Feliratozva a Teletext 111. oldalán. Magyarországról határon innen és túl. Sok olyan helyszínnel, ami az útikönyvekből sem marad ki, de számos olyan információval, ami lehet, hogy igen. Mesélő városok, mesélő képek - helyenként onnan, ahol csak a madár jár. A sorozat szerkezete, tematikája mint egy modern, informatív útikalauzé. Infografikák közbeiktatásával úgy mutatunk be helyeket, programokat, szabadidős aktivitásokat, hogy mindenki megtalálhassa a neki legmegfelelőbbet. Turisztikai magazin.

- A teljes leirat forrása a teletext. A műsorszolgáltatói információk forrása a teletext.

Egyes becslések szerint a mai Magyarország területén körülbelül 500 büszke vár állhatott egykoron. Nagy részük mára elpusztult, de az őket körülvevő regényes anekdoták nem vesztek el a feledés homályában. Hősies lovagokról regélnek a történetek, különleges vitézségről, hazaszeretetről, no meg elásott kincsekről. Nógrád vára a váci püspök birtoka volt, ahol egy időben jelentős egyházi kincseket is őriztek. Az erődítést az 1500-as évek közepén megtámadták a törökök, ekkor a legenda szerint az aranyat elrejtették előlük a várban. - Ezeknek a kincseknek a legendája máig él, és máig vannak, akik tudni vélik, hogy hol van az a kincs elásva, sőt keresik nagyon komolyan, még vadásatások is voltak. Persze egyszerűbb lenne, ha megkérdeznék tőlem, mert én ugye pontosan tudom, hogy hol van. A legenda szerint a vár főbejáratától visszafelé 50 ökör lépésre van az aranyhintó elásva. De hát ki az, aki ezt le tudja lépni? - Nógrád helységben már a római korban is vár állhatott, amikor Marcus Aurelius császár légiói 173-ban a diósjenői tónál vívták ütközetüket a környéken garázdálkodó Pannóniát fenyegető barbár törzsekkel. Az itteni földvár a honfoglalás után került magyar kézre, ekkor alaposan megerősítették és át is építették. A környéken élő szlávok Novigradnak, vagyis magyarul Újvárnak nevezték el, innen kapta a település, majd az egész megye a Nógrád nevet. A vár többször cserélt gazdát és többször volt ütközetek helyszíne, végét mégsem a háború okozta. - Végül is az adta meg a kegyelemdöfést a várnak és döntötte el a sorsát, hogy az 1600-as évek végén egy villámcsapás ütött bele a lőportoronyba, ami felrobbantotta, és hát nem volt tulajdonképpen védhető, a török elvonult. Előtte szétrombolta még a maradék várrészeket is. - Nógrád megye a maga hegycsúcsaival különösen kedvezett a várépítésnek, az itt élők nem is tétlenkedtek. A kész épületnek azonban nem csak jól védhetőnek kellett lennie, de a vitézeknek és a személyzetnek szüksége volt vízre is. Az erődítés tövénél máig érkezik a friss víz a hegyből, mely egyes feltételezések szerint annak idején a várban élők szomját is oltotta. - Ezt a forrást még a törökök hozták le a Börzsönyből, tehát egy ilyen terrakotta cserépcsövekből kialakított rendszer, mert ugyanilyen rendszer vitte föl a várba is a vizet a Börzsöny oldalából, és a szintkülönbség miatt föl is ment a várba. Ilyenkor nyáron kicsit lassabban jön, csurog, mint ahogy a neve is a Csurgó-forrás mondja, de itt a falusi idős nénik, ők még a húslevest is, meg a kávét is ebből csinálják, szerintük az sokkal finomabb. - A forrás igen jó helyen van, hiszen éppen itt vezet az Országos Kéktúra nyomvonala is. Akik nem ijednek meg egy kisebb túrától, azok számára ideális cél lehet a Nógrád megyei várak meghódítása, némelyik látványáért alaposan meg kell küzdenünk. A tatárjárást követő várépítési lázban született Bujáki vár romjai sem adják könnyen magukat, erdős kaptató vezet fel a csúcsra. Először nem a tatár és nem is a török ostromolta, hanem a rebellis Csák Máté sikertelenül. - A következő nagy ostroma a bujáknak az már a török korban volt, miután Drégely és Széchenyi elesett, akkor egy pár napos ostrommal az Egri Csillagokból ismert Ali pasa. elfoglalta a várat, de úgy, hogy a védők öt nap után kiszöktek a várból, nem tudták védeni, hogy kis vár volt, nem volt jelentős vár. - A 30-40 fős helyőrség nem bírta több ezres sereggel. Ám amilyen könnyen elfoglalták, olyan könnyen el is veszítették a török katonák a várat, amit persze távozásuk előtt és szokásukhoz híven felgyújtottak. Ez a 17. század végén történt, az egykori feltehetőleg egykor szép vár azóta csak romosodik az erdő ölelésében. Fák, bokrok nőnek most ott, ahol egykor vitézek harcoltak, a vár időtlenségben türelmesen várja, hogy egyszer majd felújítsák. Nógrád, Magyarország második legkisebb és egyben leggyérebben lakott megyéje. Ez nem is olyan meglepő, hiszen ha vetünk egy pillantást a térképre, azonnal láthatjuk, hogy nagy része girbegurba hegy és dombvidék. Itt terül el a Cserhát, de Nógrád lecsíp egy kicsit a Mátrából és a Börzsönyből is elvesz egy karéjjal. A régi idők embere pompás életfeltételeket talált erre, ezért aztán Görbeország területe sosem volt néptelen, folyamatosan lakták. - A Börzsöny egy nagy védelmet jelent, ez a Börzsöny egy áthatolhatatlan dzsungel volt, amire nem igen volt tanácsos annak bemerészkedni, aki nem volt járatos, és éppen ezért jelentett védelmet az itt élők számára is. Voltak úgynevezett menekülő várak, ahova vész esetén el lehetett menni, ha kell heteket, hónapokat, vagy akár éveket is el lehetett tölteni, mert hát a Börzsöny ellátta őket gyümölccsel, vaddal, kiváló forrásaival, tehát minden adott volt az élethez. - Hasonló lehetett a helyzet a Mátrában is. A Salgótarjántól alig 20 kilométerre fekvő Bátonyterenyén most is lázasan dolgoznak a régészek, hogy feltárják a múlt föld alá temetett mesélő részleteit. Éppen ez a gazdag történelmi múlt és a csodás természeti értékek teszik a megyét igazi turistaparadicsommá. Kétségtelen, hogy a legtöbben Hollókőt keresik fel. A mindössze 900 fős település az egyik legnépszerűbb turistacélpont húsvétokon és pünkösdökön egyaránt. - A hollókői vár a tatárjárás következményeként létesül feltételezések szerint egy öregtorony lakótorony köré épített kisebb védművel ellátott katonai szempontból kevésbé jelentős erődítésről van szó. - Mayer Jácint a várak szerelmese. Barátaival még egy várlexikont is működtet kizárólag kedvtelésből, ahol szinte az összes magyarországi vár megtalálható, kikutatható. - Az épített műemlékek azok a dolgok, amik megfoghatóvá teszik a történelmet a jelenlegi embernek a számára, és ezeknek az egyik legközkedveltebb, legdivatosabb témája a várak, a várak, templomok, mi ezek közül az erődített műemlékekkel foglalkozunk, a várakkal. - A hollókői várat a feltételezések szerint az 1260-as években emelték, és kezdetben a mainál kisebb épületet hozhattak létre a vulkáni sziklacsúcson. 7-8 méteres kőzetalapon magasodnak a falak, melyet a korabeli módszerekkel szinte lehetetlen volt megmászni. A vár ura biztonságban tudta tehát életét, javait, nemesi iratait, és persze a vár úrnője is, mert akadt ám olyan harcias amazon, aki bátran eligazgatott egy várat. Ország Zsófia a 15. század végén élt és nevéhez fűződnek a jelentős átalakítások is, ez az állapot látható ma is, ám az épület az elmúlt években alapos ráncfelvarráson is átesett. A megújult külső mellett a régi hagyományokat őrző vitézek, a Szent László Lovagrend tagjai is várják a látogatókat. - Szent László a lovagok lovagja. Ugye termetét tekintve, bátorsága, ereje, szíve, a lelke, tehát mint minden az, amihez úgy gondoljuk, hogy fel lehet nőni. Nagyjából egy XIII. századi viselet, ami rajtam van. Ami megmaradt írásban, vagy krónikákban, képeken, domborműveken, abból igyekszünk felépíteni a viseletünket, és amennyire lehet azt korhűvé tenni. - A felújított épületben megleshetjük a várélet egy-egy pillanatát. Láthatjuk, hogy milyen puritán volt az élet a középkorban, még a kiváltságosok számára is. A hálószobát egyszerű bútorokkal rendezték be, akárcsak az erőd legnagyobb helyiségét, a lovagtermet. Hiába, a középkor nem a kényelemről szólt. Az eredeti helyén láthatjuk azt is, hogy hol és milyen eszközökkel készültek az ételek a zord falak között. A várak mellett szinte mindig felépült egy falu is, ahonnan az erődöt, a falain belül élőket ellátták és kiszolgálták. Nem volt ez másként Hollókőn sem, rendhagyó azonban, hogy a falu hírnevében és jelentőségében már messze túlszárnyalta a várat, a várat, amelynek szolgálatára egykor eredetileg megépülhetett. A XIII-XIV. század Magyarországon a várépítés fénykora volt, az ország a feudális birtokrendszerre épült, melynek központja a vár volt, a vastag falak ugyanis a biztonságérzetét, illúzióját nyújtották, a vár nem csak hadászati célokat szolgált, hanem tekintélyt is kölcsönzött. Milyen különös, hogy ez máig így van, pedig sok száz év eltelt a nógrádi várak építése óta. - Amikor az ember Budapest felől hatvan irányából érkezik Salgótarjánba, az első, ami szembeötlik, az maga a salgói vár, hisz magasodik maga a város fölé is. Hihetetlen meredek vulkáni kúpon helyezkedik el a vár. És hát, ha följön ide az egyszer látogató is, és körülnéz innen, akkor elképesztő panoráma van itt. - Szép tiszta időben a Tátráig is ellát a szem. Persze az építők feltehetőleg nem a kilátás miatt döntöttek a magaslat mellett, sokkal inkább a jól védhetőség lebegett a szemük előtt. Jól választottak, hiszen úgy 200 évig az épület be is váltotta a hozzá fűzött reményeket, és megvédte lakóit, a lőfegyverekkel azonban nem tudta felvenni a versenyt. - A török időkben a tűzfegyverek megjelenésével elavulttá vált a Boszorkánykő néven említett hegy az tőlünk egy kicsit még arrébb van, viszont onnan nagyon jól belőhető a vár, és egyébként a várnak a pusztulását is valószínűleg ez okozta 1593-ban, amikor egy ilyen ostrom során olyan mértékben elpusztult a vár, hogy utána már nem érte meg ezt újjáépíteni. - Salgó várából egy másik romantikus rom is látszik, a Somoskői vár. Nógrád megye legbefolyásosabb és legnagyobb hatalmú urai az eredetileg horvát származású Kacsics család tagjai voltak, akik a Salgótarjánt övező magaslatokra építették fel váraikat. A források és a különféle maradványok tanúsága szerint legalább öt vár célozta az eget a Mátrának ezen a pontján, mely a család gyarapodásáról is regél, létszámban és vagyonban egyaránt. - Valószínű mindenkinek építettek később egy olyan várat, amivel tudta az ő hatalmát reprezentálni, hiszen ezt tudni kell a várakról, hogy ebben az időben, a XIII-XIV. században ezek még kevésbé hadifunkciót láttak el. Természetesen, ha muszáj volt azt is, de inkább ezzel lehetett igazán reprezentálni egy úrnak a hatalmát, akinek vára volt, az valaki volt. - Ha a vár alatt dolgozó földművesben vagy az arra járó vándorban kérdésként merült fel, ki is lehet a környék ura, elég volt egy pillantást vetnie felfelé. A vár erőt is demonstrált, hiszen a rendet fenntartani, a hatalmat megőrizni nem volt könnyű feladat. A kacsicsoknak nem is sikerült. A 14. századi belviszályok idején a királyt kihívó, hatalmát megkérdőjelező Csák Máté óriásbirtokos mögé sorakoztak föl, ám a későbbi uralkodó Károly Róbert leverte Csák Mátét és hadait, így aztán a lázadó kacsicsok mesés vagyona is odalett. A 16. század szörnyű török inváziót és pusztítást hozott, csodával határos módon azonban a törökök által elfoglalt várak gyűrűjében Somoskő végig kitartott. - Az 1550-es évek környékén, mikor van ez a nagy török expanzió, akkor itt rengeteg mindent elfoglalnak. Ennyi az érdekessége Somoskőnek, hogy ez még mintegy húsz évig kitud a két vár között, egy kicsit ilyen tűszerűen benyúlva a török hódoltságba kitart egészen 1576-ig, akkor foglalják el. - A várat 1593-ban foglalták vissza a keresztény seregek. A történelem szeszélyei folytán a határok itt többször változtak, míg végül elérték mai, különös alakjukat. Somoskő magyar falu maradt, a fölötte magasodó vár azonban már Szlovákia része. A mátrai várak a rövid élete alatt mindenhol megforduló költőre, Petőfi Sándorra is hatottak, aki 1845 nyarán már leginkább csak a pusztulóban lévő romokat láthatta, amikor itt járt. Itt állt Salgó vár, mint egy óriás, ki az egekre nyújtja vakmerő kezét, hogy onnan csillagot raboljon - írta Salgó című versében. Kissé lejjebb nem mindennapi geológiai csoda várja a kirándulót. Az egykor itt lejátszódó vulkáni tevékenység különleges képződményeket hozott létre a felszínre ömlő láva lehűlve öt, illetve hatszögű, látványos bazaltorgonákat alkotott. A vagyonos főurak egy része nem elégedett meg azzal, hogy esténként vastag falak között térhetett nyugovóra, súlyt helyezett arra is, hogy vára ne csak erős és biztonságos legyen, de mutatós is. A tehetősök hívására itáliai mesterek érkeztek, akik a Talján föld legújabb divatját hozták magukkal Magyarországra. A rideg, középkori erődök között megjelentek csinosabb várkastélyok is, mint például a Szécsényben álló, ma látható Forgács-kastély, amely szintén várkastélyi alapokra épült, hűséges alattvalóját jutalmazta vele az uralkodó. - Szécsény település, XIV. század első felében élt főura, Széchenyi Tamás az interegnum idején feltétlen híve volt Károly Róbertnek, és mindvégig az ő pártján állt. Miután Károly Róbert királlyá koronázták, illetve a hatalmat megszerezte, Széchenyi Tamás az ország legnagyobb urai közé, bárói közé emelkedett. Erdélyi vajda volt, hatalmas birtokokat kapott a királytól. - Persze az egykori várkastély is megszenvedte a háborúkat, a török hadakat. Az oszmán hódítók távozása után, ahogy a vár, illetve Szécsény hadászati jelentősége megszűnt, az egykori épület pompás főúri lakká alakult. Védelemről már nincs szó, a cél sokkal inkább a szem gyönyörködtetése. A kastély a XVIII. század közepén nyerte el mai formáját a Forgách család jóvoltából. Ekkor a rezidencia mögött csinos angolpark is született, ahova annak idején az igényes tulajdonosok több ezer növényt ültettek, valóságos arborétumot teremtve. A grófok, bárók idejében volt itt vízesés, fácános, a tóban pedig aranyhalak úszkáltak. Varázslatos lehetett itt egyetlen séta is. - Az északnyugaton található vagy nyugati bástya, az is egy védmű volt a török korban, a török elleni, vagy a török kézen pedig a magyarok elleni védelmi rendszerben. Aztán amikor az megszűnt, akkor pedig a Forgách-ok egy ilyen romantikus lakot alakítottak ki az egykori védműből. - A kihalt, sötét középkor véres napjaiban számos magyar város köré épült fal, mellé pedig nem ritkán kolostor is, a hozzá tartozó templommal. Szécsényben a ferences rend építkezett. Kora gótikus épületeik nyomát itt-ott máig megtaláljuk a templomon. A háborús ostromok, tűzvészek gyakran megrongálták az épületet, de elpusztítani nem tudták, sok száz év múltával is állnak a falak. Akárcsak a várost egykor védő bástyák némelyike. - Szinte teljes vonalán nyomon követhető a jelentősen visszabontott, átlagosan 1,2 méter vastagságú északi városfal. A keleti városerődítés teljes vonalában megmaradt, teljes magasságában, rajta eredeti, gyilokjáró fészkekkel, helyreállított pártázattal és lőrésekkel. A déli városerődítés keleti szakasza is viszonylag jó állapotú, néhol még látszanak rajta a kulcslyuk alakú lőrések is. - A várak nem mindig jelentettek hegytetőn büszkén feszítő durva kövekből épült erődítéseket, a Szécsény városát védő falakat például égetett téglából rakták. Bölcs gondolat volt Szécsényt fallal körülvenni, de hiába a gondos erődítés, az iszonyatos török túlerőt semmi sem tudta feltartóztatni. 1552-ben Szécsény elesett. A törökök kényelmesen berendezkedtek, a települést igényeik szerint használták, a templomot saját hitük, ízlésük és szokásuk szerint dzsámivá alakították. - A város jelentőségét mutatja, hogy a hódítók egy kisebb tartomány székhelyévé, Szandzsák székhellyé is emelték. 1593-ban Pálfi Miklós keresztény csapatai komolyabb ostrom nélkül veszik vissza a várat. A kivonuló törökök a várost ugyan felgyújtották, de a tűzvész jelentősebb károkat nem okozott. - A török hódítók 1663-ban revansot vettek, amikor ismét bevették Szécsényt. Az idegen uralom alól véglegesen csak 1683-ban szabadulhatott fel a nógrádi település, ahol ma már csak a régi vár maradványai emlékeztetnek az egykor itt dúló harcokra. A felújított kastély falai között egy rekonstruált női lakosztállyal a nehéz korszak naposabb oldalának emlékét őrzi.

Egyes becslések szerint a mai Magyarország területén körülbelül 500 büszke vár állhatott egykoron. Nagy részük mára elpusztult, de az őket körülvevő regényes anekdoták nem vesztek el a feledés homályában. Hősies lovagokról regélnek a történetek, különleges vitézségről, hazaszeretetről, no meg elásott kincsekről. Nógrád vára a váci püspök birtoka volt, ahol egy időben jelentős egyházi kincseket is őriztek. Az erődítést az 1500-as évek közepén megtámadták a törökök, ekkor a legenda szerint az aranyat elrejtették előlük a várban.