Feliratozva a Teletext 111. oldalán. Magyarországról határon innen és túl. Sok olyan helyszínnel, ami az útikönyvekből sem marad ki, de számos olyan információval, ami lehet, hogy igen. Mesélő városok, mesélő képek - helyenként onnan, ahol csak a madár jár. A sorozat szerkezete, tematikája mint egy modern, informatív útikalauzé. Infografikák közbeiktatásával úgy mutatunk be helyeket, programokat, szabadidős aktivitásokat, hogy mindenki megtalálhassa a neki legmegfelelőbbet. Turisztikai magazin.

- A teljes leirat forrása a teletext.

- "Na, eridj a dolgodra!" - engedte el a vén Duna éppen Baja partjainál a Sugovica vizét. A Sugovicának sem kellett kétszer mondani, élvezte a szabadságot. Jókedvében körbe is szaladta a Petőfi szigetet, végigcsiklandozta a jégpáncélról álmodó acélmonstrumok talpait, majd kereste a régi ismerősöket, a halászokat. Kereste, de nem találta. Csak a pecásokat, a damilt áztató, bot-görbülésre váró, csendben ücsörgő népséget lelte halászok helyett. A halászok mestersége hobbivá alakult. A kenyeret jelentő pikkelyes meg szinte társállattá szelídült. - De szeretnék compó hallá válni A Sugovicán föl-alá úszkálni Bele úsznék a babám hálójába Csókot kérnék tőle utoljára. - Gusztus dolga. Viszont a "hajómalom napján" Konyár Zoltán, a kishalász érdekszövetség elnöke éppen azt mutatja szárazon, hogy hogyan lehet túljárni a halak eszén. - Nem kereskedelmi céllal, hagyományőrző céllal saját magunk részére fogjuk meg a halat, ugyanúgy, ahogy a horgásztársak is és ugyanazokkal a feltételekkel csak a magunk által készített eszközökkel hálókkal. Mindenképpen hangsúlyoznunk kell, hogy egymagunk tudjuk használni ezeket az eszközöket. Nem úgy, mint régen a kereskedelmi célú halászok, akik csoportokba verődve hatalmas eszközöket használtak. - Az egyetlen használható passzív halászeszköz a varsa, kész vízitömlöc. A tölcsérformájú szájba ugyanis beúszni könnyű, visszafelé jönni azonban szinte lehetetlen. A bajai halászati mini skanzenben újjáéled a múlt! - A város lakosságának nagy része halászattal foglalkozott, Összefogásban dolgoztak, úgynevezett bokorban halásztak, működtek együtt. Nyilván kereskedelmi célzattal, tehát a kifogott hal mennyiségét értékesítették, ez volt úgymond a munkahelyük. - A skanzenben a hiteles halászkunyhókban a halfogásra és a hal tárolására használt eszközök mellett a halászatot, mint életformát is megismerhetik az érdeklődők. - Bemutatjuk az építési technikát egészen pici maketteken keresztül. Megismerhetik az annak idején itt élő nagyszámú halászember életét, a kereskedelem vonalát, hogy a Dunáról kifogott halak, hogyan kerültek fel a városi piacra, hogyan árusították és azt a helyi ember hogyan fogyasztotta. - Apropó, piac: a bajai halat nem kellett sokáig utaztatni, lötyögtetni. Baja főtere, a vízparttól kőhajításnyira található, egy vásárnak ennél jobb helyet keresve sem lehetett volna találni. - A legrégebbi térképeken is megmutatkozik, hogy ez a terület a városnak mindig beépítetlen volt. Hiszen adódik az, hogy a Dunához közel vagyunk és ehhez a térhez köze folyik a Sugovica és ez alkalmas volt a kereskedelemnek a segítésére, ide a hajók bejöhettek, itt kikötő volt a térnek a partján, a nyugati oldalán, és akkor három oldalról pedig beépítették a területet. Nagyon híresek voltak a bajai vásárok, különösen a 19. században, de az 1950-es évekig itt volt a heti piac. - A tér szerkezete többszáz éve változatlan, nevében azonban többször megújult. A város egyik fontos jelképét nevezték már Piac térnek, Fő térnek, Szent István térnek, Béke térnek és legutóbb most Szentháromság tér néven szerepel. A névadó szobrát, a szentháromságot a pestisjárvány után hálából állították, de eredetileg nem a jelenlegi helyén. - A szentháromság szobor korábban egy kicsit a tér déli oldalához közel, a régi városháza épület előtt volt. Grassalkovich Antal idejében, az 1790-es években áthelyeztette a szobrot a tér közepére, azóta ott áll. - Baját a komoly pestisvész elkerülte, a tűz azonban nem kegyelmezett neki. 1840 május elsején egyetlen kigyulladt ház tetőszerkezetéről az orkánszerű szél szinte repítette az izzó parazsat, majd néhány perc alatt lángba borította az egész várost. - "Persze, gyertek csak! Van itt hely bőven, mindenki elfér!" tárta szét karját Baja, közvetlenül a török hódoltság utáni időkben. A népek meg szívesen jöttek a hívó szóra, mi tagadás, jól esett nekik a barátságos fogadtatás. A Duna-parti Baja tudta, hogy jól van ez így, hogy itt csak akkor lesz szebb és jobb a világ, ha az elnéptelenedett területeket ismét élet tölti meg, és ha az észak-bácskai földekre ember költözik - legyen az bunyevác, magyar, sokac, vagy esetleg német. Baja nem érdekből nyitotta ki a kapukat, hanem szeretetből, hiszen mit ér a török alóli felszabadulás, ha magányosság és kopárság marad a félhold helyén. Annál szomorúbb látvány nincs, ha a semmi rátelepszik a tájra. - A török hódoltság megszűnésekor az elnéptelenedett területekre, vidékekre menekültek fel az akkor még törökök által megszállt területekről, hódoltsági területekről a bunyevácok is többek között és leltek itt új otthonra. - És építettek olyan jóvágású, csinos kis házakat a pandúr szigeten és a szent istváni városrészben, mint amilyen a bajai bunyevác tájház. Az épületben a Baján élő bunyevácok 19. és 20. század eleji lakáskultúráját, építészetét ismerhetjük meg. - A bunyevácok egyébként az évszázados együttélés során számos hatást gyakoroltak a sárközi magyarokra is többek között. Egy nagyon jellemző és különleges ékszerük a lázsiás, a pénzből készült nyakék, vagy dukátnak is hívják, magukkal hozták és a sárközi magyarok elirigyelték tőlük és ma már megtalálható a magyar népviselet elemei között is ez a nagyon különleges és a bunyvácoktól örökölt ékszer. - Az ország egyetlen bunyevác tájházára az is jellemző, hogy közel van a padlóhoz a plafon. Már csak az a kérdés, hogy az itt élő bunyevác család volt nagyon alacsony, vagy ennyire fogták a pénzt? - A fenntarthatóság számukra is nagyon fontos volt, bár ezt a fogalmat valószínűleg még nem ismerték, természetesen ha egy háznak alacsony a belmagassága, akkor sokkal gazdaságosabb és olcsóbb kifűteni, mint egy nagyon magas nagy belmagasságú teret. Tudunk még 100 évvel később is tanulni eleink bölcsességéből és tapasztalatából. - Baján több olyan helyszín van, ahol az ősök bölcsességének és tapasztalatának adózik az utókor. A Magyarországi Németek Általános Művelődési Központjának udvarán megépített Ulmi dereglye a német telepeseknek állít emléket. - Németül Ulmer Schachtel-nek hívják, ami szó szerint skatulyát jelent. Ez igazából egy gúnynév, egy stuttgarti parlamenti képviselő gúnyolta így az ulmiakat illetve a hajóikat, hogy ezek nem is igazi hajók, hanem ilyen kis doboz formájú alkotások. - Érdekes, hogy a dereglyéket csak egyetlen útra tervezték: miután lecsorogtak velük Dunán, szétszedték a hajótestet, majd a faanyagot újrahasznosították. - Csak folyásirányba lehetett őket használni, ez amit látunk elöl illetve hátul ez e két evezőpár ezek nem e meghajtást szolgálták, hanem kormánylapátként csak az irányítást voltak hivatottak biztosítani. mindenesetre ezek az emberek javarészt szegény sorból érkeztek biztosan nem hoztak sok mindent magukkal. - A hajó turisztikai látványosságként is megállja a helyét, gyomrában rendszeresen tartanak előadásokat is. - Ez a magyarországi németek országos betelepítési emlékműve. A mi őseink cirka 300 éve érkeztek ide Magyarországra és azt is meg kívánjuk mutatni, hogy mennyi mindenben hozzájárultak a közös haza újjáépítéséhez. - A művelődési központ udvarán egy nyolc állomásos tanösvényt is kialakítottak, amely a magyarországi németek közösségét mutatja be. - Van egy mottója, a múltnak jövője van, és úgy gondoljuk, hogy a közösségek azok, amelyek képesek arra, hogy a nyelvet, a kultúrát, az identitást és a tradíciókat még közvetíteni tudják. És akkor a nyolc állomáson mindig egy-egy közösséget próbálunk bemutatni. Nem a bajaiakról van szó, hanem egy átfogó dolog a magyarországi németséget szeretnénk prezentálni, a múlttól egészen a jelenig milyen változásokon ment át ez a nemzetiség. Az állomásokon a betelepülők, a család, a falu, a gazdaság, a nyelv, a vallás és a nemzetiségi önkormányzatok mint közösségek jelennek meg. - Baja 100 évvel és néhány hónappal ezelőtt még szerb megszállás alatt állt. Majd nem is 19-re, hanem szinte 20-ra húztak lapot a szerbek és a tanácskormány Baranyába menekült támogatói, amikor kikiáltották a kérészéletű Baranya-bajai- Szerb-Magyar Köztársaságot. Aztán fordult a világ és Baja Zombor-pótlóként, a megcsonkított Bács-Bodrog vármegye székhelyévé vált. Történt mindez éppen száz esztendeje. Trianon tehát vármegyeközponttá avanzsálta Baját és furcsa helyzetbe hozta a Ferenc-tápcsatornát, na meg a Deák Ferenc zsilipet. Hogy ezt megértsük, a 19. század első feléig kell visszarepülnünk az időben. - Valamikor az 1800-as évek elejére megépült a mai napig az egyetlen Dunát a Tiszával vízfolyásként összekötő Duna-Tisza csatorna lent a Dél-Bácskában. Az 1800-as évek közepére kiderült, hogy az annak a hajózhatóságához szükséges vízellátást onnan nem lehet biztosítani és ezért jött az az ötlet, hogy valahonnan a Duna folyásának a feljebb lévő szelvényéből magasabb vízszinteket próbáljanak meg biztosítani a Duna-Tisza csatornába és tulajdonképpen így jött létre a Ferenc-tápcsatorna, ami Baja és Bezdán között biztosít egy vízátvezetési lehetőséget. - A zsiliprendszer ma már nem a hajózás és a kereskedelem, hanem a vízpótlás és az árvízi védekezés esetén jelent biztonságot. Fontos tudni, hogy a zsilip és a tápcsatorna építésekor ez az egész terület a Ferenc-csatornával együtt Magyarországhoz tartozott, a nagy háború után azonban egy jelentős rész szerb-szlovén-horvát kézbe került. - Ugye ennek a Deák Ferenc -zsilipnek van egy hasonló párja a csatorna másik végén, ahol a víztartást lehet szabályozni ez a Sebesfoki zsilip és hát a 44 km hossznak a végén egy szakasz az Szerbiában található. - Közvetlenül a műtárgy mellett, a régi szivattyúházban, egy kiállításon a zsilip és a tápcsatorna történetét mutatják be. A Deák Ferencről elnevezett zsilip a bajai születésű, Garibaldi mellett is szolgáló szabadságharcos, a "rettenthetetlen magyar"-ként is ismert Türr István szervezőmunkájának köszönhető. Türr nevét viseli a híd, a múzeum, a szobor és a kilátó is - de nem volt ez mindig így. - Ő 1908-ban halt meg és hát telt múlt az idő és Baja város próbálkozott többször azzal, hogy egy szoborral az emlékét megőrizze, de ez nem sikerült. Azonban amikor 1932-ben '33-ban a Duna és a Sugovica torkolatát megújították s földnyelvet alakítottak ki, akkor született meg az az elképzelés a városvezetés részéről, hogy ez egy jó alkalom volna arra, hogy oda egy kilátót építenek, ami egyben egy emlékmű is lenne, ami Türr István emlékét őrzi. - A Dunaparton nem csak a kilátó őrzi a régiek emlékezetét, hanem egy különleges hajó is, amely valójában egy malom. Volt idő amikor a Dunán, a sodorban molnárok tucatjai őrölték a terményt, gabonát, a víz erejét felhasználva. - A második ipari forradalomkor tömegével megjelennek a gőzmalmok Magyarországon, ez az 1800-as évek közepe és ezáltal leáldozott a hajómalmoknak a vízimalmoknak a szárazmalmikonak és szélmalmoknak, tehát minden ilyen malomnak leáldozott a kora. - A halászati mini skanzen partjainál kikötött hajómalom maga a reneszánsz. Igaz, ez csak replika, de nagyon jól sikerült és működő másolat. - Ez a molnárnak a tulajdona volt, sőt egy egy malom nem csak egy molnáré volt, hanem többen összeálltak és több molnár tulajdona volt. Volt akinek felesben, volt akinek csak negyedesben. Kivel, hogy tudott megállapodni. Előkerültek olyan papírok, hogy ahol egy személy volt a malomban és valamilyen oknál tönkre ment a malom, elsüllyedt, leégett stb. és akkor a család tönkrement. - Egy molnár tehát több lábon, vagyis több malomban állt: ha az egyik megsemmisült, akkor is maradt munka és munkahely, nem halt éhen a család. A toleráns, soknemzetiségű, számos felekezethez tartozó bajai társadalomnak a megismerését hol is kezdhetnénk máshol, mint a Türr István Múzeumban. A gyönyörű, egykor a bajai takarékpénztárként is működő épületben nem csak a településről, hanem az egész térségről átfogó képet kaphatunk az őskortól egészen napjainkig. - A bajai múzeum a Türr István múzeum nemzetiségi bázisintézmény, amely Baján kívül 29 másik település kulturális örökségét gyűjti, őrzi és dolgozza fel, a bajai járás, a bácsalmási és a jánoshalmi járás déli részének a gyűjtő múzeuma, területi múzeuma. - Az őskori-, bronzkori temetők, a térség középkori nyomai mellett a halászat, a néprajz, a kismesterségek és a nemzetiségek is megjelennek a 600 négyzetméteren. A helytörténeti rész a török hódoltságtól a 20. századig mutatja be az itt élő ember fontosabb pillanatait. - Az is egy nagyon fontos szempont volt számunkra, hogy a bajaiak úgy érezzék, hogy ez az ő kiállításuk. És érzik azt, hogy itt meg vannak becsülve a tárgyak, fontosak a tárgyak és minden tárgynak története van és ezeket a történeteket mutatjuk be ebben a kiállításban. A tárgyakon túl a bajai épületeknek is mesélő története van, de még milyen! A bajai Szentháromság tér központi épületének, a városházának is van miről mesélnie. - Itt korábban a 18. század 30-as éveitől Patachich Gábor kalocsai érseknek a kúriája volt. Amikor a Grassalkovich család megvásárolta a bajai uradalmat, akkor az ő épületük lett az uradalom központja, a Grassalkovich család tagjai sohasem laktak ebben az épületben, azok a gazdag földbirtokosok, akik a bajai uradalomból bérelték a földeket ők laktak itt ebben az épületben az emeleten a földszinten pedig üzletek voltak. - Baja főtere, ez a drágakövekkel kirakott diadém, olyan díszes épületeket is hellyel kínált, mint a Schlesinger-ház, amely a Reich Farkas és Fiai divat-, vászon- és szőnyegáruházzal karöltve ma Bácskai Kultúrpalotaként ismert. A tér másik oldalán Fischer Sámuel kereskedő háza nyújtózik hosszan, amit csak Fischer-féle alapítványi házként emlegetnek errefelé. - Az emeleten lévő régi, főúri helységeket kisebb lakásokká alakíttatta át és nagyon kedvezményesen az alapítvány bevételéből lakhatási lehetőséget biztosított. - Baja központi tere 11 évvel ezelőtt a táncos lábú bajaiaknak biztosított lehetőséget. A kopogós bazaltkövek nagy örömére 1597-en járták itt a csárdást egyszerre. Talán kevesen tudják, de a 18 évet Baján élő zeneszerzőnek, Rózsavölgyi Márknak köszönhetően a csárdás is itt született. - Amikor itt Baján állomásozott a Kilinyi féle Vándorszíntársulat, akkor írtak egy darabot és mivel itthon volt Rózsavölgyi Márk őt kérték fel arra, hogy ehhez a színdarabhoz zenét szerezzen, és akkor alakult ki a csárdás és a tánc formája is verbunkból. A Szöllősy Szabó Lajos nevű koreográfus aki a színtársulat tagja volt, magát a táncformát is akkor alkotta meg. Tehát innen indult el a csárdás. Az idén megalakulásának 25. évét ünneplő Bajai Fiatalok Színháza pedig a helyi III. Béla Gimnázium végzős diákjainak jótékonysági előadásából nőtte ki magát. - Miután ez tényleg egy műkedvelő társulat, itt mindenkinek, akik felnőttek, van civil foglalkozásuk, tehát tényleg itt a gyógyszerésztől kezdve az informatikus, az ügyvéd, a pedagógus nagyon sokfajta foglalkozású ember van a társulatban és hát az nagyon vicces, amikor munkahelyükön mondjuk egy gyógyszertárban akik jönnek vásárlóként, fölismerik még az előző este színpadon állt embert és akkor gratulálnak neki. - Az elmúlt 25 évben a Bajai Fiatalok Színházának társulata 70 nagyszínházi produkciót állított színpadra. A színházszag sokakat rabul ejtett itt, nem úgy, mint Kosztolányi Pacsirtáját. A regényből készült filmadaptációt egyébként éppen itt, Baján forgatta Ranódy László 1963-ban.