Feliratozva a Teletext 111. oldalán. Magyarországról határon innen és túl. Sok olyan helyszínnel, ami az útikönyvekből sem marad ki, de számos olyan információval, ami lehet, hogy igen. Mesélő városok, mesélő képek - helyenként onnan, ahol csak a madár jár. A sorozat szerkezete, tematikája mint egy modern, informatív útikalauzé. Infografikák közbeiktatásával úgy mutatunk be helyeket, programokat, szabadidős aktivitásokat, hogy mindenki megtalálhassa a neki legmegfelelőbbet. Turisztikai magazin.

- A teljes leirat forrása a teletext.

Ozorai Pipó, úgy cseng ez a név, mintha egy kalandregény szereplőjére találta volna ki egy jó fantáziájú író. Pedig Ozora valós település Tolna megye északi peremén, ahol ma is délcegen áll Pipó vára, merthogy Pipó úr, eredeti nevén Filippo Scolari, nagyon is létezett. - Scolari Filippo egy itáliai származású nemes, aki egy elszegényedett nemesi családnak a sarja. Tanulási és tapasztalatszerzési okkal, és hát nyilván megélhetési okok miatt az édesanyja rábízza őt egy itáliai kereskedőre, akivel bejárja Nyugat-Európát. A fiatal Scolari így érkezik Budára, ahol megismerkedik az akkori esztergomi érsekkel, aki kiváló kapcsolatot ápol Zsigmond királlyal, és gyakorlatilag innentől kezdve szárnyakat kap a magyarországi karrierje, élete során eléri, hogy Magyarország első öt legbefolyásosabb embere között tartják őt számon. - Pipó, katonai pályája kezdetén még a simontornyai vár kapitányaként beleszeretett a szomszédos földesúr, Ozorai András leányába, Borbálába, akinek azonban nem volt fiútestvére, így Pipó a lánnyal együtt hozományként kapta örökül Ozorát. Házasságuk zálogául építették fel a várat, ami inkább díszes lakóvár lett, mintsem katonai erősség. Aztán Pipó halála után Borbála egyedül maradt a birtokkal, a vár pedig évszázadokra az Esterházy család birtokába került, majd a hosszú, jobbára dicső korszak véget ért, ahogy a II. világháborúban közeledett Ozorához az orosz front. Az Esterházyak vagyonukat hátrahagyva menekülni kényszerültek, és soha többé nem kaphatták vissza egykori birtokközpontjukat. - A második világháború után itt is azok a klasszikus történelmi folyamatok bonyolódnak, mint az összes ilyen nagy magyarországi műemlékben. A Rákosi-rendszer alatt beszolgáltató hely lett, aztán a TSZ használja különböző mezőgazdasági célokra, vegyszerraktár, terményraktár, ami természetesen jelentős károkat okozott az épületben. - A várból szinte csak az alapok és a főfalak maradtak épségben. A mai termek elhelyezését komoly fal és történelmi kutatások után a műemléki rekonstrukció során alakították ki. Így most hangulatos környezetben sétálgathatunk a vár körüli parkban, vagy épp az árnyas várudvarban. A kiállítótermekben felidézhetjük a Pipó korabeli lovagi kultúra atmoszféráját, és akár meg is szállhatunk az ódon falak között kialakított vendégszobákban. Míg Pipo Ozoráról, addig a szomszéd település Simontornya, Simonnak a tornyáról kapta nevét. Salamon fia, Simon itt építette fel a középkorban igen egyszerűnek számító várát, egy fallal körülvett vaskos lakótornyot. - Mocsaras, lápos terület volt a környék, a Siónak számtalan ága volt, és itt a mocsár közepén, szigeteken telepedtek meg az emberek. Már a vár építése előtti időben is volt egy Börd és egy Menyőd nevű kis falucska, kis szigetecske, Simon pedig erre a középső szigetre építtette a várat, később Simontornya ebből a három szigetből alakult ki egy településsé. A mocsaras vidéken megbújó várat Zsigmond királytól a Kanizsai család szerezte meg, tőlük aztán Ozorai Pipó, a korábbi várkapitány cserélte el egy másik birtokra, de két évvel később Pipo meghalt, így nagy terveit itt már nem tudta megvalósítani. - 1500 környékén Hunyadi Mátyás diplomatája, Gergelylaki Buzlay Mózes kapja meg a várat, és ő mint diplomata sokszor megfordult Itáliában, ahol a reneszánsz már kialakult, és ebből a nagyon egyszerű várból építtette meg a reneszánsz várkastélyt. - Ebből a korszakból számos emlék fennmaradt, mészkőfaragványok, fal és ablakdíszítések és reneszánsz kandalló is, amiből kevés eredeti található az országban, így a reneszánsz építészet kapcsán Simontornya a művészettörténeti tankönyvekbe is bekerült. A várkastély termeit ma történeti kiállítás és izgalmas éremleletek töltik ki. Két évvel ezelőtt egy közeli veteményeskertből került elő egy kis agyagkorsó, amelyben több mint 1600 ezüst és aranypénzérme rejtőzött. A kincseket valószínűleg a törökök elől menekülve áshatta el egy módosabb ember, aki akkor talán nem gondolta, hogy pár száz évvel később turisták veszik majd számba a vagyonát. Simontornya vára a török hódoltság viszonylag nyugalmas 150 éve után a kuruc-labanc csatározások kereszttüzébe került. A legenda szerint ez volt a kedvenc tartózkodási helye Vak Bottyán generálisnak, aki az 1700-as évek elején innen irányította a hosszú dunántúli hadjáratot. Ekkoriban építették át a reneszánsz várkastélyt erődítménnyé, ami utólag helyes döntésnek bizonyult, hiszen négy ostrom is érte falait a Rákóczi-szabadságharc szűk évtizede alatt. Abban az időben, amikor is a Strum Limburg család tulajdonában állt a vár. - Ők a hollandiai Limburgból származtak ide. Idegen ajkúak voltak, és azért az itt töltött száz év alatt beilleszkedtek a település életébe. Styrum Miksa volt az első birtokszerző. Ő még akkor a várban lakott, amikor Simontornyán tartózkodott. Nem sokat tartózkodott itt. Az ő unokája, II. Styrum Károly volt az, aki életvitelszerűen Simontornyán élt, és ő már nem a várban rendezkedett be, hanem ebben az épületben, ahol most állunk. - A kúriaszerű épületet, vagy ahogy a helyiek hívják, a Styrum nagyházat, a család Károly nevű sarja kezdte építeni barokk stílusban, boltozatos kapubejáróval, széles lépcsőházzal és folyosókkal, a földszinten és az emeleten is 6-6 dongaboltozatos teremmel. Styrumék nem folytak bele az országos politikába, inkább a gazdálkodásra fordították energiáikat. A földeket felvásárolva olyan virágzó birtokot hoztak létre a környéken, aminek javaiból a helyi ipar fejlesztésére is jutott. Ők költöztették Simontornyára a morvaországi tímármestert, Fried Salamont, akinek bőrös műhelyéből kinőtt az egész ország egyik legnagyobb bőrgyára. - Az épület több tulajdonosváltáson esett át, első körben a család halála után az Esterházyak birtokába került, akik unokatestvéri kapcsolatban voltak a Styrum-okkal, később pedig egy bécsi bankár család tulajdonába került, aztán a zirci apátság tulajdonát képezte, onnan vásárolta meg az 1930-as években a simontornyai római katolikus egyház iskola céljára. - Az épület a helytörténet háza, ahol nemcsak a Styrum és a Fried családnak vagy a híres bőrgyárnak állítanak emléket, de egyéb helytörténeti gyűjtemények, első és második világháborús kiállítások is megtekinthetők. Épp Styrum úr háza mellett áll több mint 250 éve az Úr háza. Volt idő, amikor Simontornya ötezer lakost és több mint kétezer fős katolikus gyülekezetet számlált, így nem csoda, ha nagy templomra volt szükségük. - Már a XIV. században állt Simontornyán templom, csak nem itt, hanem körülbelül 150 méterrel odébb. Gergely, aki Buzlay Mózes volt a tolnai főispán, és az ő adományából építették a domonkosok ezt a templomot. Amikor a török megszállta ezt a területet, akkor a domonkosok elmenekültek, a templom elpusztult és gyakorlatilag a község református lett. - 1717-ben jelentek meg itt újra szerzetesek, a ferencesek Styrum földesúrtól telket és pénzt kaptak új templom építéséhez, majd 50 éven át zajlottak a munkálatok, míg a templom és a mellette álló ferences rendház elkészült, de talán kellett is ez a fél évszázad, hogy az ellenreformáció korában a település lakóinak többsége visszatérjen a katolikus hithez. - Rögtön ezt az alaprajzú templomot építették, tehát ez a könnyű barokk templom, és hangsúlyozni kell, hogy könnyű barokk templom, mert ez az egész terület egy kicsit mocsaras volt, úgyhogy tölgyfa gerendákat kellett lerakni, és arra építették az alapot. Sajnos ennek a hatása most is megvan. Ugye a tavalyi évben történt meg a statikai megerősítése a templomnak. Fölül vannak ezek a keresztútak. Össze kellett húzni, bízunk benne, hogy most a következő 200 évet is kibírja. - A Szent Simon és Júdás Tádé apostoloknak szentelt templom ma is változatlanul őrzi minden késő barokk, néhol rokokóba hajló épület stílusjegyeit. Belső terében szinte minden festmény eredeti, noha Simontornyán a második világháborúban fontos frontvonal húzódott, a harcok során hétszer cserélt gazdát a város. Templomtornyában géppuskafészket állítottak fel, ami végül teljesen leégett, és csak jó 20 évvel később tudták helyreállítani. A tolnai dombok oldalában mindig is sok borospince mélyedt, az ozorai idősek úgy emlékeznek, a faluba vezető völgy két oldalán, amíg csak a szem ellátott, végig pincék, présházak és szőlők sorakoztak. Legalább négy generáció óta van itt pincéje a Szappanos családnak is, ahol ükapáról nagyapára, vejről fiúra szállt a szőlőművelés és borkészítés tudománya. És ahogy a legtöbb családban, náluk is illett elkezdeni a pincejárást már kora gyerekkorban. - Az első kirándulásom ebben a pincében az ilyen 10 év alatti 8-9-10 éves korban történt. Én voltam az ügyeletes borszállító, hogyha elfogyott, a családi ház az innét nem messze van, ahol felnőttem, és ha elfogyott, akkor nekem jutott az a megtiszteltetés már gyerekkoromban, hogy az utánpótlást, azt a nagyszüleimnek, dédszüleimnek, illetve szüleimnek levigyem kezdetben még felügyelettel, nyilvánvalóan, de később már önállóan. - A mai gazda kamaszkorában még fele ilyen hosszúságú volt ez a pince, aztán ő még gimnazistaként nagyapai szerszámokkal és útmutatással, no meg a barátai segítségével az egyik nyári szünetben duplájára vájta. Egy későbbi esős nyáron a sok víz hatására jó pár köbméter föld beszakadt a pincelyukba, akkor döntött úgy a család, hogy helyi mesterrel, príma téglával kiboltoztatja, így nyerte el mai formáját a pince. - Jómagam tanár lennék, gyárilag, gyakorlatilag most már jelen pillanatban az én teljes havi tevékenységemet főszippantja ez a kis objektum. A párom nyilván nélkülözhetetlen láncszeme ennek a tevékenységnek, hiszen a házi nyújtott rétest és a gasztronómia mélységeit, magasságait neki köszönhetjük. Még egy 5-6-7 évvel ezelőtt mindent megtettünk, hogy minél többet legyünk távol, most pedig nyilvánvalóan a cél az, hogy teljes mértékben minél többet hogyan tudunk itt lenni. - Sok szép régi hordó sorakozik itt még a nagyapa korából, van közte 1936-os angyalcímeres is. Ma is nagyjából ugyanazt a hagyományos technológiát alkalmazzák, mint az elődök, nem több százezer palack előállítása a cél, hanem a családi mértékű bekapcsolódás a helyi borturizmusba. Tősgyökeres ozorai és ízig-vérig lokálpatrióta a faluból kivezető út mentén álló Öko-vendégház tulajdonosa is, ugyan fotós és természetvédelmi mérnök szakmája elsodorta innen, ugyanakkor mindig visszahúzta valami. - Ez egy üresen álló telek volt a családom birtokában, és akkor én úgy gondoltam, hogy ez egy megfelelő hely, ahol meg tudom valósítani a régen dédelgetett álmomat, egy szalmabálaházat építsek, teljesen az ökoszemléletnek megfelelően. - El is készült a megálmodott ház hibrid szerkezettel. Először egy faváz épült, amit vályogtéglával töltöttek ki, kívülről pedig szalmabálával szigeteltek, ráadásul Zsolt családja saját földön termesztette a búzát, így a szalmát is maguknak csinálták. Elsőre talán furának tűnik szalma és vályog kombinációjában megszállni. A vendégek általában meg is lepődnek, hogy nem egy kunyhóba, hanem egy modern, mindennel felszerelt házba érkeznek. A ház energiaellátását napelem- rendszer biztosítja, az esővizet összegyűjtik a vécé lehúzására, a szennyvizet pedig egy biológiai tisztítórendszerben tisztítják és visszaszikkasztják a természetbe. Az épület fűtési igénye alacsony a szalma és vályog jelentős hőtartó közege miatt, még a terasz előtti kert is ehhez a szemlélethez igazodik. - Itt a természetvédelmi mérnök énem lépett életbe. A kert az extenzív művelésben műveljük, ezek alacsony ráfordításos rendszereket jelent. Teljesen hanyagoljuk a fosszilis energiát. Műtrágyamentes, vegyszermentes teljesen. A gyepet azt meghagyjuk méhlegelőnek, szinte egész évben maximum egyszer vagy kétszer kaszálunk. Őshonos gyümölcsfákat telepítettünk, mellé még erdei fafajokat, molyhos tölgyet, barkóca berkenyét, kocsányos tölgyet, csertölgyet és a társait. - Ezen a vidéken az őshonos növényzet a száraz tölgyes volt, ezért kerültek főleg tölgyfák az ökoház köré is, ugyanis azok igencsak jó hatással vannak a természetes növényi környezet kialakulására és a kerti ökoszisztéma önfenntartására. Könyv István grafikusművész a környék kulturális életének egyik központi alakja. Úgy tartják Simontornyán, hogy a bőrgyár 200 éves léte, majd a rendszerváltás utáni megszűnése a mai napig alapjaiban határozza meg itt majd mindenki életét. Az eredetileg nagykanizsai születésű grafikus, budapesti tanulmányai során ismerkedett meg feleségével, aki bőrvegyésznek készült, az ő munkájának köszönhetően kerültek hamarosan együtt a városba a bőrgyár hívására. - Akkor lett 200 éves a bőrgyár és annak az ünnepi protokolljához készítettem tulajdonképpen emblémákat, címereket, és jött egy felkérés, egy tervem alapján, hogy esetleg egy mozaikkal örökíteném meg ezt az alkalmat a bőrgyár falán. Ez a mai napig is látható. Kihívás volt számomra, mint fiatal grafikusnak, hiszen ez mozaik. Kültéri kemény anyag. Külön meg kellett tanuljam ezt a technikát. - A művész és felesége végül itt telepedett le, itt alapítottak családot, lányukból pedig festőművész vált. Könyv István tervezőgrafikusként közel 50 éve jegyez egyéni kiállításokat országszerte, és az ő nevéhez fűződik a Simontornyai Vár Kulturális Fesztiváljának ötlete és megalapítása is. Folyamatosan azon igyekezett és igyekszik a mai napig, hogy a bőrgyár megszűnése után is forogjon, pezsegjen a város. Az ország egyik legnagyobb bőrgyárának bezárása 1500 embert hagyott munka nélkül. István felesége, Szabó Éva azóta bőrművesként dolgozik, egyedi tárgyakat alkot a Simontornyán kikészített bőrökből, István pedig maradt a kaptafánál. Ma is a grafikák, könyvillusztrációk kerülnek ki a keze alól. - Metafora világ az, amit képi formában megjelenítek, szürreális kifejezési mód, expresszív szürreális. Ha a stílusáról beszélünk, akkor egy különleges világ, ugyanis én tusrajzokat készítek, és úgynevezett pontraszter technikával dolgozom. Ennek a lényege az, hogy a pontok mérete, sűrűsége adja a textúrát, és valahol egy kicsikét a fekete-fehér fotónak az izgalmával jelennek meg a képek. - Szürreális világ jelenik meg előttünk, mögöttünk, akkor is, ha az Ozora melletti fesztivál helyszín alkotásai közé csöppenünk, mintha egy fantasy filmbe repítenének a különös formájú anyagú és kivitelezésű házak, hidak, kapuk, szobrok. A történet is meseszerű. Volt egyszer egy juhász, aki nyáját legeltetve járta az országot, míg egyszer a jó legelők nyomában ide nem keveredett a tolnai dombok közé. Úgy megtetszett neki a környék, hogy szép lassan jókora területet vásárolt itt magának, mígnem egy fővárosi fiatal jó 20 évvel ezelőtt megkérte, hadd tartsanak napfogyatkozáskor bulit a legelő közepén. Először egy fehér rendezvénysátrat béreltek, aztán rájöttek, nem igazán illeszkedik a tájba, és mivel fa viszont bőségesen akad az erdőben és nád a tóparton, úgy vélték talán szerencsésebb lenne ezekből építkezni, és onnantól fogva ezek az érdekes építmények és a mindenütt látható szobrok sorra benőtték a vidéket. Az egykori birkalegelő kellős közepén. - Alapvetően vagy fából, vagy fémből, vagy a kettő kombinációjából készülnek ilyen művészeti alkotások, vagy meghívott művészek, vagy pedig két pályázat alapján beválogatjuk, hogy melyik, ami a legjobban tetszik. Így van itt birkától kezdve fürkészdarázs, szitakötő, kétarcú ló, tehát elég sokféle és elég széles és fantáziadús dolgok. - Van itt jógatérként szolgáló piramis, zenei programoknak helyet adó kupola, kilátó és kiállítótér egyben, konyhasziget, híd, ami sárkányt formáz a fejétől farkáig vagy épp futurista gömb alakú fóliasátor az egykori legelő helyén. - Birka legelő volt, és egy kicsit még most is az, még valamennyi birkánk nekünk is van, és megpróbálunk harmóniában élni a természettel. Közösségi kert működik a fesztiválon, megtermeljük a fűszernövényektől egészen a paradicsomig és a fesztivál alatt főző workshopok vannak és akik ebből a frissen leszedett paradicsommal és fűszernövényekkel készítik el az ételeket itt frissen. Ami fesztivál területnek nem alkalmas, vagy amire nincs szükség, ott legelnek a birkák. Ami pedig fesztivál terület, azt meg szépen kerülik a birkák. - Az organikus építészet rajongói napokig találnának maguknak újabb és újabb tanulmányoznivalót a területen, és nem csak a formai megoldások, de a természetes alapanyagok felhasználási módja, a kivitelezési technikák is építészeti albumba illenek.