Magyarországról határon innen és túl. Sok olyan helyszínnel, ami az útikönyvekből sem marad ki, de számos olyan információval, ami lehet, hogy igen. Mesélő városok, mesélő képek - helyenként onnan, ahol csak a madár jár. A sorozat szerkezete, tematikája mint egy modern, informatív útikalauzé. Infografikák közbeiktatásával úgy mutatunk be helyeket, programokat, szabadidős aktivitásokat, hogy mindenki megtalálhassa a neki legmegfelelőbbet.

A műsorszolgáltatói információk és a teljes leirat forrása a teletext.

Tolna megye közepén ez nem túlzás, valóban a mértani közepén, dombok és erdők között bújik meg egy varázslatos hangulatú, alig száz lelkes falucska, Kalaznó. Ugyan a geodéták a nyolcvanas években a megye közepét szimbolizáló emlékmű helyét a kalaznói községhatáron túl jelölték ki, ez a korabeli újságcikkek szerint azért történt így, mert a felmérést a szomszédos falu TSZ elnöke szponzorálta. A nyugodtan csordogáló Donát-patak völgye a török hódoltság alatt elnéptelenedett. Kalaznó, vagy ahogy akkor nevezték, Kalász Nyófalu helyét is csak a középkori templom néhány romja jelezte az épp 300 évvel ezelőtt érkező német telepeseknek. - Német levéltárakban különböző röplapokat olvashatunk arról, hogy itt tejjel, mézzel vagy akár vörösborral folyó folyók, illetve aranyat termő kalászok fogadják majd az itt élőket. Hát ehhez képest azt hiszem, hogy egy kicsit keserédes lehetett a megérkezés. Az első telepeseknek Isten füves rétje volt az ágytakarójuk, illetve a párnájuk pedig Isten csillagos ege. Most szó szerint nem fogom tudni idézni, hiszen egyébként egy német forrásról van szó, de jól illusztrálja azt, hogy ezeken a településeken alapvetően nem kultúrtáj, hanem elvadult erdőségként kell elképzelnünk a település helyét. - Aztán a derék svábok újra termővé tették a szántóföldet, a szomszédos uradalom földesurát, gróf Florimundus Mercyt nem zavarta, hogy lutheránus, azaz evangélikus betelepülők érkeztek ide, de vallásukat nemigen gyakorolhatták a türelmi rendelet előtt, végül majd 70 évet kellett várniuk, hogy a mai templomban felcsendülhessen az első istentisztelet, német nyelven. - Kalaznó a gazdagabb eklézsiák közé tartozott a legtöbb evangélikus templom esetében és Kalaznó esetében is azt láthatjuk, hogy mondjuk egy katolikus településhez képest jóval nagyobb templommal rendelkezik. Ennek oka feltehetően az volt, hogy amíg a katolikus településeken akár kettő vagy három szentmisét is celebráltak egy vasárnap, addig Kalaznó esetében itt a karzatokon is elhelyezkedtek a fiatalok, tehát jellemzően a falu népe egy istentiszteleten vett részt, igyekezett közösen, valóban közösen, egy testként úrvacsorában részesülni. Tehát a templom iratai mögött elsősorban ezt a törekvést feltételezhetjük, és kétségtelenül nagy anyagi ráfordítást igényelt az itt élőktől. - A Fachwerk építőmódot, amikor fagerendavázból és az azt kitöltő falazatokból áll össze a szerkezet, még az őshazából, Hessenből hozták magukkal a svábok. Így maradhatott meg itt máig a magyarországi Fachwerk építészet néhány emléke. Ezt a gyönyörűen felújított pajtát is az első generációs betelepülők építhették, nem csoda, hogy közel 300 év után kezdte megadni magát. - Majdnem az elején le volt borulva az épület eleje. Itt ezen a részen látszik is, hogy ez teljesen ki volt nyílva. A tetőről lejövő cserepekből egyetlen egyet nem lehetett használni, mert annyira tönkre voltak menve. Szakemberek szerint egy komolyabb tél, húsz centis hó és összedőlt volna. - Szerencsére a pajtát a házzal együtt gondos értékmentő gazdák vásárolták meg, számukra nem volt kérdés, hogy az épületet meg kell menteni, méghozzá úgy, hogy minden épségben maradt építőanyagát felhasználva visszakaphassa egykori Fachwerk gerendavázas arcát. - Tulajdonképpen minden eredeti, hátul van egy kisebb gerenda, amit ki kellett cserélni, mert a többségében hiába volt szuvas egy része. A fűrésszel, ahogy belevágtak, olyan acélos volt, minthogyha fémet fűrészeltek volna, és azt mondták, hogy jó, akkor ez maradhat. - Úgy tartják, a ma is acélos keménységű, 300 éves tölgyfaelemek egy része még Németország területéről származik. Ezekből ácsolták a telepesek uszályaikat, amikkel lehajóztak a Dunán, majd ezt követően szétszedték és oda szekerezték a faanyagot, ahol új életüket is fel kellett építeniük. - Az egyik oldalon volt a szemes takarmányok, a másik oldalon pedig a széna, szalma, tehát a szálas takarmányoknak, középen volt ugye itt a szekérnek a helye, hátul megfordult, és úgy mentek ki, hogy nem volt se tervrajz, semmi. Elképzelésünk volt, hogy egyik oldalából lesz egy apartman, a másikból pedig egy ilyen közösségi szoba. - Ezt a pajtát már nem állattartásra szánják, tulajdonosainak sikerült új feladatot találni számára. Követendő példa, ami talán a hasonló épületek sorsát is jobbra fordíthatná. A település fénykorában a 20. század első felében a jól jövedelmező mezőgazdaság és az Amerikába két-három évre kiutazó vendégmunkások pénze éltette a nagy házépítéseket. Ahogy ma végigsétálunk az utcákon, egyből feltűnnek a dél-dunántúli sváb építészet jellegzetes elemei, magas, hosszú házak, széles tornácok, esztergált faoszlopok, zsalugáteres ablakok, halottas ajtók. - Ez a gyönyörű ház, ez is egy amerikás ház. Kutatást végeztünk és meg is találtuk az interneten, utaslisták alapján. A Lux családnak több képviselője járt kint Amerikában már az 1800-as évek végén is, közöttük Lux János és Johann Lux is, aki ezt a házat építette, ő a nagyapa. Ez a ház '42-ben készül el, sok munka után, és '45-ben viszont jön a kitelepítés, és a Lux családnak is el kellett hagyni az otthonát. Majd később, ahogy a helyzet konszolidálódott, találtak itt más lakásokat, és az ő jelenlétük folyamatos volt itt Kalaznón. - Az 1722-ben betelepült Lux család kilencedik generációját már Pestre vitte az egyetem, mígnem jó tíz éve visszavásárolták az eladóvá vált egykori kalaznói családi otthont. Talán a küldetéstudat is vezérelte őket, hiszen a legjobb állapotban lévő épületrészben hamarosan istálló galériát nyitottak, amit az építő nagyapáról, Johann Luxról neveztek el. Kulturális rendezvényeket, koncerteket, kiállításokat, színházi előadásokat szerveznek itt, és természetesen bemutatják a családi relikviákat is. - Megmaradtak az anyósomnak a ruhái, ami egy nagyon komoly viselet és ruházati gyűjtemény. A menyasszonyi ruháját is beleértve, ugye 16 éves volt a menyasszony, ami nagyon különleges, és én nem vagyok sváb. Nálunk a fekete menyasszonyi ruha az kakukktojás volt, itt viszont ez természetes. - A viseletek mellett régi fotók mutatják be a falu és az itt élt emberek hétköznapjait, könnyebb így elképzelni, hogyan emelte poharát száz éve a gazda, hogyan is zajlott egy disznóvágás, hogy szólt a rezesbanda fellépése, vagy mondjuk egy esküvő. A kalaznói lakodalmaknak ugyanis messze földön híre ment. - A XX. században igen sok lap, akár országos lapok is cikkeztek arról, hogy itt Kalaznón nagyjából egy hónapig tartott egy-egy esküvő, amiből az egy hónapból az idő jelentős része azért a felkészüléssel telt. Az asszonyok, amikor tésztát készítettek, süteményeket főztek, vagy amikor a férfiak disznót vágtak, már a hétköznapihoz képest ünnepi alkalomnak számított, maga az esküvő pedig akár egy hétig, vagy két hétig is eltarthatott, nem volt ritka, hogy 1500 tojást, 4-5 borjút, vagy akár 3 marhát is elfogyasztanak. - Ahogy a Lux Stallgalerie portáján, úgy még néhány kalaznói udvaron is állnak az egykori parasztgazdaság működtetéséhez szükséges épületek. Az Itthon vagy! egyik szerkesztője, Pálinkás Norbert is egy ilyen portát mentett meg az enyészettől. - Több mint 20 év után találtam vissza Kalaznóra. Gyerekkoromban nagyon sokat jártam ide, mert itt éltek a nagybátyámék és a rokonságuk, és nagyon szerettem ezt a környéket. És aztán, mikor újra visszatértem így húsz év után, és vásároltam magamnak egy kis ingatlant, akkor felfedeztem, hogy valójában az ország több részére aggatnak jelzőket. Van ugye magyar tengerünk, van magyar Alpok, satöbbi, satöbbi. Erre a tájra tökéletesen illene a magyar Toszkána jelző, mert ugyanolyan dimbes-dombos erdőkkel, rétekkel, mezőkkel, kaszálókkal ritkított terület, mint amilyen Toszkána. - Kalaznó talán legnagyobb értéke, hogy fennmaradt eredeti faluszerkezete. Annak idején minden ház végét egy pajta vagy istálló zárta le a telek adottságaihoz alkalmazkodva. Az istállós pajta összeért a szomszéd istállójának falával, az pedig a következő szomszédéval, így jöttek létre a hátulról láncszerűen zárt utcák, amik az erdő felől betolakodó vadaktól, de még az erős szelektől is védték az udvarokat és a jószágokat. - Sajnos már nem teljesen zárt ez a faluszerkezet, mert sok pajtát lebontottak, sok istálló eltűnt, összedőlt menet közben, de azért még jó néhány istálló megvan, és ezeket az istállókat általában kiegészítették egyéb gazdasági épületek, mint például a górék, amit kukoricatárolásra használtak, alul pedig az állatoknak voltak az óljaik. Tyúkólak, disznóólak, nekem is van egy ilyen górém, éppen most újítjuk fel, és még van a faluban egy pár felújított, meg egy pár eredeti régi góré is, amik nagyon jól megmutatják, hogyan működött egy ilyen hagyományos sváb parasztgazdaság. - A kollektív bűnösség elve alapján kitelepített több mint 300 ezer magyarországi némettel vagy németajkú magyarral ebből a faluból is eltűnt két és fél évszázad gazdag kultúrája. Nem csak Kalaznó, az egész ország is szegényebb lett ezzel. A falu közepén épp a templommal szemben lévő parányi épületet egykor tűzoltószertár, később posta lakta, ma pedig a helytörténeti gyűjtemény otthona. Az egykori német lakók emléke mellett szépen kibontakozik itt az új telepesek a háború után beköltöztetett bukovinai székelyek sorsa is. Először a Bácskában, majd a háború végén már a szerbek elől menekülve Magyarországon kerestek új hazát számukra, éveken át kiszolgáltatva az éppen viharló történelemnek. - '44. június 8-án született a nővérem Bácsjózseffalván. Ez idő alatt a menekülés ideje alatt édesapámat elvitték orosz hadifogságba. Vlagyivosztokban volt, és amikor hazaért Kalaznóra, akkor a nővérem már négy éves volt. Ők egy egész kicsi kis házban laktak Kalaznón, ahol én is születtem, most jelenleg az a ház nem áll. - A kitelepítendő svábok megüresedő falvai, házai kapóra jöttek a hatalomnak, ezekben helyezték el a jóval több mint tízezernyi székelyt, így kerültek közülük néhány százan Kalaznóra is. A helytörténeti gyűjtemény anyagába egyrészt még Bukovinából származó, másrészt a székelyek itteni életét körülíró tárgyak, dokumentumok, fényképek is kerültek. - Aki egy kicsit módosabb család volt, mint a mi nagyszüleink, ők kint Bukovinában gazdaemberek voltak, ők 35 fácsa földön gazdálkodtak, és 28 emberük volt, akik ilyen bérmunkát végeztek, és itt nagyon meglepetés érte őket, hogy itt mennyivel jobb volt az embereknek a hozzáállásuk, a gazdálkodásuk, a mindenük. - Kalaznón is kaptak gazdálkodásra alkalmas területeket, de azok hamarosan bekerültek a termelőszövetkezetbe, aztán már csak a háztájival, kisebb földekkel, néhány jószággal foglalkoztak a családok, és a hagyományos gazdálkodási formák mára eltűntek. A mesterségek azonban, amiknek szintén szentel egy fejezetet a kiállítás, még évtizedeken át fennmaradtak, mint például a szövés tudománya az asszonyoknál. Néhányan még a szövőszéküket, és persze a jellegzetes motívumkincset is magukkal hozták Bukovinából. - Nagymama az nagyon szép festékes faliszőnyegeket csinált, de amikor már idekerült ő Kalaznóra, a szövőszéket ott kellett hagynia. A lovas kocsival jöttek, más ingóságokat hoztak ki, ágyneműt. Még a szentképeket is áthozta, ami pillanatnyilag nekem még a tulajdonomban van kettő darab. - Ugyan a székelyek Bukovinában nem ismerték a szőlészet és gyümölcskultúra csínját-bínját, mégis akadtak közöttük olyanok, akik továbbvitték itt az évszázados sváb borkultúrát. A németség a faluban, a házaknál épült pincéket zöldségek és termények tárolására használta, a bort pedig a hegyen, a szőlőültetvények melletti présházakban, pincékben készítették. A présházak a helyben kitermelt löszből épültek vertfalas technikával, a faanyag a környékbeli erdőkből származott, és ahogy a házaknál, itt sem fukarkodtak a díszítésekkel, cirádákkal. - Nagyapámé volt ez a pince. Az állami gazdaság idejében bérelte, és aztán a kárpótlás során megvásárolta ezt a pincét, a hozzátartozó vagy mellette lévő kis földet, a kis szőlőt, a kis erdőt, ameddig tudott rajta dolgozni, egészen 2003-ig, addig ő művelte a 300-400 méterre lévő szőlőben megkapálta, megpermetezte, leszüretelte, bort készített, hazavitte a bort és el is fogyasztotta. - Így élvezte egy kalaznói szőlősgazda a munkája gyümölcsét, na meg a gyümölcsének levét. Mindegyik présház pince, egység hasonlóan épült fel, praktikusan, ahogy azt a szükséges munkafolyamatok megkívánták. - Alul van egy feldolgozó helyiség, fölül van egy padlástér. Mi soha nem használtuk. Gyerekkoromban ugyan néhányszor fölmentem, és akkor ott van egy kis asztal, leültünk, jó volt ott játszani, de egyébre mi nem használtuk, és belül van a löszbe vájt pince, ahol a borokat, hordókat tárolták. - A szép présházakból ma is áll néhány, a sok-sok eltűnt borépület helyén pedig árva lyukak jelzik a löszfalban az egykori szebb időket, mert ahogy a mondás tartja, nem pince, amelyikben nincsen bor, az csak lyuk. Kalaznón ma mindössze egyetlen pincében készítenek bort. Kalaznó fekvése, a táj lankái, a környező erdők nyárban is hűvöse, és a szép házak között terjedő csend könnyen elcsábítják az embert. Így került a faluba több legújabb kori telepes, mint a Budapestről leköltözött gyűjtő, Győri Lajos. Lajos nem boldogult a gimnáziumban a francia nyelvvel, így inkább a fényképész iskolát járta ki, ott nemcsak technikát, kompozíciót és esztétikát tanítottak, hanem fotótörténetet is, hamar kiderült, hogy mind közül leginkább ez érdekli és elkezdett régi fényképek vásárlásával foglalkozni. - Ez a befektetés annak idején azért nem azt jelentette, mint ma, hogy a képeknek nem volt értéke, a fényképeknek. Ennél fogva hihetetlenül olcsón lehetett vásárolni és nagyon gyorsan kialakult az a szenvedély, hogy én nem bélyeget fogok gyűjteni, vagy gyufacímkét, vagy Isten tudja micsodát, hanem valami olyat, amit nagyon olcsón meg lehet szerezni, és engem ráadásul érdekel. És ez a fénykép volt. - Tágas budapesti lakásukban csak gyűltek és gyűltek a képek, újabb és újabb dobozok teltek meg velük, amik egyre több polcot foglaltak el, míg végül kinőtték a lakást. A képek is, és ők is. Így kezdtek vidéki házat keresni, és így kerültek végül Kalaznóra, ahol a régi sváb parasztház tágas tereiben nagy belmagasságú szobái falain Lajos ma a gyűjteményéből nagyjából 500 képet nézegethet végig nap mint nap. - A 80-as évek közepétől megtapasztaltam azt az élményt is, hogy ezek a fényképek értékhordozók. Ugyanolyan kincsképző eszközök, mint egy festmény, mint egy bélyeg, mint az aranyrúd, vagy bármi egyéb. Hát nekem ezüstrúdjaim vannak, mert hogy amik itt vannak fényképek, ezek mind ezüstszemcsékből épültek föl. - Győri Lajos gyűjteményéből két kiállítást is berendezett. A házban a fotográfia kezdetétől 1945-ig, míg az istállóban kialakított galériában 1945-től napjainkig lógnak a falakon a fotográfiák. A fényképgyűjtő szomszédja a Marosvásárhelyen született Gáspár Gyula festőművész és felesége Katica. Több mint két évtizede élnek itt, ma már kalaznóinak érzik magukat, igazi otthonra leltek terebélyes portájukon. - Azt a vidéket kerestük, ami egy picit hasonlít az erdélyire, tehát itt már elkezdődnek a dombok, és nagyon tetszett ez a település, hogy megmaradt ilyen egységesnek ezek a sváb házak, és érdekelt a felújítás. Úgyhogy ezt élvezettel csináltuk. Megláttam a házat, akkor így első ránézésre azt mondtam, hogy hát nagyon rossz állapotban volt, mondom, ez tíz év, és tényleg annyi lett belőle. A feleségem meg nekifogott szárnyasokat tartani, úgyhogy rengeteg csirke, kacsa, liba, mindenféle van. - Mi sem lehetne jobb hely a baromfitartásra, mint Kalaznó hátsó utcája, ahol a tyúkok szabadon kapirgálhatnak, a libák pedig a szemközti patakparti réten legelészhetnek, és tökéletes helyszín ez az alkotáshoz is. Gyula gyerekkora óta foglalkozik festészettel, 4-5 évente vált témát és korszakot, leginkább az érdekli, hogyan tud az éppen adott gondolatokban és technikákban fejlődni, így kedveli a folyamatos kísérletezgetést is. Manapság épp a bor érdekli, persze csak mint alkotóanyag. - Ezek tulajdonképpen akvarellek, de a víz helyett bort használok, tehát vörösbor, japán tinta, tus, meg bizonyos pácokat. A pác az alkoholos, a víz az, taszítják egymást, és úgy alakulnak ki ezek az érdekes felületek, tulajdonképpen ilyen konfliktus jellegű dolgok történnek egy szokványos fejen belül. - Természetesen a művészt a hely szelleme is inspirálja. Volt, hogy egy régi szú ette botot talált, aminek mintáját aztán felhordta papírra, máskor a villanyoszlopon a nyári melegben megfojt szurok szúrt neki szemet, ebből aztán tájképszerű alkotás született. Gyula legfrissebb kiállításának címe Hátsó oldal, nemcsak azért, mert a képek egy részét az épület hátsó falára akasztották ki, hanem azért is, mert a művek bizonyítják, ezen a világvége helyen, itt a Hátsó utcában, na és a csodaszép Kalaznón, mindig történik valami értékes.

Tolna megye közepén ez nem túlzás, valóban a mértani közepén, dombok és erdők között bújik meg egy varázslatos hangulatú, alig száz lelkes falucska, Kalaznó. - Kalaznó a gazdagabb eklézsiák közé tartozott. A legtöbb evangélikus templom esetében és Kalaznó esetében is azt láthatjuk, hogy mondjuk egy katolikus településhez képest jóval nagyobb templommal rendelkezik. A Fachwerk építőmódot, amikor fagerendavázból és az azt kitöltő falazatokból áll össze a szerkezet, még az őshazából, Hessenből hozták magukkal a svábok. Így maradhatott meg itt máig a magyarországi Fachwerk építészet néhány emléke.