Feliratozva a Teletext 111. oldalán. Magyarországról határon innen és túl. Sok olyan helyszínnel, ami az útikönyvekből sem marad ki, de számos olyan információval, ami lehet, hogy igen. Mesélő városok, mesélő képek - helyenként onnan, ahol csak a madár jár. A sorozat szerkezete, tematikája mint egy modern, informatív útikalauzé. Infografikák közbeiktatásával úgy mutatunk be helyeket, programokat, szabadidős aktivitásokat, hogy mindenki megtalálhassa a neki legmegfelelőbbet. Turisztikai magazin.

- A teljes leirat forrása a teletext. A műsorszolgáltatói információk forrása a teletext.

Elsőre azt gondolhatnánk, nincs is beszédesebb városnév, mint Tamásié. Pedig máig nem tisztázott, hogy a dunántúli városka a terület egykori Tamás nevű birtokosa, vagy egy régi templomának védőszentje, Szent Tamás nevét viseli-e. Azt viszont biztosan tudjuk, hogy Tamási legmagasabb pontján a várhegyen valaha vár állott, még ha kőhalomnyi nyoma sincs már. - Ez a helyszín volt valaha a Tamási vár, itt épült a tatárjárás után. 1315-ben említik először írások, és tulajdonképpen a török időkben nem volt igazából stratégiailag olyan fontos. Túlzás lenne azt állítani, hogy ez volt a Dél-Dunántúlnak a végvára, de közel volt Ozora, Simontornya, tulajdonképpen egy ilyen elővár volt. - A török defterek csak kis létszámú helyőrséget tartottak nyilván Tamási várában, így nem is meglepő, hogy a felszabadító harcok során gyorsan magyar kézre került. Némi logisztikai szerepe talán még lehetett a Rákóczi-szabadságharc során, de utána már jelentőségét vesztette. Sem fenntartani, sem újjáépíteni nem volt értelme, így az akkori tulajdonos Esterházy család úgy döntött, inkább elbontatja. Köveiből alig egy kőhajításnyira egy szomszédos dombocska tetején vadászkastélyt építettek fel. A kastély ma is áll, épp a Várhegyre vezető túraútvonal mellett, merthogy a hegy vár nélkül is megmaradt látványosságnak, csak tetején ma kilátót találunk. - Ez mindig is kedvelt kirándulóhelye volt itt a helyieknek, környékbelieknek. Egy túraútvonal vezet ide fel a kilátóba. Az útvonal mellett különböző tájékoztató táblák, információs táblák, kirakók, sok helyen lehet pihenni, körülnézni, meg is kell állni, hiszen olyan gyönyörű a környék, hogy ezt nem teljesítménytúraként kell kezelni. Kellemes kirándulást, egy kellemes időtöltést biztosít mindazok számára, akik megmásszák ezt a kis dombot, bár mi hegynek nevezzük, de földrajzilag ez egy domb. - A kilátótól levezető út mentén érdemes megpihenni a bájos Rozália kápolnánál, ami Tamási legrégebbi műemléke. Az egykori Esterházy birtokon komoly kultusz övezte Palermói Szent Rozáliát, a pestistől és más fertőző betegségektől védő szentet. A korábbi nagyközség és a környék múltjáról mesél az a helytörténeti kiállítás, ahol a Kapos-Koppány menti kistáj falvainak néprajzi, gazdasági, háztartási eszközeit és viseletét gyűjtötték össze. Itt megnézhetjük egy helyi hagyatékból származó asztalos és egy kovácsműhely szinte teljes eredeti felszerelését is. A gyűjtemény egyik legérdekesebb darabja a tamási takácsok céhkorsója 1819-ből. - Ekkor adták be a tamási takácsok a céhalapítási kérelmet a megyegyűléshez, amely el is fogadta. Érdekesség, hogy az 1930-as évekre 30 takács is működött Tamásiban, és számuk együttvéve meghaladta az összes többi mesteremberét. Ez a céhkorsó a fazekasmesterek legértékesebb munkái közé tartozott, még láthatjuk rajta az akkori neveket, a céhmester nevét és a céh tagjainak a nevét. A takácsok szőtték a vásznakat, kelméket, hogy a dolgos háziasszonyok azokból ruhákat, ágyneműket, terítőket varhassanak, hímezhessenek. Általában ők készítették saját kezűleg azt a ruhadarabot, a pontosság kedvéért kiegészítőt is, amit az ország más részein talán nem is igazán ismernek, errefelé viszont igazán elterjedt volt. Ez a pille. - A pille egy kontyra helyezett fejdísz, amelyet a katolikus menyecskék hordtak, mégpedig az első gyermek megszületéséig. Kartonpapírból készült, két részből áll, egy dobozkából és egy úgynevezett szárnyrészből. Ez a névadója a lepkeszárnyhoz hasonlóan. Ezt a kartont különféle textilekkel vonták be, selyemmel, brokáttal, bársonnyal, vagy éppen kasmírral, és díszítették flitterekkel, különféle hímzésekkel. - Minden falunak megvolt a sajátos pille formája, színe, díszítése, így a vásárban nem csak azt tudták egy-egy nőről ránézésre megállapítani a legények, hogy a menyecske már elkelt, de azt is, hogy a Kaposmente éppen melyik falvából érkezett. Elsőre kissé meglepő lehet, hogy a helytörténeti gyűjtemény épülete a Kultúrák háza szinte eldugottan a járásbíróság hátsó udvarában bújik meg. Egyből érthetővé válik azonban a pozíciója, amint megtudjuk, hogy a ház eredetileg börtönnek épült. A város vezetése később döntött az újrahasznosítás mellett, amikor is kulturális célokra alakították át, kimondottan a helytörténeti gyűjtemény és egy képzőművészeti galéria számára. Ekkor ugyanis már egy ideje helyet keresett magának Tamásiban egy igen érdekes gyűjtemény. Könnyű László Tamásiban született, alapiskoláit is itt végezte, aztán Budapestre, majd az Egyesült Államokba került. - Nyugodtan mondhatjuk azt, hogy szinte gyűjtötte azokat a végzettségeket, és főleg elsősorban persze azt a tudást, amivel ő felvértezte magát, hiszen amit még hazánkban végzett, az a tanítóképző volt, a tanárképző, ének-zene tanár volt, aztán már Amerikában, St. Louisban, mint légi térképész is végzett, aztán Kansas államban doktori tanulmányokat is folytatott. - Könnyű László aztán végleg Amerikában telepedett le, ahol íróként, költőként és lapszerkesztőként élte életét. Az 1960-as években kezdte vásárolgatni képzőművészeti gyűjteménye első darabjait. Mivel érzelmileg erősen kötődött szülővárosához, már akkor az volt a terve, hogy a művek egy részét majd Tamásinak adományozza, hogy ott jöjjön létre egy világviszonylatban is értelmezhető galéria. - Amikor kiválasztotta azokat az alkotásokat, amiket a szülővárosának adományozott, akkor fontos célja volt az is, hogy világszerte ismert művészek alkotásai is megjelenjenek olyan magyar kiváló festőművészek képei is, amelyek meg még nagyobb érzelmi töltettel bírhatnak éppen az itt élők számára. - Így került a falakra Székely Bertalan, Dürer, Renoir, Salvador Dalí, Victor Vasarely és még jó néhány nagy név. Könnyű László nem csak újabb és újabb darabokat küldött az 1970-es évek közepétől kezdve, de folyamatosan tartotta a kapcsolatot az itthoniakkal, többször is hazalátogatott. A kiállítás alakulását a festmények sorsát nyomon követte a távolból is, halála után a család adományaként is kerültek ide képek a gyűjteményéből. A galéria másik részében a fotóművészettől a grafikákon át a népi iparművészetig láthatók időszaki kiállítások. A város határában Gulyás Imre jókora levendula ültetvényei terpeszkednek, aki ezzel kicsit a környék illat vagy inkább illatanyag hagyományait igyekszik követni. - Tihanyban volt több mint 100 évvel ezelőtt az első levendula, a töveknek a behozatala és ott a termesztése egy speciális mikroklímában. Tőlünk nem olyan messze, 20 kilométerre Daránypusztán. Ez tovább élt a '70-es években, a Gyógynövénykutató Intézet akkor állami szinten az itteni állami gazdaságokkal karöltve csinált egy illóolaj-lepárló üzemet, ami egyébként Európán már akkor Európában híres volt és nagyon jó minőségű levendulaolajat, meg egyéb más illóolajokat állítottak elő. - Míg akkoriban Darány pusztán ezer hektárnyi gyógynövényből legalább 250 levendula volt, ma a pár 10 hektár is szép területnek számít Tamási mellett ez az ország legnagyobb levendulaültetvénye. Szépsége ellenére a levendula megosztó növény, sokan nem szeretik erős illatát, és úgy gondolják, csak molyűzésre való. Pedig ősidők óta használják a népi orvoslásban, sebek fertőtlenítésére és kisebb sebek gyógyítására alkalmas, alvászavarok, stresszhelyzetek esetében pedig kifejezetten nyugtató, jótékony hatású. Nem meglepő, hogy ma, ahogy hazánk éghajlata tolódik a mediterrán felé, egyre több termelő lát benne fantáziát. - A levendula egy régre visszanyúló történet, ezt még az egyetemen beszélgettük itt a cimborákkal, és nekem akkor már szöget ütött a fejemben az, hogy levendula, meg egyáltalán a gyógynövény. Aztán ez ilyen szerelem maradt így a gondolatban, és egyszer valahogy jött egy lehetőség tíz évvel ezelőtt, fölkerestek, hogy csináljunk levendulaültetvényt vetőmag-előállítás céllal. Mi meg belevágtunk. Tehát ez a szerelem, ez így megszületett. - A tamási levendulából illóolaj, levendulavíz, szappan, kozmetikai krémek, a kiszáradt őrleményéből pedig még méhészeti füstölő pellet is készül. Úgy tartják, egy épület funkcióját nem az szabja meg, hogy mi célból építették, hanem hogy mi történik a falai között. Igaz ez a mondás a Tamási központjában lakó Árnyas utcasorba simuló evangélikus templomra is. - Az épületet tulajdonképpen eredetileg fogadónak építették, és az 1830-ban ide betelepült 23 család, akik Sárszentlőrincről érkeztek, tulajdonképpen ők alapították meg az itteni evangélikus gyülekezetet. - Így lett a kocsmából templom, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy akkoriban a fogadók jóval többek voltak egy-egy mai kocsmánál. Nem csak az italozós ellazulást szolgálták, de kicsit a helyi társadalmi élet és információcsere központjai is voltak, akárcsak egy templom. Az evangélikusok persze átalakították, sőt később tornyot is építettek hozzá, került az egykori fogadóterébe szószék, oltár és az istentiszteleti énekek kísérésére egy orgona is, nem is akármilyen orgona, ez jelenleg a Dél-Dunántúl legrégebbi orgonája. - A hangszer alapján ez az 1750-es, 60-as évekből való lehet, de miután ez a típus már akkor is régies volt, elképzelhető, hogy még régebbi. A legrégibb adatunk az, hogy 1783-ban az akkori kaposvári plébános Szigetváron vásárolta meg ezt egy templomból használtan a kaposfüredi civiliális temploma számára. Hogy meddig volt Kaposfüreden, legkésőbb 1912-ben kerülhetett el onnan, mert a mai orgonájuk akkor épült. - Pontos adatunk nincs arról, hogy ki és mikor gyárthatta a lassan 300 éves, de ma is kiválóan működő hangszert. Korát a kutatók a műszaki megoldásai és a hangzásképe alapján határozzák meg, márpedig a hangzásképe egyértelműen a barokk korba repít. Az ökoturisztika modern találmány, de a Tamási Ökoturisztikai Látogatóközpont a múltba is visszarepít. Nem csak az egykori Tamási vár rekonstruált makettja vagy a környékbeli történelmi látnivalók leírásai miatt. Ezeknél talán sokkal meghatározóbb volt a város történetére nézve az az erdőművelési és vadászati kultúra, amit az Esterházyak teremtettek itt meg, és amiről igen képletes leírásokat olvashatunk a közeli Fürged faluban született Vas Gereben tollából. - Ő volt az Esterházyak blog írója, ezt így a fiataloknak szoktam mondani, mert ők ezt így jól el tudják képzelni, ugyanis ő az Esterházyak mellé szegődött, és nagyon jó természetrajzi leírásai is vannak, de például az ilyen vadászatokat, amit ezen a litográfián is látunk, nagyon jól megörökítette. - Akár órákon át lehet nézegetni a falra kifeszített litográfia jeleneteit, mindig felfedezhetünk rajta valami újabb apró részletet, érdekességet. Az ábrázolt vadászat ugyan nem itt Tamásiban, hanem egy szomszédos Esterházy birtokon zajlott, mégis el lehet képzelni, milyen hangulata lehetett egy ilyen több napos eseménynek. Esterházy Miklós nem véletlenül kapta neve elé a fényes jelzőt, hiszen messze földön híres volt fényűző életmódjáról. Évente egyszeri nagy vadászata alkalmából több ezer embert is vendégül látott a Tamási környéki erdőségekben. - Abban az időben mindent vittek a vadászatra, nagy társszekerekkel kipakolták a vadászati kellékeket is, a fegyvereket, előkelő, illusztris vendégeik voltak Esterházy Miklósnak, és nagyon sokszor egy-egy ilyen vadászaton, vagy az azt követő vacsoránál, vagy a teríték mellett történtek olyan megbeszélések, amik akár az ország, vagy akár a mi területünk sorsában ide-oda döntöttek. - A látogatóközpont tájba simuló épületének kiállítása és eszközei egyszerre igyekeznek átadni a múlt hangulatát és a jelen tudnivalóit. Így a vitrinekben látható vadászfegyverek, kellékek és emlékek mellett touchpadeket is nyomkodhatunk, játékos, kvízes formában szerezhetünk ismereteket, de archív cikkeket is olvashatunk Tamásiról egészen az 1870-es évekig visszamenően. Sőt, akár egy szelfit is készíthetünk az itteni erdők ikonikus nagyvadával, a dámszarvassal. Az Ökoturisztikai Látogatóközpont érdekességei marasztalnak ugyan, de egyben arra is csábítanak, hogy szorosabbra húzzuk bakancsunk fűzőjét, és nekivágjunk a szomszédos parkerdőnek és a vadasparknak. Nagyjából az épület parkolójának szegélyénél kezdődik a kiterjedt erdőség, ami főleg dámszarvas állományáról világhírű. A dámszarvast ugyan ránézésre is könnyű megkülönböztetni a gímszarvastól, a köztudatban használatos szarvas szavunkról mégis szinte mindenkinek a hazai erdők koronás királya, a gímszarvas ugrik be elsőre. - Hogyha elképzeljük magunk elé a gímszarvast, akkor ettől egy valamivel testfelépítésben kisebb, gyengébb vadat, úgymond az erdők, hazai erdők hercegét láthatjuk. Ő a dámszarvas, és a vörösbarna csuháján gyakorlatilag szabálytalan fehér pöttyök, vagy éppen nagyon sötétbarna egyöntetű szőrzet, mondhatni fekete színváltozat, vagy egy teljesen fehér szőrzet jellemzi őt, a bikák viselnek csak agancsot. Lehet látni, hogy a középág fölött egy jellemzően elvastagodó, úgynevezett lapátot alkot. - A Tolnai-hegyhát északi határán elterülő erdőség jó része dám rezervátum. Itt, a Miklósvári Vadasparkban csak pár percnyire a városközponttól, kényelmesen megfigyelhetjük akár leskunyhóból is a dámszarvasokat, gímszarvasokat, muflonokat, vaddisznókat. A vadrezervátumon belül, például az óbiródi tavak szomszédságában pedig egy vadászház és néhány horgászkunyhó biztosít zavartalan nyugalmat az erre vágyóknak, merthogy a horgászturizmus egyre népszerűbb, főleg az ilyen varázslatos szépségű helyeken. - Alapvetően egy löszháton vagyunk, amely az erdő és a sztyepp klíma közötti határtermő helyeket tud felsorakoztatni. Úgyhogy erdőállományainkban főként cseresekkel találkozhatunk, illetve dominál nálunk az ezüsthárs is, amely összefüggő zárt hársasokat is alkothat. Rétek, legelők szabdalják ezeket a területeket, a völgyekben tavakat találhatunk, felduzzasztott víztározókat, és mindezt egy mezőgazdasági intenzíven kezelt nagy terület veszi körül. - A város másik oldalán, szintén szántóföldektől körülvéve egészen Regöly falu határáig nyúlva terül el egy összetett mesterséges tórendszer, a Pacsmagi-tavak. Itt jogosan merül fel a hivatásos természetvédők által is egyre gyakrabban feszegetett kérdés, meddig számít mesterségesnek egy mesterségesen kialakított élőhely. Lassan egy évszázad telt el azóta, hogy itt, a Koppány folyó felduzzasztásával létrehozták a pacsmagi tavakat. - Mostanra a növényvilág nagyon belakta a területet, és ezt követte rögtön a madárvilág. És itt ez a lényeg, hogy viszonylag kis terület, 500 hektár a védett terület, de körülbelül 128 vagy 129 fajnál tartunk, amit sikerült rögzíteni, hogy itt költ. - Molnár Zoltán tanár úr több mint 40 éve tölti itt mindennapjait. Pontosan emlékszik, hogy 1981. augusztus 15-én került Tamásiba, hamarosan el is kezdett itt madárismereti táborokat szervezni, majd erdei iskolát alapított és jórészt az is neki köszönhető, hogy a terület ma már fokozottan védett madárrezervátum. Gyakran kérdezik, mi a kedvenc madara, de nincs. Ő mindegyiket egyformán szereti, kedvenc története viszont annál több akad. - Kenyában voltam egy gyűrűző táborban egy hónapig. Grimm Beckhurst nevét megemlíteném, egy angol úriember, aki szervezte a tábort. A következő évben, december 11-én ebben biztos vagyok. Itt gyűrűztem lent a Koppány-parton, fölhívtak a központból, hogy fogtak egy énekes nála poszátát. Green Backhurst fogta meg, akivel együtt dolgoztam egy évvel azelőtt. - Nagyon sokfajta madár költ, telel és vonul át erre, a hazai madárfajok közel 90 százaléka, majd 300 faj megfigyelhető évről évre. És végül visszatérve a természetes, mesterséges dilemmára, Molnár tanár úr úgy tapasztalja, hogy bizony a mesterségesen szabályozott állandó vízszint igencsak jótékony hatással van a pacsmagi madárkák költési sikerességére.