Magyarországról határon innen és túl. Sok olyan helyszínnel, ami az útikönyvekből sem marad ki, de számos olyan információval, ami lehet, hogy igen. Mesélő városok, mesélő képek - helyenként onnan, ahol csak a madár jár. A sorozat szerkezete, tematikája mint egy modern, informatív útikalauzé. Infografikák közbeiktatásával úgy mutatunk be helyeket, programokat, szabadidős aktivitásokat, hogy mindenki megtalálhassa a neki legmegfelelőbbet.

A műsorszolgáltatói információk és a teljes leirat forrása a teletext.

Hogyha minden fehér vagy legalább csupasz lenne, az én zöldességem is sokkal jobban kitűnne a tájból, de ennyi szín között nehezen veteti észre magát egy örökké csak zöld növény. Motyogta az öreg luc az orra alá, s talán éppen saját maga vigasztalására belecsapott abba az örökzöld melódiába, amelyet valamikor még egy Németországból idetelepített jegenyefenyőtől hallott. Ó, szép fenyő, ó, szép fenyő, oly kedves minden ágad. Na, ettől mindjárt jobb kedve lett. Különös borzongás futott át szúrós lombján, az összes tűlevele lúdbőrözött attól, hogy a szép és a fenyő szavak a dalban egymás mellett szerepelnek. A fenyves tisztás az örökzöldek gyülekezőhelye. Csemete korukban, amíg nem értek túl a kerítésen, a sok furcsa zajtól azt sem tudták, hogy hová is kerültek. Ma már tisztában vannak vele, hogy ez bizony Buda egyik zöld oázisa, az örökké szép arborétum. - Mindenféleképpen szerettük volna, hogyha ez a térség egy kicsit megtartja azt a lehetőséget is, hogy ne a túlzott, sűrűn beültetett területnek a képét nyújtsa, hanem akár az ember szeme egy picit neki tudjon szaladni, megpihenni és gyönyörködni a fák formájában, látványában. - A vidéket valaha szőlőskertek borították, majd jött a filoxéra és a gyökértetű tarrá rágta a tájat. A szőlő eltűnt erről a részről, a budai lankák pedig alig várták, hogy egzotikum költözzön a vidékre. Óhajuk teljesült. - Az 1893-as és '94-es esztendő volt az, amikor az első növényeket eltelepítették. Az intézmény megalapítása még haszonkertészeket képző gyakorlati tanintézet néven 1853-ban Dr. Entz Ferenc nevéhez fűződik. Ahol most állunk, itt a fenyves tisztás részén korábban az intézethez tartozóan különféle gyakorlati tevékenységeknek a sokasága zajlott üvegházi termesztéssel, virágágyi termesztéssel, akár dísznövényeket, akár zöldségféléket is termesztettek. - Majd a II. világháború mindent pusztított, amit ért itt is. De a nyitvatermők zárták a nyílt sebeket és maradandó zölddé színezték a környéket. Ezek a fenyők örökre maradnak, nem szaladnak sehová, viszont más vidékről a testvérek közül sok a fűtött szobába kerül, hogy néhány hétre család vegye körül. - A gyanta is nagyon-nagyon finom illatokat eredményez, illetőleg különféle illóolajokat tartalmaznak ezek a növények, és ahogy a növény lélegzik a hajtásokkal, együtt ezek az illóanyagok is a levegőbe kerülhetnek, és nagyon-nagyon érdekes és jellegzetes illatokat tudnak eredményezni. - A fenyő lehelete olyan finom, hogy a tükörsima díszen egy halovány párafoltot sem képez, a törékeny gömb karácsonyfává varázsolja a tűlevelűt, a színes üvegek csillogva adják hírül a nagyvilágnak, hogy itt az ideje az ünnepnek. Aki eddig azt hitte, hogy a karácsonyfadíszek valamilyen misztikus világnak a teremtményei, jól gondolta. A Szabó Üveg Kft. tárnoki üzemében a gömbök a tűzből jönnek a világra. - Mi csak kifejezetten üveggel dolgozunk, műanyaggal egyáltalán nem. Azokat az anyagokat, amit fölhasználunk, azok nemes anyagok, drága anyagok. Az ezüstözést csak úgy tudjuk megoldani, ha belülről ezüstözünk, mert ez ugyanaz az eljárás, mint a tükörkészítés. A tükörnek is a hátsó felére viszik az úgynevezett foncsort. - Itt minden egyes nap karácsony, még a júliusi 40 fokos kánikulában is a csillogó díszeké a főszerep, a havas tájé, no és a hóemberé. - Elég nagy mennyiséget gyártunk, és nem nagy tömeg, de nem sokan. Úgyhogy kell kapkodni, hogy az ember kész legyen. Igen, egész évben. Január elején már elkezdjük. Hát az áruházakból visszajött terméket, mert vissza kell hozni, amit nem tudnak eladni, azt mi elkezdjük csomagolni, visszacsomagolni. A nagy tömeggyártás az úgy körülbelül márciusban elkezdődik, és az megy egész évben. - A karácsonyfadíszek mennyivel nagyobb örömmel kerülnek a fára, mint majd vissza a helyükre, a dobozba. A templom melletti Betlehemben, a csillogó üveggömbben, a gyertya pipiskedő lángjában, a zubogó halászlében vagy éppen a gyanta illatú fenyőben ugyanúgy megvan a képesség arra, hogy egy parányi karácsonyi érzés cseppentsen az ünnepre készülő lélekbe. Aztán persze lehet itt még csepegtetni a karácsonyi slágerekkel, a szaloncukorral, a bejglivel, a forralt borral, a csengővel, végtelen a karácsonyi hangulatot árasztó dolgok sora, és mégis a felnőtt emberben talán mindig van valami aprócska hiányérzet. - Nekem a karácsony, ami megmaradt a gyerekkoromból, a fenyőillat, akkor nem tudom miért, olyan illatos fenyők voltak a csillagszórónak, a gyertyának és a szaloncukornak az együttes kevert illata. Az úgy megcsapta az orrunkat, és az egy csodálatos élmény volt, és ez a mai napig bennem van, ez az illat. - Az emlékekben ott van, de a valóságban mintha már csak felvillanásokban éreznénk. Mindenesetre a karácsonyt a 21. század embere sok mindenben másként éli meg, mint ahogyan azt őseink tették. De miről árulkodnak a régi fényképek? - Többféle hagyomány volt, és mindegyik ahhoz a hatalmas várakozáshoz, ami a karácsonyhoz kötődik, ennek különböző aspektusait mutatja be. Ezek dramatikus hagyományok, szokás hagyományok, és Jézus születésének a különböző mozzanatait mutatták be annak a falusi közösségnek, ahol előadták. - Amíg a bölcsőcske egy német és szlovák nyelvterülethez köthető dunántúli hagyomány volt, addig a betlehemezés az egész magyar nyelvterületen megjelent. - Azért is izgalmasak ezek a betlehemek, mert maguk készítették. Számtalanszor előfordult, betlehemező társaság egy faluban, mondjuk 8-10 helyen adta elő ezt az előadást. Az volt a lényeg, hogy az egész falu lássa, hogy egy nagyobb háznál a szomszédok is összegyűltek, és akkor egy mert egész évben várták ezt a karácsonyi időszakot, számukra ez egy szórakozás volt, a közösségi életnek egy nagyon fontos megnyilvánulása. - Az előadások sohasem öncélú szórakozások voltak, hiszen a ház urának a fellépők gazdagságot, egészséget, jólétet kívántak az elkövetkezendő esztendőre. Ráadásul ezek a hagyományok a közösséget is megerősítették. Az is érdekes, és erről már fényképes dokumentáció is van, hogy régen a magyar néphagyományban nem karácsonyfát, hanem termő ágat helyeztek a tisztaszobába. - Aranypapírokkal, füzérekkel, saját maguk által készített tésztával csillagot, holdat, félholdat, napocskát ábrázoló tésztaformákkal, aranydióval. Itt mindegyiknek jelképes értelme volt, hiszen itt a kozmikus világra, a termékenységre, a fény megszületésére kellett, hogy utaljanak ezek az arannyal, az ezüsttel. - A szimbolikusan díszített karácsonyi asztalt is a termő ág alatt helyezték el. Szenteste az első harangszó adta meg a jelet, hogy a karácsonyi vacsorát el lehet fogyasztani. A menüsort böjtös, de nem szegényes ételek alkották, a szentelt ostya, a mákos kalács, az alma, az aszalt szilva fogyasztása is az újév gazdagságát jelentette. Amíg a fényképek egy adott pillanatot örökítenek meg, addig a képeslapok azt jelzik a címzettnek, hogy a feladó gondolt rá. A képeslapküldésnek és a képeslapgyűjtésnek egyaránt divatja volt. Sárosi István a Pasaréti Közösségi Házban karácsonyi képeslapokból rendezett kiállítást. - Még a mai napig is küldök képeslapot, karácsonyit, és én is kapok nem sokat, de van egy ilyen törzs társaság, aki küldünk egymásnak képeslapot. Az ünnepnek az ábrázolása is megjelenik a képeslapokon, tehát a karácsonyi szokások, a betervezés, a bejgli, a kuglóf, a családi összejövetelek, az ajándékozás például, a karácsonyfa angyalkák, ezek mind megjelennek, megfelelő humoros képeslapok is vannak karácsonnyal kapcsolatban. És ez már ugye 120 éve legalább, ha nem több, már működik. - Sárosi István legidősebb karácsonyi levelezőlapja 1905-ben íródott, és ezzel meg is fejtettük az egyik titkát a képeslapoknak. El lehet őket tenni emlékbe. Be. Ahogy a kis Jézus betlehemet, úgy a budapesti mézeskalács a fővárosi Jászai Mari teret mondhatja kedves szülőhelyének, legalábbis az egyiknek. Ugyanis a mézeskalács, minden sütemények őse bizony több ezer éves történettel büszkélkedhet. A régi időkben vadméhek mézével édesítették, a középkorban drága fűszerei miatt ajándékká avanzsálódott, majd a XVIII-XIX. század vásárainak is díszévé lett az akkor már cirádás mézeskalács. Na és a mézesből készült díszek is gyakran kerültek a karácsonyfákra is, mert a szaloncukorhoz hasonlóan nem csak szépek, de finomak is. A nagy túlélőnek a 83 éves budapesti cukorkaboltnak a mézes, réges régóta az egyik specialitása, az apró üzletben most van a főszezon, a december nem csak a télelőnek, az álomnak és a szent karácsonynak, hanem a mézesnek is a hava. - Azért szerencsére, aki függő, az veszi nyáron is, akkor is, amikor van fagylalt, meg eper, de akkor a negyedére visszacsökken a sütemény eladása, mert csak egy pénzük van szegény embereknek, vagy fagyit vesznek, vagy mézest. - Az eredetileg vegyész, Királyné Császár Eszter 1991-ben vette át az üzletet, és azóta minden egyes nap beáll a pultba. Ha valaki első érzésből nem tudná, hogy éppen milyen üzletbe is csöppent, elég, ha felnéz a falra. Jancsi, Juliska, no meg a banya néz vissza rá. - 1939 óta itt van, már meg akarták venni 500 ezer forintért. Ez egy szecessziós üvegfestmény. Nagyon jó ez a kép, de nézzed meg a boszorkány orrát! Hát az nem sikerült. Mert a boszorkány orra, bibircsókos, ez meg egy tipikus hóember répaorr. - Volt a Nagykörúton egy vajas sütemények boltja, volt a Zeneakadémiával szemben egy mézes bolt, oda is azok szállítottak, akik hozzám, már mind megszűntek. - A boltban nem sok változás történt a háború óta, úgy is mondhatjuk, hogy a berendezés múltbéli divat szerinti műemlék jellegű, ma divatos szóval retró. Egy Dunát lépő óriáscsizmával öt termetes lépés bőven elég lenne, hogy új Lipóciából a Várkert Bazárba érjünk, ahol a régi adventek hangulata fogadja a nézelődőt. A türelmetlen 21. századunkban, ahol mindent azonnal és még nem is holnap akarunk, még érdekesebbek a régmúlt képei. - Nagyméretű fotókat láthatnak, több mint 50 fényképet a Néprajzi Múzeum archívumából, amely a Mikulás-naptól vízkeresztig tartó dramatikus játékokat, népi szokásokat mutatja be, illetve fönt a Palotanegyedben, ott pedig konkrétan a karácsony másod-harmadnapjához, illetve a karácsonyhoz kötődő szűkebb tradíciókat. - Az év végi újév eleji szokások azon a hiten alapultak, mely szerint ahogyan kezdjük az új esztendőt, olyan lesz az egész évünk. A táncolva adománygyűjtés is egyfajta termékenység, bőség varázslás. A kiállítás az egész Kárpát-medencét felöleli, még moldvai csángó betlehemest is láthatunk. - Érdekes lehet a Jaslis-károk, ami egy szlovák népszokás, illetve voltaképpen a szlovák betlehemezést, Kassa környéki betlehemezést hívták ki. Ez az 1890-es években még volt, tehát azelőtt, és aztán az 1900-as évek elejére már így megszűnt. Tehát a kiállításban az 1890-es évek végétől az 1960-as évekig körülbelül. Vagy például a turkajárás, ami egy román népszokás volt, ugyancsak karácsonyhoz kapcsolódó, állat, maszkot öltő ember, aki táncolva járta végig a házakat és adományokat gyűjtött. Főleg Erdélyben volt szokásban, hogy az istentisztelet után kijöttek az emberek a templomból, és táncalkalmakat tartottak. Ott az utcán táncolnak, erről vannak fotóink, illetve esténként is tartottak bálokat, amikor jártak házról házra és adományokat gyűjtöttek a legények, leányok, akkor ezeket nem maguknak gyűjtötték, hanem amikor vízkereszt estéjén például összejött a falu népe, akkor ezeket ott közösen fogyasztották el. - A Várkert Bazárban kiállított régi fényképek arról is árulkodnak, hogy a Mikulástól Vízkeresztig tartó játékok, szokások nemcsak a család, hanem a közösségi jelleg miatt is fontosak voltak. Nekünk csak egy ház vagy egy épület a sok közül. Egy ingatlan, amely éppen olyan, mint a többi száz meg ezer. Nekünk csak tégla és malter, csupán lélekmentes anyag, vakolat, de van, akinek az átélt történelem, a hideg, a félelem, a túl sok mindent látott szempár. Míg nekünk matéria, addig neki spiritusz. A gyerekkora, az emléke, mely vissza-visszatér, no nem kísérteni, hanem engedni, hogy gondolkozz, hogy merengj, hogy segítségével felidézd, miként is telt 1944 karácsonya. A szent ünnep, amelyet gyerekként izgatottan vártál, az ünnep, amely nem folyik össze másikkal, hogyan is tehetné. Ez külön áll, ez más. Ez csak azé, aki átélte, aki túlélte. - '38 augusztusában születtem. Hetedik évem elején voltam, olyan tüneményes karácsonyfák lakásunk volt, főtt plafonig is, csoda, csoda, csoda. Talán karácsony napján, este vagy másnapján, egy nagy durranás, az oroszok már lőttek Pestről, mind a hegyoldalban voltunk, és akkor kivágódott az ablak, kitörtek az üvegek, és közben voltak szünetek, csendes percek, órák, szaladtunk föl, és amint lehetett leszedni a karácsonyfára ajándékot, és mindig valami zsákmánnyal mentünk le a pincébe. Ez volt a szép karácsonyi önajándékozás. És egyik éjszaka egy nagy durranás, így az egész. Apám kiment, és arra emlékszem, bejött. Azt mondja, anyámnak vége a lakásunknak, durrdefekt kész. - A ház összeomlott, a lakás megsemmisült, majd helyére új került, az élet pedig, ha döcögősen is, de beindult, vagy inkább folyt tovább. De vannak helyek, ahol a szívverés felgyorsul. A Budai Arborétum fenyves tisztásánál igaz a növényzet azóta benőtte, de ma is ott a kút, amely Budapest ostroma során sokaknak adott vizet. - Budának az ostroma az rettentő mértékben megviselte a kertet. A fönti részen az idős fák belsejében bomba találatok repeszdarabjai mind a mai napig kimutathatóak. Nagyon szépen körbe nőtték ezeket a sebesüléseket a fák. - A fák körbe tudják nőni a repeszt, s talán feledni is, hogy a vas bármilyen formában számára csak a bajt jelentheti. Furcsa dolog az emlék, a képzelet soha nem is létező színt adhat neki, átformálja, kissé talán hamiskásan, de megőrzi, vagy éppen lassan-lassan elveszíti, eleinte csak a széle válik homályossá, majd az egész. S bár az emlékhelye bennünk marad, hisz nem felejtjük, a kép már életlen, vagy csak a keret maradt. Vannak jó tündérek, amolyan emlékmentők, akik éppen azon dolgoznak, hogy a teljes kép visszakerülhessen a falra, vagy éppen ajándékként a fa alá. - A legtöbb a VHS, illetve a kamera kazetta, ami ilyenkor hozzánk kerül, de nagyon sok fotódia is jön hozzánk, illetve kisebb mértékben audió emlékek, például orsós hangszalagok vagy magnókazetták, amin régi verselések, beszélgetések vannak megörökítve. Rengeteg oka van annak, hogy miért hoznak hozzánk egy emléket. Leggyakrabban ugye a szeretteiknek szeretnének felidézni egy régi, kedves pillanatot. Ez lehet az, hogy a szülők gyermekeiknek vagy unokáiknak akarnak megmutatni régi történeteket, de ugyanúgy lehet az is, hogy a fiatalabb generációk találnak a nagyinál, a pincében vagy a padláson ilyen régi emlékeket, és kíváncsiak rá, hogy mi van rajta, és akkor egy jó alkalom erre a karácsonyra, hogy együtt a család megnézze ezeket. - Ezen a helyen nem csak a hang és a képi hordozónak ered meg a nyelve válik érthetővé a tartalma, hanem a fényképek is újjászületnek. Sőt, van, amikor egy régi füzet kel életre. A belbecs a régi, csak a külcsín kapott új színt. - Volt néhány éve egy szakácskönyv, a dédinek a titkos sütemény receptjeivel, ami egy ilyen kihívás volt. Itt is ugye az volt, hogy egy ilyen darabokban álló, hát salátából kellett tulajdonképpen egy értékelhető anyagot csinálni, és akkor ebből egy fotóalbumban újították meg ezt a receptfüzetet tulajdonképpen. - Ki nem szeretné a jó emlékeit biztos helyen, jó állapotban bármikor elérhetővé tenni. A rosszakat meg engedjük el, nem érdemes a memóriát olyan dolgokkal megtölteni, amelyek csak a helyet foglalják és örömtelenség forrásai.

-...Ma már tisztában vannak vele, hogy ez bizony Buda egyik zöld oázisa, az örökké szép arborétum. - Az 1893-as és '94-es esztendő volt az, amikor az első növényeket eltelepítették. Az intézmény megalapítása még haszonkertészeket képző gyakorlati tanintézet néven 1853-ban Dr. Entz Ferenc nevéhez fűződik. Ahol most állunk, itt a fenyves tisztás részén korábban az intézethez tartozóan különféle gyakorlati tevékenységeknek a sokasága zajlott üvegházi termesztéssel, virágágyi termesztéssel, akár dísznövényeket, akár zöldségféléket is termesztettek. - [...] a karácsonyt a 21. század embere sok mindenben másként éli meg, mint ahogyan azt őseink tették. De miről árulkodnak a régi fényképek? - Többféle hagyomány volt, és mindegyik ahhoz a hatalmas várakozáshoz, ami a karácsonyhoz kötődik, ennek különböző aspektusait mutatja be. Ezek dramatikus hagyományok, szokás hagyományok, és Jézus születésének a különböző mozzanatait mutatták be annak a falusi közösségnek, ahol előadták. - Ahogy a kis Jézus betlehemet, úgy a budapesti mézeskalács a fővárosi Jászai Mari teret mondhatja kedves szülőhelyének, legalábbis az egyiknek. Ugyanis a mézeskalács, minden sütemények őse bizony több ezer éves történettel büszkélkedhet. - '38 augusztusában születtem. Hetedik évem elején voltam, olyan tüneményes karácsonyfák lakásunk volt, főtt plafonig is, csoda, csoda, csoda. Talán karácsony napján, este vagy másnapján, egy nagy durranás, az oroszok már lőttek Pestről, mind a hegyoldalban voltunk, és akkor kivágódott az ablak, kitörtek az üvegek, és közben voltak szünetek, csendes percek, órák, szaladtunk föl, és amint lehetett leszedni a karácsonyfára ajándékot, és mindig valami zsákmánnyal mentünk le a pincébe. Ez volt a szép karácsonyi önajándékozás.