Feliratozva a Teletext 111. oldalán. Magyarországról határon innen és túl. Sok olyan helyszínnel, ami az útikönyvekből sem marad ki, de számos olyan információval, ami lehet, hogy igen. Mesélő városok, mesélő képek - helyenként onnan, ahol csak a madár jár. A sorozat szerkezete, tematikája mint egy modern, informatív útikalauzé. Infografikák közbeiktatásával úgy mutatunk be helyeket, programokat, szabadidős aktivitásokat, hogy mindenki megtalálhassa a neki legmegfelelőbbet. Turisztikai magazin.

- A teljes leirat forrása a teletext. A műsorszolgáltatói információk forrása a teletext.

A Balaton és a Fertő-tó után a nádasokkal tagolt velencei Magyarország harmadik legnagyobb természetes tava. Földtörténeti értelemben meglehetősen fiatal, életkorát nagyjából csupán 10-12 ezer évben mérik. Egészen a 19. század végéig Pákozdi-tónak hívták, ám a Habsburg időkben széles körben elterjedt a hullámzó tó németül Wellen see. kifejezés, amelyből vélhetően némi torzítással Velencei lett. A Velencei-tó eredetileg egy sokkal nagyobb természeti képződmény volt, de a vízszint szabályozása majd az 1859-től induló vasúti építkezések fellendítették az itteni életet, ahogy később a Nádasdy család is. 1932-től nekik köszönhetően kezdődött el az üdülőterületek felparcellázása, a tó déli partját pedig hálórendszerűen a vízre merőleges és párhuzamos utcákkal osztották fel. - A mostani állapothoz legközelebbi időszak talán az, amikor a nádasdiak Agárdpusztán elkezdték felparcellázni a tóparti területeket, hiszen Trianon után megszűntek azok az üdülőhelyek, amik korábban az ország kedvelt üdülőterületei voltak, így keresték azokat a lehetőségeket, amit országon belül újra felfedezhetnek. A két világháború közötti időszak az, amikor itt az üdülők fölfedezték ezt a területet, Budapesttől és Fehérvártól sem volt messze és könnyen megközelíthető volt már így a vasút miatt ez az időszak az, amikor a fürdőkultúra kialakult. - A Velencei-tavat természeti értékei is különlegessé teszik. Anno a helybeliek számára a tó jelentette a kenyeret, a halászat és a nádfeldolgozás egyaránt komoly múltra tekint vissza a part menti településeken, állítólag egy időben még a brit királyi család is innen vásárolta magának a nádat. Egészen 1949-ig, amikor is 63 centire csökkent a vízszint, bő vizes időszakok következtek, legutóbb 1993-ban, majd pedig 1999-ben volt hasonlóan alacsony a tó vize, de a szakemberek szerint ez a Velencei-tó életciklusának természetes folyamata. Dr. Springer Ferenc területfejlesztő munkásságához kötődik az, hogy új szakaszba lépett a Velencei-tó élővilágának megőrzése kapcsán, illetve az itt megjelenő turizmus, illetve a lakóépületek közelsége kapcsán döntést kellett arról hozni, hogy ha meghagyják a természetes állapotában, ami jelentheti azt, hogy bizonyos időszakonként kiszárad, bizonyos időnként elmocsarasodik, tele lesz náddal, ha nincs megfelelő iszapkotrás, hiszen ez egy természetes élőhely, akkor az itt vele szimbiózisban élő nyaralók, illetve helyi lakosok is kevésbé tudják használni vagy vele együtt élni a tóval. Tehát a partfal kialakítása, az iszap kotrása segítségével a nádasok terjedésének egy szabályozott formája alakult ki. - Az 1950-es évek előtt a tó csaknem 10 négyzetkilométernyi nádasából másfélnél is több Gárdony, Agárd és Dinnyés területeihez tartozott. A teljes vízfelületre hajdan jellemző 60%-os nádborítottság a 70-es években zajló aktív kotrási munkálatok után 40 százalékra esett vissza, ennek nagy része ma már védett terület, kiemelt jelentőségű vizes élőhely. - Átlagosan 107 évente Velencei-tó kiszárad, a legutolsó dokumentált kiszáradás az 1865-66-os évben történt meg, akkor ténylegesen kiszáradt a tó medrében. A leírások szerint gyakorlatoztak a fehérvári huszárok, illetve a déli partról, Gárdonyból az északi partra, a tó medrében terelték át a csikókat a vásárra, ezt is dokumentálták, és utána pár évvel később regenerálta magát a Velencei-tó. - A tó nem csak vízben, de kultúrtörténeti kincsekben is bővelkedik. A környéken született, az írói álnevét Gárdonytól kölcsönző Gárdonyi Géza, aki eredetileg Czieglerként látta meg a napvilágot. Rajongott a környékért Eisemann Mihály is, aki számos operettjét itt szerezte, és kedvenc fürdőhelye is a Velencei-tó volt. Partközeli víkendházában gyakran megfordult Rökk Marika, Kiss Manyi és bizony Jávor Pál is. A Velencei-tó és közvetlen környezete valóságos madárparadicsom. Két országosan védett természetvédelmi területe van, ahol fészkelnek és költenek az égi vándorok. A Velencei-tavi madárrezervátum 420 hektáron 1958 óta védett, és a vidék madártani értékeinek hű mecénása csakúgy, mint a közeli Dinnyési Fertő. Bár az 1861-re megépült balatoni vasútvonal földrajzi értelemben elszakította a hajdan kifli alakot formázó Velencei-tótól még ma is pazar egységet mutat nagytestvérével, na meg hasonlóságot. - Innen még 10 kilométerrel délebbre is tartott a Velencei-tó. Ezt egyébként a nádas tónak nevezték, a Velencei-tónak volt egy nádas tava, és amikor az 1800-as évek végén itt elvitték a vasutat, akkor vágták le a Dinnyési Fertőt. Ez a leglátványosabb része a dinnyési fertőnek, a vizek világa, de elég nagy kiterjedésű szikes legelők és nádas mocsarak tartoznak hozzá, kisebb erdőfoltokkal, és így összességében 545 hektáron nyilvánították védetté 1966-ban a Duna-Ipoly Nemzeti Park több mezőgazdasági területet megszerzett az utóbbi években és itt törekszünk arra, hogy a természetes gazdálkodás felé és lehetőleg a szántóból a gyep felé induljon a kezelés. - Mindez nagyban növeli a terület növényvilágának fajgazdagságát, a jó minőségű gyepen pedig az őshonos szürkemarhák is otthon érezhetik magukat. A dinnyési fertő tehát a diverzitás bölcsője a vízen és a szárazföldön egyaránt. - Bár az idei évben a dinnyési belső tó, amelyik kifejezetten parti madár élőhely volt, most teljesen kiszáradt, de így is vannak a dinnyési fertő körül partimadaras élőhelyek, ahol a tipikus parti madaraink, a gólyatöcstől kezdve a bibicig ott vannak és fészkelhetnek. Hogyha már a tavat megközelítjük, ahogy most is halljuk itt, nagyon sok nádi madár énekel, a nádasnak az énekesmadarai. A vízimadarak eléggé változatos társaság. Ha a réceféléket vagy a lúd alakúakat vesszük alapul, akkor ez is több tucat fajt számláló társaság. Ezek közül persze csak a fele fészkel, a többi inkább átvonulóban szokott itt lenni. - A dallamos nevű madárdal-tanösvény mentén érdemes megközelíteni ezt a kivételes ökoszisztémát. Ilyenkor nyáron különösen csalogató a táj, az őszi és téli madárvonulás idején pedig tízezrével érkeznek az amúgy is sokszínű területre a vadlúd és réce csapatok. - A Dinnyési Fertőn a tanösvényeket úgy alakítottuk ki, hogy a legtöbb tanösvényi útvonal pont a védett terület határán halad, vagy olyan helyeken, ahol szabadon is lehet látogatni. Vannak olyan szakaszaink, olyan útvonalaink, ahova csak vezetővel lehet bemenni. Részint ezt is nagyon szívesen ajánlom, mert aki vezetőt kér, általában sok különleges élménnyel gazdagodik, de különböző útvonalakon, akár kerékpárral, akár lovas kocsival, akár gyalogosan lehet a tanösvényt járni. - A Velencei-tó valóban ezerszínű. Színváltozásait szikes jellege, kéntartalmú vize is befolyásolja, na és az is, hogy láptavi képződmények, kuriózumnak számító úszólápok is ringatóznak a felszínén. - Önálló életet élnek kvázi, tehát úsznak a vízfelszínen, összekapcsolódnak, tehát úgy tud ez a bizonyos sötét színű talajszerű képződmény alatt tud kialakulni, több száz év alatt, és valóban, tehát vertikális mozgást tudnak a nagy lápok végezni. A lábszegély irányából, a fény irányából tudnak tovább épülni, és borzasztó heterogén, tehát nagyon változékony vastagsággal bírnak. Ott, ahol vastagok, ott tényleg megbírják simán az embert, 30-40 vagy akár 50 centiméter vastagságúak is lehetnek. - A különleges úszólápokból több mint 100 év alatt 200 hektárnyi alakult ki a Velencei-tó felszínén, csak 1968-ban a terület védetté nyilvánítása után 10 évvel fedezték fel a természetvédelmi szakemberek, hogy olyan különleges vízinövények is jól érzik magukat itt, mint a hagymaburok orchidea, vagy a tőzegpáfrány. Vízre szólítja a jó szél a vizes sportok szerelmeseit bárhol is legyenek éppen. A környékbeli sportolóknak az a tapasztalata, hogy az elmúlt években egyre gyakoribbak a szeles napok a tavon, ami a vitorlázók, a kite-osok és a szörfösök számára is kedvező. Csakúgy, mint a Balatonon, itt is kitolódott a szezon, a rettenthetetlen versenyzők így ma már márciustól november közepéig vehetik birtokba a vizet, sokszor már közvetlenül a munkaidő letelte után vitorlák színesítik be széltében-hosszában a tavat. - Mint minden vízterületnek ugye vannak sajátosságai. Itt a hullámmagasság ugye sokkal kisebb, mint egy nagy vízterületen, mint a Balatonon, viszont a szélnek van egy olyan jellemzője, hogy nagyon nagy a szórása általában, tehát nagyon forog a szél, és ez lehetőséget ad a versenyzőknek arra, hogy a taktikai tudásukat fejlesszék. A vízi sportok múltja a Velencei-tavon az első világháború előtti időkre nyúlik vissza, ám az egyesületbe szerveződés csak az 50-es években tudott meghonosodni itt. A 70-es években aztán sorra alakultak az agárdi telephelyen a vitorlás egyesületek, ebben az időben született meg a Velencei-tavi Vízi Sportiskola. - Az első nagy utánpótlással foglalkozó klub az a VVSI volt, aminek az elődje tulajdonképpen a '60-as évek elején kezdett el épülni, és a '71-72 környékén lett a neve Velencei Tavivízi Sportiskola. A fővároshoz való közelsége volt az egyik fő szempont. Könnyebben elérhető volt, mint a Balaton. És körülbelül a második világháború után elég sok embernek lett itt hétvégi telke, és előhívta ezt az igényt, hogy itt ezt a tavat ne csak horgászásra, egy csónakázásra, hanem egyéb dolgokra is használják például a vitorlázást. - Igazi vitorlázó legendákat nevelt ki a Velencei-tó az elmúlt négy évtizedben. Fa Nándor és Gaál József 1985 és 87 között épp az Agárdon épített Szent Jupát vitorlással kerülte meg a földet, de itt szállt először vízre a 13-szoros Kékszalag győztes Litkey Farkas és a magyar sportvitorlázás történetének legjobb olimpiai eredményét elérő Berecz Zsombor is, aki tavaly ezüstérmet szerzett Tokióban, de akad még hely az utánpótlásnak is. Sekély medre alacsony vízszintje miatt a tó ideális helyszín a tanulásra, így a kishajók és az ifjúsági hajóosztályok Mekkája. - Voltaképpen inkább a 10 éves kor az, amikor már hatékonyan lehet foglalkozni a gyerekekkel versenyversenyzés szempontjából. Gyakorlatilag mindenkinek ajánljuk. Ez egy olyan sport, ami összegzi a taktikai tudást, a technikai dolgokat, ami egy ilyen hajóhoz tartozik. Ezen kívül állóképességet is fejleszthet. Szükség van fizikai erőre is, tehát egy elég összetett sport. - A Windsurf 1996 óta olimpiai sportág. A Velencei-tavon is viszonylag korán megjelentek a szörfösök, de az első szörfiskola csak 2008-ban alakult, a 24-szeres magyar bajnok Varga Gábornak köszönhetően, aki a 90-es évek végén le is költözött a tó mellé. Varga Ausztráliában is szörfözött, a pekingi olimpiára is készült, a szíve csücske mégis Agárd. Itt nőtt fel és itt állt először deszkára, és most már itt tanít és szervez gyerektáborokat. - Emlékszem az első versenyemre, amikor úgy lettem első, hogy közben meg minden fordulónál beestem a vízbe, mert akkor még nem tudtam, hogy hogyan kell fordulni, de hát felpattantam, és az egyenesben meg behoztam a lemaradást. Ez gyakorlatilag nem csak egy sportág, hanem egy életérzés, ami azt jelenti, hogy aki életében már megélte a megsiklás élményt, az gyakorlatilag majdhogynem örökre elköteleződik ebben a sportágban, és szeretné minél többször ezt az eufórikus, gyakorlatilag a víz felett lévő repülésélményt elérni. Ekkor szokott eljönni az, hogy az iskolában, a munkahelyen már nézzük, hogyha kellően fújja a szél a fát, akkor gyakorlatilag jön az adrenalin a vérbe, és szeretnénk eldobni minden kötelezettséget, és vízre menni. - Gábor elsődleges célja a szörfiskolával az utánpótlás-nevelés, és láthatóan nincs is hiány lelkes fiatalokból. Kislánya három és fél éves, de természetesen már ő is stabilan áll a szörfdeszkán. Hegység vagy dombság? Megoszlanak a vélemények arról, hogy a Velencei-tó fölé északról emelkedő vonulat melyik is valójában. Egy biztos, büszkén viseli a Velencei-hegység nevet. A Sukoró, Pákozd, Velence tengelyen haladva a magasban túrázva is különleges arcát mutatja a tájegység. Érdemes felkapaszkodni a Bence-hegyi kilátóhoz, vagy körbejárni a pákozdi pagony vadregényes vidékét, ott ugyanis a pazar panoráma mellett 96 hektáron lágy és fás szárú növények, különleges madarak és erdei vadak figyelhetők meg a természetes környezetükhöz hasonló körülmények között. - A Velencei-hegységnek a részét képező Mészeg-hegyen található a Vadaspark és arborétum. Ez a Kárpát-medence egyébként legősibb örök hegysége, a Velencei-hegység. Megy a vita, hogy most hegység, dombság. Ugye, mert 500 méterig elvileg dombság lenne, de 352 méter a legmagasabb pontja a meleg hegy itt Sukoró felett. Viszont sokkal magasabb volt ez a hegység a földtörténeti korokban. A kutatók háromszor akkorára teszik a magasságot, mint jelenleg van. Nagyon változatos, mind növénytanilag, mind állattanilag a terület. - Bár nem fokozottan védett a terület, sem vadászat, sem fakitermelés nem zajlik itt. Ennek is köszönhető, hogy igen változatos képet mutat a vadaspark. Ez azért is fontos, mert egészen az 1960-as évekig, amíg el nem indult a fásítás, a pákozdi pagony meglehetősen kopár vidék volt. Ma már őshonos lombos fák és az első telepítésekből visszamaradt feketefenyők uralják az arborétum növényvilágát. Bármennyire hihetetlen, ezen a közel 100 hektáron a szakemberek szerint majdnem az összes magyarországi vadfaj megtalálható. Csak a madarak közül 130 fajt figyeltek meg az elmúlt közel 10 évben. A Vadaspark északi és déli röpdéiben pedig az őshonos madarak mellett egzotikumnak számító egyedek is laknak. - Aztán itt van ugye a tavunk, lent a völgyben a Pákozdi tava, ami eredetileg egy tűzivíz medencének indult. Illetve azt a funkciót is látja el, azt is, inkább zárójelben. De egyébként egy komplett ökoszisztéma. Tele hallal, gyakorlatilag teknős vízisiklóval, gőte fajokkal, satöbbi. És ugye költések is vannak rendszeresen a tó mentén, tehát védett fajok költenek rendszeresen. Emellett vannak saját bejárati madaraink is, tehát például a nyári ludak, őket úgy hoztuk a területre, de egyébként természetes úton is bejárnak úgymond a területre. - Ha a pákozdi Pagonytól keletre indulunk, már messziről fehérlik a Bence-hegy koronadísze, a pár éve új életre kelt kilátó, amely egyszerre szimbólum és referenciapont a helybelieknek, és bizony a tavi vitorlázók számára is. - Itt az első kilátó, ha jól tudom, 1965-ben épült, akkor ez egy nagy olajfúrótorony volt, amit idehoztak valahonnan Nagykanizsa környékéről, és hát miután innen belátni az egész tónak a medrét, az egész környékről látszott a kilátó maga, és tényleg mindenki ismerte, és nagyon sokan jártak föl. - Végül 1988-ban egy baleset után felrobbantották, a helyére pedig modern, de a tájba illeszkedő kilátó került pontban 30 évvel később, 2018-ban, amely a betonvirág fantázianevet kapta. Igaz, sokakat inkább szél fútta, fára, siklóra, vagy valamilyen vízinövényre emlékeztet a kőből és színezett betonból épült organikus építmény, amely minden irányból más-más alakot ölt. - Innen tényleg nagyon pazar a kilátás. Egyrészt azért, mert belátjuk a tónak az egész medencéjét, és hát ezt máshonnan, a Velencei-hegységből ennyire teljesen nem látjuk be. Illetve ugye a másik irányba pedig egészen ellátni a Budai-hegységig is. Tehát az egész környékre van egy fantasztikus panoráma, és hát természetjáróként ugye azt is érdemes látni, hogy egyrészt a tónak a medre mennyire nem egységes, mennyire sok nádas van, és egyébként ez mennyire jó. Illetve azt, hogy a Velencei-tó nagyon-nagyon felkapott hely, mint fürdőzők számára, mind a kerékpárosok számára. A településhez tartozó Bence-hegy, nevét Bence Istvánról, a régió első jelentős szőlőtermesztőjéről kapta, máig ez az egyik legszebb része a Velencei-tó vidékének.

- Magyarország harmadik legnagyobb természetes tava. Földtörténeti értelemben meglehetősen fiatal, életkorát nagyjából csupán 10-12 ezer évben mérik. Egészen a 19. század végéig Pákozdi-tónak hívták, ám a Habsburg időkben széles körben elterjedt a hullámzó tó németül Wellen see kifejezés, amelyből vélhetően némi torzítással Velencei lett. - A Velencei-tó és közvetlen környezete valóságos madárparadicsom. Két országosan védett természetvédelmi területe van, ahol fészkelnek és költenek az égi vándorok. - Vízre szólítja a jó szél a vizes sportok szerelmeseit bárhol is legyenek éppen. A környékbeli sportolóknak az a tapasztalata, hogy az elmúlt években egyre gyakoribbak a szeles napok a tavon, ami a vitorlázók, a kite-osok és a szörfösök számára is kedvező. - A Sukoró, Pákozd, Velence tengelyen haladva a magasban túrázva is különleges arcát mutatja a tájegység. Érdemes felkapaszkodni a Bence-hegyi kilátóhoz, vagy körbejárni a pákozdi pagony vadregényes vidékét, ott ugyanis a pazar panoráma mellett 96 hektáron lágy és fás szárú növények, különleges madarak és erdei vadak figyelhetők meg a természetes környezetükhöz hasonló körülmények között.