Magyarországról határon innen és túl. Sok olyan helyszínnel, ami az útikönyvekből sem marad ki, de számos olyan információval, ami lehet, hogy igen. Mesélő városok, mesélő képek - helyenként onnan, ahol csak a madár jár. A sorozat szerkezete, tematikája mint egy modern, informatív útikalauzé.

A műsorszolgáltatói információk és a teljes leirat forrása a teletext.

- Pest megye gazdag és színes vidék: délről az Alföld, északról a Dunakanyar, keletről a Gödöllői-dombság, nyugatról a Vértes és a Budai hegység fogják közre. A főváros kulturálisan és turisztikailag is vonzó, mégis egyre többen döntenek úgy, hogy kiköltöznek az agglomerációba - sokan egészen új életet kezdenek, maguk mögött hagyva régi hivatásukat is. Vonzza őket az egészségesebb életmód, a béke, a vidék hangulata és az, hogy saját maguknak termeljenek meg mindent, amire szükségük van, és amiben másoknak is öröme lehet. Érdemes megismernünk őket, és akár a kistermelők nyomában felfedezni az országot. Pető Áron közösségi biogazdaként aposztrofálja magát, hisz az összefogásban, és létrehozott egy különleges zöldségközösséget is, ami azt jelenti, hogy a fenntartható alapanyagokra éhes tagok viselik a gazdaság kockázatait, cserébe osztoznak a termésen. A közösség a járvány idején is jól működött. - Az természetes volt, hogyha bárkinek bármilyen érintettsége van a betegséggel, az azonnal telefonált, hogy nem jön valaki, vigye el neki. Volt olyan család, akinek három hétig házhoz hordtam a zöldséget. Amúgy nem házhozszállító vagyok, de tudtam, hogy fertőzött van a családban, én elvittem, ajtójuk elé letettem, gyakorlatilag ezért is közösség ez. és egymást szeretnék az emberek ezzel segíteni. - Áron 2005 óta él-hal a biogazdaságért, a Szentendrei-sziget gyöngyszemének határában, Szigetmonostor Dunához közeli részén gazdálkodik. - Ugyan nem vagyok szigetmonostori lakos jelenleg, de Szigetmonostor az otthonommá vált (...), kb húsz éve megismertem, és egyre közelebb került hozzám, olyannyira hogy most már gyakorlatilag több időt töltök itt mint otthon, amúgy az otthon sincs messze, mert itt van Leányfalun, tehát végülis egy Duna választ el minket egymástól. - Áron az egyetemen döntötte el, hogy szakít a hagyományos gazdálkodási formákkal és a vegyszeres permetezés helyett inkább bio módon fog gazdálkodni. Földjei éppen Budapest északi ivóvízbázisa felett terülnek el. - A szigetnek ami a talaját kialakította, az gyakorlatilag a Duna volt, jó pár száz évvel ezelőtt, amikor ez az egész egy nagy ártér volt és itt öntéstalajok alakultak ezáltal ki. Ahol most is vagyunk, ez a terület, gyakorlatilag egy méteres humuszos réteg van. Pont azért, mert itt sokszor régen árterület volt, és ezt betrágyázta a Duna sok száz év alatt. Gyakorlatilag azért lett ez a gazdaság itt, mert hogy ez egy ilyen védett terület, valamennyire a különböző hatásoktól, mégis közel van a városokhoz meg Budapesthez. Egészen közel vagyunk egy vízművédő területhez, ami egy biogazdaság életében nagyon fontos, mert onnan biztos, hogy nem érnek olyan behatások, amelyek egy ilyen gazdaság életében fenyegetőek lehetnek. - Nagykátán szorgos a gazda. Bőséges, vegyszermentes, változatos és egészséges minden, amit Gulyás Gergő feleségével, Melindával termeszt. Hetedik éve már, hogy ideköltöztek: itt közel s távol se szomszéd, se a város zaja nem zavarja őket. Megismerkedésük története legalább annyira izgalmas, mint városiként rácsodálkozni a természet szépségeire egy alföldi gazdaságban. - Igazából egy budapesti szórakozóhelyen találkoztunk először. A legelső pillanat az volt, hogy a lépcsőnél állt Melinda egy elég lenge ruhában, februárban. Én meg akkor ugye kabátban voltam és akkor a kabátomat kínáltam fel neki, hogy ne fázzon és akkor mire a lépcső tetejére értünk addig kiderült, hogy kertész-kertész, mindketten azok vagyunk, és onnantól már nem volt visszaút. - Jó ideje már, hogy a családi receptúrák közkinccsé lettek: Melinda otthonról hozott erdélyi ízeiből, na és a friss zöldségekből a Pest megyei termelői piacokra is bőségesen jut. Akad náluk mindenből, amit az évszak és a természet kínál. Padlizsánkrém, zakuszka, savanyúságok, saláta, spenót... - Melindának a végzettsége az ugye gyógy- és fűszernövény szakon végzett egyetemet, igazából neki is van egy hozott tudása amit a nagyszülőktől hozott, nekem is van amit hoztam a nagyszülőktől, illetve amit a föld szeretete és minden ami ehhez kapcsolódó, azt hoztam magammal én is. Azért hetedik éve vagyunk, úgyhogy most már azt mondjuk, hogy az itteni megszerzett tapasztalat is elég sokat számít, hogy amit csinálunk, azt jól csináljuk. - Számukra a legfontosabb, hogy ne zsákmányolják ki a természetet, és vegyszerek nélkül óvják a növényeket. Hogy ne csak együtt éljenek a környezettel, de együtt is működjenek vele, elfogadják a szeszélyeit és értékeljék annak szezonális ajándékait. A festőien szép és nyugodt Szentendrei-sziget első települése Tahitótfalu. Határozottan osztja meg, választja ketté a Duna Tótfalura és Tahira a községet. Utóbbi határában, szántóföldek és búzamezők mentén, tizenegy éve tart kecskéket a Mocskonyi család. Néhány gödölyével és egy bakkal kezdték a gazdálkodást, ma már 160 alpesi fajta várja tőlük a reggelit, a fejést és a törődést. A gazdálkodásból az egész család kiveszi a részét. Rea a sajtok mestere, Matyi a kecskék szaporításáért és gondozásáért felel, négy gyermekük pedig lelkesen segít. - Mindennek megvan a kötöttsége. Nyilván nekünk fel kell kelni vasárnap is reggel korán, húsvétkor és karácsonykor is, de szerintem aki állatokkal foglalkozik vagy szereti és akkor csinálja, vagy ha nem, akkor abbahagyja egy idő után, de ez hozzátartozik ahhoz a létformához. Nálunk ebbe nőttek, nőnek bele a gyerekek. - Talán a legkisebb, a Mia aki a legjobban kötődik az állatokhoz úgy ösztönösen, ő már kiskorában este tízkor képes volt hátra jönni a Matyival megnézni az állatokat, mert szereti őket és szívesen hátrajön. - A Mocskonyi házaspár életének már megismerkedésük előtt is meghatározó helyszíne volt a Szentendrei-sziget. Mátyás gyerekként itt töltötte a nyarait, Rea pedig Szentendrén látta meg a napvilágot. Az állattartás Matyi álma volt, de felesége is kiteljesedett benne. - Számomra azt jelenti, hogy csinálunk valamit amibe beleadunk apait-anyait, szóval nem sajnáljuk magunktól az energiát és a fáradtságot. - Nekünk az alpesi kecske nagyon megtetszett már az elején is. Nem is lett volna rá keretünk, de talán igény sem, hogy fajtatisztával induljunk. Hogy amiért mégis a fajtaváltás mellett döntöttünk és törzskönyves alpesit szeretnénk a továbbiakban, hogy a tisztavérű állatoknak a genetikai értéke nagyobb, egy több száz éves tradíció áll mögötte, így termékenyebben lehet dolgozni. - Tíz éve már, hogy elkészült a Mocskonyi család első sajtja. És bár azóta is a lágy, friss fajtákra esküsznek, érlelnek már kecske- parmezánt is. Tudatosan választottak tejelő kecskéket és addig kísérleteztek a sajtokkal, addig lesték az idősebb sajtkészítő mesterek fortélyait, míg legalább olyan finom nem lett a sajátjuk is. - A Szentendrei-szigeten nem ők az egyetlenek, akik sajtban utaznak, igaz Németh Tamara - akit a szerelem Zuglóból egészen Szigetmonostorig csalogatott - a tehéntejre esküszik. Ebben az öreg vályogházban készülnek a sajtok, itt ugyanis a páratartalom magasabb az átlagnál, ami jót tesz a provolonénak és az érlelt trappistáknak is. De a család Bogyónak, Felhőnek és Bambinak köszönhet a legtöbbet. - Hát a Bogyó nagyon kedves anyáskodó, ő az akivel egyébként bármilyen borjút ide lehet hozni, tehát a bikák úgy jöttek, hogy ők máshonnan jöttek, hogy tudjunk utána velük pároztatni, de a Bogyó mindenkit elfogad, mindenkit nyalogat rögtön, ő nagyon kedves. A Felhő bár kézzel nevelt volt, őt nem nagyon lehet simogatni. A bika meg bika, az borzasztó. Ő a Bambi, de ő borzasztó rossz. - A sajtok mellé jó kolbász dukál! Úgy hírlik, Érden párját ritkítja a mangalica és a szarvas kolbász! Ebben a családi manufaktúrában akad csípős, füstölt, finoman fűszerezett és paprikás is. Mert hát úgy a sonka, mint a kolbász, minden családban más recept és fűszerezés szerint készül. Donkó Ádám ragaszkodik ahhoz, hogy szabadtartású legyen a mangalica és a bivaly, és hazai erdőkben elejtett a hozzá kerülő szarvas. Ádám az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet munkatársa, amikor éppen nem kutat, hentesnek áll. - Egy gazda típusú embernek tartom magam, tehát nem gondolom, hogy ez fekete vagy fehér. Jelenleg is a természet, a szőlőművelés és a tudományos tevékenység is bár nem főállásban, de részét képezi a tevékenységeimnek, lévén szakértőként továbbra is dolgozom a kutatóintézetben, de a manuális értékteremtés és a kétkezi munkavégzés, a kétkezi alkotás jobban fekszik számomra, mint sok esetben a számítógép előtt való cikkírás. Ez a kettő úgy gondolom, hogy jól kiegészíti egymást, nyilván most az elmúlt évek során a főbb hangsúlyt a húskészítmények gyártása vette át. - Úgy tartják, hogy a húskészítmények épp úgy, mint a házi sajtok, a hagyományos kovásszal készült kenyérrel a legfinomabbak. Magyarországon a kenyér szavunk a XVII. században még az erjesztett fajtákat jelölte, de a XVIII. századra fogalommá vált az alföldi búzakenyér. Legalapvetőbb élelmiszerünk napjainkban reneszánszát éli, divat lett hagyományos kovásszal készült fajtákat fogyasztani és minőségi alapanyagokból dolgozni. Takács Zoltán ennek a budai pékségnek a lelke és egyik motorja. Hóbortos, megszállott és kísérletező, ha kenyérről vagy péksüteményről van szó. Kollégája és üzlettársa, Péter inspirálja és bátorítja a legtöbbször, hogy merjen új ízeket, receptúrákat kipróbálni, még akár áfonyás vagy hagymás kenyeret is sütni. - Nekem a nagymamám is pék volt, tehát nekem onnan illetve az általános iskola mellett volt egy pék, minta pékbolt, ahol én ezt az úgynevezett szénhidrátot magamba szívtam, és azóta is. Tehát ahogy elvégeztem az iskolát én pékségben dolgozom azóta is, voltak az életemnek olyan részei, amikor azt mondtam, hogy elég és akkor nem, tehát hogy én nem vagyok hajlandó ebben a szakmában tovább dolgozni, de hál' istennek mindig jöttek olyan alternatívák és lehetőségek, hogy meg tudtam, meg tudtunk újulni és voltaképpen mindig egy új erőt kaptam és ebből merítkezünk. - Természetes eljárással, adalékanyag-mentesen, hazai malmokkal és megváltozott munkaképességű kollégákkal együttműködve születnek itt a cipók 2018 óta. Váltott műszakokban összesen huszonöt megváltozott munkaképességű dolgozót alkalmaznak Zoltánék két budai pékségében. - Elsősorban ha nagyon hiú akarnék lenni akkor azt mondanám, hogy nekem egy nagyon jó érzés, amikor olyan kollégákkal tudok együtt dolgozni, akik nem egy szalagmunka mellett, mondjuk nem golyóstollakat rakosgatnak össze, hanem olyan termékeket állítanak elő, amit mondjuk az ép pék kollégáknak is nagyon kevés százaléka tudja ezt a technológiát elsajátítani és voltaképpen én erre vagyok a legbüszkébb, hogy olyan kollégáim vannak, hogy van aki mondjuk a nulláról tanulta meg. - Simonyi Kristóf négy éve a maga ura, azóta alkot saját pékműhelyében Óbudán. Egy brazíliai utazása alkalmával egy másik utazó tanított meg neki egy egyszerűbb kenyér receptet, amit olyannyira elsajátított, hogy később már ő maga sütötte dél-amerikai szállásadóinak hálából a kenyeret, hogy a kalandos hegyi túrák során is legyen miből erőt meríteniük. - Egészen más irányba haladt az életem és egyszer csak Brazíliában éltem és felkapott egy forgószél, és egy hónap múlva Budapesten találtam magam egy pékség alkalmazottjaként. Nem tudom igazán megmagyarázni, de beleragadtam szó szerint a tésztába, tehát fokozatosan alakult ki bennem ez a hivatástudat, és azt hiszem mint tevékenység volt meg bennem nagyon, tehát számomra az hogy a pék munkát végzem, sütöm a kenyereket az egy olyan dolog, ami újra és újra feltölt és értelmet ad a napjaimnak. - Hajdan épp ilyen fontott kosarakban, "kópicokban" tartották a gabonákat a gazdák. Olyan, mintha ezt a szellemiséget vinné tovább és gondolná újra Kristóf is. Minden kenyere tésztáját igyekszik egy természetes érésen végigkísérni, ezért kizárólag kovásszal érlel. Liszten, són és vízen kívül mást nem is használ. - Én nagyon nagy hangsúlyt fektetek arra, hogy milyen alapanyagokat használunk a pékségben. Három gazdával dolgozom együtt, akik Magyarországon a saját földjükön gazdálkodnak, és ők maguk le is őrlik a lisztet, és tőlük kapom az alapanyagaim nagy részét. Dolgozom egy henegermalommal is és ezekből a gazdasági, helyi lisztekből próbálom kihozni, illetve készítem belőle a szerintem legjobb módon a kenyereket, amit utána kiviszünk ugye a piacra és eladunk vásárlóknak. Ez a fajta közelség, közvetlenség és bizalom ami ezen a láncon jelen van nekem tulajdonképpen a kézművesség legfontosabb eleme. - A járvány első hullámának idején pár óra leforgása alatt álltak át a házhozszállításra, de náluk szóba sem jöhetett a home office: minden nap sütöttek, és végtelenül hálásak a törzsvásárlói körüknek, akik ebben az időszakban is életben tartották a kis pékséget. A ráckevei Duna-parton magabiztosan uralkodik a természet csendje. Gyermekkora óta ide járt nyaralni a családjával Nagy Zsófia, aki ma már itt gondoskodik fűszereinek nagy részéről is. Szerelmese a pestóknak, a zöldségkrémeknek, és a fűszerkeverékeknek, pedig sokáig úgy tűnt, fogtechnikus lesz, vagy zoológus, később inkább grafikusnak állt volna, végül pedig egy rosszul kitöltött felvételi lapnak, egy sorsszerű véletlennek köszönhetően megérkezett. - Rossz szakot jelöltem be, de nem is vettem észre először, amikor megjött a Felvitől az sms, hogy üdvözöljük a kertészmérnök szakon, akkor így néztem, hogy hol? És aztán elkezdtem, belevágtam. Akkor még úgy volt, hogy mesterszakon tudok menni kertépítő mérnökire, de közben szakirányt kellett választanom és megtetszett a gyógynövény szakirány. - Mondhatni, Nagy Zsófiának vérében van a kertészkedés. Bár Budapesten született, zsigerileg vidéki lány: édesanyja a Kisalföldről, édesapja pedig egy Szarvas közeli kicsiny településről származik. - Gyerekkorom óta főzök, tehát az első étel, amit csináltam rakott krumpli volt olyan 7 évesen. Úgyhogy ilyen szempontból a gasztronómia közel áll hozzám, meg tapasztaltabb vagyok. Innen kezdődött a fűszerek iránti szeretet. Nagyon kötődöm hozzájuk, tényleg onnantól kezdve, hogy elvetem a magokat - babusgatom őket, amikor kikelnek a palánták, akkor el kell kezdeni őket aklimatizálni, ez azt jelenti, hogy amikor már egy párleveles állapotban vannak és már viszonylag jó az idő kint, el lehet kezdeni őket kiszoktatni, ez azt jelenti, hogy meg kell őket sétáltatni és akkor napi több órát kivinni a teraszra vagy a kertbe, de előtte már egyébként elkezdem őket simogatni, mert imitálni kell a szelet, és ez nem vicc. Tehát, hogy megerősődik tőle a száruk. - Évekkel ezelőtt, amikor Zuglóban egy balkonládában elkezdett fűszernövényeket termeszteni, még nem gondolta, hogy 2015-ben fiatal gazda-pályázaton nyer majd, arról pedig végképp csak álmodozott, hogy hamarosan megnyithatja családi üzemét is Ráckevén. Vidékre vágyott Budapest sűrűjéből Szabóné Lengyel Mónika is, aki Szigetmonostoron találta meg a boldogságot és levendula mezőjének tökéletes helyét. - Itt kimegyek hátrafelé és minden ami a természetben megtalálható, két percre van tőlünk úgyhogy engem ez vonzott. Amikor ideköltöztünk, egy baráti társaság fogadott engem. Művészekből, különböző emberekből állt és ők ezt így rám tapasztották, hogy folyamatosan megyünk növényeket gyűjtögetni, szappant főzünk, és valahogy így jött ez az egész, hogy én is ebbe belekerültem és akkor így csinálgattam a dolgokat és annyira belejöttem, hogy már piacra viszem a csipkelekváromat, a különböző szörpjeimet. - Az első méhcsalád nyolc éve költözött az erdélyi gyökerű Farkas családhoz Biatorbágyra, ahol férj és feleség, de olykor még gyermekük is besegít a méhészkedésbe. - Egy méhész élete: áprilistól júliusig nagyon sok elfoglaltáság van velük, tehát reggeltől estig dolgozni kell. Ma már 240-re szaporították fel közösen a méhállományt. Farkas László szerint az anyaméh nevelése az egyik legizgalmasabb feladat egy méhész számára. Ilyenkor az előző év legegészségesebb húsz családjából kiválasztja a legerősebb ötöt, majd rendszerint április elejével tenyészanyagot vesz a kiválasztottakból, hogy azok utódaiból fejlődhessenek ki a méh anyák. De itt nem csak szaporítás zajlik, készül mézédes mézbor és mézsör is. - Mi nem főzzük fel a mézet, mert minden jótékony hatását elvesztené, ezért kikísérleteztünk egy olyan erjesztésű technológiát, ahol nem kell felfőzni a mézet. Tehát, hogyha mézbort iszunk, akkor annyi mintha mézet ennénk. Nagyon egészséges, az istenek italának hívták a görögök a mézbort. A mézsört a vikingek csinálták, annyi különbséggel, hogy mi komlót is teszünk hozzá, ettől lesz igazán sör íze. A méz az immunrendszernek is jót tesz, nem véletlen, hogy a biatorbágyi méhészet forgalma jelentősen megnőtt az utóbbi időszakban.

- Pest megye gazdag és színes vidék: délről az Alföld, északról a Dunakanyar, keletről a Gödöllői-dombság, nyugatról a Vértes és a Budai hegység fogják közre. A főváros kulturálisan és turisztikailag is vonzó, mégis egyre többen döntenek úgy, hogy kiköltöznek az agglomerációba - sokan egészen új életet kezdenek, maguk mögött hagyva régi hivatásukat is. Vonzza őket az egészségesebb életmód, a béke, a vidék hangulata és az, hogy saját maguknak termeljenek meg mindent, amire szükségük van, és amiben másoknak is öröme lehet. Érdemes megismernünk őket, és akár a kistermelők nyomában felfedezni az országot. - Pető Áron közösségi biogazdaként aposztrofálja magát, hisz az összefogásban, és létrehozott egy különleges zöldségközösséget is, ami azt jelenti, hogy a fenntartható alapanyagokra éhes tagok viselik a gazdaság kockázatait, cserébe osztoznak a termésen. - A festőien szép és nyugodt Szentendrei-sziget első települése Tahitótfalu. Határozottan osztja meg, választja ketté a Duna Tótfalura és Tahira a községet. Utóbbi határában, szántóföldek és búzamezők mentén, tizenegy éve tart kecskéket a Mocskonyi család. A gazdálkodásból az egész család kiveszi a részét. Rea a sajtok mestere, Matyi a kecskék szaporításáért és gondozásáért felel, négy gyermekük pedig lelkesen segít. - A Szentendrei-szigeten nem ők az egyetlenek, akik sajtban utaznak, igaz Németh Tamara - akit a szerelem Zuglóból egészen Szigetmonostorig csalogatott - a tehéntejre esküszik. Ebben az öreg vályogházban készülnek a sajtok, itt ugyanis a páratartalom magasabb az átlagnál, ami jót tesz a provolonénak és az érlelt trappistáknak is. - A sajtok mellé jó kolbász dukál! Úgy hírlik, Érden párját ritkítja a mangalica és a szarvas kolbász! Ebben a családi manufaktúrában akad csípős, füstölt, finoman fűszerezett és paprikás is. - Magyarországon a kenyér szavunk a XVII. században még az erjesztett fajtákat jelölte, de a XVIII. századra fogalommá vált az alföldi búzakenyér. Legalapvetőbb élelmiszerünk napjainkban reneszánszát éli, divat lett hagyományos kovásszal készült fajtákat fogyasztani és minőségi alapanyagokból dolgozni. - A ráckevei Duna-parton magabiztosan uralkodik a természet csendje. Gyermekkora óta ide járt nyaralni a családjával Nagy Zsófia, aki ma már itt gondoskodik fűszereinek nagy részéről is. Szerelmese a pestóknak, a zöldségkrémeknek, és a fűszerkeverékeknek, - Vidékre vágyott Budapest sűrűjéből Szabóné Lengyel Mónika is, aki Szigetmonostoron találta meg a boldogságot és levendula mezőjének tökéletes helyét. - Az első méhcsalád nyolc éve költözött az erdélyi gyökerű Farkas családhoz Biatorbágyra, ahol férj és feleség, de olykor még gyermekük is besegít a méhészkedésbe.