Itthon vagy!

(korhatár nélkül)
Gyártási év: 2021 Adásnap: 2021. szeptember 10.
Időpont: 11:33:56 | Időtartam: 00:21:33 | Csatorna: | ID: 3830254
Beszélt nyelv: magyar
NAVA műfaj: ismeretterjesztő / oktató műsor
Főcím: Itthon vagy!
Műsorújság adatai:
Feliratozva a Teletext 111. oldalán. Magyarországról határon innen és túl. Sok olyan helyszínnel, ami az útikönyvekből sem marad ki, de számos olyan információval, ami lehet, hogy igen. Mesélő városok, mesélő képek - helyenként onnan, ahol csak a madár jár. A sorozat szerkezete, tematikája mint egy modern, informatív útikalauzé. Infografikák közbeiktatásával úgy mutatunk be helyeket, programokat, szabadidős aktivitásokat, hogy mindenki megtalálhassa a neki legmegfelelőbbet. Turisztikai magazin.
Technikai leírás:
- A teljes leirat forrása a teletext. A műsorszolgáltatói információk forrása a teletext.
Teljes leirat:
Ábrahám Viola várja önöket immun- de munkatársam nevében köszönöm a figyelmüket, viszontlátásra! - A kiskunsági homok az évszázadok során megunta a sok lótást-futást és a szél piszkálódását - úgy döntött, végleg letelepszik. Szerencséje volt, a Duna-Tisza-közének kiskunmajsai része éppen albérlőt keresett. A folyami hordalék kényelmesen elhelyezkedett, s miután kis buckáit biztonságban tudta, nagyot szippantott az állandóságot hirdető és szegfű illatot árasztó levegőből. Merthogy ez a vidék egy parányi magyar csodának, a tartós szegfűnek is az otthona. A homok örült a különleges lakótársnak és még azt sem bánta, hogy a természetvédő ember pallósort helyezett a hátára. - A tartós szegfű egy bennszülött növényünk, a Duna és a Tisza közötti Duna-hordalékból felépített meszes homokon jellemző. Tehát mai tudásunk szerint itt a Duna és a Tisza között előforduló területeken van a világon az összes állománya. - A pallósor, mint egy pocokra vadászó vipera tekereg a tájon, a deszkásított turistaút a homokfelszínt és a növényvilágot védi a taposástól. Valaha ez a vidék jóval színesebb volt, mint napjainkban. - Az amit még az idős emberek mesélnek, hogy bizony itt a homokvilág az nem volt annyira száraz, mint a mai képe, nem volt úgymond ennyire egyöntetűen árvalányhajas, hanem voltak itt a homokbuckák között bizony felszíni vízállások, egész éven át felszíni vízzel borított területek, úgyhogy itt még meg is tanultak a gyerekek úszni is. - A homokvilág addig, amíg a talajvízszint nem csökkent mai mélységébe, ha nem is könnyen, de eltartotta a családokat. A víz azonban errefelé kifejezetten sokszor játszik kámfort. Csólyospálos határában viszont, egy régfelhagyott kőbánya területén, a kis tavacska még ellenáll a vízpárát kolduló napsugaraknak. Bizony, bizony, kőbánya a Kiskunságon! Ma már meglepődünk azon is, ami fél száz évvel ezelőtt tucatnyi embernek adott munkát, a lakosságnak pedig építőanyagot, réti mészkövet. - A felső talajréteg 100-150 cm lefejtését követően találták meg ezt a darázskövet, mert nagyon sok érdekes népi elnevezése van a kőnek, tehát a mocsárkő, varangykő, cupák, elnevezésekkel is találkozhatunk. Alapvetően ez egy népi mesterséghez kötődött, tehát nagyon ismerték a helybeliek ezeknek az előfordulását és akár a helybeli növényzetről tudták, hogy itt a talajszint alatt réti mészkő található. A réti mészkövet nem csak melléképületeknél hanem jóval komolyabb, Árpád-kori építményeknél is felhasználták. A bugaci monostort vagy Szank külterületén az Árpád-kori templomot is ebből az egykori szikes tómeder alján keletkezett mészkőből építették. Az egykori csólyospálosi kőbánya ma már földtani bemutatóhely. - 1978-ban lett védett a terület. Egyébként ez egy nagyon kemény fizikai munka lehetett, egy 20-25 kg-os vasrúddal fejtették többször megütögetve a felszínt. Mélyedést képezve, majd azt vízzel kimosva megdurrantották a kőzetet. - A durrantás után a sziklákat darabolták és faragták. A kihalt kővágó mesterség egykor élt nagyjai pedig emléktáblát kaptak a temető előtt. - Amíg Csólyospáloson mészkövet bányásztak, addig a szomszédos Kiskunmajsa mellett kőolajat és földgázt kerestek. Energiahordozóra ugyan nem leltek, termálvízre igen. A folyékony aranyra az 1980-as években aztán fürdő épült, na és arra is megvan a magyarázat, hogy a strand miért kapta a Jonatán nevet. - A jelenlegi fürdő területén korábban a Jonatán nevezetű termelőszövetkezet működött. A jonatán almáról kapta az elnevezést. Az első medencénk a kültéri gyógyvizes körmedencénk. Kül- és beltéri gyógyvizes medencénk van, élménymedencénk, hullámmedencénk, csúszdaparkunk, gyermekpancsolók és még egy homokos parttal ellátott természetes vizű tavunk is, így bátran mondhatjuk, hogy három generációs fürdőről beszélünk. A kiskunmajsaiknak alakult első körben ez a fürdő és kinőtte magát az évek során. - A termálvíz amellett, hogy a testet kényezteti, a lelket is ápolja. A sikertelen olajfúrások után a kutak hosszú évekig lefedve várták, hogy valaki egyszer meglássa bennük az értéket. A gyógyvíznek hála Kiskunmajsa jóval több lett, mint egy szerény kisváros a Dél-Alföld szívében. A Kiskunságot bizony alaposan meggyötörte a török. Amint az Oszmán Birodalom rátette kezét a Duna-Tisza közére, tisztán látszott, hogy nem simogatni akar vele, hanem inkább pofonokat osztogatni, meg persze sanyargatni. A kiskunok persze a túlerőt és a boldogulás hiányát érezvén lóra vagy éppen szekérre pattantak, hogy a biztonságosabb északra költözzenek. De hogyan lehet elhúzni egy községet, egy házat, egy otthont? Sehogy. A mai Kiskunmajsa területe is egyedül maradt és mély depresszióba esett, egészen addig, amíg a hódoltság meg nem szűnt és ismét be nem telepítették a Jászságból. - 1743-tól lehet kiskunmajsa, kunmajsa nevet hallani. Az igazi rajzás az a Jászságból történt. Először állattartásból éltek aztán szép lassan a földművelésre is rákényszerültek. - Majsát a református kiskunok helyett tehát a katolikus jászok lakták be, akik templomuk méretével is jelezték, hogy hitük gyakorlása számukra fontos dolog. A város még az Aranybárány vendéglőt is felajánlotta plébánia céljára. Aztán nevezetességként ott van még a tömlöcös városháza, a pandúrszagú épület, no és persze a művelődési központ, amely a város híres szülöttéről Konecsny Györgyről kapta a nevét. - A magyar plakátművészet egyik jelese ő, főiskolán is tanított és itt lakott: hentes volt az édesapja, mondhatni polgárosult családból származott. A felesége kulák lány lett. A későbbi megítélés szerint, akkor épült a kultúrház, amikor ő még élt és pannókat létesített több helyen állomásokon, pártházban erre-arra és itt is felajánlotta, hogy anyagköltségért, szülőfalijáról van szó megcsinálja és az akkori párttitkár meglehetősen dölyfösen azt mondta, hogy egy kulák csemete ne tegyen nekünk itt szívességet. A mozaikpannó tehát nem készült el, grafikáiban, plakátjaiban, bélyegiben azonban a mai napig láthatjuk a kétszeres Kossuth díjas művész, Konecsnyi György jellegzetes látásmódját, különleges technikáját. Kiskunmajsa egyik különleges gyűjteményében már a söröskorsóké a főszerep. Kis Tibor gyűjtő hat évtized alatt közel 1300 korsóból, kupából csinált kiállítási tárgyat, amit aztán a városnak ajándékozott. - A gyűjteménynek a legnagyobb érdekessége, hogy 1 db-ot sem vásárolt, 1 db korsót és poharat sem, hanem mindegyiket kapta ajándékba sportolóktól, színészektől, politikusoktól. Egy idő után elterjedt, hogy Kis Tibi bácsi nagy korsó gyűjtő, nincs két egyforma se pohár, se korsó a gyűjteményben. - Gózon Gyula ebből a korsóból itta a sört, felesége Berky Lili pedig ebből, amíg oda nem adták a gyűjtőnek, ahogy Papp László ökölvívó is a sajátját. Külön érdekesség, hogy a korsókat összegyűjtő Kiss Tibor nem szerette a sört. Csak a korsót. Amíg a belváros centrális épülete a római katolikus templom, addig kicsit távolabb a központtól egy régi falusi parasztház váltott ki megbecsülést a környék lakóépületei között. A város egykori peremére épült háromosztatú kenyérsütőház szabadkéményével, nádfedelével olyan egyedi stílust őriz, amely a XIX. századi kiskun építészetre nagyon is jellemző volt. - Kisebb pékséget kell elképzelni, akik nem csak maguk számára sütnek kenyeret, hanem valószínűleg meg volt a kliens körük. A kenyérsütőház annak ellenére, hogy már az 1866-69-ben készült katonai felmérésen is szerepel, még nem ette meg a kenyere javát. Köszönhető ez annak is, hogy habár a szem nehezen veszi észre, a környék legmagasabb pontjára épült. - Én azért mosolygok, mert én csíkszeredai születésű vagyok, aztán nekem hegy meg a domb kicsit más fogalom. Ez itt enyhe dombra épült, amit én elsőre nem vettem volna észre, viszont tényleg nagyon jó olyan szempontból, hogy biztonságosabb: nem ázik fel annyira, egy kis kiemelt rész amin nagyon jó építkezni. - A "nagy öreg" olyannyira jól tartja magát, hogy ha lenne aki felkéri, bizisten táncra perdülne, csak recsegne-ropogna az az öreg gerenda! - A lényeg az lenne, hogy élet legyen benne, legyenek táncházak benne, legyenek előadások, kenyérsütés persze az mindig visszatérő motívum. Embereket lehessen megörvendeztetni ezzel a hangulattal, amit a tájház sugároz magából. A kenyérillattal keveredett füstszag itt úgy beitta magát a falakba, hogy az örökre a sajátja marad. A Bács- Kiskun megyei Kiskunmajsa nagy varázsló! 1743-ban jelentek meg az első telepesek a török pusztította földön, 1837-ben pedig már mezővárosi rangot kapott a település, amely 100 éve még nem is létezett. Erre a hamvaiból már sokszor újjászülető főnixmadár is csak csettinteni tudna, ha lennének ujjai. Hogy mégis minek köszönhető ez a hatalmas rohamléptékű fejlődés? Egyrészt a jász szorgalomnak, másrészt azoknak a kedvezményeknek, amelyek a jászok és kunok utódait illették meg, miután megváltották szabadságukat. - Ez a név, hogy Kiskunmajsa ez egy tévedés. A Majsa nem. Zömében a Jászságból toborozták a majsaiakat, mert akik idejöttek és megvették a földet, ez a redemptio, a föld újra vásárlását jelenti, azok olyan jogokat kaptak, mint a kisnemesek, vagy a hajdúk. Ezen a tájon a föld nem zsíros, nem hajt sok hasznot. Sokan gondolták úgy, hogy máshol talán könnyebb lesz, ám a többség maradt és kitartott, és ma már talán ők is úgy érzik, hogy jól döntöttek. Rimóczy Hajnalka és Rimóczy László viseletkészítők a Balaton partjáról költöztek a homokbuckák vidékére. A munka amit végeznek, újat teremt és közben régi értéket ment. Áthoz, visszacsen valamit a múltból, hogy ne vesszen el. - Még mindig megvannak azok a falvak országon belül és határon túl is, ahol elég sokan hordják a viseleteiket. És ez már az emberek tudatában egyre erősebb, hál'Istennek már a fiatalok felé is viszik ezt, tehát egyre többet hordják a fiatalok is ezt. - A táncosok legtöbbször ünnepi viseletben lépnek fel, már csak azért is mert ezek maradtak fenn. A hétköznapi viseletet egyszerűen elhordták, sokszor esély sem volt a mentésre. - Amikor a néptáncgyűjtések jórészt elkezdődtek nem nagyon fordítottak figyelmet a viseletekre, inkább csak jelmezek voltak. A '80-as évek meg arról szólt, hogy nagyjából mindenki egyformában volt a színpadon, és akkor most a 2000-es években indult el talán az, mert a táncos részen is elindult, hogy minél jobban beleássák magukat a táncosok, a tánckultúrába is, tehát már nem csak szatmári táncok vannak, hanem lebontják őket falvakra, sőt egyes emberek táncát táncolják, hogy már a viseletnek is idomulni kell ehhez. - Aztán persze létezik az a fajta viseletmentés is, amikor egy-egy régi fénykép alapján kellene valami csodát csinálni - azért a legtöbbször sikerül is. Pont most vagyunk egy ilyenben benne, Méhkerék nevezetű település, ugye ez egy nemzetiségi település, román-magyar. Régi fotókat hoztak elő, és ott voltak azok a régi szép viseletek, amik alapján mi újra próbáljuk éleszteni azt a fajta régi méhkeréki viseletet, ami rég volt. Kiskunmajsa megbecsüli a múltat, tudja jól, hogy milyen az, amikor gyökértelenül kell kihajtani a földből, vigyázva arra, hogy a szél majd ne dobja tovább a testet. Pongrátz Gergely a Corvin közi felkelőcsoport egyik főparancsnoka az 1956-os forradalom után külföldön talált menedékre, s miután hazatérhetett, egy Kiskunmajsa melletti régi tanyai iskolában rendezte be otthonát és az Emlékezés Házát, az '56-os múzeumot. - Az egykori tanítói lakásba költözött be, híre ment, hogy ő itt van és elkezdtek hozzá jönni az emberek, akkor döntött úgy, hogy a két egykori tanteremben berendez egy '56-os múzeumot. Az a múzeum, amit ő felállított, az még nem ez volt. Részben a család által megőrzött emlékekből, részben az ideérkező látogatók által hozott ajándékokból építkezett. De már akkor is neki nagyon jó együttműködése volt a történeti múzeummal, tehát kapott kölcsön olyan fegyvereket, amiket ki lehetett állítani. A kiállítóhely mellett egy kápolna is megemlékezik az 1956-os forradalom és szabadságharcról. Ez az a hely, ahová Pongrátz Gergelyt 2005-ben végső nyugalomra helyezték. A szimbolista épületet Csete György tervezte - Az állótorony és a ledőlt torony az egy harckocsi lőszert formáz, a kereszt az is egy harckocsi akadály, rajta vannak a belövés nyomok, és azért van egy ledőlt torony az álló torony mellett, mert az álló torony jelképezi a győztes forradalmat, tehát amelyik október 28-ig tartott, és a ledőlt torony pedig a szovjetek által vérbefojtott szabadságharcot november 4-én. - Pongrátz Gergely, amikor még itt élt, ezen falak között, azt mondta, hogy a múzeum 0-24 óráig tart nyitva: ha valaki meg akarta nézni a gyűjteményt, bármikor becsengethetett. És voltak is szép számmal, akik éltek a lehetőséggel. - A Bács-Kiskun megyei Szank község határában, ott, ahol a kun emlékhely egy asszimiláció előtti letűnt kort és egy különleges népcsoport küzdelmes életét mutatja be, a föld rengeteg érdekességet rejt. A mongol hordák pusztítását és a kun betelepülést megelőző időkben ez a vidék nagyon más arcát mutathatta, mint napjainkban. Kőtemplomos kistelepülések hálózták be a tájat, az itt élők a későbbi nagyállattartás helyett főleg növénytermesztéssel foglalkoztak egészen addig, amíg az irgalom nélküli mongol hordák minden élőt és emberit el nem pusztítottak. 780 évvel ezelőtt ezen a vidéken olyan harcok dúltak, hogy az emberség, a kegyelem, a felebarátság szavaink sikoltozva menekültek a tatár elől. - Ez egy olyan Árpád-kori kicsi erődítés, amelyeket lényegében nem is ismertünk 3-4 évvel ezelőttig, és 3-4 évvel ezelőtt kezdtük el felderíteni, hogy milyen tömegével vannak ezek itt az Alföldön. Több százat ismerünk most már. Itt ez a szanki Árpád-kori erődítés, ez egy tökéletes példája annak, hogy milyen végsőkig tartó ellenállás is volt az 1240- 42 években ezen az alföldi részen. - Szankon a Kiskun Emlékhely szomszédságában található kettős körárok feltárásán Rosta Szabolcs régész négy éve dolgozik szakemberekből álló csapatával. A leletanyagból és a helyszíni nyomokból egyértelműen kirajzolódik, hogy az ideiglenes erőd védőit a tatárok mészárolták le. - Amit az egykori források közölnek, az sajnálatos módon itt tökéletesen bizonyítható, ez valóban így történt és nem is véletlen, a kunok szinte üres területre telepednek és Szankkal együtt több tucat ma is létező településnek a nevét adják. - Szank vezér szálláshelyén az emlékpark a kunok magyarországi megtelepedésének és jelenlétének állít emléket. - 33 kun település mondhatja el magáról, hogy őrzi a kiskun identitását. A kunok gyakorlatilag egy harci nemzet volt, akik helyet kaptak a Szeged, Nagykőrös és Cegléd közötti Duna-Tisza-köze mentén. Itt a szanki közigazgatás területén korábban több település is létezett, ebből kettő templommal rendelkezett. Tehát itt a kunoknak szó szerint múltjuk van. - A múlt pedig kötelez, s habár a kunhalom csak nevében hozható össze a kunokkal, az emlékhely portáján mesterséges dombot is emeltek. - Ezt a dombot úgy hoztuk létre, hogy a 33 kiskun önkormányzat, kiskun település hozta ide a saját földjét, mintegy jelképezve azt az összetartozást, azt az összefogást, amelyet a kunok képviselnek. - Összefogásból az 1956-os események kapcsán is jelesre vizsgázott a község és környezete. Bátrakból, és szabadságpártiakból Szankon sem volt hiány. Igaz, itt már nem a kun vér, hanem a magyar szabadságszeretet mondatta azt az emberekkel, hogy elég az elnyomásból. A kiállításra belépve egy korabeli Csepel teherautó töri át a hallgatás falát. - A szabadság érzésének a világa az itt is megjelent, ugyanakkor ők érezték, hogy valami nem stimmel, mert a szovjet tankok meg a környéken várakoztak Budapest irányába beállva. Tehát egy nagyon sajátos helyzet volt, illetve voltak a környéken sortüzek. De hát itt is voltak események, amelyeknek abszolúte nincs hangja, ez is megjelenik itt. - Szankon 1956 -ban nem szedték fel az utcakövet, nem emeltek barikádot, a forradalmi lelkesültség, a szabadság iránti vágy beteljesülése azonban itt is sokakat megérintett. - A paraszti fejekben, a paraszti gondolkodás, az hogy újra kezükbe vehetik a gazdálkodást a föld megművelését, ennek a kereskedelmi vonatkozásait, az felsejlett bennük és érezték a komoly lehetőségét. - A tárlat egyik fontos eleme a mementó terem, arra a nehéz feladatra vállalkozik, hogy megmutassa, hogy 1956-nak a fegyveres harcok, majd a kegyetlen megtorlás ellenére is volt hozadéka. - 56 kopjafa lóg, mint hogyha még köztünk lennének, az a hősiesség, az a kiállás, és '56 különböző fából van kifaragva, mint hogyha valami olyasmit érzékeltetne, hogy a különböző egzisztenciájú, élethelyzetű ember, a villamosvezető a tanárember, a katona a munkásgyerek, az orvos, egy adott ügyben félretéve mindent össze tud fogni, össze tud kapaszkodni, 06:55 ezt a gondolatot a fiatalokba, a gyerekekbe el kell ültetni. - És időnként táplálni is, hogy soha ne vesszen el az emlékezetből, legyen szó kisebb vagy akár nagyobb közösségről.
Műsorszolgáltatói ismertető:
- A kiskunsági homok az évszázadok során megunta a sok lótást-futást és a szél piszkálódását - úgy döntött, végleg letelepszik. Szerencséje volt, a Duna-Tisza-közének kiskunmajsai része éppen albérlőt keresett. A folyami hordalék kényelmesen elhelyezkedett, s miután kis buckáit biztonságban tudta, nagyot szippantott az állandóságot hirdető és szegfű illatot árasztó levegőből. Merthogy ez a vidék egy parányi magyar csodának, a tartós szegfűnek is az otthona. A homok örült a különleges lakótársnak és még azt sem bánta, hogy a természetvédő ember pallósort helyezett a hátára. - A tartós szegfű egy bennszülött növényünk, a Duna és a Tisza közötti Duna-hordalékból felépített meszes homokon jellemző. Tehát mai tudásunk szerint itt a Duna és a Tisza között előforduló területeken van a világon az összes állománya.