Itthon vagy!
(korhatár nélkül)
Gyártási év: 2021 Adásnap: 2021. szeptember 10.
Időpont: 11:33:56 | Időtartam: 00:21:33 | Csatorna: | ID: 3830254
Beszélt nyelv: magyar
NAVA műfaj: ismeretterjesztő / oktató műsor
Főcím: Itthon vagy!Műsorújság adatai:
Feliratozva a Teletext 111. oldalán. Magyarországról határon innen és túl. Sok olyan helyszínnel, ami az útikönyvekből sem marad ki, de számos olyan információval, ami lehet, hogy igen. Mesélő városok, mesélő képek - helyenként onnan, ahol csak a madár jár. A sorozat szerkezete, tematikája mint egy modern, informatív útikalauzé. Infografikák közbeiktatásával úgy mutatunk be helyeket, programokat, szabadidős aktivitásokat, hogy mindenki megtalálhassa a neki legmegfelelőbbet. Turisztikai magazin.
Technikai leírás:
- A teljes leirat forrása a teletext.
A műsorszolgáltatói információk forrása a teletext.
Teljes leirat:
Ábrahám Viola várja önöket immun- de munkatársam nevében köszönöm a figyelmüket, viszontlátásra!
- A kiskunsági homok az évszázadok során megunta
a sok lótást-futást és a szél piszkálódását -
úgy döntött, végleg letelepszik.
Szerencséje volt, a Duna-Tisza-közének kiskunmajsai
része éppen albérlőt keresett.
A folyami hordalék kényelmesen elhelyezkedett,
s miután kis buckáit biztonságban tudta,
nagyot szippantott az állandóságot hirdető
és szegfű illatot árasztó levegőből.
Merthogy ez a vidék egy parányi magyar csodának,
a tartós szegfűnek is az otthona.
A homok örült a különleges lakótársnak és még azt sem bánta,
hogy a természetvédő ember pallósort helyezett a hátára.
- A tartós szegfű egy bennszülött növényünk,
a Duna és a Tisza közötti Duna-hordalékból felépített
meszes homokon jellemző.
Tehát mai tudásunk szerint itt a Duna és a Tisza között
előforduló területeken van a világon az összes állománya.
- A pallósor, mint egy pocokra vadászó vipera tekereg a tájon,
a deszkásított turistaút a homokfelszínt
és a növényvilágot védi a taposástól.
Valaha ez a vidék jóval színesebb volt,
mint napjainkban.
- Az amit még az idős emberek mesélnek, hogy bizony itt
a homokvilág az nem volt annyira száraz,
mint a mai képe, nem volt úgymond ennyire
egyöntetűen árvalányhajas, hanem voltak itt
a homokbuckák között bizony felszíni vízállások,
egész éven át felszíni vízzel borított területek,
úgyhogy itt még meg is tanultak a gyerekek úszni is.
- A homokvilág addig, amíg a talajvízszint nem csökkent
mai mélységébe, ha nem is könnyen,
de eltartotta a családokat.
A víz azonban errefelé kifejezetten sokszor játszik kámfort.
Csólyospálos határában viszont, egy régfelhagyott kőbánya területén,
a kis tavacska még ellenáll a vízpárát kolduló napsugaraknak.
Bizony, bizony, kőbánya a Kiskunságon!
Ma már meglepődünk azon is, ami fél száz évvel ezelőtt
tucatnyi embernek adott munkát, a lakosságnak pedig építőanyagot,
réti mészkövet.
- A felső talajréteg 100-150 cm lefejtését követően találták meg
ezt a darázskövet, mert nagyon sok érdekes
népi elnevezése van a kőnek, tehát a mocsárkő, varangykő,
cupák, elnevezésekkel is találkozhatunk.
Alapvetően ez egy népi mesterséghez kötődött,
tehát nagyon ismerték a helybeliek ezeknek
az előfordulását és akár a helybeli növényzetről tudták,
hogy itt a talajszint alatt réti mészkő található.
A réti mészkövet nem csak melléképületeknél
hanem jóval komolyabb, Árpád-kori építményeknél is
felhasználták.
A bugaci monostort vagy Szank külterületén
az Árpád-kori templomot is ebből az egykori szikes
tómeder alján keletkezett mészkőből építették.
Az egykori csólyospálosi kőbánya ma már földtani bemutatóhely.
- 1978-ban lett védett a terület.
Egyébként ez egy nagyon kemény fizikai munka lehetett,
egy 20-25 kg-os vasrúddal fejtették többször
megütögetve a felszínt.
Mélyedést képezve, majd azt vízzel kimosva
megdurrantották a kőzetet.
- A durrantás után a sziklákat darabolták és faragták.
A kihalt kővágó mesterség egykor élt nagyjai
pedig emléktáblát kaptak a temető előtt.
- Amíg Csólyospáloson mészkövet bányásztak,
addig a szomszédos Kiskunmajsa mellett kőolajat
és földgázt kerestek.
Energiahordozóra ugyan nem leltek, termálvízre igen.
A folyékony aranyra az 1980-as években aztán fürdő épült,
na és arra is megvan a magyarázat,
hogy a strand miért kapta a Jonatán nevet.
- A jelenlegi fürdő területén korábban a Jonatán nevezetű
termelőszövetkezet működött.
A jonatán almáról kapta az elnevezést.
Az első medencénk a kültéri gyógyvizes körmedencénk.
Kül- és beltéri gyógyvizes medencénk van,
élménymedencénk, hullámmedencénk, csúszdaparkunk,
gyermekpancsolók és még egy homokos parttal ellátott
természetes vizű tavunk is, így bátran mondhatjuk,
hogy három generációs fürdőről beszélünk.
A kiskunmajsaiknak alakult első körben ez a fürdő
és kinőtte magát az évek során.
- A termálvíz amellett, hogy a testet kényezteti,
a lelket is ápolja.
A sikertelen olajfúrások után a kutak hosszú évekig
lefedve várták, hogy valaki egyszer meglássa bennük az értéket.
A gyógyvíznek hála Kiskunmajsa jóval több lett,
mint egy szerény kisváros a Dél-Alföld szívében.
A Kiskunságot bizony alaposan meggyötörte a török.
Amint az Oszmán Birodalom rátette kezét
a Duna-Tisza közére, tisztán látszott,
hogy nem simogatni akar vele, hanem inkább pofonokat osztogatni,
meg persze sanyargatni.
A kiskunok persze a túlerőt és a boldogulás hiányát érezvén
lóra vagy éppen szekérre pattantak, hogy a biztonságosabb
északra költözzenek.
De hogyan lehet elhúzni egy községet, egy házat,
egy otthont? Sehogy.
A mai Kiskunmajsa területe is egyedül maradt és mély
depresszióba esett, egészen addig, amíg a hódoltság
meg nem szűnt és ismét be nem telepítették a Jászságból.
- 1743-tól lehet kiskunmajsa, kunmajsa nevet hallani.
Az igazi rajzás az a Jászságból történt.
Először állattartásból éltek
aztán szép lassan a földművelésre is rákényszerültek.
- Majsát a református kiskunok helyett tehát
a katolikus jászok lakták be, akik templomuk méretével is
jelezték, hogy hitük gyakorlása számukra fontos dolog.
A város még az Aranybárány vendéglőt is felajánlotta
plébánia céljára.
Aztán nevezetességként ott van még a tömlöcös városháza,
a pandúrszagú épület, no és persze a művelődési központ,
amely a város híres szülöttéről Konecsny Györgyről kapta a nevét.
- A magyar plakátművészet egyik jelese ő,
főiskolán is tanított és itt lakott: hentes volt az édesapja,
mondhatni polgárosult családból származott.
A felesége kulák lány lett.
A későbbi megítélés szerint, akkor épült a kultúrház,
amikor ő még élt és pannókat létesített több helyen
állomásokon, pártházban erre-arra és itt is felajánlotta,
hogy anyagköltségért, szülőfalijáról van szó
megcsinálja és az akkori párttitkár meglehetősen
dölyfösen azt mondta, hogy egy kulák csemete
ne tegyen nekünk itt szívességet.
A mozaikpannó tehát nem készült el, grafikáiban,
plakátjaiban, bélyegiben azonban a mai napig láthatjuk
a kétszeres Kossuth díjas művész, Konecsnyi György
jellegzetes látásmódját, különleges technikáját.
Kiskunmajsa egyik különleges gyűjteményében már
a söröskorsóké a főszerep.
Kis Tibor gyűjtő hat évtized alatt közel 1300 korsóból,
kupából csinált kiállítási tárgyat, amit aztán a városnak ajándékozott.
- A gyűjteménynek a legnagyobb érdekessége,
hogy 1 db-ot sem vásárolt, 1 db korsót és poharat sem,
hanem mindegyiket kapta ajándékba sportolóktól,
színészektől, politikusoktól.
Egy idő után elterjedt, hogy Kis Tibi bácsi nagy korsó gyűjtő,
nincs két egyforma se pohár, se korsó a gyűjteményben.
- Gózon Gyula ebből a korsóból itta a sört,
felesége Berky Lili pedig ebből, amíg oda nem adták a gyűjtőnek,
ahogy Papp László ökölvívó is a sajátját.
Külön érdekesség, hogy a korsókat összegyűjtő
Kiss Tibor nem szerette a sört.
Csak a korsót.
Amíg a belváros centrális épülete a római katolikus templom,
addig kicsit távolabb a központtól egy régi falusi
parasztház váltott ki megbecsülést a környék
lakóépületei között.
A város egykori peremére épült háromosztatú kenyérsütőház
szabadkéményével, nádfedelével
olyan egyedi stílust őriz, amely a XIX. századi
kiskun építészetre nagyon is jellemző volt.
- Kisebb pékséget kell elképzelni, akik nem csak
maguk számára sütnek kenyeret, hanem valószínűleg
meg volt a kliens körük.
A kenyérsütőház annak ellenére, hogy már
az 1866-69-ben készült katonai felmérésen is szerepel,
még nem ette meg a kenyere javát.
Köszönhető ez annak is, hogy habár a szem nehezen veszi észre,
a környék legmagasabb pontjára épült.
- Én azért mosolygok, mert én csíkszeredai születésű vagyok,
aztán nekem hegy meg a domb kicsit más fogalom.
Ez itt enyhe dombra épült, amit én elsőre
nem vettem volna észre, viszont tényleg nagyon jó
olyan szempontból, hogy biztonságosabb:
nem ázik fel annyira, egy kis kiemelt rész
amin nagyon jó építkezni.
- A "nagy öreg" olyannyira jól tartja magát,
hogy ha lenne aki felkéri, bizisten táncra perdülne,
csak recsegne-ropogna az az öreg gerenda!
- A lényeg az lenne, hogy élet legyen benne,
legyenek táncházak benne, legyenek előadások,
kenyérsütés persze az mindig visszatérő motívum.
Embereket lehessen megörvendeztetni ezzel a hangulattal,
amit a tájház sugároz magából.
A kenyérillattal keveredett füstszag itt úgy
beitta magát a falakba, hogy az örökre a sajátja marad.
A Bács- Kiskun megyei Kiskunmajsa nagy varázsló!
1743-ban jelentek meg az első telepesek
a török pusztította földön, 1837-ben pedig
már mezővárosi rangot kapott a település,
amely 100 éve még nem is létezett.
Erre a hamvaiból már sokszor újjászülető főnixmadár is
csak csettinteni tudna, ha lennének ujjai.
Hogy mégis minek köszönhető ez a hatalmas
rohamléptékű fejlődés?
Egyrészt a jász szorgalomnak, másrészt azoknak
a kedvezményeknek, amelyek a jászok és kunok utódait
illették meg, miután megváltották szabadságukat.
- Ez a név, hogy Kiskunmajsa ez egy tévedés.
A Majsa nem.
Zömében a Jászságból toborozták a majsaiakat,
mert akik idejöttek és megvették a földet,
ez a redemptio, a föld újra vásárlását jelenti,
azok olyan jogokat kaptak, mint a kisnemesek,
vagy a hajdúk.
Ezen a tájon a föld nem zsíros, nem hajt sok hasznot.
Sokan gondolták úgy, hogy máshol talán könnyebb lesz,
ám a többség maradt és kitartott,
és ma már talán ők is úgy érzik, hogy jól döntöttek.
Rimóczy Hajnalka és Rimóczy László
viseletkészítők a Balaton partjáról költöztek
a homokbuckák vidékére.
A munka amit végeznek, újat teremt és közben
régi értéket ment.
Áthoz, visszacsen valamit a múltból, hogy ne vesszen el.
- Még mindig megvannak azok a falvak országon belül
és határon túl is, ahol elég sokan hordják a viseleteiket.
És ez már az emberek tudatában egyre erősebb,
hál'Istennek már a fiatalok felé is viszik ezt, tehát
egyre többet hordják a fiatalok is ezt.
- A táncosok legtöbbször ünnepi viseletben lépnek fel,
már csak azért is mert ezek maradtak fenn.
A hétköznapi viseletet egyszerűen elhordták,
sokszor esély sem volt a mentésre.
- Amikor a néptáncgyűjtések jórészt elkezdődtek
nem nagyon fordítottak figyelmet a viseletekre,
inkább csak jelmezek voltak.
A '80-as évek meg arról szólt, hogy nagyjából mindenki
egyformában volt a színpadon, és akkor most a 2000-es
években indult el talán az, mert a táncos részen is elindult,
hogy minél jobban beleássák magukat a táncosok,
a tánckultúrába is, tehát már nem csak szatmári táncok vannak,
hanem lebontják őket falvakra, sőt egyes emberek táncát
táncolják, hogy már a viseletnek is idomulni kell ehhez.
- Aztán persze létezik az a fajta viseletmentés is,
amikor egy-egy régi fénykép alapján kellene valami csodát csinálni -
azért a legtöbbször sikerül is.
Pont most vagyunk egy ilyenben benne,
Méhkerék nevezetű település, ugye ez egy nemzetiségi település,
román-magyar.
Régi fotókat hoztak elő, és ott voltak azok a régi
szép viseletek, amik alapján mi újra próbáljuk éleszteni
azt a fajta régi méhkeréki viseletet, ami rég volt.
Kiskunmajsa megbecsüli a múltat, tudja jól,
hogy milyen az, amikor gyökértelenül kell
kihajtani a földből, vigyázva arra,
hogy a szél majd ne dobja tovább a testet.
Pongrátz Gergely a Corvin közi felkelőcsoport egyik
főparancsnoka az 1956-os forradalom után külföldön
talált menedékre, s miután hazatérhetett,
egy Kiskunmajsa melletti régi tanyai iskolában rendezte be
otthonát és az Emlékezés Házát, az '56-os múzeumot.
- Az egykori tanítói lakásba költözött be, híre ment,
hogy ő itt van és elkezdtek hozzá jönni az emberek,
akkor döntött úgy, hogy a két egykori tanteremben
berendez egy '56-os múzeumot.
Az a múzeum, amit ő felállított, az még nem ez volt.
Részben a család által megőrzött emlékekből,
részben az ideérkező látogatók által hozott ajándékokból építkezett.
De már akkor is neki nagyon jó együttműködése volt
a történeti múzeummal, tehát kapott kölcsön olyan fegyvereket,
amiket ki lehetett állítani.
A kiállítóhely mellett egy kápolna is megemlékezik
az 1956-os forradalom és szabadságharcról.
Ez az a hely, ahová Pongrátz Gergelyt 2005-ben
végső nyugalomra helyezték.
A szimbolista épületet Csete György tervezte
- Az állótorony és a ledőlt torony az egy harckocsi lőszert formáz,
a kereszt az is egy harckocsi akadály, rajta vannak
a belövés nyomok, és azért van egy ledőlt torony az álló torony mellett,
mert az álló torony jelképezi
a győztes forradalmat, tehát amelyik október 28-ig tartott,
és a ledőlt torony pedig a szovjetek által vérbefojtott
szabadságharcot november 4-én.
- Pongrátz Gergely, amikor még itt élt, ezen falak között,
azt mondta, hogy a múzeum 0-24 óráig tart nyitva:
ha valaki meg akarta nézni a gyűjteményt,
bármikor becsengethetett.
És voltak is szép számmal, akik éltek a lehetőséggel.
- A Bács-Kiskun megyei Szank község határában,
ott, ahol a kun emlékhely egy asszimiláció előtti letűnt kort
és egy különleges népcsoport küzdelmes életét mutatja be,
a föld rengeteg érdekességet rejt.
A mongol hordák pusztítását és a kun betelepülést
megelőző időkben ez a vidék nagyon más arcát mutathatta,
mint napjainkban.
Kőtemplomos kistelepülések hálózták be a tájat,
az itt élők a későbbi nagyállattartás helyett főleg
növénytermesztéssel foglalkoztak egészen addig,
amíg az irgalom nélküli mongol hordák minden élőt
és emberit el nem pusztítottak.
780 évvel ezelőtt ezen a vidéken olyan harcok dúltak,
hogy az emberség, a kegyelem, a felebarátság szavaink
sikoltozva menekültek a tatár elől.
- Ez egy olyan Árpád-kori kicsi erődítés,
amelyeket lényegében nem is ismertünk 3-4 évvel ezelőttig,
és 3-4 évvel ezelőtt kezdtük el felderíteni,
hogy milyen tömegével vannak ezek itt az Alföldön.
Több százat ismerünk most már.
Itt ez a szanki Árpád-kori erődítés, ez egy tökéletes példája annak,
hogy milyen végsőkig tartó ellenállás is volt
az 1240- 42 években ezen az alföldi részen.
- Szankon a Kiskun Emlékhely szomszédságában található
kettős körárok feltárásán Rosta Szabolcs régész
négy éve dolgozik szakemberekből álló csapatával.
A leletanyagból és a helyszíni nyomokból egyértelműen kirajzolódik,
hogy az ideiglenes erőd védőit a tatárok mészárolták le.
- Amit az egykori források közölnek, az sajnálatos módon
itt tökéletesen bizonyítható, ez valóban így történt
és nem is véletlen, a kunok szinte üres területre telepednek
és Szankkal együtt több tucat ma is létező településnek
a nevét adják.
- Szank vezér szálláshelyén az emlékpark a kunok
magyarországi megtelepedésének és jelenlétének állít emléket.
- 33 kun település mondhatja el magáról,
hogy őrzi a kiskun identitását.
A kunok gyakorlatilag egy harci nemzet volt,
akik helyet kaptak a Szeged, Nagykőrös és Cegléd közötti
Duna-Tisza-köze mentén.
Itt a szanki közigazgatás területén korábban több
település is létezett, ebből kettő templommal rendelkezett.
Tehát itt a kunoknak szó szerint múltjuk van.
- A múlt pedig kötelez, s habár a kunhalom
csak nevében hozható össze a kunokkal,
az emlékhely portáján mesterséges dombot is emeltek.
- Ezt a dombot úgy hoztuk létre, hogy a 33 kiskun önkormányzat,
kiskun település hozta ide a saját földjét,
mintegy jelképezve azt az összetartozást,
azt az összefogást, amelyet a kunok képviselnek.
- Összefogásból az 1956-os események kapcsán is
jelesre vizsgázott a község és környezete.
Bátrakból, és szabadságpártiakból
Szankon sem volt hiány.
Igaz, itt már nem a kun vér, hanem a magyar szabadságszeretet
mondatta azt az emberekkel, hogy elég az elnyomásból.
A kiállításra belépve egy korabeli
Csepel teherautó töri át a hallgatás falát.
- A szabadság érzésének a világa az itt is megjelent,
ugyanakkor ők érezték, hogy valami nem stimmel,
mert a szovjet tankok meg a környéken várakoztak
Budapest irányába beállva.
Tehát egy nagyon sajátos helyzet volt,
illetve voltak a környéken sortüzek.
De hát itt is voltak események, amelyeknek abszolúte nincs hangja,
ez is megjelenik itt.
- Szankon 1956 -ban nem szedték fel az utcakövet,
nem emeltek barikádot, a forradalmi lelkesültség,
a szabadság iránti vágy beteljesülése azonban
itt is sokakat megérintett.
- A paraszti fejekben, a paraszti gondolkodás,
az hogy újra kezükbe vehetik a gazdálkodást
a föld megművelését, ennek a kereskedelmi vonatkozásait,
az felsejlett bennük és érezték a komoly lehetőségét.
- A tárlat egyik fontos eleme a mementó terem,
arra a nehéz feladatra vállalkozik, hogy megmutassa,
hogy 1956-nak a fegyveres harcok,
majd a kegyetlen megtorlás ellenére is volt hozadéka.
- 56 kopjafa lóg, mint hogyha még köztünk lennének,
az a hősiesség, az a kiállás, és '56 különböző fából van kifaragva,
mint hogyha valami olyasmit érzékeltetne,
hogy a különböző egzisztenciájú,
élethelyzetű ember, a villamosvezető a tanárember,
a katona a munkásgyerek, az orvos, egy adott ügyben
félretéve mindent össze tud fogni,
össze tud kapaszkodni, 06:55 ezt a gondolatot a fiatalokba,
a gyerekekbe el kell ültetni.
- És időnként táplálni is, hogy soha ne vesszen el
az emlékezetből, legyen szó kisebb
vagy akár nagyobb közösségről.
Műsorszolgáltatói ismertető:
- A kiskunsági homok az évszázadok során megunta
a sok lótást-futást és a szél piszkálódását -
úgy döntött, végleg letelepszik.
Szerencséje volt, a Duna-Tisza-közének kiskunmajsai
része éppen albérlőt keresett.
A folyami hordalék kényelmesen elhelyezkedett,
s miután kis buckáit biztonságban tudta,
nagyot szippantott az állandóságot hirdető
és szegfű illatot árasztó levegőből.
Merthogy ez a vidék egy parányi magyar csodának,
a tartós szegfűnek is az otthona.
A homok örült a különleges lakótársnak és még azt sem bánta,
hogy a természetvédő ember pallósort helyezett a hátára.
- A tartós szegfű egy bennszülött növényünk,
a Duna és a Tisza közötti Duna-hordalékból felépített
meszes homokon jellemző.
Tehát mai tudásunk szerint itt a Duna és a Tisza között
előforduló területeken van a világon az összes állománya.
Közreműködők:
Földrajzi név:
Ortelius:
Tezaurus:
Személy tárgyi tételként:
Reláció tartalmak: