Magyarországról határon innen és túl. Sok olyan helyszínnel, ami az útikönyvekből sem marad ki, de számos olyan információval, ami lehet, hogy igen. Mesélő városok, mesélő képek - helyenként onnan, ahol csak a madár jár. A sorozat szerkezete, tematikája mint egy modern, informatív útikalauzé. Infografikák közbeiktatásával úgy mutatunk be helyeket, programokat, szabadidős aktivitásokat, hogy mindenki megtalálhassa a neki legmegfelelőbbet.

A műsorszolgáltatói információk és a teljes leirat forrása a teletext.

Jó szerencsét! Megtippelni sem lehet, hányszor hangzott már el Komlón. Komló ugyanis bányászváros, és noha a bányákat már lassan két évtizede bezárták, itt minden és mindenki valamilyen módon kapcsolódik a bányászmúlthoz. Pedig mai képét már nem a bányaüzemek, sokkal inkább Komló pazar fekvése határozza meg. Körben mindenütt hegyek, dombok és az erdő sűrűje. - A város a komlónövényről kapta a nevét. A Mecsekben számtalan erdős, ligetes helyen a vadkomló nagyon nagy arányban megtalálható volt, és ami még érdekessége a településnek, hogy úgy tartjuk, hogy hét dombra épült, mint Róma. - Az élet hajnalán trópusi erdőségek és dinoszauruszok népesítették be a tájat, a geológusok százszámra találtak dínó lábnyomokat a környéken. Így tudták új fajként beazonosítani a Komlosaurus carbonist. Az állat a városról és a szénről kapta nevét, hiszen maradványaiból, illetve az egykori őserdei növényzetből, páfrányokból keletkezett a földtani folyamatok során a mecseki szén, a szén, ami aztán a 19. század végétől Komló fellendülését hozta. Egy pécsi iparos, Jánosi Engel Adolf megvásárolta ezt a földterületet. Nem szénbe utazott ő, hogy szenet akart, hanem fát akart. Majd ugye észrevették, hallották, miután belakták a környéket, hogy van szén itt a környéken. - Jánosi Engel Adolf a Selmecbányáról érkezett Jex Simon bányamérnököt bízta meg a szén feltárásával. Alig három évvel később ki is gördült az első csille szén a táróból, és kiderült, hogy óriási készleteket rejt a hegy gyomra. A komlói bányászat lassan, de folyamatosan fejlődött egészen a második világháború utánig, amikor is egyszer csak a vas és acél országa lettünk. Az acélgyártáshoz szükséges kokszolható szén pedig csak egy helyen volt Magyarországon, éppen itt, Komló alatt. Az addig pár ezres falu robbanásszerű fejlődésnek indult, 1951-ben városi rangot kapott, gombamód nőttek ki a földből az üzemi, szociális és lakóépületek, az ország minden szegletéből érkeztek ide a leendő bányászok, akiknek a munka mellé otthont és normális életkörülményeket kellett adni. Gyorsan megjelent itt minden eleme az akkori szocialista iparvárosoknak a várossá avatás 10. évfordulóján még Lenin-szobrot is állítottak. - 1954-ben adták át az akkori tanácsi hivatalt, ami ma a városháza, ez van a tér északi oldalán, és a tér nyugati oldalára felépült a pártház, és vele szemben a keleti oldalra pedig a béke szálloda. Na most a lenin szobrot úgy állították föl, hogy szembeállították a pártházzal, és a komlóiak között járt egy olyan mondás, hogy Lenin szemben áll a párttal, félvállról veszi a tanácsot, és háttal áll a békének. - Kossuth bánya, Béta bánya, Hármas akna, Zobák bánya. Ezek voltak az egykori komlói bányaüzemek, amiknek nyoma alig, emléke annál több maradt a városban. Igaz, bezárásuk után az aknákat és tárókat betömedékelték, az üzemi épületeket elbontották, de a városközpontban egy jókora aknatorony kerékből és csillékből, sínekből alkotott emlékhely, és még néhány bányászszobor is őrzi a múltat, és persze a lakók, legtöbbjük szintén bányász család tagja. Dr. Vass Dénes 1963-ban, 15 évesen jött Komlóra vájáriskolába. - Toborzás volt, a korabeli újságok tele voltak plakátokkal. Gyere Komlóra, aztán minden jó lesz. A bányászat egy szolidáris szakma, mint a katonaság tulajdonképpen, ahhoz lehet hasonlítani. Rendnek, fegyelemnek kellett a föld alatt lenni. Mindenhova legalább kettő embert kellett küldeni, párosával menjenek, és az egyik, mindig a parancsnoknak meg kellett jelölni. A bányának a vájár a szakmunkása. A vájárnak a segítője a csillés és a segédvájár. - Aztán a rendszerváltás elhozta a drága és így gazdaságtalan szénkitermelés lassú halálát. A tér feletti domboldalban álló emlékműre tekintve azért mindenkinek eszébe juthat, hogy a bányászat megbecsült, de embert próbáló, veszélyes élet volt. Az emlékmű mellett a komlói bányaművelés idején munkahelyi balesetben elhunytak nevei sorakoznak, 321 név a fekete márványtáblákon. A II. világháború utáni években az ország vezetése Komlót 35-40 ezres várossá kívánta növelni, ennyi ember kellett ugyanis a tervekben elvárt szénmennyiség kitermeléséhez. Elképzelhetetlen méret volt ez a falunak, ahol akkoriban még emeletes épületek sem álltak. Az egyetlen komolyabb építkezés itt, az egykori faluközpontban történt, még a háború kirobbanása előtti években. - A Szent Borbála templomot is a bányászok és maga a város építette, és nagyon-nagyon gyorsan elkészült. 1937. szeptember 8-án helyezték le az alapkövét, és ugyanebben az évben december 4-én átadták és felszentelték a templomot. Összesen 86 nap alatt épült a templom, és muszáj volt elkészülnie december 4-ére, hiszen december 4-én ünnepeljük Borbála napját, Szent Borbála a bányászok védőszentje. - A tekintélyes templom aztán elég gyorsan eltörpült az újabb és újabb emeletes házak, bányaüzemi épületek és az új városközpont mögött. A frissen ideköltözöttek a világ közepén érezhették magukat, még a szocialista blokk akkori sztárját, Gagarint, az első űrhajóst is elhozták ide, az akkor 26-27 ezer lakosú Komlóra, akit a korabeli leírások szerint 40 ezren vártak a főtéren. Sorra húzták fel a lakótelepeket a város hét dombján, a városrészeket pedig szinte összefűzi a központban terpeszkedő jókora arborétum. - Az akkor kialakuló bányászváros egészen máshogy festett. Hogyha megnézzük az akkori fotókat, akkor ezek a területek rettentően kopárak voltak az építkezések, és az építkezéshez kapcsolódó anyagszükségletek, a letarolt domboldalak látványa volt mindenhol, és az akkori elképzelés volt az, hogy legyen egy plusz csak zöld terület, ami a városban megmarad. Gondolom, nem tudták előre, hogy ez ennyire jól fog működni a továbbiakban, hogy mindenhol és minden egyes ház között ekkora nagy zöldövezet fog kialakulni. - A város közepe egy hosszú, mély völgy a dombok között, ahol több forrás is dolgozott annak idején, ezért beépítésre alkalmatlannak minősítették, így jelölték ki a területet arborétumnak, amiben a domboldalakban főleg ligetes jellegű, míg az alsóbb térszinteken, ahol jobb minőségű a talaj, sűrűbb, erdős növényzet tudott fejlődni. Az egész országból válogatták össze az idetelepített fákat és cserjéket, amik mind megfelelnek a sajátos mikroklímának. - A környezetéhez képest jóval párásabb, hűvösebb mikroklímával rendelkezik, így a magasabb hegységekben található örökzöldek és tűlevelű növényfajok nagyon jól képesek fejlődni. Mögöttünk 10-15 méternél jóval nagyobbat elérő jegenyefenyőket láthatunk, ami máshol talán nincsen. - Az arborétum lakótelepekhez közelebb fekvő részein sportpályákat hoztak létre, így manapság az oktatás mellett leginkább rekreációs tevékenység folyik, de egy parányi tavat is találunk itt, egy apró szabadtéri színházat, és telente még szánkópályának is jelölnek ki területet, már ha esik a hó. A hetvenes években, amikor még több és több ember kellett a bányákba, Komlón is megjelent az előre gyártott építészeti struktúra, főleg magas panelházak formájában. Ezek gyakran már nem a korábbi jól megfontolt városépítészeti elvek alapján, inkább ad hoc jelleggel kerültek a helyükre. Ilyen a város ikonikus épülete az országos szinten is egyedinek mondható piramisház is. - Valamikor itt, ahol állunk, a Kossuth Lajos utca itt ment. A Kossuth Lajos utca áthelyezésre került a mostani helyére. Ezek a paneltechnológiával épült házak itt voltak. Volt egy szűk hely, ahova ide képzeltek el egy több mint 92 lakásos társasházat, amelynek a földszintjére kiszolgáló helyiségeket terveztek. Csaba Gyula tervező barátom, Isten nyugosztalja, nagyon sok mindent tervezett Komlóra, és az ő és csapata, keze munkája a Piramisház. - Egy akkoriban újdonságnak számító technológiának köszönhetően pár hónap alatt kinőtt a földből ez a cseppet sem kicsi épület, ráadásul az építkezést nehezítő szűk városközponti helyen. Posztmodern forma és színvilága, a messziről virító piros liftaknája és zöld falai, a lakások rácsos, függőfolyosós megközelítése és töredezett struktúrája egészen egyedivé tették az épületet. Nem csak a nyolcvanas évek Magyarországán, de még ma is ritkaságnak számít. Komló kulturális életének egyik fészke a Közösségek Háza, amit számtalan gyerek és felnőtt csoport, szakmai és műkedvelő társaságok töltenek meg élettel. Igen tekintélyes múltat tudhat magáénak egy felnőtt kézimunka szakkör, a díszítőművészeti műhely. Tagjai az ország számtalan helyén kiállítottak már, és szinte mindenhonnan díjakat, elismeréseket hoztak haza. Andrásfalvy Bertalan néprajzkutató támogatásával alakult a csoport annak idején, így nem meglepő, hogy népi motívumokat hímeznek falvédőkre, terítőkre, függönyökre és időnként ruhákra is. A lelkes csapat alapító vezetőjét egészen fiatal korában vonzotta be a hímzés és varrás szeretete. - Talán ötéves voltam, amikor azt mondtam anyukámnak, hogy én varrni akarok. Azt mondta, majd ha kész lesz az ebéd. Hát nem bírtam kivágni, rajzoltam magamnak, és akkor ő kénytelen volt a száröltést először megtanítani. Így most visszagondolok, nekem az egyik nagypapám hímzett nagyon szépen. Lehet, hogy tőle örököltem, nem tudom, de én akkor kezdtem és nem tudtam abbahagyni. Annyira, hogy végül a saját tanárnőm és általános iskolai tanárnőm eljött a szakkörömbe és ő is ott tanult tőlünk. - A díszítőművészeti műhely tagjai az évek alatt bebarangolták az ország különböző tájegységeit a Palócföldtől a Drávaszögig. De jártak a pécsi Néprajzi Múzeumban, a szekszárdi és a bajai múzeumban is, és sok magángyűjteményt is meglátogattak. Megismerkedtek a legtöbb viselettel és a kevésbé tipikus mintákkal is, ám ezeket a motívumkincseket nem egy az egyben másolták és másolják, inkább mindenki a saját ízlésére formálja kicsit a színeket és díszítéseket. - Az én személyes kedvencem a baranyai horvát hímzések. Azt megláttam, addig nyomoztam, amíg nem kerültem el Matusek Laci bácsihoz, aki Átán volt tanító és egy hatalmas gyűjteménye volt, és úgy kezdte a gyűjtemény bemutatását, hogy azt mondja, hogy ő most engem felöltöztet, felöltöztetett, odaállított a tükör elé, és én olyan gyönyörűt soha nem láttam, és azóta nekem a baranyai horvát hímzések a kedvenceim. - Épp csak a szomszédban, a Közösségek Házától pár lépésnyire nyílt meg a nyolcvanas évek elején a Komlói Színház egy Bánk bán előadással. A Komlói Színház és Hangversenyteremnek nincs saját társulata, befogadó színházként működik. Színpadán több városi amatőr csoport is fellép, heti két-három alkalommal tartanak előadásokat. A helyi Fonti five Táncműhely kortárs modern tánccal foglalkozik, ami a klasszikus balettből alakult ki még a múlt század közepén. - Mi azért szeretjük nagyon, mert sokkal nagyobb szabadságot ad, mint a klasszikus balett, fizikailag is többet megenged, elnézőbb a testtel, hogyha így mondhatom, én is ebben találtam meg a kifejező eszközeimet. Én úgy érzem, hogy itt van a legtöbb eszköztár, ami a rendelkezésünkre áll és a tanítványokon is ezt látom. Nagyon szigorú szabályrendszere van ennek is, de mégis több mindent megenged. És azt gondolom, hogy sokkal inkább belemehetünk a saját személyiségünkbe, a saját mondandónkba, mindenki egy kicsit magára tudja értelmezni. - A táncosok többnyire komlóiak vagy környékbeliek, és igazán elhivatottak. A felnőtt csapat mellett gyermekkortól foglalkoznak oktatással, testképzéssel és a klasszikus balett alapjaival, Art Jazz tréninggel, aztán a kitartóbbak továbbléphetnek a kortárs tánc irányába. - A lányokkal közösen dolgozunk, tehát ők nagyon inspirálnak engem. Szívesen meghallgatom az ő ötleteiket, ezeket be is építem a darabokba. Ez, amit most láttunk, ez igazából több kis részletnek a mixe, merthogy kifejezetten szerettünk volna egy olyan koreográfiát, ami szépen bemutatja a mi munkánkat, ahhoz a műfajt, amihez mi a legjobban kötődünk, és fellépésekre is alkalmas. A szocialista iparvárosok igyekeztek komolyabb művészeti, közművelődési tevékenységeket is támogatni, hiszen friss települések voltak sok új lakossal, kulturális múlt nélkül, ezért is igyekeztek biztosítani a munkások szórakozási lehetőségeit. Komlón a város méretéhez képest ma is pezseg a kulturális élet. Az egykori bányászvárostól egy csodaszép völgyben nyújtózik Sikonda. A Komlóhoz tartozó üdülőtelep nem csak a város, de talán egész Baranya megye egyik gyöngyszeme. Ion dús levegőjével, 65-70 százalékos páratartalmával, nyugalmával és csendjével, wellness hoteljével és tavaival igen vonzó turistacélpont. Létét, mint szinte minden itt Komlón, természetesen a bányászatnak köszönheti. - 1928-ban szenet kerestek és meleg vizet találtak. Egy nagyszerű ember, Kolossváry Andor erdőfőtanácsos megakadályozta, hogy betömedékeljék a 419 méteres fúrt kutat. Azonnali jelleggel, hogy a meleg vizet megtalálták és gyógyvízzé minősítették, ez volt '28-ban, '31-ben már átadtak egy 35 szobás szanatóriumot, és attól kezdve sajátos életet élt, de mindig gazdagodó életet. A '40-es években egy főorvos bérelte és természetesen hasznosította. '44 környékén sajnálatos sok kárt szenvedett. '53-tól éjjeli szanatórium lett belőle, ami azt jelentette, hogy az éjjeli szanatórium olyan szolgáltatást adott, hogy a legyengült bányászokat felerősítette, tehát munkaviszonyban voltak. Itt aludt, jól evett, sokat evett, finomat evett, ellátták valamilyen módon és ment dolgozni. - A szanatórium fontos volt a város, de még inkább a bánya életében. A munkások bizony megkoptak a nehéz hétköznapokban a föld alatt nem volt kegyelem. Úgy tartják, egy kiadós séta a többhektáros pihenőparkban néha hatékonyabb volt mindenféle gyógykezelésnél. A beszűkülő sikondai völgy melynek mélyén egy patak csörgedezett, épp alkalmasnak tűnt egy kisebb tó létesítésére. Akkor már majd tíz éve volt, hogy megalakult a Bányászok Horgászegyesülete, de saját vízfelület hiányában nem igazán tudott kibontakozni az életük. Végül a városi tanács, a bányavállalat és az egyesület összefogásában kiszélesítették a patak medrét, gátat építettek, és a völgyszakasz feltelt vízzel. Már csak halakat kellett telepíteni, amik azóta is szépen szaporodnak és nőnek itt, a gyönyörű és kiválóan horgászható víz miatt aztán olyan sokan léptek be az egyesületbe, hogy korlátozni kellett a létszámot a tó partján. - A legendás nagy fogások nemigen vannak, de a nagyobb fogások közé tartozik egy 10-12 kilós körüli ponty, és 31 kilós harcsa volt, ha jól emlékszem, a legnagyobb. Őket visszaengedjük, tudniillik a horgászegyesület limitálta a kifogható halnak a súlyát. Ezt négy kilóban határoztuk meg, tehát négy kiló feletti pontyot azt vissza kell rakni. - Végül a hetvenes évek elején kiépült a második tó is, így már jutott elegendő hely mindenkinek. Ahogy Sikondától tovább utazunk Pécs felé, az országút mellett, de az erdő kellős közepén áll egy épület, amit szinte mindenki ismer, aki valaha járt erre. Eltéveszteni sem lehetett egykor az autós büfét, ami manapság ugyanott, de némileg megújulva működik. Az új tulajdonos séf Korzikán élt és dolgozott hat éven keresztül, sok-sok receptet és ötletet hozott haza, amik végül itthon is beváltak. A népszerű vargányás szarvasraguban például szépen tetten érhető a korzikai ihletés és a baranyai gasztronómiai gyökerek ötvöződése. - Tíz tájegységből áll ez az egész Baranya megyei rész. Például szerb, horvát, sokácok, nagyon színes és nagyon vegyes a paletta, amit mi is ráraktunk az étlapra. Például egy pleskavica, ami ugye, mint tudjuk, egy szerb étel, egy ajvárral, nagyon kedvelik. Akkor ugye ami leginkább a Baranyára jellemző, az a babos egytálételek, mint például a babgulyás. Ezt ugye nagyon sok helyen máshogy készítik. Mi a klasszikusat készítjük. Akkor van a sokác féle babgulyás, amikor a cserépedényben fatüzeléssel, itt ugye nekünk az erdő, jellemzően nálunk a vörös húsok, a hátszín, a szarvas, a vadételek, ezen belül a vargányagomba, rengeteg gombás étel. Úgyhogy így nagyon színessé lehet tenni, mivel Baranya megye nagyon sok mindenből tud építkezni. - De valójában még mindig a babgulyás a favorit. Ha megkérdezzük a séfet, mi a titka, igazából semmi különös magyarázatot nem tud adni. Persze a legfontosabb a minőségi alapanyag és a törődés, de talán éppen ilyen lényeges szerepet játszhat mindebben a bányász nosztalgia is.

Jó szerencsét! Megtippelni sem lehet, hányszor hangzott már el Komlón. Komló ugyanis bányászváros, és noha a bányákat már lassan két évtizede bezárták, itt minden és mindenki valamilyen módon kapcsolódik a bányászmúlthoz. Pedig mai képét már nem a bányaüzemek, sokkal inkább Komló pazar fekvése határozza meg. Körben mindenütt hegyek, dombok és az erdő sűrűje. - A város a komlónövényről kapta a nevét. A Mecsekben számtalan erdős, ligetes helyen a vadkomló nagyon nagy arányban megtalálható volt, és ami még érdekessége a településnek, hogy úgy tartjuk, hogy hét dombra épült, mint Róma. - Az élet hajnalán trópusi erdőségek és dinoszauruszok népesítették be a tájat, a geológusok százszámra találtak dínó lábnyomokat a környéken.