Feliratozva a Teletext 111. oldalán. Magyarországról határon innen és túl. Sok olyan helyszínnel, ami az útikönyvekből sem marad ki, de számos olyan információval, ami lehet, hogy igen. Mesélő városok, mesélő képek - helyenként onnan, ahol csak a madár jár. A sorozat szerkezete, tematikája mint egy modern, informatív útikalauzé. Infografikák közbeiktatásával úgy mutatunk be helyeket, programokat, szabadidős aktivitásokat, hogy mindenki megtalálhassa a neki legmegfelelőbbet. Turisztikai magazin.

- A teljes leirat forrása a teletext. A műsorszolgáltatói információk forrása a teletext.

- Az elmúlt száz év egyik legmeghatározóbb magyar építésze Makovecz Imre. A magyar organikus építészet karizmatikus megteremtője, egy állandóan szervező, közösségépítő ember volt, akinek sajátos, markáns stílusa a legtöbb épületén tetten érhető. Makovecz egyik legizgalmasabb és legtöbb jelentést hordozó épületegyüttese egy kis Tolna megyei község főútján lakik. Kakasd felé közeledve már messziről látszik a székely és sváb nemzetiségek történelmének emléket állító faluház két tornya. Kakasd lakosságának gerincét egészen a II. világháborút követő kitelepítésig svábok alkották: emléküket külön szoba is őrzi, na meg a templomaikat idéző torony, mely az eredeti sváb templom tornyának földre helyezett mása. A nagyobbik torony pedig az erdélyi fatemplomokra utal. Az épület meredeken magasba törő tetejével kelt feltűnést, no meg az előtte sorfalat álló székelykapukkal. Kakasd történelme elválaszthatatlan a székelységtől. - Bukovinai székely népviseletben vagyok, nagyon szívesen viselem. Ez a saját viseletem, és örökségem. Egy részét örököltem, egy részét pedig én készítettem, aztán készíttettem. Édesapám és édesanyám is bukovinai székely családból származnak, és én magam is az vagyok. A fejkendő elengedhetetlen a bukovinai székely viselethez. Úgy tartották, hogy a kapun kívül nem mehetett az asszony fejkendő nélkül. - A bukovinai székelyek Erdélyben öt kis falut hagytak maguk mögött, amikor a II. világháborút követő zavaros időkben menekülniük kellett otthonaikból. Az öt székelykapu ezekre a kis falvakra emlékezik. Egy volt közülük Andrásfalva, amelynek elpusztult templomát, pontosabban annak negatívját mintázta meg Makovecz egy megható gesztussal a harangtorony belsejében. A székelyföldi templomokra jellemző kazettás mennyezet is visszaköszön az épület legnagyobb és legszebb termében: a kalotaszegi és székely motívumok alatt szinte állandóan áll a bál, hiszen a terem kedvelt esküvői helyszín. A faluházban két tradicionálisan berendezett szoba is vigyázza a székely népművészet remekeit. - Ez a nagy láda. Bukovinában nem voltak ruhásszekrények, ott ládában tartották a ruhaneműt és a textíliákat. Legfőképpen azt, amit nem használtak a hétköznapokban. Amit a hétköznapokban használtak volt, itt nincsen, egy úgynevezett ruhapálca, ami fel volt függesztve a mennyezetre, és arra csak így átvetették a viselendő ruháikat. - A rendszerváltozást megelőző években Makovecz két templom tervezésére kapott megbízást, az egyik a paksi volt, ahol szintén lenyűgöző gazdagságban bukkannak fel a népművészet díszítőelemei. Pakson a fundamentum két szembe fordított "S" vonalból indul ki, mely a népművészetben gyakran alkalmazott dísz, de épp ilyen gyakran jelenik meg a templom csúcsát díszítő nap és a hold. - Azt se feledjük el, hogy a '80-as években épült, amikor még hát nem volt olyan egyszerű templomot építeni, engedélyt nem adtak rá. Nem is ide tervezték ezt a templomot, hanem a fölső városrészbe, az új városrészbe. Csak akkoriban nem engedélyezték, hogy ez a templom felépüljön, ezért került ide a tulajdonképpen a klasszikus Paks nyugati szélére. A templomból hiányoznak a megszokott márványdíszek és freskók, viszont szinte alig találunk helyet, amit ne faburkolat borítana. A tipikus "makoveczinek" mondható gondolat, hogy "amint kint úgy bent", itt is tetten érhető. A templom végében, az oltárnál található két helyiség is önálló életet él a templomon belül: saját kupolával, tetőszerkezettel büszkélkedik. - És ez a két kupola alatti rész keresztelő kápolnának is épült, illetve hittan teremnek, tehát be lehet csukni az ajtókat és akkor, mint hittan terem tud működni. Tehát valószínűleg, hogy ez is motiválta a tervező urat, amikor megálmodta, hogy többfunkciós legyen ez a templom ilyen értelemben. - Makovecz Imre angyal ábrázolásai építészeti elemek is - s bár a paksi templomban arcukat nem látjuk, - de emberszerű ábrázolásukkal mintha azt üzennék, köztünk járnak, velünk élnek ők is. Makovecz Imre pályája folyamán, különösen a kései években, számos egyházi megbízást kapott. A népművészeti elemek sok esetben megjelennek, a százhalombattai római katolikus templom természetes palafedésével is jellegzetes, dombot formázó kerek kupolája pedig azokra a halomsírokra utal, amelyből a régészeti feltárások során nagyon sok került elő "Százhalom" vidékén. A Makovecz-templom azért is érdekes, mert éppen egy másik jelentős kortárs építész, Finta József által tervezett templommal néz farkasszemet Batta főterén. Makovecz Imre egy kicsit mindig kilógott a magyar építészek közül. Gyakran a történelemhez, a régi építészethez, az emlékezésen keresztül az eredethez nyúlt vissza inspirációért. Noha stílusa felismerhető és jellegzetes, mégis nehéz lenne pontosan behatárolni az építészek palettáján. - Alapvetően ő organikus építésznek tartja magát. Az organikus építészet nagyon sok mindent jelent. Nagyon sok értelmezése is lehet. Makovecz Imre személyéhez köthetően azért ez mégis csak egy nagyon erős formai világot jelent, amit egy nagyon erős ideológiai háttérből táplálkozik. A népi építészeti attribútumokból építkező, illetve az egyébként formakereső, nemzeti identitást kereső műépítészeknek a formai motívumaiból építkezik. - Nemcsak a nemzeti identitásnak, de a vallásnak, az istenhitnek is meghatározó szerepe volt Makovecz életében. Kiugró buzgalommal dolgozott templomtervein, melyekből több, mint tíz született Magyarország és Erdély számos részén. A sors azonban úgy hozta, hogy a főváros valahogy mindig kimaradt a sorból. Ezt az űrt töltötte be a Pesterzsébeti templom, melyen épphogy megszáradt a festék, hiszen posztumusz, 2021 őszén lett készen. Az épület vázlatrajza Makovecz egyik utolsó alkotása. - Makovecz Imre engedélyeztetési, kiviteli terveket régóta nem készített már, hanem ő rajzolt. És az elkészült rajzot odaadta a tanítványainak, a Vándoriskolásoknak. A mi templomunknak a rajzát kapta meg így Dósa-Papp Tamás építész, és ő dolgozta ki az engedélyeztetési meg a kiviteli terveket. - A pesterzsébeti református gyülekezet 1927-ben kezdte bontogatni a szárnyait, tagjai azóta vágytak templomra. Közel száz évet. - Kétféleképpen potyogtak a könnyeink, olyan értelemben, hogy a régi kis imaházunk ugyan nagyon egyszerű kis épület volt, egy orvosi rendelőből, orvosi lakásból alakították át a régiek imaházzá. Ott azért potyogtak a könnyeink mert a falak meg minden úgy hozzánk növekedett. Itt pedig azért potyogtak a könnyeink, mert nekünk ez olyan hihetetlen volt - pedig mi hívő emberek vagyunk -, hogy ez a csodálatos szép épület elkészülhetett. - Az építész idén éppen tíz éve, 2011-ben halt meg, de a Makovecz-életmű még nincs lezárva, hiszen például Rákoscsabán a mai napig épül egyik terve. Az alapkőletételre 2009-ben került sor, amin még maga a tervező is megjelent. Különböző akadályok hátráltatták a munkát, de a templom lassan elkészül. - A templom építésének nagyon jellegzetes mozzanata volt, amikor a templomtorony acélszerkezete került a helyére, hiszen az elég nagy magasságokban kell megtartsa Európa legnagyobb szárnyait. A maga 15 méter magasságával és majdnem 6 méter szélességével, ami azt jelenti, hogy igen nagy kihívást állított a statikusok, építészek, illetve a kivitelezők elé. - A kolombárium, vagyis a hamvak őrzésére szolgáló altemplom szinte készen áll, a főtemplomba is hamarosan érkezhetnek az új bútorok és az orgona. Ha szárnyakat látunk egy templomon, gyaníthatjuk, hogy Makovecz tervezte épületről van szó. A Siófoki evangélikus templom szárnyai a csúcsíves kapuval a Szentlélek szimbólumát, egy stilizált galambot jelenítenek meg. Az épület gerince Noé bárkájának szimbóluma, az egyik legősibb egyházi jelkép: aki bekerült a bárkába, az megmenekült. Hasonló oltalmat sugall a templom hajója. A Pilis, a Dunakanyar, Visegrád hegyei régóta kedvelt célpontjai az utazások szerelmeseinek. Makovecz Imre életében sokkal többet jelentettek egy egyszerű kirándulóhelynél. A mester ugyanis itt tette meg az első jelentős lépéseket a nemzetközi elismertség felé: itt kezdte kiépíteni azt a fiatal építészekből álló társaságot, amely a visegrádi táborokon keresztül végül egyenesen a Vándoriskola létrejöttéig vezetett. Makovecz az 1970-es években érkezett Visegrádra, ahol az erdészet építészeként dolgozott. A visegrádi kiránduló központ épületei egészen új színt, új hangot hoztak építészetébe. Talán a táj, a természet hatott rá, de akárhogy is, Visegrádra érkezése után különös épületek születtek itt, mint például az 1984-es Erdei Művelődés Háza. A fák között élő épület egy földből kinövő dombház, melynek kettős kupoláját tizenkét oszlop tartja, az oszlopfőkön pedig a zodiákus csillagjegyek szerepelnek. A ház oldalában növények burjánzanak, hatalmas bejáratát pedig madárfejek vigyázzák. - Az erdei művelődés háza erdei iskolaként működik. Az ország első, sőt Közép-Európa első erdészeti erdei iskolája nyitotta meg itt kapuit. Ha ezeket az épületeket tekintjük, amiket Makovecz Imre tervezett, akkor azt látjuk, hogy nem egy szabványos épület: nincsen benne szinte egy derékszög sem; követi a természet vonulatait. Olyan tartószerkezeteket alkalmazott, amelyek a természetben is megtalálhatóak, ezekre építkezett, így belül nagyon sok faanyaggal is találkozhatunk, másrészt pedig a földdel, ami beborítja magát az épületet. - Belépve kupolás terembe érkezünk, mely mindenütt fából építkezik. Tulajdonképpen egyetlen óriási csarnok ez, ahol a többi helyiség is csak függönnyel van elválasztva egymástól. Makovecz rajongott a fáért - hogy mennyire, azt szépen mutatja az az étterem, melyet szintén a Mogyoró-hegyre tervezett. Itt fa borítja még a külső falakat is, sőt még a tetőt is faburkolat fedi. A Makovecz-épületek különlegessége, hogy a fatörzseket gyakran ággal-boggal együtt építette be munkáiba. A fontosabb darabokat maga választotta ki az erdőben. Visegrádon az akkori erdész, Ferbert Mihály segédkezett neki. - Az Imrével jó volt együtt dolgozni. Nagyon kritikus volt, nagyon sokat lehetett vele vitatkozni. És az Imre ragaszkodott, hogy minél több ág legyen rajta. De ott is azért volt néha összetűzés, mert esténként azért képesek voltunk fölakadni egy-két gallyra, ami ott maradt, azt folyamatosan elkezdtük azért szeletelni, és rátettük a tűzre. És akkor gyakorlatilag ez maradt belőle, ami használható is, meg nagyon szép is ez az ágasfa-tartószerkezet. - Ez az újragondolt parasztház a Mócsai-tanya lakóépülete, noha régi kúriára emlékeztet, Makovecz tervei szerint készült, az utalás a népi építészetre szándékos: az építész egy klasszikus U-alakú idealizált parasztházat álmodott, melyen a hagyományok egész sora tetten érhető. A tanyát tágas birtok veszi körül, mely különféle vadak élőhelye. A muflonok eredetileg Törökország környékéről származnak, de egy magyar gróf a XIX. században Magyarországra is betelepítette őket, kis csapatuk békésen éli életét, a dámszarvas bika viszont egy pillanatra sem veszíti szem elől a betolakodókat. Makovecz Visegrád központjában egy másik hagyományt elevenített fel, a középkori építészet jellegzetes fajtája volt ugyanis a fa gerendák közé rakott fal, az úgynevezett fachwerk. De ezt is újragondolta, továbbfejlesztette az építész: a középkori tartógerendák egyenesek voltak, Makovecz viszont meghajlította őket. A felújításához közeledő épület egy egyedülálló tornacsarnok, mellyel a "fellegváros" tett egy izgalmas kanyart a múltba. - Makovecz Imre egy úttörő volt, mindig előttünk járt, jóval megelőzve a korát. És éppen ezért van, azt gondolom, hogy olyan kevesen is tudják adott pillanatban ezt felfogni vagy befogadni. Ha jól emlékszem, Szőnyi István fogalmazta meg, Szőnyi István festőművész, hogy minél nagyobb az alkotónak a zsenije, annál kisebb a műértő, annál kevesebb a műértő, aki ezt értékelni tudja. - Az ínyenceknek az erdő is tartogat meglepetést: egy icipici kápolna bújik itt meg a fák között, melyet Makovecz félig titokban tervezett és építtetett egy régi csőszkunyhó alapjaira. Annak idején itt húzta meg magát a környező gyümölcsösök őre. Amilyen rendhagyó az egész Makovecz-életmű, éppolyan rendhagyó az a ház, melyet az alkotó magának és feleségének álmodott Budára. A mester, aki egész életében előszeretettel merített a hagyományos népi építészből, saját háza tervezésekor is ebbe az irányba indult el, a telek formája azonban megkötötte a kezét. - Egy elég nagy, de tulajdonképpen négyzetes telken helyezkedik el, ami egy úgynevezett hosszú házat, tehát egy hagyományos parasztházat, annak az elhelyezését nem teszi lehetővé. Ha viszont ezt meghajlítjuk, akkor tulajdonképpen már ráfér, hogy úgy mondjam, a telekre, ezt is tette Makovecz Imre. - A házat - hasonlóan a parasztházakhoz - üvegezett veranda és az arra felfűzött helyiségek alkotják, és szinte mindenhonnan pazar kilátás nyílik a kertre. A rengeteg üvegfelületnek köszönhetően a fák szinte behajolnak a házba. Az épület központi részét - szintén a régi tradíciók szerint - búbos kemence jelzi, ez a családi tűzhely. A hagyományos értelemben vett nappali fölülről is kapja a fényt, óriási kupolájával akár középületnek vagy templomnak is beillene. - A minimális térnél Makovecz Imre fogalmazta meg azt a koncepciót, hogy az embernek nem csak a fizikai paraméterei határozzák meg, sőt nem is elsősorban a fizikai paraméterei határozzák meg a minimális teret, hanem a lelkének és a szellemének, hogy úgy mondjam, a tere. Az idős alkotó szelleme ekkora térben érezte jól magát. Sajnos a halál megakadályozta, hogy beköltözzön, most az örökségét gondozó Makovecz Központ és Archívum működik itt. Az egyik helyiségbe pedig Makovecz egykori dolgozószobája került, ahol a mára legendássá vált alkotásait papírra vetette. A szabadkézi rajzolás művészetét tökélyre fejlesztette, minden egyes vázlata önálló képzőművészeti alkotás. Fő művét, az 1992-es világkiállítás magyar pavilonját bemutatását tűzte ki célul: az épület Makovecz saját Sevillában is itt tervezte, melyben a magyar kultúra belső világának és hazánknak is önarcképe. Noha eredetileg ideiglenes jelleggel, pusztán a világkiállítás idejére emelték, hamar kiderült, hogy olyan műalkotásról van szó, melyet nem szabad elbontani. A korai munkák erősen különböznek az érett alkotó épületeitől. Így első pillantásra nem is gondolnánk, hogy az 1963-ban a Velencei-tó partjára épült formabontó Cápa éttermet vagy az egy évvel később született, hasonló formavilágú Sió Csárdát is ő tervezte. - Nagyon színes egyébként az életmű. Azt gondolom, hogy a legtöbb ember számára már csak az érett Makovecz az, ami megismert. Számomra, talán koromnál fogva is sokkal érdekesebb a korai munkáknak a sora, illetve a korai elméleti munkáknak a sora. Szintén eltér megjelenésével a többi Makovecz-tervtől a 2006-ban épült pilisszántói Boldogasszony kápolna, mely spirituális zarándokhely is. A hiedelem szerint itt húzódik egy energetikai vonal, amely rezgésével különleges energiát közvetít. Makovecz legtöbb munkája Makón épült meg. A város hagymájáról is híres, aminek formáját az építész fel is használta: a Makói Gyógyfürdő, a Hagymatikum épületei úgy festenek a magasból, mintha mesebeli, hagymaházakban lakó lények faluját látnánk. Az épület önmagában is turistalátványosság, de érdemes belülről is megcsodálni, hiszen a gyógyvíz és a makói különleges iszap, ha örök életet nem is ad, de csodákra képes. Az öröklétet - legalábbis emberi mértékben mérve - az épületek adják tervezőjüknek. Az a szellemi munka, amit ő létrehozott, az viszont kérdésen felül áll, hogy kiállják ennek az időnek a próbáját. Ha vannak gondos örökösök, akkor ezeket újból fel lehet újítani, újból használatba lehet venni. Mert funkcionálisan vagy működés szempontjából nem gondolom, hogy ezekkel bármilyen probléma lenne. A kísérletezés pedig alapvető lényege a progressziónak, tehát másként nincsen előrelépés vagy előrehaladás. Makovecz Imre alkotásai megkövetelik a törődést, és az odafigyelést is. A hagyományokra támaszkodó és azokból építkező, mégis roppant új látványvilágot teremtő épületeket megérteni sokszor bizony időt és türelmet igénylő feladat, de érdemes megpróbálni.

- Az elmúlt száz év egyik legmeghatározóbb magyar építésze Makovecz Imre. A magyar organikus építészet karizmatikus megteremtője, egy állandóan szervező, közösségépítő ember volt, akinek sajátos, markáns stílusa a legtöbb épületén tetten érhető.