Magyarországról határon innen és túl. Sok olyan helyszínnel, ami az útikönyvekből sem marad ki, de számos olyan információval, ami lehet, hogy igen. Mesélő városok, mesélő képek - helyenként onnan, ahol csak a madár jár. A sorozat szerkezete, tematikája mint egy modern, informatív útikalauzé. Infografikák közbeiktatásával úgy mutatunk be helyeket, programokat, szabadidős aktivitásokat, hogy mindenki megtalálhassa a neki legmegfelelőbbet.

A teljes leirat forrása a teletext.

Ide egy leheletnyi hajnalpirosat, oda meg egy ecsetvonásnyi csibe sárgát. Az ősz minden évben kiszínezi az erdőtelki arborétum hálóköntösét. Sietnie kell, mert közel már a vízfelszínre hártyát suhintó, leveleket zúzzal borító és egyetlen fújásra tovaröpítő decemberi zimankó. A Heves megyei Erdőtelek Butler kastélyának egykori parkjában a fák legyenek bár óriások, földbe gyökerezve tűrik a lombtalanítást. Nem szégyellik a pőreséget, jól tudják, hogy a csupasz test időszakos. Talán vágynak is kicsit a rovardöngés nélküli nyugalomra és az ólomszárnyú télidőre, amely hamarosan rátelepedik a tájra. - Ha nagyon elejét keressük az itt látható arborétumnak, akkor 1890-es évekig nyúlik vissza, ugyanis 1890-ben vette meg idősebb Kovács József az éppen mellettünk álló kastélyt, és neki a nevelt fia kezdte el az arborétumot kiépíteni 1895-től. Kovács doktor nagyon jó szakmai, dendrológiailag felfejlesztette magát, rengeteg külföldi kapcsolatot épített ki. - A kapcsolatok aztán beértek és különleges élőfa-gyűjteményt teremtek az Alföld egyik legszárazabb részén. Amiket betelepített, itt lehet látni körülöttem is a Tiszafák sorozatát, de akár a tölgyeket, juharokat, sorozatokat említem, vagy különböző cserjeféléket, ezeket már ő szerezte be külföldről Észak-Amerika, Ázsia. - A kert egyik szeme fényét, Magyarország legnagyobb és legidősebb cukorsüveg fenyőfáját is Kovács doktor ültette több mint 100 évvel ezelőtt. A szomszédos Éger láp és a tóvá duzzadó Hanyi-ér a téli álmot alvó lombhullatók mellett egy seregnyi más vidékre való örökzöldet is jólétben tart. Az 1920-as, 30-as években országos hírnevet szerzett dendrológiai gyűjtemény azonban Kovács József halálával 1945 után veszélybe került. - A moszkvai Füvészkert dolgozói jöttek hozzá látogatóba, viszont már csak a halálhírét hallották. A kertre ránéztek, mivel ismerték, többször jártak itt, és akkor tapasztalták, hogy halála után, aki átvette a kezelését, azok elég nagy pusztítást végeztek az arborétumban, a növényekben. Rögtön intézkedtek és hatására 1950. május 30-ával az Országos Természetvédelmi Tanács természetvédelmi területté nyilvánította az arborétumot. - A szemet gyönyörködtető arborétum színjátszó fáival és bokraival oktatási helyszín is, az önkormányzati tulajdonban lévő kastély pedig arra vár, hogy begyógyítsák a sebeit. Az M3-as autópálya északi oldalán, Kápolnán a régiségek megmentése, az idős mezőgazdasági gépek begyűjtése és visszahozása az életbe, bizony nem kis feladat. Füstölögni lehet, csak nem érdemes. Ha Mlinkó Mihály azt mondja, hogy márpedig beindulsz, akkor az úgy is lesz. A kápolnai gépgyűjtő kedvenc masinája a Lanz Bulldog, akivel ketten együtt másfél évszázadon is túl vannak már. A traktorista a vas-barát életét már kétszer is megmentette. - Én 1956 februárjában kaptam meg, mint traktorvezető a füzesabonyi gépállomás traktoristájaként. 1964 őszén tönkrement a kuplungja, és akkor kiselejtezték, és akkor kitaláltam, hogy a kápolnai TSZ-nek felajánlottam, mondom, megcsinálom nekik, és használták négy évig. Akkor megint tönkrement, megint az ócskavasba került, és akkor 9600 forintért megvettem a méhtelepen keresztül. Akkoriban nagy pénz volt, mert anyósom szegény, az ívást kezdte el itt a betonon, hogy építkeztünk, és tartoztunk a rokonoknak pénzzel, és én meg ócskavasat veszek, azt mondta. - Nos, ez az ócskavas azóta dolgozik, és sok földet és sokszor felszántott már az utóbbi ötven évben. - Úgyhogy ez egy családtag. A családom mindig is csúfolt vele. Tegnap is szántottam itt a kertek alatt. Már most örökös marad, mert az utódaim nem dobják el. Még örülhetek, hogy forgalmi engedélyt nem kérnek rá, mert ennek olyanja nincsen, de dolgozni még tudna. - A gép forog és pipál, az alkotó pedig büszkén húzza ki magát, hogy ez az egyszerű elektronikamentes szerkezet 70 éves korában sem gondol a pihenésre, a nyugdíjas évekre. Amíg az aldebrői hegyoldal szőlőtőkéi ezer színben tündökölve ünneplik, hogy megszabadultak a tehertől, addig a 2022-es évjárat főszereplői a szőlőszemek életük legfontosabb pillanatait élik át. Az erjedés útjára lépett bogyókból kipréselt must, behódolva a kémiának, most válik borrá. A hordó biztonságos hely, egészen addig, amíg lopóba nem kerül a lé, ez az élet rendje. Tőke, hordó, lopó, pohár. A bor, a debrői hárslevelű csilingelő koccintásra vár, az anyanövény pedig nyugalomra, kártevő pusztító hidegre és metszéshez jól értő kezekre. A szőlőhegy védelmezője, Szent Donát sem kémleli most az eget. Az esztendő utolsó hónapja nem a jégeső és a mennydörgés ideje, annál inkább a párafüggönyé. Az Aldebrőre ereszkedő homályosság elveszi az épületek élét. A tompa tájból harsányan kikacagó szőlőtőkék pimaszul mutogatják rikító leveleiket. Nincs sok idejük. A dér hamarosan olyat csíp a növénybe, hogy az ijedtében mindent eldob, ami tőkére termett. Még a levelet is. - A hárslevelűn kívül nagyon kedvelt az olaszrizling, muskotály, vörösek közül most már a Cabernet Franc, a kékfrankos amik így elterjedtek a vidékünkön, illetve főleg Aldebrőn. A szőlő előtt azonban más növény lakta a debrői földek jelentős részét, a dohány volt, ami jó bevételi forrást jelentett a sokáig főleg németajkú lakosságnak. - Korábban a Val és a Csal nevű püspöki nevű települések voltak, ezek elnéptelenedtek, és 1740-től pedig sváb telepesek érkeztek, Grassalkovich Antal volt az, aki betelepítette őket erre a területre. Amikor az első telepesek érkeztek, akkor dohányműveléssel kezdtek, és ez volt a fő mezőgazdasági tevékenység a településen. - A dohány szerepét később átvette a bortermelés, és noha a filoxéra idején a szőlő szinte teljesen eltűnt a határból, a 20. század elején Rácz Pál kompolti pincemester megmentette és felvirágoztatta a debrői hárslevelűt. - Rácz Pál volt az a borász, aki a sáfrányosi dűlőben talált egyetlen egy tőke hárslevelűt, amiből elszaporította a szőlőfajtát, ez található most is az ültetvényeinken. Amikor a windsori herceg megkóstolta Magyarországon a hárslevelűt, az 1925-ös évek után történt ez, ezután mindig ezt kérte az asztalára. Ez egyébként, ahol most vagyunk, a termelőszövetkezetnek a pincéje volt. Nagyapám volt itt a pincemester, azért is ragaszkodom ehhez a pincéhez ennyire. Itt termelték a TSZ-nek a borait. - A hárslevelű szőlő nem adja könnyen a borát. Mivel késői szüretelésű, ezért a gyümölcs sok éjszakát kint tölt a tőkén, ráadásul a hárslevelű a gombás betegségeket is szereti begyűjteni, így aztán ez a fajta nem épp a kezdő borászoknak való. - Ez azt jelenti, hogy sok mindennel meg kell küzdeni, főleg az időjárással. Előfordult már olyan is, hogy hóesésben és fagyban szüreteltük a hárslevelűt, a művelése, a permetezése nagy szaktudást igényel. - Aldebrőn a szőlőtermelés ismét felfutó ágon van, s habár a németség mára szinte eltűnt a településről, a hagyományaik őrzése a mai napig fontos. A gazdaházban a település értékei mellett arról is hallhatunk, hogy Aldebrőn a legidősebb épület a katolikus templom, és megtudhatjuk, hogy hova tűntek a régi paraszti épületek. - Itt szemközt van a Szentlélek templom, ez 1760-ban épült, és Grassalkovich Antal építtette a Szentlélek tiszteletére. 1762-ben pedig Eszterházy Károly szentelte föl. C mint Aldebrő egy része 1827-ben, amikor is a templom maga és 156 ház Aldebrőn leégett a plébánia épületével együtt, 21 ház maradt mindössze épségben. - A tűzvészben elpusztult, majd újjáépült falu emlékére, na és a tűzoltók védőszentjének, Szent Flóriánnak tiszteletére az aldebrői fafaragó tábor alkotói ebben az évben fából emlékművet is készítettek és emeltek. Az aldebrőieket több kegyszobor is óvja a járványoktól, a természeti csapásoktól több-kevesebb sikerrel. A hajdani itt élők Istenfélőségének egyik legszebb jelképe a falu határában egy kis tisztáson emelt Mária-oszlop. A Szent Szűz néhány évvel ezelőtt felújított szobra a felirat szerint már 224 éve vigyázza a települést. Szent Vendel a pásztorok védőszentje a nagy háború előtti évben, 1913-ban foglalta el talapzatát, míg Nepomuki Szent János már 222 éve tanúja, szemlélője a falu életének. A község egyik legnagyobb kincsére, a szőlőre és a borra, Szent Donát vigyáz. A szobrok szeretik Aldebrőt, és az aldebrőiek is szeretik a szobrokat. Ezt azok a fafaragók is tanúsítják, akik minden évben táborba verődnek, és közösen faragnak, hogy azután az elkészült alkotásokat felállítsák a település egyik, még szobormentes parkjában, utcájában. - Ha 10-12 mester összetalálkozik, az önmagában egy öröm. Az, hogy közösen alkossunk, az meg még nagyobb öröm. Tehát mindenképpen megvan az a varázsa, hogy egymásnak tapasztalatokat átadunk, egymástól tanulunk. Ha barátok jönnek közénk, csak nézelődni már az is nagy öröm, hogyha valaki kedvet kap a faragáshoz. - A fát, a holtában is élő anyagot pedig miután jól megdolgozzák és alkotássá formálják, közterületre helyezik, mindenki örömére. Ott van mindjárt a templom tövében a Történelmi Emlékpark, ahol mintegy hatalmas történelemkönyvben végiglapozhatjuk végig járhatjuk stációszerűen azokat a történelmi eseményeket, amelyek Aldebrő életét is befolyásolták. - Aldebrő történetét és ezen belül a magyar történelmet feldolgozó táblák vannak. A Dózsa parasztháború, a németek betelepedése ide megjeleníti azt a két személyt, aki ezt a betelepülést engedélyezte Grassalkovich Antal és Mária Terézia személyében. Megmutatjuk a reformkort, a '48-as szabadságharcot, az első világháborút és a második világháborút is. - A faragó tábor művészei nagy fába vágták a fejszéjüket, amikor a Szkíta Park szobrainak faragásába kezdtek, de a végeredmény magáért beszél. A témát a község határában talált szkíta fejedelemasszony sírja és sírlelete szolgáltatta. - A mögöttem lévő skíta parknak a szobrai, azok juharfából lettek faragva, méghozzá a szkíta, a fejedelemasszony sírján nőtt fák adták azokat a rönköket, amiből a szobrokat készítettük. Itt mögöttünk van a Szkíta parkban három park, két szobor és az életfa, és maga a híd, amin most állunk, ez a híd a múlt és a jövő között, ami összeköti fizikálisan és szellemében is a két területet. - Kiss István azt mondja, hogy a faragásban az egyik legnagyobb adottság, hogy az alkotó képes időben eldönteni, hogy mikor hagyja abba a munkát. Merthogy egy alkotás soha nincs kész. Amíg Aldebrőn fát faragnak, az addig innen 5 kilométerre található kápolnán vasat bütykölnek. A Megérte, vagyis a Mezőgazdasági és Gépészeti Értékőrző Egyesület telephelyén a Hoffer traktor úgy zakatol, mintha ki akarna szaladni a világból. Remeg, mint a karácsonyi kocsonya, ő is örül, hogy beindul. - Ami mezőgazdasággal kapcsolatos gépek, eszközök, azokat összegyűjtjük, megvásároljuk, ami olyan, és van több száz darab mezőgazdasági eszköz, a traktorokon kívül traktorokból is van vagy 20-30 darab. Belefér ebbe a gépészetibe az autók, veterán autók, veterán motoroktól kezdve minden. Meg kell őrizni ezeket, be kell mutatnia az utókornak. - Öreg traktor nem vén traktor. Ezeknek a gépeknek a többsége dologidőben ma is kint van a földeken és dolgozik. - Ami hadra fogható, lényegében be van fogva. Úgyhogy, a kombájnokkal aratunk. Nincs műholdkövető, ami letiltja, ez megy. Ha elromlik valami, mi igazítjuk. Sokan panaszkodnak a legújabb gépekre, hogy megáll a határban, ki kell várni, míg kijön a szerviz, azt megigazítja. Hát nem is hozzá se nyúlhat. Ezek nem állnak meg a határban, mert már úgy megy ki alapból, hogy nagyon ritka, hogy egy ilyen gép odakint lerobbanjon, üzemanyag legyen benne, és megy. - Egyszerű, mégis különleges gépek ezek, ahol az egyedüli elektronika a világítás, már amelyiken van, mert az sincs mindegyiken. A Tarna folyó mentén, ott, ahol az Alföld északi pereme gavallérosan kacsint át Mátraaljára, a 49-es nagy küzdéséről híressé vált kápolna büszkén húzza ki magát. A közel 1500 lelket számláló községet a 173 évvel ezelőtti események még most is lázban tartják. Hogy ez az ütközet mennyire fontos az itt élőknek azt a kis település, nagy emlékműve is bizonyítja. Egy egész parkot hoztak létre az 1849. február 26-i, 27-i események tiszteletére. Az 1978 óta védett három hárshoz legenda is kapcsolódik. Úgy tartják, hogy a több mint 200 éves fák közelében Dembinszky tábornok többször is tartózkodott, és tanácskozott a csata előtti órákban. És ha már kápolna, akkor az impozáns kuvaszokat sem szabad említés nélkül hagyni. Erről az őserőben gazdag pásztorkutyáról úgy tartják, hogy mindene az őrzés. Őrzi a nyájat, a területét, a gazdáját, a falkáját. - Tulajdonképpen, ha egy kuvasz nem tud őrizni, védeni, mint ősi magyar pásztorkutya, akkor bármilyen szép, bármilyen gyönyörű, mint funkcionálisan a kutya, nem hogy nem ér semmit, de házi kedvencen túl a munkáját nem látja akkor el. Egy ősi pásztorkutya azért él meg ma is a magyar mostani viszonyok között is több feladatot kap a kuvasz, mint sima pásztorkodás, lássuk be, az nem lenne elegendő munka már neki, mert a pásztorkutya jellem olyan intelligens, hogy nagyon alkalmazkodik mindenhova. Ezt őrizni kell, akár házőrző, akár eredeti környezetben dolgozik, akár terápiás kutya, akár sportkutya. - A borjúméretű pásztorkutya büszke, határozott, bátor, hűséges és ügyel a ház békéjére is. Ősi ösztönök munkálkodnak benne. - Pont az általános iskolával szemben az út másik oldalán lakott ablakon ki a kuvaszra, mint a tanórának az anyagára, egy hatalmas gyönyörű kuvasz kan, és hát bizony el kell mondanom, és akkor mentünk hazafelé iskola után, azzal a kuvasszal, és ott valami nagy amikor az megjelent a kapunál, akkor többet figyeltem az szövetség született hét éves koromban. akkor én mindig ottan beszélgettem - Amíg Pető Zoltán a kuvasszal, addig egy másfél faluval arrébb Aldebrőn, Bíró József a földdel kötött szövetséget. A nagyvárosi élettől kicsit eltávolodva egy Tarna folyó menti kertes házban találta meg az otthont és a munkát egyszerre. József most éppen mezei sóskát gyűjt a töltésen, a savanykás levelekből isteni mártást lehet készíteni. - Ki akartunk szakadni a városi nyüzsgésből picit már sok volt, és ezért gondoltuk úgy, hogy váltunk vidékre. Azt csináljuk végre, amit szeretünk. Itt ugye a szezonok erősen leterhelnek minket, tehát a nyár végi őszi szezon, ugye akkor a betakarítást is 110 százalékkal kell csinálni, de befőzni is kell, mert azzal a zöldség-gyümölccsel valamit kezdenünk kell, és ugyanakkor mennünk kell értékesíteni is, mivel a vásárlói igényeket is ki kell elégíteni. De ez egy viszonylag gyorsan lecsengő időszak, és utána mindig jut idő egy kis pihenésre és egy kis együttlétre. - A padlizsán és a paprika már megadta magát Dér Jankónak, az apró alma és a dió, ha hajszálon is, de még tartja magát. - Közel két és fél hektáron gazdálkodunk és készítjük a termékeinket. Gyümölcs és zöldség szörpöket, lekvárokat, krémeket gyártunk viszonylag nagy darabszámban és pikáns szószokkal is foglalkozunk, illetve vannak erősen szezonális friss zöldségek, gyümölcseink. - Az önellátás fontos kulcsszó. Józseféknek már van egy mini nyája és egy komplett baromfiudvara libákkal, gyöngytyúkokkal. Az állatokat saját célra tartják. A növényi termékek szezonálisak, bár ha bő volt a termés, akkor egész évben kitartanak. - Feldolgozott élelmiszerként kerül a boltok polcaira, vagy közvetlenül a vásárlóhoz. Ez nálunk leggyakrabban egy szörp. Vagy fagyasztjuk, vagy jobban szeretjük leszárítva tárolni, és akkor így akár januárban is tudunk egy viszonylag friss csalánszörpöt készíteni. - Ha jövő nyáron a csapadék is esne, minden kövér lenne. Bár most sincs ok panaszra, a birkák elmentek almázni, a mezei sóska csokorban nő, a megfagyott paprikából, padlizsánból pedig bőségesen akad még tovább menthető télire és az új esztendőre is.