Magyarországról határon innen és túl. Sok olyan helyszínnel, ami az útikönyvekből sem marad ki, de számos olyan információval, ami lehet, hogy igen. Mesélő városok, mesélő képek - helyenként onnan, ahol csak a madár jár. A sorozat szerkezete, tematikája mint egy modern, informatív útikalauzé. Infografikák közbeiktatásával úgy mutatunk be helyeket, programokat, szabadidős aktivitásokat, hogy mindenki megtalálhassa a neki legmegfelelőbbet.

A műsorszolgáltatói információk és a teljes leirat forrása a teletext.

Hogy egy a fővároshoz nagyon közeli település életében milyen sokat jelent, ha síneket fektetnek a földjére és azon megindul a közlekedés Pest irányába és vissza, arra talán nem is akad jobb példa, mint Kistarcsa. A több mint száz esztendős vonal a hármas számú főutat kiegészítve akkora lökést jelentett, hogy a századelős nagyközség több mint 14,5 ezres kisvárossá duzzadt. A sínek és a műút 1907-1908-ban a gép és vasútfelszerelési gyárat is a faluba csalta, hogy aztán a helyiérdekű vasútvonal mellé munkástelep épüljön lakóházakkal. Simándy József Kossuth-díjas magyar operaénekes születési helye ez a környék, ahol most a szobra mesél róla. - Simándy is itt született ezen a részen, annak a gyárnak, a Gép-és Vasútfelszerelési gyárnak a lakótelepe volt ez tulajdonképpen. Mozdonyokat csináltak, vagonokat, villamosokat, és az ő apukája művezető volt itt a gyárban. - Simándy első iskolás éveit még Kistarcsán járta, majd elköltöztek a településről, egy ideig autószerelőként dolgozott, hogy aztán később a szerelőaknát, ha nem is a világot, de az Európát jelentő deszkákra cserélje. Hazám, hazám, te mindenem, tudom, hogy mindenem neked köszönhetem. - Simándy József szobrát a születésnapján, minden év szeptember 18-án megkoszorúzzák. A kistarcsai Gép és Vasútfelszerelési gyár egyébként a nagy gazdasági válság idején tönkrement, így az 1920-as évek végén több száz munkás maradt állás nélkül. - A dolgozók is elköltöztek innen vissza a saját településükre, mert sokan költöztek ide vidékről, és akkor itt maradtak nagyjából üresen a házak és a Belügyminisztériumhoz kerültek ezek az épületek. - A világháborúban a zsidó lakosoknak itt hozták létre a gettót, majd az ÁVO használta a területet és az épületeket internáló táborként. - '53-ban megszüntették az internáló táborokat, de '56 után megint nagyon sok embert hoztak ide. Például az Egészség Háza, ez volt az internáló tábornak a fogdája. - Az épületek egy része ma romosan és üresen áll, és hogy az emlékezetből soha ne törlődjön a rengeteg ártatlan áldozat, a régi szögesdrótos falra táblákat helyezett az utókor, a későbbi nemzedék azonban nemcsak a mártír és áldozat ősöknek állít emléket, hanem azoknak a betelepülőknek is, akiknek Kistarcsa is köszönheti létezését. A szlovák ház arra az időszakra emlékeztet, amikor a 15 éves háború idején elnéptelenedett falut szláv beköltözők vették birtokba. - Hogy a szlovákok hogyan telepedtek itt le, kétféle nézet van, az egyik szerint Grassalkovich Antal telepítette le ugyanúgy, mint a többit, Kerepest, Ecsert például. A másik nézet szerint viszont a váci püspökség területéről telepítettek ide néhány családot Püspökhatvanból és Püspökszilágyiból. - Érdekes, hogy a kendőviselet alapján is meg lehet különböztetni, hogy ki a kis-, és ki a nagytarcsai. - Az evangélikusok előre kötik a kendőjüket, azt a nagyon szép fehér kendőt, amit itt is lehet látni, a kistarcsaiak pedig hátra kötik. Máshol van a konty, másképp néz ki a fejük. - Az 1700-as évek első felében a magyar, a szlovák és a német nemzetiség körülbelül egyforma arányban alkotta a település népességét, egészen addig, amíg a németség a házasságok révén el nem szlávosodott. - A '900-as évek elejéig volt itt szlovák oktatás is, de aztán ez megszűnt, és mivel nagyon közel vagyunk a fővároshoz, és nagyon könnyű bejutni oda, oda jártak be dolgozni a helyi lakosok Budapestre és óhatatlan volt, hogy elmagyarosodnak. Mivel a munkahelyükön csak azon a nyelven értették meg magukat. - A közelmúltban átadott szlovák ház berendezési tárgyait olyan helyi lakosok ajánlották fel, akiknek szívügye, hogy a múlt egy fontos szelete ne vesszen feledésbe, hanem része maradhasson a kistarcsaiságnak. Hogy az Isten "tarcsa" meg jókívánsággal fűszerezett köszönés nem vált-e elcsépelt és unalmas szóviccé, azt döntsék el a tarcsákon élők. Mindenesetre a betelepülőktől kisgömböcként meghízott helységek, legyen az Kistarcsa, Nagytarcsa, vagy éppen Kerepes, azzal, hogy jócskán testesebbek lettek, nem felejtették el a múltjukat, és azt sem, hogy honnan érkeztek. A térfogat megnőtt, az ide született régi tarcsaiak kisebbségbe kerültek, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a helyi tradíciók felhígultak volna. A sokasággal, ha a hagyományőrzők okosan bánnak, akkor csak új színeket nyer a világ, a helyi kincsekkel pedig nem hogy illik, egyenesen kötelező dicsekedni. Ott van például Magyarország első bentlakásos paraszt népfőiskolája, amely 1938-ban Sztehlo Gábor evangélikus lelkész közbenjárásával épült Nagytarcsán. - Akkoriban még csak négy osztályt végeztek el a paraszt fiatalok, és ugye itt Nagytarcsán is mezőgazdaságból éltek, és aki okosabb volt és ügyesebb, az sem tudott továbbtanulni. Ezért volt szükség a népfőiskolákra, amit finn mintára hoztak létre. - A falumúzeummá avanzsált Népfőiskola egykori termeiben a tudásra vágyó fiatalok matematikát, magyar irodalmat és ének-zenét tanultak, az 1960-as években azonban már mint értékőrző kiállítóhely nyitotta meg kapuit az épület. - Volt itt egy olyan házaspár, Molnárné Hajdú Margit, tanítónő és a férje Molnár Lajos, akinek erre olyan szeme volt, hogy ezeket meg kell őrizni. Tehát ők idejöttek Nagytarcsára, itt dolgoztak, mint tanító, házaspár, gyermekük nem volt, és a gyermeküké lett a falumúzeum. - És ha már a jellegzetes nagytarcsai épületeké a főszerep, akkor a település evangélikus temploma is megkerülhetetlen. Erős vár a mi Istenünk - hirdeti a felirat. A templom az első világháborúban elesett katonák emlékére ültetett hársfák között erőd-szerűnek tűnik. - Sándy Gyula tervezte ezt a templomot. Ő evangélikus volt, és minden templomára föl is írta, hogy erős vár a mi Istenünk, és ennek jegyében építette a templomait. Nagyon erős volt itt a szlovák kereszténység, evangélikusság, úgyhogy az előző kis templomukat lebontották, és ezt a nagyobbat kellett építeni '31-ben. Mindig is adakozók voltak nagyon, úgyhogy a templom díszítését is édesapám azért tudta megcsinálni, mert nagyon adakozók voltak minden célra. - A nagytarcsai evangélikus templom különlegessége, hogy itt található az ország egyetlen kettős szárnyasoltára. Az oltár azért is egyedi, mert az egyházi esztendő ünnepköreihez igazodva változtatható, elforgatható. - Advent első vasárnapján ez becsukódik, és akkor láthatjuk a karácsonyi oltárképet. Változik az ünnepeknek megfelelően, az egy különös dolog, hogy böjtre külön oltárkép van. Egy egyszerű faintarzia, fekete alapon egy keresztet hordozó bárány. - Az oltárképen a helyi viseletbe öltözött asszonyok is megjelennek, csakúgy, mint a valóságban, nagytarcsai népdalokat énekelnek, szlovákul. - És például arra panaszkodnak, hogy szétszóródott az úton egy kötényre való cseresznye. - Tulajdonképpen az együttes is azért jött létre, hogy ezeket a régi hagyományokat, amiket őseinktől örököltünk, azokat tovább tudjuk őrizni és tovább is tudjuk adni, azért próbálunk még szlovákul énekelni. Jaj, Istenem, ki fogja felszedni, hogyha nekem nincsen Nagytarcsán szeretőm, kedvesem. - A népdalok mellett a viselet megőrzése és továbbadása is fontos, egyrészt a közösségi élmény miatt, másrészt a viselet, üzenet is, hozomány a múltból. - Ilyen ruhában jártak a nagyszüleink, dédszüleink, sőt háromszázvalahány évvel ezelőtt amikor letelepedtek itt az őseink Nagytarcsán, Mária Terézia idején volt egy betelepítés, onnantól kezdve ilyen népviseletben jártak őseink. Ezt úgy örököltem nagynénémtől, 70-80-90-100 éves ruhadarabok is vannak rajtunk. - Nagytarcsa az a község, ahol még előfordulhat, hogy az idősebbek nem csak a fellépés kedvéért töltenek viseletet, hanem megszokásból is. Nagytarcsai népviseletben, a lakóparkok árnyékában. Mi az, hogy nem lehet feszegetni a határokat? Dehogyis nem! Kerepes és a tartsák, a kis és a nagy, az elmúlt évtizedek alatt többször is bizonyították, hogy a települést jelző tábla nem elmozdíthatatlan, nagyon is rugalmas. A pestközeli helységek nem mai gyerekek, meglett korukra mégis növekedni kezdtek. Nem a hormonok furcsa játéka okozta a gyarapodást, hanem a fővárosból ki, és ha máshonnan meg beköltözők. A gyüttmentek, gyütt maradtakká váltak, és szép lassan többen lettek, mint a tősgyökeresek. Ott van mindjárt Nagytarcsa, amely nevével ellentétben jóval kisebb, mint a szomszédos Kistarcsa. A községben a II. világháború után a katonák száma is jelentős volt, a helyi Zalka Máté laktanyában alakult meg a Magyar Néphadsereg 104. önálló honi légvédelmi tüzérezrede is, a 90-es évekkel azonban megérkezett a változás is. - A falu úgymond felszabadult, mert az '50-es évektől a honvédség volt jelen, és egy védett település volt Nagytarcsa, még ki sem volt írva, merre van Nagytarcsa. - Majd sokan mégis megtudták, merre is van Nagytarcsa, és itt kezdtek el otthont építeni. A település lélekszáma mára megduplázódott, a falusi életet pedig felváltotta az alvóvárosi. Történt mindez annak ellenére, hogy a tarcsaiak mindig is a földet jó gazdaként művelő közösséget alkottak. - Nagytarcsaiak nagyon ügyesen tudtak a földdel bánni, hihetetlen mennyiségben tudtak termelni különböző zöldségféléket kis területen. Tehát nagyon szorgalmas, dolgos nép lakik itt, bejártak Pestre eladni a kis portékájukat, amit termeltek. - Nagytarcsán sokáig nem volt piac, hiszen a háztáji ellátta a családokat, ám amikor a zöldségeskert helyét a gyep vette át, akkor már erős igény mutatkozott a vásárlói oldalon, nyolc éve már, hogy a polgármesteri hivatal szomszédságában péntekenként fontos üzletek köttetnek. - Füstöltet vagy füstöltetlen? - Füstöltetlen. - Oké, mennyit adhatok? Ez a darab. - Megveszem. - Jó. - Ha valaki piacra megy, akkor ébredjen korán, hogy frisset és szépet kapjon. Nos, itt a nagytarcsai termelőin más a helyzet, a péntek délután az emberi időpont árusnak és vásárlónak egyaránt. Egy piac nem az árudömpingtől lesz hangulatos, hanem a jó energiáktól, attól, ha a termelő a sajátját árulja jó szívvel és lelkiismerettel. - A piac létrehozásával az volt a célunk, hogy ugye helyben vagy környéken termelt, jó minőségű, egészséges magyar áruval lássuk el az itt élőket. Igény van rá, az emberek szeretik. És hát a piac nem csak az adásvétel helye, hanem a falu fóruma is. Itt egy közösségi tér van, ahol jó ide kijönni találkozni és beszélgetni. Ilyenkor péntek délután érkeznek haza az emberek, úgyhogy péntek délutánra tettük ennek a piacnak a nyitva tartását, ami bevált. - A piacra a tarcsaiak már nem népviseletben és puttonnyal járnak, mint anno az ősök a pesti csarnokba, sok minden megváltozott. Egyvalami azonban biztosan nem. Az élelmiszer vásárlás bizalmi kérdés. - Szerettem az állatokat gyerekkorom óta, és akkor elkezdtem tejelő marhákkal foglalkozni, és most már 13 fejőstehénnel dolgozok. Trappista jellegű félkemény sajtokat készítek, ivójoghurtot, vajat, krémsajtot, túrót, ilyen dolgokat. Én készítem őket otthon háznál. - A szarvasmarha Nagytarcsa címerében is megtalálható, no, nem a Pál Norbert-féle tejelő, hanem egy jóval régebbi. Egészen a szkíta-korig kell visszarepülni az időben. A leletet a nagytarcsai orvosi rendelő építése közben találták még az alapásásnál. - Ez egy sámáncsörgő együttes, szarvasmarha alakot ábrázol, rogyasztott lábbal. A talált tárgyak közül négyből egynek a lába nyújtott és sehol nem találtak ilyen sámáncsörgőt. Ugyanakkor a kék-zöld szín az egyrészt a népviseletben használt domináns színeket jelenti. A másik az, hogy a hit és a remény, mert egy nagyon komoly vallásos nép lakott itt mindig. - Hogy az egyenes lábú szarvasmarha a csörgőn miért nem akart rogyasztani, mint a többi, azt persze nem tudni. Kerepes és tartsa úgy összefolyt az idők folyamán, hogy az avatatlan szem észre sem veszi, hogy melyik településen jár éppen. Nem véletlen, hogy 1978-ban kézfogót tartott a két község, abban bíztak, hogy Kerepes-Tarcsa néven talán könnyebb lesz majd minden, de tévedtek. 16 év után ásó ide, kapa, oda, közös megegyezéssel beadták válópert, és külön utakon folytatták, már amennyire ez lehetséges olyan települések esetén, ahol a hév és a hármas számú főút örök kapocs marad. A több mint tízezres lélekszámú Kerepes egyik legszebb, de nehezen megközelíthető helyén a Kálvárián valaha Szent Miklós tiszteletére emelt templom állt, ám a 20. század elején egy vihar csúnyán megrongálta a középkori épület tornyát. - 1400-as évek elején készült egy okirat, ott van említve először a községnek a temploma. 1907-ben augusztus 7-én egy komoly vihar volt, amelyikben villámcsapás érte a templomot. Használaton kívül maradt ez a templom, sőt lebontásra ítélték, úgyhogy ez meg is történt. - A templom elbontása és falainak elhordása annyira jól sikerült, hogy a Szent Miklós templomból mára csupán néhány kő maradt. Kerepes új templomát Szent Anna néven szentelték fel. - A község lakosai nagyon szerették volna, hogyha a Szűzanya oltalmát megnyerhetik, és hát erre a Szent Anna, a Szűz Mária édesanyja, mint pártfogó nagyon-nagyon alkalmas volt és ezért döntöttek így. - A Gödöllői-dombság kisvárosa sok szép kirándulóhely origója. A Kerepes környékén eredő Szilas-patak is itt próbálgatja az első csörgedezését. Vagy itt van például 323 méterével a Szár-hegy, Kerepes legmagasabb pontja, a bozótmívesek emlékhelye és tanösvénye. - Erdei túlélésnek is mondják, gyakorlatilag Matula bácsi tudománya, a hajdanvolt természeti népeknek a túlélési technikáit gyűjtöttük egy csokorba, és ezt gyakoroljuk, fejlesztjük, egy nagyon tartalmas szabadidős tevékenység a természetben. - A tapasztalt, sokat megélt Matulák úgy tartják, hogy a valódi bozótmívelés a túlélés után kezdődik, amikor az ember a pásztorok, a csíkászok, fákászok technikáit kezdi alkalmazni. - Van, aki túlélésnek fogja fel, van, aki edzésnek, van, aki szórakozásnak, ki hogy veti bele magát ebbe, és utána meg hogy kommunikálja ezt az interneten. Én úgy szoktam megfogalmazni, hogy nagyon tartalmas, nagyon felszabadító, szabadidős tevékenység. - - A tánc az egyik legigazibb szabadidős tevékenység, társaságot ad, edzi a testet és karbantartja a lelket, nincs korhoz kötve, akit elkap a ritmus, azt nem is ereszti, megpörgeti, megforgatja. - Én már 1959-ben elkezdtem táncolni, ugyanis 1958-ban alakult a nagytarcsai hagyományőrzők csoportja. Maga a hagyomány akkor igazán jó, és akkor tökéletesedik ki rendesen, hogyha a színpadon nem egy korosztályt látunk, hanem több korosztályt látunk, hiszen ha egy bálról, vagy egy lakodalomról, vagy bármi ilyesmiről beszélünk, amit a hagyományok közé sorolunk, akkor természetesen a bálokban is, a lakodalmakban is voltak gyerekek, voltak fiatalok és voltak felnőttek, és az öregek is ott táncoltak. - A nagytarcsaiak mellett egyébként a kistarcsaiak is táncoslábúak, hét korcsoportban közel 200 táncos ismerkedik a népi kultúra hagyományaival, na és egymással. - Egy óriási családban gondolkodunk, egy nagy közösségben, amiben mindenki megtalálja a saját szerepét, a saját helyét. És nyilván adunk egy olyan fajta örömöt a gyermekeknek, illetve a felnőtteknek is, amit ugye a tánc jelent. A tánc is ezt jelenti, hogy jót táncoltam, kitáncoltam magam, és minden a helyére került. Most már ugye nagyon keveset táncolnak, viszont a táncegyüttesekben megtanulják ezt a fajta anyanyelvet, és nagyon jól érzik benne magukat. - De még milyen jól érzik a Pannónia Néptáncegyüttes idén ünnepli fennállásának 30. évfordulóját.

Hogy egy a fővároshoz nagyon közeli település életében milyen sokat jelent, ha síneket fektetnek a földjére és azon megindul a közlekedés Pest irányába és vissza, arra talán nem is akad jobb példa, mint Kistarcsa.