Feliratozva a Teletext 111. oldalán. Magyarországról határon innen és túl. Sok olyan helyszínnel, ami az útikönyvekből sem marad ki, de számos olyan információval, ami lehet, hogy igen. Mesélő városok, mesélő képek - helyenként onnan, ahol csak a madár jár. A sorozat szerkezete, tematikája mint egy modern, informatív útikalauzé. Infografikák közbeiktatásával úgy mutatunk be helyeket, programokat, szabadidős aktivitásokat, hogy mindenki megtalálhassa a neki legmegfelelőbbet. Turisztikai magazin.

- A teljes leirat forrása a teletext. A műsorszolgáltatói információk forrása a teletext.

- A karácsony az egyik legmeghittebb, legszebb ünnepünk: tündérfényben úsznak a városok, fényben fürdik Budapest minden forgalmasabb tere, fényruhába öltöznek a fák és van, ahol még a villamosok is "fénysebességgel" járnak ilyenkor. Mennyire fognak örülni a kicsikék, amikor egy-egy váratlan ajtónyílás és a gyertyákkal, cukorkával és almával tündöklő fa paradicsomi boldogságba ragadja a lelket" - írta 1774-ben Goethe Az ifjú Wertherben. A fa állítás szokása Magyarországra csak a 19. században érkezett, de Németország északi, protestáns vidékein már korábban elterjedt volt. - Az észak-német protestáns vidékekről a 19. század legelején, elsősorban a feleségeknek a révén került el Bécsbe, a Habsburg birodalom központjába. És ott nagyon hamar népszerűvé lett. Fontos szerepe volt ebben, hogy az egyik ilyen karácsonyfa állító az 1810-es években a császárnak az egyik sógornője volt, aki Németországból származott. És ez Ferenc császárnak, aki egyébként mélyen vallásos, mélyen katolikus volt, annyira megtetszett egy a fivérénél töltött karácsonyi este, hogy a következő évben a Burgban is állíttatott. Ezzel mintegy legitimizálta a katolikusok számára is ezt a protestáns szokást. - Az örökzöldek nem maradtak pőrék, az ünneplők mindenfélével díszítették őket: kezdetben leginkább termésekkel, gyümölcsökkel, otthon készített cukorkákkal, egyszerűbb díszekkel. Erről is mesél a szentendrei Karácsony Múzeum, ahol a Hubay-ház magángyűjteménye az ünnep köré épülő tárgyi kultúráról és a díszek történetéről szól. - A gyűjteményem felöleli a Magyarország teljes skáláját 1870-től, és találhatók itt üvegdíszek, papírdíszek, olyan díszek, amelyek ma már nincsenek, gyertyatartók, a karácsonyfára való kis apró csipeszek, amelyek önmagukban remekművek voltak, de ez ma már ismeretlen. Találhatók csúcsdíszek és található még ilyen angyali zene. A régi díszek különlegesen szépek voltak a maguk egyszerűségében. Tehát az első üvegfújt díszek ezek ezüst színűek voltak, jelképezték a gyümölcsöket, a diót, az almát, tehát ebből van a gömb forma. És a különlegességük az, hogy visszatükrözte, ugye mindenki nézett már bele üvegdíszbe, és nézegette magát az üveggömbben. - Idővel a díszek is változtak, mára az alkotók szabadjára engedték fantáziájukat, így születhettek meg olyan üvegdíszek, mint a félig felbontott kaviáros doboz, a 80-as évek nagy slágere, a kazettás magnó, a dinoszaurusz, vagy épp a kotyogós kávéfőző-dísz. És persze kordokumentum lesz idővel az elmúlt másfél év szomorú kellékét, a maszkot viselő dísz is... Gödöllőn is karácsony van: a Karácsonyház minden egyes szeglete maga a Mennyország a gyerekeknek, de még a felnőtteknek is. - Az idei év új figurája mindenképpen Mikulás felesége, eddig ugye mindig a fókusz és mindig a figurák a Mikulásra összpontosítottak, de idén, azt gondolom, főleg egy ilyen Covidos karácsony utáni évben nagyon fontos azt tudni, hogy ő sincs egyedül, neki is van családja, és ő se egyedül tölti az ünnepeket. Ugyanúgy, mint a divat világában, a karácsonyban is vannak trend színek. Idén, ami új trend színként jelent meg, az a borostyán a karácsonyban, amit egy ilyen bronzos narancssárga színként kell elképzelni. - A gödöllői "terülj, terülj asztalkámon" mindenki találhat kedvére valót, aki pedig nem elégszik meg a Karácsonyház végeláthatatlan kínálatának díszeivel, annak Varga Virág egyet-egyet még egyedibbé tesz. - Itt vannak ezek a díszek is, amiknek szintén előre ki van hagyva hely a feliratoknak. Illetve nemcsak gömbökre, hanem egyéb karácsonyfadíszekre is kérhetnek neveket, egyéb kedves üzeneteket. - A gödöllői Karácsonyház már több mint két évtizede minden novemberben megnyílik, hogy segítse az ünnepi ráhangolódást, de a ház a két ünnep között is nyitva tart és belépődíj nélkül látogatható. A karácsony kezdetben a keresztény kultúrkör kiemelkedő vallási ünnepe volt, majd egyre inkább az elcsendesedés, a meghittség ünnepévé vált. Máshogy ünnepelték a falvakban, máshogy a nagyvárosokban. A Somogy megyei Vörsön a mai napig óriási, Európa-híres Betlehemmel készülnek az ünnepre. Az építkezés igazi közösségi élmény, amit erdőjárás előz meg: mohát, fenyőgallyakat gyűjtenek olyan mennyiségben, hogy a 60 négyzetméteres Betlehem minden zugába jusson belőle. Több, mint egy hétbe is beletelik, mire a mű elkészül. - A templom az továbbra is egy kitüntetett helyszínen maradt a karácsony ünnepének, nem merült feledésbe ez a tartalom. És a falusi, tehát a paraszti világban ez továbbra is, vagy nagyon sokáig, egész a 20. századig inkább egy közösségi ünnep maradt, aminek részben a falu a színtere. A Betlehem-állítás, a Jézus születésének a körülményeinek a rekonstruálása, megjelenítése az a templomokban történt meg. - A régi karácsonyokhoz faluhelyen a betlehemezés hagyománya is hozzátartozott, itt maradt meg legtovább az ünnep vallási jellege. A különös misztériumjáték során a jelmezekbe bújt szereplők házról házra járva adták elő Jézus születésének történetét. Ezt a kihalóban lévő hagyományt elevenítette fel a Magyar Állami Népi Együttes Csodaváró Betlehemes előadása. A betlehemezésben két világ találkozik: a pogány hiedelmekre, rítusokra fogékony képzelet és a kereszténység. A jelmezek, a kihívó beszéd célja, hogy minél messzebbre "zajongja", űzze az ártó szellemeket. - Bemutatjuk azt a paraszti, kicsit groteszk gondolkozást, ahogy a betlehemesek jártak réges-régen házról házra a tréfás vicces szövegeikkel. És aztán megszületik a csoda, megszületik a kis Jézus. Az előadás természetesen nemcsak a Krisztus megszületéséről szól, hanem már az előző napokról, a készülődésről. Tehát itt vannak hótündérek, itt megelevenednek hóemberek, szánhúzó lovak álmodoznak arról, hogy milyen csodálatos is volna a cirkuszban szerepelni és ott a világsikert elérni. - Ahogy vidéken a betlehemezés, úgy a városokban, a régi Pest szívében a karácsonyi vásárok szokása vált egyre élőbbé. Történetük az ajándékozás szokásával kezdődött, na és kezdetben sokhelyütt még a fát is csak a piacon lehetett beszerezni. A befagyott Duna fűrészporral felszórt jegén is árulták már a fenyőfát. - Ugye a vasút előtt korban vagyunk, az árukat nem szállítják messzire, tehát, csak ott tudnak karácsonyfát állítani, ahol a környéken vannak erdők, van fenyőfa. De például az Alföldre, az alföldi városokba csak a 19. század végén, a vasúthálózat kiépülése után jutott el a karácsonyfa állításnak a szokása. A század utolsó évtizedéig a kereskedelemnek a legfontosabb színterei a piacok voltak. És akkor így karácsony előtt természetesen karácsonyi vásárok zajlottak a piactereken, ahol egyrészt a fenyőfákat lehetett beszerezni. - Később pedig az ajándékokat is itt lehetett megvenni. A karácsonyi vásárok részei lettek az ünnepnek, a budapesti Vörösmarty téren még a legkeményebb mínuszok sem riasztják el a hangulatvadász vásárlókat. Akad itt fazekas, nemezkészítő, bőrdíszműves, keramikus, papírmerítő, textilművész, ékszerész, és még sok más mesterség. - Az ország teljes részéről vannak itt kézművesek. Általában van egy olyan különlegessége ezeknek a családoknak, illetve manufaktúráknak, hogy van, akik több íziglenig foglalkoznak, tehát családi tradíciót visznek tovább. Apáról fiúra száll maga a mesterség és remélhetőleg tovább is fog menni. A vásárokon a kürtőskalács, a puncs, a forralt bor és a sült gesztenye illata ünnepre hangolja a lelket. Karácsony közeledtével a giccs is jól esik és megbocsáthatóbb. A korabeli újságok külön hasábokon kínálták a karácsonyi portékákat, a gyerekek mesekönyvekről, hintalóról, rendíthetetlen ólomkatonákról és babákról álmodtak. Persze a minőségibb, csinosabb babák luxuscikknek számítottak, olyan idők sosem jártak, hogy mindenkinek egyformán hozhatott volna ajándékot a Jézuska: nem mindenkinek tellett rá, ahogy karácsonyfára sem. A 19. században itthon jellemzően a tehetős családoknál állítottak fát. A főleg németek-lakta magyarországi városokban hamar követőkre találtak a császárváros szokásai, így a reformkorban a tehetősebb polgárcsaládok már sokfelé díszítettek karácsonyfát. - A forradalom előtti évtizedben, 1840-es években már a városi középosztály családjaiban is egyre több helyen állítottak karácsonyfát. Érdekes eltérés - számunkra szokatlan -, hogy a kezdeti időszakban nem feltétlenül egy karácsonyfát állított a család, hanem pici fákat, és mondjuk, például Podmaniczky Frigyes leírásában az szerepel, hogy öten voltak testvérek, és öt kis karácsonyfa sorakozott a nagy ebédlőasztalon. De más leírásokban is lehet találkozni azzal, hogy személyreszóló volt maga a karácsonyfa is. Nyilván ez azt jelentette, hogy pici fákat, tehát egy asztalra állítható kis fát raktak oda. - Az első világháború utáni nagy infláció idején 1924-ben arról írt egy tudósító, hogy míg addig az egyszerű milliomosok is vehettek egy szerény kis fát, "idén már csak a multimilliárdosok engedhetik meg maguknak ezt a luxust". Az örökzöld fenyőfa az újjászületés, az örökkévalóság szimbóluma is - a fenyőgallyakból álló adventi koszorúk a karácsonyi készülődés díszeként a Németalföldön jelentek meg először. Eredetileg az evangélikusok készítették, de ma már vallási felekezettől függetlenül hívő és nem hívő egyaránt díszíti vele az otthonát. Ahogy sorban gyújtjuk meg a gyertyákat, úgy kerülünk lélekben is egyre közelebb az ünnephez. - Most, mint ahogy a divatban, úgy ebben is jellemző, hogy bármi lehet. A fantáziánkra van bízva. Még mindig a karácsonykor jellemző, hogy visszanyúlunk a klasszikus stílushoz, a klasszikus elemekhez. És főként, amit én is általában előnyben részesítek a munkáimnál, hogy természetes alapanyagokat használunk. - Az adventi koszorúk is haladnak a korral, olyannyira, hogy egyes kompozíciók teljesen elrugaszkodtak a hagyományoktól: akadnak koszorú nélküli, és szögletes adventi díszek is. Örökzöldek nem csak a természetben akadnak. A karácsony kitűnő alkalom, hogy összegezzünk a mögöttünk hagyott évet, és felkészüljünk az előttünk állóra, magunkhoz vonzzuk a jót, és távol tartsuk, elengedjük a rosszat. Ebben segítette a zord német hegyvidék lakóit már a 17. századtól egy morcos fabábú, a diótörő, akinek az volt a feladata, hogy elűzze a rosszban sántikáló szellemeket. A különös baba megihlette a német mesélő, Hoffman képzeletét is - meséjéhez Csajkovszkij komponált varázslatos zenét. - A diótörő és a karácsony már nagyon régóta egybekelt, összeforrt, hiszen sokat mondják, hogy nincs karácsony diótörő nélkül. A történet egy karácsonyi estéről szól, Masáról, aki a darabnak az egyik főszereplője, aki kap egy babát és nagyon megszereti, ez a diótörő baba. És ennek a története, hogy amikor lefekszik, és támadnak az egerek, és ő elképzeli magát később, mint hogyha ő lenne majd a hercegkisasszony, és a herceggel találkozik, aki tulajdonképpen a diótörő baba. Jelmezek is, én azt gondolom, hogy hűen tükrözik azt a fajta világot, egy olyan mesevilágot, ami elvarázsol, igaz nem csak gyerekeket, hanem felnőtteket is, hiszen amikor megjelennek a kis egerek, akkor kis kalózoknak vannak öltözve, vagy éppen a nagy egérkirály, aki egyben félelmetes is, és egyben nagyon szerethető is. - A Diótörő meséje a gyerekeket éppúgy megérinti, mint a felnőtteket. Magyarországon először 1927 decemberében mutatta be az Operaház, és hosszú évtizedek óta, töretlen sikerrel, teltházakkal játszák. Idén is, az Erkel Színházban. - A karácsony szinte elképzelhetetlen édességek nélkül. Az apró magvak, termések, a mák, bab, lencse fogyasztása bőséget ígér, a mézeskalács mesebeli illatokkal hangol az ünnepre. Mostani és egykorvolt nagymamák régi receptjei kerülnek elő a fiókból. Sallay Fanni, a kis budai cukrászda tulajdonosa már hat évesen tésztát dagasztott és gyúrt a nagymamája mellett. - Karácsonykor általában még fontosabb a sütik, torták, azt gondolom, az életünkben. Egyszerűen van egy olyan készítős, összehozós hangulatbeli, ugye az illatok, a mézeskalácsnak az illata, nagyon meghatározó. Úgyhogy azt gondolom, hogy otthon is sokkal többen kezdenek el, akár a gyerekekkel finomságokat készíteni, illetve nálunk is a cukrászdában is felbolydul az élet. - Csokoládétorták, bejglik, zserbó, flódni, szaloncukor, panettone. Ahány ország, annyi szokás. A gasztronómiájával az egész világot meghódító Olaszország karácsonykor is kényeztet. Ez a kis cukrászda a Lukács Fürdő szomszédságában egy csipetnyi édes Dél-Olaszország. A cassata siciliana a szicíliaiak egyik kedvenc édessége. Évszázadok óta sütik és szeretik az olaszok: van benne ricotta, pisztácia, kandírozott gyümölcs, no meg marcipán. - Igazából a leginkább a Dél-Olaszország, mondjuk, Róma alatt a sütemény karácsonykor nagyon fontos. Mindenki otthon készíti mama, anya, ilyen nagy-nagy sok mennyiség, hogy a család megünnepelnek a karácsony. Magok, mandula, pisztácia, dió, ezek, amik nem szabad, hogy ne legyen. A kandírozott gyümölcs. Ezek mind olyan süti, ami igazából ilyen szeptember, október, november vagy kiszedték vagy a fáról vártak, hogy megszárad, és pont karácsony, ez az időszak, amit lehet enni. - Magyarországon német mintára kezdtük ünnepelni a karácsonyt, és a klasszikus karácsonyi süteményeink egy része, például a bejgli is onnan származik. A fákra is akasztott szaloncukor, amit Jókai még szalonczukkedliként emlegetett, a XIV. századi francia fondantcukor újkori leszármazottja. Gépesített gyártását Stühmer Frigyes csokoládégyárában kezdték, és a színes sztaniolpapírba csomagolt ünnepi édesség megmaradt magyar jellegzetességnek. Nem csak az ízlések, az ízek is változnak. Hiába maradtak fenn jól dokumentált receptek a legrégebbi cukrásdzák süteményeiről, ízeik ma már alig rekonstruálhatók, hiszen más minősége volt az egykori alapanyagoknak, és más technológiák álltak a korabeli cukrászok rendelkezésére. Minden sütemények őse, a mézeskalács több ezer éves története is változatos recetúrákat ismert: a régi időkben vadméhek mézével édesíthették, és lapos köveken süthették, száríthatták. Aztán a középkorban drága fűszerei miatt ajándékká avanzsálódott, majd a 18-19. század vásárainak is díszévé lett a cirádás mézeskalács huszár és a tükrös, piros mézeskalács szív. - Vásári mézeskalácsoknál teljesen különvált az ehető és a dísz mézeskalács, más volt a tésztája. Ezek a nagy tükrös ehető mézeskalács szívek nem voltak finomak. De akkor is lehetett kapni ezeket a kisebb puszedli jellegű füzéreket, ami finom, ehető volt. - Tószegi Judit mézeskalács tanfolyamokat is tart, ahol nem csak a tökéletes tészta receptjét, de különböző mintákat írni is megtanulhatunk. Így lehet saját készítésű mézeskalács karácsonyfadíszünk, vagy akár mézeskalács házikónk is. Ha pedig mozgásra vágyunk, jó hír, hogy idén újra lehet suhanni a Városligeti Műjégpálya jegén, ahol ugyan már nem kézmelegítős, kalapos dámák és öltönyös úriemberek róják a köröket, de a jégpálya varázsa örök. És csak pár méter innen az ünnep idején fényárban úszó Andrássy út, amit a jégcsapfüggönyök fényalagúttá varázsolnak. Szívet melengető látvány a hideg, sötét téli napokon felnézni a színes fénygömbökre, harangokra, szívekre és átadni magunkat egy szebb, mesebelibb világ illúziójának.

- A karácsony az egyik legmeghittebb, legszebb ünnepünk: tündérfényben úsznak a városok, fényben fürdik Budapest minden forgalmasabb tere, fényruhába öltöznek a fák és van, ahol még a villamosok is "fénysebességgel" járnak ilyenkor.