Feliratozva a Teletext 111. oldalán. Magyarországról határon innen és túl. Sok olyan helyszínnel, ami az útikönyvekből sem marad ki, de számos olyan információval, ami lehet, hogy igen. Mesélő városok, mesélő képek - helyenként onnan, ahol csak a madár jár. A sorozat szerkezete, tematikája mint egy modern, informatív útikalauzé. Infografikák közbeiktatásával úgy mutatunk be helyeket, programokat, szabadidős aktivitásokat, hogy mindenki megtalálhassa a neki legmegfelelőbbet. Turisztikai magazin.

- A teljes leirat és a műsorszolgáltatói információk forrása a teletext.

Tiszazug északi kapujában a ma már alig látható bucka nemhogy felengedte, hanem felhívta a földváriakat a hátára. Nagylelkű gesztus volt tőle, már csak azért is, mert a Tisza Szolnok után szeretett erősen a gázra lépni, nem foglalkozva a kanyarokkal. Szőke testét sokszor vitte tovább a lendület, az ár pedig elhagyva medret, pályát, csúnyán elsodort, elöntött itt ezt-azt. Tiszaföldvár kicsi nagy öregje, a szabadkéményes tudna mesélni a folyó erejéről. - A szabályozások előtti időben itt kalandozott ezen a tájon, egész magasan vagyunk, ez egy árvízmentes térszín volt, és körbeölelte a korábbi időszakban mocsaras terület ezt a településrészt. Az ősi település maga az ez, ahol vagyunk, ez a tabáni városrész. - A kisváros egyetlen szabadkéményes épületének, a nádtetős rangidősnek egy lelkes műemlékvédő nyúlt a hóna alá, éppen jókor, a vályogfal már remegő térdekkel tartotta a tetőt, az enyészet pont feltűnt a sarkon, de látva a menteni vágyó akaratot visszafordult, és a ház megmenekült. - Egy lelkes régész, építész, műemlékvédő kolléga vásárolta ezt meg, Rácz Miklósnak hívják, és ő élesztette ezt újjá, egyetemistákkal dolgozott rajta, a nádtető fedése szakemberekkel történt, de hát ez egy pusztulásra ítélt épület volt, úgyhogy örülünk neki, hogy itt elkezdődött egy munka és elkezdődött egy élet. - Ha a Tabánban egy ház felújítása életmentésnek minősül, akkor mit mondjunk arra, ha néhány kilométerrel arrébb egy törvényileg védett lófajtát, a magyar hidegvérűt sikerül életben tartani. Ez a Dunántúlra jellemző tonnányi izomkolosszus hidegvérrel a Tiszazugban is otthon érzi magát. - A nevelés kérdése minden, tehát ezek a mének például, amik nekem benne vannak, hogy bemutatóra bárhova el lehet menni, mert úgy lettek nevelve, tényleg hidegvérűek, nyugodtak, szelídek. - A homokréti ménes 180-200 lónak a nagy családja, mindegyik egyed fontos része az egésznek. A bemutatók mellett a lényeg a génmegőrzés. - Általában vagy reggel, vagy este mindig kijövök. Hát este, amikor ki vannak engedve, meg etetés van, akkor úgy el tudok benne gyönyörködni. Mikor egy ötös fogatba be vannak fogva, és akkor az öt darab, tehát az öt tonna, amikor megmozdul, hát az egy csodálatos dolog. Ahhoz ugye a hajtó is kell, aki meg tudja fogni őket. Ezek a mének között azért 3-4 darab van, ami a kedvenc, mert országosan is szerintem benne vannak az első ötben. Igen, szeret dolgozni, elterjedt az, hogy az erdészetekből kezdik kiszorítani a gépesítést, és ezeket a lovakat kezdik el arra használni, hogy farönk húzásra. - Na és mi az, ami a hidegvért pezsgővé, a komor tekintetet mosolygóssá, a mélyen ráncolt bőrt kisimulttá teszi, a vízszínű gyümölcslé, a pálinka. Tiszaföldvár Homoktelepülés részén, a pálinkafőző műhelyben évente 1200 tonnányi gyümölcs adja oda a lelkét, hogy egy kicsit jobb kedvre derítsen. - És ráadásul a magyar gyümölcs kiváló erre, nagyon jó a cukortartalma, a savtartalma, nagyon színes a felhozatal, tehát rengeteg féle gyümölcsünk van, nagyon jó hozzá a klíma. Szoktam mondani, hogyha Nyugat-Európában például járok és megkóstolgatom a gyümölcsöket, amik hatalmasak és szépek és színesek és minden jót el lehet mondani, de ha megkóstolom, akkor nincs benne az az élmény, ami itt a magyar gyümölcsökben benne van. - A pálinkafőzésnek sok évtizedes hagyománya van errefelé. A Szicsek család már abban az időben is pálinkát főzött, amikor az üzem még a Lenin MGTSZ-hez tartozott. - Van nálunk lakossági felvásárlás is, ami azt jelenti, hogy amit a lakosság megtermel, mi azokból is vásárolunk gyümölcsöt, és azokat is feldolgozzuk. Saját gyümölcsöskerttel is rendelkezünk. A legnagyobb ültetvényünk, az egy 12 hektáros kajszibarack ültetvény, nagyon jó talajon, itt a környéken viszont laza homokos talajunk van, itt kevésbé teremnek meg a gyümölcsfák, itt inkább a szőlőültetvény a jellemző, viszont a környékünk nagyon-nagyon jól ellátott szőlővel, és itt van egy igazi kincs is a környékünkön, ez az Irsai Olivér, ami Magyarország minden tájékán megtalálható, de ez a laza homokos talaj, ami itt jellemző, ez ennek kiváló. - Aztán a gazda dönthet, hogy mi legyen a szőlőből, bor vagy pálinka, vagy akár mindkettő. A Tisza regulázás, a gátemelés után Földvárnak a bátorsággal együtt az étvágya is megnőtt. A település végre kiengedhette maga alá húzott, megmacskásodott lábait, nagyot nyújtózott és megnyugvást érzett, hogy az épületek most már a lapos részeken is megbízható otthont jelentenek, megszűnt az árvízveszély. A Tisza útja innentől nagyon is kifürkészhetővé vált, a régmúlt nyomait azonban ki-ki dobálja a víz magából jelezve, hogy az ősi folyó nem felejti, hogy ki volt itt hamarabb. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum éppen ezeket a sok-sok ezer éves nyomokat gyűjti, a víz konzerválja a csontot. - A pleisztocén megafaunához tartozó ősállatoknak a csontjait látjuk itt, elsősorban nagy gerincesekét, megfigyelhetjük óriásszarvasnak, gyapjas orrszarvúnak, gyapjas mamutnak, őslónak, akár ősbölénynek és őstuloknak is a maradványait. Körülbelül 300 darab ilyen ősállatcsont található nálunk, aminek csak egy kis része látható itt az állandó kiállításban. A legtöbbje a szemben lévő épületben, a Kossuth Házként is ismert tanulmányi raktárunkban található. - A múzeum portáján a Podmaniczky család tiszttartói ingatlana, a Kossuth-ház nagy idők nagy emlékeit őrzi. Kossuth Lajos és tábornokai itt készítették elő a szolnoki csata terveit. Az épületet jelenleg látványraktárnak használják. - A múzeumi tárgyaknak az adja az igazi értékét, hogyha a történet is kapcsolódik hozzá. Maga a tárgy is lehet értékes és különleges, de a hozzá kötődő emlékek azok teszik igazán érdekessé, és ezért jó egy ilyen bemutatóhely. Nagyon jó körülmények között sok tárgyat helyezünk el a vitrinben, de behozható a közönség. - Az ország első földrajzi múzeuma egy szertári gyűjteményből nőtte ki magát. A tiszaföldvári Hajnóczy Gimnázium tanári karából jó néhány pedagógusnak a tiszazugi település egyfajta kényszerállomás volt, a szocialista rendszer próbálta elrejteni ide a szerinte rendszerre veszélyt jelentőket. - Ez az épület, amiben most vagyunk, a múzeum főépülete eredetileg általános iskola volt. Szeretnénk a látogatót bevezetni azokba a finom kis földrajzi mikroformák világába, hogyha kimegy a terepre, amit ajánlunk is neki, akkor saját szemével is fel tudja fedezni ebben a síknak mondott alföldi tájban a szépséget. Ezt próbáljuk a kiállításban is és a szépen alakuló természettudományi tanulmányi kertünkben is bemutatni. - A kertből egy szintén a múzeumhoz kapcsolódó tájház is elérhető, Kató néni háza, amely 100 év történetét eleveníti fel. A tiszazugi otthonok kiállítás M. Nagy Istvánnak és feleségének, Köles Máriának, valamint lányuknak, Katónak és még kilenc árván maradt rokon gyermeknek az életét mutatja be. A történet akkor kezdődött, amikor 1914-ben behívták katonának a családfőt. - Nők, asszonyok története lesz a végén, mert annyira elmagányosodnak és férfi közelség nélkül, támasz nélkül maradnak. Három nő maradt itt magányosan a 60-as évektől. Az idős anya két lánnyal, akik nem mentek soha férjhez, az unokák pedig nincsenek már Földváron, mert Ausztráliában, az Egyesült Államokba, és Budapesten találtuk meg őket. - A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Tiszaföldváron közösségi térnek is megállja a helyét. A kemence bedurrantva a venyige tüzelésű sparhelt is munkába állt. Készül a májleves és ráadásként a szilvalekváros kelt kalács is. - Ez egy savanyú típusú leves, tehát ecetes, tejfölös, de tiszaföldvárra jellemző. A régi receptúra szerint ezt a májlevest ezt disznóvágások idején készítették sertés májból, meg sertés lapockából. Mai kor szerint most úgy dolgozunk, hogy már nem sertésmájból készül, hanem általában valamilyen szárnyas máj, pulykamáj vagy csirkemájból, ez sokkal puhább, sokkal lágyabb, gyerekek jobban szeretik. - Ha ebédre lecsúszik egy tányér májleves, és ha ráérkezik még 3-4 kelt kalács, akkor bizony még egy jó órácskát pihenni szükségeltetik, kár is lenne a jóleső teltségérzésbe bármiféle mozgással belerondítani. Mint ahogy Zeusz fejéből teljes fegyverzetben Pallasz Athéné éppúgy pattant ki a kukoricaföldből egy hatalmas cipőgyár, majd egy egész város. A Tisza Szolnok utáni nagy kanyarulata alig akart hinni a szemének, amikor látta, mi készül a bal parton. Bármennyire is furcsa kimondani, Martfű újkori létezése egyetlen személyhez, a Batya konszern tulajdonosához köthető. - Martfű története rendkívül különleges, mert teljesen napra pontosan meg lehet mondani azt, hogy hogyan lett egyáltalán megálmodva, az építkezésnek a folyamatát is nyomon követte már a korabeli sajtó is, és azóta is folyamatosan él a város. 1938-ban lett a terület megvásárolva, ahol ez a település létrejött egy gyárral együtt, és 1941-ben kezdődött az építkezés, abban az évben a cipőgyár már termelt is. - Az Alföld egyik legszegényebb, akkor Tiszaföldvárhoz tartozó területe vasúti, közúti és vízi közlekedési csomópont volt, na és munkaerőből is akadt itt bőven? Talán ezzel is magyarázható, hogy miért éppen Martfűre esett a választás. A cipőgyár mellett egy akkor még példa nélküli lakótelep is felépült. - Emeletes házak csatornával, vízzel ellátva, köves úttal, tehát egy valami hihetetlen komfortos dolgok voltak ezek. Az a csoda benne, hogy 33 ilyen gyár épült és város épült a világon, Zlínből kiindulva Indián keresztül Brazíliáig, Lengyelországba, Németországba, Csehországba, és ezek mind rokonok, tehát a tervezésnél is egy közös kaptafára húzták volna fel tulajdonképpen a városokat. Nagyon érdekes. - A cipőgyártás beindult, de a háború is megérkezett. Az 1950-es években a Cikta cipőgyárat államosították batyaüzeméből a szocialista ipar mintavállalata lett, amely a virágkorban 7000 embernek adott munkát a Tisza folyó mellett, ekkor már Tisza néven. Az 1967-es Táncdalfesztiválon Zalatnay Sarolta is ilyen egyedi csizmácskában énekelte ki türelmetlenségét. Az utópisztikus elképzelések köddé váltak, a tervezett villamosvasút Martfű és Tiszaföldvár között már nem épült meg, mint ahogy a repülőtér sem. A hatalmas művelődési központra már az 1940-es években is léteztek tervek, aztán a Tisza érában szinte mindent átvettek és át is itattak ideológiával. - Szerencséje volt ennek az új rendszernek az államosítás után, hiszen a Cikta időszakában mindent kidolgoztak, megalapoztak itt akár a gyárépítést, a cipőgyártást, a lakhatást, a művelődést, az orvosi ellátást, a nyugdíj ellátást, igazából csak ezt kellet picit továbbfejleszteni és mindig a kor igényeihez igazítani. Természetesen az irányításban volt más, ugye innentől állami cég voltak, erősen meghatározta a működést az iparosítási program, aztán a negyedik ötéves terv volt az, amelyik végre engedte fejlődni a könnyűipart is. - A cipőgyár hosszú évtizedekig meghatározó szerepet töltött be Martfű és a környező települések életében. Martfű az ország egyik leggazdagabb települése lett, ráadásul a sörgyár és a növényi olajgyártás is telephelyre lelt a Tisza partján. Aztán 20 évvel ezelőtt a turisztika, a gyógyvíz is feliratkozott a település kitörési pontjainak listájára. - Édesapám kezdte el az egészet. Ő jött egyik nap úgy haza, hogy a cég, a cégünk, Martfűn vett egy fürdőt. Hát mondom, ez nagyszerű! Mondom, mit kezdünk a fürdővel és hol van Martfű? - Ebben az időben a fürdő helyi jelentőségű volt, kifejezetten a lakosok használták. - Ma már úgy mondanám, hogy az a retró magyar fürdő, ami a festett betonmedence, sötét víz, ahogy szokták mondani akkoriban a helyiek. - A sötét vízre azóta turisztikai központ is épült, amelynek egyik büszkesége a négy méter mély sportmedence. - A mostani martfűi fiatal generáció között talán nem is lehet olyat találni, aki nem tud úszni. Az iskolának minden évfolyama heti óraszámban jön hozzánk, és igénybe veszik a fürdőt. Vagy a nagymedencét, nyilván itt ha már úszni tudnak, vagy hátrébb van egy szabvány tanmedencénk, és ott tanulnak úszni. - A kicsit korosabbak, akiknek már itt fáj, meg ott fáj, a gyógyvízben áztatják végtagjaikat. Kinti medence vagy benti? Lehet választani. Normál esetben az ember az életében épít egy házat, vagy egy garázst, esetleg összerak egy biciklit. Jan Antonín Bata a generációk óta cipőkészítéssel foglalkozó család leszármazottja azonban gyárakat és városokat teremtett világszerte. Százezreknek adva munkát, otthont és millióknak cipőt a lábra. A bűvész belenyúl a cilinderbe, és kiveszi a nyulat meg a galambot, meg még egy fél világot. A cipőgyáros nagytőkés varázsló is ezt csinálta, csak itt nem volt semmiféle hókuszpókusz és csiribá. - Én nem tudtam róla, csak annyit, mint átlagember. Hallottam apámtól. Ő mesélte, hogy egy cseh gyáros volt, és nem tartották normálisnak, holott egy zseni volt, erős szociális érzékkel, de ugyanakkor egy kőkemény kapitalista. - Gyurcsek Ferenc a település szobrásza. A Szent István téren a városháza, a katolikus templom, a református, no és persze a szobrok is úgy elhelyezkedtek, mintha évszázadok óta ide tartoznának, pedig még a krisztusi kort sem érték el. Fiatalok, lendületesek, kecsesek. Gyurcsek Ferenc Szent Istvánját is mindössze negyedszázada állították a két templom közé. Az államalapító, mintha kapocsként kötné össze a két felekezetet. - Én sose jártam Martfűn, és bejöttem, és egy parkba, egy szanatóriumba érkeztem. Ennyi zöld teret, fát még sehol nem láttam. Korszerű település volt, és átlátható, és az emberek, mindenki ismer mindenkit, mint egy faluban. Egyik munka hozta a másikat, de mondom, nem volt szobor, nem volt semmi. Viszont gyönyörű terek voltak, meg parkok. Arra lett szerintem teremtve, hogy ott valamikor szobor legyen. - Pedig alapvető közösségi igény, hogy például március 15-én valahol megemlékezzen az ember. Na, de hol? - Kijöttek zászlóval, virágokkal, de letették a földre. És mondták, hogy csináljak már valamit, ha már itt vagyok valami emlékhelyet, vagy valamit, hát akkor csináltam. - Egy településen, ahol már 70 éve megvetette lábát az ember, előbb-utóbb keresni kezdik a gyökereket, a régit, a múltat, vagy éppen a sokáig nem létező kézműveseket. martfűi pedagógus úgy döntött, hogy a mézeskalács készítést A tiszaföldvári születésű Juhászné Hidvégi Edit becsempészi a kisváros mindennapjaiba, a település identitásába. - Olyan mesterséget szerettem volna, amivel hamar sikerélményhez juttatom a gyerekeket, és így lett a mézeskalácsozás. - Arról nem beszélve, hogy ez kettő az egyben tevékenység, és nem baj, ha nem sikerül, mert meg lehet enni. Egyre kell nagyon vigyázni, nagyon könnyen el tud szaladni az ember, egy más irányba. Azt kell szem előtt tartani, hogy a mézeskalács az alapvetően élelmiszer. Lehet gyönyörű díszítéseket, szinte kerámiaszintű díszítéseket készíteni rá, de ez nem egy kerámia, nem egy örökkön tartó dolog. - Egy várossal arrébb, Tiszaföldváron a hétköznapokon vegyésztechnikusként dolgozó Erdős Hanna olimpiai és világbajnok mestercukrász cukorcsodái éppen a gyönyörködtetést választották. A teremben szinte minden cukorból van, még az is, ami fának látszik. - Ahogy az ajtón beléptünk, én rögtön körbenéztem, hogy mindenki jól van-e. Tudom, hogy ezeket én csináltam, de még mindig olyan hihetetlen. Ez a cukor legősibb cukrászati díszítő alapanyag a tragant. Ezt otthon én magamnak készítem, versenyre minden tárgy ebből készül. - A művészeti kategória versenymunkáival a cukrász 3-4 hónapon keresztül birkózik. Jó eredménnyel. Erdős Hanna négyszeres olimpiai bajnok és négyszeres világbajnok. - A legelső olimpiára 2008-ban mentünk a koronázási ékszerekkel, akkor azt mondtam, hogy ez a legnagyobb versenye a szakmának, és rögtön aranyéremmel hazajöttem, akkor mindent elértem, amit lehet, és akkor ennyi volt, nagyon-nagyon elfáradtunk. Nincs az az élethelyzet, nincs az a tragédia az életemben, ami azt mondaná, hogy nem tudok aznap dolgozni, mert nekem ez az életem, és ezt nekem akkor is csinálnom kell. - Idén novemberben világbajnokság. A téma már megvan, nem csak fejben, hanem lassan papíron is, de hogy mi kerül az asztalra, az meglepetés. Erdős Hanna munkáit elnézve bármi előfordulhat.

Tiszazug északi kapujában a ma már alig látható bucka nemhogy felengedte, hanem felhívta a földváriakat a hátára. Nagylelkű gesztus volt tőle, már csak azért is, mert a Tisza Szolnok után szeretett erősen a gázra lépni, nem foglalkozva a kanyarokkal. Szőke testét sokszor vitte tovább a lendület, az ár pedig elhagyva medret, pályát, csúnyán elsodort, elöntött itt ezt-azt. Tiszaföldvár kicsi nagy öregje, a szabadkéményes tudna mesélni a folyó erejéről. A Tisza regulázás, a gátemelés után Földvárnak a bátorsággal együtt az étvágya is megnőtt. A település végre kiengedhette maga alá húzott, megmacskásodott lábait, nagyot nyújtózott és megnyugvást érzett, hogy az épületek most már a lapos részeken is megbízható otthont jelentenek, megszűnt az árvízveszély. A Tisza útja innentől nagyon is kifürkészhetővé vált, a régmúlt nyomait azonban ki-ki dobálja a víz magából jelezve, hogy az ősi folyó nem felejti, hogy ki volt itt hamarabb. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum éppen ezeket a sok-sok ezer éves nyomokat gyűjti, a víz konzerválja a csontot. Mint ahogy Zeusz fejéből teljes fegyverzetben Pallasz Athéné éppúgy pattant ki a kukoricaföldből egy hatalmas cipőgyár, majd egy egész város. A Tisza Szolnok utáni nagy kanyarulata alig akart hinni a szemének, amikor látta, mi készül a bal parton. Bármennyire is furcsa kimondani, Martfű újkori létezése egyetlen személyhez, a Batya konszern tulajdonosához köthető. Normál esetben az ember az életében épít egy házat, vagy egy garázst, esetleg összerak egy biciklit. Jan Antonín Bata a generációk óta cipőkészítéssel foglalkozó család leszármazottja azonban gyárakat és városokat teremtett világszerte. Százezreknek adva munkát, otthont és millióknak cipőt a lábra. A bűvész belenyúl a cilinderbe, és kiveszi a nyulat meg a galambot, meg még egy fél világot. A cipőgyáros nagytőkés varázsló is ezt csinálta, csak itt nem volt semmiféle hókuszpókusz és csiribá.