Feliratozva a Teletext 111. oldalán. Magyarországról határon innen és túl. Sok olyan helyszínnel, ami az útikönyvekből sem marad ki, de számos olyan információval, ami lehet, hogy igen. Mesélő városok, mesélő képek - helyenként onnan, ahol csak a madár jár. A sorozat szerkezete, tematikája mint egy modern, informatív útikalauzé. Infografikák közbeiktatásával úgy mutatunk be helyeket, programokat, szabadidős aktivitásokat, hogy mindenki megtalálhassa a neki legmegfelelőbbet. Turisztikai magazin.

- A teljes leirat forrása a teletext. A műsorszolgáltatói információk forrása a teletext.

- Beszédes a szó is: Földvár utónevű településeink mindegyikén állt valaha vár. Hogy mikor és meddig, és hogy földvár volt-e vagy sem, azt azonban nem minden esetben tudjuk. A Duna jobb partján emelkedő dunaföldvári vár alapjai és egyes falai valamikor a XVI. század közepén épülhettek. A török világutazó, Evlia Cselebi és a kortárs osztrák hadmérnök, Ottendorf Henrik leírásait összevetve kaphatunk képet arról, hogy festhetett egykoron. - A vár az nagyjából úgy nézett ki, mint most, tehát egy erős torony, ami most is látható, illetve hát amikor a török elfoglalta, akkor palánkfalakkal erősítette meg. A leírások alapján túlzottan nagy hadászati jelentősége a hódoltság idején sem volt. Úgy tudjuk, hogy nagyjából száz körüli török katonaság állomásozott itt, és ugye a dunai átkelés és az Eszékre menő kereskedelmi út védelme, felügyelete volt tulajdonképpen a szerepe ennek a várnak. - Erről a korszakról ad benyomást a vártoronyban berendezett Török világ - Magyar világ című kiállítás. A hódoltság végén jelentős károkat szenvedett az egyébként sem túl acélos, illetve köves erődítmény. Nem ostrom okozta a vesztét, hanem a visszafoglalt Budáról errefelé elvonuló török hadak, amelyek egyszerűen felgyújtották. De a fellángolást követte egy várhoz méltó fellendülés is. - A Rákóczi szabadságharc idején Vak Bottyán generális kaparintotta meg a várat, és tulajdonképpen a dunántúli hadjáratainak ez volt a főhadiszállása, és innen irányította ezeket a hadmozdulatokat. A Rákóczi szabadságharc után magának a várnak a hadászati jellege, jelentősége meg is szűnt, az uradalom börtöneként működött, az akkori, a toronynak a földszintjén levő nagy cellát hat kisebbre osztották. - Másfél évszázaddal később a város nagy részét tűzvész pusztította el, ekkor a vár fából épült részei is leégtek. Sokáig tetőszerkezet nélkül állt az épület, ebből a korból származhat a Csonka torony elnevezése, ám a helyiek hívják Török toronynak is. A tűzvész után le akarták bontani, míg végül egy főszolgabírói döntés megmentette: így a vár ma is büszkén emelkedik a Duna fölé. Dunaföldvár városközpontja a XIX. század végétől nyerte el mai arculatát, pedig a török kor pusztításai után a város lakossága alig négyszáz fő maradt. A komoly kedvezményekkel idecsábított német, tót és szerb telepeseknek köszönhetően aztán elindult a fejlődés: 50 év elteltével már négyezren, 1900-ra pedig tizenkétezren éltek itt. A dunai átkelőhely miatt a piacok és vásárok fontos szerepet töltöttek be nem csak a város, de a környékbeli települések életében is: kézműves árucikkek, állatok, gyümölcsök, zöldségek cseréltek gazdát itt. A spenót fontos növénye volt Dunaföldvárnak. - A környező települések lakói úgy is csúfolták a földváriakat, hogy spenótosok, vagy "spinótosok". Ugyanis Földváron "i" betűvel szólt a tájszólás, és itt hogyha valakit megnéztek az utcán, akkor azt "megnízték", és a nagymama "pízt" adott az unokájának, ha elment hozzá. A korábban Erzsébetről, később Sztálinról, ma pedig a békéről elnevezett főtér XIX. századi kereskedéseiben jelenleg üzletek, éttermek és cukrászda működik, ahogy az egy élhető Duna-parti kisvároshoz illik. Régen a város társasági életéről a mai Sóház utca sarkán álló egykori kaszinó gondoskodott. Amikor Rátkay Lászlót, egy helyi ügyvédet neveztek ki az országos képviselőház jegyzőjévé, a kaszinó kerthelyiségében díszes ünnepséget tartottak. - Este fél 9-re hívták össze a társaságot. Csak az időjárás közbeszólt és elkezdett esni az eső, amivel a szervezők nem számoltak. Így aztán a beszámoló megörökíti, hogy a bátrabb hölgyek, 10 óra tájékában, esernyővel a kezükben a táncpartnerükkel az oldalukon táncolták a négyeseket, majd ezt követően a csárdást hajnali 5 óráig. - Rátkay László avatta az eredetileg egy szintesre épült, majd egy emelettel kibővített városházát is. Beszédének sorai a ma emberének is tanulságul szolgálhatnak: "Az épületből száműzve legyen a vallási gyűlölködés, az osztályharc, hiszen mind magyarok vagyunk, és járjon be a ház ajtóján boldog és megelégedett nép". Dunaföldvár központjának patinás házai között bújik meg Dunaföldvár központjának patinás házai között bújik meg egy kis építészeti gyöngyszem. Egyelőre homály fedi a méreteiben a környezetétől visszafogottabb, mégis igen látványos, harmonikus tömb eredetét. A legidősebb helybeliek sem emlékezhetnek az építésére: építésze ismeretlen, a tervek is hiányoznak a városi dokumentációkból, korabeli fotók sem állnak rendelkezésre. - Nagyjából annyit tudunk róla, hogy a '900-as évek elején banképületnek épült. Aztán vagy az építés közben vagy közvetlenül utána volt egy tűzvész, és a következő írott emlék az épületről már az, hogy 1920 körül megvásárolta a helyi önkormányzat, és iskolát létesített, egy lányiskolát. És utána nagyon sok funkciója volt, általában iskola működött benne, aztán a 2000-es évektől pedig üresen állt. Ahogy az ilyen esetekben lenni szokott, a hosszú ideig üresen álló épület állaga erősen leromlott, falai pusztultak, teteje beázott. Egy időben az önkormányzat próbálta eladni, de nem sikerült. Szerencsére - mondhatja ma a város. Így jött ugyanis az ötlet, hogy kerüljön ide a korábban nem éppen a legszerencsésebb helyen működő városi könyvtár. Az eredeti látvány és szerkezet megtartásának szándékával fogtak bele a felújításba. A tervezőknek fejtörést okozott, hogyan lehetne kialakítani a korábban kisebb tantermekre és szobákra darabolt épületben a könyvtár tágasabb tereit. Aztán váratlanul előkerültek a földszint elfalazott, gyönyörű öntöttvas oszlopai, amik egyből megoldották a kérdést. - Amikor nekiálltunk az épületnek, a tervek még nem pontosan így néztek ki. Le kellett verni a vakolatot, és a vakolat leverése után észrevettük a repedéseket, ilyen gyönyörű íve van és kirajzolódik valami oszlopszerű. Nyilván nekiálltunk azonnal bontani és óriási meglepetés volt és újra kellett tervezni, de hát akkor már tudtuk, hogy révbe érünk, mert megvannak a tereink ahhoz, hogy ide tényleg egy impozáns könyvtárat tudjunk létrehozni. - Az oszlopok közötti falszakaszok kibontásával megnyílt a tér, ami szinte kínálta magát egy tágas, ablakokkal körbevett olvasóteremnek. A meglepetés-oszlopok pedig nem csak a struktúrában segítettek, de a terem díszeivé is váltak. Ahogy a könyvtár emeleti ablakain át a lentebb csillogó Dunában gyönyörködünk, eluralja a látványt a két part között átívelő zöld acélszerkezet: a Beszédes József-híd. A történelem kezdetei óta lehetett itt valamiféle átkelő a Dunán, a középkorban pedig fontos rév: itt metszette a nagy folyót a sószállítás kelet-nyugati útvonala. Már a monarchiabeli Magyarországon felmerült, hogy átkelőhellyel is össze kéne kötni a Dunántúlt és az Alföldet, de erre a politikai akarat és a pénzügyi háttér egyaránt hiányzott. Egészen az 1920-as évekig. - Tizenhárom méterre kellett a korabeli technikával lemenni a Duna medrébe, ott találtak egy megfelelő hordozó réteget, és akkor ezt töltötték fel vasbetonnal és jöttek aztán a víz fölé és kapta a díszítő zárókövet, a sóskúti mészkövet, úgyhogy ez egy csoda. Szilíciumacélból készült a híd, a Királyi Magyar Gépgyár hozta az alkatrészeket hozzá, és az építéshez egy érdekesség, hogy azok a félgömbfejű, csavarszerű valami, a szegecsek, 250.000 került bele. - A hidat 1930. november 23-án avatták fel. A fényes ünnepségen a kormányzó, Horthy Miklós is részt vett fiával és népes kíséretével. Protokoll események sora zajlott a Duna parton, díszbeszédek hangzottak el, a város apraja-nagyja összegyűlt. - Közben nagy vihar kerekedett, ahogy a korabeli sajtó fogalmazott, orkánszerű szél, nagy hullámok, mardosták, csapdosták a pilléreket. Ez nem zavarta meg a rendezőket és a kormányzót sem, folytatódott az ünnepség ilyen körülmények között. Felsétáltak a hídfőhöz, ott a dunaföldvári plébános megáldotta a hidat, harangzúgás, virágeső, vihar közepette átsétáltak a hídon, és közben, a nagyszüleim generációja még mesélte - hogy cilinderek és kalapok repültek a hídra és a Dunába, mert hát akkora szél volt. - Beszélték is később a helyiek, hogy ez a viharos avató ünnepség rossz ómen lehetett: 14 év múlva, 1944-ben a híd ugyanis már romokban állt: a második világháborúban visszavonuló német csapatok november 14-én felrobbantották. Az akkori helyreállítás eredménye a mai állapot. Az eredeti híd kissé légiesebb, nyúlánkabb volt, ez a mai masszívabb lett, és azóta is kitartóan szolgálja a közlekedést a Duna felett. Úgy tartja a mondás, táncos népek lakják Dunaföldvárt és környékét. Jó másfél évtizede már, hogy Appelshoffer János elkezdett néptáncra oktatni mindössze három fiút és három kislányt - akik akkor épp kiadtak három párt. A tánccsoport létszáma azóta több mint ötven főre bővült, gyerekek és felnőttek is ropják itt a csárdást. Helyi viseletük szépsége éppen egyszerűségében rejlik. A kötény igazi földvári sajátosság, ami a legenda szerint a török idők előtt még nem is fekete volt. - A török aga elrabolta a földvári fiatal hajadonokat a török idők előtt még nem is fekete volt. - A török aga elrabolta a földvári fiatal hajadonokat és gyerekeket. Azt mondta, hogy akkor ad szabadságot a lányoknak és a raboknak hogy ha az addig fehér színű kötény feketévé változik egy nap alatt. A földvári asszonyok a természetet ismerve ezt megoldották és a bodzának a termésével befestették a fehér kötényt feketére. De sajnos az aga nem tartotta be az ígéretét és mégsem adta vissza lányokat. - Ahogy a néptánc és a népdal tovább él a XXI. században, úgy szeretné a népi fafaragást is tovább éltetni Csepeli István. A népművészet mestere és még számtalan hasonló cím birtokosa ugyan több mint két évszázadra visszanyúló újpesti asztalos dinasztia sarja, de ötven éve Dunaföldváron él. Gyakran jellemzi a fát emberi tulajdonságokkal, és úgy is tiszteli. - Van amelyik fa 20-25 évet itt van nálam, amíg kézbe veszem és valamit formázok belőle. Barátkozok vele, és fordítva is igaz, hogy önmagában a karaktere meghatároz valamit. Földön járó emberként van közlendője, érez, különböző érzései vannak. És ehhez kellett nekem is biztos egy pár évtized, mire rájöttem, hogy hagyni kell a fát, hogy ő kínálja fel, mit akar közölni. - A fa fantáziáját sem próbálja visszaszorítani, késeivel és vésőivel inkább segíti megszólaltatni - méretbeli, formai és műfaji korlátozás nélkül. Kerültek már ki műhelyéből ékszerek, kisebb használati és dísztárgyak, bútorok, szobrok, a dunaföldvári városháza tanácstermének belső falplasztikája vagy épp a vár bejárati kapuja. Úgy mondja a mester: miközben farag, egyre közelebb jut a domboruló-homoruló minták, a fa mélyén rejlő lélek megértéséhez. Nem csak nemes fából, de teljesen értéktelen anyagokból, hulladékból is készülnek szobrok Dunaföldváron. Az egész úgy kezdődött, hogy néhány helyi fiatal részt vett a Tiszán egy PET Kupán. Ott aztán annyira belelkesültek, hogy fél éven belül szerveztek Földváron egy szemétszedő akciót, majd rendszeresen újabbakat és újabbakat. Az összegyűjtött anyagból pedig szobrászkodni kezdtek. - Igazából, ami itt van mögöttem, ez volt az első ilyen nagy hulladékszobrunk, bár ezt nem szeretjük mondani, inkább azt szoktuk mondani, hogy újrahasznosított szobrok. Tehát hulladék az nem létezik, csak alapanyag, ez nálunk egy fő szlogen. Elkezdtük ezt a Nemezis című kis Húsvét-szigeteki fejet megépíteni és hála a jóistennek, díjat is nyertünk vele, és azóta hát nem is tudom hány szobrot csináltunk már. - A szemétszedés nem éppen élvezetes tevékenység, ezért az itteni programokon az önkénteseknek reggeli, délután bográcsos vacsora, este egy kis kellemes zenés-tábortüzes mulatság is jár. A csapat tagjai nem kaptak művészeti képzést, de nem is ebből indulnak ki, amikor nekilátnak a következő szobruk elkészítésének. - Dunaföldváriak vagyunk mindannyian, helyi csávók. Igazából én azt gondolom, ez a kreativitás dolog is olyan, hogy ha valaki figyelmet fordít rá, meg van, aki segíti benne, akkor igazából mindenkiben ott van. Én olyan embereken láttam, hogy elkapta a művészi véna és elkezdett hegeszteni, belejött, és ha az ember hisz magában, akkor működik. Vannak például hulladékszobrászok, akik külön ráállnak egy alapanyagra, van aki csak gumiból, van aki csak sörös dobozból, csak ebből, csak abból. Mi megpróbálunk opportunisták lenni, ami jön, azzal dolgozunk, minden alapanyagban van valami fantázia. - A srácok ma már ott tartanak, hogy munkájuknak köszönhetően Dunaföldvár környéke nem csak az egyik legtisztább hazai szakasza a folyópartnak, de már a város falait is érdekes festmények színesítik.

Beszédes a szó is: Földvár utónevű településeink mindegyikén állt valaha vár. Hogy mikor és meddig, és hogy földvár volt-e vagy sem, azt azonban nem minden esetben tudjuk.