Feliratozva a Teletext 111. oldalán. Magyarországról határon innen és túl. Sok olyan helyszínnel, ami az útikönyvekből sem marad ki, de számos olyan információval, ami lehet, hogy igen. Mesélő városok, mesélő képek - helyenként onnan, ahol csak a madár jár. A sorozat szerkezete, tematikája mint egy modern, informatív útikalauzé. Infografikák közbeiktatásával úgy mutatunk be helyeket, programokat, szabadidős aktivitásokat, hogy mindenki megtalálhassa a neki legmegfelelőbbet. Turisztikai magazin.

- A teljes leirat forrása a teletext. A műsorszolgáltatói információk forrása a teletext. Kisebb képhiba.

A keszthelyi térségben évszázadok óta a gyógyvíz az úr. Hévíz neve mostanra össze is forrt tőzegmedrű tavával, amely békeidőben egymilliónál is több turistát vonz évente. Zala megye legkisebb városának szimbóluma csaknem 22 ezer éves, gyógyhatását már a rómaiak is ismerték. - Először a 14. század végén említik Hévíz nevét és tulajdonképpen a 18. században, 1795-ben jelent meg az első tudományos közlemény, amit egy helyi állatorvos és orvos volt egy személyben, ő írta, amiben már részletesen szólt arról, hogy milyen betegségekre lehet használni a tavat. És maga a fürdőkultúra fénykora a Festeticsek idejére tehető, ekkor egy elég jelentős ugrásszerű fejlődés történik a tó életében, megjelentek az első fából épült fürdőházak, és hát tulajdonképpen nem csak a nemesek részére, hanem az egyszerű emberek részére is lehetővé vált a tó gyógyhatását kihasználni. - Az első, még a Festeticsek által épített fürdőházakat 1772-ben húzták fel, de a Hévízi-tó hosszú időn át őrizte gyógyító forrásának titkát. Bár már az Országos Balneológiai Intézet munkatársai 1953-ban is folytattak kutatásokat, csak 1958 decemberében találta meg a termálvíz-fakadás helyét három könnyűbúvár. A tó vize ugyanis egy 38 méter mélyen húzódó forrásfolyosó nyílásából áramlik a mederbe, a hozzá tartozó barlang gömbfülkéje pedig 41 méter mélyen található. - Két nagy formátumú orvos érkezett Budapestről, a Schulhof testvérek és ők azok, akiknek köszönhetjük azt, hogy tudományos megalapozottsággal kezdték el használni a gyógytavat a különböző betegségekre. - Ami a különlegessége a világon található többi gyógytóhoz képest, hogy egy nagyon vastag iszapréteg van az alján, és ahogy a víz jön föl, ezeket az iszapszemcséket magával sodorja. Úgyhogy, ha a tóba bemegyünk akkor látni fogjuk ezeket a pici iszapszemcséket, ami egyébként széndioxid- gázzal van egyébként telítve, ha szétmorzsoljuk, akkor ilyen buborék szerűt is érezhetünk és úgy szokták a helyiek mondani, hogy korpás a tó, az például egyfajta légnyomás változást jelent. Tehát a legkülönlegesebb dolga ez a vastag tőzeg réteg, ami a tó alján van. - "Hogy füstöl a csúzölő csodató, sárkánytúrta büdössár-krátere a téli fák közt! Hogy száll ég fele a kék víz, a bolond víz! Mintha hó pelyhezne, fölfelé" - írta a tóról Szabó Lőrinc. De nála sokkal korábban már Csokonai Vitéz Mihály is járt itt, sőt Festetics György biztatására csúzos lábát is szerette volna gyógyítani a vízben. De Kisfaludy Sándor, vagy a Keszthely környékét rajongásig szerető Berzsenyi Dániel is számos alkalommal fürdött és gyógyult itt. A Hévízi-tó kultúr- és helytörténeti, építészeti és gyógyászati jelentősége mellett kiemelkedő a természetvédelmi értéke is. A tavat körülölelő véderdő különleges mikroklímát biztosít az itt élő flórának és faunának. A tó tündérrózsáit Lovassy Sándor biológus, a keszthelyi Balatoni Múzeum alapítója telepítette Indiából, gyökérzetük pedig évszázadok óta kapaszkodik mélyen a meder iszapjába. Hévíz fölé emelkedik lankás szőlődűlőivel, csalogató borospincéivel az egregyi városrész, amely a II. világháborút követően egyesült Hévízzel. A zöldellő dombokról messze kitűnik Egregy hófehéren világító temploma is: első írásos említése 1341-ből való, azóta biztosan itt áll. - A 13. század második felében épülhetett. Ugye Egregy is tartozott Zala megye főúri tulajdonába, tehát az atyuszok nemzetséghez és a türjeikhez is tartozott, de hogy ezek közül kik építették azt nem tudjuk. Elég az hozzá, hogy az Árpád-korban épült, a falusi templomok egyik legszebb példája. A törökök ezt a templomot sem kímélték. 1731-ben újították fel először, de az épület középkori formavilágát a mindenkori renoválások során is mindig megőrizték. Így aztán az Árpád-kori templom ma is szemmel tarthatja a szemközti Cserszegtomajt és Rezi várát. Különös kapcsolat fűzi a Rezi várat Hévízhez. Nagyon valószínű ugyanis, hogy a geológiai múltban a tó gyógyító termálvize jóval magasabbról, épp a Rezi várnak is otthont adó Meleg-hegyből tört fel. A vár alatt ma is húzódik egy barlang, amely a geológusok szerint a hajdani meleg víz kitörésnek a maradványa lehet. Hévíz és Keszthely szomszédságában, ott, ahonnan tiszta időben még az Alpok megnyerő vonulatai is tisztán látszanak, már a bronzkorban is állt egy vár. A ma is látható romok azonban már a 13-14. század fordulóján felhúzott épület hagyatékai. - Az érdekessége az, hogy Rezi területén fekszik, viszont nagyon messze van a falutól. Itt van a hegynek a szélén, méghozzá a zalaszántói medence szélén. Arról, ha letekintünk akkor látjuk azt az országutat, amelyik hajdanában a királyi hadi út volt, sőt, ha elnézünk kicsit jobbra, akkor akár még sümegi várat is lehet látni, de az országút szemmel tartása volt főleg a feladata. - A rezi is, mint a legtöbb vár, így vagy úgy, de igyekezett túlélni a történelem vészterhes időszakait. Volt számos alkalommal királyi tulajdon, de családi fészek is nem egyszer. Birtokolta Nagy Lajos, a Lackfyak, Zsigmond idejében pedig a Gersei-Pethő család tulajdonában állt. Igen tehetős família volt az övék. A szomszédos Tátika, de még Keszthely is hozzájuk tartozott. Amikor aztán a törökök az 1550-es években a Balaton-felvidéket és Somogy megyét is leigázták, Rezi vára végvárrá avanzsált. Annak ellenére, hogy rendkívül kicsi. - A Gersei-Pethő család ebben az időszakban meglehetősen elszegényedik. Ők tartják fenn ezt a várat, ők tartják fenn a Tátikai várat, de már nem szívesen laknak itt hanem behúzódnak Keszthelyre. És Keszthelyen amikor a ferences szerzetesek elmenekülnek a török veszély elől, akkor beköltöznek a ferences kolostorba és abból is csinálnak egy várat. És itt marad két vár, rendkívül kicsi őrséggel és ezek a kicsi őrség nagyon bizonytalanná tette ezeknek a váraknak sorsát és bécsi udvari haditanács is, de a Zala megyei közgyűlés is többszörösen felszólította a Gersei-Pethőket, vagy tartsanak itt több katonát, vagy rombolják le a várat. Hát a vége az lett, hogy 1587-ben a vár lerombolását ők is már kérték, és ez már akkor nem volt végvár. A Rezi várból lesétálva, érdemes körbenézni a faluban, és megkóstolni például Kelemen Gábor pék kenyerét. Gábor volt az első a régióban, aki az egyre népszerűbb őskovászos technológiát alkalmazta. Élt és dolgozott Budapesten, sőt Angliában is egy francia pékségben: ott kötött örök barátságot az adalékanyagmentes kenyerekkel, na és a régifajta búzákkal. A természetes alapanyagokba, a kovászba szinte beleszeretett, majd hazatért imádott Zalájába, ahová magával is hozta az ízletes kenyerek készítésének tudását és szenvedélyét. Kézműves pékségében minden minőségi magyar lisztből készül, kovászos technológiával. 2018-ban készített először őskovászból készült kenyeret, akkor még csak magának. Hibrid péknek tartja magát, hiszen még a nagyüzemi technológiát tanulta ki. - Ez igazából mindenben más, főleg hogyha régebbi, vagy különlegesebb liszteket használunk, hiszen azok teljesen másként viselkednek, mint a modern búzának a lisztjei. Tehát igazából a tésztavezetés teljesen más, időt kell adni a tésztának, igazából a kovásznak ahhoz, hogy kit tudja fejteni jótékony hatását és a legfontosabb tényező talán az idő, hogy azt adjuk meg a terméknek, hogy tudjon kelni, elő tudjon emésztődni, le tudjon bomlani és tényleg egészséges és ízletes tudjon lenni és az ízeket, azokat nem csak a kovász, hanem a liszt is képes befolyásolni, de persze alapvetően a kovász az, ami meghatározza egy ilyennek a jellegét az ízét. - Ma már 18 féle cipó, számos kenyérlángos fajta és péktermék kerül ki a kezei közül, amelyekből aztán jócskán szállít a környező pékségekbe, sőt még a hévízi piacra is. Ez is azt példázza, hogy bizony ki volt éhezve a régió a jó kenyérre. Friss és ropogós, ahogy a kora téli levegő is Zala megyében. Ahol valamikor Goldmark Károly zeneszerző született, ott ma már borbár lakik. Keszthely sétálóutcájának épp a közepén, 2010 óta a boroké a főszerep. Pampetrics Milán és családja kezdetben egy borszaküzletet vitt a házban, és hat éve már, hogy vendégül is látják a hozzájuk betévedőket. De az épület kultúrtörténeti jelentősége sem elhanyagolható: nem csak Goldmark, hanem a Gersei-Pethő család is szorosan kötődött hozzá. - Ugye ez egy több százéves épület. Az alapjai a középkorba nyúlnak vissza és a jelenlegi épület helyén a középkorban itt egy kúria állt. Egy nagyon fontos épülete Keszthelynek, egy műemléképület, ahol a sok évszázad alatt sok minden történt. Igazából az utcafronton folyamatosan kereskedők üzleteket üzemeltettek és hát ez a mai napig így van. 1830-ban itt született az első emelet valamelyik lakásában Goldmark Károly zeneszerző, tehát ezért is hívják úgy, hogy Goldmark-ház, a korábbi vagy hát a jelenlegi neve is igazából Pethő-ház mivel a Pethő család tulajdonában volt még ez a ház, még a korábbiakban. - Szinte hihetetlen, de ez a parányi borbár összesen ötszáz fajta bor ideiglenes otthona. Ebből háromszáz magyar, köztük számos zalai palackkal, és kétszáz külföldi kiválósággal. Pampetrics Milán bár a magyar fajtákra esküszik, Svájcban szerzett sommelier tapasztalatainak hála, a nemzetközi pezsgő- és borvidékeket is jól ismeri. - Családi vállalkozás vagyunk igazából. Az egész család ebben dolgozik: a testvérem, szüleim, feleségem, mindenki. Gyerekkorom óta ugye a borokkal már mindig kapcsolatban voltam a szüleim révén. Mindig azt szoktam mondani, hogy még soha nem éreztem azt, hogy dolgoztam volna, amióta itt vagyok. Persze itt napi tizen órákat van az ember és beszélget a vásárlókkal, kiszolgálja a vendégeket. Tehát egy pár kilométert így szaladgálok mindennap, de ez nem munka, nagyon élvezem meg van energiám, még fiatal vagyok, ezt élvezem csinálni. - Bár már a kelták idején és a középkorban is termesztettek itt szőlőt, készítettek bort, az igazi fellendülést az Európa-szerte pusztító filoxéravész után élhette meg a régió. Zalában mindig is objektív okai voltak a borkészítésnek, ugyanis a talaj itt olyan agyagos, hogy szántóként aligha lenne használható. A fő megélhetést sokáig a hegy biztosította az itt élők számára. Zalában a filoxérát követően főként olyan szőlők kerültek előtérbe, amelyeket korábban nem ismertek: többek között az olaszrizling, és a cserszegi fűszeres, amit ma már közel húsz országban készítenek, köztük Új-Zélandon és Kínában is. - Amikor magyar fajtákról vagy hungaricumokról beszélünk, akkor mindig beszélünk régi fajtákról, beszélünk olyan fajtákról, amelyek lehet, hogy nem itt születtek, de ide kerültek és itt lett jelentős a termelésük. És mindig is nagyon erős volt a magyar nemesítés. Azért lett cserszegi fűszeres, a neve az onnan jött, hogy illatban, ízben mindig ott van egy erős fűszeresség, amellett gyümölcsösség és rengeteg fehér virág. És az egyetemi szőlő meg Cserszegen van immáron kétszáz valahány éve. Szentgyörgyvár egy kicsi, hangulatos falu, amely Hévíztől csupán néhány kilométerre lakik. Aki erre jár, garantáltan elvész a zalai tájban, és egész biztos, hogy megáll egy szóra a Széchenyi pince előtt is. A klasszikus vincellérház messziről üzeni, itt igazán jó zalai borok érlelődnek. A hely ma már a környék egyik legismertebb borászának, Bezerics Csabának a tulajdona. - Ennek a pincének, meg ennek a településnek az ura az a Széchenyi család volt, valamikor Somogy megyének elég jelentős része is hozzájuk tartozott. Ez volt a birtok központja, nem földrajzi értelemben, hanem innen irányította a többi részt, a szélén volt, viszont közel volt Nagycenkhez. - Összesen 252 évig volt a Széchenyiek kezében a pince. Birtokolta Széchenyi Ferenc, Széchenyi István, majd kisebbik fia, a magyar tűzoltóság megteremtője: Széchenyi Ödön is. - "...a Nap vörös tányérja mintha megállt volna gondolkodni, hogy elszakadjon-e a föld peremétől"- Fekete István ír így a Tüskevár című regényében a Kis-Balaton csodálatos vidékéről. A nagy "magyar tenger" lelkének egy része, és biztonsága Keszthelytől délnyugatra, a Zala folyó torkolatvidékén található és nem csak a szemet gyönyörködteti: a tó vízvédelmi rendszerének legfontosabb helyszíne is, európai viszonylatban is kiemelt jelentőségű vizes élőhelynek minősül. Jól érzékelteti a terület fajgazdagságát, hogy a Magyarországon megfigyelt mintegy 420 madárfajból 270 a Kis-Balatont is lakja. - Egy lápos mocsaras vidék volt, és úgy gondolták ugye az 1800-as évek végén, az 1900-as évek elején, hogy jó lenne ugye ezt a haszontalan lápi területet, mocsaras vidéket hasznos mezőgazdasági megművelés alá vonni. És hát döntés is született erről, megalakították a Kis-Balaton Lecsapoló Társaságot és munkához is láttak. A Kis-Balaton teljes területe 1951 óta védett. 1979 óta tartozik a Ramsari egyezmény alá 2004 óta pedig Natura 2000-es terület. - Hogyha a történetben egy kicsit visszamegyünk, még az 1800-as évek elejére, akkor kezdték el a Zala folyónak a medrét szabályozni és akkor a környező dombhátakról letermelték a fát és mezőgazdasági terület alá vonták. Valahol itt kezdődik a Kis-Balaton története, amit egyébként 1805-ben használták először, addig ugyanis hozzátartozott ez a lápos, mocsaras vidék a Balatonhoz. - Számottevő változás 1863-ban történt, amikor a Sió zsilipet, később pedig a déli vasútvonalat is megépítették - ekkor ugyanis jelentősen csökkent a Kis-Balaton, és vele együtt a Balaton vízszintje is. A fürdőkultúra fellendülésével párhuzamosan aztán időszerűvé vált a tó vizének szabályozása. Már az 1930-as években voltak arra utaló jelek a közeli Keszthelyi-medencében, hogy algásodik a Balaton, míg végül a tó vízminősége az 1970-es években drasztikusan romlott, többek közt azért is, mert a Zalával keveredő szennyvíz egyenesen a Balatonba ömlött. 1979-ben végül elfogadták a Kis-Balaton vízvédelmi rendszer irányelveit, aminek köszönhetően azóta a tó természetes szűrője ez a páratlan természeti környezet. A Kis-Balaton vidéke 150 négyzetkilométernyi titkot rejt. A Kányavári-szigettől délre, Kápolnapusztán él hazánk legnagyobb látogatható bivalycsordája. A rezervátum, a Magyarországon őshonos fajnak számító vízibivalyok génmegőrzését tűzte zászlajára. A telepünknek a legelője 100 hektár környékén van. A nagy csorda igazából kint van a nagy legelőn, kb. 65 tehén legel kint a csordával. A másik a hátunk mögött van a bemutató csorda, amit a látogatók egész évben látogathatják végig. Ez olyan negyven pár darabbal vagyunk benn a kis csordában. Most a legnagyobb munkában vagyunk épp benne, mert folyamatosan ellenek a tehenek, olyan ötven-hatvan borjúnk van ebben a szezonban. - A Kis-Balaton tájvédelmi körzetre jellemző lápos, mocsaras terület kifejezetten ideális élőhely a vízibivalyok számára. Ők ugyanis akkor érzik igazán jól magukat, ha van hol megmártózniuk. - Erős, mint a bivaly, a mondás így tartja, és igazándiból erre is használták ki régen az erejét. Igavonásra, szekérhúzásra és a mindennapos mezőgazdasági munkákban ő volt az erő. Most itt már igazából csak terület karbantartás miatt használjuk, és mi még azért a húsáért is tartjuk. - A Balaton halbölcsőjeként is gyakran emlegetett Kis-Balaton a decemberi mínuszokban is páratlan látványt nyújt, de a nem is olyan régen átadott Kis-Balaton Látogatóközpontba is érdemes betérni, hiszen "ő" is hűen mesél a vidék természeti értékeiről.

A keszthelyi térségben évszázadok óta a gyógyvíz az úr. Hévíz neve mostanra össze is forrt tőzegmedrű tavával, amely békeidőben egymilliónál is több turistát vonz évente. Maga a fürdőkultúra fénykora a Festeticsek idejére tehető, ekkor egy elég jelentős ugrásszerű fejlődés történik a tó életében, megjelentek az első fából épült fürdőházak. Hévíz és Keszthely szomszédságában, ott, ahonnan tiszta időben még az Alpok megnyerő vonulatai is tisztán látszanak, már a bronzkorban is állt egy vár. A ma is látható romok azonban már a 13-14. század fordulóján felhúzott épület hagyatékai. Keszthely sétálóutcájának épp a közepén, 2010 óta a boroké a főszerep. a Kis-Balaton csodálatos vidékéről. A nagy "magyar tenger" lelkének egy része, és biztonsága Keszthelytől délnyugatra, a Zala folyó torkolatvidékén található és nem csak a szemet gyönyörködteti: a tó vízvédelmi rendszerének legfontosabb helyszíne is, európai viszonylatban is kiemelt jelentőségű vizes élőhelynek minősül.