Feliratozva a Teletext 111. oldalán. Magyarországról határon innen és túl. Sok olyan helyszínnel, ami az útikönyvekből sem marad ki, de számos olyan információval, ami lehet, hogy igen. Mesélő városok, mesélő képek - helyenként onnan, ahol csak a madár jár. A sorozat szerkezete, tematikája mint egy modern, informatív útikalauzé. Infografikák közbeiktatásával úgy mutatunk be helyeket, programokat, szabadidős aktivitásokat, hogy mindenki megtalálhassa a neki legmegfelelőbbet. Turisztikai magazin.

Archív felvételekkel.

- A teljes leirat forrása a teletext. A műsorszolgáltatói információk forrása a teletext.

- Felemelő történelmi pillanataink kapcsán nem csak az az érdekes kérdés, mi váltotta ki őket, és miért éppen abban az időpontban, de az is, hogy "miért éppen ott, ahol". Az 1956-os forradalom első pillanatainak helyszíneként a Műegyetemet szokás emlegetni. Ide szerveztek az ország egyetemeinek hallgatói küldöttségei egy nagygyűlést, ami a megromlott lengyel-szovjet politikai viszonyra próbált egyfajta állásfoglalással reagálni. Ezen falak között határozták el a résztvevők, hogy másnapra, október 23-ra egy szimpátiatüntetést is szerveznek Lengyelország mellett. A békés tüntetők aztán a Bem szobortól átvonultak a Magyar Rádió Bródy Sándor utcai épületéhez, hogy pontokba szedett követeléseiket beolvastassák. A nép egyre csak gyűlt, az indulat egyre csak feszült. Bentről könnygázgránátok röpködtek kifelé, kintről féltéglák röpködtek befelé - és már nem lehetett visszanyomni a palackba a forradalom szellemét. Bentről figyelmeztető lövéseket adtak le, az elkeseredés fokozódott. A tüntetők elhajtottak a Soroksári úti fegyvergyárba, ott puskákat rekviráltak. Már volt mivel visszalőni. - Komoly harcok folytak, sérülésekkel, halálos áldozatokkal együtt. És ekkor volt az, hogy akkor Gerő elvtárs behívta a szovjet csapatokat ugye ő volt akkor a párt első embere. Meg is érkeztek hajnali 2-kor, nem külföldről ekkor még, hanem a magyarországi állomáshelyükről, elsősorban a székesfehérvári különleges hadtest, és velük szemben már ekkor spontán ellenállás bontakozott ki. Szabad választás és az ország függetlensége, tehát demokratizálódás és független Magyarország, ez volt a két fő követelés, mint ahogy a 19. században is ezek voltak a fő követelések, nem véletlen, hogy az 56-os forradalmárok egy csomó mindenben hajaztak, a szimbólumok meg a követelések is az 1848-49-es forradalomra és szabadságharcra. - A késő esti fegyveres harcok a rádió körül sok halálos áldozatot követeltek, a tüntetők 24-én reggelre elfoglalták a székház épületét, ám a követeléseiket nem tudták beolvasni, ugyanis a Rádió vezetése éjfélkor beszüntette a műsorszórást. Két nappal később újra békés tüntetésre gyülekeztek az emberek, ekkor a Kossuth téren. de a visszaemlékezések alapján a résztvevők nagy része Ugyan a kormányzati negyed épületeit szovjet tankok védték, mégsem tartott fegyveres fenyegetéstől. Pedig hamarosan sortűz dübörgése szaggatta fel a parlament előtti teret, és az ott összegyűlt tömeget. - Az október 25-i tragédiát sok rejtély övezi még napjainkban is. Először is nem tudjuk mi történt, hogy ki lőtt először, kinek a parancsára, csak feltételezéseink vannak. Ennek az az oka, hogy erről hivatalos dokumentum nem maradt fenn, illetve azok a dokumentumok, amik rendelkezésre állnak, azok utólagosan kreált iratanyagok, amelyeket forráskritikával kell kezelnünk, és elferdítik a valóságot. - Nincs könnyű helyzetben a tér kövezete alatt, egy régi szellőzőcsatornában nyílt kiállítás - a valós események rekonstruálása nem egyszerű. A hatalom következetesen elhallgatta, egészen az 1980-as évek végéig a hivatalos álláspont ellenforradalmi provokációról szólt. A jelenlegi kutatások szerint 88 fő vesztette életét a sortűzben, és valószínűleg ez a szám a források feldolgozása során még nőni fog. - A legbiztosabb az, hogy ha valakinek az anyakönyvében a halálozás helyszíne az a Kossuth-tér, illetve a halálozás ideje október 25. De sok sebesültről is tudunk, a kutatás alapján most 200 sebesültet becsülünk. Ez is levéltári források alapján megbecsült adat nagyon sokan később haltak bele a sérüléseikbe, akiknél már sokkal nehezebb bizonyítani, hogy a sérüléseiket itt szerezték. Vagy kórházban haltak meg, vagy tudunk olyanról is, aki hazament és otthon ápolták és a lakásán hunyt el. - A kiállítás egyik végében kialakított rotunda az emlékezés helye. Itt fém táblákat helyeztek a téglák közé, amikre a Kossuth-téri sortűzben elhunytak neveit gravírozták. Ma 79 név olvasható a falon, további több mint kétszáz üres tábla a kutatás során előkerülő áldozatokra vár. Egyértelmű követeléseket megfogalmazó békés tüntetésnek indult, estére azonban népfölkeléssé, forradalommá, majd a szovjet csapatok beavatkozása után szabadságharccá változott. 1956. október 23-a volt az a nap, amikor országszerte már nem csak gondolták, hanem ki is mondták, hogy a kommunista diktatúra nem Magyarország útja, hogy elég volt a terrorból és a megfélemlítésből. A Terror Háza Múzeum, az Andrássy út 60 az önkény és a megfélemlítés helyszíne volt korszakokon keresztül. - Először politikai rendészeti osztály, aztán a rettegett ÁVÓ, államvédelmi osztály, aztán, a külön minisztérium nagyságára bővített Államvédelmi Hatóság működött ebben az épületben. Péter Gábor ott rendezte be a kommunista terror rendszert, ahol azelőtt működött a nyilasoké, mindez nem volt véletlen. - A Terror Háza Múzeum '56-os terme a forradalom történéseit eleveníti fel, miközben emléket állít a harcokban elesett hősöknek is. - Az '56-os szabadságharcnak nagyon komoly és nagyon folyamatos és nagyon meghatározó előtörténete és eseménye van Magyarországon. Antikommunista ellenállás ugyanúgy egyébként, hisz ne szakítsuk ki a régió történelméből a magyar történelmet, ahogy Közép- és Kelet-Európa szerte mindenhol nagyon határozott, nagyon makacs, nagyon konok és konzekvens antikommunista ellenállás volt, de nem csak '56 előtt pár hónappal, hanem egészen 1945-47-től kezdve, A népfelkeléssé, majd szabadságharccá változott tüntetés szűk két hétre csillantotta meg a szabadság reményét, és hitette el az emberekkel, hogy a vágyott célt, sok vér és áldozat árán sikerül elérni. Fegyvert ragadtak, mert rájuk is fegyvert fogtak. - A mai II. János Pál pápa tér - akkori nevén Köztársaság-tér - fontos csomópont volt a forradalom idején a főváros pesti oldalán. Ráadásul az itt álló, ma már romos és félig le is bontott irodaépület-komplexumban rendezte be első legális székhelyét a Magyar Kommunista Párt. Az elnyomó rezsim ikonikus házában munkás milícia szerveződött a csak néhány napos forradalom erői ellenében. - A 8. kerületi rendőrkapitányság felől érkezett egy nemzetőr alegység, benne rendőrökkel és civil fegyveres felkelőkkel, hogy igazoltassák a házban tartózkodókat. Ekkor fegyverhasználat történt bent, ennek hatására vegyesen kiszaladtak a térre a védők és az igazoltatók. És ekkor történt az a tragikus esemény, hogy a védők egy része a saját kifutó társaik után lőtt. - Gyorsan híre ment a lövöldözésnek, és nagy tömeg gyűlt össze a téren. Egy furcsa ostrom következett, amiben nem támadtak folyamatosan, csak időnként lőttek kézi fegyverekkel, amik ellen jól védhető volt a komplexum a fás-bokros téren. A védők végül menekültek, egy részüket pedig elfogták, letartóztatták. A városban elterjedt, hogy csúnya bántalmazások, sőt lincselések is történtek itt. Az ellenállás gócpontjai városszerte spontán módon, általában azokon a helyeken, csomópontokon alakultak ki, ahol a szovjet csapatok közlekedtek, és persze jól védhető bázist találtak maguknak a felkelők. Ennek legismertebb példája a Corvin-köz, ahol a szűk utcákban, magas házak védelmében el tudták magukat barikádozni. A budai oldalon pedig már azokban az időkben is az egyik legfontosabb közlekedési csomópont volt a Széna-tér. - Itt látjuk, hogy óriási a térség, tehát a páncélosokat kevésbé tudták eredményesen támadni, mint a Corvin-köznél, ahol az összes épületben helyet foglaló fegyveresek el tudták érni a páncélosokat molotov-koktélokkal is. Itt azt csinálták, hogy a déli pályaudvarból pullmann kocsikat toltak ki itt végig a Moszkva-téren és a Széna-téren, és ezzel szűkítették valamennyire a forgalmat. Tehát jobban megtámadhatták esetleg a szovjet páncélosokat. - Az elején sokan épp azért nem csatlakoztak, mert teljesen abszurd volt, hogy a világ akkori legerősebb szárazföldi hadseregének néhány ezer képzetlen egyetemista ellen tud állni. Novemberben a téren egy napig volt ellenállás, utána már csak kisebb gerillaharcok. Nem csak szobrokkal, táblákkal, az előzményeket és a történéseket hűen bemutató kiállításokkal őrzi Budapest az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékét, hanem az épületeivel is. Ha nyitott szemmel járunk, a Széna téren és a VIII. kerületben könnyen találunk olyan házat, ahol a vakolaton még az eredeti harci sérülés tátong, ahol a lövések nyomai 64 év elteltével is jól látszanak. Ha egy érzéketlennek tartott kőfal így megőrizte a sebet, akkor mit mondjunk az érzékeny pszichéről, az emberről? - A Kilián laktanyában ma is lehet látni olyan falszakaszt, ahol a golyónyomok megvannak, ahogy ugye rálőttek, itt a Práter utcában több ház már a II. világháború óta nem lett tatarozva. Megmaradtak ezek a házak örök mementóként. Egy gombnyomás, és tized másodperc alatt rögzül is a kép: fotóvá dermed a nyüzsgő város. Kattogott a fotóapparát akkor is, amikor a világháborús pusztításból újjáéledő Budapesten ismét ropogott a fegyver, falat döntött a tank, íródott a történelem. Varga Csaba fotóművész Képes időutazásában 56 darab '56-os és mai fénykép kapaszkodik össze, csúszik egymásba. - Dacolva a veszéllyel ezek a fotográfusok kint az utcán fényképezték az eseményeket. Ugyanakkor rengeteg utcakép is készült, ezeket a fényképeket miután leválogattam, kijöttem a helyszínre, hogy megkeressem ezeket az épületeket, ezzel kezdődött az egész munka. Majd azzal folytatódott, hogy Varga Csaba beállt pontosan arra a pontra, ahol az '56-os fényképész is kattintott. - Belegondoltam, hogy én most pontosan azon a helyen állok hajszálpontosan, ahol annak idején ez a fotós állt, szinte éreztem a jelenlétét. Az '56-os eseményekben ezek a fiatalok illetve a forradalmárok, de nem csak ők, hanem azok a fényképészek is, akiknek a munkája nyomán készült az én munkám, ők nem kis kockázatot vállaltak, hiszen ezek a fényképek később a Kádár éra alatt komoly megtorlások alapjait képezték. - A kor fotósai rögzítették azt is, ahogyan a Sztálin szobrot ledöntik, szétverik, feldarabolják, majd fejét egészen a Balaha Lujza térig vonszolják. A hatalmas talapzaton csupán Sztálin tonnányi csizmái maradtak. A szobortorzó, Joszif Visszarionovics Sztálin lábbelije ma már a Memento Park bejáratánál fogadja a látogatókat. - Fűrésszel, baltával és egyéb ács szerszámokkal le lehet dönteni egy szobrot, alapos munka kell hozzá természetesen és kitartó munka az utolsó fázis az, hogy kötelet a nyakába és onnantól kezdve pedig dönti a tömeg. Az 1948 óta gyűrűződő megfélemlítés, terror már annyira elviselhetetlenné vált, hogy az emberek ki akarták fejezni, hogy nekik ebből elég. A 8 méteres, 20 tonnás szobrot, a "nagysztálint" kis darabokra aprították, sokan akartak belőle emléket. De nem csak a sztálinista terror jelképe dőlt le az '56-os forradalom és szabadságharcban, hanem a felszabadító szovjet katona emlékműve is. - Illetve a mai Fővám téren a bolgár vezetőnek Georgij Dimitrovnak állt egy viszonylag kicsi, de impozáns mellszobra és ezt a mellszobrot döntötték le, akasztották fel jelképesen egy a téren álló fára és írtak rá különböző rendszerellenes jelmondatokat. A Memento Parkban nem csak a forradalom által ledöntött szobrokat találhatjuk meg, hanem azokat is, amelyekkel később a Kádár rendszer az '56-os népfölkelést, mint ellenforradalmat akarta megőrizni az emlékezetben. - Ha 1957-58-62- ben vagyunk, akkor a kommunizmus a forradalom és ami történt '56-ban az ellenforradalom, tehát ezeket nevezhetjük gyűjtőszóval mártír emlékműveknek. A legnagyobb és legjelentősebb, A kommunizmus mártírja-emlékmű, ami a Keleti pályaudvar környékén a Thököly útnál állt. És ez egy hatalmas nagy kőfal. A csalás, a hazugság, a megtorlás, a szovjet megszállás és a kommunista egypártrendszer a kor embereinek talán úgy tűnt, hogy sohasem múlik el, aztán mégis véget ért egyszer. A kőből faragott, bronzból öntött alkotások magukra maradtak. A propaganda szobrok nyilvános sírhelye nem nézte, hogy kik ők és honnan jöttek: kérdés nélkül befogadta őket. - A veszprémi vegyi egyetem volt az '50-es években - A veszprémi vegyi egyetem volt az '50-es években az ország egyik legjelentősebb vidéki hallgatói központja. A rezsim nem titkolt politikai szándéka szerint itt kellett volna kinevelni az új szocialista értelmiségi ifjúságot, elég pikáns helyzet alakult ki, amikor éppen ők kezdtek el az elsők között szervezkedni. Már vasárnap gyűléseztek a hallgatók, létrehozták helyi szervezetüket, de ekkor még szó sem volt forradalomról. - A legelső jelek, azok voltak, hogy 1956. október 23. éjjelén, 24. hajnalán elkezdték a központban az épületekről a vörös csillagokat eltávolítani. Szimbolikus jelentőségű volt, hogy például az Óváros-tér fölé magasodó tűztoronyról ugyanaz az ácsmester fűrészelte le a vörös csillagot aki korábban oda kihelyezte. És állítólag már akkor, amikor ő oda kihelyezte megbízás alapján, már akkor elhangzott a részéről az a kijelentés, hogy "pénzért kiteszem, de levenni ingyen is le fogom". - Veszprém lakossága nem volt könnyű helyzetben akkoriban, hiszen a közvetlen környéken számos komolyabb szovjet katonai alakulat állomásozott. Folyamatosan tartottak attól, hogy betörnek a városba, vélhetően ezért nem alakultak ki komolyabb atrocitások egészen az intervencióig. Összefogdosták ugyan az ÁVH helyi tisztjeit és a komiszabb pártfunkcionáriusokat, de nem esett bántódásuk. A közelgő szovjet támadás előtt mégis felfegyverkeztek a forradalmárok, és igyekeztek felvenni a harcot, de a túlerővel szemben ez nem tarthatott sokáig. Az új Hősi Kapunál hosszan folyt a tűzharc, sok áldozattal és ártatlan áldozattal is járt. Budapest után Veszprémben zajlottak a legkomolyabb harci cselekmények. Székesfehérvár mindig is komoly stratégiai szerepet töltött be Budapest előterében. Így 1956-ban is erős volt itt a szovjet jelenlét, de ennek ellenére a fővárosi hírek hallatán népes nagygyűlést rendeztek a Főtéren. A városháza erkélyéről szóltak a szónoklatok, elhangzott a "talpra magyar". - Október 24-én szokásunk mondani, hogy sortűz volt Fehérváron. Nem tudom pontosan, hogy ez katonai szempontból sortűz-e, de hogy halottai voltak, az biztos. Az ÁVÓ központjánál a fiatalság elsősorban erről a nagygyűlésről elment oda. Nem messze van az egykori Szabó palotáról beszélünk, ahol a rendőrség és az ÁVH-nak a területi központja volt, és hát ki akarta szabadítani a nagygyűlésen elkapott és börtönbe vitt társait. - Első ijedelmében a környék szovjet tiszti lakásainak védelmére kirendelt páncélos hátulról belelőtt a hangoskodó tömegbe. Az elhunytak emlékére gyűlt össze pár nappal később, halottak napján, szinte az egész város a püspöki templom mögött. A szovjet bevonulás előtti pillanatokban valaki elővigyázatosságból levette a városháza erkélyéről a Kossuth-címert, és áttette a szemközti ferences templomhoz, a Fadrusz-kereszt lábához. Csak néhány percig lehetett ott, aztán nyoma veszett. De a városháza így sem úszta meg: a szovjet tankok egyike rálőtt, és épp a kapu jobb oldalát díszítő Justitia szobrot találta el. Mondták is a helyiek: "oda az igazság!". Mindkét megható helyi történelmi pillanatot megörökítette egy frissen végzett állatorvos, Dr. Perényi István, aki szenvedélyes fényképész volt, és kalandosan végig is fotózta a forradalmat. - A kaland első része az, hogy nem lehet semmit kapni, hát filmet aztán végképp nem. Nagy nehezen szerez egy méter filmet, de fogalma sincs arról, hogy milyen érzékenységű, mi lesz belőle, de becsavarja a fényképezőgépbe és fényképez. Az is világos, hogy előhívatja ugyan a filmet, de azt másoltatni nem szabad, bekerül az előhívott film egy filmdobozba és egy fotelba. A fotelnak a rugózata mögé. - A bevonuló szovjet csapatok alig egy hét alatt gyakorlatilag az ország teljes területén felszámolták az ellenállást, csak elszigetelt csoportok harcoltak tovább. - A por, a füst, az izzadság, a vér, a gázolaj és az elesettek sokaságának elegye sokáig érződik, még az eső sem képes elmosni, beissza magát mindenbe. Aztán jött egy másik szag, egy még szorongatóbb, amely felülírt mindent: a kegyetlen megtorlásé.

Történelmi pillanataink kapcsán nem csak az az érdekes kérdés, mi váltotta ki őket, és miért éppen abban az időpontban, de az is, hogy "miért éppen ott, ahol". Az 1956-os forradalom első pillanatainak helyszíneként a Műegyetemet szokás emlegetni. Ide szerveztek az ország egyetemeinek hallgatói küldöttségei egy nagygyűlést, ami a megromlott lengyel-szovjet politikai viszonyra próbált egyfajta állásfoglalással reagálni. Ezen falak között határozták el a résztvevők, hogy másnapra, október 23-ra egy szimpátiatüntetést is szerveznek Lengyelország mellett. A békés tüntetők aztán a Bem szobortól átvonultak a Magyar Rádió Bródy Sándor utcai épületéhez, hogy pontokba szedett követeléseiket beolvastassák.