és tudomásul veszik azt, hogy itt az unokájuknak és a dédunokájuknak is kellene jusson terület, amit ők ugyanúgy tudnak majd élvezni, mint mi most. - Ezért nem is kell megerőltetni magunkat a túraútvonalakon vagy tanösvényeken haladva, járjunk akár gyalogosan, akár kerékpárral, az ideális az, ha a lehető legkevesebbet avatkozunk be a természet életébe. A bringások kifejezetten kedvelik a Bükk-hegység útvonalait, ugyanis igen változatos errefelé a táj és a terep. A Szalajka-völgyben kivételesen nagy a szintkülönbség, a fennsíkig 600 métert kell emelkedni, ami az országban egyedülállónak mondható. Ez az izzasztó két keréken mászás hagyományos biciklivel is teljesíthető, de az elmúlt években divatba jöttek az elektromos rásegítéssel működő hegyi kerékpárok. - Hagyományos mountain bike kerékpár a felépítése, ugyanaz a váltórendszere, kereke, féke, minden ugyanaz. Elektromos rásegítése van, ami azt jelenti, hogy ha hajtja ezt a kerékpárt valaki, akkor be tudja állítani, hogy az ő hajtási energiájának hány százalékát még hozzátegye. Tehát ez nem megy magától, ezt hajtani kell, ugyanúgy el lehet rajta fáradni, limitálva van 25 km/h-ban, de hát 25-tel menni hegynek fel az éppen elég bárkinek, meg az fárasztó is egyébként. - Ráadásul nem a kerékpározás sportértékét, inkább az élvezetét éljük meg, hiszen könnyebben jutunk át az emelkedőkön és több energiánk jut a táj megfigyelésére is. Ne feledjük: középhegységben járunk, ahol az időjárás, főként tavasszal és ősszel igen szeszélyes is lehet. Egyik pillanatról a másikra jöhet váratlan eső vagy a napsütésre sűrű köd. De még sűrű ködben is érezhetjük az erdő, a hegy varázsát. Talán ez a varázs bűvölte el Katona Ferencet is. - Miskolci születésű vagyok és már diákkoromtól kezdve imádom a Bükköt, a túrázást, és nem véletlenül lettem földrajz-testnevelés szakos tanár. Ezért olyan helyet kerestem, ami természet közeli, nincs szomszéd és kiváló aktív természetkedvelő turistáknak. - Szentléleken találta meg, amit keresett, és nem ő volt az első. Az első magyar szerzetesrend tagjai már a XIII. században felfedezték maguknak a helyet. A pálosok akkor alapítottak itt kolostort, a mesés alakzatú és pompás panorámát nyújtó Látó-kövek szomszédságában. - Semmi köze a nevemhez, mert ez egy katonai objektum egyébként. 1990-ig, a rendszerváltásig működött, és aztán öt évig itt állt gyakorlatilag gazdátlanul. Én felfedeztem, fantáziát láttam benne, és elindultam azon a szolgálati úton, ami nem egyszerű, de kitartás kell hozzá és gyakorlatilag 2000-től a családommal itt élünk. - Az egykori katonai bázis azóta szépen átalakult: újjáépítését és bővítését környékbeli fából és mészkőből oldották meg, na és igyekeznek minimalizálni az ökológiai lábnyomukat, amit a vendégekben is tudatosítanak: a lehető legkevesebb szemetet termelik, a házakat fával fűtik, még a szaunák merülő medencéjében is forrásvíz van, nyáron pedig nincs szükségük hűtésre a kellemes erdei klímában. - Ehhez olyan ember kell, akinek nem a belvárosi nyüzsgés, az éjjel-nappal nyitva tartó üzletek elérhető közelségben és a sok-sok szomszéd kell, hanem a természet közelsége kell. Sokan kérdezték már, hogy nem félünk-e itt. Hát mondom, mitől félnénk, amikor az emberektől kell félni, itt meg állatok vannak és sehol semmi gond. Katona Ferenc úgy látja, az emberek egyre fogékonyabbak minderre, és aki eddig esetleg még nem találkozott a környezettudatos szemlélettel, az is úgy távozik innen, hogy valamit mindenképpen hazavisz belőle. Pogány elődeink szívesen választottak kultikus helyeiknek különleges természeti képződményeket. A Bükk-fennsík nyugati letörése, a Bél-kő pont ilyen hely volt: a fenséges sziklaorom alatt már akkoriban is három forrás csörgedezett. Egy középkori püspöki irat szerint "itt aludt ki legrégebben a pogányság tüze" és a hegy két dombjának mai neve, a Hamu-hegy és az Áldozó-kő is pogány szertartásokat sejtet. Talán nem véletlen, hogy II. Kilit egri püspök itt alapította meg az akkori nevén Bélháromkúti apátságot a ciszterci szerzetesek számára. A derék csuhások szerettek izolálódni, így zárt völgyeket, eldugott helyeket kerestek maguknak, ahol az elmélyült imára és a kemény, léleképítő munkára koncentrálhattak. - 1232-ben meg is kezdődött az építkezés az alapítást követően. Viszont rögtön utána következik egy nevezetes dátum, 1241, a tatárjárás időszaka. Írásos feljegyzések vannak arról, hogy IV. Béla király menekülő seregei a tatárokkal itt a templom mellett vették fel a harcot és egy elég véres nagy ütközet is történt itt az apátság előtt. - Az építkezés folytatódott, de a történelem viharai később sem kímélték az apátságot és a mellette felhúzott monostort. A helyzet csak az 1700-as években rendeződött, amikor I. Lipót császár az egri papneveldének adta rendelettel a birtokot, ekkor kezdődött meg a barokk felújítás, amivel a templom elnyerte mai formáját. Így aztán több építészeti korszak jellegzetességei is keverednek itt: késő-román stílusban kezdték építeni, a tatárjárás elmúltával munkálatok a gótika jegyében folytatódtak, majd az 1700-as évek barokkja után került ide rokokó oltár és késő-Copf szószék is. - Valójában ezeknek az építészeti stílusoknak a keveredése okozhatna egy ilyen disszonanciát, viszont hogy ha végignézünk ezen a belső téren, akkor pontosan az ellenkezőjét tapasztaljuk. Olyan harmóniában simulnak egymás mellé, hogyha egy-egy idegenvezetés alkalmával nem hívnánk fel külön-külön egy-egy részletre a látogatóink figyelmét, akkor észre sem vennék, hogy például egy gótikus boltív milyen gyönyörűen tud mutatni egy késő román vagy barokk oszlopfő mellett. - Az apátság nem csak egy öreg, 800 éves épület az erdő közepén, hanem a mai napig működő, élő vallási és kulturális helyszín. A Bél-kő büszke orma ma már sajnos nem létezik: ami a természetvédelemnek pótolhatatlan veszteség, és a szemet megütköztető látvány, az a helyi és környékbeli embereknek a megélhetést jelentette, hosszú időn át. - Ma azt mondjuk, hogy megrendítő tájseb. De ipartörténeti, kultúrtörténeti emlékek, hiszen itt jó száz évvel ezelőtt kezdődött meg a kőbányászat, amikor Wessely Ödön megalapította, létrehozta a cementgyárat, és hát több mint száz éven át fogyasztották a hegy kőzetvagyonát. Ez a mészkő ez egy értékes kőzet. 2000-ben a cementgyár és így a kőbánya is végleg leállt a termeléssel, de hatalmas, csupasz kő teraszok és legyalult hegytető maradt utánuk. A bányatelek a Magyar Állam tulajdonába került, azzal a feltétellel, hogy védetté nyilvánítják. Így ma már a Bükki Nemzeti Park részeként természetvédelmi terület, ahol az évszázados ipari tevékenység dacára, az egykori bányát közvetlenül övező területeken jellegzetes élővilág alakult ki. Illetve maradt fenn. - A hegység északi oldalán, a hűvösebb mikroklímájú területeken, akár a Jegető-völgyben ott például jégkorszaki reliktumnövények maradtak meg, illetve havasi, alhavasi fajokat találunk. A déli, délnyugati ormokon pedig melegkedvelő állat és növényvilág jött létre, és itt olyan ritkaságokat találunk, mint például a szirti pereszlény, amely legközelebb a Mediterráneum hegyvidékén él. A hat kilométer hosszú Bél-kő tanösvényen felbandukolva és bejárva a távolról holdbéli tájnak tűnő felhagyott bányaterületet, a természet erejére is rácsodálkozhatunk. Szemünk előtt zajlik a szukcesszió, azaz a növény- és állatvilág szépen lassan, a maga fejlődési sorrendjében visszafoglalja a területet - mindazt, ami valaha az övé volt.

- Nincs különösebb magyarázat rá, miért vágyik az ember a magas hegyekbe, az azonban bizonyos, hogy a hazai természetjárás gyökerei a Kárpátok fenyvesektől vadregényes táján kapaszkodtak meg először. Aztán az első világháború után, legnagyobb hegyeink mindegyike új határainkon kívül rekedt, így a turista mozgalom meghódította az addig csak domboknak tekintett középhegységeinket is. Hazai gyalogtúráink egyik legnépszerűbb célpontja ma már a Bükk, ami az Alföld végeláthatatlan síkjából alacsonyabb dombvidékkel kezd kiemelkedni. A Bükkalja építőanyaga egy vulkáni kőzet, a kiválóan faragható riolittufa. Talán épp ezért véstek a régmúlt emberei szerte a Bükkalján, főleg Szomolya község mellett kisméretű fülkéket a kőzetbe. A sok fülkéről aztán kaptárköveknek nevezték el a sziklákat.