Feliratozva a Teletext 111. oldalán. Magyarországról határon innen és túl. Sok olyan helyszínnel, ami az útikönyvekből sem marad ki, de számos olyan információval, ami lehet, hogy igen. Mesélő városok, mesélő képek - helyenként onnan, ahol csak a madár jár. A sorozat szerkezete, tematikája mint egy modern, informatív útikalauzé. Infografikák közbeiktatásával úgy mutatunk be helyeket, programokat, szabadidős aktivitásokat, hogy mindenki megtalálhassa a neki legmegfelelőbbet. Turisztikai magazin.

- A teljes leirat forrása a teletext. A műsorszolgáltatói információk forrása a teletext.

A Tápió mentén a Hajta patak két ágának a közelében járunk, Kókán. Ez az a hely, ahol addig jár a korsó a kútra, amíg nem iszik belőle Kossuth Lajos, Görgey Artúr, mert ha ez megtörténik, akkor bizony a kerámia a falumúzeumban a legféltettebb kincsek közé kerül, a kókai Kossuth-korsó története a dicsőséges tavaszi hadjárathoz köthető, no meg a Kápolna-dombhoz, ahonnan Kossuth az elvonuló hadat nézte, és persze a Berek-kúthoz, amelynek vízéből jóízűt kortyolt. De haladjunk szépen sorjában. Először is itt van mindjárt a Szent Margit kápolna. - Jelentős történelmi emlék számunkra ez a Szent Margit kápolna. Az 1849-es tavaszi hadjárat idején az április 4-i Tápióbicskei csata után itt vonult el a magyar sereg, vonultak Isaszeg felé. És április 5-én itt volt valójában a teljes vezérkara az akkori hadvezetésnek Görgey Artúr, Kossuth Lajos. - És akkor most következik a másik fontos helyszín, a település régen fontos forrása a Bereg-kút. - Ez a tiszta forrásvíz látta el az egész falut, és az egyik fiatal menyecske, ahogy hozta a korsóban a vizet, hát megkérték, hogy adna-e számukra is ebből, és egymást kölcsönösen bemutatták, tudják, ki ivott a maga korsolyából, és akkor tudta meg, hogy Kossuth és Görgey is egyaránt. - És ez nem holmi városi legenda ám, hanem színtiszta történelem, ott a korsó a faluházban kellhet-e ennél nagyobb bizonyosság, mint ahogy az egykori vásártéren található fáknak is van története, ez nem annyira régi, de ez is háborús. Ez a terület Hősök ligete néven is ismert volt. Az 1930-as években volt egy országos nagy törekvés arra, hogy az első világháborúban hősi halált halt katonák emlékére létrehozzanak ilyen emlékligeteket. Itt Kókán is az elhunyt áldozatok számának megfelelő eperfát ültettek, ami őrizte az életüket áldozó katonák emlékét. - És hogy miért eper? Nem, nem a pálinka a kulcsszó, hanem a selyemhernyó. Ez a kis falánk jószág ugyanis eperfa levelet rág, azon él. A selyemgyártásnak ekkor még volt hagyománya. Kóka központjában, a Kossuth Lajos utcában a templom előtt nem csak fával, hanem bronzzal is megemlékeznek az elesettekről, de ha már a Kossuth utcában járunk, érdemes egy pillantást vetni a művelődési házra is. - Ez az a kanyar, ami itt az önkormányzat mögött maximálisan mondhatom azt, hogy a településnek ez a központja. A lokálpatriotizmus egyrészt nagyon jelen van itt Kókán, az itt élők nagyon-nagyon szeretik ezt a települést, a hagyományokat végtelenül tisztelik, és azáltal, hogy nem főút mellett van ez a település, de tényleg csak az jön, akinek itt dolga van. És ez pont ezáltal egy ilyen kis ékszerdoboz. - A hagyományok őrzésének létezik-e nemesebb módja, mint a néptánc? Amikor a leányok és a legények mozdulatai nem csak a zenéből fakadó érzelmek kifejezésére szolgálnak, hanem a múlt egyfajta újraélését is segítik, generációról generációra. - Mikor jön az anyuka, eleve úgy találkozunk a szülőkkel, mintha a saját gyermekem lenne. És akkor itt van az ő csemetéje, szintén táncolni, ez nagyszerű érzés. Mindig a gyerekekre szabjuk a koreográfiát. Tehát valaki jobb képességű, vagy kevésbé, mindig kitalálunk valamit, őneki mi áll jól, mi tetszik, mi szeret, hogy élvezzék, fontos, hogy szeressék. - A tánc amellett, hogy fizikailag is megterhelő, magabiztosságot ad, csak azért is fel kell menni a színpadra, kiállni a nézők elé és meg kell mozdulni, mi több, percekig mozogni kell, hol egyedül, hol párban. - Az a gyerkőc, aki néptáncra jár, az fel tud állni egy iskolai ünnepségen szavalni. Egész másképp viselkedik édesanyjával, édesapjával, kedvesen függ az, hogy milyen környezetből érkezik a gyerek, mert nagyon jó közösségformáló. Hagyománya lett a sok évtizeden, így a szülők hozzák a gyerekeket. Tehát egy nagyszerű dolog volt, amikor egyszer jöttem próbára, és 15 szülő vár a bejáratnál 15 gyerekkel, és azt mondják, hogy Pista bácsi, ezek óvodások, de szeretnénk, ha táncolnának. - Történt mindez 8 évvel ezelőtt. Az előbb említett óvodás csapat éppen fent áll a színpadon. Persze teljesen rendben van, hogy Tokaj szőlővesszein kellett a nektárt csepegtetni a zivataros századokban, de olyan természeti adottságokkal, mint ami ott van, nem is olyan nagyon nehéz jó bort készíteni. Tessék megpróbálni a Pest megyei Kókán, mondjuk az Alsóhegyen. Ez az igazi kihívás. Márpedig Kókán a szőlőnek és a bornak olyan kultúrája van, hogy még dédapáink is a régiektől tanulták a szőlőművelés és a borkészítés tudományát. Sőt, amikor a tápió-vidéki települések benépesültek, a szőlő már a domboldalból figyelte, hogy itt mi készülődik. Kóka a mindennapok borait olyan szeretettel babusgatja, hogy még a felsőhegyi Szent Donátnak is mosolyra húzódna a szája, ha az a fránya mészkő engedné. - A szőlő védőszentje volt felelős azért, hogy jó termés legyen, és bizony rajtakérték számon azt is, hogyha ez nem így történt, de neki köszönték meg azt is, hogyha igen. Ha jó termés volt, borral öntözték meg a szobrát. Hát hogyha az időjárás tönkretette a várható termést, akkor bizony előfordult, hogy nem túl sok dicsérő szót kapott. - Hogy az asszonyok az imáikban bő termést, vagy inkább jégesőt kértek, az azon is múlott, hogy a családfő mennyire volt hitelesítve, milyen gyakran emelgette a poharat. Mindenesetre nem véletlenül nevezték el a faluhoz közel eső Lankát Kutya-hegynek. - A családban a keresztapám volt, aki a borászattal megismerkedett igazából jobban, és mindig azt mesélte nekem, hogy vasárnap délelőtt megvolt a mise, misére kellett menni, családi ebéd, és ebéd után az apukájával kézen fogva, az apjával mentek a felsőhegyre, a pincébe, és a gazdák a pincéről pincére jártak, kóstolgatták egymás borait, a felsője például ott van alsó út, felső út, vagy végig értek rajta, vagy nem. - Száz éve az ősök még nem pepecseltek külön fehér vagy vörösborral, ők bizony vegyeset csináltak, egybe szüreteltek mindent. Ma már ez nincs így. - Mindenki próbálta kiváltani azt, hogy minden tőke más típusú szőlő legyen, és kezdtek betelepíteni Cabernet Sauvignon, Kékfrankos, Zweigelt, Merlot típusút, fehérekből Chardonnay-t, Cserszegi fűszerest, Irsait. - A szőlőművelés, a borkészítés a kókaiság része. A falut több mint 1000 pince veszi körül. Kókától 10 kilométerre Tóalmáson Nagy Attila és felesége, Romhányi Mária, bogaras egy pár, és mondhatni hatalmas családban élnek. - Összesen 94 az enyém és 106 a férjemé. - Ez a szám több millió fullánkost jelent, a vándorméhész amerre nyílik az akác, arra viszi a melósait, amíg a szorgalmas rovar játszva repked virágról virágra, addig a méhész erdőről mezőre vándorol. Éjszaka költözünk, nappal pörgetünk, akkor 24 órás szolgálat, úgyhogy eléggé sok munka van velük. Húsz évig munkaüggyel foglalkoztam Budapesten, dolgoztunk, a férjem közgazdász, ő is irodában dolgozott végig, és aztán elkezdte hobbi szinten nyolc családdal volt itt egy helyi bácsi, aki mentorált minket, és ez olyan dolog, hogy ezt az ember egyszer elkezdi, akkor az beszippantja teljesen. - Ráadásul a méhek társadalma példaértékű, mindenki tudja, hogy mi a dolga, itt nincs lazsálás, az egyén nem számít, a lényeg, hogy a család fennmaradjon. Az is érdekes, hogy ha egy felderítő virágmezőre lelt, a dolgozóknak a kaptár előtt eltáncolja, hogy merre keressék a terített asztalt. - A nap járásához képest adja elő a táncot a többi kollégának, hogy honnan szedjék össze a táplálékot. Igen ám, de hogy a nap az mindig megy az égen folyamatosan, és ahogy jön a méh visszafelé, az időt, a távolságot méri, és a táplálék elhelyezkedéséhez képest négy percenként egy fokot rákorrigál arra, hogy milyen irányba kell kirepülni a többieknek. - A méhészházaspár keze munkáját dicséri az a méhes ház, amely alatt négy méhcsalád éli a mindennapjait. A kaptárlevegőről és a mézümmögésről úgy tartják, hogy jó hatással van az emberre, előbbi a légutakra, még utóbbi az idegrendszerre fejti ki jótékony hatását. Budapest széle és Jászberény közepe között majdnem félúton Tóalmás település ékessége az Andrássy- kastély éppen a ráncait számolgatja. Szereti a tükörképét, elvégre egy sármos, éltes úr néz vissza rá. A hajkorona rendben, az üvegház hibátlan, a víztorony működik, itt-ott kicsit sebhelyes a vakolat, na de kérem a több mint száz év azért valahol kell, hogy látszódjék. A park viszont még nagyon kopasz, bár már bontogatja szirmait egy-két korán kelő, mint például a martilapu, ő is megmutatja a sárgáját. Néhány hét és a kastélyt ölelő bóckertbe a tomboló tavasszal visszatér az élet. - A régi kastély megépült, amit Prónay Gábor özvegye építtetett, és az ő unokatestvére, Prónay Sándort hozta létre 60 holdon, a Bóckertet, amely az akkori Pest megyei élet egyik kiemelkedő gyönyörű parkja volt, nagyon sokan látogattak ide. - A régi kastély eltűnt a föld színéről, az új azonban ma is kápráztatja a szemet, nem véletlenül volt ez az épület és park a filmesek Mekkája. - Talán a legismertebb film, amely a magyar filmtörténet szempontjából is kiemelkedik, az Keleti Márton, a Tizedes meg a többiek című filmje, amelynek javarészt itt történt a forgatása a tóalmási Andrássy-kastélyban. Például azt hiszem, hogy '86-ban forgatta Szántó Erika itt az Elizium című filmet, amiben tóalmási gyerekek szerepeltek. Fel lehet ismerni a filmekben a belső helyszíneket is, mind a két filmben. Külsőt is, belsőt is. A helyszín valóban vászonra kívánkozik. 1971-ben a Szinetár Miklós-féle magyar NSZK koprodukcióban készülő Csárdáskirálynő jelenetei közül is jó néhány itt forgott. Például Latinovits Zoltán, Mensáros László is szerepelt Psota Irén, tehát a kor legnagyobb színészei vettek részt ebben a filmben. - A millennium tiszteletére 1894 és 1896 között épült kastély jelenleg egy keresztény közösség a Wall Élet Szava Alapítvány tulajdonában van. - Legtöbben Andrássy-kastély néven ismerik, ennek az az oka, hogy a 20. század elejétől gróf Andrássyé lett a kastély. Gróf Andrássy és az ő családja ezt a kastélyt is vadászkastélyként használták. Szocializmus ideje alatt több funkciót betöltött a kastély. A legfontosabb funkciója is talán, amire a legtöbben emlékeznek, SZOT üdülő volt. Aztán a 80-90-es évektől az Életszava Magyarország Alapítvány már megkezdte a tevékenységét, és onnantól kezdve viszont keresztény táborok működnek itt nyaranta. 1994-től kezdve pedig a területen már működik egy bibliai iskola is egészen a mai napig. - A kastély egyik látványos eleme az üvegház, a másik pedig a párizsi operaház mintájára készített falépcső. Más eredeti tárgy nem maradt fenn, még a tóalmási tájházban találhatunk egy-két olyan tárgyat, amely valaha az Andrássyak tulajdonában volt. - Nem sok sajnos, mert a világháború után, mint a többi kastélynál is széthordták ezeket a tárgyakat. Mivel az Andrássyak elsősorban a vadászszezonban használták a kastélyt, ezért a vadászathoz kapcsolódó tárgyak maradtak fent itt a kiállításon. - Az egykori bírói ház a tóalmásiak által fontosnak gondolt eszközök gyűjtő és kiállítóhelye, és hogy miért van itt annyi szentkép? A válasz egyszerű. A településen katolikus vallásúak élnek, református templom nincs is. Tóalmás védőszentje Szent András, a templomon kívül még a gyógyvizes strandfürdőt is róla nevezték el, amíg az apostolról, a Krisztus-tanítványról szobor is készült, addig a közeli Kókán egy különleges Krisztus-ábrázolás megy kuriózumszámba. - Bánkódó Krisztusnak nevezzük, vagy időnként búskodó Krisztusnak is nevezik. Azt a pillanatot ábrázolja, amikor a Golgotán a keresztre feszítés előtt már a ruháitól megfosztott Krisztus ül és várakozik a végítéletére. Ami érdekessége, hogy a tartóoszlop oldalán az Arma Christi jelképek, a Krisztus kínzóeszközeit bemutató jelképek gyönyörűen látszanak a mai napig, és a felújítás után talán ez még szebben kirajzolódik. - Megfosztották ruhájától, tövisből koszorút fontak és a fejére tették, jobb kezébe pedig nádszálat adtak. Aztán térdet hajtottak előtte és gúnyolták, Üdvözlégy, zsidók királya. A tóalmási kastély szomszédságában a Jambrik-birtokon a csend és a nyugalom az úr. A reggeli fejésen túl a saját nevelésű magyar tarka tehenek éppen a tízóraival bajlódnak. A mai menü szálastakarmány. - Édesapámnak voltak tehenei, csak mi voltunk kint Hollandiában, egy évet éltünk kint, és valahogy ott annyira megszerette az ember ezeket az állatokat, amint hollandiában biciklizett, hogy valahogy onnan jött ez az egész, hazajöttünk, és utána ő abbahagyta, mi meg így elkezdtük, és így felfejlesztettük az egészet. - A szakemberek úgy tartják, hogy a magyar fajták jobban bírják a meleget és a hideget, mint más nemzetek tehenei, ráadásul a tejük is minőségi, Jambrikék eleinte csak tehéntejet értékesítettek Tóalmáson és környékén, de a sajttal jóval kerekebb lett a világuk. - Hollandiában voltunk egy tanfolyamon, és ott tanultuk, hogy hogy kell. Ez egy ilyen holland típusú sajtokat csinálunk. Ezek már érlelt sajtok, tehát amikor megcsináljuk a sajtokat, ezt három-négy hétig érleljük, és csak utána fogjuk értékesíteni. Megvan az a folyamat, hogy mikor van a sajt megérve, mikor lehet eladni. Mert mikor még fiatalabb sajtok, akkor még nyersek, akkor nyikorgós a sajt, mikor hozzányúlsz és eszel belőle. De mikor már megérett, akkor már krémes. Ott az a kémlelő kis nyílás, amíg én itt dolgozok, a párom ott csinálja a sajtokat. Csak egy fal válassza el, és minden folyamatot látunk, hogy mi történik. És mindent kézműves, tehát az állatoknak a takarmányától, a betakarítástól a felhasználóig minden folyamatot mi csinálunk. - Ez a terület 12 évvel ezelőtt egy lucernaföld volt, ma már otthon a gazdának, jószágnak egyaránt. Ha Tóalmás, akkor nem csak a kézműves sajt, hanem a kolbász is eszünkbe juthat. A Pest Megyei Értéktár Bizottság agrár és élelmiszergazdaság kategóriában díjazta ezt a Tóalmás nevét is öregbítő terméket, tehát ha sorba vesszük, akkor ott a strand, a kastély és a kolbász, a három húzónév. - Mi '93-ban indultunk itt el ezzel az egész kolbászkészítéssel, akkor még piciben, '94-ben nyitott ki a húsüzem. Közel 30 éves tevékenység van mögöttünk, aminek valójában ez lett az eredmény, hogy ma már Tóalmást leginkább a kolbászról ismerik. - Ha kolbász, akkor hús, szalonna, paprika, fokhagyma, ezek az összetevők. Nem egy ördögi történet. Persze ott vannak az arányok. - Friss hús, sertéshús, de készítünk szürkemarhából vagy szarvasból is, tehát friss húsok érkeznek be, mi állítjuk össze a húsnak és a szalonnának az arányát, lesózzuk, összekockázzuk, előkészítjük töltésre, és innentől fogva már a technológia az egyforma mindegyiknél. - A húsüzemtől néhány száz méterre egy különleges tóalmási cukrászda a következő állomás. Itt most nem elsősorban a hűtőpultba nézünk, hanem a falra. A termék itt is kézműves, csak nem ehető. Volt, amikor a Goblein vagy Gobelin a háziipari szövetkezet egyik sikertermékének számított. - Amikor az üzletet megnyitottuk, arra gondoltunk, hogy legyen valami plusz dolog, legyen egy pici rálátásuk, hogy itt milyen hagyományok voltak Tóalmáson. Itt nagyon nagy hagyománya van a gobelin varrásnak. Több évtizeden keresztül működött itt egy háziipari szövetkezet, ahová az asszonyok folyamatosan varrtak, sokszor a munkahelyük mellett a szabadidejüket áldozva, ez egy pénzkeresési lehetőség volt. Szépen, pontosan, kivarrva, tisztán kellett visszavinni, mert jöttek érte Pestről, a központból és vitték a kivarrt munkákat, munkázást úgy is hívták a tóalmásiak, hogy munkáztak. Például az én anyukám is hamar délutánonként, ha ráér, akkor azt mondja mindig, hogy most már egy kicsit munkázok. - Az első gobelineket az angolkisasszonyok hozták magukkal Tóalmásra Kókáról. Utóbbi községről úgy tartják, hogy a Gobelin fővárosa. Sokan voltak, akik 16-17 évesen elkezdték, és egész életükben a gobelint varrták egy munkahelyen. - Szinte minden családban, ahol gyerekek voltak, az asszonyok gobelineztek, állatokat ellátták, a háztartást ellátták, földeken dolgoztak, és akkor éjszaka esténként összegyűltek egy háznál, petróleumlámpánál varrtak nagyon sokáig. - A kókaiak szerint van remény arra, hogy a Gobelin fennmarad, ugyanis a helyi általános iskola 5-6. osztályában technika órán még tanítják ezt a különleges technikát.

A Tápió mentén a Hajta patak két ágának a közelében járunk, Kókán. Ez az a hely, ahol addig jár a korsó a kútra, amíg nem iszik belőle Kossuth Lajos, Görgey Artúr, mert ha ez megtörténik, akkor bizony a kerámia a falumúzeumban a legféltettebb kincsek közé kerül, a kókai Kossuth-korsó története a dicsőséges tavaszi hadjárathoz köthető, no meg a Kápolna-dombhoz, ahonnan Kossuth az elvonuló hadat nézte, és persze a Berek-kúthoz, amelynek vízéből jóízűt kortyolt.