Magyarországról határon innen és túl. Sok olyan helyszínnel, ami az útikönyvekből sem marad ki, de számos olyan információval, ami lehet, hogy igen. Mesélő városok, mesélő képek - helyenként onnan, ahol csak a madár jár. A sorozat szerkezete, tematikája mint egy modern, informatív útikalauzé. Infografikák közbeiktatásával úgy mutatunk be helyeket, programokat, szabadidős aktivitásokat, hogy mindenki megtalálhassa a neki legmegfelelőbbet.

A műsorszolgáltatói információk és a teljes leirat forrása a teletext.

Ahol az a Zala útja véget ér a Keszthelyi-öböl délnyugati csücskénél ott kezd el élni a Kis-Balaton. A nyugati országrész különösen a keszthelyi régió élővilágának kincsesbányája, amely európai viszonylatban is jelentős vizes élőhely, 1951 óta természetvédelmi terület. A régió szerelmeseinek érdemes megismerni a vidéknek nem csak a kellemes nyári borvirágos, de téli jégvirágos arcát is. Nem hétköznapi látványban na és csendben lehet része annak, aki ilyenkor indul útnak, hiszen a téli táj kimért, hideg szépsége semmihez sem fogható. A nyár a bölcső és a tipegés, de a tél a nagy iskola és a próbatétel - írja Fekete István egyik legolvasottabb regényében, a Téli berekben. A rejtőzködő élővilág is mintha bátrabban mutatná meg magát ilyenkor a Kányavári-szigeten. A Kis-Balatonnál 100-nál is több madárfaj fészkel. A hol fel, hol alászálló szárcsák, bütykös hattyúk és a tőkés récék jelzik, igazi madárparadicsomba érkeztünk. - A Kis-Balatonról mindenkinek először ugye a vízi szárnyasok jutnak eszébe, ugye a vízimadarak. Nagyon diverz ennek ellenére, és nagyon mozaikos élőhelyről van szó. Nagyon értékes gyepeink is vannak, illetve erdőrészek itt a környező települések határában, már egész ősztől, amikor elkezdődik a madárvonulás, nagyon jelentős a lúdállományunk. Emellett még, amit itt a Kányavári-szigeten is sokszor lehet látni, azok pedig a rétisasok, akik a ragadozó madarak közül a csúcsragadozók itt a területen. - A Kis-Balaton természetesen alakult ki. A középkorban ezen a területen még nagy, nyílt vízfelület volt, ami épp a mai Zalatorkolat környékén közvetlen összeköttetésben állt a Nagy-Balatonnal, így a Kis-Balaton, a Nagy-testvér egy természetes öble volt, amit aztán mezőgazdasági hasznosítások és egyéb területhasználati okok miatt szépen lassan lecsapoltak, mígnem rájöttek arra, hogy ezen a területen valóban a víz az úr, ebből kell okosan és tudatosan előnyt kovácsolni. A vadregényes, ingoványos vízvidék, amely kedvelt turisztikai látnivaló, ma is a Balaton természetes vízszűrője, innen táplálja ugyanis a Zala folyó. - A 70-es években, amikor a Balaton vízminősége sokat romlott, akkor merült fel vízügyi és vízminőségi szakemberekben az az ötlet, hogy helyre kellene állítani ezt az öblöt, hogy azok a káros vízminőségi folyamatok, amik a Balaton keszthelyi medencéjében zajlottak le, ezek előbb történjenek meg a Kis-Balaton területén, és egy hosszas tervezési folyamatot követően a 80-as évek közepén jött létre az első tározó tér, amin egy duzzasztó műtárgy segítségével egy nyílt vizes tározó jött létre, ahol a Zalának a hordaléka, a foszfor, a nitrogén, a vízben természetes módon megjelenő tápanyagok ki tudnak ülepedni, illetve feldolgozódnak a természet által. - A Kis-Balaton vízvédelmi rendszerének kiépítése a kilencvenes években folytatódott, és kisebb-nagyobb megszakításokkal a 2010-es évek közepéig tartott. Az Őrségből eredő, ott még Szala néven futó Zala a tó vízutánpótlásának 45 százalékát biztosítja, ezzel máig a Balaton legjelentősebb természetes vízgyűjtője. - Ahhoz, hogy vízminőségi szempontból itt tisztuljon meg a területen a víz, és ne a Balatonban menjenek végbe azok a folyamatok, ahhoz a területen belül is irányítani kell a vizet. Ezért 26 műtárgy épült. Amik zsilipek, hidak, elzárások, szivattyútelepek, tehát ezekkel kormányozzuk a területen a vizet azért, hogy jó 120 napig körülbelül itt a területen tartózkodjon a víz, mielőtt a Balatonba jut. Ezen kívül töltésekkel tereljük a vizet, 100 kilométer fölött van a töltések hossza, a Kis-Balaton vízvédelmi rendszeren szintén, hogy minél jobban megnöveljük a tartózkodási időt. - A hely, ahol most a vidék kultúrtörténetéről sokat mesélő Kis-Balaton ház áll, jó kétezer évvel ezelőtt még a terület közigazgatási központja volt. A ház 23 éve múzeum azóta mutatja be a környék hagyományait, így a nádaratást, a halászatot, a pákászok életét. A természethez, a közvetlen élőhelyükhöz alkalmazkodó, a nádasok közelében élő embereket hívták pákásznak, azokat, akik kiválóan tudták hasznosítani mindazt a megélhetéshez és a túléléshez, amit az élőhelyüket jelentő mocsaras terület adott. A tél a nádaratás és a náddal kapcsolatos munkák időszaka, akkor hullik ugyanis a levele, nádat vágni pedig akkor lehet, amikor már nincs rajta levél. A régi időkben a náddal kapcsolatos munkákat, a nádaratást, a nádtetőkészítést mindenki maga végezte. A nádtetős vörsi tájház a Balaton környéki népi építészet egyik fennmaradt talpas kisháza, amely épített kultúrája miatt is fontos örökség. A talpasházat egészen 1973-ig lakták, és 1979 óta működik tájházként. - Azért nevezik talpasháznak, mert régen ez egy mocsaras vidék volt, és a házépítést másképp nem tudták megoldani, mint ahogy ledöngölték a földet és a földre helyezték a tölgyfagerendát. Az volt a háznak az alapja és a szigetelése. Ez a ház az 1700-as évek vége fele épült. Ilyen típusú házak voltak a faluban. Az ilyen típusú házakat az emberek saját maguk föl tudták építeni, kalákába álltak, és egyik család a másiknak fölsegítette építeni. - A ház az utolsók közé tartozik, amelynek sövényfonással megerősített sározott fala van, ezt ugyanis az 1800-as évektől felváltotta a vályog. A tájház gazdag gyűjteményének különlegessége, hogy szinte az összes kiállított tárgy Vörsről való, berendezését a faluban gyűjtötték és úgy állították össze, hogy hűen tükrözze, hogyan éltek itt régen az emberek. Általában két generáció zsúfolódott be egy-egy ilyen házba, nem ritkán családonként 6-8 gyerekkel. Hagyományosan mezőgazdaságból és állattartásból éltek, az egyik legfontosabb megélhetési forrást azonban a halászat jelentette, na meg a sás és kenderfeldolgozás, amelyek hagyományaiba is betekintést nyerhetünk itt. - A kamrában lehet látni a használati eszközöket. Volt egy kétágas bot, azt úgy nevezték, hogy cséphadaró, azzal megcsapkodták a kendert. Mellette van a tiloló, azzal megtörték a kendert. Mellette van a gereben, azzal kifésülték. Amikor kifésülték a kendert, akkor kóc lett. A kócot a rokkán megfonták, amikor a rokkán megfonták, akkor fonal lett. A kamrában lehet látni egy magas fonalgombolyítót, azon felgombolyították a fonalat, és a faluban nem volt takács, hanem a szomszéd faluban vitték el, és konyharuhákat, törölközőket, asztalterítőket szőttek belőle. - A nap süt, a tűz ég, a folyó lomhán kúszik, s az időnek semmi jelentősége nincs - írta Fekete István a Tüskevár című klasszikusában. a regényt, és annak folytatását a téli bereket is. Tündérkertje a Kis-Balaton ihlette Fekete István regényei, naplófeljegyzései, levelezései tanúskodnak arról, milyen fontos inspirációs forrást jelentett számára a Kis-Balaton, és bár azt nem tudni, hogy a szerző valóban itt írta-e a regényeket, vagy csak az élményeket gyűjteni és jegyzetelni járt ide, az biztos, hogy ma a Diás-szigeten áll a Fekete István Emlékház, mellette a regényből ismert Pákász Matula bácsi elképzelt kunyhójával. Utóbbit egy 1950-es években készült fénykép alapján építették pontosan olyanra, amilyennek az író a Tüskevárban lefestette. - Ez egy érdekessége Fekete Istvánnak és a hozzá kötődő történeteknek, hogy a környező települések mindegyike magáénak szeretné tudni, így mi is az is igaz, hogy a Tüskevár című regényéhez a figurákat részben innen merítette, de azt kell mondjuk, hogy viszonylag kevés időt töltött itt, tehát néhány hónapot egy ilyen munkanélküli időszakában, és utána rendszeresen visszajárt néhány napra, itt konkrétan a Diákszigeten is járt, hiszen itt szerezte azokat a tapasztalatokat, amiket aztán később megírt. - Kizárólag előzetes bejelentkezés után a Balaton-felvidéki Nemzeti Park szakembereinek vezetésével sétálhatunk be ide, hiszen szinte a teljes Kis-Balaton fokozottan védett területnek számít. A környékbeliek szerint a Kis-Balaton szíve a Diás-sziget. A kistáj legendás halásztelepei közül is itt állt az utolsó. - Gyakorlatilag a 920-as évekre állt elő az az állapot, hogy ezek a vizes élőhelyek szinte megszűntek. A megelőző időszakban igen jelentős gazdasági erőt jelentett a halászat. Nem csak itt, a Balaton térségéből beszélünk összességében, kimondottan földesúri jog volt a halászati jog, ami természetesen bérbe adott embereknek. - A Diás-szigeti emlékház egy másik szobája a hazai természetvédelem és ornitológia egyik kiválóságának állít emléket, a Magyar Madártani Intézet egykori igazgatójáról, Vönöczky Senk Jakabról mesél, az első madárvonulás-kutatóról, aki a hazai madárgyűrűzés megszervezője volt. A fenékpusztai megállón ugyan a vonat már egy ideje nem áll meg, éppen hogy csak átrobog. A Balaton és a Kis-Balaton között épp félúton a valamikori Festetics uradalom részét képező Fenékpusztán található hazánk egyik legjelentősebb vonuláskutató, madármentő és madárgyűrűző állomása. Méghozzá a település korábbi vasútállomásának épületében, amely jelenleg a madármentők bázisa. Az égi vándorok követése mellett ugyanis a sérült madarak mentésére is nagy gondot fordítanak. A madársérülések döntő többsége főként közlekedési vagy felsővezetékek okozta balesetből fakad, míg a mezőgazdasági területekben gazdag Alföldön gyakoriak a mérgezéses tünetek is, addig a Balaton partján ez utóbbi sokkal kevésbé jellemző. Közel négy évtizede, 1985 óta zajlik itt a tudományos munka, és figyelik árgus szemmel ezt a különleges ökológiai folyosót a természetvédelmi szakemberek. - Akkori elődeink, Palkó Sándor és Darázsi Zsolt találták meg ezt a helyet, és azóta van itt folyamatos madárgyűrűzés. Egy ilyen monitoring vizsgálatot csinálunk, gyakorlatilag minden évben ugyanabban az időpontban vannak kihúzva a hálók, tehát éves szinten is látjuk a madárvonulás egy dinamikáját, kettő a madarak számbeli eltérését, alakulását, és azóta folyamatosan működik ez a hely. - A Fenékpusztai Balaton-part a Kis-Balatonhoz hasonlóan kiemelten fontos élő és szaporodó hely. Itt zömmel nádi énekesmadarakkal lehet találkozni, de ha szerencsénk van, akár az idei év madarával, a barkós cinegével is összerepülhetünk. - A gyűrűzés ugye az egy vonuláskutatási eszköz gyakorlatilag, amit még annak idején Herman Ottó 1908-ban honosított meg Magyarországon. Ugye itt évente megjelölünk 9 és 24 ezer közötti madárlétszámot. Ez ott tart, hogy félmillió madarat gyűrűztünk meg nagyjából 1985 óta, és abból a félmillió madárból van ezer olyan madarunk, 1200, amelyiknek van külföldi vonatkozása. Itt látjuk azokat a madarakat, illetve azokat a vonulási útvonalakat tudjuk feltérképezni. Nagyon egyszerűen, hogy két pontot összekötve gyakorlatilag lehet látni vonulás irányát, sebességét, hogy merre mennek ezek a madarak. - Bár téli időszakban a Balaton csendes, azt biztosan képzelhetjük, hogy Kirí, Hú, Rá, Kró, vagy éppen Kiő, azaz Fekete István örökéletű regényhősei valahol a környéken tanyáznak. A madárgyűrűző állomás szomszédjában hosszú múltra tekint vissza a legeltetéses állattartás is. Ennek jó ideje természetvédelmi jelentősége is van, hiszen a gyepkezelés mellett évjárattól függően 20-25 féle védett növény fedezhető fel ezen a területen. Közülük is a pókbangónak kifejezetten jót tesz, ha a marhák taposása által változik a gyep összetétele. Európa második legnagyobb nádasáról, a Kis-Balatonról 2020 óta már ez a látogatóközpont is sokat mesél, a terület a hazai védettségi kategóriák mellett számos nemzetközi természetvédelmi besorolás büszke birtokosa. 1979 óta tartozik a Ramsari Egyezmény alá, 2004 óta Natura 2000-es terület, a látogatóközpont épülete pedig kívül tanösvény, belül kiállítótér, ahol nem csak látni, de hallani is lehet a természetet. Csak figyelni kell. - Már rögtön, ahogy az ember belép, akkor a madárvilággal lehet egy kicsit megismerkedni egyrészt képi világgal, valamint kihajtható ablakokkal igazából még olvasni is tudnak a fajokról. Madárhangokkal is ismerkedhetnek, valamint a vonulásukkal. A kiállítótér mellett az élőlényekkel még a túrák során lehet megismerkedni. Van egy hosszabb, három órás madármegfigyelő túránk. Ez alatt igazából több helyen megállunk a vendégekkel, távcsövekkel, spektívvel megfigyeljük a madarakat, és akkor még a túravezető nagyon sok érdekességet is mesél a fajokról. - A környéken a madárvilág megfigyelésének jelentős hagyományai vannak. 1922-ben az országban elsőként a Kis-Balatonon alkalmaztak kócsagőrt az itteni kócsagtelep őrzésére, a 20. század elejére ugyanis szinte alig maradt Magyarországon nagy kócsag, a fennmaradt néhány példánynak pedig épp a Kis-Balaton nyújtott menedéket. A nádi világot jól ismerő egykori kócsagőr egy vörsi halász volt, Gulyás József, akit a mai természetvédelmi őrök elődjének is tekinthetünk. Zalavár éppen a Kis-Balaton két tározója közötti földnyelven fekszik, és sokáig ez a terület is a Balatonhoz tartozott. Zalaváron a környék vízi világát, történetét és kulturális kapcsolódásait leginkább a már említett Kis-Balaton Házban érthetjük meg, ahol átfogó kiállítás mutatja be a Kis-Balatont mint természetvédelmi értéket, vízminőségvédelmi létesítményt és történelmi emlékhelyet, mert bármi is történt itt a hosszúra nyúlt múltban, azért a főszerepet mindig a víz játszotta. - Ha körbe nézünk, akkor érzékelhetjük, hogy egy mélyebb területen vagyunk, benne vagyunk a Balaton mocsárvilágában, és egy egykori szigeten állunk, itt több sziget helyezkedett el. Ez egy rendkívüli védelmet jelentett a Balatonnak a mocsár világába, és ez a terület is a Balatonnak a szerves része volt, ami már az őskortól kezdve lakott. Itt Zalaváron már a késő neolitikum rézkori időszakában találtunk régészeti leleteket. Több mint ötven éve folynak régészeti feltárások, nem csak itt a Várszigeten, ahol állunk, hanem itt a környéken is. - A mai Zalavár területe a történelmi múltban a Karoling Birodalom legkeletibb grófsága volt és a 9. század közepén élte fénykorát. Legjelentősebb építménye a Szent Adorján-bazilika, Közép-Európa egyik leggrandiózusabb körkripta-szerkezetű temploma lehetett. A hajdani bazilika romjai ma is láthatók, jelenlegi tudásunk szerint 853 körül szentelhette fel a salzburgi érsek. - Mint a területen két nagyon jelentős szláv szerzetes, Cirill és Metód is megfordult, és nagyon sok tanítványuk lett ezen a területen, de aztán később ez a terület mégis a salzburgi érseknek a befolyása alá vagy újra a befolyása alá került, és Szent István után itt egy bencés monostort építenek fel, és ez a terület nem csak egy Karolin grófság volt, hanem a középkori Kolon-, majd Zala megyének lett az ispánsági központja. Tulajdonképpen Zala megyének az első székhelyén állunk. - Zalavár az Árpád-korban a régiónak nemcsak közigazgatási, hanem katonai központja is volt. A Szent Adorján templom melletti kis templomról is többet megtudhatunk az itteni rekonstrukciónak köszönhetően. - Az itt szolgáló várnépeknek volt a temploma. Ez egy egyhajós, félköríves szentélyzáródású templom, amelyet az eredeti alapokon építettek fel, és valóban egy rekonstrukció, de ha valaki kíváncsi arra, hogy hogyan nézett ki egy egyszerű kis Árpád-kori templomocska, az hogyha bemegy, átélheti, hogy milyen lehetett egy ilyen kis XI. századi templomban. - Szintén a Kis-Balaton vonzáskörzetében, Garaboncon gazdálkodik húsz éve dr. Virág Ernő állatorvos, aki jó ideje szállásadással is foglalkozik. - Körzeti állatorvosként dolgozom itt már '84 óta. Úgy gondoltuk, hogy magunknak is termelünk jó minőségű élelmiszert. Így beállítottam egy anya disznót, teheneket, és megvolt a hús. Majd közben megépítettük 2000-ben a szállodát Zalakaroson, és ott már nem lehetett külön főzni a családnak, meg külön a vendégeknek. Így úgy döntöttünk, hogy mindenki ugyanazt a jó minőségű élelmiszert kapja. - A garabonciás farm ma már messze túlmutat a haszonállattartáson, hiszen az elmúlt két évtizedben kisebb állatkertté és kalandparkká fejlődött. - 160 hektár szántón, 60 hektár réten gazdálkodunk, és tulajdonképpen a szálloda részére az összes húst, tojást, tejterméket biztosítani tudjuk. A farm fokozatosan nőtt meg, ahol fölállítottunk tejelő tehenészetet, izommarha nevelést, sertéstelepet, birkatelepet, birkák, kecskék, tojótyúkok és brojlercsirkék vannak, hogy mindennemű hús az asztalra kerülhessen. - Virág doktor elsődleges küldetése az első osztályú élelmiszerek előállítása mellett a hagyományőrzés és az ismeretterjesztés, a Farm Jurta kiállítása Zala megye honfoglaláskori történelméről és az uralkodók múltjáról is mesél.

Ahol az a Zala útja véget ér a Keszthelyi-öböl délnyugati csücskénél ott kezd el élni a Kis-Balaton. A nyugati országrész különösen a keszthelyi régió élővilágának kincsesbányája, amely európai viszonylatban is jelentős vizes élőhely, 1951 óta természetvédelmi terület. A régió szerelmeseinek érdemes megismerni a vidéknek nem csak a kellemes nyári borvirágos, de téli jégvirágos arcát is. A nyár a bölcső és a tipegés, de a tél a nagy iskola és a próbatétel - írja Fekete István egyik legolvasottabb regényében, a Téli berekben. A rejtőzködő élővilág is mintha bátrabban mutatná meg magát ilyenkor a Kányavári-szigeten. A Kis-Balatonnál 100-nál is több madárfaj fészkel. A hol fel, hol alászálló szárcsák, bütykös hattyúk és a tőkés récék jelzik, igazi madárparadicsomba érkeztünk. A tél a nádaratás és a náddal kapcsolatos munkák időszaka, akkor hullik ugyanis a levele, nádat vágni pedig akkor lehet, amikor már nincs rajta levél. - A Diás-szigeti emlékház egy másik szobája a hazai természetvédelem és ornitológia egyik kiválóságának állít emléket, a Magyar Madártani Intézet egykori igazgatójáról, Vönöczky Senk Jakabról mesél, az első madárvonulás-kutatóról, aki a hazai madárgyűrűzés megszervezője volt. A fenékpusztai megállón ugyan a vonat már egy ideje nem áll meg, éppen hogy csak átrobog. A Balaton és a Kis-Balaton között épp félúton a valamikori Festetics uradalom részét képező Fenékpusztán található hazánk egyik legjelentősebb vonuláskutató, madármentő és madárgyűrűző állomása. Európa második legnagyobb nádasáról, a Kis-Balatonról 2020 óta már ez a látogatóközpont is sokat mesél, a terület a hazai védettségi kategóriák mellett számos nemzetközi természetvédelmi besorolás büszke birtokosa. 1979 óta tartozik a Ramsari Egyezmény alá, 2004 óta Natura 2000-es terület, a látogatóközpont épülete pedig kívül tanösvény, belül kiállítótér, ahol nem csak látni, de hallani is lehet a természetet. - A mai Zalavár területe a történelmi múltban a Karoling Birodalom legkeletibb grófsága volt és a 9. század közepén élte fénykorát. Legjelentősebb építménye a Szent Adorján-bazilika, Közép-Európa egyik leggrandiózusabb körkripta-szerkezetű temploma lehetett. - Szintén a Kis-Balaton vonzáskörzetében, Garaboncon gazdálkodik húsz éve dr. Virág Ernő állatorvos, aki jó ideje szállásadással is foglalkozik.